Magánküldetés: Egy kis zűrzavar

Tárgy: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Szomb. Márc. 23, 2013 12:26 pm

Egy kis zűrzavar

Résztvevők:

- Mei
- Kevin
- Miliko

Sorrend: Nincs
Határidő: Tíz (10) nappal kezdünk, aztán majd meglátjuk.

Magnolia egy kávézójában ültök mindhárman. Hogy a szép arcú pincérfiúk, vagy a kedves mosolyú, dús keblű pincérlányok, esetleg véletlenül csupán csak a nyugodt környezet vonz oda titeket, azt rátok bíznám, viszont mindhárman ott vagytok. Logikátlan lenne egy olyan kérés tőlem, hogy beszélgessetek, hisz idegenek vagytok egymásnak, így csupán csak legyetek és rátok bízom, hogy mit tesztek.
A csend, a nyugalom hamar szerte foszlik, miként kintről kiabálások, sikítások hangja hallatszódik be. Kiérve a következő jelenet játszódik le előtettek: Egy Black Bull szántja fel az utcát, ám nem támad, menekül, mert a nyomában egy szőke férfiú, üldözi őt egy fehér lovon. Meido felismerheti, hisz korábban igencsak közeli kapcsolatba kerültek. Tristan – a szőke fiú – után egy másik khm… vonzó fiú esik le elétek. Magabiztos tekintette van, csupán csak egy pillantást vett felétek és mintha rakétából lőnék ki, úgy repül tovább a bika felé. Miután olvadoznak a női szívek, Kevinnek kedvében is járjunk egy kicsit. Mint korábban a sötét hajú fiú, úgy esik le egy lány is elétek, ám kicsit esetlenebbül ér földet. Térdei összecsuklanak, ám egy könnyed mozdulattal ugrik is fel a helyéről. Fél lábon állva pördül egyet a tengelye körül, kacsint, majd egy csókot lehel Kevin irányába.
- Hé, várjatok meg fiúk! – tartja fel a karját az üldözött állat felé, majd egy fénysugár hagyja el a tenyerét. Hátrébb esik egy kicsit az ellenhatás miatt, de mit sem törődve ezzel kicsit sem nőiesen követi a társait.
Nos, tegyetek valahogy, vagy gondoljatok valamit.

Kellemes írást!

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Vas. Márc. 31, 2013 1:36 pm

- Ezt szeretném. - bökök rá jól láthatóan az itallap majdnem végén fellelhető koktélra úgy, hogy azt a jóképű pincérfiú is jól láthassa. Nem akarok azzal vesződni, hogy a rendelésem nevét próbálgatom kimondani, hisz' olyan furcsa neve van, így megspórolok magamnak egy nyelvtörést és mégis megkapom, ami akarok. A pincér bólint, s távozik, én pedig hátradőlök csöppet sem nőiesen megropogtatva csigojáimat. El vagyok gémberedve, mert ma is későn keltem. Semmi dolgom már egy ideje és csak az égnek adhatok érte hálát, hogy a pénzem még mindig kitart és fog is még egy darabig. Az elmúlt napokban amúgy is sikeresen elsajátítottam még két fegyver idézését, ami részben Lisának köszönhető, de nekem is volt benne munkám.
Nem kell sokáig tétlenül várnom, kézhez is kapom az italt egy kedves mosoly fejében. A pincérfiú azonban ma tőlem nem kap borravalót, így kissé csalódott fejjel távozik az asztalomtól. Megértem a szomorúságát, de nincs mit tenni, nekem is beosztással kell élnem...
Kintről beszűrődő hangzavarra leszek figyelmes. Egy ideje rájöttem arra, hogy jobban teszem, ha megnézem: mi a probléma, mert könnyen megeshet, hogy éppen egy fekete mágus foglalja be a várost. Azt meg ugye nem engedhetem, másrészről meg financiális támogatásban szokott részesülni az, aki várost ment.
Az italt olyan gyorsan hörpintem fel, hogy pár csepp a szám mellé megy, s szép piros csíkot húzva csordul le állam felé. Kiöltöm nyelvemet, s lenyalom amennyit tudok, a maradékot a csuklómmal távolítom el. Szalvétázni most nincs időm, mert már az ajtóban ácsorgok és kémlelek kifelé.
Nem messze egy fekete bika közelít, dúl-fúl. Hát nem egy kimondott fekete mágus, így csak lemondóan intek egyet, s készülök visszatérni az asztalomhoz, de akkor feltűnik egy olyan ismerősöm, akit khm, bármikor szívesen látnék újra. Csak hát ő nem keresett engem, meg én sem őt. Nem is tudom miért, pedig...
Most viszont kíváncsian fürkészem Tristant, ahogy egy ló hátán követi a bikát, mögötte pedig nem sokkal egy másik férfi is feltűnik, végül egy lány. Ekkor veszem észre azt is, hogy nem csak én bámészkodok, hanem már többen is kigyűltek a kávézó elé.
Kilépek az utcára, s egyből a motorom felé veszem az irányt. Pont ide parkoltam a vendéglő mellé és voálá~ itt is van.
Büszkén tekintek csillogó elemeire, tekintélyt parancsoló méreteire, s búgó hangjára, miután beindítom. Ez a motor eddig még sosem hagyott cserben, s pont, hogy attól a kedves, jó fizikumú sráctól kaptam, aki a fehér pacin lovagol. Ha már így felém vetődött, akkor nem fogom elszalasztani a lehetőséget, megy és találkozom vele.
A motort sebességbe lököm, kiengedem a féket és szinte kilövök vele. Megállíthatatlan tempóban száguldok Tristan után, sőt még integetek is neki, ha éppen felém néz. Remélem még felismer és nem csak egy voltam neki a sok közül...

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Szomb. Ápr. 06, 2013 4:28 pm

- Igen, mágus vagyok. – jelentem ki a pincérlánynak, akivel már egy ideje szemezgettem ebben a hangulatos kis kávézóban. Mit ne mondjak itt jóval nyugodtabb és kellemesebb a hangulat, mint a kocsmákba ahova menni szoktam. Nem is tudtam, hogy Magnoliában ilyen helyek is vannak. Itt biztos nem lesz verekedés és részeg disznók sincsenek, akiket általában mágikus erőmmel vagy simán fizikai erővel tanítok móresre, amiből persze végül egy az egész helyiségben elterjedő bunyó válik. Itt viszont esély sincs ilyesmire, aminek kiváltképp örülök, sőt az örömöm még nagyobb mikor sikerül majd félórás szemezgetés után magamhoz vonzanom a lányt, akinek úgy tűnik nem volt ellenére a dolog, ahogy most sem.
- Nem kicsit sem… na, jó elég veszélyes, de nem mindig. Akadnak elég könnyű és veszélymentes feladatok. – felelem, miközben a szívószállal kavargatom az italom, amit az előbb hozott ki nekem a lány.
- Huh, ez nagyon jól hangzik… Mmm… és te vagyis… – kezd el kissé zavartan beszélni mire én csak elmosolyodom.
- Hmm… hív csak nyugodtan Milikonak, és igen én mi? – kérdezek vissza, hisz az imént mondani akart valamit, csak nem tudta befejezni zavarában.
- M-miliko… milyen varázslatokat ismersz?
- Oh, nos, ismerek egy párat, főképp szél eleműeket. Várj, megmutatom… – felelem, majd a jobb kezembe veszem a szívószálat és a tenyerembe fektetem. Szél mágiámat ekkor aktiválom, amivel megemelem a szívószálat és pörgetni kezdem a levegőben, ám a mutatvány közben a figyelmem elkalandozik a bejárat irányába ahol kisebb tömeg alakult, így a szél, amit gerjesztettem elenyészett a szívószál pedig egyenest a földre zuhant.
- Hupsz… – hajolok le és veszem fel a szívókát, majd a pultra teszem és a bejárat felé indulok én is. - Bocsi, mindjárt visszajövök… – vetek egy mosolyt a pincérlány felé, majd jobb kezem a csípőmnél lógó tojásra helyezem, miközben átfurakszom a kisebb tömegen. Már ahogy kifelé haladok sikoltozásokat, kiabálásokat hallok, majd amint kiérek, kis híján egy Black Bull borít fel, amint elsuhan mellettem.
- Kya… – hallatszik tőlem is egy halk sikoly a meglepettségtől. Majd hirtelen egy fehérlovas srác követi az állatot, aki szintén majdnem fellök.
~ Na, szépen vagyunk már senki, sem figyel…~ gondolatmenetem közben még két személy is megjelenik, akik mintha csak az égből pottyantak volna le, landolnak a földön, majd futnak a másik két száguldozó után.
- Na, jó azt hiszem én is beszállok…Wind Speed! – a szélörvényekkel a lábamon lépek egyet minek következtében egyenesen kilövöm magam előrefelé, üldözőbe véve a három… nem is négy személyt, útközben ugyan is észreveszem, hogy még előttem valaki már üldözőbe vette őket. A varázslatomnak köszönhetően hamar utolérem a lovast és tartom is vele a sebességet.
- Hé, te mégis mi van itt? – nézek a szőke srác felé a szemem sarkából.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Vas. Ápr. 07, 2013 12:13 pm

Kevin sajnos nem jelzet és még a hiányzásokba sem írt. Folytatjuk nélküle.

Az üldözés egyszerű, melyhez ugyan csatlakoztatok, de csak nézői lesztek. Milikonak nem válaszol Tristan, a szőke, sőt még ügyet sem vett felé. A fekete bika elkapását nem részletezném. Olyan mozdulatokkal állnak elő, úgy mozognak csapatmunkában hárman, melyeket nehéz lenne szavakba önteni. Minden mozdulatokkal lehet látni, hogy ismerik egymást, bíznak a másikban. A bika, miként utol van érve, pillanatok alatt terül el a földre az eszméletét vesztve. Jöhetnek a kérdések, melyekre gond nélkül válaszolok majd a következő körben, már nem lesz akció, így Milikonak is válaszolnak, ám előtte Tristan észreveszi Meit, kit egy heves csókkal üdvözöl. Miliko hozzád a másik fiú lép átengedve magát a fel tett kérdéseidnek. A lány pedig az eszméletlen bikát simogatja és aggódik érte. Valami történt itt és mint ebbe a pár sorban többször említettem. Várom a kérdéseket.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Kedd Ápr. 16, 2013 8:00 pm

A motor hangja dörmögve verődik vissza a házak falairól, s azok kórusa a jármű aktív zúgásával vegyülve figyelemre méltó összjátékot hoz létre.
Tristan egyenlőre nem vesz észre engem, túlságosan lekötheti a bika üldözése, mely nem is tart olyan sokáig. Lehengerlő csapatmunkával könnyedén leterítik az állatot, mely súlyos zuhanással esik a földre. A menet megáll, s én is lecsillapítom a motor erejét, míg nem teljesen közel érek a szőke hercegemhez. Lepattanva az ajándékáról, sejtelmes mosollyal közelítem meg a srácot, aki még mindig el van foglalva a bikával. Mi lehet rajta annyira érdekes..?
- Hahó! - vetem oda neki az egyszerű szavacskát, mire végre felkeltem a figyelmét. Nem lepődöm meg, hogy szó nélkül közelít felém, de mikor már a távolság kettőnk között szinte nem is létezik, kissé furcsállva pillantok rá. Amikor azonban ajkaimra egy forró csókot nyom, nyomban megváltozik a hangulatom, s inkább körbefonom karomat a hátán, úgy ölelve őt, mintha sosem akarnám elengedni.
Viszonzom a csókot, sőt, én is lehelek egyet az övére, majd kis hatásszünettel még egyet. Bevallom már elég rég találkozni akartam Tristannal, s örülök, hogy most pontosan úgy kezel engem, ahogy elváltunk anno.
Aztán engedek a szorításomon, keveset nyomok rajta, hogy feje mégse legyen az enyémben, csak a kényelmes beszélgetés érdekében.
- Hiányoztál. - majd számon kaján mosoly húzódik végig, melynek szélét meg is nyalom, erősen jelezve, hogy a hiányát több módon is értelmezheti, végeredményben igaza lesz.
- Mi a helyzet a bikucival? - mondom, s bökök egyenesen az állatra, mely mellett egy leányzó guggol, s simogatja olyan arckifejezéssel, mintha nagyon a szívén viselné: mi lesz az állattal.
- Ha ennyire el akartátok kapni, akkor biztos fontos lehet. - fordulok vissza Tristan felé érdeklődő pillantást vetve rá.
- Mit követett el..?

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Hétf. Ápr. 22, 2013 5:20 pm

- Ehh? - hát igen jogos hőkölésem, miután egy bika, majd maga a szőke herceg fehér lovon, kis híján elcsap nagy vágtájuk közepette arról nem is beszélve, hogy a kis tojáskám is megrepedhetett volna. Hát se szó se beszéd… vagyis egy kis mágia mormolását követően utánuk is eredek. Halovány rózsaszín csóvákat magam mögött hagyva érem utol a száguldókat ám hiába szólítom meg a fiút az még ügyet sem vett rám. Mintha itt se lennék, ami igen csak hihetetlen, mert azért nem egy férfi megbámul, mikor betérek egy kocsmába vagy akárhová… n-na nem mintha érdekelne engem az ilyesmi, mert hát ki nem állhatom az ellenkező nemet, de na… senki sem szereti, ha figyelmen kívül hagyják főleg miután majdnem elgázolták.
Meglepő, de a másik két égből pottyant személy és egy harmadik mágus is utolér minket, aki még előttem vette üldözőbe a lovast. Figyelmem azonban hamar a kis csapatra összpontosul, akik hárman tökéletes összhangban cselekedve gyűrik le a Black Bull-t. A szám majdnem – csak majdnem! – tátva maradt a precíz munkájukat látva. Na de most hogy végeztek itt az idő, hogy megkapják a kellő szigort a kis fogócskájuk miatt. Indulok is a szőkeség felé mikor az hirtelen elkapja az ugyan csak szőke lány majd cs… csókkal üdvözli? Na, ez kész… tehát ismerik egymást?
Kissé megborzongok a látványon, de nem jó értelemben. Az ilyesmit amúgy sem nézem szívesen, és mindig ez a rossz érzés fog el, mikor azt látom, hogy egy lányt egy fiú smárol le.
~ Ok~ké… figyelem elterelés… új célpont bemérve… ~ játszom le magamban a kissé hibbant beszélgetést midőn a bikát simogató lány felé fordulok... De pechemre a feketeség elém vág, és nagyon úgy is néz ki, hogy nem enged tovább így, üsse, kő vele kezdem. Veszek egy nagy levegőt, kifújom és csapó…
- Gratulálok, az elfogásához… * tapsol és közben újabb levegő vesz*… de mégis mi a jó istent csináltok. Ráadásul, hogy jutott eszetekbe pont a városba kergetni ezt a dögöt?! – fújom ki a maradék levegőt, majd veszek még egyet, így sikeresen lenyugtatva magam. Ezt követően a fiú bal oldala mellé lépek és rácsapok a fenekére majd még rá is markolok…
- Tsumannai* – jegyzem meg halkan, csalódottan, majd ezt a kis szőke herceggel is megismétlem miután abbahagyta a nyálcserét a leányzóval. - Tch… – majd ezt követően Flight mágiával rugaszkodom el tőle, majd érek földet a bika mellett guggoló lány mellé ugyan abba a testhelyzetbe.
- Szia! – és mosolygok rá mintha mi sem történt volna miközben jobb kezemmel én is megsimogatom az eszméletlen állatot.

*Uncsi, unalamas (de itt inkább az első)

Merj és Nyerj! feladatom::

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Szer. Ápr. 24, 2013 6:15 pm

A találkozás megvolt. Miliko tetteit egy pillanatig felvont szemöldökkel figyelik, majd nézik meg a farzsebüket, hogy abból nem hiányzik e valami. A zsebtolvajlás csúnya, nagyon csúnya dolog, de van most fontosabb feladat is.
- Ennek a bikának nem szabadott volna itt lennie. – szól Tristan.
- De valaki azt akarta, hogy itt legyen. Zűrzavart akart csinálni.
- Nem ez volt az első ilyen eset. – csatlakozik a meséhez a lány is.
- Sok bestiát állítottunk már meg és állítanak épp meg.
- Ja, a többiek is üldöznek párat. Nem értem, hogy miért jó ez neki. – néz szomorúan a bikára – Meg kell keresnünk, hogy ki tette ezt! – áll fel és látszik a düh az arcán.
Bár valóban, a bika nem a legszelídebb állat és más körülmények között még lehet, hogy támadnátok is, de most a kín a hangjában sajnálatra ad okot.

A távolból csakhamar katonák hangjait lehet hallani. Rossz szokásuk, hogy hol rendbontás van, ott várhatóan, meg is jelenek.
- Basszus. – fordul minden tekintet az érkező katonák felé.
Nem kérdeznek titeket. Tristan szó szerint feldobja Milikót a ló hátára és szól Meidonak, hogy kövesse őt a motorral. A lány még felül Meido mögé, így az öt fő, három kisebb és egyszerűbb csoporttá alakul. Egy rövid üldözést kérnék, miként kiértek a városból.
Az ott maradt fiú a katonákkal és a bikával foglalkozik. Csupán csak azt láthatjátok, hogy az ájult, szárnyak nélküli bika miként száll feletettek. Ha megnéztek egy atlasz szobrot, úgy tartja a srác a bikát maga felett, mint ő a földet.
Nincs kérdés, hogy csatlakoztok e hozzájuk, visznek magukkal.

Kellemes írást.
Határidő: Május 4. Miliko kérlek ne az utolsó utáni percre hagyd.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Szomb. Május 04, 2013 3:20 pm

Hát igen a tetteim még számomra sem elég tiszták, viszont mégis annak ellenére, hogy szívem mélyén semmi kedvem nem volt, mégis megteszem. Persze ahogy ez várható volt mindenki meglepetten nézett rám, míg én a repülést segítő mágiával juttatom magam a bika mellett kuporgó lány mellé. Sajnálatomra azonban nem viszonozza sem a mosolyom sem a kedves köszöntésem, ami ugyan csak egy „Sziából” áll, de attól még kedves szándékú volt. De tekintetem hamar a fiúra vált, mikor az választ ad a feltett kérdésekre.
- Oh, szóval nem? És mégis ki? – reagálok az igen meglepő válaszokra. Mégis ki a fene akar és mi okból efféle zűrzavart okozni?
Diskurálásunkat végül ismerős zaj szakítja félbe. Elnézek, a vállam fölött miközben felállok.
- Áh, katonák bizt… Hé… héééé! – adok hangot meglepőd ötségemnek miközben az egyik srác felkap és a lovára ültet. - Chotto*! – ám hiába az ˝ellenkezésem˝ miután kiadja, a másik lánynak a parancsot már vágtázunk is el. A nagy zötykölődés közben ráfogok az oldalamon rögzített tojásra, hogy ki ne essen. A katonák is utánunk erednek. Mégis mi folyik itt? Nem inkább át kéne adniuk nekik az állatot, azoknak meg köszönetet mondani, amiért megoldották a problémát? Hát ez már nekem is kezd zűrzavaros lenni. @~@ Kénytelen, vagyok a srácba kapaszkodni, ugyan is úgy vágtat, hogy ha nem tenném meg valószínűleg szép nagyot vágódnák róla, amit nem nagyon szeretnék.
- Áááh, fogalmam sincs, mi folyik itt, de… – azzal hátra fordulok, amennyire tudok, miközben továbbra is kapaszkodom a férfiba a bal kezemmel, - majd miután egy pillantást teszek a felettünk elrepülő eszméletlen bikára – suhintok „=” alakban a jobb kezemmel a katonák felé. Suhintásaimat a Wind Hit mágiának köszönhetően két erőteljes széllöket követi, így vet két katonát is az oldalsó házak falának.
- Wind Blast! – indítok meg még egy utólsó széllöketet a legelső katona lábára hátha így hanyatt vágódik, majd benne az összes többi.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Hétf. Május 06, 2013 3:12 pm

Tristan szavaira fejemet a bika felé fordítom, s szemeimmel masszív pásztázásba kezdek, mellyel az állatot illetem. Ráncolódó homlokom, összevonódó szemöldököm jelzi zavarodottságomat, mellyel még csak rátesznek több lapáttal a szőke herceg társai. Zűrzavart akart valaki csinálni? Miért csinálna bárki csak úgy zűrzavart? Zűrzavar, zűrzavar. Zűrzavar. Furcsa szó... Ha valaki ilyet tesz, akkor biztosan figyelem felkeltés s célja. Vagy az elterelés, hogy mindenki arra összpontosítson. És jelen pillanatban ez sikerül is, mert mind a bikával vagyunk elfoglalva. És ha ez valóban egy figyelem elterelés, akkor miről akarják terelni azt a bizonyos figyelmet? Mi van a háttérben, amire még Tristanék nem jöttek rá, de olyan dolog, ami miatt valaki bikákat küld az utcákra...
A gondolataimba merülés közben nem tudok semmi másra figyelni, éppen ezért azt sem veszem észre, hogy a rózsaszín hajú lány megpaskolja a pasim fenekét, de jobban is jár így, mert az biztos, hogy kiverném a balhét és lehet még a fegyverarzenálomnak is bemutatnám, kezdve a pisztolyommal... De mivel elkerüli tekintetemet ez az esemény, így boldog tudatlanságban morfondírozok tovább mindaddig, mígnem valaki "basszus"-t nem kiállt.
Egy pillanatra azt hiszem, hogy mindjárt egy disco-party közepébe csökkenek, ahol egy hipster-mágus dropolja a basst. Nos, ez sem történik meg, helyette azonban társaságot kapunk a királyi katonaság személyében, mely egy szép számú csapattal nyomul felénk.
- Izé! - nyögöm, ahogy Tristan feldobja rózsikát a ló hátára, engem meg utasít, hogy pattanjak a motoromra és kövessem.Futólépésben vágódom oda a gépemhez, amit nyomban be is röffentek, ám mielőtt elindulhatnék, a bikasimogató leányzó pattan mögém egy ártatlan mosollyal arcán, mire én csak egy gyenge grimaszt tudok kipréselni magamból.
Megtekerem a gázkart, mire a motor felbőg, s egy nagy lökettel kilövünk. A kerek belekapnak a föld felszínén pihenő kavicsokba, s kilövik őket a hátunk mögé, ahogy egy pillanatra hozzátapadnak a gumihoz.
- Vigyázz. - kiáltok hátra a lánynak, aki mostanra már erősen markolja a derekamat, nehogy leessen. Jól teszi, sőt nagyon jól teszi, mert úgy érzem, hogy kegyetlen kör lesz, mire kivergődünk a városból, amerre Tristan vette az irányt.
Figyelmeztető szavamat, mely a mögöttem ülőhöz szólt, egyébként arra szólt, hogy nehogy őt találjam azzal a mágikus shotgunnal, melyet gyorsan megidézek a szolgálatomra. Egy kézzel még nem nagyon lőttem vele, főleg nem motoron, de ezt is el kell kezdeni valamikor. Utasom gyorsan balra hajol, én meg jobbról nyújtom hátra a fegyvert, csövének végével rámutatva a legközelebbi katona-csoportra. Nem hiszem, hogy sok mindenkit el fogok találni vele ilyen sebességnél, de egy próbát mindenképpen megér a támadás...
Durr! Hallatszik a mély dörrenés, ahogy meghúzom a ravaszt, s a fegyver fénylő sörétet szór üldözőinkre. Azt, hogy meg bírom tartani a motort fél kézzel is, a fegyvermágusi alapvető erőnlétemnek tudom be. Durr! Megint elsütöm a fegyvert...

Tárgy: Re: Magánküldetés: Egy kis zűrzavar Hétf. Május 13, 2013 5:12 pm

A zűrzavar lassan alábbhagy, miként nem tudnak utolérni titeket a katonák. Persze a segítségetek sokat segít rajtatok, ám mégse ez lassítja le az üldözőiteket. Meido alatt egy pillanatra meginog a motor, ahogy a lány mögötte helyezkedésbe kezd. Guggol sokáig, majd elrugaszkodik. Magasra száll, nagyon, talán magasabbra is, mint az hihető lenne, majd kezd el fényleni az egész teste egyre erősebben és erősebben. Nos itt három lehetőségetek van. Első: behunyjátok a szemeiteket és úgy csak a szemhéjatokon keresztül vörösben látjátok a fényrobbanást. Második: Előre néztek és csak azt látjátok, miként mellettetek süvítenek el a fénycsóvák. Harmadik: Végignézitek a lány robbanását és egyszerűen csak megvakultok, ebben a körben biztos nem láttok tovább. Ha így tesztek.
Meido mögé visszaérkezik a lány, át is veszi a vezetést, ha az szükséges. Gondolok itt a harmadik lehetőségre. A városból kiértek lerázva a katonákat. Utatok egy kisebb tisztáshoz ér, egy völgyhöz. Miként Tristan megáll, úgy álljon meg a motor is. Fent vagytok, nem lent a völgy alján. Tristan jobb szerivel szinte lerúgja maga mögül Milikot, miként leszáll és a fényes lány is követi őt. Rövid, gyors szinte futásnak mondható séta a szirt széléhez, majd az eget pásztázva láthatjátok a harmadik fiút a levegőben maga fölött az ájult bikával. Mh. Érdekes látvány, ahogy a bikával a völgy aljához közelít, majd a földre érkezve bújik ki alóla és repül fel hozzátok. Nem tűntök a kiakadós fajtának, így nem mondom, hogy itt az idő a kiakadásra, de azt hiszem ideje lenne a három részéről egy kisebb meséhez.

Erőteljesen vázlatpontokban írtam ezt, ám tőletek nem ezt kérem. Nagyon tetszetős lenne, ha az egyikőtök például nem látna és a másik segítene neki. Nem kötelező, de tetszetős lenne. Viszont ha láttok, úgy oldalakat lehetne zengeni a völgy szépségéről. Az is lehetőség lehetne, hogy mindketten elvesztitek a látásotokat, úgy természetesen nem sok lehetőség lenne kör második részében, de a vakság megtapasztalása új lehet, arról is lehetne sorokat regélni. Természetesen Tristan segít Meidonak és Milikonak is a lány ilyen esettben.

Ha kérdés van, kérdezettek.

» Magánküldetések
» Magánküldetés: A Bál
» Magánküldetés: Ölj
» Magánküldetés: Az ékszerek
» Magánküldetés - Zero pont