Elődöntő: Anoya De Hielo vs Gabriel van Chantai

The member 'Gérard Fernandez' has done the following action : Kocka

'1d10' : 2, 6

Egy kis pihenő után újra a ringbe kényszerültem, az ellenfelem nem más volt, mint a hírhedt Gabriel Van Chantai. Nagyon régen, egy küldetésem alkalmával találkoztam vele össze, azóta viszont nem sodort minket a sors össze, a mai napig. Eljött az ideje, hogy közönség előtt mérettessünk össze. Bár tudtam, hogy jóval meghaladja az én erőmet, bizakodtam, hogy igenis lehet esélyem ellene, hiszen nemrégiben már megcsillogtattam képességeimet egy férfival szemben, s tisztességesen le is gyűrtem. Bár néhol még meglátszódtak a karcolások és a sebek a múltkori harcról, eljött a nap, hogy újult erővel szálljak harcba eme hírhedt fegyvermágus ellen.
A tisztességes felkonferálás után szemtől szembe álltunk egymással az aréna közepén. Sokkal izmosabb és erősebbnek tűnt mióta legutóbb láttam.
- Gabriel. Milyen rég nem találkoztunk már.-üdvözöltem ellenfelem.
- Valóban. De nem beszélgetni jöttem.-mondta határozottan.
~Ahogy vártam. Határozott, komoly, és elszánt. érdekes meccsnek nézünk elébe, egy percre sem lankadhat a figyelmem, minden erőmmel rá kell koncentrálnom, mivel mágiájának tárházát csak minimálisan ismerem...érhetnek meglepetések.
Elégedetten bólintottam, helyeselve a kijelentését.
-Ahogy én sem!-ugrottam fel, majd négy jégnyilat lőttem felé, amiket sikeresen kikerült. Hátáról lecsatolta bazi nagy kardját, megidézett két kis tőrt melyeket felém reptetett, sikerült kitérnem előlük még mielőtt földet értem az ugrásból. Hátáról lecsatolt kardjával felém közeledett, de a csúszós talajon nehézkesen indult meg.
-Látom nem vagy hozzászokva, a jeges felülethez!
Ezután felpillantottam a plafonra, ahol jégcsapok százai meredeztek, s fenn állt a veszélye annak, hogy bármelyik pillanatba ránk zuhanjanak. A lehetőséggel élve, egy jég nyilat lőttem a plafonba, hogy Gabrielt eltalálják a nagyobb jégcsapok.
- Ice make: Arrows! -ordítom, de közben nem láttam hogy ő máris a kivédésre készülődik. Nem láttam pontosan hoyga de kivédte, majd egy tonfát idézett meg amivel egy tűzlabdát lőtt felém.
-Ime make! Shield!-kiáltom gyorsan, hogy a tűz ne érhessen el. A jégpajzsom pont arra volt jó, hogy ne égessen meg a támadása, mivel pillanatok alatt pocsolyává olvadt előttem. Most rajtam volt a sor. Felé futottam, közbe jég szárnyaimat magamra öltöttem, hogy gyorsabb legyek, s egy jég katanával próbáltam megsebezni.
Nem érkezett válaszcsapás , újból és újból csak kivédte az ütéseimet, hol a kardjával, hol a tonfájával. Végül egy tűzlábat intézett felém, és alaposan el is lökött magától. A tűz melege elérte az arcomat, s métereket csúszva hátra a lökése is sikeres volt,azonban nem adtam fel, és újra, ezúttal két jégkardal támadtam felé. Cikáztam körülötte. Mint ha táncoltam volna, mint egy jól megtervezett koreográfiát hajtottam volna végre, úgy csaptam oda újra és újra. A hadakozásunk közepette mintha megéreztem volna, hogy valami a hátam felől közelít felém, s ösztönösen eldobva kardjaimat hídba vágtam magam, s igazam lett, két éles tőr repült el felettem, de sikerült kikerülnöm őket. Aztán egy kézenállással újra talpra perdültem.
- Héj ez veszélyes volt! Na de pont ez a lényeg.- szökött a számra egy szenvedélyes mosoly,
s újra közelharcba keveredtem vele, ezúttal jégkarmaim segítségével. Láttam az arcán némi kétségbeesést, de végül vasöklöket idézett meg magának, s azokkal hárított. Azt hitte pár csapás utána karmaim eltörnek, de jó pár percnyi huzavona után is jól bírták a sarat. Azonban nem minden tart örökké, körülbelül öt perc után a jobb karmom egyike letört, de nem foglalkoztam vele, ő azonban ezt a pillanatot kihasználva megragadta a karomat amiről letört a jég. nem nagyon izgatta, hogy közben sikerült felsértenem az arcát. A megragadott kezemnél fogva magához rántott, s egy hihetetlen csapással a hasamba ütött, s jó messzire elszálltam tőle. Akkora volt az ütés, hogy egy pillanatara elfehéredett minden. Azt hittem ott mentem elájulok és vége is a párbajunknak, de sikerült megőriznem az eszméletemet. nagyokat köhögtem, a hasam égett és szúrt, szédültem, úgy éreztem menten összeszakadok, de végül kimászva a törmelékből újra felálltam. letöröltem a számról a felköhögött vért, majd előre léptem. Lábaim kissé remegtek, de nagyjából stabilan álltam a talajon. Akkor értettem meg miért is érzek égető érzést a hasamon. Egy furcsa ábra, egy rúna volt a hasamra égetve. Szemeim tágra nyíltak,
~Az ütése következménye lenne?-gondoltam. Kissé kétségbeestem, mert nem igazán láttam ehhez hasonló rúnát, annak ellenére, hogy rúna mágus is vagyok. Azonban sikerült megnyugodnom.
-Nem tudom mit raktál rám, de nem nagyon izgat amíg fel tudok állni.-mondtam elhatározottan, majd egy szimpla jég katanát idéztem meg, amit magam elé tartottam, de még nem támadtam. Pár percig ő is nézett, várta, hogy támadjak, aztán megunta megidézett egy kardot, majd felém futott. Csukva tartottam a szemem, majd a megfelelő pillanatban kinyitottam, felugrottam jégszárnyaim segítségével, eldobtam a kardomat és szinte közvetlen közelről neki szegeztem a jégnyilaimat. Ekkor Gab elhasalt előttem, csúszott pár métert a jégen, majd láttam ahogy a vasöklei felém repülnek. Kissé meglepődtem, mert nemigen láttam hasonlót. A vasöklök hátulról megkerültek, s sikeresen eltörték a jégszárnyaimat. Háttal csapódtam bele a jégbe, s a zuhanásomba beleremegett az aréna, ennek hatására a plafonból kiálló jégcsapok letörtek s felém közeledtek, de pát méternyi oldalra gurulás után megmenekültem attól hogy nyársra húzzon valamelyik is. Miután elmúlt a közvetlen veszély féltérdre ereszkedtem nagyokat lihegte, és vártam a következő támadást.

Az ellenfelem bejelentése után alaposan végigmértem Anoya de Hielot, azt a jégmágus lányt akivel egy régebbi küldetésen közösen vettünk részt. Mágikus erőm fejlettségét kihasználva felmértem milyen erős lehet, és csodálkozva vettem észre, hogy nem fejlődött annyit, mint én. Ezt nem is az ő, inkább az aréna harcszervezőinek rovására írnám. Nyilvánvalóan ő nem volt ráutalva, hogy folyamatosan pallérozza magát, vagy nem került olyan szituációkba, mint én. Elmosolyodtam.
~Mit meg nem adnék, ha az ő helyében lehetnék.~ Gondoltam magamban.
Mindenesetre a következőt cselekedtem.
- Ne haragudj, nem ellened irányul, de én így nem vagyok hajlandó harcolni. Azért jöttem, hogy hozzám hasonló erejű mágusokkal harcoljak, esetleg nálam erősebbekkel, hogy erősebb legyek. Még egyszer, nem téged akarlak alábecsülni, de ez a harc így értelmetlen.
Azzal elővettem egy fehér kendőt a pecsétemből, hanyagul magam elé dobtam az aréna közepe felé, sarkon fordultam, és elhagytam a küzdőteret. Odakint Sho várt, felültem a hátára.
- Ennyi volt? Hamar végeztél.
- Nem harcoltam, nem lett volna fair. - szóltam, azzal előre hajoltam, jelezve, hogy indulhatunk.


//Elnézést, hogy ilyen sokáig várattalak, és így is csak kitértem előled, nem számítottam arra, hogy eddig fog húzódni, magánügyeim és az iskolai ügyeim úgy hozták, hogy nem tudok abban a tempóban haladni amiben szeretnék, és nem szeretnélek váratni, sajnálom.
Tehát visszalépek a harctól és wild carddal továbbjuttatom Anoya de Hielot.//