Daniel Deamhan - Káosz Veréb

Új faj pályázat:

Név: Chaos Sparrow /Káosz Veréb/
Leírás: A káoszverebek nem túl gyakori madarak Fiora királyságában. Általában nagyobb csoportokban élnek. Méretre nem különböznek az átlagos verebektől, de sokkal erősebbek náluk. A kifejlett példányok akár egy termetes lovat is fel tudnak emelni kisebb időre, szinte játszi könnyedséggel (A természet komédiája, mikor egy kis veréb gyors szárnycsapkodással emel a magasba ekkora lényeket), de pár perc repülés után kifáradnak ekkor súlynál, és kénytelenek elereszteni a csomagjukat. Ezt a taktikát sokszor használják élelemszerzés céljából (Fölemelés, ledobás). Mindenevők, de minél több húst esznek annál jobban kívánják, és annál agresszívabbá válnak, sőt az emberhúst sem vetik meg. Az agresszívabb csoportok útját kihalt falvak övezik. Vándorló madarak, és gyorsan repülnek, nagy távolságokat tesznek meg minden nap, de sok energiát használnak, így rengeteget kell enniük, de gyorsan kipihenik magukat, ha elfáradtak. Szinte bármilyen terepen megélnek, és sokszínű táplálkozásuk miatt ritkán éheznek, az egyetlen időjárás amit nagyon nem szeretnek, és kényelmetlenül érzik magukat benne az a fagy, a sivatagokban pedig ritkán fordulnak elő, mivel nem szeretnek sokat kutatni az élelmük után. Gyorsan szaporodnak, egy fészekaljban 5-10 tojás van , és nehéz kiíratni őket egy területről ahol letelepszenek (pl párzás idején). A félénkebb és kisebb egyedek csak kis állatokra és döghúsra mennek rá maximum, de leginkább növényi táplálékot fogyasztanak. A káosz veréb elnevezést azért kapták, mert énekhangjuk megzavarja az emberi gondolkodást és koncentráló képességet, sőt a nagyobb csoportok csivitelése akár az őrületbe is kergetheti az embereket, főleg hosszútávon, így a kevésbé agresszív egyedek megtelepedése is komoly károkkal járhat egy település számára. A halál hírhozóinak is hívják őket, ahol megjelennek és sok élelmet találnak, ott megtelepednek és nem állnak tovább amíg el nem fogy a táplálék, tehát előbb utóbb agresszívvá válnak. Teljesen feketék, a szemű, csőrük, tollaik, még a testük és a tojásuk is. Mivel társas lények ezért könnyen hű társsá válhatnak egy mágus oldalán. Okos madarak és gyorsan tanulnak. Ez emberi hangokat is tudják utánozni, de a mentális "káosz" keltő hatása ekkor is érvényesül a hangjuknak. Aki sokáig együtt él egy vagy több példánnyal, és nem őrül meg, az lassan immunis lesz erre a hatásra. Ha már kiskorától kezdve egyáltalán nem eszik húst akkor felnőtt korában sem fogja kívánni azt, és nem is tud agresszívvá válni, ha mégis eszik néha. Mágiahasználatuk kissé komikus méretük miatt, csakúgy mint erejük, de jaj annak ki alábecsüli ezeket a kis madárkákat.
Illusztráció: Kifejlett példány

Az erdő amibe Daniel pár napja érkezett hatalmas volt. Egy küldetése után ereszkedett le a hegyek közül, és a hegység lábától nem messze egy abnormálisan magas fákkal tarkított erdő fogadta. Emberi települést nem talált, és vízforrást se sokat. A nagy fák között azonban kevés ehető dolog termett, és kevés állattal is találkozott. Igaz nem használt sok energiát, de mégis lassan szédülni kezdett az éhségtől. Ahogy haladt a vége láthatatlan erdőben már gyakorolni sem volt sok ereje, a benne lakozó démon pedig folyamatosan korholta gyengesége miatt.
- Szedd már össze magad, szánalmas vagy. Nekem nincs szükségem táplálékra. Ez is mutatja, hogy mennyivel magasabb létforma vagyok mint te. - Gúnyolódott Darkos.
~ Mégis te vagy most belém zárva, és nem fordítva. ~Gondolta Daniel. A démon felháborodottan horkantott fel.
- Ez csupán azért van, mert sokan nem képesek elviselni az erősek jelenlétét gyengeségük miatt. -
~ Elmondhatnád, hogy is történt az eset. ~ Érdeklődött Daniel.
- Majd. Egyszer. Most nincs kedvem hozzá. Egyébként is, szerezz már valami élelmet a szánalmas testednek! - Válaszolta Darkos. Daniel így is tett már egy ideje, de még beletelt pár órájába, mire végre nyomokat talált, amiket követni tudott. Az öreg Momoicsi, ha más hasznosra nem is, arra megtanította, hogy hogyan élje túl a természetben élelem nélkül. Az utána következő éveiben pedig megtanulta magától, hogy hogyan tegye ezt a városban, persze eleinte ez nem volt sérülésmentes. Most viszont az előbbi tudástípusra kellett hagyatkoznia. A nyomok alapján egy szarvas lehetett az állat amit követett. A nyomok jól kivehetőek voltak a puha, gyér növényzetű talajban, és szerencséjére úgy nézett ki, hogy eső se esett egy ideje errefelé. Késő délután lett, amikor is halk vízcsobogásra lett figyelmes.
~ A prédám biztos a folyóhoz ment, a nyomok itt már frissebbek. ~
- Akkor kapd már el a szerencsétlen, és töltsd vissza az erődet. - Mondta a démon. - Utána pedig keress valami méltó ellenfelet. Kezdek unatkozni. - Daniel ignorálta Darkost, és tovább követte a nyomokat. Egyre hangosabb lett a vízcsobogás, majd hamarosan odaért a folyóhoz. Egy széles, gyors folyású folyó volt az, úgy nézett ki, hogy nem könnyen jutna át rajta. A nyomok elkanyarodtak, ő pedig követte őket. Egy fertályórányi sétálás után végre megtalálta a szarvast. Vagyis a hulláját. Meglepetten szemlélte a hullát.
~ A nyomok alapján mintha ugrott volna három métert, majd egyhelyben elterült törött csontokkal. ~
- Nem nyilvánvaló? Valami fölemelte és ledobta, aztán evett belőle. - A szarvas testében kis járatok voltak, valami befúrhatta magát a testébe, aztán a túloldalon távozott. A külsejéből is hiányoztak darabok, talán többféle állat támadta meg, de Danielnek ötlete se volt mi vagy mik lehettek azok.
- Csak nem. Mássz föl a tőled jobbra lévő fára, onnan dobhatták le. - Daniel így is tett. Igaz fáradt volt és éhes, mégis sikerült megtennie amire Darkos kérte, vagy inkább utasította, tudván, hogy amikor visszaér ott lesz a szarvas amiből jó kis vacsorát rittyenthet. Arra számított, hogy a fa tetején egy hatalmas fészket talál, és igencsak meglepődött, amikor ehelyett egy kicsi, szedett-vedett ágrakást talált, ahova még leülni se tudott volna.
~ Mi a fene? ~
- Gondoltam. Káosz Verebek. -
~ Mik? ~
- Majd elmondom. Nézz bele a fészekbe. - A fészekben sok kis tojásmaradvány volt, fekete tojáshéjjak voltak mindenütt. Az egész fészek közepén viszont volt egyetlen egy tojás, ami még nem kelt ki, és sértetlen volt. A fekete héj mintha beszívta volna a lemenő nap fényét.
- Hmm, nemrég még itt voltak, bizonyára elmentem amint kikeltek a fiókák. Az egyik viszont itt maradt. Szerencsés vagy, vedd magadhoz, ha sikerül kikeltened hasznos társ válhat belőle. -
~Társ? Minek. Nem kedveled Thrint se, de azért azt ajánlod, hogy vegyek magamhoz egy társat. ~
- Az embereket nem szeretem, az állatok igaz még alacsonyabbak, viszont nem olyan önzők, és nincsenek saját érdekeik, ezért sokkal hűségesebb és odaadóbb társak. Majdnem mint a fegyverek. Én természetesen nem vennék magam mellé egy ostoba állatot, de számodra lehet, hogy hasznos lehet a gyengeséged és a társasági igényeid miatt. -
~ Nincs igényem a társaságra. ~
- Persze, tagadhatod, de te is ember vagy. Még ha mágus is. A mesterednek is voltak társai, familiárisa is. Ne kérdezz róla, csak vedd már el azt a rohadt tojást, és mássz le, hogy ehess. - Daniel így is tett, és a tűz mellet ülve a vacsoráját fogyasztva nézegette a tojást. Rájött, Darkosnak igaza van, és tényleg nem lehet rossz társ egy állati familiáris.