Magánküldetés: Az ékszerek

Tárgy: Magánküldetés: Az ékszerek Szer. Május 12, 2010 8:20 pm

Az ékszerek

A három cimbora, akik mázlisták módjára még pont az utolsó pillanatban csatlakoztak a klánhoz, éppen a kapuzárás előtt.
Éppenséggel pont egy átlagosnak ígérkező napot kezdtek eltölteni a klánházban. Eleinte a szokásos vihar előtti csend honol körülöttetek, ám hirtelen elszabadul a pokol. Ti mindenesetre most inkább szeretnétek elkerülni a szokványos csetepatét, ezért megpróbáltok még időben távozni. A kifelé vezető úton, csodás véletlen módjára egy küldetés plakátja lebeg el előttetek. Egyikőtök elkapja a plakátot és hamar szemügyre veszitek azt.
A sorok között haladva megtudjátok, hogy egy pofonegyszerű küldetés hullott az öletekbe, hiszen az egész lényege annyi, hogy egy nemesi család elvesztett ékszereit kell visszaszerezni/megtalálni. És a könnyűsége ellenére a jutalom igen magas, pontosan 240.000 gyémánt!
Hamar kaptok is a kínálkozó alkalmon és elindultok a megbízó címére, aki természetesen szinte az ország másik végében van. Persze szerencsétekre vonattal könnyedén megközelíthető a hely.
A hosszú út után, lassan, de biztosan megérkeztek a megadott címre. Meglepve veszitek észre, hogy egy meglehetősen tehetős kastély terül el előtettek.

/Az első kör addig tart, amíg megérkeztek a megadott címre! /

A sorrend: Adam Scythblue, Victor Conar, Kitamura Kazuhiro

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szer. Május 12, 2010 9:36 pm

Éppen a klánházban tartózkodtunk, nem sokkal azután, hogy sikerült bekerülnünk a Fairy Tailbe. Az események nyugtázása jeléül, és egyben ünneplésként is, elaludtam az asztal tetején. Valószínűleg kívülről azt lehetett felfedezni, hogy egy alak, akinek a fekete dzsekije a fejébe van húzva, bivaly módjára horkol. Nem nagyon tudtam a többiekkel mi volt. Mielőtt még álomba szenderültem volna, beszélgettem velük. Hirtelen legurultam a földre, mivel ismét elkezdődött a külvilágban a szokásos elfoglaltság, drága, szeretettel megtelt céhünkben. Tehát mindenki ütötte egymást, ahol érte. Nekem ez nem okozott gondot egészen addig, míg a padlón heverésem alatt valaki rá nem taposott a kezemre.
- Áááááá!!!!!- törtem ki magamból egy "szelíd" hangkiadásban.
~ Mi a francot művel ez a sok barom?~ tettem fel magamnak a kérdést az elmémben, viszont a válasz egyértelműnek bizonyult. A padlón kúsztam, átlavíroztam az asztalok, és székek lábai között, miközben Painkillert a hátamon hordoztam.
- Látod már Victort és Kazuhirot?- érdeklődtem, mire a kakas így válaszolt:
- Igen, ott vannak három asztallal odébb.
- Vettem.- jelentettem ki, majd tovább másztam előre, mígnem elértem barátaimhoz. Végignéztem magamon, s úgy tűnt egyetlen végtagomat sem vesztettem el a merész átkelés során.
- Na mi a pálya?- érdeklődtem, miközben felálltam. Leporoltam a ruhámat, és kissé begörnyedve álltam, felkészülve a különböző irányokból érkező támadásokra. Szerencsére mindenkinek akadt bőven ellenfele, de egyszer azért még a földre kellett zuhannom, mert az az Elfman nevű fickó vészesen száguldott a levegőben, miután bekapott egy nagyobb ütést. Már erősen elgondolkoztam rajta, hogy beszálljak-e, viszont ekkor a srácokkal egy lebegő plakátra lettünk figyelmesek.
- Csirkeee!- ordítottam, ezt követően utána hajította a baromfit, aki csőrével megragadta a papírost. Én is elrugaszkodtam, majd drámai hatásokat keltve ragadtam meg Painkillert, nehogy megüsse magát a földön.
- Kösz, Adam!- hálálkodott a madár.
- A plakát miatt tettem... Még a végén összegyűrted volna.- törtem le társamat eme egyszerű kifejezéssel. Természetesen ebben volt egy adag füllentés is, hiszen bármennyire is irritált, már a szívemhez nőtt a cilinderes kakas. Szemügyre vettem a hirdetés részleteit, s tátott szájjal rohantam vissza a fiúkhoz vele.
- Ezt nézzétek!!! Az első küldetésünk!!! Gazdagok leszünk belőle!- örvendtem felpörögve a pénzösszeg láttán. Közös elhatározás után nekivágtunk a kalandnak, hiszen hülyék lettünk volna, ha elszalasztottunk volna egy efféle lehetőséget.
~ Azért legközelebb én is bunyózok majd.~ jutottam egy stabil elhatározásra a gondolataimban.
A cél meglehetősen messze volt, ezért a vasutat használva kívántunk eljutni a megadott pontba. Az állomáson vártunk, én nem vittem magammal sok cuccomat, csak a szablyámat, és a dzsekimet. Mind a kettőnek jó hasznát vehettem volna ellenséges támadás, vagy rossz időjárás esetén. Na meg persze a fejemen kuksolt Painkiller. Kíváncsi voltam rá, milyen reakciókat fog produkálni, amennyiben megrohamoz majd valaki, esetleg komoly küzdelemre kerül sor. Az elgondolásoktól jókat kuncogtam magamban. Végül felpattantunk a járműre, utána el is foglaltunk egy kabint.
- Felébresztenétek, ha odaértünk? Köszi szépen!- mondtam barátaimnak. Innentől nekem kiestek az események, mivel elfoglalva egy két személyes ülést, kiterültem és bealudtam.
Valamelyikőjük felriasztott, amint odaértünk a végállomáshoz. Egy óriási ásítás után kinyújtóztam, beletúrtam a csöppet kócos hajamba. Lekászálódtunk a járgányról, zsebre tett kézzel baktattam a srácok mellett, miközben szemügyre vettem a környéket.
- Jó kis helynek tűnik.- állapítottam meg nyomott hangon, ugyanis még mindig az alvás hatása alatt álltam.
- Bizonyára sokat érhetnek azoknak a fickóknak az ékszerek, ha ennyi pénzt felajánlottak érte. Amennyiben sikerrel járunk, mindannyiunknak jut 80.000 Gyémánt. Ez tök jó, mivel jelenleg totálisan le vagyok égve.- közöltem a tényeket a partnereimmel. Belegondoltam, milyen jó lehetett volna annak, aki egymaga vállalta volna el a missziót. Háhá! De ahhoz le kellett volna nyomnia a mi briliáns megfigyelőképességünket, ami, megjegyzem nem könnyű feladat lett volna számára. Egy pompás kastélyhoz lyukadtunk ki, és örömmel tapasztaltuk, hogy oda szólt a misszió.
- Nagy...- jelentettem ki, majd vártam a srácok reakcióját, ugyanis mindig is utáltam idegen helyekre bekopogni.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szer. Május 12, 2010 10:23 pm

Éppen a Fairy Tail klánházába tartózkodtam a pultnál. Valami iszákos csaj próbált egy másik hapsit meggyőzni, hogy miért is jó inni, de erre csak elmosolyodtam, és kifordultam a székkel együtt a többi céh társam felé.
~ Hát igen...szóval ez lenne a Fairy Tail. - Futott végig az agyamon, bár pontos dolgot nem tudtam mondani, de az biztos, hogy kellemes érzés tört rám. Sóhajtottam egyet és meghúztam a poharamat. Hirtelen a pult mögé száguldott valaki és a melettem lévő széket összetörte.
- Ha ez én lettem volna...Hm... - Mondtam halkan a padló felé nézve, majd ismét egy fickó száguldott felém, de szerencsére tovább rúgtam.
- Ha már repül puhára essen. - Tettem hozzá, de a pult helyett az üvegekre estek amelyek széttörtek és elég sérüléseket okoztak, hogy kellemetlen legyen.
~ A francba... - Guggoltam le a megmaradt pulthoz és tovább osontam. Pár fickót kikerülve és egy nagy ütés kíséretében elérkeztem Kazuhiro-hoz.
- Üdv... - Jöttem fel az asztal alól, mintha ez a szokásos belépőm lenne és háttal álltam neki.
- Ez a Fairy Tail... - Mondtam kicsit csalódott hangon, de persze ez csak inkább vicc volt, mint komoly gondolat.
- Adam merre lehetsz?... - Tettem fel a kérdést, majd pár másodpercre rá megpillantottam. Odaért és ott álltunk egy kisebb asztalnál várva, hogy ellenünk valaki támadásba lendüljön. Adam elfogott egy arra szálló papírt, amelyen úgy látszott első igazi komoly küldetésünkről van szó.
~ 80.000 ékkő, az most nem jönne rosszul, mivel házat is jó lenne bérelni, nem mindig a céh épületébe lenni... - Gondoltam. A célunk, ahol elkezdődött volna a munka természetesen a világ végén volt, így vasúttal utaztunk. Felszállva Adam egyből bedobta a szunyát, én pedig bámultam ki az ablakon, valahogy ez megnyugtatott, és elgondolkoztatott.
~ Egy tűzvarázsló, egy víz mágus és egy árny mágus...kíváncsi leszek ebből a csapatból mi lesz... - Mosolyodtam el, majd Kazuhiro-ra néztem.
- Kazuhiro mit gondolsz a küldetésről, szerinted csak ékszereket kell keresnünk, vagy lesz valami más is, mivel 240.000 ékkő nem kis pénzt...túl nagy ékszereket keresőknek? - Tettem fel a kérdést a társamnak és vártam, hogy ő hogyan is gondolja ezt a munkát.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Csüt. Május 13, 2010 7:26 pm

Éppen az új céhünkben tartózkodtam és szépen elgondolkoztam, hogy milyen jó lenne sétálni a családi kertben. Miközben szép gondolatokat hajszoltam iszogattam a teámat, ami elég jó hatással volt az idegeimre.
~ De jó ez a csend és még ízletes forró teai is van. - gondoltam magamban majd egy szék szállt el előttem, amit két pali hangos veszekedése kísért. Szépen lassan leraktam a teámat, s összeráncoltam a homlokomat.
~ Hát ez már nem igaz! Hogy itt miért nem lehet csend? - tettem fel a költői kérdést magamban eztán felkeltem az asztaltól és így szóltam:
- Nem lehetne egy kicsit csendesebben?!
Miután ezt elmondtam valaki jól arcba vágott, s a földre estem. Hirtelen azt vettem észre, hogy Victor is mellém esik, aki köszönt nekem.
- Üdvözlet. - köszöntem vissza barátomnak miközben fogtam vérző orromat. Nemsokára felálltam és pár pillanat múlva Adamot is megpillantottam. Egy asztalnál álltunk mind a hárman. Adam éppen elfogott egy papírt, amin egy elég könnyű küldetés volt, amit ha végrehajtunk 240.000 gyémántot kapunk jutalom gyanánt.
~ Na, az a 80.000 jól jönne most, mert nemsokára fizetnem kell a bérleti díjat és még valami másra is futná talán. - futott át az agyamon ez a gondolat. De hírtelen észrevettem, hogy eléggé messze van az a hely ahová menni kéne. Így hát ott hagytuk Fairy Tail részeges bunyósait és vonatra szálltunk. A hosszú útra valamit hoznom kellet, ami elszórakoztat így magammal hoztam nagybőgőmet, amin még diákkoromban tanultam meg játszani. Egyik kabinban voltunk Adam rögtön bealudt Victor meg a tájat bámulta. A barátom, aki a tájat tekintette eztán feltett egy kérdést, amire ezt a választ adtam:
- Nos, szerintem nem csak égszereket kell keresni ennyi pénzért, de majd kiderül.
~ Úgy látom nem vették észre a bőgőmet, amit felhoztam. Itt az ideje egy kis művészetnek. - gondoltam, majd elővettem a nagybőgőmet a tartójából, s az úton hátralévő idején eljátszottam az Andante-t.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szomb. Május 15, 2010 2:18 pm

A csodálatos palota és köztetek egy hatalmas, ám mégis elegáns kerítés húzódik. Mivel ti okos és illedelmes fickók vagytok, így inkább nem akartok illetéktelenül behatolni a látszólag nemesi birtokra. Néhány percen keresztül tanácstalanul tébláboltok a kapuban, mivel csengőt, vagy egyéb eszközt nem leltek, hogy jelezhessetek. Természetesen egy röpke 10 perc után véget ér a várakozásotok, hiszen egy komornyik rohan ki elétek a kapuba.
Az idős, őszes komornyik megáll a kapu előtt, majd végigmér titeket. Magában hümmög egy sort, amit bólogatással fűszerez, majd szó nélkül kinyitja a kaput.
- Uraim, fáradjanak be! A gazdám már várta az újabb jelentkezőket. – szólalt meg az öreg, miközben kastély bejárati ajtaja felé mutat.
Miután a komornyik becsukta a kaput szolidan el kezd titeket a kastély felé terelni. Ha bármi felől kérdeznétek, csak illedelmesen, mosolygás közepette kitér a válasz elől.
Belépve a csodálatos épület előtermében csak ámultok-bámultok, hiszen elképesztő pompában díszeleg a helység. Az idős komornyik becsukja mögöttetek az ajtót. A következő pillanatban pedig egy fiatal srác jelenik meg az emeltre vezető lépcső tetején.
- Alfred, csak nem egy újabb vállalkozó szellemű társaság? – kérdezi, a srác miközben a hangját játékosság itatja át.
- A fiatalúr, mint mindig most is pompásan eltalálta, hogy miről van szó. - válaszolt az öreg.
- Remek! – A fiú hirtelen felhuppant a lépcső korlátjára, majd lecsúszott egészen a földszintig. Persze, hogy a családi ékszereit ne veszélyeztesse a korlát végénél lévő díszítéssel, ezért még időben leugrott a korlátról, majd elétek lépkedett. Ekkor vettétek észre, hogy a fiú talán még nálatok is fiatalabb.
- Akkor elő a kérdésekkel! – vigyorog a srác, miközben megvakarja a tarkóját. – Tudjátok, szeretném, hogy a lehető leghamarabb visszakapjam az elveszett ékszereket.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szomb. Május 15, 2010 6:46 pm

Tehát megérkeztünk. Ott álltunk az óriási méretű építménnyel szemben mindhárman, na és Painkiller. A kerítés, mely ugyancsak nagy akadálynak bizonyult számunkra, nem szeretett volna átengedni bennünket.
- Ez így problémás lesz...- jelentettem ki a fülem tövének megvakarása közepette, majd hangos morgással jeleztem, mozgattam a berozsdált agytekervényeimet, hátha támadt volna egy csodálatos ötletem. Reménykedtem benne, hogy nem szó szerint fog a dolog megtörténni, és nem kényszerülők ennek a mutatós kerítésnek az elpusztítására.
- Most akkor mit teszünk? Betörünk?- érdeklődött a cilinderes kakas a fejem tetején, mire azonnal válaszoltam:
- Persze, hogy nem, te idióta! Abban az esetben, minden bizonnyal elküldenének minket a fenébe. Nem akarom elszalasztani ezt a jutalmat.
Valószínűleg társaim is hasonló véleménnyel voltak, noha nekem is megfordult a fejemben az erőszakos behatolás. Elkezdődött az idegesítő várakozás, mivel a nagy, gazdag házigazdák még egy árva csengő beszerelésére sem voltak hajlandóak, esetleg arra az esetre, ha az egyszerű halandók ittlétüket szerették volna jelezni azzal.
~ Ez elálmosító...~ gondoltam magamban, majd egy ásítás után háttal nekidőltem a kerítésnek, s lassan kezdtem el lefelé csúszni, egészen amíg az alsó felemre nem huppantam.
- Még ilyet!- szólalt meg felháborodott hangon baromfi társam.
- Ja.- helyeseltem egyszerűen, utána végignéztem Victoron és Kazuhiron. Már odáig jutottam, hogy fel akartam tenni a kérdést, ami valahogy így hangzott volna: "Srácok, nem megyünk haza?". Erre végül is nem került sor, mert amikor az egyik pillanatban magam mögé tekintettem, egy trappoló vénember száguldozott a szabadban. Nem sok időbe tellett eldöntenem, felénk közelített.
- Nocsak, milyen pontos!- jegyeztem meg gúnyosan, azután kénytelen voltam visszaállni lábaimra. Eleinte csak bámult ránk, ám miután sikerült eldöntenie, nem voltunk díszek, beengedett a kastély területére.
- Jó napot!- köszöntem, válaszul az üdvözlésére, noha a második mondata jobban mellbe vágott. Zsebre dugott kezekkel battyogtam a fiúk mellett, unott arcomat semerre nem fordítottam. Volt már rá elég időm, hogy megbámuljam a területet, és sosem szerettem az olyanokat, akik a vagyonukkal való kérkedést kiváló szórakozásnak találták.
- Csak én gondolom úgy, vagy az öreg előbb enyhén próbált célozni arra, miszerint előttünk már elbuktak páran?- súgtam oda az érdeklődésemmel kapcsolatos mondatot két emberi barátomnak. A magam részéről nem kívántam szóba elegyedni a komornyikkal, hiszen tájékoztatott afelől, hogy van egy gazdája, aki minden bizonnyal a megbízást hirdette ki. Tehát, ő biztosan be fog számolni nekünk a részletekről, amint odaértünk. Amikor beléptünk a palotába, hiába próbáltam titkolni, leesett az állam. Olyan gyönyörű helyiségbe vezetett be, amilyet még életemben nem láttam.
- Káprázatos!!- ámult el Painkiller.
- Valóban az.- helyeseltem, s amikor felfordítottam a fejemet, a mennyezet megtekintésének céljából, ő lezúgott a padlóra. Hirtelen egy hang érkezett a lépcsők felől, aminek hatására arra pillantottam. Ekkor tűnt fel az ifiúr, ki eléggé fiatalnak látszott első ránézésre. A kölyök magától is rájött, mi voltunk az újabb vállalkozó szellemű egyéniségek. Parádés belépője után bemutatkozás nélkül akart volna minket beszéltetni.
- Először is, engem Adam Scythbluenak neveznek. Ő itt Painkiller, a beszélő tyúk.- mutattam hüvelykujjammal a vállamra, mert az állat éppen ott járt a testemen. Célja a fejemre való eljutás volt, ám egyenlőre még nem sikerült megvalósítania tervét.
- Kakas, ha kérhetném!- fűzte hozzá.
- A Fairy Tailből jöttünk.- mosolyodtam el a magabiztos mondatom után.
- Nekem csak annyi kérdésem lenne, hogy előttünk már mások is próbálkoztak ezzel a küldetéssel? Felteszem igen, szóval pontosítok. Mi, vagy mik miatt nem sikerült nekik teljesíteni a feladatot?- kérdeztem komoly arccal, aztán vártam a társaim érdeklődéseire, na meg persze a válaszra a megbízónktól.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szomb. Május 15, 2010 7:09 pm

Elérkeztünk a hatalmas kastélyhoz és egy óriási kapu állta az utunkat, amelyen egy csengő sem volt, vagy hasonló amivel jelezni tudnánk, hogy megérkeztünk a küldetésre.
~ Na szép...eljövünk segíteni és így fogadnak...gonoszak... - Bólogattam magamban, majd ott álltunk a kapu előtt.
Próbáltam jobban szétnézni, de nem jöttem rá, hogy mit is kellene tennünk. Adam már szinte majdnem elaludt, amikor egy öreg komornyik szaladt felénk.
- Nézzétek, ez nagyon jön. - Tettem hozzá kicsit nevetve, de ezt a nevetést csak hárman hallottuk. Kinyitottam a kaput és követni kezdtük.
~ Tényleg nagy bírtok és amennyi őr van, innen tényleg nehéz lenne még egy kést is ellopni, nem hogy még a család ''féltett'' ékszereit. Valószínűleg igen ügyes és okos lesz az akit mi keresünk. - Gondoltam, miközben a hatalmas birtokot fürkésztem.
~ És az öreg előbbi mondata...''A gazdám már várta az újabb jelentkezőket''...Ez bizony elég baljós ahhoz, hogy ne kelljen erre kitérni... - Tettem hozzá az előbbi gondolatmenetemhez. Bementünk egy hatalmas épületbe és csak mosolyogni tudtam.
~ Hát igen nem is vártam mást, ha már a birtok ekkora...de hogy ilyen szép legyen. - Bámultam a hatalmas szobát. Ekkor egy fiatal srác jelent meg a lépcső tetején és a korláton lecsúszott, majd leugrott róla.
~ Hm...ezt nem tudnám megcsinálni... - Keseredtem el, de aztán elkezdte a beszédet. Majd tudatta velünk, hogy nyugodtan kérdezősködhetünk. Adam felvetett egy kérdést, amire bólintottam neki, hogy lényegre törő, de mielőtt a fickó válaszolhatott volna én is felvetettem egyet:
- Valamint...Hm...A küldetésben annyi kell, hogy szerezzük vissza az ''ellopott ékszereket...szóval van haragosa a családnak?... - Úgy gondoltam ez is lényegre törő kérdés, hisz akkor ott kezdjük a kutatást.
- Ja a másik...honnan tűntek el az ékszerek?...Hátha találunk nyomokat, hogy mi is történhetett, vagy ki/mi lopta el az ékszereket. - Tettem hozzá az előbbi kérdéseimhez. Vártam a fiatal srác válaszát, hogy megtudjunk minél többet valamint lezárjuk életünk első közös küldetését.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szomb. Május 15, 2010 7:36 pm

Mielőtt leszálltunk volna a vonatról a hangszeremet eltettem a tokjába majd azt a hátamra vettem. Hirtelen a megadott címen egy káprázatosan szép és egyben nagy ház tűnt fel, amit hatalmas kapu védett a betolakodóktól. Szétnéztünk, de semmi olyan eszközt nem találtunk, amivel tudatni tudtuk volna, hogy megjöttünk.
~ Na, ez szép egy ilyen nagy ház és semmi csengő vagy valami. - gondoltam magamban. Adam például már, majd elaludt, de hirtelen jött a komornyik. Ehhez Victor hozzáfűzött egy vicces mondatot, amin én elmosolyodtam. Az öregember kinyitotta nekünk a kaput, eztán követtük őt. Miközben haladtunk a hosszú ösvényen a komornyik elmondta, hogy már többen is jelentkeztek erre a feladatra, de nem nagy sikerrel. Scythblue nemsokára erre feltett egy kérdést elég halkan, amire én így válaszoltam:
- Nos, meglehet. Ha ez igaz az azt jelenti, hogy a szokásosnál nagyobb odafigyelést igényel ez a feladat.
Nemsokára beléptünk a hatalmas építménybe, ami gyönyört nyújtott.
~ Hihetetlen! Ez még a szüleim házánál is szebb. Biztos a legjobb munkásokkal építették. - futott végig az agyamon a gondolat miközben alaposan körülnéztem. Pár pillanattal később egy fiatal gyerek jelent meg, aki lecsúszott a hatalmas lépcső korlátján. Nemsokára a srác tudatta velünk, hogy ha van kérdésünk tegyük fel. Adam feltette az első kérdést, hogy megbizonyosodjunk róla hogy a komornyik igazat mondott-e. Mielőtt válaszolt volna a kölyök Victor két kérdést is feltett neki pluszba. Nekem nem volt kérdésem így vártam a srác válaszait.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Május 16, 2010 3:29 pm

Időközben az öreg komornyik a fiatal úrfi mögé áll és hangosan megköszörüli a torkát. A srác rögtön vette a célzást.
- Ja, igen… A nevem Bruce Fenix. Bár ez most lényegtelen… - legyint egyet a levegőben. – Tehát, a kérdéseitekből úgy veszem ki, hogy ti nem olyanok vagytok, mint a többi jelentkező, akik azóta sem kerültek elő. Mágusok és egyszerű zsoldosok is szerencsét próbáltak már, de máig sem láttuk őket. Tegnap is elindult egy szedett-vedett csapat, de ha sikerrel jártak volna, akkor már visszatértek volna. Ám hogy pontosan miért is buktak el arról fogalmunk sincs… Valószínűleg a tolvaj túl erős, vagy csak túl jó csapdákkal rakta teli a búvóhelyét, ami valahol a hegyben van. – Itt egy kis szünetet tart. – Haragosom nem igen van… Ezért is gondoljuk azt, hogy minket is az a tolvaj lop meg, aki az egész várost. Egyszer az egyik paraszt az éjszaka leple alatt követte a tolvajt egészen a hegy gyomrába nyúló barlangig. De a parasztbá nem mert tovább menni, mert túl félelmetes hangok hallatszottak a barlangból.
Mielőtt még elengedne titeket a megbízótok még egy ebédre vendégül lát a fenséges ebédlőcsarnokban. Az étek, amit elétek raknak rendkívül változatos, és a mennyisége is óriási. Természetesen italt is kaptok, amilyent csak akartok.
Az ebéd végeztével pedig indulhattok is. Az öreg komornyik kikísér titeket, majd a kapuban útbaigazít titeket, bár ez felesleges, hiszen a hegye majdnem, hogy kiböki a szemeteket.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Május 16, 2010 5:42 pm

Miután Victor is feltette a saját kérdéseit, megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül olyan, aki gondolkozik. Persze ezt nem is feltételeztem eddig sem társaimról, csupán nem láttam még őket élesben szerepelni egyetlen küldetésen sem.
~ Okos hozzászólás Victor.~ dicsértem meg elmémben a másik Fairy Tail mágust, miközben szemeim sarkából rápillantottam az arcára. Úgy tűnt, Kazuhiro nem mondott semmit, bár amúgy sem egy olyan fickónak látszott, ki fölöslegesen beszélt volna. Azok után pedig, hogy valószínűleg minden szükséges érdeklődésünket megosztottunk a fiúval, nem volt értelme minden ok nélkül csacsogni. Nem utolsó sorban a kölyök is bemutatkozott, s bár saját megvallása szerint ez semmin nem változtatott, azért én jobban éreztem magam. Elvégre egy teljesen idegen személytől nem fogadott volna el olyan bizakodóan megbízást az ember. Főleg, ha az ennyire sejtelmesnek ígérkezett. Minden esetre megnyugtatott Bruce állítása, miszerint mi néztünk ki odáig a legösszeszedettebb csapatnak, viszont az évek során megtanultam, nem minden a külső. Bár jó érzéssel töltött el, hogy első ránézésre elnyertük a srác tetszését.
- Igazán hízelgő, de egyenlőre korai lenne elbíznunk magunkat.- jelentettem ki komoly hangvételben. Talán még ennyire nem is látszottam megfontoltnak utazásunk során, ám a fontos ügyek intézése alatt, mindig is komorabban viselkedtem.
~ Nem értem néhányan miért cselekszenek ennyire botor módon. A mágusoknak való feladatokat, csak mágusoknak ajánlatos elvégezni. Mégis mit képzelnek a zsoldosok?~ kérdeztem költőien magamból, viszont erre nem kaptam választ. A pénzéhes emberek általában sosem jártak túl jól. Tudni kellett volna, hol volt a határ. Figyelmesen hallgattam végig az információkat, amiket a fiú még megosztott velünk.
- Szóval egy tolvaj... Hát, ez eléggé érdekesen hangzik. Bizonyára egy nagyon képzett alakkal lesz majd dolgunk, ha több csapatot is megtört már. Egyedül a csapdákkal nem tudott volna ekkora sikereket elérni, elvégre nem kevés idő lett volna, mire azokat újból felállítotja, valamint a tapasztalt zsoldosok bizonyára ügyeltek volna az efféle részletekre.- közöltem a saját véleményemet a társaimmal, azután ismételten figyeltem megbízónkat, aki éppen egy paraszt férfi történetét regélte.
~ Tehát félelmetes hangok. Érdekes.~ merengtem, ezt követően megvakartam az államat. Az evési ajánlatnak akkor sem tudtam volna ellenállni, ha akartam volna. Természetesen nem is állt szándékomban ellenkezni. Leültünk a nagy asztalhoz, ahol rengeteg finom kaja terület el előttünk.
- Jó étvágyat!- szólaltam fel, azután telepakoltam magam előtt a tányért mindenféle zöldséggel és hússal. Úgy ettem, mint aki már egy hete nem látott kaját.
- Héé, nekem is dobj le valamit!- szólított fel a kakasom a lábánál, miközben bele is csípett a végtagomba. Ekkor lehunytam a szemeimet, s az egyik ér elkezdett dagadni a fejemen.
- Ha'jál má'!- mordultam rá teli szájjal, majd jól oldalba rúgtam, aminek köszönhetően nekirepült a falnak. A látvány hatására egy széles mosoly jelent meg az arcomon. Mikor ismét visszakullogott az éhes madár, lehajítottam neki egy pár zöldséget. Miután mindannyian jól laktunk, nekiláttunk a küldetés elvégzéséhez. A vénember kikísért bennünket a kapuig. Egy magabiztos vigyorral arcomon intettem neki vissza az utcáról.
- Ne aggódjon, öreg! Hamarosan visszatérünk.- biztattam a komornyikot, majd Painkillerrel a fejemen elindultam a hegy irányába.
- Na, milyen következtetést vontatok le az információkból?- érdeklődött a baromfi.
- Szerintem egy mágia használóval van dolgunk.- válaszoltam egyszerűen. Persze előfordulhatott, hogy tévedtem, ám akkor ez tűnt a legésszerűbb magyarázatnak. Számomra legalábbis.
- Értem.- válaszolt a madár. A hegy, amerre az utunkat vettük nem volt messze, viszont a sétálás rendesen megviselt. Kajálás után általában aludtam, csakhogy erre nem nyílt lehetőség. Egy nagy sóhajtással jeleztem elégedetlenségemet, azután megvakartam a a tarkómat.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Hétf. Május 17, 2010 4:53 pm

Tehát felvetettük a kérdéseinket, majd az idős úr köszörülgetni kezdte a torkát. Ezután bemutatkozott a ifjú és biztatott minket, hogy többet lát belőlünk, mint a többi munkavállalóból, akiknek nem sikerült.
~ Hm...hát, hogy ez most biztasson vagy letörje a kedvem...fogalmam sincs mit kezdjek vele... - Tettem hozzá a gondolataimba és ismét a jelenbe tekintettem. Ezután részletesen válaszolt a kérdésekre, ami kissé meglepett.
~ Látszik, hogy a gyereknek megvan a maga esze és az, hogy eleve ő fogadott nem a szülei ez kicsit nyomaszt... - Gondoltam és mégegyszer körülnéztem, de a komornyikon és a fickón nem láttam semmi különöset.
~ Szóval egy barlang, ez egy ideális hely a rejtőzéshez és a csapdák elrejtéséhez, de hogy rejtélyes hangok, lehet, hogy csak a paraszt képzelte, vagy ha nem akkor esetleg valami mágiát vagy lényt hallott... - Gondoltam végig az eseményeket, majd megjegyezte, hogy még mielőtt elindulunk ebédelni fogunk. Az ebéd hihetetlen jól esett, elég rég óta ettem ennyit, főleg, hogy ez az első küldetésünk, és szinte már most is ''királyi'' ebédben volt részünk.
- Na ezt el tudnám viselni...de nagyon... - Mondtam a többieknek, akik ugyancsak eléggé jól laktak. Ezután a komornyik kikísért és megmutatta, hova is kellene eljutnunk. A barlang eléggé feltűnő volt és egyből mindenki kiszúrta.
- Akkor hajár!. - Tettem hozzá a barlang felé mutatva és elmosolyodtam.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Hétf. Május 17, 2010 7:55 pm

Miután a barátaim pár dolgot megkérdeztek a küldetésről az öregember köszörült egyet, amire a kölyök bemutatkozott nekünk, majd közölte velünk, hogy voltak már jelentkezők erre a küldetésre, de azt is megmondta, hogy mibennünk többet lát, mint a szedett-vedett mágusokban és zsoldosokban, akik elbuktak.
~ Na, ez azért megnyugtató, ha mi az eddigieknél jobbak vagyunk, vagy csak úgy tűnik. - gondoltam magamban és nemsokára azt is elmondta a gazdag ifjú, hogy nincs haragosa. Ezért ő úgy gondolja, hogy banditák voltak azok, akik raboltak tőle. A gyerek azt is elmesélte, hogy egy paraszt megpróbálta követni a tolvajt, s egy félelmetes barlangnál kötött ki.
~ Az nagyon jó szeretem az ijesztő barlangokat. - mondtam magamban miközben elmosolyodtam. Én már indultam volna, de a gyerek közölte, hogy ebéd nélkül nem mehetünk el. Az ebéd egy hatalmas nagy csarnokban történt meg, s az ennivaló elég változatos volt. Mielőtt elkezdtem volna enni így szóltam:
- Jó étvágyat!
A kagylókat rögvest kiszúrtam így vettem is belőle pár falatot, majd megkóstoltam a disznópecsenyét. A jó lakoma után egy kicsit hátradőltem a székben, de a komornyik nemsokára jött, hogy kikísérjen minket. Nagy nehezen feltápászkodtam és követtem a vénembert. Az öreg eztán megmutatta hová is kéne eljutnunk.
~ Elég furcsán néz ki a barlang. - futott végig az agyamon, majd a hátamon lévő nagybőgő tokot megigazítottam eztán pedig elindultam.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Kedd Május 18, 2010 3:31 pm

A sétátok meglehetősen nyugodt volt. Az egész úton nem láttatok semmi különöset, vagy aggasztót. A poros úton haladva csak pár lábnyomot fedeztetek fel, amik egyenesen a hegy irányába tartottak. Körülöttetek minden maximálisan természetes. Az ég szinte teljesen felhőtlen, így pedig a napforró sugarai pontosan elérnek titeket. persze a forróságot enyhíti a lágy szellő, ami folyamatosan fújdogál. A gyönyörű mező pázsitja pedig szinte már-már hívogat titeket. A kellemes madárcsicsergés pedig tovább fokozza a hangulatot. De ti nem értek rá az ilyenekre!
Néhány percnyi séta után megérkeztek a hegy lábához, ahol a barlang bejárata is található. Különös módon lábnyomok tucatjai vezetnek a barlang bejáratához, ám csak egy megy be a barlang mélyére.
Sajnálatos módon (?) ti nem hallotok semmiféle hangokat a barlangból. És pechetekre sokat nem is láttok a barlangból, mert az egész korom sötét.

/ A feladat adott! Döntsetek, hogy mit csináltok és hogyan! /
És szívesen látnék a három cimbora között valódi párbeszédet is! Smile

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Kedd Május 18, 2010 4:12 pm

Nekiindultunk az erődnek, én pedig eléggé hátul voltam, kissé lemaradva.
- Srácok, ne olyan gyorsan!- szóltam társaim után, miközben enyhén zombis arckifejezéssel vonszoltam magamat.
- Szedd már a lábad!- utasított a kobakom tetejéről Painkiller.
- Hé! Van egy ötletem! Majd én ülök fel a te fejedre, és meglátjuk mennyire bírod, oké?- kérdeztem tőle kissé mérgesen.
- Kösz, kihagynám.- jelentette ki, mire megráztam az arcomat. Irritált az állandó dumálása, azon belül meg, hogy folyton okosnak képzelte magát. A fenébe is, csak egy csirke volt. Na jó, kakas... De akkor is, egyik sem az eszéről volt híres. Tény, ez a példány kivételesen tudott beszélni, ám eme adottságát sem használta fel semmi értelmesre.
- Amúgy, meséljetek már valamit magatokról skacok!- szólítottam fel Kazuhirot és Victort, elvégre barátságunk ellenére még nem nyílt alkalmunk egy, úgymond mélyebbre hatoló beszélgetésre.
- Látom Kazuhiro, te művész lélek vagy. Milyen jól tudsz már játszani azon a hangszeren?- érdeklődtem, mivel jó magam még sosem hallottam a fiú zenei képességeit, mert a múltkor is aludtam, amikor játszott.
- Te pedig Victor, már megbocsáss, de nem látszol fekete mágusnak. Milyen okból választottad ezt az utat magadnak?- intéztem másik szövetségesem felé is egy kérdést arról, amire leginkább kíváncsi voltam vele kapcsolatban. Minden esetre talán kicsit furcsa lehetett a mi összképünk, viszont legalább a változatosság nem hiányzott a csoportból. Ennek a gondolatomnak a nyugtázására egy vigyort is ejtettem, mialatt a talajt bámultam magam előtt. Kezdett melegem lenni, ezért levetettem a fekete dzsekimet, eztán a vállamra akasztottam. Most először kivillant az oldalamon heverő szablya, melyet eddig elrejtett a kabátom. Megvizsgáltam, hogy minden rendben van-e vele, majd amikor a helyén találtam a dolgokat, visszahelyeztem a tokjába.
- Remélem hasznát fogom venni.- mondtam, elvégre a harcmodorom egyik fontos kitevője volt a penge. Persze, amint komolyabbra fordultak volna a dolgok, kénytelen lettem volna mágiát alkalmazni, de egyenlőre még ellenségre sem akadtunk. Nem vehettem biztosra, hogy az ellenfelünk nem csak egy mázlista rabló volt. Természetesen, ennél azért többre számítottam az elejétől fogva. Jobb félni, mint megijedni. Az idő csodálatos volt, kellemesebbet el sem tudtam volna képzelni egy efféle küldetéshez.
- Van más mágus is a famíliátokban? Mert nekem a nagyapám és az apám is az volt, ám az a röhejes az egészben, csak nem rég szereztem róla tudomást. Szóval minden erőmmel azon vagyok, hogy többet megtudjak a varázslással foglalkozó visszamenőimről.- közöltem a társaimmal, noha nem kérdezte senki. Minden esetre azon a véleményen voltam, jobb lesz ha minél többet megtudunk egymásról. Idő közben lábnyomokra lettünk figyelmesek, majd le is guggoltam azok szemügyre vételének okából. A barlanghoz érkezve felfedeztük, a rengeteg nyomból, csupán egyetlen egy ment a bejárat felé.
- Ez nagyon érdekes.- jelentettem ki, mialatt zsebre tett kézzel álltam, s összeráncoltam a homlokomat.
- Támadt egy ötletem! Ha ti is egyetértetek, akkor a Red Carpet nevű mágiámmal a levegőbe emelkedhetnék, hogy onnan átvizsgáljam a lehetséges csapdákat a barlang szája előtt. Nem garantálom, hogy sikerülne mindet észrevennem, de így legalább nem rohannánk bele vakon a dolgokba.- osztottam meg a feltevéseimet Victorral és Kazuhiroval. Amennyiben ők is igennel voksolnak, a szokásos beállásom után megpróbálom majd aktivizálni a varázslatomat.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szer. Május 19, 2010 3:15 pm

Tehát elindultunk a barlang felé, Kazuhiro és én elől ballagtunk, Adam mögöttünk jött kicsit lasabb tempóban.
~ Gondolom kellemes lehet azt a kövér kakast a fején cipelnie...kíváncsi volnék mivel eteti? - Tettem fel magamba a nagy kérdést ami szinte egész úton foglalkoztatta agyam teljes részét. Adam intézett hozzám egy kérdést, amire válaszoltam is habozás nélkül:
- Hát igen...nem vagyok valami fekete mágus kinézettel rendelkező alak... - Tettem hozzá kis mosoly keretében és tovább folytattam: - az apám is fekete mágus volt és a család többi férfi tagja, előlem csupán kis koromban titkolták a tényt, viszont rájöttem és a szüleim is, hogy csak a fekete mágiában van tehetségem...így hát ezt használom, valamint apám megtanított, hogyan is használjam fel ezt a fekete mágiát a jó célokra...ha mindenkinek olyan apja lett volna mint nekem és bejárja azt az utat amit én, akkor a fekete mágiáról nem hiresztelődik el, hogy csak a ''gonoszak'' használják.
~ Kellemes idő a beszélgetésre és a sétára. - Néztem ismét körül, hisz nagyon szép hely volt ez, kivéve a barlang amely a hegyben volt, és az uticélunk végét jelentette. Ezután Adam felhozott, egy ötletet, hogy felemelkedik a magasba az egyik varázslatával és onnan szűri ki a lehetséges csapdákat.
- Rendben...és ha sikerül bemérni akkor árnyék mágiámmal könnyedén semlegesíteni tudom őket. - Tettem hozzá mosolyogva és vártam a következő lépésünket.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szer. Május 19, 2010 6:31 pm

Nemsokára elindultunk a barlang felé vezető úton én és a fekete mágus mentünk elől Adam pedig a hátunk mögött követte utunkat. Adam párszor út közben összevitázott a kalapján kiskirályként élő csirkével. Pár perc elteltével a tűz mágiában járatos barátom, kérte, hogy meséljünk valamit magunkról, majd feltett két különböző kérdést mindkettőnknek. Először Victor mesélte el, hogy miért is választotta azt a varázslatot, amitől sokan félnek. Mikor végzett én így szóltam:
- Nos, igen én szeretem a művészetet ebben a nagy házban is alig tudtam, hogy melyik szebbnél, szebb munkát nézzem meg. Régebben minden nap ilyen munkákban gyönyörködhettem, mint amilyennek ebben a házban is voltak. Én egy gazdag család sarja vagyok, de jobban érdekelt a mágia, minthogy egy irodai fotelhez láncolva üljek egy szobában. A bőgőmön már nem tudok olyan jól játszani, mint régen mert már régóta porosodik a szobámban most például a vonat hosszú útjára hoztam el, hogy jobban teljen az idő.
Miközben tovább koptattuk csizmánkat az utat gyönyörködtem a tájban és örömmel szívtam be a friss levegőt. Scythblue nemsokára megkérdezte, hogy volt-e varázsló a családunkban.
- Nekem csak a bácsikám volt mágus, őtőle tanultam el a vízmágiát. - válaszoltam a barátom kérdésére, s nemsokára ott voltunk a barlang bejáratánál.
~ Hú ez aztán a félelmetes hely alig várom, hogy bemenjünk. - gondoltam egy fél mosollyal az arcomon Adam, eztán felhozott egy ötletet majd Victor is.
- Okés akkor én is segítek Victornak a csapda deaktiválásában, és ha marad csapda, s valaki belesétál, akkor én azt meggyógyítom a víz mágiámmal.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Május 23, 2010 10:40 am

Mindent úgy csináltok, ahogy azt előre megbeszéltétek, ám különös módon egyetlen csapdát sem találtok a barlangban hiába is keresgéltek. Így mivel nem sok választásotok van, elindultok azt a nyomot követve, ami egyre bentebb vezet a barlangban. Természetesen a barlangban korom sötét van ezért, Adam barátotoknak kellene gondoskodnia a fényről.
Néhány kanyar után csillogó érméket találtok a porban, amik egyre nagyobb sűrűségben tűnnek fel. Végül egy hatalmas üregbe értek, aminek a tetején egy óriási lyuk tátong. Mikor alaposabban körbenéztek az üregben megláttok egy halom csillogó-villogó tárgyat. A csillogó hegyet ékszerek, és egyéb fényes dolgok alkotják. (gyertyatartó, csengők, gombok…stb.)
Igen! Célt értetek, de mikor közelebb mentek a rakáshoz, akkor hirtelen egy hatalmas élőlény emelkedik ki az ékszerkupac mögül. A hatalmas lény pedig nem más, mint egy óriásholló, aki őrült módján kezdi védelmezni a kincseit, és az az mögött megbúvó fészkét, amiben 4 tojás pihen.
A feladat ismételten egyértelmű. Valahogyan győzzétek le a hollót! Természetesen nem muszáj megölni. De vigyázzatok, mert ő nem hajlandó kegyelmezni nektek!

Szép csapatmunkát akarok látni!

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Május 23, 2010 2:09 pm

Nagyszerű volt hallani, többi barátom is be kívánt segíteni a tervemben, ezért szinte esélyét sem láttam, hogy esetlegesen megsérüljek a felderítés során. Levettem a fejemről Painkillert, azután a srácok mellé helyeztem.
- Maradj itt, amíg vissza nem térek!- szólítottam fel, miközben komoly arccal néztem rá.
- De Adam!...- akart volna valamit mondani, viszont már nem érdekelt. Felálltam, utána a két társamra pillantottam.
- Hát, akkor essünk neki srácok!- bólintottam egyenként rájuk, ezt követően a szokásos beállásomat használtam.
- Red Carpet!- mondtam, majd egy rugó alakú tűzcsóva emelt a magasba. Elindultam, viszont fentről egyetlen csapdára sem tudtam akadni, bármennyire is próbáltam kémleni a terepet.
~ Ezek szerint nem tévedtem még a kastélyban... Többről van szó, mint egy egyszerű tolvajról, aki csapdákat helyezne el a bázisa előtt.~ gondoltam magamban, bár nem nagyon nyugtatott meg a tény, mivel ebből adódóan jobban oda kell majd figyelnünk az ütközetre. Már, ha lesz ilyen. Victornak és Kazuhironak sem sikerült találnia esetleges akadályt, ezért a barlang elejénél bevártam két haveromat.
- Most két lehetőség lebeg a szemem előtt. Vagy az illető annyira hülye, hogy nem gondolt csapdák felállítására, vagy nem volt szüksége rá az ereje miatt.- osztottam meg elmélkedéseimet a csapatom többi tagjával, közben pedig megvakartam a fülem tövét, s sóhajtottam egyet.
- Személy szerint jobban örülnék az első elképzelésemnek.- mosolyodtam el halványan, unott arccal. Nem húzhattuk tovább az időt, ideje volt behatolni a sötét lyukba, melynek már csak a látványától is kirázott a hideg. Jobban örültem volna, amennyiben az irritáló kakasom kint maradt volna, ám ragaszkodott a velünk tartáshoz. Viszont, még mielőtt betettem volna a lábamat, eszembe jutott valami. Három darab faágat törtem le a közeli növényekről, majd a mágiám segítségével meggyújtottam őket.
- Tessék, vegyétek el! Házi fáklya. Nem valami nagy cucc, de egy ideig kitart.- kínáltam meg a lángoló tárgyakkal a barátaimat. Ezeknek köszönhetően már el is láttunk valameddig a barlangban, ha csak az orrunk hegye volt is a horizont. Mialatt haladtunk, éreztem, amint ráléptem valamire, melynek csörgő hangja volt.
- Mi a fene?- kérdeztem magtól, miközben lehajoltam, hogy jobban szemügyre vehessem a valamit. Közben oldalra húzódtam, odatartottam a fénylő eszközömet, így Kazuhironak, valamint Victornak is elég jó rálátást biztosítottam.
- Pénzérmék. Valószínűleg egyre közelebb érünk a célhoz.- állapította meg Painkiller. Te jó ég! Egy értelmes hozzászólással borsozta meg az eddigi utazásunkat. Hát én már nem is tudtam, mit gondoljak. Nem sokszor fordult elő hasonló esemény. Valószínűleg, ha éppen nem egy nyirkos, sötét barlangban lettünk volna, tapsolva kezdtem volna el rohangálni, persze vegyítve egy ki babanevetéssel. Az elképzeléstől azonnal jobb kedvem támadt.
- Ez kezd egyre érdekesebbé válni...- suttogtam, utána felálltam, majd tovább haladtam a föld alatti képződményben. A távolban már nagyobb fényhatásokat lehetett felfedezni, mik ugyancsak érdekesnek minősültek, elvégre csak egyre sötétebbnek kellett volna lennie a helynek. Jobban behatolva felfedezhetővé váltak az ellopott tárgyak. A szemeim tükrei is csillogni kezdtek, ha rápillantottam a megannyi csodaszép eszközre. Itt jött a fekete leves, ami egy óriási holló formájában nyilvánult meg.
- Na neeeee...- nyögtem ki, elvégre nem egészen efféle ellenfélre számítottam. Komolyan mondom, nekem sosem volt szerencsém a madarakkal. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam, nem hogy kieszelni egy tervet. Ez egészen addig tartott, amíg észre nem vettem a tojásokat a fészekben.
- Hm... Talán a tojásokkal kellene valamit kezdeni. Ha el tudnánk tőle rabolni, és ráerőszakolni egy cserét. Az ékszerek a gyerekeiért.- jutott mégis az eszembe valami, azután egy elvetemült jobbra húzódó félmosoly jelent meg a számon, közben pedig félelmetes lassúsággal húztam elő szablyámat a tokjából.
- Ellenvetés, ötletek a kivitelezésre?- fordultam tanácstalanul a társaimhoz, közben két kezemmel fegyverem markolatát szorítottam. Amint mind megegyeztünk, megkísérlem majd teljesíteni a rám bízott feladatot.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Hétf. Május 24, 2010 12:37 am

Adam felrepült a magasba a tűz mágiája segítségével és onnan kémlelte a terepet, Kazuhiro és én addig lent próbátunk csapdákra lelni, de egyet sem találtunk.
~ Ez különös...annak az esélye, hogy ahova rejti az illető az ellopott holmikat, hogy ne legyen csapda elég kicsi. Szóval vagy bízik az erejében, bár ez meggodolatlanség lenne, vagy valamiféle állat?... - Tettem fel magamban, a kérdést de el is vetettem, végülis milyen állat lenne képes meglopni egy királyi családot. Adama ezután leszállt és eldöntöttük, hogy bemegyünk a barlangba, ahol végre kideríthetjük mi is folyik itt. A tűz mágiára szakosodott készített gyorsan fáklyákat és a kezünkbe adta, valamint elindultunk befelé.
- Még szerencse, hogy van tűz mágiád... - Ekkor komolyabb tekintet sugalltam és folytattam:...-vigyázzatok magatokra, bármi lehet itt, nehogy meglepetés érjen bennünket. Kisebb kanyarok után valamifé csillogó dolgot véltünk felfedezni és kiderült ezek érmék voltak, amelyek egyre sűrűbben fordultak elő, ahogy a barlang mélyébe húzódtunk.
- Hát mit ne mondjak, eléggé szétszórt ez a valaki vagy valami... - Tettem hozzá mosolyogva, majd a szűk folyosók után egy hatalmas lyuk tátongott előttünk, tele kincsekkel. A sötét ellenére a kincskupac tetején egy holló jelent meg, ami mindekit meglepődésre buzdított.
~ Ez szép...- Tettem hozzá a gondolataimba, de nem a madárra gondoltam, hanem erre a helyzetre, hogy egy óriás holló előtt állva, talán még a nevünket se tudjuk, úgy megvagyunk lepődve, valamint pár tojást is észrevettünk.
Adam ekkor eszembe juttatott valamiféle tervnek nevezhető ötletet.
- Srácok... foglaljátok le a hollót én addig az árny mágiámmal magamhoz húzok egy tojást és egyenesen kifutok vele, addig keressétek meg amiért jöttünk, utánna meg majd elintézzük vagy hasonló, de koncentráljuk a feladatra... - Próbáltam eltervelni a dolgokat és X alakba tettem a kezem, mivel ez volt az úgy mond ''beállásom''.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Hétf. Május 24, 2010 10:33 am

Adam pár perc után felrepült a magasban és onnan kémlelte a terepet csapdákat keresve. Én és a fekete mágiát használó barátom pedig lentről vártuk, hogy Adam szóljon. De nem kaptunk semmi választ ez azt jelentette, hogy nincsenek csapdák.
~ Nincs egyetlen egy csapda sem? Ez elégé meglepő, mert akkor anélkül küldött haza zsoldosokat és más varázslókat, hogy csapdákat sem tett le. Így nem nagyon tudom, hogy lesz-e nekünk esélyünk ellene. - futott végig az agyamon, eztán leszállt a barátom az égből, majd három faágat meggyújtott, amik így fáklyák lettek. Hamarosan bementünk a barlangba, ami elégé szűk volt, s még így is sötét, hogy fáklyák voltak nálunk.
- Még jó hogy van egy tűz mágiával rendelkező barát, mert nélküle még az orrunk hegyéig sem látnánk. - dicsértem meg Scythblue-t. Amint egyre beljebb értünk a barlangba hirtelen pár kerek csillogó dolog tűnt fel előttünk.
~ Hát ezek mik? - kérdeztem magamtól, majd amit közelebb értünk és jobban megvizsgáltam láttam, hogy érme. Elvigyorodtam, mert tudtam, hogy közeledünk a célunk felé. Ahogy mentünk tovább egyre csak nőtt az elszórt érmék száma. Pár méter után már vagy ötvenesével voltak elszórva. Amikor már elégé mélyen voltunk egy hatalmas lyuk következett. A lyuk tele volt mindenféle drága holmival. Csodálkozva kémleltem a sok érmét hirtelen egy fekete dologra lettem figyelmes az érmék tetején. Jobban megnézve egy holló volt.
~ Ezt nem hiszem el egy holló volt a tettes? - tettem fel a kérdést magamnak, majd a többiekre néztem, s láttam, ahogy ők is csak csodálkozva nézik a nagy madarat. Pár tojást is észre lehetett venni a hollónál. Először Adam mondta, hogy a tojásokkal kéne valamit kezdeni így cserére késztetni a lényt. Victor készített egy használható tervet, amiben a madár tojása is szerepel.
- Ez jó terv. Na, akkor lássunk neki. - jelentettem ki majd az egyik pocsolyában lévő vizet a hollóra lőttem. A holló elkezdett felém jönni és én így szóltam.
- Na, gyere csak te dög.
Mikor Conar-ra pillantottam láttam, ahogy már alkalmazta a technikáját.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Hétf. Május 24, 2010 1:48 pm

Pechetek van! A holló gyors, erős és értelmes. Hamar átlátja a terveteket így minden erejével a tojásai védelmére kel. Sajnálatos módon annyira nem értelmes, hogy értse a szándékotokat, ha esetleg cserére vetemednétek. Sőt a lény csak egyre vérszomjasabban támad, ha a tojásokat piszkáljátok.
Valahogy viszont semlegesíteni kell a hollót. Vagy megölitek, vagy csak alaposan kiütitek! Természetesen egyedül egyikőtök sem boldogul vele szemben, így össze kell dolgoznotok!

/ Szép és hosszú posztokat akarok látni, amiben legyűritek a hatalmas lényt! /

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Hétf. Május 24, 2010 9:11 pm

Miután mind döntésre jutottunk, Kazuhironak és nekem az elterelés jutott feladatként. Painkillert megkértem, hogy maradjon hátul, rejtőzzön el a sziklák között, amíg le nem rendeztük nagyobbacska rokonát.
- Bízd csak ide! Ja, köszi az előbbi dicséreteket!- mosolyodtam el, utána megkíséreltem megtámadni a hatalmas lényt, viszont az valamilyen módon átlátott a terveinken, így védelmezni kezdte a még ki nem kelt fiókáit. Emiatt Victor sem tudta a képességeivel magához venni a tojásokat. A bestia nem csupán értelmesnek, de igen erőteljesnek, és villám gyorsnak bizonyult. Az első hullám után megingottan léptem hátra párat, ezért kicsivel a cimboráim mögé kerültem. Bal kezemmel a homlokomat fogtam, melyen egy vérző sebhely pihent, mely saját botorságom eredményeként szerepelt testemen. Vicsorítani kezdtem, egyre jobban szorult jobb tenyerem a szablyám markolatán. Ismét társaim közé sétáltam. Tekintetemből düh áramlott.
- Hát... Mi megpróbáltuk szép szóval.- jelentettem ki eléggé démoni hangon. Nem tagadhattam, rendesen felhúzta az agyamat a mocskos madár. Sürgősen ki kellett találnunk valamit, aminek segítségével sikerülhetett volna leterítenünk a lényt. Engem már nem nagyon izgatott a testi épsége.
- Most már vagy csináljuk ki, vagy verjük addig, amíg a saját vérében nem fog fürdeni.- adtam az ötletet a társaimnak, közben pedig a holló tekintetét mélyen kereszteztem a sajátommal. Rápillantottam a fegyveremre, majd a földbe szúrtam.
~ Ide már komolyabb erők kellenek.~ gondoltam, azután készen álltam a mágia használatára. Komor arccal kezdtem kémlelni a terepet, arra koncentrálva, hogy vajon milyen elemet tudtunk volna felhasználni egy együttes támadáshoz, melynek segítségével megfektethettük volna a szörnyeteget.
~ Az üreget nem omlaszthatjuk rá, mert közvetlen alatta van a fészke, valamint az ékszerek is, így nem járna sikerrel a küldetésünk. Más megoldást kell találnunk, tehát megint csak nem maradt választás, a saját erőnkből kell kiütnünk a rohadékot.~ merengtem továbbra is, várva, hogy egy esetleges terv az eszembe jusson. Már alig tudtam megállni, hogy ne nyomjak rá a fejére egy Fire Ball-t.
~ Lássuk csak... Neki nagy a sebessége, ezért csupán az egyikünket meg tudná állítani. A fizikai ereje is pusztító, csakhogy azt egyszerre egyetlen helyre tudja koncentrálni. Megvan!~ jutottam merengéseim végére, majd egy fülig érő vigyorral jeleztem csapatom többi tagjának, nem merült még teljesen le az a csöppnyi agyam.
- Srácok! Itt az alkalom, hogy visszafizessük azt, amit ez a szemétláda művelt az itt élőkkel. Mutassuk meg neki, honnan jöttünk! Mutassuk meg neki a Fairy Tail erejét!- szorultak ökölbe a kezeim, utána magyarázni kezdtem:
- Fussunk faltól falig cikázva, ameddig el nem érjük a hollót, azután mind különböző pontokon megállunk, ahonnan három irányból rányomunk egyet az ütős kis mágiáink közül! Ha az egyikünket sikerülne is elkapnia, nem jutna idő a többiek harcképtelenné tevésére. Így ketten még mindig oldalba tudnánk támadni. Ha benne vagytok, akkor enyém a jobb oldala.- osztottam meg barátaimmal a tervnek mondható elképzelésemet. Amennyiben ők is beleegyeznek, a lehető legnagyobb sebességemmel megkísérlek majd cikcakkban futkározni, s valószínűleg pár méterre a madár jobb szárnyától lestoppolok. Természetesen megkísérlek majd úgy időzíteni, hogy társaimmal egyszerre érjek célba. Ezután a szokásos előhívó mozdulataimat követően, egy "Fire Ball" kiáltás után megpróbálom megpörkölni egy kicsit a lényt. Ha nem fogadják el a javaslatomat, várom a további ötleteket, amikhez alkalmazkodni is fogok.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Csüt. Május 27, 2010 5:58 pm

Adam elmondta a tervét és egy kis lelkesítő beszédet is belecsempészett.
- Igaz is, hisz a Fairy Tail-től vagyunk és egy holló nem győzhet le minket...a tervben benne vagyok. - Tettem hozzá
és a végén bólintottam egyet, valamint így szóltam:
- Enyém akkor a bal oldala és szétzúzóm a bal szárnyát darabokra. - Csaptam össze a tenyerem, majd nekikészültem
a futáshoz, hogy cikázva próbáljam meg a Shadow Fist-el apró darabokra zúzni a szárnyában lévő csontokat, porcokat.
~ Remélem beválik a terv, ha már tojás lopásos nem jött össze. Valamint ha előlről támadja Kazuhiro az a
legjobb választás, hisz a víz mágiával könnyedén blokkolhatja a holló támadását, mi pedig szétzúzzuk
oldalról. - Gondoltam végig Adam ötletét, valamint körülnéztem ismét a barlangba.
- Szerencse, hogy ilyen kis térbe kényszerültünk harca, mivel ha jobban meggondolom elég nehéz lett volna
a szabad ég alatt a harcot felvenni egy ilyen gyors és erős madárral. - Tértem vissza a gondolataim között a való életbe és bólintottam, hogy felőlem mehet.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Május 30, 2010 10:05 am

A terv nem sikerült. A madárnak úgy tűnik volt valamennyi sütnivalója azon kívül elég gyors és erős volt.
~ Ezt nem gondoltam volna, hogy még átlát a tervünkön is ez a holló. - gondoltam magamban, majd Adamra néztem, aki meg is sérült. Nemsokára azt láttam, hogy a sebhelyes barátom egyre csak dühösebb lesz, s nemsokára elmondta, hogy vagy öljük meg vagy verjük laposra a tollas állatot. Látszott a barátomon, hogy meg akarja minden féle képen csinálni a küldetést így voltam én is ezért így szóltam:
- Ez a beszéd kopaszuk meg azt a dögöt!
~ Szerintem a madár megverésére már a tűzmágiában nyeleskedő barátomnak van is egy terve így nekem nem nagyon kell elgondolkoznom, hogy mit is csináljunk. - mondtam magamban. Nemsokára Scythblue elmondta a tervét nekünk, amibe Victor beleegyezet.
- Rendben én is benne vagyok. - jelentettem ki ezzel beleegyezésemet adtam a tervbe én is. Adam és Victor már elmondta, hogy a két szárnyát fogják támadni a madárnak.
- Akkor én a lábát támadom meg előröl. - mondtam, s szépen körülnéztem, hogy hol lenne a legalkalmasabb megrohamozni a szárnyas bestiát elölről.
~ Ott jó is lesz. - futott végig az agyamon a gondolat, majd cikázva én is a helyemre mentem. Miután elhelyezkedtem megpróbálom felvenni a beállásom, s majd elkezdek, a madár felé futni, amikor egy méteren belülre kerül a Water Snake-t alkalmazva ostorszerű alakjával a két lábát megütöm miközben téregetek ki az esetleges támadások elől.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Május 30, 2010 11:23 am

Az okos tervetek kiválóan beválik. A holló immáron nem tud veletek mit kezdeni, így elbukik az ellenetek vívott harcában, és a szerzett sérüléseibe bele is pusztul. Ám mielőtt az élet utolsó szikrája is kihunyna a szeméből, még egyszer mélyen a szemetekbe néz. Ekkor rájöttök, hogy ő csak a saját szeretteit, azaz a családját próbálta óvni. Nem vérszomjból támadt meg titeket, hanem csak a fészkét védte. Mikor ezeket megértitek, a holló szeméből kihuny a fény.
Immáron csak ti hárman vagytok az üregen. Előtétek ott van a hatalmas rakás, amit rengeteg csillogó tárgy alkot. És itt jöttök rá, hogy van egy hatalmas bökkenő! Sajnálatos módon nem tudjátok, hogy pontosan melyik is a megbízótok tulajdona. Egyszerre pedig képtelenek vagytok elvinni a tömérdek tárgyat, amit a holló lopott össze. Tehát valamit ki kell találnotok.

» Nightyngale Abyss
» Magánküldetés: Mindennek ára van
» Magánküldetés: Ölj
» Magánküldetések
» Magánküldetés: Egy kis kiruccanás