Selejtező: Rohandar Blacksteel vs Tango

Az Aréna napja… hát, ide is nyerni jött a macska, mint akárhova, de talán már nyertesen született ebbe az életbe is. Maga se tudta volna megmondani, hogyan ilyen király. Ez olyan belső dolog volt.
Így hát, nem volt csoda, hogy teljesen önelégült képpel, mancsait csípőjére téve masírozott be az Arénába. Smaragd szemeit öntelt vigyorral képén legeltette a nézőseregen.
~ Ezek mind azért vannak itt, hogy tanúi legyenek királyságomnak!
Persze, nevelője, Tabu nem épp ezt gondolta. Tango visszaemlékezett a jelentre, mikor büszkén megmutatta a nevezési papírt, az ezüsthajú sárkányölő pedig akkorát csapott tenyerével homlokára, hogy jobbára hátraesett. Az a csapás fémesen zengte be az egész céhházat, mindenkit felkeltve ezzel.
~ Mit is mondott? Hogy majd valaki kirak szőnyegnek a kandallója elé, úgy szétszed. Ekkora bolondot! Látszik, hogy nő. Azoknak beszélnie se kéne.
Mondjuk, mikor meglátta, ki sétál be vele szembe, az arcára kicsit ráfagyott a mosoly. Rohandar Blacksteel. Ja, persze, keménydió, de azért csak le tudja verni, gondolta ő…
Bár már nem volt olyan biztos a dolgában…
- Na, figyelj töpszli – a férfi hangja a fejében szólalt meg, mely érthető módon ráadott a parára kicsit; már majdnem megrezzent -, mondom a felállást: én most úgy teszek, mint aki nagyon elver téged, a végén pedig te fogsz nyerni. Érthető? – Ch… Nem, mintha a macska nem szedte volna szét amúgy is zsigerből. De persze, ha valaki így menti a seggét az önkritikától….
- Miért? Bekapcsolva hagytad a sütőt, és sietsz haza? – Bár próbált humoros lenni, kedvét elrontották azzal, hogy lenézték.
- Nem, történetesen van rá külön emberem, aki a sütőt kezeli. – Azta, de király – Tango egyből eldöntötte, hogy neki is kell ilyen. Meg hogy úgy mindenre kell neki egy ember. - Neked meg elég annyit tudni, hogy engem nem izgat ez a verseny, más dolgok viszont igen. Tudsz titkot tartani?
- Tudsz Taburól bármi kompromittálót? – Merthogy, ő aztán tudott. Huhú! Sok perverz férfi hallgatta volna szívesen az exceed beszámolóját arról, hogyan is fürdik a sárkányölő. Vigyázat, pikáns részletek, a kicsik menjenek aludni, ésatöbbi. - Na látod. Mással is így teszek. Még előtte is vannak titkaim. – Ugye egy művész nem fedi fel a titkait… vagy azok a bűvészek? Áh, mindegy is, aki olyan király mint ő, az a lényeg.
- Helyes, akkor ez most a mi titkunk marad: mivel Tabu eléggé földbe döngölte Angelinát, úgy döntöttem, hogy megmutatom neki, hogy bárkivel megeshet az ilyesmi, szóval most hagylak nyerni. – Eh, de megható. Akkor legalább mikor elveri a fekete mágust, Tango egyből mehet tovább a ranglétrán, és esetleg gazdájának is megmutathatja, milyen erős. Szuper tervnek ígérkezett.
Rohandar alakja felrémlett, majd eltűnt egy démon külseje alatt. Mocskos egy mágia az, ami fekete. Tango mindig is ezt gondolta, és most se épp pozitív irányba változott véleménye.
- Ha elkezdünk harcolni, akkor már nem lesz telepátia, szóval ha bármi kérdésed van most mondd, illetve ha eljár a szád erről bárkinek, akkor maradjunk annyiban, hogy mérges leszek, az pedig nem lenne jó senkinek. – Igazán igyekezett megijeszteni Tangot, de hát ő bátrabb volt annál, minthogy holmi ember fenyegesse… bár, épp egy démon állt előtte, szóval megengedte magának a félelem luxusát.. - Szóval, bármi kérdés?
- Ugyan, minden tiszta, minel nézel te engem?
Hát végre elkezdődhetett a meccs. Az önelégült arc helyére a megalománia jelei ültek ki, ahogy megvetette lábát, és mancsait az ég felé lökte, majd lángba borította azokat.
- A lángjaim felemésztenek majd!
- Gyere csak! – Olyan fekete gömböket teremtett, mint amilyen sötétség az elméjében uralkodhatott a macska véleménye szerint – szóval, fogalmazzunk úgy, hogy talán a pokolban is világosabb van. Mikor a támadások utat találtak maguknak, Tango mögött mondhatni megszűnt létezni a környezet. Az exceed látott már pusztítást Tabu által, de el kellett ismernie, hogy ebben Roha is jó volt. - Szerinted van bármi esélyed ellenem?
- Hahaha! Nekem? Ellened? Hogyne! A világ legerősebb és beképzeltebb csillagmágusa oktatott! – Hát, legalább ebben nem túlzott. Hátán megjelent az egy pár szárnya, és menten a levegőbe emelkedett. - El se találsz, olyan gyors vagyok! – Őrült sebességgel cikázott minden felé, és közben tűzlabdákkal dobálózott, mint valami idióta. Mégis, szerinte sugárzott belőle a királyság.
Ám Tango mágiái játszi könnyedséggel foszlanak szét Rohandar démoni, sötét, pokoli páncélján! A macs nem várakozhatott hát többet, mégtöbb lángnyaláb indult meg a fekete mágus felé, hogy aztán ugyanarra a sords jussanak, mint elődeik.
- Nem mintha érdekelne. Elég, ha mindent eltalálok egyszerre, és akkor mindegy, milyen gyors vagy. – Szavait bizonyítván, a sötét küldötteként gyakorlatilag megsemmisített pályarészeket.
~ Rohandar Blacksteel, munkahelyek teremtője a Mágus Arénában…
Tango fintorogva figyelte az eseményeket. Hiába mondta azt Roha, amit, lehet csak csel volt, hogy ne vegye komolyan a játékot – és így galád módon legyőzzék őt!
- Nem tudod beteríteni az eget a sötétséggel! Ha én teszem meg előbb! – Ezúttal ő nyúlt a feketeséghez; a Nocturnal Darkness gombák jó céleszköznek tűntek arra, hogy Roha látását leszűkítse, valamint a saját mozgását elfedje, - Mind hiába, végül veszteni fogsz! Muhahaha!
- Még hogy nem? Hah, ne nevettess! – A fekete árnyakat még annál is sötétebb árnyalatú gömbök szaggatták szét; elképzelhetetlennek tűnt, hogy van olyan szín, mint a halál.
És bumm, megtörtént az lehetetlen. Tangot eltalálták. A szárnyánál. Egyből zuhanni kezdett, és amint kiért a sötét felhőből, meglátta ellenfelét, aki ugyancsak kikecmergett már támadásának mezejéből.
- Akkor magammal viszleeeek! – Egy használható szárnyát igyekezett úgy használni, hogy felé manőverezhessen; mancsait lángba borítva, azokat előrenyújtva várta a becsapódást, és azt, hogy magával sodorhassa a férfit.
Már majdnem célt is ér a cicc, mikor egyszercsak játszi könnyedséggel átzuhan Roha testén. Bár durva lenne, mégse ő ütött lyukat a férfi hasába; simán csak.. nem volt szilárd…
Leesett, bár a földről egyből felpattant, és megrázta ökölbe szorított mancsát Rohandar felé. Így kijátszani őt! Hallatlan…
Tango tudta, hogy ideje taktikát váltani, így megidézett Roha irányába egy szószerinti varázsgombát; hát, ha más nem, röhögőgörcs segítségével még nyerhet… Ő maga egyből elröppent, nehogy végül saját csapdájába essen.
S végre, valahára, Rohandar ismét megmutatta igaz valóját; kivetkőzött démoni védelméből, hogy színpadiasan Tango elé álljon.
- Ha még mindig azt hiszed, hogy van esélyed, ám legyen. Megmutatom neked mit is jelent az, ha valaki erős!
Az Aréna megremegett; mintha csak hatalmas földrengés sújtotta volna, a talaj szétnyílt, minden omlott. Nem tudta, hogy ezt a dolgot ő idézte-e ide, vagy az Aréna eleve egy temetőn fekszik; de azért a földből kiemelkedő sárkánycsontváz még Tango ereiben is megfagyasztotta a vért.
~ Örülök,, hogy Tabu végül kihagyta ezt a mérkőzést… ettől tuti nem lenne jó hangulatban…
- ÖööÖöö… Hát.. – Csak pislogni tudott az esetre. - Tudod, mit faragnak macskák?! – Remélte, hogy már beütött a gombahatás, így vicceskedve magára mutatott. - Hát a kutyafáját! – Tudta, hogy ez még tőle is iszonyatosan gyenge volt, az Aréna elcsendesedett, egy árva köhintést nem lehetett hallani. Hogy még kínosabbá tegye a jeleneteit, ujjaival Roha felé mutatva vigyorgott.
- De nem érted??? Tele van minden tüskével!!!!!! – Nem a várt reakció követte a tréfát… Sőt, igazából teljesen kiszámíthatatlan volt ez a következmény.
Mondhatni megkattant, de sajnos nem csak ő; a hatalmas, rettentő csontsárkány kapálózni kezdett, és bár lomha volt, Tango nem szívesen lapult volna ki egy pofonja alatt.
- Huu igen, a bordák szúrósak meg minden.. – Mormogta, ahogy kitért egy csapás elől. Meglepően nehéz kikerülni valami olyat, ami nagyjából mindenhol ott van. - Jáj! Asszem, ez halugénebb lett, mint gondoltam.. Tudnám, min múlik – Morgott tovább. - Pedig tök jó poén volt.. – Most már igazán rosszul esett neki, hogy zsenialitását megcsillogtatta, de senki se reagált rá.
- Azta, te miért repülsz a vízben?
- A repülőhalak nem ugyanezt teszik? – Bár nem volt benne biztos, jól cselekszik e, azért büszkén vigyorgott. Mégiscsak az ő gombája tette ezt egy hatalmas mágussal! - Koncentrálj az ooo.. Végtagjaidra. Puff! Fogadni mernék, már nem is érzed őket!
- Fuh bakker, azt hiszem le kell ülnöm kicsit. – Mintha megszédült volna; ezt megerősítette azt, hogy putty, már ott is volt egy szék alatta, melybe belerogyhatott.. - Hé te! Ne osztódjál már tovább! Hát mi lesz így a ... – Úgy tűnt, elveszett gondolatainak fonalaiban, bár hamar felvett egy másikat. - I wanna fly, fly high! – Hirtelen felreppent, és elszállt a francba, majd vissza, meg úgy összevissza.
- Le fog esni... – Bár a macska inkább nem akarta megközelíteni a sárklányt, nehogy elrepüljön ő is messzire, támadni még akart – így Roha felé irányított jó pár tűzgolyót. Nem, mintha ért volna bármit is, hisz a férfi úgy kerülte ki őket még beállva is, mintha csak levegőt venne…
Ami viszont jó jel volt, hogy a sárkány bomlani kezdett, már ha ezt egy csontvázra lehet mondani… és csontról csontra elkezdett visszatérni oda, ahonnan jött.
- Húh, ez nem tudom mi volt ez a cucc, de ha ilyet be mersz hozni a kastélyba, én kinyúvasztalak... – Hirtelen volt a józanodás; nem tudhatta, mit beszél! Olyan anyag, ami ilyet csinál, na az kell a népnek…
- Az apró, serdülő fiatalok tuti örömmel fogadnák – Nevetett fel Tango, bár, hogy őrülten-e, vagy önfeledten, senki se tudná megmondani. - Azta! Ez fergeteges volt, még, ha rövid ideig is. Kár, hogy a remekműved összeesni látszik. Tárárárá – Minden egyes szótagnál útjára eresztette a mágikus tűzgömböket, hátha végre valami betalál. Hogy fog így nyerni?
- Épp ez az, őket csak hagyd ki ebből... ez még nekem is betett. – A bódulattól még bágyadtan rázta fejét jobba-balra. - De úgy tűnik lassan kifogy a varázserőm is.
- O, hát elbíztad magad! – Az Excedd mancsait csípőre tette, és kilökte a mellkasát. - felém dől hát a mérleg! Mu-ha-ha!
- Vigyázz a szádra, annyi erőm azért még van, hogy legyaluljalak. – Hát elrontja a játékot! Tango tudta, hogy gyorsan közbe kell szólnia, mielőtt még a józanodó férfi elrontja az akkor kezdődő nyerési szériáját.
- Elbiztad magaaad! – Szinte üvöltött, próbálta feltüzelni a közönséget a végjátékra – az ő nyereségére! Két mancsát támadásra formálta, egy hatalmas, utolsó, végső, gigamegatázgolyóra!
- Hmm, meglehet, de azért még egy csapás nekem is belefér – A környezet hirtelen lehűlt; olyannyira, hogy a hatalmas támadásnak indult lánggömb menten az enyészeté lesz, viszont szinte abban a pillanatban helyre is áll minden, ahogy Rohandar lassan összeesik varázserejének hiánya miatt.
- Hát bevállt. – Mosolygott a férfira Tango. Kicsit azért örült neki, hogy egy ilyen önzetlen tettben segédkezhetett. - Ördögi tervem! – A közönség felé fordult, aki tapsviharban és üdvrivalgásban tört ki – új bajnokot köszönthettek!

- Ügyes voltál. – mosolyogtam rá Angelinára, miután kijött az arénából a küzdelme után.
Tabu nem egy olyan ellenfél volt, aki ellen túl sok esélye lehetett volna, így hát nem is volt csoda, hogy veszített, én viszont így is büszke voltam rá.
- Hagyj békén! – csattant fel meglehetősen indulatosa a hölgy, ami meglepett.
- Most mi a baj, mi… - de nem tudtam befejezni sem a mondandómat, mert máris részesültem egy újabb kirohanásban.
- Te csak inkább menj és nyerd meg a saját harcod, neked úgyis sikerülni fog. A lúzereket, mint én meg hagyd békén.
Nos, ezzel rengeteg problémám és ellenvetésem lett volna, de nem volt időm rá, ugyanis Ange úgy viharzott el, mint egy késésben lévő távolsági vonat, mely, ha végül késik két másodpercet, akkor már egyből öngyilkos lesz a mozdonyvezető, szóval hát… gyorsan. Az igazság pedig az volt, hogy már így is a küzdőtéren kellett volna lennem a magam meccsére, így hát inkább elindultam, s úgy döntöttem, majd később beszélek vele, addigra talán le is higgad kicsit.


Miután beléptem az arénába, s elfoglaltam a helyem Tangóval szemben, mielőtt bármi komoly is kezdetét vette volna, egyből egy telepatikus csatornát nyitottam a szőrmókkal és kifejtettem neki a véleményemet a jövőt illetően:
- Na, figyelj töpszli, mondom a felállást: én most úgy teszek, mint aki nagyon elver téged, a végén pedig te fogsz nyerni. Érthető? – közöltem vele tömören a dolgot.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy valami nagy fogadási csalást ötlöttem volna ki, ki kell ábrándítanom az illetőt, ugyanis semmi ilyesmiről nem volt szó… bár így jobban belegondolva… lehet, hogy kellett volna. Na mindegy most már, ezen kár siránkozni.
- Miért? Bekapcsolva hagytad a sütőt, és sietsz haza? – válaszolta szintén a telepatikus csatornám használva a cicus, s látszott rajta, hogy zavarja a dolog, vagy legalábbis a helyzet mindenképpen.
- Nem, történetesen van rá külön emberem, aki a sütőt kezeli. Neked meg elég annyit tudni, hogy engem nem izgat ez a verseny, más dolgok viszont igen. – tudattam vele, majd egy rövid időre elhallgattam, majd folytattam: - Tudsz titkot tartani?
A helyzet ugyanis az volt, hogy Angel szavai tüskét ültettek belém, s úgy döntöttem, hogy bebizonyítom neki, hogy mekkorát tévedett: bebizonyítom neki, hogy bizony én is könnyedén tudok veszíteni, nem csak őt verik el folyton folyvást.
- Tudsz Taburól bármi kompromittálót? – kíváncsiskodott, majd rövidesen folytatta: - Na látod. Mással is így teszek. Még előtte is vannak titkaim.
Noha az érvei nem teljesen győztek meg, hiszen önmagukban nem bizonyítottak semmit, de végül úgy határoztam, hogy elfogadom őket.
- Ha Ange fülébe jut, akkor tuti kinyuvaszt! – futott át az agyamon, de már késő lett volna visszakozni. - Helyes, akkor ez most a mi titkunk marad: mivel Tabu eléggé földbe döngölte Angelinát, úgy döntöttem, hogy megmutatom neki, hogy bárkivel megeshet az ilyesmi, szóval most hagylak nyerni. – kezdtem bele a magyarázatba, miközben belekezdtem a mágiahasználatba: Dark Ecricure Darkness. - Ha elkezdünk harcolni, akkor már nem lesz telepátia, szóval ha bármi kérdésed van most mondd, illetve ha eljár a szád erről bárkinek, akkor maradjunk annyiban, hogy mérges leszek, az pedig nem lenne jó senkinek. – pontosítottam benne még egyszer, enyhén fenyegetően a tényeket. - Szóval, bármi kérdés?
- Ugyan, minden tiszta, minek nézel te engem? – tette egyértelművé a dolgokat, s ezzel a lendülettel megvetette a lábát, majd fennhangon megkezdte a show-t:
- A lángjaim felemésztenek majd! - ordította, és még őrülten kacagott is hozzá, majd látrehozott két tűzgömböt.
- Gyere csak! – válaszoltam, s én is teremtettem két gömböt, egyet-egyet mindkét kezemben, aztán el is hajítottam őket, vigyázva, hogy lehetőleg semmiképpen ne találjam el vele a szőrcsomót, de mégis a lehető leghitelesebben hasson az egész.
A gék kis golyó ugyanis nem volt más, mint a Darkness Flare Bomb, ami pedig mondanom sem kell, hogy azért jól szólt, ha célt ért, melyet mi sem demonstrált jobban, mint hogy két kisebb hegyféleség, mely az aréna pályáját volt hivatott alkotni, úgy döntött, hogy lefekszik pihenni egy kicsit.
- Szerinted van bármi esélyed ellenem? – kérdeztem én is színpadiasan, miután a robbanások hangja elült.
- Hahaha! Nekem? Ellened? Hogyne! A világ legerősebb és beképzeltebb csillagmágusa oktatott! – repült fel a levegőbe, miután szárnyakat készített magának. - El se találsz, olyan gyors vagyok! – cikázott az égen, mint egy holdkóros, miközben folyamatosan tűzgolyókkal lövöldözött.
Meg mertem volna kockáztatni, hogy még az egyszerű démoni alakomban sem tenne kárt, melyet a Dark Ecriture mágiának köszönhettem, melyet már a legelején használtam, de ettől függetlenül inkább biztosra mentem, s a társát is segítségül hívtam: Dark Ecriture: Absolute Shadow, melyen a tűzgolyók úgy pukkantak szét, hogy még csak a melegüket sem éreztem meg.
- Nem mintha érdekelne. Elég, ha mindent eltalálok egyszerre, és akkor mindegy, milyen gyors vagy. – komédiáztam tovább, s sorban hagyták el a kezeim a sötét lövedékek, melyek felrobbanva főként a levegőben hangos robajt kreáltak, a szélről és lökéshullámokról nem is beszélve, de természetesen egyik sem ért célt, már ha a célt a macska testeként definiáljuk.
- Nem tudod beteríteni az eget a sötétséggel! Ha én teszem meg előbb! – kiáltotta, majd valami furcsa dolgokat kezdett el dobálni, melyek szintén pukkanáshoz hasonlatos módon terjedtek szét, s pár méteres gömbökben fogalmazzunk úgy, hogy elnyelték a fényt. - Mind hiába, végül veszteni fogsz! Muhahaha! – játszotta lassacskán már túl jól a szerepét a kis lókötő.
- Még hogy nem? Hah, ne nevettess! - és azzal a lendülettel elkezdtem a  Dark Delete mágia alkalmazását, ami, hát mostanra már meglehetősen kaotikus lehetőségeket tett számomra lehetővé, ugyanis röhögve indítottam útjára tucatszám a lövedékeket, így mondhatni beterítve a fél égboltot. – Hmm, ha így folytatom, akkor valóban egész gyorsan el fog fogyni a varázserőm, de lehet, hogy túlzásba viszem… - tűnődtem.
Sajnos a „félelmeim” nem voltak teljesen alaptalanok, ugyanis vaktában is sikerült leszednem a csirkefogót, aki zuhanórepülésben, s lángoló mancsokkal repült, egyenesen felém-
- Akkor magammal viszleeeek! – kiáltotta, de nekem más terveim voltak.
Jobban mondva csak ösztönösen cselekedtem, s mielőtt elért volna, egyszerűen csak árnyékká változtam, így nem volt már mit elkaszálnia a töpszlinek, helyette inkább padlót fogott.
Tango erre haragosan rázta az öklét, miután összeszedte magát a földről persze, majd ismét a levegőbe emelkedett, én pedig újra alakot öltöttem.
- Ha még mindig azt hiszed, hogy van esélyed, ám legyen. Megmutatom neked mit is jelent az, ha valaki erős! – engedtem le teljesen a védelmem, megszabadulva a rúnák garantálta erősítésektől, s belekezdtem a varázserő-zabáló manűvel második fokozatába.
A föld csak úgy remegett, a sziklák meghasadtak, a kövek tovagördültek, alólam pedig szép lassan, de annál biztosabban kiemelkedett a csontsárkány, melyet méltatlanul oly kevésszer használtam még. Ennek oly egyszerű oka volt, hogy bár eléggé masszív és pusztító volt, nem nagyon érte meg a befektetett energiát, legalábbis a legtöbb esetben. Most azonban pont ez volt a cél: kinullázni magam a leggyorsabb, leglátványosabb és leghihetőbb módon. Közben valami olyan érzésem támadt, mintha borsot szippantottam volna, megkörnyékezett a tüsszentés is, de végül letudtam a dolgot.
- OoOoh.. Hát.. – a macska csak lesett, mint hal a szatyorban, érezhetően és láthatóan meg volt lepve. - Tudod, mit faragnak macskák?! – mutatott magára kérdését követően, melynek nem volt se füle se farka, hogy őszinte legyek. - Hát a kutyafáját! – válaszolt a saját felvetésére, mely valószínűleg valamiféle vicc szeretett volna lenni, de az volt a szomorú igazság, hogy senki nem nevetett… az ötletgazdát leszámítva persze, bár ő is inkább csak vigyorgott, mely valószínűleg nem a poén mértékének szólt.
Ezt követően viszont furcsa dolog történt. Úgy tudnám leírni, mint mikor az emberek arról számolnak be, hogy elvitték őket az ufók. Furcsa képek és helyek ugrottak be, és minden összezavarodott körülöttem. Aztán egyszer csak Froozer hatalmas pofája jelent meg előttem, miközben arról kezdett velem vitatkozni, hogy milyen szép a tó előttünk, és menjek bele úszni egyet, csakhogy a vízzel volt némi baj:
- De nem érted??? Tele van minden tüskével!!!!!! – kiáltottam fel, hisz tényleg: a víz tele volt tüskékkel, tehát nyilvánvalóan nem volt alkalmas az úszásra, az a rohadt bolhazsák meg nem volt képes megérteni mindezt.
De nem csak a víz volt új, a külvilág is teljesen megszűnt, nem volt semmi… s persze utólag könnyű okosnak lenni, hát mondjuk úgy szépen: beszívtam, hála annak a kis szarosnak. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább elmagyarázom, hogy: A drog rossz, értem?
- Azt a, te miért repülsz a vízben? – jelent meg előttem a levegőben szinte hangsebességgel cikázó macsek alakja, csak hogy ugyebár, ahogy említettem is, nem a levegőben repült, hanem teljesen benne volt a vízben, akárcsak én, ez pedig így nem volt logikus.
Valamit vernyákolt is vissza, de hát a macskák nem tudnak beszélni, nem igaz? Szóval még jó, hogy nem értettem, hogy mit mond.
- Fuh bakker, azt hiszem, le kell ülnöm kicsit. – s hogy teljesíthessem a vágyamat, egy csont trónt készítettem magamnak, melyre le is huppantam, de a talaj még így is furcsán imbolygott alattam. - Hé te! Ne osztódjál már tovább! Hát mi lesz így a ... – néztem, ahogy egyre több és több Tango hasította a vízboltot, s fogalmam sem volt, hogy mit is akartam mondani, de helyette legalább a hatalmába kerített egy másik érzés: - I wanna fly, fly high! – kezdtem énekelni, bár a hangomat még a táblán végighúzott macskakörmök is felül tudták volna múlni, annyira hamis voltam, de legalább a dalnak megfelelően be is vetettem a Flight-ot, s a levegőbe emelkedtem.
Eddigre már kezdtem tisztulni, valamiféle átmeneti valóságban voltam ez tájt, így gyakorlatiasan kilibbentem a vélt vagy valós, nem is tudnám megmondani, szóval a lényeg, hogy a felém repülő tűzgolyók útjából. Az arcomba csapó friss levegő pedig üdítően hatott, kezdtem egyre jobban kijózanodni, s nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, mi is történt, hisz valamelyes ismertem már a kis rohadék mágiáit és trükkjeit.
- Húh, ez nem tudom mi volt ez a cucc, de ha ilyet be mersz hozni a kastélyba, én kinyuvasztalak... – néztem rá komoly és fegyelmező tekintettel.
- Az apró, serdülő fiatalok tuti örömmel fogadnák. – kacagott, mely nem töltött el túl sok jókedvvel, hisz pont ez volt a legnagyobb félszem a dologgal kapcsolatban. – Azt a! Ez fergeteges volt, még, ha rövid ideig is. Kár, hogy a remekműved összeesni látszik. Tárárárá! – dobálta meg újabb tüzecskékkel a valóban darabjaira hulló sárkányomat, melyre idő közben már nem maradt se varázserőm sem pedig kedvem, hogy tovább összetartsam.
- Épp ez az, őket csak hagyd ki ebből... ez még nekem is betett. – ráztam meg a fejem kicsit kótyagosan. - De úgy tűnik, lassan kifogy a varázserőm is. – jegyeztem meg amolyan mellékesen.
- O, hát elbíztad magad, – közölte csípőre tett mancsokkal. - felém dől hát a mérleg! Mu-ha-ha! – kacagott erőltetetten, nyilván csak színjátékként, elvégre az is volt az egész.
- Vigyázz a szádra, annyi erőm azért még van, hogy legyaluljalak. - mosolyodtam el, de aztán meg is bántam a kijelentését, hisz bár lehet, hogy valóban lett volna még bennem annyi, hogy eltángálom a szőrgombócot, de nyilván nem ez volt a cél.
-  Elbíztad magaaad! – kiabálta teli torokból ismét Tango.
- Egész jó színész, bár kicsit néha erőltetett. – nyugtáztam magamban a tényállást „ellenfelemmel” kapcsolatban.  - Hmm, meglehet, de azért még egy csapás nekem is belefér! – közöltem, majd némi kártyamágiához folyamodtam, de a helyzet azonban úgy állt, hogy erre már nem maradt elegendő erőm.
Noha a kártya felfénylett még a kezemben utoljára, de vége is volt szinte azonnal, ahogy a harcnak is.
- Hát bevált ördögi tervem!