Miranda és Sophy - avagy a csillaglelkű lányok (Első találkozás)

Era, egy szép ország ahol a Mágikus Tanács központja található. Mit keres itt épp egy kedves kislány? Hát most éppen "világkörüli" túrnén van, mivel beakarja járni az egész Fiore királyságot, hátha talál értékes tárgyakat, fegyvereket amiket majd felhasználhat a harcai során. Most éppen a város közepén van egy szökőkút mellett. Mivel most nem jutott semmi kielégítő szórakozás az eszébe, ezért leült a szökőkútra és az embereket kezdte el nézni. Sok nemes sétál a főtéren, ahogy sok átlagos ember is. Miranda a nézegetés közben a két kulcsát szorongatja.
-Kellene keresni mégegy kulcsot. De vajon milyet? Az arany kulcsok ritkák, az ezüstek pedig gyengék. Ez nem ér..
Mondja magának suttogva, majd közben a fejével egy varázsboltot keres ahol talán találhat egyet-kettőt.

Az ésszerűség kedvéért elmondanám, hogy fogalmam nincs, mit keresek ezen a helyen. ERA…, az a helyszín hova egyáltalán nem akartam eljutni, még ha látványosság is, a gyomorgörcs fog el akárhányszor e helyszínre kell lépnem, s hogy miért? Mert a klánom bűnei miatt, elég rossz szemmel néz rám a lakosság, s minthogy egy elég feltűnő helyre rakattam klánjelemet, elkerülhetetlen, hogy néhányan le ne szóljanak a Fairy tail-t ócsárolva, esetleg engem elzavarva, hogy itt aztán ne romboljak. De istenem…, én egy csillaglelkű mágus vagyok, rombolásra nem is vagyok igazán képes. Testem gyenge, nőies, fegyverekhez pedig hasonló viszonyom van, illetve az most egy sem található nálam, még táskámat is szálláshelyemen hagytam, hogy ne kelljen cipekednem, így bombáim, altatóim, mérgeim, sincsenek nálam. Meglepő de nem érzem magam biztonságban, olyan, mintha bármely percben rám támadhatna egy mágus, akinek szúja szemét klánom.
Végül is, ha itt vagyok, akkor had nézzek már szét, mi annyira különleges ezen a nyamvadt helyen. Eddig amit láttam, az fel sem ér Magnolia gyönyörével, habár ez lehet csak az én elfogultságom, hogy annyira szeretem városkámat, de nem igazán érdekel végül is.
Utamat egy sétálóutcán fojtatom, minek egyik kisboltján feltűnik a megszokott kiírás: Mágusellátó. Szemeim felcsillannak, hátha találok odabenn valami szépséget, valamit, ami érdekel is engem, ami nem húzza idegeimet ezen a helyen, s ebben a szent minutumban… Megpillantok egy szőke kislányt, aki szintén a kirakatot nézegeti mellettem egy vagy fél méterre. Lerí róla, hogy mágus, vagyis mi más lehetne, ha az itteni kirakatot bámulja. Szemei a kiállított kulcsokon pihennek, szóval van egy olyan érzésem, hogy egy azon mágiát gyakorolunk. Kinézete olyan, mintha vagy 1-2 évvel fiatalabb lenne nálam, habár megeshet, hogy tévedek. Mostanában nagyon fura az agyam… elfelejtek valamit, egyszerűen egy helyen találom magam… satöbbi-satöbbi. Rémes, mire képes az ember, ha egyszer véletlen leitatják a klánjában. Na, megvan hogyan kerültem ide… Tegnap társaimmal beszélgettem az asztalnál, mikor egyikőjük vízzel kínált, whisky volt valójában, én pedig annyira meghúztam, hogy már többre nem emlékszem… Most azért csodálkozom, hogy miért nem vagyok másnapos, de örülök is neki.
Nos, szerintem a hölgy fiatalabb, de hogy rám pillantott, elkaptam fejem. Én magam nem szeretem méregetni az embereket csak úgy, szívesebben tereltem volna tekintetemet a mágikus tárgyak hegyeire, ami a kirakatban elhelyezkedett, ám nekem ez most valahogy nem ment. És már tudom is, miért nem, a pénzem a táskámban maradt… :/
- Ugyeh csillagmágus vagy? – Kérdeztem tőle hirtelen, meggondolatlanul, teljesen normális fejjel. Csak később kapcsoltam, hogy mit is csináltam, de már visszavonni nem volt erőm, így inkább meghallgattam, mit mond.

Szeretem nézegetni a kulcsok fénylő csillogását, az anyámra emlékeztetnek, az ő csillogó szemére, és bársonyos ölelésére. Miközben a kirakatot figyeltem észrevettem ,hogy más is figyeli rajtam kívül. Elmosolyodtam.
~Talán ő is csillagkulcs mágus?
Tettem fel magamban a kérdést, bár ezt a valóságban vissza is kaptam.
- "Ugyeh csillagmágus vagy?"
Tette fel a lány a kérdést, majd lassan megfordultam, elmosolyodtam, és megszólaltam.
-Neked is szia! Amúgy igen, én csillagmágus vagyok, ahogy gondolom te is! Hiszen te is a kulcsokat nézed! Milyen kulcsaid vannak? Mutiii!
Kiáltottam fel gyerekes hangon, majd közelebb léptem a lányhoz, és elkezdtem vizsgálgatni a szememmel.
-Engem Miranda Skyfire-nek hívnak! És téged?
Kérdeztem illedelmesen, kisebb-nagyobb mosolyokkal. Valahogyan sejtettem, hogy ő is visszakérdez, így már a kulcsaim felé nyúltam és elővettem.
-Nekem sajnos csak a kezdő kulcsaim vannak. De legalább van egy arany kulcsom és annak örülhetek!
Mondtam boldogan, majd a lány reakcióját figyeltem.

A kérdésemre, mintha meg sem lepődött volna, lehetséges, hogy neki is hasonló gondolatok jártak éppen fejében, míg a kirakat üvegén tükröződő képemet észrevehette. Kislányos mosolya mögött nem tudom, ördög vagy angyal bújik meg, s mikor megszólal, sem tudom még eldönteni, melyik véglet illene hozzá leginkább, hisz eleinte csípős nyelve, a végére újra aranyosba váltott, elvégre a „Mutiii!” – ról mást nem igazán tudok gondolni…
Elkezdtem matatni rövidnadrágom egyik zsebében, s egy kis tasakot elővéve, kezemben felemeltem kulcsaimat.
- Nos…, Pictor, Canes Venatici, Delphinus, éés Leo – Sorolom el őket, alig látható mosollyal arcomon, mire felfedi nevét előttem a leányzó, illetve megkérdezi az enyémet.
- Sophy Walter vagyok. Örvendek. – Mosolygok, vagyis már inkább vigyorgok rá, azzal a hülye fejemmel, amit már-már unok.
- Szabad megtudnom a te kulcsaid kilétét, Mira-chan? – Kérdezem tőle, amire egy viszonylag gyors választ kapok.
- És melyik az az arany kulcs?? ^^ - Érdeklődtem a kulcsocska felől. Mondjuk talán Areist néztem volna ki a kisasszonyból, de talán ismét tévedek, és Skorpio, vagy Sagitarius lesz nála…, inkább megvárom, mit mond most.
~ Áháá XD szóval Aquarius az…, hát az ő kegyeit elég nehéz elnyerni… ~ Morfondírozok magamban. ~ Le a kalappal előtte… ~
- Amúgy… Te melyik klánnak vagy tagja? – kérdezem meg Mirát, ugyanis láthatóan szemügyre vette Farkas Tündérkémet vékony nyakamon.

Arra ,hogy neki is van arany kulcsa, elmosolyodtam. A kérdésére pedig nagy nevetve válaszoltam.
-Blue Pegasus! ^^ És te?
Kérdeztem kedves félmosollyal vissza.
-Te neked van olyan arany/ezüst kulcsod amit feltétlenül megakarsz szerezni?
Kezdtem neki a beszélgetésnek.
-Ha egyszer gondolod, összemérhetnénk az erőnket, csak úgy szórakozásból!
Kicsit nyomulósan elkezdett vele csevegni, majd neki döltem a falnak és elkezdtem nézni a lányt.

Hát… bumerángkérdéséből ítélve, csak nem volt képes felfogni szegényke, hogy én a Fairy tail mágusa vagyok, még akkor sem, ha minden bizonnyal látta klánjelemet a nyakamon…
- Fairy tail-hez tartozom. – Adom a tudtára, kissé büszkén, mert hát, na, én szeretem a klánom, s szerintem egy nagyszerű hely. Sok barátom van ott, illetve még csak jóformán Adam, de nem baj. Egyébként, valószínűleg ő is hasonlóakat gondol a saját klánjáról, így pedig kicsit furán jöhetett ki az iménti hangnemem, talán kissé öntelten.
Egy újabb kérdés-torpedóval lőtt meg, amit jobb szerettem volna kikerülni, nem azért mert kínos a válasz, hanem mert nem nagyon tudok erre felelni.
- Talááán… - Nyújtom el egy picikét. – Talán Cancer és Virgo olyan, akiket szeretnék a kezemben tudni aranykulcsok közül, ezüstből meg, esetleg Serpens ^^ De az Argo navis is jó lehet, elvégre nem sok mindenki mondhatja el magáról, hogy van egy saját hajója.., amit még szárazföldön is magánál tarthat. – Meglehetősen hosszúra sikeredett, legalábbis én így ítélem meg, de pedig mintha olyan lett volna az eszemben, hogy alig tudok erre felelni… hát, na már mindegy, végül is, oldottam a lányka kíváncsiságát. Viszont még mielőtt hagyná, hogy ugyanerre a kérdésre, visszakérdezzek, egy másik témára vált.
- Részemről akármikor jó. – Mosolygok kicsit furán, megdöntött fejjel. Nem hiszem, hogy csillagmágusok legjobb időtöltése az lenne, hogy a másikkal párbajoznak, netán nincs jobb dolga Mirának, vagy nem talált megfelelő felkérést… Azért inkább kétszer meggondolnám, hogy Lyrával, és Aquariussal csak úgy kihívjak másokat… Vízben ott van nekem Delphinus, szárazföldön meg Pictor, Leot ki ne felejtsem már. Nos, de ha mindenképp párbajt szeretne, részemről legyen, megkaphatja, maximum vissza kell fognom magam.

Elmosolyodtam, majd elrugaszkodtam a fal melől, és megráztam a fejemet.
-Bocsánat, ha eléggé tolakodó vagyok, és butácska! A harcot halasszuk későbbre, ha egy "szinten" leszünk kulcsilag! Addig is! Meghívhatlak egy eper teára, én fizetem?!
Kérdeztem udvariassan, hisz éreztem ,hogy ismét az újabb nyomulós formámat hoztam aki kissé rossz szokásom.
-Ó, tényleg a csillagkulcs mágián tanulsz még valami mást is?
Már megint olyan kérdést tettem fel amihez semmi közöm, de ha már kicsúszott a számon...Elindultam a teaház felé és reméltem ,hogy Sophy is követ majd. Mikor beléptem leültem egy asztalhoz, és rendeltem 2 teát.
-Remélem nem tartasz egy nagy bunkónak, mivel ilyen "érdeklődő" típus vagyok? (Nálam az érdeklődő rosszat jelent)
Suttogtam a végén. Kedvesnek tartottam Sophy-t, de valami érzésem volt, hogy ő nem nagyon kedvelt meg..

Különös érzés fogott el hirtelen, mintha magamhoz térnék az iménti álomból, bár megeshet az innivaló képe ébresztett fel, hiszen utóbb megéreztem, nem kicsit szomjas vagyok.
- Megköszönném – Mosolygok Mira-chanra, majd egyből kapok egy újabb kérdést.
- Hmm…. Nem, de készülök tanulni más mágiákat, mert csillagmágiával kicsit lekorlátozva érzem magam. – Válaszolok széles mosollyal arcomon, míg megindulunk egy közelben lévő teaház felé. Tényleg nem volt messze, alig egy saroknyira, s belépve, egy jellegzetes teaillat fogadott. Mira azonnal keresett egy asztalt s leült, nem akartam bunkónak látszani, hogy leállok bámészkodni, így követtem példáját: a vele szemben lévő széknél helyet foglaltam. Hívott egy pincérnőt, ki fel is vette rendelését szinte azonnal. Nem szőröztek annyit két teán, ami tetszett, a lassú élet valahogy nem az én műfajom, de megeshet, hogy akárki lát, vagy ismer, ennek ellenkezőjét gondolja rólam, mondjuk, hogy egy csendes lányka vagyok… Legbelül viszont nem hinném, hogy bármi hasonlóság van köztem és a rólam kialakult kép között... Nem vagyok se nem ügyes, se nem okos, és megeshet, hogy barátságos sem annyira, mint az lenni szeretnék. Azért remélem, rólam nem egy ellenszenves kép szűrődött át szegény Mirának, mert akkor megint félre vagyok ismerve…
- Remélem, nem tartasz egy nagy bunkónak, mivel ilyen "érdeklődő" típus vagyok. – Szólalt meg hirtelen Mira, egy kissé szégyellős tekintettel arcán, mire elmosolyodtam.
- Ugyan, kérdezz csak nyugodtan, ha nem tudok válaszolni, akkor úgysem fogok – Húzódtam ki széles mosolyom felől. – Ha meg zavar, majd leállítalak. – A pincérnő meghozta forrón gőzölgő eperteánkat, s mohón beleszürcsöltem. Megégette ajkaimat, mire hirtelen elkaptam a csuprot.
- Áú Áúú >.< - Jajgattam bénaságomon, s letettem az asztalra az innivalót, majd figyeltem Mirát, hátha akar mondani, kérdezni valamit.

Örültem ,hogy nem tart különcnek a hülyeségeim miatt, de most azért próbáltam komolyabb arcot vetni.
-Én a Hangmágiával bütyködöm! És így mégis jobban érzem magam, ha nem mindig a kulcsaimnak kell megvédeni! Persze szárazföldön eléggé sebezhető vagyok, de ez maragyjon a mi titkunk.
Vetettem rá egy mosolyt, majd elkezdtem kortyolgatni a teát, egyre és egyre gyorsabban. Nálam ez már rekord. Majd a végén a forró teát egybe lehúztam. Kicsit égett a gyomrom, de nem számít. Én így szeretem.
- Húúú de jól esett. Öhm, kicsit fáradt vagyok. De nem tudom mitől...
Jegyeztem meg magamnak, majd megráztam a hajam, és Sophy-ra néztem.
-Egy aprócska kérdés..Nem kell most egyszerre válaszolnod és majd meg is gondolhatod máskor is. Egy eléggé jutányos ajánlatot adnák fel neked. Érdekell?
Kérdeztem, majd a kulcsaimra néztem és elővettem Aquarius-t.
-Mit szólnál, ha odaadnám Aquariust, Pictor-ért cserébe! Nem kötelező elfogadni, csak megkedveltelek és gondolom örülnél neki..Nos, mit szólsz?
Vetítettem ki mi is a célom. Sophy nagyon kedves lánynak tűnik, és erősnek is. Aquariust igaz, anyámtól kaptam de az anyám azt is mondta, hogy legyek erős. Így most az ajánlatot kicsit bizonygattam, de már kimondtam. Azért mégis jobban örülnék egy festőnek, mint egy sellőnek...Közben az arcom szája széle lefelé kunyult. Vártam a választ.

Mira mintha elfáradt volna a gyors teaszürcsölésben, mert hát szinte egyszerre lehúzta az egészet. A leányzó furfangos, cseppet sem látszik rajta a ravaszság, azonban mégis benne van, nem is kicsit, hanem nagyon-nagyon. Az ajánlata igazán érdekes, s ha már nem lennék józan, valószínű, hogy el is fogadtam volna. Ami persze fatális nagy hiba lett volna, mert Pictorhoz akármilyen goromba, ragaszkodom. A monsieur mindig segít, s ha nem is látszik viselkedésén, azért valamennyire mégiscsak szeret, s gondol rám, meg persze aggódik is. Parancsaimat szó nélkül teljesíti, aztán meg nincs az utamban, hogy ennyivel se zavarjon. Aquarius…, tudom, hogy arany kulcsról van szó, de én nem hinném, hogy velem túlságosan kijönne, meg ezután, valószínű, hogy ha előhívom, szomorú lesz, vagy talán, hogy most csak így „elárulná” Mira, mindenkivel, köztük velem is, gorombán bánna. Nem mondom, hogy nem szeretnék egy hozzá hasonló kulcsot a repertoáromban tudni, de Pictor, ő már hozzám nőtt. Leo is megharagudna rám, legalábbis szerintem, ha most csak úgy, a semmiből előötlene az az ötlet, hogy Pictort odaadom valaki másnak. Nem érdekelné őt, hogy ki az a valaki, csak annyi, hogy az erőért, mely Aquariussal jár, eldobom Pictort. Szerintem, valójában festőm erősebb… Szárazföldön mindenképp, igaz nem képes hullámokat gerjeszteni, hajókat elsodorni, de az mellékes, ezer felkérésben egyszer, ha tengeren kell harcolnom.
- Köszönöm az ajánlatot. – Kezdek bele, mosoly nélkül, komoran. – De Pictort egy nagyon fontos személytől kaptam, illetve nem szeretném őt elárulni. Túlságosan hozzám nőtt…, de ha nem is nőtt volna hozzám, akkor is inkább bajlódnék vele, minthogy csak úgy eldobjam magamtól. Remélem megérted. Aquariustól pedig, jobb lenne bocsánatot kérned, mert szerintem, hallotta ^^” – Tettem hozzá, gondolva szegény Sellő lelkére is, mert attól hogy egy lélek, ő nem csak egy tárgy vagy valami hasonló, és meglehet, hogy gonosz személyisége van, attól még ő is érzi ugyanazt, amit egy ember érezhet.

A szívem nem is tudom miért, de megkönnyebbült az elutasítástól. Egy kedves metegetőzéses mosolyt vetettem Sophy-ra.
-Köszönöm!
Mondtam neki, bár furcsán tűnhet ez a szó éppen ide, de üsse kavics. Valahogyan örülök, hogy ez a makacs liba nálam maradt.
-Nos, azthiszem akkor én megyek is! Ne felejtsd el, majd egyszer harcolunk!
Kacsintottam rá, majd kivettem a zsebemből az elegendő pénzt, és tovább indultam utamon.
~Azthiszem vissza kellene mennem Blue Pegasusba, vagy talán inkább az otthonomba? Végülis ugyanaz...~
Elmélkedtem a következő állomáson, majd kiléptem a teázóból, integettem Sopyhy-nak, és elindultam az állomás felé.

» Találkozás: Jouji és Sophy
» Yuri és Mira! Az első találkozás!
» Magánküldetés: Kényes csomag (Miranda Skyfire, Firmus Kakte, Sophy Walter)
» Csillaglelkű mágus
» Csillaglelkű Mágia