Kato Brightmore és Gabriel

Már harmadik hete tanultam Brok mesternél a műhelyben. Azt már rég megtanultam tőle, hogyan, s mekkora hőfokon kell a vasat megolvasztani, vigyázva, óvatosan formába önteni, és hagyni időt neki megszilárdulni, amíg megkeményedik, de nem hűl ki. Aztán pedig ameddig meleg addig kimért, erőteljes céltudatos és ügyes csapásokkal alakítani az alakját.
Így tehát már egyszerű pengéket el tudtam készíteni, valamint egy elég egyszerű, ám annál hasznosabb dolgot, lakrimafoglalatok tucatjait gyártatta le velem a mester. Azt mondja nem túl értékes, de egy-egy alkalommal elég szép mennyiséget vesznek belőle a lakrimakészítők, elkészíteni őket pedig nem nagy művészet.
Éppen a műhelyben dolgoztam, egy kard pengéjének befejező mozdulatait végeztem, a hőségtől csurgott rajtam a víz, és a kohó füstje is megrekedt kissé, de nem hagyhattam ott a pengét addig sem, míg huzatot csinálok az amúgy is félig nyitott műhelyben.
- Hogy tud ember ilyen hőségben és füstben dolgozni? - hallottam a hátamtól egy ismerős hangot
- Hm? - fordultam hátra, s felismertem azt a vékony nyurga srácot egy nem is olyan régi küldetésünkről, azóta se mozdultam ki a városból, úgyhogy nem volt túl sok esélyem összekeverni mással. Kato volt az. - Egy pillanat, nem hagyhatom, hogy lehűljön, rögtön kész. - mondtam, aztán megszaporáztam az ütéseket, hamar befejezve a pengét, óvatosan beletettem a kikészített vízbe, aztán ahogy a sűrű gőz felszállt lehúztam a kesztyűt és kezet nyújtottam - Kato Brightmore, ugye?
- A világért sem szakítanálak félbe. Így van, egyszer már találkoztunk. - fogadta a kézfogást.
- Emlékszem. Mi járatban? - törülgettem magamról az izzadtságot.
- Szükségem lenne néhány lakrimafoglalatra.
- Megnézem, mit tehetek, mennyire lenne szükség?
- Nyolc darab kéne. Ha jól számoltam. - mondja pár pillanat tanakodás után
- Pillanat. - mondtam, aztán hátramentem a műhely hátsó részébe, kinyitottam az ottani kétszárnyú ajtót ami Brok mester udvarára nyílott, ezzel megnyitva az utat a szélnek, ami remélhetőleg kisöpri a megrekedt füstöt. A mester még nem vitte el az árut, amit legyártatott velem, úgyhogy egy kisebb fa dobozt elővéve kipakoltam nyolcat a ládából, és visszamentem a bolt első részébe. - Nézd meg, számold meg, míg el nem viszed addig reklamálhatsz. - mondtam, de nem hittem, hogy fog élni vele. Ha a mester nem piszkált érte, akkor ő sem fog.
- Teljesen rendben van. Azt hiszem. - vizsgált meg pár darabot, s ahogyan gondoltam, nem olyan tüzetesen, mint ahogy a tanárom, de nem tettem szóvá. - Mennyibe fog fájni nekem?
- Az attól függ. - mondtam, s eszembe jutott a két lakrima, amit hazahozott Sho karácsonykor. - Lakrimakészítő vagy, vagy másnak viszed? - kérdeztem
- Öncélú használatra kell lakrima beépítéshez.
- Nagyszerű. Lenne két lakrimám, ha belerakod őket egy-egy foglalatba, amit természetesen én adok, nem a tiédből használok, akkor ingyen a tiéd mind. Ha nem, akkor ezerötszáz gyémánt darabja. - mondtam.
- Azt hiszem, maradjunk az első verziónál. - válaszolta, ahogy gondoltam, enyhén szólva szerintem is drága volt Brok mester ára, de hát így még én fizetem ki a foglalatok alapanyagának az árát. Meg amúgy is be kell pótolni a ládába azt, amit kiveszek. - Hol vannak azok a lakrimák?
- Megegyeztünk. - mosolyodtam el, aztán megnyitottam a pecsétem, a warpból áthúztam a két lakrimát, egy egyszerű ezüst karikagyűrűt és egy ugyanilyen karkötőt, hátramentem, s a ládából kivettem még két foglalatot. - A zöldet a gyűrűbe, a narancssárgát a karkötőbe kérném, ha lehetséges. A műhely az enyém, míg itt vagyok, használj bármit nyugodtan! - mondtam, miközben átadtam neki a dolgokat.
Kato azonnal nekilátott a munkának, kezébe vette először a gyűrűt, gondosan ráigazította a foglalatot, rögzítette, aztán kezébe vette a lakrimát, ami a kezében olyan méretűre és alakúra alakult hogy beleférjen a foglalatba. A művelet elvégzése után még várt egy keveset, nehogy rosszul rögzüljön a kő, aztán ugyanezt megismételte a karkötővel, és átnyújtotta őket.
- Kész is volnék. Remélem megfelel. - mondta, én körbeforgattam, enyhén megnyomogattam mind a foglalatot mind pedig a követ benne, mindkettő úgy állt mint amit oda teremtettek, s bár nem próbáltam ki, és nem is tudtam még, hogy milyen erővel bírnak, biztosra vettem, hogy jó lesz. Elköszöntünk, aztán ő elment, én pedig visszatértem a kész pengéhez, hiszen még keresztvasat, markolatot és az egyensúlyt biztosító gömböt kellet készíteni hozzá.
__________________

A pályázat alapján:
Gabriel
- 10 Lakrima foglalat
- Spell Lacryma: Animal Transform: Lion
- Spell Lacryma: Flame of the Holiday
+Magic Jewel: Ring of Transformation - Lion
+Magic Jewel: Bracelet of the Holiday Flame

Kato
+8 Lakrima foglalat

Pénzmozgás nincs.

Volt néhány elfekvőben lévő lakrimám, amit nem ártott volna megcsinálni, hogy eladható állapotban legyen, és ne csak heverjenek itt szana-szét. Hirtelen nem tudtam mit kéne velük csinálni, majd megvilágosodtam, és beugrott a dolog. Összepakoltam a cuccom és neki indultam az útnak. Megérkezve a Dragon Fang céh házához, az egyik céh tag irányított el, hogy merre találom Gabriel-t. Megköszöntem, és elindultam a megadott helyre, ahol meg is találtam a műhelyt. Füst, gőz és meleg jellemezte, és kissé folytogatott is.
- Hogy tud ember ilyen hőségben és füstben dolgozni? – hessegettem, mintha legyet kergetnék, remélve, hogy sikerül némi látóteret csiszolnom magamnak.
- Hm? – első blikkre Gab-ba botlottam, aki épp nagyon benne volt valamiben.
- Egy pillanat, nem hagyhatom, hogy lehűljön, rögtön kész. – Gab megszaporázta az ütéseket, és azon voltam, hogy ha már itt vagyok, hallókészüléket is kérek tőle. Végül lehűtötte a fémet, levette a kesztyűt, és felém fordult jobbját nyújtva.
- Kato Brightmore, ugye?
- A világért sem szakítanálak félbe. Így van, egyszer már találkoztunk. – viszonzom a békejobbot.
- Emlékszem. Mi járatban?
- Szükségem lenne néhány lakrimafoglalatra. – közöltem az ittlétem okát.
- Megnézem, mit tehetek, mennyire lenne szükség?
- Nyolc darab kéne. Ha jól számoltam. – válaszoltam némi tanakodás után.
- Pillanat. – majd elslisszolt egy hátra, és némi szellőt mintha éreztem volna. Egész jól esett a füstös, gőzös szauna után. Gabriel nemsokára visszatért, és letett elém pár darabot.
- Nézd meg, számold meg, míg el nem viszed, addig reklamálhatsz. – gyors volt és lényegre törő.
- Teljesen rendben van. Azt hiszem. – vizsgáltam meg pár darabot, úgy, mint aki ért hozzá. - Mennyibe fog fájni nekem? – kérdeztem rögtön utána.
- Az attól függ. – kezdte Gabriel. Kérdőn néztem rá, mégis mitől? - Lakrimakészítő vagy, vagy másnak viszed? – áhá, itt van a kutya elásva.
- Öncélú használatra kell lakrima beépítéshez.
- Nagyszerű. Lenne két lakrimám, ha belerakod őket egy-egy foglalatba, amit természetesen én adok, nem a tiédből használok, akkor ingyen a tiéd mind. Ha nem, akkor ezerötszáz gyémánt darabja. – miért ne csinálnám meg?
- Azt hiszem, maradjunk az első verziónál. – lehet, hogy smucig vagyok, de ha már van egy ilyen lehetőség, nem szabad elszalasztani.
- Hol vannak azok a lakrimák? – kérdeztem rögtön a tárgyra térve.
- Megegyeztünk. – Gabriel ismét elsietett, majd két lakrimával tért vissza. Az egyik egy zöld színű, a másik narancs, amivel még nem igen találkoztam.
- A zöldet a gyűrűbe, a narancssárgát a karkötőbe kérném, ha lehetséges. A műhely az enyém, míg itt vagyok, használj bármit nyugodtan! – bólintottam, és neki is álltam megcsinálni a két ékszerét.
Ahogy megkaptam a hozzávalókat, és egy szabad munka területet, neki is láttam beültetni egy-egy ékszerbe. A zöld lakrimához vettem a gyűrűt, amire ráerősítettem a foglalatot, majd gondosan, hogy a lakrima meg ne sérüljön, belehelyeztem a foglalatba. Egy picit hagytam állni, hogy rendesen hasson a kötőanyag, majd a karkötővel megsináltam ugyanezt. Amikor kész voltam, a két ékszert letettem Gab elé az asztalra.
- Kész is volnék. Remélem megfelel. - miután megnéztem, elpakoltam a lakrima foglalatokat, és elköszöntem tőle. Ha kell valami, mostmár tudom, hogy hol találom.

---

Gab: -8 lakrima foglalat
+2 Magic Jewel