Bob Kingston

Név: Bob Kingston
Nem: férfi
Életkor: 32
Mágia: megbeszéltek alapján füst és növény
Klán: Titan Nose
Kinézet: Kopasz, átlagos magasságú, meglehetősen kövér fekete férfi. Szinte mindig napszemüveg van rajta, színes mintájú inget és bő nadrágot hord.
Jellem: Teljesen gondtalan, barátságos fickó. Rabja az egyszerű élvezeteknek: kaja, pia, nők, füstölnivaló. Közvetlensége miatt gyakran alpárinak tartják, de arany szíve van. Gyűlöli a komoly testi megerőltetést és a túlzott komolyságot. Szeret énekelni és nagyon jó hangja is van hozzá.
Felszerelés: Dohánytárca, szivartartó, pipakészlet, vízipipához alapanyag... minden, amit füst formájában fogyasztanak. Emellett van nála néhány kétes tartalmú üvegcse.

Szervusz! Bob Kingston, alásszolgája. Mutatkozzak be? Most tettem... Eh, mit is mondhatnék még magamról... A déli szigetekről jöttem, és mit ne mondjak, azóta se találkoztam lazább tagokkal, mint a hazaiak. Pedig a jó öreg Bob látott már egyet s mást Fioréből. Igazi vagány srácok vannak otthon... Mint az öreg Loa'uhi... hehe... na, de ne is szaladjunk annyira előre.
Otthon, a szigeten így a fioreiekhez képest elég elmaradottan éltünk, de azért jól megvoltunk: halászgattunk, kertészkedtünk, az öreg meg mindig szerzett valami füstölnivalót a kontinensről, amit gyümölcspálinkával öblítettünk le. Le is akadtam amikor megtudtam, hogy Fiorében 15 éves kor alatt nem lehet piálni... Most komolyan, hülyék ezek? Na mindegy, mire ide jutottam, engem már bőven nem érintett.
Szóval jól éreztük magunkat, nem izgatott különösebben semmi, engem meg még annyira sem, mint a többieket. Még elég suttyó voltam amikor a sámánunk, Loa'uhi felvett tanítványnak maga mellé - amíg én elbohóckodtam a növénymágiával, a többiek mehettek halászni meg ki az erdőbe mindenféléért. Arany életem volt, én mondom, soha nem kellett megerőltetnem magam, mégis mindenki a haverom volt. Mondjuk mondták hogy csapongó vagyok, de sosem értettem igazán, mire gondoltak. Meg hogy nem vagyok sámán-anyagból gyúrva... De azért nem tudtam igazán haragudni a testvérekre, vágom hogy csak hülyéskedtek.
Na, most hol tartottam megint? Ja, igen... szóval elvoltunk az öreggel, hozatott kettőnknek "speciális" cuccot is, elvégre a szellemvilágba utazást nem lehet elég korán kezdeni... aztán megmutatta azt is, hogy lehet mérges gombából hasonló hatást elérni, meg később a füstmágiát is tanította nekem.
Jó úton voltam afelé, hogy az öreg nekem adja át az üzletet, amikor jött az a szélhámos... elkezdett a pajtásoknak mindenféle technikáról meg mágiáról hadoválni, és svindlereknek mondott minket... én, csaló? Aki saját szemével látta a háromkezű rózsaszín kígyóistent? Az ilyen műveletlen barmokkal nem érdemes vitába szállni, és hát az öreggel arra jutottunk, hogy mit izgassuk a testvéreket, inkább éjszaka csónakba szálltunk, és elhagytuk a szigetet. Jó hangulatban telt az út, csak egyszer kellett kipecálnom az öreget a vízből, mert az váltig bizonygatta, hogy duplamenetes tengeri banánt látott rajban elúszni, és az nagyon jó csemege. Én ugyan mondtam neki, hogy hülyeséget beszél, de addigra már benn is volt a tengerben. Szegénynek sose tudtam bebizonyítani, hogy azok nem rajban járnak...
Aztán pár évig csatangoltunk egyik helyről a másikra, különösebben sosem érdekelt honnan jön a következő falat. Végül Loa'uhi úgy döntött, öreg már az ilyen rohangáláshoz, úgyhogy vissza készült a szigetre. Mostanra már talán elfelejtették az egész hülyeséget, gondolta... Én maradtam Fiorében. Bármennyire is furcsák itt az emberek, azért megkomáltam a környéket, na meg a hatalmas piaválasztékot. Az egyetlen gázos dolog, hogy a lányok ízlésével valami komoly baj van, mert senki sem kért belőlem... Hülyék ezek, én mondom... - szoktam ilyenkor dúdolni, ha véletlen rámtörne a filozófia nevű betegség.
Na aztán sokáig jártam a vidéket, minimális mágikus trükkjeimmel mindig sikerült valahogy kaját meg tetőt a fejem fölé szereznem. Aztán ott volt az a nap, ami megváltoztatta az életem...
Éppen Hargeonban mászkáltam, ahol épp annyi sürgős dolgom volt, mint a világ bármely más pontján. Akkor láttam valami Bora nevű fickót az utcán... hát, tisztelet neki, amennyi nőt maga köré gyűjtött. Aztán meg ott volt az a kék szárnyas macska is... igen, kék, szárnyas macska. Meg beszélt is. Becsszó, nem voltam "befolyásoltság" alatt (ezt a szót a büntetőhatóságokkal való közeli kapcsolatom alatt tanultam). Szóval azt mondta a macsek, hogy ez valami Bora, és hogy a Titan Nose klánból dobták ki. Akkor döbbentem rá: öcsém... ha ez a tag olyan lúzer, hogy kidobják, mennyi csaja lehet a többinek? Gyors rádurrantottam egy cigire, és már nyomultam is Shirotsuméba, a Titan Nosehoz.

Az út úgy telt, ahogy szerettem: nem kért minden második szembejövő cigit, és a kocsmákban sem fogadtak a "Mit néző'" meg "Mi van feka?" típusú kérdésekkel. Szóval, egy kis bökkenőt leszámítva jóság volt az egész.
Merthogy az egyik krimóban láttam hogy néhány farkasfejes tetoválású fickó iszogat. Na, gondoltam, ezek is mágusok lehetnek, megkérdem őket pontosan merre van Shirotsume, mert ugyan nagy vagányul elindultam, de gőzöm se volt, hogy jó irányba megyek-e.
- Szervusztok pajtások - mondtam nekik vidáman - látom ti is mágusok vagytok. Nem tudjátok merre van a Titan Nose klánháza? Mennék csatlakozni.
Erre aztán úgy vigyorodtak el, mint az öreg Loa amikor szembekerült egy gyilkos galóca-kivonattal... vagy bármi más károssal, ami azt illeti.
- Titan Nose? Mit ütöd bele az orrodat ilyenekbe? - röhögött rám. - Érted, Nose... - böktöste a mellette ülőt, aki szintén erősen vigyorgott.
Ezen én is szakadtam, mert tényleg jó volt. Ez meg valamiért nem tetszett nekik...
- Mit röhögsz...? Te kigúnyolod a Southern Wolvest, mi?!
Fingom sem volt miről beszélt a tag, de amikor a kardjáért nyúlt barátibbnak tartottam kivonni őket a forgalomból egy kis füstmágiával. Emezek egy asztmást megszégyenítő köhögésorkánba kezdtek bele, én meg jónak láttam hagyni mulatni a kocsmában összegyűlt úri közönséget.

Szóval végül ott voltam ennek a Titan Nosenak az épülete előtt... hát, eléggé lelombozott a kéró. Elég komoly fílingje van ezzel a márvánnyal meg a nagy kapuval... de hát a nőkért áldozatokat kell hozni. Ahogy ez eszembe jutott, több se kellett, bementem. Ott aztán rögtön kuss lett, amikor megláttak. Mondom mi a fene, valami ijesztő van mögöttem? Megfordultam, hogy megnézzem, de hát nem volt ott semmi. Gyanús volt, hogy nagyjából ugyanannyi hölgy van mint hím, de azért amikor az egyik szőke hölgy bátortalanul intett felém, éreztem, hogy megjöttem. Friss jelentkezők biztos csak egy csajt kapnak.
- Szia bébi - mondtam, mire egy zavarodott arckifejezést kaptam. - Hol lehet feliratkozni?
- A mester hátul van - mondta, miközben folyamatosan szemmel tartott, kezében meg egy gázsprayt szorongatott.
- Nyugi, cica, Bob bácsi nem bánt - mondtam széles vigyorral. - Amúgy is túl fiatal vagy hozzám.
Hátramásztam az utolsó asztalhoz, ahol egy ősz hajú fószer piszmogott valami papírcsomóval.
- Csá - mondtam, mert azért "szevasz"-t mégsem mondhatok egy mágusmesternek. Amannak kissé megnőttek a szemei, de végül csak kinyögte, hogy:
- Üdvözlet. Chronaios mester vagyok. A klánunkhoz szeretne csatlakozni?
- Nagyon csicsásan beszélsz öreg, de ha azt kérded hogy be akarok-e szállni, akkor ja. Bob vagyok.
Köhögött néhányat.
- Azt hiszem akkor tegeződhetünk... Milyen mágus vagy, Bob?
- Van néhány növényes trükköm, meg tudok a füsttel ezt-azt csinálni. Szereztem jó kis dohányt nyugatról, kérsz?
- Öh... köszönöm, nem dohányzok... Nos, belépés előtt próbára tesszük a jelentkezőket. Megfelel most is?
- Simán.
- Rendben. Ha bemutatod, hogy elég erős a mágiád, és képes vagy bajtársakként kezelni minket, beléphetsz a klánba.
Elkezdtem agyalni, hogy mit mutassak az öregnek, amikor egy vékony női hang szólalt meg mögöttem:
- Mester! Én láttam már őt varázsolni... igazából ő mentett meg két Southern Wolvesostól.
- Igen? Meséld csak el, Anne.
- Épp visszafelé tartottam, amikor két farkas odaült az asztalomhoz, és elkezdtek piszkálni a klántetoválásom miatt. Akkor jött oda Bob - mutatott felém - és mivel látta, hogy szorult helyzetben vagyok, füstfelhőt küldött rájuk, így el tudtam szökni előlük.
Hoppá Bob... most tartsd a szádat, haver... Mindig komáltam, ha jobb gyereknek tartanak, mint amilyen vagyok. Mondjuk nem emlékszem a kiscsajra, de ha ő mondja...
- Két farkast egyszerre elintézni... nem rossz - vigyorgott rám az öreg. Azért megnyugodtam hogy nem annyira feszült meg komolykodó az öreg, mint ahogy elsőre lejött.
- Na ja... simán kiütöttem őket.
Az öreg intésére odajött a szőke csaj. Hohó, ha ez nálam is így fog menni...
- Mei, a klánpecsétet... hová kéred a tetoválást, Bob?
- Mittomén... legyen a vállamra.
A szöszi kicsit viszolyogva lépett közelebb hozzám, pedig elég megnyerően vigyoroghattam rá.
- Na, hol vannak a csajok?
- Csajok...?