Magánküldetés: Az ékszerek

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Május 30, 2010 2:52 pm

Mindannyian akcióba lendültünk. Beérve a saját pozíciómba, azonnal alkalmaztam is a mágiámat, s sikeresen eltaláltam a madarat. A többiek is használták saját képességeiket, Kazuhiro a Water Snaket, Victor pedig a Shadow Fistet. Még művész barátom a lábait vette célba a hollónak, addig a fekete mágus a bal szárnyát. Nem akadtak gondok, hármunk csapatmunkája elől nem tudott menekülni az óriási lény. A méretes állat a talajra zuhant, éreztem, ahogyan a becsapódástól megremegett alattam a talaj. Szemei utolsó fényéből fájdalmat lehetett kiolvasni, amiért nem sikerült megvédelmeznie a tojásokat.
- Sajnálom...- jelentettem ki, azután hátat fordítottam a kimúlásban lévő ellenfelünknek. Nem volt mit tenni, a mágus lét ezzel is járt. Lehetetlen volt állandóan úgy cselekedni, hogy senkinek ne essen baja, és azután boldog befejezéssel végződjenek a cselekmények. Lassan kullogtam el földbe szúródott szablyámért, amit kirántottam a kemény talajból. Az üregbe beszűrődő fény visszatükröződött csillogó pengéjén, én meg némán bámultam a csodálatos jelenséget. Végül egy határozott mozdulattal megpördítettem a levegőben a fegyvert, majd tokjába csúsztattam.
- Szép munka volt srácok!- dicsértem meg cimboráimat egy halvány mosoly kíséretében. Painkiller is előmászott az rejtekhelyéről.
- Na, mi van?- kérdezte.
- Győztünk.- jelentettem ki, mialatt a halott kolosszusra biccentettem fejemmel.
- Még szép, elvégre mágusok vagytok!- felelte a baromfi, mire csak egy komoly pillantással válaszoltam, azután sarkon fordulva ballagtam vissza a többiekhez. Talán ez a győzelem nem olyan volt, amilyet mindannyian szerettünk volna. No, de egyáltalán nem akadt időnk arra, hogy érzelmeinkkel foglalkozzunk, mivel ki kellett találni valamit, aminek segítségével el fogjuk tudni szállítani a rengeteg ereklyét.
- Mit kellene tenni?- kérdeztem, azután megvakartam a tarkómat, tanácstalan pillantásokat vetve a sok ékszerre, nem sokkal később pedig társaimra.
- Ráadásnak még a tojások is itt vannak. Szerintem nem kellene magukra hagynunk a fiókákat. Épp elég volt mára egy ölés is.- szólaltam meg, azután nekidőltem háttal a barlang falának. Pár pillanat múlva meguntam az ácsorgást, majd lejjebb csúsztam, egészen még a földre nem huppantam.
- Miért nem szólunk a gazdag kölyöknek, hogy megvan a szajré? Elvégre már elvégeztük a feladatunkat nem? Megtaláltuk a kincset, ez állt a megbízó lapon is. A visszaszerzés is kipipálva, hiszen mi képviseljük a fiút, s mivel az ékszerek jelenleg a mi tulajdonunkban vannak, ezért már hozzá tartoznak.- következtettet a madár, nekem meg egy félvigyor kúszott fel az arcomon. Szemeim nagyobbra nyíltak, mert meglepetéseket okozott eme beszédével Painkiller.
- Most mi van?- érdeklődött hülyén pillantva rám.
- Hát, nekem nyolc. De szerintem nem nagyon kellene mindannyiunknak őrizetlenül hagynia a barlangot.- osztottam meg a véleményemet a csapattal. Mindig is gyűlöltem nagy döntések elé állítani magamat, így újból az ő hozzászólásukra hagyatkoztam. Közösen nyilván jobb ötletet fogunk kiagyalni.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szomb. Jún. 05, 2010 1:49 pm

Egyszerre támadtunk és a madárnak semmi esélye sem volt a három felől érkező csapásokat kivédenie, és felrepülni se tudott, hisz szűkös volt a hely a hatalmas teremtmény kárára. A támadástól összecsuklott és mielőtt az utolsó szívdobbanása halatszott volna, mindannyiunk szemébe nézett, és azt sugallta, hogy nem tudta megvédeni a tojásokat.
~ Sajnálom, de nem volt mit tenni... - Nyugtattam magam, mivel eléggé sajnáltam, hogy nem tudta megvédeni azt ami a számára a világot jelentette. Ezután Adam dícsért meg minket, ennek hatására fellélegeztem és bólintottam elismerésem jeléül.
~ Ez a sok arany...nem semmi lehetett ez a madár, hogy ennyi mindent lopott... - Gondolkodás közben egyik fülemmel, figyeltem Adam és a kakasa közötti beszédet, amin csak mosolyogtam. Adam ezután kikérte a véleményünket, hogy mitévők legyünk.
- Szerintem ketten maradjunk őrizni az egyik ember vigye el a hírt a fiúhoz, és ő már úgyis katonai kísérettel ér ide... - Adtam az ötletet, majd folytattam:... - Adam a te tűz mágiáddal gyorsan el tudnád vinni a hírt, addig Kazuhiroval vigyázunk rá. - Mondtam, és vártam társaim beleeggyezését, bár más ötletet is szivesen meghallgatok.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Jún. 06, 2010 8:26 am

A madárnak nem volt semmi esélye hármunk ellen így nekem sikerült a két lábát Water Snake-el likvidálni a többieknek pedig sikerült összezúzni a madár szárnyait. A madárnak lábak és szárnyak nélkül már semmi esélye nem volt a túlélésre. Még utójára mélyen a szemünkbe nézett hogy tudjuk azt, hogy csak a tojásait védte. Mélyen én is a szemébe néztem majd lenéztem a földre.
~ Hát sajnálom madár, de valahogy megkellet csinálni a küldetést. - gondoltam magamban majd összeszedtem magam, s odamentem a többiekhez. Mikor odaértem Adam megdicsért minket.
- Kösz te is jó voltál. - dicsértem meg én is tűzmágiával rendelkező barátomat.
~ Hihetetlen menyi aranyat összegyűjtött a madár, de nem tudom a hollókat miért érdeklik ennyire a csillogó dolgok. - futott végig az agyamon ez a gondolat. Victor nemsokára elmondta a tervet, hogy maradjunk itt ketten a harmadik ember meg elviszi a hírt. Victor elmondta, hogy én és ő maradunk itt.
- Rendben van. - egyeztem bele a dologba. Eztán már csak arra vártunk, hogy Adam beleegyezzen majd útra keljen. Ha ő elindul, rögtön előveszem bőgőmet és eljátszok rajta valami szépet.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Jún. 06, 2010 10:41 am

A csapat kétfelé válik. Amíg Adam megviszi a hírt, Victor és Kazuhiro ottmarad őrködni.
Az őrködők dolga eleinte rettenetesen unalmas, hiszen nem történik semmi hosszú perceken keresztül, ám aztán mégis! Finom recsegő hangok hallatszanak a tojások felől, arra pillantva pedig azonnal látjátok, hogy a fiókák éppen most készülnek kikelni. Ám furcsa módon nem mind a négy fióka néz ugyanúgy ki. A négyből kettőnek horgas csőre, vörös szeme, szürke tollazata, és ocsmány sikítozó hangja. A másik kettő frissen kikelt madárka azok a tipikus hollófiókák. Ám az ocsmányságok azonnal felétek támadnak. Mind a kettőtöknek egy-egy jut, értelem szerűen. Ezek sokkal gyorsabbak, mint a mama volt, tehát fokozottan figyelnetek kell!
Az ellenfeleitek varázsereje 240-240 pontot tesz ki.

/ A postjaitok addig írjátok, míg elintézitek ezt a két frissen kikelt rémséget. /

Adam számára a feladat egyszerű és nagyszerű, visszasiet a megbízóhoz, ahol értesíti őt a fejleményekről. A kincskupacról hallva a fiú fejében azonnal megfordul, hogy valószínűleg azokról a tárgyakról van szó, amiket a helybéliektől loptak el. Hamar összegyűjtitek a helyietek, majd néhány katonával kiegészülve elindultok visszafelé. ( idáig írd a postot! )

/Számodra most szabadságot adok, a párbeszédeket és a pontos eseményeket rád bízom, de maradj ésszerű keretek között!/

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Jún. 06, 2010 3:25 pm

Ismét sikerült kieszelnünk a legjobbnak tűnő tervet, azután rábólintottam Victor ötletére.
- Rendben. Hát, akkor mi megyünk is.- jelentettem ki, mialatt a kasakt a fejemre helyeztem. A mágia előhívó pozícióm közben megjelent egy kör a lábaim alatt.
- Red Carpet!- mondtam, ezt követően a lángok a magasba emeltek. Zsebre vágtam az egyik kezem, a másikkal még intettem egyet a srácok irányába.
- Ideje lesz indulni.- állapította meg Painkiller.
- Tudom.- feleltem halkan, azután a tűzcsóva teteje felrepített az üregből, hiszen a tetején ott volt a hatalmas lyuk. Arcomon egy halvány, elégedett mosoly pihent mialatt a szél hátra fújta a hajamat. A kék ég egyre jobban látszott, végül kiszáguldottam a szabadba. A magasban lenni olyan csodás érzés volt, amit el sem lehetett mondani.
- Na, irány a kastély!- szólaltam fel határozottan, ezután nekiiramodtunk. Talán a madár egy kissé kényelmetlenül érezte magát, ám szerencsére nem zúgott le a mélybe, különben még repülhettem volna utána. A levegőből már tisztán látszott a kiemelkedő objektum. Átérve az erdő felett, be is hatoltam a palota udvarára, majd megszüntetve a mágiát, guggolva huppantam le a bejárat előtti járdára. Amikor felálltam, Painkiller ezzel egy huzamban csapódott a talajba.
- Máskor kapaszkodj jobban a landolásnál.- adtam neki a tanácsot, miközben oldalra fordítottam arcomat. Amint magam elé tekintettem már két dárda szegeződött a nyakamhoz, amit az őrök tartottak. Elvetemült arckifejezésükből ki tudtam következtetni, nem igazán díjazták stílusos belépőmet.
- Bocs. Nem találtam a csengőt...- vigyorodtam el beszólásom után, mire hirtelen kilépett a komornyik, nyilván meghallotta a zsivajt.
- Hagyják békén, maguk idióták!- rivallt rá a védelmező fegyveresekre, s letopogott a lépcsőn hozzám.
- Jöjjön, kerüljön beljebb!- tessékelt be a kastély belsejébe az öreg. A mögöttem rohanó baromfinak sietnie kellett, mert nehézkesen jutott fel a lépcsőfokokon, viszont sikerült bejutni, még mielőtt rácsukták volna az ajtót. Szótlanul baktattam az előtérben, át a korláttal ellátott feljárón, egészen, amíg a vénember a megbízónk irodájába nem vezetett.
- Üdv!- köszöntem egy bólintással a srácnak, azután mélyen a szemeibe tekintettem.
- Áh, helló! Adam, ugye? Hová lettek a társaid? Várj, nem kell mondanod semmit. Ti sem tudtátok megállítani a rablót, igazam van?- kérdezte Bruce, és elszomorodva döntötte rá a fejét az íróasztalára. Erre lehunytam szemeimet, megjelent a számon a jobbra húzódó félmosolyom.
- Hát, nem éppen...- közöltem a fiúval, mire boldogan pillantott rám, felcsillantak a szemei.
- Legyőztük a bestiát, ami mellesleg egy óriás holló volt. Megtaláltuk az ékszereket, csakhogy azt a rengeteg mennyiségű kincset mi sem tudtuk magunkkal hozni. Ezért engem küldtek a barátaim, hírhozó célból. Tehát, kellene egy kis segítség szállítás téren.- vázoltam fel a tényeket az ifiúrnak, majd arcomon kiteljesedett az öröm jele. Jó érzés volt látni a vidámságát, ő tényleg egy olyan kölyöknek látszott, aki megérdemelte a segítséget.
- Igeeeen!!! Alfred! Gyűjts össze húsz katonát, és hirdesd ki a helyieknek a jó hírt! Ők is jöhetnek segíteni nekünk.- parancsolta megelevenedve a fiatal nemes. Karba fontam kezeimet, nem sokkal később meg kiballagtam az épületből.
- Most már minden rendben lesz.- nyugtázta történéseket a kakas.
- Gondolom.- válaszoltam. Az egyik fának dőltem, vártam a tömeg összegyűlésére. A lombkorona takarásában igen jó idő volt, legalább annyira a Nap sugarai sem sütötték az arcomat.
~ Ha hazaérek olyat alszok! Ezek után tuti benne leszünk még a Heti Varázslóban is!~ töprengtem el lazításaim közepette. Pár perc múlva a nevemet hallottam távolabbról, mert Bruce integetett, hogy menjek. Eltaszítottam testemet a kérgektől, megfontoltan ballagtam a megszervezett mentőcsapathoz.
~ Jobb lesz, ha innentől én is gyalog megyek. Nem akarom teljesen lemeríteni a varázserőmet.~ töprengtem, azután a banda elejére állva vezettem az embereket a barlang irányába.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Hétf. Jún. 07, 2010 4:56 pm

Adam elrepült az egyik tűz varászlata segítségével, Kazuhiro-val viszont ott maradtunk és őrködésbe fogtunk. Hosszú percek teltek el a félhomályba ami tetszett, bár nem volt annyira boldogító mivel egy barlangba ültünk, egy madár teteme mellett pár méterre.
- Áh...erről nem volt szó. - Tettem hozzá mosolyogva, majd valami neszt halottam. A tojások mocorogni kezdtek, majd lassan recsegő hangot, adva észlelték a bennük lévő fiókák, hogy kikelésre készülnek.
- Már csak az kellett remélem nem fognak minket mamának nézni. - Mondtam Kazuhironak reménykedve, mivel kissé furdalt a lelkiismeret, hogy megöltük az annyukat. A négy fiókából kettő igen rondán nézett, ki vörös szemekkel és sikító hangot adtak.
- A francba... - A fülemhez emeltem a két kezem és minnél jobban próbáltam befogni a fülemet, hogy az őrjítő hang, ne jusson el az agyam legbelső részéhez is. Azonnal felénk támadtak és eléggé értelemszerű volt, hogy egy-egy jut Kazuhironak és nekem.
- Sok sikert. - Ugrottam fel a helyemről így kikerültem a madár gyorsa támadását.
- Vigyázz velük nagyon gyorsak. - Állapítottam meg és adtam tovább az információt.
Bebújtam egy szikla mögé és onnan figyeltem amint az ellenfelem megkerüli a sziklatömböt és egyenesen felém száguldott. Próbáltam elhajolni, de a bal karom felszínét a tűhegyes csőre megvágta. Amint eldőltem azonnal odanyúltam és megállapítottam, hogy szerencsére csak felületi a sérülés. Amint láttam, hogy ismét célba vett a bestia, elkezdtem rohanni egy teljes kört a barlangba, és amikor visszaértem a sziklatömb mögé aktiváltam a Shadow Fist-et így ha nem találja el az árny mágiám, még mindig van elég időm elugrani és akkor a sziklába csapódik amitől azonnal meghal. A madár egyre közeledett, viszont az árny mágiám nem találta el talán súrolta, de szerencsére volt elég időm letérdelni, de még így is a bal vállamat mélyen megsebezte.
- ÁH. - Ordítottam fel és azonnal a sebemre helyeztem a kezemre, ezután gondolkodóba estem és egy közeli sziklához gurultam oda, így a madár csak körözött előttem és várta, hogy megfelelő pozícióba kerüljek és azonnal támadhasson.
~ Túl gyors és tapasztalataim szerint az én erőmmel egyezik meg az ereje, ezért voltunk csak hárman képesek az anyjukat legyőzni. Még szerencse, hogy csak kettő vált ilyen démoni erőssé. Remélem Kazuhiro elbánik vele. - Gondolataim cikáztak, de lassan váltanom kellett a helyzetemen mivel a madár gyorsan észrevett és máris támadott.
- Kazuhiro bánnj el vele nekem van egy tervem, hogyan szabadulhatok meg tőle. Gyorsan elkezdtem a kijárat felé futni, mivel ez is a taktikám része volt. A tervem a következő volt, amelyet még egyszer átgondoltam:
~ Tehát...a madár itt született a barlangba ahol kevés fény van, így a szeme valószínűleg erős fény hatására akár másodpercre is elvakulhat. Ezt fogom kihasználni. Amikor kiérünk a barlang kijáratához és látom, hogy a fény megzavarja a látását azonnal használni fogom a Shadow Fist-t így csaknem lehetetlen lesz számára, hogy kikerülje a támadást. Futás közben megláttam a kijáratot, amin kisebb fény szűrődött be, bár a madár mielőtt kiértünk volna többször elsiklott felettem és kisebb vágásokat ejtett rám. Egy forduló után kiugrottam a fénybe és ugrás közben elkiáltottam magam.
- Shadow Fist! - Kiáltottam és vártam, hogy a madár végre meghaljon.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Szer. Jún. 09, 2010 6:51 pm

Nemsokára Adam az egyik tűz mágiájával elrepült, hogy elvigye a hírt mi pedig Victoral őrködtünk a barlang mélyén.
~ Remélem, siet Adam, mert elegem van ebből a helyből. - gondoltam magamban, majd egy vicces hozzászólást is mondott a barátom.
- Na, ja legszívesebben otthon ülnék a kényelmes székemben minthogy itt őrködnék egy nyirkos barlangban. - tettem hozzá eztán pedig recsegő hangot hallottam lassan hátranéztem, s úgy látszott a madárkák kezdenek kikelni. Miután kikelt a négy fióka hát kettő nem igazán nézett ki túlbíztatónak. Amikor elkezdtek károgni rögtön eltakartam a fülemet, mert majd szétrepedt a dobhártyám.
- Ezek a rohad kis dögök. – jelentettem ki idegesen. Hirtelen a fiatal hollók ránk támadtak. Conar sok sikert kívánt, majd figyelmeztetett a madárka gyorsaságára.
- Neked is sok sikert majd vigyázok! - kiáltottam a barátomnak, amikor rám támadt a másik rosszul sikerült holló. Rögvest fejen ütöttem, s elkezdtem rohanni. Mikor utánam jött a vízmágiával vizet lőttem a képébe és így falnak repült megálltam, s megfordultam.
~ Okés ez kész elég simán ment. - gondoltam magamban, s hirtelen a holló felkelt. Úgy gondoltam ideje lesz befejezni így alkalmaztam a Water Snake amivel próbáltam leütni a fiókát, de kikerülte a mágiámat. Gyorsan elkezdtem futni az egyik kövön átugrottam majd rögtön behátráltam mögé. Az ocsmány holló elrepült mellettem.
~ Hú, ezt megúsztam, de nem rejtőzhetek itt örökre valahogy le kéne győznöm. - futott végig az agyamon, majd hirtelen gondolkodás közben egy holló károgását hallottam mellettem. Elfordítottam a fejem és ott volt a ronda fióka. A csőrével a fejemet célozta, de azt két tenyeremmel megállítottam. A csőrét átvezettem párcentivel odébb, s elengedtem így a sziklának csapódott a hórihorgas csőre. A gyors holló így nem tudott egykönnyen menekülni belerúgtam egy hatalmasat, amitől a csőre beletört a kőbe. Amiért letörtem a csőrét csak még mérgesebb lett és nagyobb gyűlölettel támadt rám, de most már a karmaival. Hirtelen támadt egy ötletem. Elfutottam a leg kisebb helyre a barlangrendszerben, s vártam a madarat. A holló nem habozott és rám támadt gyorsan elugrottam az útjából. A holló okosnak hitte magát, hogy szárnyai segítségével lefékezte magát, s nem ment megint a falnak, de nem is az volt a tervem hogy neki menjen. Gyorsan felkeltem az ugrásból, s alkalmaztam a Water Snake amivel rögtön a madárra ütöttem a felettünk lógó éles kőoszlopokat. Miután nem láttam mozgást így szóltam:
- Légy jó kislány és maradj halott.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Az ékszerek Vas. Jún. 13, 2010 6:13 pm

A madárrémségek tetemei zöld lángra gyúlnak, majd porrá égnek, így tehát nyomtalanul eltűnnek. Nem sokkal később pedig Adam is visszatér a megbízóval és kíséretével. Innentől a dolgok teljesen papírforma szerint alakulnak. Kiderül, hogy a lakók és a gróf értékeik mind egytől egyig ott vannak az ékszerkupacban. Nemsokára hatalmas sürgölődés alakul ki a barlangban, annak érdekében, hogy minél hamarabb minden értéktárgy a helyére kerüljön. A hollófiókákat a helybéliek magukhoz veszik, hogy anyjuk helyett, majd ők felnevelik.
Mikor kezdetét veszi a több napos munka, akkor Bruce odalép hozzátok és átadja a titeket megillető jutalmat, ami a plakáton is szerepelt. Végül pedig mindenki köszönetet mond nektek, amiért sikerült megoldanotok az ügyet. A pakolásban már nem engedik, hogy segédkezzetek, így inkább elindultok hazafelé, miután még mindenki sok szerencsét kívánt mindenkinek.

Gratulálok! A küldetés teljesítve! Jutalmaitok fejenként:
80.000 Gyémánt
250 Varázserő

» Nightyngale Abyss
» Magánküldetés: A Bál
» Magánküldetés: Farkasvadászat
» Magánküldetés - Zero pont
» Magánküldetés: A villámlopó