Mateus és Kato Brightmore

(A tranzakció egy kicsivel a jövőben, "A kincs után, jussunk jogán..." nevű küldetés után játszódik.)

Ma már nem volt kedvem, elmenni a céhépületbe. Pénzem van elég, és más okom igazából nincs is, hogy ott legyek. Épp tegnap szereztem be egy pár lakrimát melyeket hasznosnak találtam a jövőre nézve, de a fickó akitől vettem, azt mondta jobban járnék ha odaadnám egy lakrima készítőnek, aki beülteti az apró kristályt egy gyűrűbe és így egyszerűbb lenne kezelnem, na meg állítólag hosszútávon sokkal jobb ha ékszerbe ágyazom a lakrimákat.
~ Tehát szükségem van valakire aki otthon van a lakrimák terén. ~
Egyetlen ember jutott eszembe: Kato. Ha jól emlékszem említette is legutóbb mikor a törpék ellen harcoltunk, hogy lakrimakészítéssel foglalkozik, vagy valami ilyesmi.
- De hol lakik Kato? - vetettem fel a kérdést önmagamnak.
- Ha jól tudom, a Blue Pegazus tagja. Talán ott tudnak valami infóval szolgálni. - mostanában rákaptam arra, hogy magamban beszélgetek ha egyedül vagyok. Talán aggódnom kéne magam miatt?
- Addig nem gáz, amíg csak egyedül vagyok. Majd akkor lesz ciki ha publikusan csinálom ugyanezt. - győztem meg magam, majd kiléptem a vendéglőből ahol aznap épp elszállásoltattam magam.
A Blue Pegazus céhépülete Erához képest viszonylag messze volt, így aztán jobbnak láttam minél hamarabb elindulni. Stoppal pár óra alatt el is értem a céhig, benyitottam és elkezdtem szememmel Kato után kutatni, eredménytelenül.
~ Úgy tűnik nincs szerencsém. ~ gondoltam majd odaléptem a kissé ügyetlennek tűnő pultos lánykához.
- Nahát egy új arc. Jó napot uram, miben segíthetek? - köszönt vidáman.
- Szép jó napot! - köszöntem vissza legalább olyan vidáman - Egy bizonyos Kato Brightmore nevezetű mágust keresek.
- Ó igen, Kato. Ha jól tudom valami dolga akadt, de most már hamarosan biztosan itt lesz.
- Akkor azt hiszem megvárom.
- Ahogy óhajtja. - mosolygott majd továbbállt a dolgára.
Én sem voltam ám rest. Tudtam nagyon jól miről híres ez a céh, és ha már úgyis erre hozott a dolgom, megnézem magamnak az itteni szépségeket. Nem is kellet sokat kutakodni utánuk, már meg is akadt a szemem egy kisebb csapat leányzón akik vidáman cseverésztek az egyik asztalnál. Szerencsére pont szem előtt voltak, így feltűnés mentesen tudtam pihentetni rajtuk a szemeim.
~ A Blue Pegasus valóban nem panaszkodhat. ~ gondoltam majd a következő pillanatban egy tenyér érintését éreztem a vállamon, majd valaki megszólított:
- Nagy falatok ezek neked mind.
- Huh? - Oldalra fordítottam a fejem, és Kato-t pillantottam meg. Úgy tűnik tényleg elég hamar visszaért.
- Ó, Még jó, hogy nem miattuk jöttem. - válaszoltam.
- Mi szél hozott?
- Ha jól emlékszem említetted, hogy lakrimákkal foglalkozol. Nekem pedig történetesen van néhány lakrimám amit szeretnék egy-egy gyűrűbe ágyazni. - mondtam majd belemarkoltam a belső zsebembe és kiemeltem két mélyzöld és egy narancsos színű lakrimát. - Felteszem nem ijedsz meg, ha ilyesmikkel kell dolgoznod.
- Hoztak már cifrábbat is. Kövess, hátul van egy kis műhelyszerűség, pár perc és kész is vagyunk. - mondta azzal, el is indult az épület hátsó része felé, én pedig követtem őt.
El is értük azt a helyiséget amit Kato műhelynek titulált, majd neki is kezdett a lakrimák megdolgozásának.
Nem igazán értettem az ilyesmihez, így nem is próbáltam megérteni, hogy mit csinál pontosan, inkább pár darab kristályra fordítottam a tekintetemet amik a fal melletti polcon árválkodtak. Oda is léptem, felkaptam hármat majd elkezdtem dobálni őket a kezeim között, mint akinek nincs jobb dolga mint nyers lakrimákkal zsonglőrködni.
~ Ühüm. Még mindig jó vagyok. ~ állapítottam meg magamról fél perc folyamatos zsonglőrködés után.
Kato fél szemmel észrevette mit csinálok és azonnal rám szólt:
- Hé, ha, hó, na állj meg velük. Ha elejted, akkor minimum nekünk végünk van bakker.
- M-Mi? - dadogtam meglepődve majd kiesve a ritmusból a kelleténél erősebben dobtam el az egyik lakrimát. Szerencsére Kato még idejében elkapta a levegőben, így semmi baj nem történt.
- Ezek ötös robbanó lakrimák. Csúnyán néznénk ki, ha ez itt felrobban.
- Robbanó lakrima? Tényleg most, hogy mondod volt nálad valami ilyesmi a legutóbbi küldetésen, ha jól emlékszem.
~ Talán én is beszerezhetnék párat. ~
- Ja, igen. Szerencsétlen törpicsek. - mondta Kato egy kamu sóhajjal és egy vállrángatással megfűszerezve mondanivalóját.
- Az egy egyes robbanó volt. Miért kérded?
- Csak azon gondolkoztam, van-e pár ilyen lakrimád amitől megszabadíthatnálak, ha már úgy is itt vagyok.
- Lássuk csak...akad pár, ha kell. - azzal le is rakott elém egy nagyobbacska dobozt melyben 5 sorban lakrimák voltak elhelyezve. - Fentről lefelé egytől ötig. - adta le az útmutatót.
- Mennyibe fájna ez nekem? - kérdezem szememet még mindig a lakrimákon tartva.
- Az egyesek 700, a kettesek 1.000, hármas és négyes 1.300 és 1.500, az 5-ös pedig 2.000 gyémánt per darab.
~ Egész jó ár, ha a gyűrűkért is megkapom az árajánlatot, talán be is raktározhatok belőlük.
- Ühüm... értem. És a gyűrűkkel mi a helyzet?
- Gyűrűk, gyűrűk...1500 a három együtt.
- Ezerötszáz? - ismétlem majd elkezdek számolni magamban. - Akkor az azt mondja, hogy...10 darab 1-es, az hétezer.. - motyogom végig a számolást.
- Remek, akkor elviszek tíz darabot az 1-es és 2-es szintű robbanó lakrimákból. - adom le a rendelést.
- És azt hiszem egy ötöst is kipróbálok, aztán ha tetszik amit látok veszek még párat.
- Remek, remek.
Kato elővett egy másik ládát, melybe rendre bele is pakolta a robbanó lakrimákat amiket kértem pluszba még melléjük rakta a három gyűrűt amivel időközben elkészült, majd lecsapta a láda fedelét és felém tolta.
- Csak...ne ejtsd el! - tette hozzá vigyorogva.
- Nem ígérhetek semmit. - szóltam viccelve majd előkaptam a jó öreg pénztárcámat.
- Akkor ha jól számolom ennyi elég is lesz. - mondtam ahogy leszámoltam a szükséges pénzösszeget. - Most számold meg, amíg itt vagyok. - tettem hozzá gyorsan, mire Kato gyorsan végigpörgette a bankókat a kezei közt és elégedett arccal zsebre vágta azokat.
- Ezzel sikerülhet borsot törni pár ember orra alá. - mondtam miután felnyitottam a ládát és felhúztam a gyűrűket. A két nekromanta gyűrűt a bal hüvelyk és középső ujjamra húztam, a különleges ünnepi gyűrű pedig a jobb gyűrűs ujjamon találta meg a helyét.
- Öröm volt veled üzletelni Kato. Minálunk nincsenek lakrima készítők, majd beajánllak a céhemben téged.
Azzal ki is léptem a kis “műhelyszerűségből” és a kijárat felé vettem az irányt. Már átléptem az ajtóküszöböt, mikor Kato utánam szólt.
- Várj egy kicsit!
Ekkor elkezdett kutakodni a zsebében majd felém dobott egy negyedik gyűrűt.
- A cég ajándéka. - mondta - Katalizátor gyűrű, így ha esetleg gáz van, ez felturbóz egy kicsit. Ha esetleg lemerült, akkor idő kérdése és feltöltődik.
- Oh. Klassz! - nézegetem a gyűrűt. - Köszönöm az ajándékot, most már tényleg ide jövök legközelebb is. - intettem, majd ezúttal tényleg el is hagytam a céh épületét.

Mateus:
- 20.500 gyémánt
+ Ring of Terror
+ Ring of Curse: Dim Vision
+ Ring of Flame of the Holidays
+ Universal Gealdor Catalyst Ring
+ 10 db Level 1 Explosive Lacryma
+ 10 db Level 2 Explosive Lacryma
+ 1 db Level 5 Explosive Lacryma

Kato:
+ 20.500 gyémánt
- Ring of Terror
- Ring of Curse: Dim Vision
- Ring of Flame of the Holidays
- Universal Gealdor Catalyst Ring
- 10 db Level 1 Explosive Lacryma
- 10 db Level 2 Explosive Lacryma
- 1 db Level 5 Explosive Lacryma

Miután Gabriel-le letudtuk az üzletet rögtön el is indultam vissza a céhünkhöz, hisz mióta befejeztem a legutóbbi küldetésem, nem igen jártam még otthon, és nem ártott volna legalább egyszer hazanézni.
Ahogy megérkeztem a városba, először megálltam a lakásomnál, és a felesleges cuccot lepakoltam, majd irány a céh ház, és ideje legyártani azokat a bizonyos lakrimákat, amiket már régen meg akarok csinálni. Megvolt hozzá mindenem, már csak egy kis idő kellett. Ahogy megérkeztem a céh házhoz, leültem a pulthoz, és megvártam, míg Liz észrevesz.
- Mi a helyzet, Liz, rég jártam erre.
- Az biztos. És azóta vendéged is akadt. – mosolyodik el, közben pedig Mateus felé bök a fejével.
- Nocsak, ő meg mit keres itt? Nem mondta? – Liz csak a fejét rázta. Felpattantam és Mateus mögé sétáltam, a kezem pedig a vállára helyeztem.
- Nagy falatok ezek neked mind.
- Huh? – csak ennyi telik Mateus-tól, bár nem hibáztatom érte. Nem nehéz kitalálni mit csinált éppen. - Ó, Még jó, hogy nem miattuk jöttem. – ez kezd egyre érdekesebb lenni.
- Mi szél hozott?
- Ha jól emlékszem említetted, hogy lakrimákkal foglalkozol. Nekem pedig történetesen van néhány lakrimám amit szeretnék egy-egy gyűrűbe ágyazni. – vázolta fel ittléte okát, majd elővett két mélyzöld és egy narancs színű lakrimát.
- Felteszem nem ijedsz meg, ha ilyesmikkel kell dolgoznod.
- Hoztak már cifrábbat is. Kövess, hátul van egy kis műhelyszerűség, pár perc és kész is vagyunk. – elindultam a helyiség felé. A lakrimákat, amiket az imént Mateus adott kicsit megcsiszoltam, megformáztam, elővettem a nem rég Gabriel-től kapott foglalatokat, ráerősítettem egy-egy gyűrűre, és precízen, pontosan belehelyeztem az egyes lakrimákat a gyűrűkbe. Miközben dolgoztam, Mateus körbe járt a polcok között, és a kristályokkal szemezett, majd hirtelen lekapott egy pár darabot a polcról, és neki állt velük zsonglőrködni. Hát hogy is mondjam…a sz@r is megállt bennem.
- Hé, ha, hó, na állj meg velük. Ha elejted, akkor minimum nekünk végünk van bakker. – szóltam rá, mire megilletődött, és elvesztette a ritmust, és az egyik lakrimát a levegőbe küldte. Egy pillanatra legyökereztem, majd kapcsoltam, és épphogy sikerült lehalászni a levegőből.
- M-Mi? – dadogta.
- Ezek ötös robbanó lakrimák. Csúnyán néznénk ki, ha ez itt felrobban. – magyaráztam neki el, hogy igen veszélyes játékszerek.
- Robbanó lakrima? Tényleg most, hogy mondod volt nálad valami ilyesmi a legutóbbi küldetésen, ha jól emlékszem.
- Ja, igen. Szerencsétlen törpicsek. – sóhajtottam egy nagyot unottan, és megrántottam hozzá a vállam, hogy nyomatékot adjak neki.
- Az egy egyes robbanó volt. Miért kérded?
- Csak azon gondolkoztam, van-e pár ilyen lakrimád amitől megszabadíthatnálak, ha már úgy is itt vagyok.
- Lássuk csak...akad pár, ha kell. – feltettem a dobozt Mateus elé az asztalra, majd lekaptam a tetejét.
- Fentről lefelé egytől ötig.
- Mennyibe fájna ez nekem? – némi szorzás-osztás után megszülettek az árak, még nem volt időm rendesen összeírni.
- Az egyesek hétszáz, a kettesek ezer, hármas és négyes ezerháromszáz és ezerötszáz, az ötös pedig kétezer gyémánt per darab.
- Ühüm... értem. És a gyűrűkkel mi a helyzet?
- Gyűrűk, gyűrűk...ezerötszáz a három együtt. – ő adta hozzá a lakrimákat, és a foglalatok is ingyen voltak, nem volt pofám többet kérni tőle.
- Ezerötszáz? – egy kis fejszámolás. - Akkor az azt mondja, hogy...10 darab 1-es, az hétezer… – türelmesen kivárom, amíg befejezi, és végül meg is vagyunk vele.
- Remek, akkor elviszek tíz darabot az egyes és ketteses szintű robbanó lakrimákból. És azt hiszem, egy ötöst is kipróbálok, aztán, ha tetszik amit látok, veszek még párat.
- Remek, remek. – elővettem egy üres dobozt, és átpakoltam neki a megrendeléseit, majd a három előzőleg elkészített gyűrűt is betettem melléjük, rá a fedél, és ennyi.
- Csak...ne ejtsd el! – vigyorodtam el.
- Nem ígérhetek semmit. – ettől tartottam. De csak nem lesz ennyire szerencsétlen.
- Akkor, ha jól számolom ennyi elég is lesz. Most számold meg, amíg itt vagyok. – átpörgettem a bankjegyeket, és pontosan megvan: húszezer és ötszáz.
- Ezzel sikerülhet borsot törni pár ember orra alá. – az biztos. A pénzt már el is süllyesztettem a zsebemben, közben Mateus már húzta is fel a gyűrűit az ujjaira.
- Öröm volt veled üzletelni Kato. Minálunk nincsenek lakrima készítők, majd beajánllak a céhemben téged – ez igazán nagylelkű volt – lenne – tőle. Már szinte kint volt, mikor észbe kaptam.
- Várj egy kicsit! – szóltam Mateus után, majd kutakodni kezdtem és rá is leltem, arra, amit kerestem. Egy másik gyűrű, ami még jól jöhet.
- A cég ajándéka. – kezdtem. - Katalizátor gyűrű, így ha esetleg gáz van, ez felturbóz egy kicsit. Ha esetleg lemerült, akkor idő kérdése és feltöltődik. – magyaráztam el neki a másik háromtól való különbséget.
- Oh. Klassz! – szemügyre vette a gyűrűt. - Köszönöm az ajándékot, most már tényleg ide jövök legközelebb is. – majd végleg kisétált, és én is befejeztem mára.

Kato:

• + 20.500 gyémánt
  
• - Ring of Terror
  
• - Ring of Curse: Dim Vision
  
• - Ring of Flame of the Holidays
  
• - Universal Gealdor Catalyst Ring
  
• - 10 db Level 1 Explosive Lacryma
  
• - 10 db Level 2 Explosive Lacryma
  
• - 1 db Level 5 Explosive Lacryma

Mateus:

• - 20.500 gyémánt
  
• + Ring of Terror
  
• + Ring of Curse: Dim Vision
  
• + Ring of Flame of the Holidays
  
• + Universal Gealdor Catalyst Ring
  
• + 10 db Level 1 Explosive Lacryma
  
• + 10 db Level 2 Explosive Lacryma
  
• + 1 db Level 5 Explosive Lacryma