Leena vs. Anoya vs. Reigen - Mindenki mindenki ellen! Kié lesz a fődíj?

~ Gyerünk kék 42! Gyerünk!
A mágikus gömbben kavarogtak a számok. Leültem Sötét Rulettet játszani. Igazából nem vonzottak az ilyen játékok, sokkal inkább próbáltam volna ki a hullámvasutat vagy valami viccesebb játékot, de amikor meghallottam, hogy a nyertes egy egész napos korlátlan mennyiségű ételre szóló jegyet nyer, azonnal leültem játszani. Nagy meglepetésemre ismerősök is véletlen pont idetévedtek erre a helyre, pont ehhez az asztalhoz. Jelen volt Leena és Anoya a játékosok között. A maradék nyolc játékost nem ismertem. A mágikus gömbben kavargó számok egyre lassulni kezdtek, majd négy szám jelent meg rajta.
- Fekete 23! Fehér 89! Piros 56! És kék 42!
- Ez az! Huhú! – kiáltottam fel örömömben. Már szinte a számban éreztem a töménytelen mennyiségű kaját, amire össze is futott a számban a nyál. Az előttem lévő kijelző panelen a piros csík megnőtt és már majdnem teljesen betöltötte. Ez azt jelentette, hogy ezzel a nyereményemmel húsz pontom lett. A játszmát az nyeri, aki először eléri a huszonegy pontot, így már csak egy ponttól voltam a győzelemtől. Az előttem lévő panel közepén egy lakrima lógott ki, ez működtette az én kezelő felületemet. Előttem négy különböző színű gomb volt. Egy fehér, egy fekete, egy kék és egy piros.
~ Hmm. Most melyiket válasszam? Ez az! Ez jó lesz…
Ezúttal a piros gombot nyomtam meg és alatta lévő számokon pedig beütöttem a huszonegyet, majd benyomtam a lakrimát. A rendszer így megkapta a tippemet és már csak várni kellett, hogy a többiek is megtegyék a tippjüket.
A gömb új sorsolásba kezdett, aztán egy félperces intenzív izgulás, körömrágás és hajtépés után lassulni kezdett, amivel bennem csak a drámai hangulatot fokozta.
- Fekete 21! Fehér 21! Piros 21! Kék 21!
A boldogságtól majd kiugrottam a bőrömből, így vidáman álltam fel és az egyik lábammal felléptem az asztalra, majd öklöztem egyet a levegőbe.
- Nyertem! – szólalt meg velem egyszerre szinkronban Leena és Anoya. Normál körülmények között bírtam őket és a barátaimnak tekintettem mindkettőt, főleg a közös kalandjaink után, mint az rossz fiúk lerendezése és a kastély ügy, de ezúttal az ellenfeleim voltak. Ha kajáról van nincs kegyelem. Csak az enyém lehet. Összeszűkített szemmel néztem rájuk.

Egy szabad hétvége pont kapóra jött hogy végre kicsit kipihenjem magam. Tökéletes üdülési helynek bizonyult Akane Resort egyik kényelmes lakosztája. Viszont...bár az ötlet tökéletes volt, az ideút kivitelezése korán sem volt tökéletes. kis utitársamat, a tojásba zárt Salamandra porontyomat majdnem összetörték, illetve majdnem eltévedtem idefele jövet... De csak megérkeztem , s egyből nekivetettem magam a szerencsejáték rejtelmeinek. Elsőként egy hatalmas gömbszerű játéknál lyukadtam ki amiben őrült sebességgel röpödtek a számok. Tippelni kellett színt és számot. Egész jól ment, mint a lottózás. A nyertes az lesz aki először eléri a 21pontot. 20 pontom volt egy fél- háromnegyed óra elteltével. Mikor már csak egy pontra voltam a tötális győzelemtől, mellettem megpillantottam az ifjú lángmágust Reigen Hawkinst aki hasnolóan állt mint én, illetve a fiú melett egy számomra ismeretlen lányt aki láthatóan már találkozott a fiúval. A lány is ugyan úgy állt mint én. Izgalmas meccsnek néztünk elébe. A fődij egy jegy ami korlátlan mennyiségű kaját enged meg...nem akartam túlzásokba esni evés terén, de ha elraktározom késöbbre, akkor egy ideig nem kell az evésel bajlódnom. A számok kezdtek lassulni a lakrimában, a feszültség pattanásig feszült majd... Kijöttek a győztes számok...
- Fekete 21! Fehér 21! Piros 21! Kék 21!-írodott ki. Hatalams kő esett le a szívemről, nem hittem el, de nyertem!!
-NYERTEM!.-kiáltottam boldogan, ám ahogy észrevettem, nem csak én kiáltottam önfeledten. Reigen is nyert sőt,az idegen lány is fölsikított... Szemeink összeakadtak, s szinte láttam a villámokat cikázni köztünk.Nyerni akartam. Nem akartam nagy balhét de ezt máshogy nem lehetett elintézni. Reigen egy jó barátom volt ám most harcra fog kerülni a sor...de nem lesz dúrva..modnjuk ha ő meg a kaja egy lapon szerepel...mindegy votl, bele kelett adnom apait anyait. És itt volt az ismeretlen lány is..aki még érdekes képeségeket is rejtett magában...Szerecse hogy új képességeket sajátítpottam el...megérte annyit gubbasztani a könyvtárban.
Midnhárman komoly és elszánt pillantásokat vetettünk egymsára...mindneki fölkészült a harcra...

- Azért mert egy hisztis picsa vagy! – közölte ellentmondást nem túró hangon.
- NEM VAGYOK HISZITS!Picsa meg végképp nem! – ordította magában, mostanában egész jól elsajátította a magában való kommunikációt Carmennel, ugyan is mostanában feltűnően sokat beszélt. Bár a „szállító” kifejezésről leszokott de talált helyett jobbat, szerinte.
Ahogy Leena végig haladt az Aka Resort bejáratán és szíve szerint nézelődött volna de Carmen hajthatatlan volt.
- Nem hsizem el hogy lejössz egy ilyen helyre EGY KASZINÓ PARADICSOMBA és neked csak a masszáson meg az úszáson jár az eszed.
- Jaj fejezd már be meg mondtam hogy nem, a szerencse játék baromság, és egyébként is csak meg rontja az embert. - mondta Leena agresszíven
- ITT PÉNZ KELL KERESNI MEG PASIKAT! – ordította Carmen - Hülye liba… Sok dúsgazdag pasit, tivornyázni kaviárt enni meg pezsgőzni és jól berúgni! Hogy lehet valaki ekkor lúzer mint te….
- AZT MONDTAM NEM! - mondta Leena.
- DE IGEN! - akadékoskodott
- NEM!
Majd fél óra múlva Leena izgatottan ült a Sötét Rulett nevű játék előtt, kiderült ugyan is hogy aki először gyűjt össze 21 pontot az egy korlátlan kupont nyer amit arra használ amire akar, valamint így Carmen is elhallgatott végre a fejében. Az asztalnál össze találkozott Reigennel is, bár kicsit furának találta hogy egy ilyen falánk ember nem a konyhát fosztja ki éppen.
Már csak egy pont kellett neki és már rohanhat is egy masszásért, majd úszik egyet a szabad ég alatt. Már érezte is bőrén a víz selymes simogatását.
- Fekete 21! Fehér 21! Piros 21! Kék 21! – mondták hangosan. Leena örömében fel is pattant és boldogan ordította
- Nyertem! - A gond csak az volt hogy még ketten vele együtt ordították kórusban. Reigen és egy másik idegen lány. Rei össze szűkült meredt rájuk, és a kék lány se járhatott éppen adakozó kedvében.
- ODA NE ADD NEKIK! – szólalt meg idegesen Carmen is . Leena érezte a feszültséget ami belőlük áradt, de nem engedett. Már bele élte magát az élménybe és a kényeztetésbe, jelenleg úgy tekintett arra kuponra mint az egyetlen dolog ami fontos neki.

A szempárbaj vége az lett, hogy az egyik lány indulatosan felszólalt:
- Én győztem!
- Nem! Én vagyok a nyertes!
- Én meg az éhes! –szálltam be én is. Szemeink valósággal szikrákat szórtak egy háromszögben. A játékvezető izzadni kezdett és próbálkozott a helyzet mentésével.
- Elnézést hölgyeim és uram, de biztos meg tudják ezt beszélni valahogy…
Ekkor három dühös szempár fordult felé. Látszott rajt, hogy legszívesebben a föld alá süllyedt volna ebben a pillanatban, de sajnos ezt nem tehette meg.
- Vagy nem… - szólalt meg halkan egyre kisebbre összehúzva magát. Én már elszántam magamat. Semmiképp sem engedek a jegyből. A maradékot esetleg megkaphatják, de ha törik, ha szakad én abból a jegyből fogom degeszre tömni magamat. Fekete pólóm ujját tűrtem fel, közben nyakamat ropogtattam jelezvén, hogy ne is álmodjanak arról, hogy engedek a nyereményből. Többiek is ugyanúgy hasonló gesztusokkal adták a világ tudtára a szándékukat. A többi játékos ezalatt igyekezett észrevétlenül elsunnyogni az asztal környékéről, talán még a kaszinó területéről is. A játékvezető pedig már majdnem az asztal alá bújta, azonban mellé lépett négy nagydarab öltönyös, napszemüveges alak, mire a játékvezető azon nyomban felállt és bátrabb hangon megszólalt.
- Megkérném Önöket, hogy „erőszakos tárgyalás” esetén fáradjanak ki és az épületen kívül bonyolítsák le azt…
A négy férfi határozott lépéseket tette felénk. Mindhárman összenéztünk és bár szemeink villámokat szórtak egymásra, de arrébb álltunk és elindultunk a kijárat felé. Előttünk és mögöttünk is két-két biztonsági őr volt.
~ Vajon mi a garancia, hogy ez után bármelyikőnk is megkapja a nyereményt, ha most kimegyünk? – tűnődtem el magamban, ekkor azonban valami történt…

A szempárbajnak az lett a vége hogy nem bírtam tovább és idnulatosan kijelentettem:
- Én győztem!
- Nem! Én vagyok a nyertes!
- Én meg az éhes! -vágott bele Reigen is aki nyomós okott hozott fel. De láthatóan az imseretlen lánykának is szüksége votl a nyereményre. A játékvezető ezek után kisé bátortalanul szisszent fel:
- Elnézést hölgyeim és uram, de biztos meg tudják ezt beszélni valahogy…-ekkor mintha megbeszéltük volna egyszerre pillantottuk gyilkos tekintettel a férfira aki egyből kijavította magát.:
- Vagy nem… szólalt meg halkan s egyre jobban úgy érezte, elakar előlünk rejtőzni érezve a közelgő ütközetet. A nyeremény mindenképp engem illet ha már ennyit küszködtem érte. Az jogos volt hogy Reigen éhes volt illetve nem tudom mit akart kezdeni a másik lány a nyereménnyel de bármi is legyen az érvelése most őnző módon magamnak akartam amiért játszottam. Már kezdtükis volna a berendezést nem kímélve amikor 4 kétajtós szerkrény jelent meg a hátunk mögött. Jól láthatóan morcos bisztonságiaknak voltak.
- Megkérném Önöket, hogy „erőszakos tárgyalás” esetén fáradjanak ki és az épületen kívül bonyolítsák le azt…-mondta mormogva az egyik. Nem tehettünk mást, fancsali képpel ugyan de elindultunk minden cuccunkkal kifelé. Fölvetődött bennem hogy ezek utn még megkapjuk-e a nyereményt de ha nem akarják odaadni úgy iskiverem belőlük. Kifelé haladva, kicsit elvesztem a gondolataimban, az ujjamat ropogtattam, készültem a harcra, már a jéggyűrűm is előkerült amikor....

Leena nem bírta tovább a feszültséget.
- Én győztem
- Nem! Én vagyok a nyertes! – mondt az idegen.
- Én meg az éhes! – vette közben Rei, Leena ezen kicsit se lpődött meg tekintve hogy et Rei egyik főjellegzetessége. A feszültség annak ellenére hogy Leena azt gondolta ennél rosszabb már nem lehet tovább hágott. Már már érezni lehetett a kis szikrákat amik csak úgy pattogtak a légtérben.
- Elnézést hölgyeim és uram, de biztos meg tudják ezt beszélni valahogy… - szólt közbe a játék vezető izzadt arcát törölgetve de hangján érződőt inkább eltűnne innen mielőtt ő is bele kerül a csatába. Csak hogy azonnal meg is bánt hogy megszólalt, három dühös szempár szegeződött rá, arcáról leírt hogy szíve szerint elszaladna de még se tette.
- Vagy nem… - mondta halkan, közben olybá tűnt mintha zsugorodni kezdene. A valóságban pedig csak igyekezett minél kisebbre töpörödni hogy ki kerülhessen a látó térből. Leenát nem érdekelt, nem vele volt elszámolni valója. Arról nem is beszélve, hogy ha még is hagyná inkább a kupont – ami megjegyzem teljességgel lehetetlennek számított – Carmen napokig vagy akár hetekig baszogatná miatta, és ahhoz meg végképp semmi kedve nem volt, hogy okot adjon neki a kötözködésre, egyáltalán arra hogy megszólaljon. Kész csoda volt eddig is hogy csak egy mondat hagyta el a száját… „Már mint képletes értelemben” – tette hozzá magában Leena.
Rei feltűrte fekete pólóját jelezve hogy tőle indulhat a mandula, Leena is ökölbe szorította kezeit. Amíg a több nézőnek egyenként támad halaszthatatlanul sietős dolga és egyre távolabb kerültek négy öltöny férfi lépett elő. A játék vezető hirtelen kipattant az asztal alól és azon nyomban túlságosan is megnőtt az önbizalma, és a hangja is vissza jött.
- Megkérném Önöket, hogy „erőszakos tárgyalás” esetén fáradjanak ki és az épületen kívül bonyolítsák le azt… - mondta szilárd hangon. Leenának nem tetszett ez a kép mutatás, amint van hátvéd már az arca is megnő. Kifejezetten idegesítették az ilyen embereket. A kodobós emberek – ha már nevén nevezzük őket – kicsit közelebb léptek Lenna-ékhoz. A csapat megadóan elindult a a kijárat felé.
- Basszus te tényleg négy darab öltönyös faszitól szartál be? – szólalt meg nem épp kedves hangon Carmen
„Na már csak ez hiányzott…FOGD BE!”
- Komolyan ne égessed már magad, simán levered őket és egyébként is mi van ha ez bunda és valamelyik össze beszélt a csáveszokkal és majd kint kéz alatt meg kapja a kupont?! – kérdezte. Ez a dolog Leena fejében is szöget ütött a dolog de utánna eszébe jutott még valami.
„Mióta érdekel téged az a kupon?” – kérdezte.
- Hát na ná hogy érdekel, ne hogy már más nyerje meg… - mondta felhördülve, mint ha fantasztikusságát vonták volna kérdőre. – Na szóval húzz be nekik egyet-egyet aztán menjünk a bárba piálni ingyen!
„Hagyd már abba! Mondtam már én nem iszok alkolholt”
- Jólvan jólvan nebáncs virág de attól én még leiszom magam! Ezért nem hagyom, mert elveszik a kupon!” – mondta kioktatóan, és Leenának itt szakadt el cérna. Megállt és bal kezét két ellenfelére emelte.
- Na jó ezt itt is most befejezzük! – mondta hangosan. Aztán Reigen és Anoya felé ugrott és jobb öklével Reigen találta el, majd bal kezére támaszkodva jobb lábával Anoya hasába rúgott.

Leena hirtelen megállt, így mi is megálltunk ketten Anoya-val.
- Kérem, menjen tovább! – szólalt fel határozottan az egyik kopasz, napszemüveges, öltönyös biztonsági őr, aki eddig kísért minket három másik társával együtt. Leena ekkor megfordult és bal kezét fenyegetően ránk emelte.
- Na jó ezt itt is most befejezzük! – kiáltotta ránk. Mielőtt még bárki bármit reagálhatott volna Leena lépett, méghozzá egy ugrással. Felénk ugorva először engem vett célba egy jobb egyenessel.
~ Már megint?!
Ezúttal azonban még időben észbe kaptam és legalább elfordítottam enyhén az arcomat, hogy ne megint az orromat törje be. Az ütés eltalált és neki nyomodva az arcomnak hátratántorított és fenékre esve leültem a földre és csúsztam egy méter a felwaxolt padlón. Anoya se maradt ki a jóból természetesen. Leena tovább vitte a támadás lendülte és a szabad bal kezére támaszkodva a földön hasba rúgta Anoya-t, aki ettől pár méterre arrébb ért a földre. Minden olyan gyorsan történt, hogy senki nem bírt semmit tenni, a biztonsági őrök azt se tudták köpjenek vagy nyeljenek.
Azonban gyorsan összekapták magukat és akcióba lépek.
- Fogjátok le őket! – kiáltotta az előző, nyílván ő lehetett a csapat nagyobbik agyfélteke. Nem is kellett több, az egyikük elindult felém, míg a másik Anoya felé. A vezető másodmagával, pedig a főrendbontónak nevezhető Leena felé vette az útját, hogy megfékezzék.
Gyorsan fölpattantam a földről, hogy fölvegyem a harcot az őrrel. Mivel nem akartam komoly égési sérüléseket okozni neki, így tűzzel nem támadhattam rá. A kő tüskék is elég csúnyán megsebezték volna, ezért jutottam egy alternatív megoldásra.
~ Ideje kipróbálni a nem rég tanult mágiámat élesben…
Elmosolyodtam és küzdő állásba vágtam magamat. Fölemeltem a fejem mellé az ökleimet. Az őr pár méterre volt tőlem, de igazából akár tíz méterre is lehetett volna az se számított volna. Az öltönyös felé ütöttem a levegőben, ez által mágia segítségével egy széllöketet indítottam el.
- Wind Blast!
A széllöket telibe kapta az arcát és darabokra törte a napszemüvegét, majd a fickót hátra vágta. Míg én ez alatt a röpke idő alatt elintéztem az öltönyös figurát Anoya is elbánt a sajátjával. Leena fel akartam nézni, de ekkor két őr elzúgott mellettem egy vízszintes tornádóban.
- Ejha!
Most idejét láttam annak, hogy én kezdeményezzek. Elvigyorodtam és csillant egyet a szemem. Bár én nem láthattam az érzés az meg volt.
~ Fölülről jobb a rálátás a dolgokra.
Már kész is volt a fejemben a terv. Fölrepülök a magasba és onnan kezdem el őket tűzlabdákkal sorozni. A levegőben, előnyben vagyok velük szemben. Magamban megengedtem egy önelégült kacajt, aztán már kezdtem is az előre eltervezett győztes cselekvés sorozatomat.
- Red Carpet!
A kis vörös lángocska megjelent a talpam alatt és a magasba emelt. Fönt tökéletes rálátásom bizonyult a két ellenlábasomra.
- Úgy is enyém lesz a nyeremény! – kiáltottam hangosan. Ez lehet nem volt jó ötlet utólag átgondolva, mert épp ekkor estek volna egymásnak, csak megzavartam őket ebben és mindketten rám néztek. A szemükbe néztem mélyen, mivel akartam, hogy lássak az elszántságot a szememben. Elvigyorodtam és két fejméretű tűzlabdát teremtettem a kezemben.
- Fire Ball!
A két lángoló gömböt feléjük hajítottam. A jobb oldalival Anoya-t céloztam meg, míg a ballal pedig Leena-t. Komoly ellenfelek lévén egyiküket sem találta el egy ilyen előre látott támadás. Mindketten félre vetődtek előle. A tűzgolyó viszont robbanva csapódott bele a földbe pici kormos krátert hagyva ott.
- Hoppá, mellé…
Nem hagytam abba ezzel. Folyamatosan teremteni kezdtem a tűz labdákat és dobáltam őket. Nem hagytam nekik semmilyen lehetőséget az ellen támadásra. Folyamatosan soroztam őket legalább egy percig, aztán lihegve megálltam és körbe néztem. A kaszinóból eddigre kimenekültek az emberek, így csak hárman maradtunk, illetve egyedül, mert sehol sem láttam a többieket. A rulett asztalok lángoltak, a padló tele volt szenes foltokkal és jó néhány berendezés lángolt.
- Na ez könnyen ment.
Ekkor hirtelen Anoya bukkant elő egy fedezék mögül.
- Ice Make: Lance!
Egy hatalmas jéglándzsa termett a kezében és felém hajította. A dárda sebesen és pontosan szelte a levegőt, egyenesen felém tartva. Gyors reakciómnak köszönhettem, hogy éppen elkerültem egy száznyolcvan fokos fordulattal a levegőben. Azonban még így is éreztem a bordám mellett elsuhanó dárda jég hideg érzését. Már épp kezdtem örülni a bravúros védésemnek, amikor Leena szökkent elő a semmiből. A magasba ugrott és önelégülten nézett rám. Felkészültem, hogy hasonló támadás esetén megint ügyesen kikerülöm, ám nem várt dolog történt.
- Sky Dragon Roar!
A szájából pedig ezután egy hatalmas vízszintes tornádó tört elő. Ekkor döbbentem rá, hogy esélyem sincs kikerülni.
~ Na basszus…
A forgószél elkapott és letaszított a lángomról, majd elrepített jó messzire. A tornádóban össze-vissza pörögtem és így megszédültem tőle, hogy esélytelen volt bármit is cselekednem. A forgószél abbamaradt én pedig zuhanni kezdtem és nyekkenve csapódtam be egy játékasztalba kettétörve azt. A rajta lévő összes zseton pedig rám borult betemetve, talán csak a kezem lógott ki. Azon kívül, hogy szédültem még mindig és a hátam is sajgott egy dolog jutott eszembe.
~ Hogy a fenébe volt ezen az asztalon ennyi zseton?

A lány hírtelen megtorpant, mire az egész konvoj is megállt.
- Kérem, menjen tovább! -utasította az egyik börfejű, aki másik három társával eddig kísét minket. Ám a lány nem fogadott szót, helyette jobb öklét felénk emelete.
- Na jó ezt itt is most befejezzük!- kiáltotta a lány mire ugrott egyet s öklével telibetalálta Reigen arcát, aki mintha kicsit elhajolt volna az ütés elöl, de még így se úszta meg. Pár méterrel arrébb ért földet. A következő lendülettel, rátámaszokodott szabad kezére és nagy lendítéssel rúgott hasba engem.
~ Basszus nem bírok megállni.-gondoltam miközben repültem, s végül az egyik játékasztal állított meg, nagy robajjal. Olyan gyorsan és hirtelen történt midnen hogy az őrök azt se tudták mi történik. Ám gyorsan eszükbe ötlött mi is a szakmájuk s elidnultak felénk.
- Fogjátok le őket! -kiáltotta a főnőküknek tűnö kétajtós szekrény . Egyikük Reigenhez indult míg másikuk felém. A főnök másodmagában pedig a földühödött lány felé. Még mielött elérhetett volna hozzám fölegyenesedtem, kicsit megmaszíroztam a hasam hogy enyhítsem a fájdalmat, majd harci pózba vágtam magam. Nem akartam ártani a fickónak, sem azt hogy erre a majomra pocsékoljak varázserőt, így verekedésre szántam el magam. A fickó elvigyorodott fekete napszemüvege alatt s nekemrontott, mire én lehajoltam. A fickó átesett rajtam. Morogva állt talpra.
-Rohadt kis cafka.-morgott elöttem. Csak vigyorogtam, ismét felém jött mire egy erőteljesen meglendített ütést mértem a szeme közé, mire betört a szemüvege és vele az orra is. A fickó szinte visítva szorongatta törött szaglószervét, és fájdalmasan a földre görnyedt. Eközben hallottam hogy a másik kettő, hamrosan saját küzdőfelemmé váló "versenyző" sem tétlenkedik. Nagy erőkkel páholják a másik 3 őrt. Ekkor hirtelen a saját biztosnági őröm megfogta a lábam s megpróbált elrántani. Ekkor én a cipőm sakrával erőteljesen rátapostam a kezére, majd az hangos reccsenéssel tört ketté.
-Maradj itt, mint egy jó kutya.-mondtam kicsit szemétkedve. Mikor megfordultam ismét, Reigen már tűzszőnyegén lebegett a plafonnál, s a tűzlabdákkal csapkodta a termet. Az egyik hirtelen el is suhant mellettem ám jó reflexeimnek hála kikerültem a tűzes isten nyilát.
- Hoppá, mellé…-kuncogott a fiú. persze nem csak én kerültem ki a lány is elugrott előlük. De Reigen nem hagyta abba a kis labdacsok úgy repkedtek felénk mint a meteorok. Egyszercsak meguntam hogy fölperzseli az egész termet...
-Ice MAke : Lance!
-kiáltottam s Reigen háta mögött, sunyi módon hajítottam felé, a jég lándzsát, de a fiú épphogy de elkerülte azt. Hasa mellett suhant el, s a falban végezte a mágiám. Reigen azt hitte hogy ezzel megúszta, vadul vigyorgott is, azonban...
- Sky Dragon Roar!
-kiáltott a lány, Reigent szörnyű tornádó kapta telibe,s repült el szélsebesen. Egyenesen bele egy zsetonokkal teli játékasztalba. Úgy tűnik leragadt ott ahová a lány küldte. Ja igen a lány. Mérges, és csipős tekintetet vetett felém. Szinte fakras szemet néztünk egymással.
-Mi a neved?-kérdeztem.
-Leena.-válaszolt egyszerű hangon.
-Felkészültél?-kérdeztem, s megropogtattam a kezeimet.
-Ne kérdezz baromságokat.-mondta s ő is elvigyorodott.
-Ice MAke: Sword!
-kiáltottam s hosszú élű, csillogó , jégkatana jelent meg a kezemben. Nekiakartam esni a lányak de...
- Sky Dragon Roar!
-kiáltotta el magát ismét. S a tornádó kishijján elkapott, de sikerült eldobnom magam a földön hogy elsuhannyon az felettem. Gyorsan fölpattantan s futottam tovább felé, mire ő egy újjabb mágiával bevonta széllel a kezért s kiütötte a kezembőkl a kardot, az ökle pár miliméterrel az arcom elött ált meg.....

Leena fel állt és védekező pozíciót vett fel, arra számított hogy ellenfelei azonnal vissza támadnak de helyette:
- Fogjátok le őket! - kiáltotta az egyik biztonsági őr, valószínűleg ő volt a „vezér hím”. Leenaát pontosan ő vette célba, amitől csak még dühösebb lett. „ Na most már elegem van.. Carmen nem képes befogni a pofáját, ezek ketten a jegyem akarják és most még itt van ez a kopasz zsírfejű barom… PEDIG ÉN CSAK EGY FÜRDŐT AKARTAM!!!” – nyavalygott magában. Leena szembe fordult vele, öklét leengedte. Ahogy az őr feléje viharzott, egy ravaszkás mosoly suhant át az arcán. Majd amikor már kartávolságba volt Leenától, Leena kifordult előtt és bal oldalról a vállára célzott. Az őr fájdalmas arccal kapott oda, mire Leena egy határozott de nem túl erős ütést még a tarkójára amitől össze esett. A mögötte haladó őr már egy bottal támadt Leenára, amit ő csak egyszerűen kettétört mikor felé suhintott vele. Az őr riadt szemekkel meredt rá majd Leena jobb egyenesével álomra szenderítette, ugyanis Reigen ekkor már fent volt a levegőben és apró pici tűzgolyókkal áldotta föntről őket. Leena pont elugrott egy balról érkező elöl majd egy két ugrással egy asztal mögé bújt. „ Szemét, le kell szednem onnan, mert így előnyben van… - ekkor újra elmosolyodott – mondjuk már nem sokáig. „
- Hoppá, mellé… - hallotta hangját fentről
-Ice Make : Lance! - szólalt meg az idegen lány, és egy jég lándzsát dobott Reigen felé. Hangos csapódással végezte a falban. Leena szája tátva maradt, ilyen mágiát soha nem látott.
A csapás elkerülése után Reigen önelégülten feszített a levegőben, „itt az én alkalmam” – villant át Leena agyán.
- Sky Dragon Roar! – ordította és egy másodperc alatt kiugrott rejtekhelyéről és felugrott egyenesen Reigen elé. A tornádó támadás elkapta Reigen aki egy kupac zseton alján landolt.
Leena lehuppant a földre, és jobban szemügyre vette az idegen lányt.
-Mi a neved? - kérdezte
-Leena. - válaszolta egyszerűen, nem értette miért fontos ez.
-Felkészültél? – kérdezte kezét ropogtatva.
-Ne kérdezz baromságokat. - mondta vigyorogva Leena
-Ice Make: Sword! - ordította és egy jég katana jelent meg kezében. Nagy lendülettel támadt Leena felé.
- Sky Dragon Roar! – kiáltotta el magét Leena amivel bár eltérítette a céltól a lányt de az újra támadott. Leena széllel borította be a kezét és egyenesen a jég katanát vette célba. Ütése el érte a katanát és töretlenül haladt előre de aztán hirtelen meg állt.
- Kajás vagyok! – csapott öklével a tenyerébe – Mindjárt jövök hozok valami sütit, addig itt várj! – azzal hátat fordítva neki a konyha felé indul.

Egy darabig csak feküdtem a kettétört asztalon és a zseton tömeg alatt, aztán végül kiástam magam. Felültem és oldalra fordulgatással megropogtattam a gerincemet. Még egy homorítás, majd egy laza nyaktorna és már álltam is fel. Egy lépést tettem meg csak, mikor közvetlenül elém beleállt a földbe egy jég kard.
Ijedten hátravetődtem és elterültem a zsetonkupacba újra.
- Hé, ez majdnem eltalált!
A kardra néztem, ami inkább volt katana formájú, mint a hagyományos kereszt alakú másfélkezes kard. Az átlátszóan kék katana, talán tíz centire állt bele a kaszinó padlózatába, körülötte pedig gőz szabadult fel és szállt a magasba. Bizonyára a hőmérséklet különbség miatt gőzölgött és erről hirtelen eszembe jutott valami. Elvigyorodtam.
~ Csináljunk egy kis gőzt…
Megfogtam a jég katana markolatát és kirántottam a padlóból, de azzal a lendülettel fel is dobtam.
- Ez hideg!
Rázogattam a kezemet és dörzsöltem, hogy melegedjen, de a kard egyenesen felém szállt. Elkaptam az egyik kezemmel, de azonnal átdobtam a másikba és így tovább. Miközben valósággal zsonglőrködtem, csak egy tárggyal és az is kard volt, a többieket kerestem a szememmel. Viszont csak Anoya-t láttam, meg aki meredten bámult egy ajtó felé, ami abban a pillanatban csukódott be.
- Itt a röpke alkalom, meglepődsz a kardodon!
Ezzel a frappáns, rímbe szedett mondattal behajítottam Anoya mellé a kardját, ami bele állt a padlóba és rögtön utána lőttem egy tűzgolyót.
- Fire Ball!
A dobás és a lövés között, csak néhány másodperc telt el, ami meg is hozta az eredményt. Anoya-nak reagálásra sem volt ideje. A tűz labda eltalálta a jég kardot, ami azonnal elolvadt és gőz támadt elő, ami beborította a lányt és a közvetlen környezetét. Közben én már elindultam körívesen felé.
- Wind Blast!
A levegőbe ütve egy széllökést indítottam el, ami behatolt a gőzbe és átszelte azt. A lövés nem talált. Csak súrolta a fejét hátulról, viszont ez után tudtam, hogy hova kell lőnöm. Újra megismételtem, ezúttal azonban kicsit lentebb és egy húsz centivel jobbra céloztam.
- Wind Blast!
A széllökés, megint végig szántotta a gőzt és hasba kapta Anoya-t, aki hátra tántorodott az ütéstől. Ekkor már pontosan tudta, hogy hol vagyok, kár lett volna tovább bujkálnom. Harci kiáltással frontálisan neki támadtam.
- Banzai!!
Anoya látszólag felkészült a támadásomra bár nagy távolság volt köztünk, közelharci fegyverrel akart fogadni. Kinyújtotta a bal kezét és a jobb kezét ökölbe szorítva a tenyeréhez tette és jég mágiával egy kardot teremtett.
- Ice Make: Sword.
Én se voltam rest. Már alig volt tíz méter köztünk. Így gondoltam bevetek egy kis meglepetést neki.
- Stone Spike! Stone Spike!
Egy kő tüske repült felé, majd egy kis késéssel még egy. Anoya ügyes mozdulatokkal félreütötte az elsőt, majd fordulásból a másodikat is. Jól bánt a karddal azt meg kellett hagyni, épp ezért nem engedhettem neki, hogy azt használja ellenem.
- Wind Blast!
Az ütéssel a kezére céloztam, amivel a kardot tartotta. A széllökés egyenesen eltalálta és kirepült a kard a kezéből. Ekkor már majdnem elértem és készültem egy újabb támadással, de Anoya-nak meglepően jó volt ebben a pillanatban a reakciója.
- Ice Make: Lance!
Egy lándzsát teremtett és felém szúrt vele.
~ Valamit ki kell találnom, különben fölnyársal!
Ekkor hirtelen pánikszerűen csak egyetlen egy dolog ugrott be.
- Fire Ball!
Egy tűz labdát varázsoltam a kezembe, de nem dobtam el. Elértem Anoya-t ő pedig felém szúrt. Én a tűz labdát tartó kezemet a lándzsa hegye felé toltam. Hangos sistergéssel érintkezett a kettő. A lándzsa azonnal elolvadt, ahogy Anoya beletolta a lángomba, viszont az is kialudt a nagy mennyiségű víztől, ami a jégből lett. A végeredmény, pedig egy újabb nagy gőzzuhatag, viszont így egyikünk se látott semmit.

- Kajás vagyok! – csapott öklével a tenyerébe – Mindjárt jövök hozok valami sütit, addig itt várj! – azzal hátat fordítvai a konyha felé indul. Leesett állal fagytam le miközben Leena kicurikkolt a teremből.
~Ilyenkor a kajára gondolni...mintha csak Reigen hallanám.
-néztem hatalmas szemekkel. A hátam mögött kis jajgatást meg csörömpölést hallottam ,amikor Reigen kiáltott felém egy mondatot:
- Itt a röpke alkalom, meglepődsz a kardodon!
-kiáltotta, majd a saját, Leena által elhajított kardomat dobta felém. Épp elkerültem, a kardom a padloban végezte, de egy pillanat múlva egy kis lánglabdacs csapódott a kardnak, gőzfüggönyt képezve körém. Nem láttam Hol van Reigen. Okos fiú, figyelem elterelés. Támadt is, éppen lehajoltam bokafogásba a széllökete elöl, utána viszont már tudta pontosan hol avgyok, és olyan gyorsan hasba vágott hogy fölfogni nem tudtam az eseményeket. A padló füstölt a talpam alatt ahogy fékeztem. Ekkor viszont már én is megtudtam állapítani a fiú hollétét, így neki is veselkedtem.
-Banzaii!
-kiáltott a fiú lelkesen. Mire én: Lehajtotam a fejem a jobb kezemben pedig pillanatok alatt egy újjabb jég katana jelent meg. Reigen egyre közeledett, meglepett amikor hirtelen kő tüskéket hajigált felém. Reflexeimnek hála kivédtem őket, ám ismét gyors támadással készült ellenem, Szélütést küldött felém, A kardom ismét kirepült a kezemből. Nem hagytam el magam. Gyorsan kapcsoltam és "visszaválaszoltam neki"
Ice Make: Lance. Jelent meg hűséges jéglándzsám kezeim közt.. Épp ott tartottam hogy Reigenből mirelit nyásat csinálok, amikor ő gyorsan ujjab kis lánglasztit hívott elő s a lándzsám pegélyébe mélyesztve azt, védte ki. a támadásom A fegyverem elolvadt az ő lángja kialudt. A nagy ajtó egyszercsak kicsapódott s egy nagy tál kajával tért vissza Leena amit egyből el is kezdett majjszolni.
~hát tényleg enni ment?-kérdeztem magamban. Leena tömött szájjal figyelt minket s azt várta mikor kell eldobni a atálat hogy védekezhesen....

Leena besétált a konyhába ahol még volt néhány szakács. Ügyet sem vetve rájuk a hűtőhöz sétált és kinyította. Volt ott minden kacsa tészták, zöldségek, amit szem szájnak ingere, de süti egy darab sem.
- Sebaj majd a másik! – mondta fennhangon. Azzal becsukta és a következő hűzőhöz ment. Ez már talált. Rengeteg sütemény, dobos torta, linzerek halma, málnás krémes barackos piskóta és még sok más finomság. Megnyalta szája szélét és szortírozni kezdett végül, kivett egy vékony szelet csoki tortát és majszolni kezdte. De ennyivel nem mehetett el, még valamit vinni e kell, így hát a málnás krémes és barackos krémes piskóta között kezdett el vacillálni. Eközben hallotta hogy oda kint már javába megy banzáj. De ő sehogy se tudott dönteni, és mivel a csoki torta már elfogyott így bal kezében egy málnással jobban pedig egy barackossal távozott. Hanyagul belökte lábával hűtő ajtaját és elindult kifelé a „küzdő térre”. Kilépett a csapó ajtó szerűségen majd Reigenéket kezdte el figyelni, közben jóízűen majszolta a sütijeit.
- Wind Blast! – ordította Reigen. Leena nagy szemekkel nézet.
- Hú már szél mágiát is tud használni? Azta!!! – mondta, közben elismeréssel adózva Reigen teljesítményének. A csata közben folytatódott Az ismeretlen nő újabb jéglándzsával támadta Reigent aki egy tűzgolyóval válaszolt, aminek következménye az lett hogy a pára miatt senki sem látott semmit. Leena nyugodtan bámulta az eseményeket és épp egy nagyot harapott a málnás krémesből amikor hirtelen egy gördülős kis asztal neki rohant. Észre se vette hogy jött annyira elvolt foglalva az evés kiélvezésével. A kis guruló felszolgáló asztal egyenesen jobb kezének ment amiből ki esett a barackos sütit és hangos csapással adta ki lelkét a földön.
- A… a… sütim! – mondta elakadva szomorú tekintettel Leena, majd felnézett.
-Bocsi… véletlen volt. – mondta Reigen bocsánat kérő hangon és vállát fel húzta.
- REIGEN!!!! A SÜTIM!!!! – ordította és haragtól eltorzult arccal nézet rá Kezét ökölbe szorítva iramodott felé.
-SKY DRAGON CLAW! – ordította és Reigen arcát vette célba.

- Ice Make: Claws!
Anoya kezén karmok jelentek meg és azzal csapott felém. Gyorsan hátraszökkentem előle. Újra felém csapott, de most ezúttal vízszintesen. Hogy kikerülhessem kénytelen voltam lemenni hídba. Hátranéztem és mögöttem egy felszolgáló kocsi volt, amit a pincérek szoktak használni. Több se kellett a hídból fölpattantam kézállásba, majd elrugaszkodtam és kilőttem magamat. Egy akrobatikus szaltó keretében a kocsira érkeztem, de nem számoltam azzal az icipici aprócska, ám el nem hanyagolható ténnyel, hogy a kocsi gurul. Így, amint ráugrottam, az megindult én pedig egy hátast dobtam róla. A kocsi elszabadult és Anoya felé tartott, ám ő könnyedén félreállt előle és az ádáz kocsi új célpontot talált magának, méghozzá Leena-t, aki épp mit sem sejtve falatozott.
Szerencsére a kis roham asztal nem találta telibe Leena-t csupán a kezének ment egy kicsit neki. Ekkor feltápászkodtam a földről és harci pózba vágtam magamat, hogy folytassuk a küzdelmet Anoya-val.
Viszont ő valamiért nem így gondolkodott, mivel Leena-t bámulta, majd kicsit kétségbeesett arccal lassan oldalazni kezdett, tőlem távolodva.
- Hé! Hova mész? Még nem fejeztük be!
Ekkor követni kezdtem a szememmel, hogy mit láthatott, amitől így reagált. Leena-ra terelődött a figyelmem és ahogy épp a földre leesett süteményét bámulta.
- A…a… sütim!
Vérben forgó szemekkel nézett fel rám. Olyan volt, mintha magával az ördöggel néztem volna szembe.
- Bocsi…véletlen volt.
Próbáltam menteni a menthetőt, de nem nagyon sikerült. Leena még az előzőnél is mérgesebb ábrázatot öltött, pedig nem hittem volna, hogy az lehetséges lenne.
- Reigen!!! A sütim!!!
Leena ökölbe szorította a kezét és füstölgő fejjel indult meg felém. Ekkor értettem meg Anoya-t. Bár még sose látta ez előtt Leena-t, mégis rögtön levágta, hogy baj lesz.
~ Na basszus…
- Sky Dragon Claw!
Leena előrecsapott a kezével és szél pengéket indított felém. Pár századmásodpercig csak meredten álltam, földbegyökerezett lábbal, de aztán észbe kaptam és elmozdultam előle. Ám hiába kerültem ki, még így is az arcomat oldalt végig szántotta az egyik penge. Az arcomon egy vékony vágás képződött, amin egy csepp, meleg vér sercent ki és folyt végig az arcomon.
~ Ennek már a felese tréfa!
Gyorsan csinálnom kellett valamit, mielőtt elér és gyakorlatilag darabokra tép amennyire felpaprikáztam. Letöröltem a ruhám ujjával az arcomat, aztán küzdő állásba ugrottam és Leena felé ütöttem egy erőset a levegőbe.
- Wind Blast!
A széllökés a lány felé száguldott, de meg se próbált kitérni előle. Határozottan továbbra is felém tartott. Amikor a széllökés elérte volna egyszerűen félreütötte, mire az egy oszlopot talált el.
~ Na most van baj…

Ice Make: Claws!
Kézfejeimből hatalmas, penge élű karmok jöttek elő. Reigent támadtam vele. A fiú folyamatosan hátrált. Én már láttam hogy hamarosan akadályba ütközik, s ekkor kihasználva az alkalmat vízszintesen támadtam. Tudtam Hogy ha hátra is hajol beveri a fejét abba a kiszolgáló kocsiba ami a háta mögött volt. De kitért, s méghozzá hídba.
~Ki a fene gondolta volna hogy gumiból van?-kérdeztem magamtól.
Reigen elrugaszkodott s fölugrott a kocsira hogy majd onnan támad, azt azonban elfelejtette hogy a kocsik általában gurulnak, így dobott egy hátast a földre.
A guruló kocsi felém jött, de egy jobbra lépéssel kikerültem azt. Ám az tovább gurult szélsebesen s célba vette a közben vidáman falatozó Leenát aki most toppant be az ajtón. Már kiáltottam volna hogy vigyázz amikor láttam hogy a kocsi lassul s éppen hogy annyira lökte meg a lány kezét, hogy az kiejtse kezéből a gusztusosnak, és finomnak látszó sütijét.
-A…a… sütim!-mondta szomorúan, azonban gyorsan áttért a szomorú arca olyan dühösbe hogy még én is megijedtem tőle. Elkezdtem oldalazva hátrálni, s már lestem is hogy milyen búvóhelyet keressek. Ám Reigennek nem esett le hogy miért kezdek menekülni.
-Hé! Hova mész? Még nem fejeztük be!-mutatott rám, s követni kezdte hogy hova bámulok. Ekkorra Leenának forrt az atya és füstölgött a feje. Mint valami ördögnek...Reigennek is leesett végre mit tett .
-Bocsi véletlen volt.-mentette amit még lehet ám a földühödött lányt már ez sem hatotta meg.
-REIGEN!!! A SÜTIIM!!
- kiáltotta, s Reigen felé kezdett jönni.
- Sky Dragon Claw!
- kiáltotta s szélpengéi úgy szelték a levegőt hogy szinte már daloltak. Reigen kicsit földbegyökerezett lesokkolva, de épphogy kitért a lefejezése alól, de még így is megsérült egy picit az arca. Kicsordult egy kis vágásnyomból a vére. Észrevette végre hogy ez nem játék, és hogy vérre menő küzdelem elé néz. Egyetlen...süti miatt.. Ekkora már szerintem mindhárman elfelejtettük hogy miért is kezdtük eleve ezt az egészet. Reigen gyorsan harci pózba vágta magát:
-Wind Blast!-kiáltotta s szélütése Leena felé száguldott, ám a lány úgy hessegette el azt, mint valami zümmögő méhecskét. Leena egyre közeledett...
~ A fenébe már, mégsem hagyhatom hogy kicsinálja-szorítottam össze fogaimat s megindultam rejtekhelyemről rohanva. Gyorsan Leena háta mögé kerültem, s ugorva próbálkoztam egy hátbatámadással. Ám a lány észrevett. Megfogta mindkét csuklómat s jócskán belevágott a padlóba. Kicsivel Reigen mellett értem földet.
~ Bajban vagyunk-gondoltam, a s a lány már támadt is..
-Sky Dragon....-amikor...

-Wind Blast! – ordította Reigen és egy széllöket indult meg felé de ez nem tántoríthatta el. „Itt most vér fog folyni! Meg bosszulom a sütim!” – döntötte el magába. A felé irányuló támadást egy újabb Sky Dragon Claw-al védte ki, de akkor meg hallotta a padlón lévő sercenést. Rögtön tudta mi történik, az idegen lány mögötte van és onnan akar támadni. Meg pördült és a levegőben lévő lányt a csuklójánál ragadta meg, majd a földbe passzírozta. Öklét újra bevonta széllel és már el is indította a lány hasa felé de az még az utolsó pillanatban félre ugrott így csak egy hatalmas kráter keletkezett a padlón. Néhány másodpercre megdermedt és ördögi mosoly suhant végig az arcán, Leena terve ekkor már kész volt. Ki fogja hazsnálni hogy ketten vannak, és előnyt kovácsol belőle.
Anoye támadó pozícióban várta néhány lépésre. Leena egy ugrással neki iramodott öklét újra széllé alakítva de a lány előtt néhány centire lábával jobb irányba lökte el magát. Egyenesen Reigen felé haladt, és öklét rá irányította. De ez is csak csali volt. Leena az utolsó pillanatban eltüntette a varázs helyette bal lábfejét alakította széllé. Jobb kezével a földön megtámaszkodva és lendületet véve rúgott Reigen bordái felé. Reigen az utolsó pillanatban kapcsolt de nem tudott el ugrani teljesen a rúgás elől, így is kapott belőle. Leena a magasba rúgta magát kezével és közben szemeit Reigre szegezte. Eközben egy elég kiterjedt méretú Fire Ball vette célba. Leena kezét széllé alakítva hárította a támadást de így irnyá tévesztett, bár ez nem sokat rontott tervében. Sőt talán még jó is volt. A csillár előtt fejét hátra lendítve hátra lökte magát és a fém szerkezeten meglökve magát lábával, a tervezett zuhanás útvonalát meg változtatva most Anoye felé kezdett el száguldani. Mindkét öklét széllé alakította és együttesen akart lecsapni rá. Anoye viszont ki védte a támadást jég szerű karmokkal. Talán azt várta Leena újra támad de ekkor el tátotta száját.
- Sky Dragon Roar!- ordította majd megpördült és tőlük 5-6 lépésnyire lévő Reigent vette célba.

Anoya hirtelen előbukkant és Leena mögül, ráakart támadni, azonban nem jött össze. Leena hamar észrevette és felé fordulva elkapta a csuklóit és a földbe passzírozta. Elengedte a csuklóit és ökölbe szorította a kezét, majd bevonta őket széllel. Ütni készült a földön fekve ellenfelére, de Anoya sem volt rest. Az utolsó pillanatban elkerült és mellettem kötött ki. Szerencséje volt, mert ahol korábban feküdt ott már csak egy kráter maradt.
Anoya felpattant és rögtön harcállásba vágta magát. Hogy ne lógjak ki mellőle én is valami hasonló félébe álltam.
Leena nem tántorodott el semmitől. Elrugaszkodott és felénk szökkent, közben ökleit újra széllel borította be. Anoya felé rontott, de az utolsó pillanatban meggondolhatta magát és engem vette célba. Felkészültem az ütésére, de az nem következett be. Helyette egy rúgás jött és hiába vettem észre már jócskán késő volt. Mire jóformán észbe kaptam már el is találta a bordámat a széllel borított láb én pedig már repültem is.
- Fire ball!
Lőttem vissza Leena-ra egy tűz labdát, hogy azért ő se maradjon ki a jóból. Leena a széllel beborított kezével kivédte a varázslatot, azonban az ereje arrébb sodorta őt is.
Amíg én a szálással és a becsapódással bíbelődtem Leena megjárta a csillárt is és Anoya-t vette kezelésbe. Úgy nézett ki van egy kis időm összeszedni magam, de kiderült, hogy nagyot tévedtem.
- Sky Dragon Roar!
Hirtelen engem vett célba és a szájából egy tornádó tört elő, ami felém tartott. Ellentámadásba felesleges lett volna kezdenem, hisz ez a varázslat jóval erősebb, mint az általam teremtett akármelyik más. Az utolsó pillanatban nyerő és életmentő ötletem támadt.
- Red Carpet!
A vörös lángszőnyeg a lábam alatt termett és olyan gyorsan nyomott fel, amilyen gyorsan csak bírtam varázserővel, azonban még ez sem volt elég gyors. Az epicentrumából kikerültem, viszont súrolni súrolt és pörögve nekiszálltam egy oszlopnak, ami a lökés nyomán kettérepedt.
Leestem a földre és elnyúltam rajta, aztán néhány köhécselés után erőt vettem magamon. A testem mellett lepakoltam a kezemet a földre és kinyomtam magamat. A jobb lábamat magam alá húztam és fölemelkedtem fekvésből guggolásba. Fölnéztem Leena-ra, aki épp Anoya-val harcolt addig. Lassan fölegyenesedtem és megropogtattam a gerincemet.
~ Nem adom olyan könnyen azt a nyereményt…
Leena ebben a pillanatban küldte a padlóra Anoya-t, majd gyorsan felém fordult számítva a támadásra. Hátrahúztam a kezemet, hogy lendületet vegyek és minden erőmet beleadva a levegőbe ütöttem.
- Wind Blast!
- Sky Dragon Fist!
A két széltámadás egymásnak ütközött és légrobbanás keretében mindkettőnket hátra vágott. Én egy asztalon kötöttem ki, ami kettétört alattam. El se hittem, amit láttam.
~ Ez pont olyan szél mágia volt, mint amit én használtam.

Reigen gyorsan kapcsolt
- Red Carpet! - ordította és hatalmas erővel kezdett a plafon felé száguldani de Leena ütése még így is elkapta, és egy oszlopnak ütközött. Leena már pördült is és széles vigyorral az arcán támadt Anoyára, aki egy jég kardal védekezett. Jobb és bal kezét széllé alakítva támadott amivel Anoyát hátrálásra kényszerítette, bár lenyomni nem tudta. Majd az egyik pillanatban Anonya egyensúlya megingott amit Leena ki is használt, hátra vette magát és lábával a lány alá csúszva kigáncsolta. Felpattant és jobb karjával már meg is célozta arcát, de Anoya kivédte a jégkardal. Leenát egy hangos reccsenés ébresztette fel, hogy Reigen újra talpon van, és már perdült is meg támadástól tartva. Előre ugrott néhány lépést hogy ki kerüljön Anoya hatóköréből és Reigen vízslatta. A fiú karjait hátra húzva készült a következő támadásra. Leena is hasonló képen cselekedett, alkarját és kezét szélé alakította ami ettől penge formát vett fel és Reigen felé iramodott.
- Wind Blast!
- Sky Dragon Fist! - ordították egyszerre.
A két szél elemű támadás hatalmas erővel feszült egymásnak néhány másodpercig majd, egy jókora légrobbanást létrehozva minden környezetükben lévő dolgot elsöpörtek. Leena erősen a falnak vágódott. Első pillanatban nem hallott semmit, csak bambán nézett előre csöngött a füle és szédült, majd ahogy megmozdult érezte ne tudja megfelelően koordinálni a mozgását.
"Középfokú agyászkordás a kisagyban és nyakszirt lebenyben..." - futott végig a fejében. De nem volt ideje tovább gondolkodni rajta mert Anoya egy jég katanával rontott felé. Leena az utolsó pillanatban fordult ki a katana elől, nem tudott gondolkodni a hallása még nem tisztult le teljesen. Amikor viszont a mellette heverő darabokra tört kandallóban a parázs gonosz bár az esetben életmentő ötlete támadt. Anoya vészesen közeledett felé katanájával, míg Leena nagyjából ülő helyzetbe tornászt magát. Ahogy Anoya felé sújtott elkapta a katanát ami körülbelül két centire az arcától majd minden erejét össze gyűjtve egy nagy lendülettel balra lendítette vele a tulajdonosát. A katanát egyenesen a mellett lévő parázsba nyomta amely vészesen olvadni kezdett. Anoya egy másodpercre elvesztette az egyensúlyát és egyenesen a parázs felé esett, amikor Leena elordította magát.
- Sky Dragon Roar! - a szájából kitörő orkán bár nem volt akkora hord erejű mint az eddigiek, még is elsodorta tőle néhány méterre Anyoát.
Leena amennyire látta és feltudta mérni úgy érezte biztonságban van csapásaitól és azonnal gyógyítani kezdte magát. Tenyerén kék fény jelent meg amit tarkójára helyezett, és gyógyítani kezdte magát.

Csak elképedve bámultam a plafonra.
~ Ilyen jó mágus lenne? Látás alapján megtanulta a mágiámat?
Ekkor a plafonról egy gömb zuhant le, ami valami díszként funkcionálhatott alapesetben, ám most egy nagy sebességgel felém tartó azonosítatlan repülő objektum volt. A számomra ismeretlen eredetű tárgy pont homlokon csapott, amitől már sikeresen elvesztettem az eszméletemet és csak később tudtam megtalálni, olyannyira eltűnt.
A világ elsötétült és egy teljesen más helyen voltam. Egy szép zöld, virágos mező, amiből nyalókák nőttek ki. A bokrokon gumicukrok nőttek. A mező melletti folyóban pedig csokis tej folyt, benne pedig nagy müzli karikák. Vidám neki szaladtam és bele huppantam. A csokis tej folyó nagyot loccsant és pedig nevetve gördültem lefelé a folyón. Kiharaptam a müzliből egy jókora darabot, aztán kortyoltam egyet a csokis tejből.
- Ez mennyei!
A folyó sodrása felerősödött és egyre jobban kanyargott és lejtett. A müzli karika a sok kanyargástól pedig forogni kezdett.
- Whíííííííí!
Végül loccsanva egy hatalmas tóba érkeztem, ahol még több müzli karika. A csokis tej tó közepén pedig ott lebegett egy drazsé lépcső tetején a kupon, ami bármilyen kajára beváltható. Fölálltam egyensúlyozva a müzli karikámon, majd ügyes mozdulatokkal átszökdeltem egyik müzliről a másikra egészen addig, míg végül a drazsé lépcső első fokára nem léptem. Vidáman, örömteli arccal rohantam felfelé a széles lépcsősoron.
Már csak pár lépcsőfok választott el a korlátlan evéstől, mikor a föld hirtelen remegni kezdett. A gyönyörű szép fehér felhők az égen feketévé váltak. A sárga nap vérvörös színbe költözött. a lépcsősor végén két sötét árny emelkedett fel. Gonosz mély kacajuk visszhangzott, miközben emelkedtek egyre jobban. A két alak Leena és Anoya volt gigantikus méretben. Vigyorogva felemelték a kezűket, majd lassan a kuponhoz nyúltak. Kezük teljesen átérte az óriási kupon egy-egy felét. Fölemelték, majd rám néztek.
- Soha nem lesz a tiéd! – kiáltották rám ördögi kacaj kíséretében. A szabad kezükkel pedig két oldalról meglendítették és szétcsapták alattam a lépcsőt én pedig zuhanni kezdtem. Ordítottam és közben egyre csak zuhantam és zuhantam annak a tudatában, hogy elveszik előlem a kupont és soha nem lehet a mennyei egész napos evés élvezete az enyém.
- Neeeeeeee!
Hirtelen felriadtam és arra eszméltem, hogy már állok és mindkét kezemben egy hatalmas másfél fej nagyságú izzó tűzlabda lüktetett. Körülöttem szinte izzott a levegő.
- De…az…enyém… LESZ!!!!
Ordítva neki vágtam a tűz labdákat. Leena épp gyógyította magát. Időben észrevette a felé tartó mágiát és félrevetődött, azonban a robbanás lökése még így is elkapta és oldalra lökte. Anoya hasonló képpen járt és őt is félre dobta a robbanás. Így elég közel kerültek egymáshoz a földön. Miközben megpróbálták összeszedni magukat. Kő tüskéket teremtettem mágiával magam előtt legalább tíz-tizenöt darabot. Amint elértem a kellő mennyiségű számot kilőttem őket, majd abban a pillanatban hátrahúztam mindkét kezemet és a tüskék felé ütve egy két kezes széllökéssel megtámogatva a tüskéket elképesztő sebességet és erőt kölcsönöztem nekik.
Itt nem álltam meg. Nem is figyelve, hogy hol vagy miként éri őket a támadás tovább folytattam a támadást.
- Stone Spike!
Job kezemmel egy kő tüskét lőttem ki föld mágiával, majd azonnal hátrahúztam a bal kezemet és előreütöttem egyet.
- Wind Blast!
A széllökés hátulról megtámogatta és felgyorsította a kőtüskét. Ez váltott kézzel ismételgettem. Ahogy a bal kezemmel előreütöttem azzal máris egy kőtüskét varázsoltam és lőttem feléjük, majd a jobb kezemet hátrahúzva előreütöttem a széllökést. Legalább egy percig csináltam ezt folyamatosan megállás nélkül. Előttem a falból és az oszlopokból tüskék meredtek ki. A berendezési tárgyak szanaszéjjel szaggatva hevertek a földön. Helyenként a tüskék még fél oszlopokat is átlyukasztottak. Arcomról izzadság csorgott le a nyakamba. Ellenfeleim a géppuska zápor elől valamilyen módon sikerült meglógniuk és lihegve bújtak be egy-egy épebb vastag oszlop mögé.
- Fire Ball!
Ismételten két másfél fej nagyságú tűzgolyót lőttem ki, amik eltalálták az oszlopokat, amik kettétörtek és omladozva a mélybe zuhantak széttörve mindent alattuk és hatalmas porfelhőt kavart.

Leenának épp hogy sikerült meg gyógyítania magát, és Reigen egy hirtelen ordítástól vezérelve már támadt is. Hatalmas tűz labdák száguldottak Leena felé, első elöl fel ugrott a magasba de mikor le érkezett egy újabb tűz labdát vett észre. Balra vetődve tért ki előle de a laba okozta lökés hullám elkapta, a könyökét végig horzsolták az üveg szilánkok, amitől fájdalmasan szisszent fel.
Leena most Anoyára majd Reigenre nézett sietve, Anoya nem támadt egyenlőre, ő is a védekezéssel volt elfoglalva de Reigen újabb mágia áradatott indított feléjük. Hirtelen kő tüskék jelentek meg a levegőben Leena még meg se tudta számolni őket amikor már felé suhantak. Felpattant és balra ugrott de ekkorra már Reigen egy újabb mágiát küldött feléjük. Hátra húzva kezeit széllel gyorsította fel a tüskéket amik így még gyorsabban száguldottak feléjük. Leena azonnal látta nincs ideje kitérni mind elől, még ha fel-fel is ugrana. Ahhoz már túl késő hogy időben kiérjen a tüskék hatóköréből. El kapta késés és erősen szorította, valamint jobb kezét széllel vonta be. Az első tüskét karjával szét zúzta majd a másikat késével védte ki. A harmadik tüske ekkor már túl közel került hozzá így az elöl csak el ugorni volt képes de abban a pillanatban egy újabb tüske jelent meg előtte. Késével azt is hárította majd az utolsó tüskét jobb karjával szét csapta. hasonló képen járt és őt is félre dobta a robbanás. Leena lihegve észlelte hogy elfogytak a tüskét, ellentámadásba akart kezdeni de ekkor újabb tüske zápor zúdult rá. Késével hárította valamennyit és amikor tehette kicsit közelebb jutott Reigenhez. A terve az volt hogy ha elég közel kerül hozzá mágiájával képes lesz néhány percre ártalmatlanítani és akkor át tudja venni az irányítást a harcban. Anoyával nem látta értelmét jelenleg számolni hisz ő is a védekezéssel volt elfoglalva.
Leena egyre hangosabban lihegett, Reigen támadásai kezdték kifárasztani, valamint egyre mérgesebb lett a tehetetlen érzéstől, miszerint a védekezésen kívül semmi másra nem futotta tőle. Végül sikerült egy oszlop mögé bebújnia, és lihegve kémlelt ki Reigenre aztán Anoyára. Reigen is láthatóan eléggé kifáradt, ahogy Anoya is, de még maradt bennük élet. Ezt elsőként Reigen bizonyította be két tűz labdával amit feléjük lőtt ki, Leena felugrott a tűzgolyó elől a mennyezetre, ekkor vette csak észre Anoyát aki hátulról támadott Reigenre egy jég katanával. Leena már is látta Anoya tervének lehetőségeit, ha ő képes lenne meg sebezni Reigen vállát nem tudná ilyen erővel rájuk zúdítani a mágiáját és akkor lenne ideje támadni. Csak hogy Anoya nem épp ilyesmit tervezet, hisz egyszerűen fenékbe szúrt a fiút. Leena szája földre esett szeme kikerekedtek és homlokán egy izzadság csepp jelent meg. Egyszerűen nem akarta elhinni amit látott, Reigen fájdalmasan kapott az ülepéhez. Ekkor viszont Leena kapcsolt, itt volt az ő nagy lehetősége. Mind két kezét széllel borította be és már ott is volt Reigen és Anoya előtt. Elsőként Reigent vette célba és sikerült eltalálnia a kezét, Anoya viszont kitért a támadásai elől. Leena nagy levegőt véve szélörvényt küldött Reigenre. Ezután Anoyához fordulva előkapta kését, és Anoyára támadott. Elsőként egyenesen szúrt Anoya felé aki egy kardal védte magát, de még mielőtt elérhette volna a testét célt váltott leguggolva ugrott fel és késével alulról szúr Anoya felé. A lány nem volt elég résen és Leena kése meg bele kapott a vállába. Leena arca néhány centire volt támadójától és kihasználva az alkalmat bal öklét széllel vonva be és hasba vágta Anoyát. Ekkor Reigen már talpon volt és támadt is egy tűzgolyóval, amit Leena öklével védte ki. A tűz így el is tűnt de Reigen már küldte is a következőt, ami elől Leena kitért és már meg is iramodott Reigen felé. Törét maga mögött tartva támadott a jobb kezével. A széllel bevont ököl csak csapda volt de Reigen hátra ugrott majd red carpettel felszállt. Leena nem hagyta annyiban dolgot utána ugort és amint Reigennel egy szintre ért bal kezében tartott tőrével Reigen felé kapott. A karját célozta meg a cél az volt elvágja a feszítő izmokat de csak egy karcolást tudott a fiún ejteni.

A porfelhő beterítette a kaszinó nagy részét. Készülve egy újabb támadásra kémlelni kezdtem a füstöt, hogy honnan bukkannak elő. Biztos voltam, hogy ez nem ütötte ki őket. Ennél erősebbek és kaja sóvárgóbbak voltak. De nem fogom hagyni magam, nem vehetik el tőlem az ajándék egy teljes napig tartó korlátlan mennyiségű ételre felhasználható utalványt.
Készültem, hogy bármikor támadjak, amikor csak meglátok egy gyanús suhanást a porfelhőben.
Hirtelen hangot hallottam magam mögött. Egy lépését egy átlagosnál jóval halkabb mágikus teremtést.
~ Basszus…
Hiába tudtam feldolgozni az információt és fejben összerakni a képet, hogy Anoya mögém ért és valamiféle fegyvert formált mögöttem jégből, nem tudtam már rá időben megfelelően reagálni. Épp hogy csak hátrapillantottam és egy jég hideg, zsibbasztó fájdalmat éreztem a hátsó felem bal részében. Hangosan felordítottam, ami bezengte az egész termet.
[color=lightskyblue]- Na, ez hogy esik, tüskeböki? – kérdezte vigyorogva. Dühösen hátra fordultam. A jég kard kicsusszant a húsból, ami úgyszintén nem volt egy kellemes érzés, mivel a hűsítő hideg és zsibbasztó fájdalom helyére egy lüktető erőteljesebb fajdalom költözött. De legalább nem volt semmi a sebben. Kezemben egy tűzgömböt teremtettem és kész voltam közvetlenül közelről Anoya-ba lőne, ám ekkor váratlanul megjelent a semmiből Leena. Annyira lefoglalt Anoya, hogy közben meg is feledkeztem a másik lányról, aki széllel beborított öklökkel meg is jelent mellettünk. Elsőként én kaptam egy ütést a jobb kezemre, amitől így elvesztve egy pillanatra a koncentrációmat a tűz gömböm is megszűnt. Ezután Leena Anoya felé ütött, aki kitért az ütés elől, mivel már neki már volt ideje felkészülni a támadásra látva, hogy engem megütött. Azonban én sem voltam rest. Gyorsan összekaptam magam és már húztam is hátra a kezemet, hogy egy széllökéssel telibe kapjam Leena-t.
- Wind..
Azonban ő gyorsabb volt. Talán számított az ellentámadásomra, vagy csak megérzése volt, esetleg már előre eltervezett támadássorozat volt. Nem tudtam, de a lényegen nem változtatott, hogy az ő támadása hamarabb betalált.
- Sky Dragon Roar!
Leena ordításra nyitotta a száját, amiből egy szélörvény tört elő, mikor már nyújtottam volna ki a kezemet az ütésre. Az örvény felkapott és pörgetve messzire dobott. Egy omladozó oszlopból kiszakítottam egy legalább fél négyzetméteres darabot aztán a földet végigszántva megálltam egy játékgépnek ütközve. Köhécselve felkeltem a földről és kiropogtattam a hátamat nagyot nyújtózva vízszintes és függőleges gerinc tornáztató mozdulatokkal.
Mikor ezzel megvoltam újra visszatekintettem a harchoz és a két lány felé kezdtem futna. Leena abban a pillanatban vágta gyomorba Anoya-t egy széllel borított öklével. Itt volt a nagyszerű alkalmam a támadásra, amit ki is használtam. Egy tűz labdát teremtettem a kezemben és Leena felé hajítottam.
- Fire Ball!
A lángoló tűz labda végig száguldott a köztünk lévő távolságon, azonban méterekkel a becsapódás előtt Leena megfordult és gyors reflexeivel beborította újra öklét széllel és azzal ütötte meg a tűzgolyót, amit az erőteljes szél szertefoszlatott, azonban a kezéről is lejött a szélborítás, persze ezt gyorsan pótolta.
Hiretelen eszembe jutott egy jó ötlet. Hátrahúztam a kezemet és egy kő tüskét teremtettem, majd a másikkal egy tűzgömböt.
- Fire Ball!
Egyszerre dobtam el a kettőt. A kőtüskét a láng labdám közepébe rejtve lőttem Leena felé. Azonban ő az újabb védés helyett ezúttal kitért a támadás elől.
~ A fenébe!
Magamban szitkozódtam. Folyamatosan az pörgött az agyamban, hogy rosszul csináltam a rejtett támadást és ő pontosan látta és tudta, hogy mire készülök, vagy csak megérzés volt talán. A véletlenről letettem, mert ekkora mázlis nem lehetett.
A kerülés után Leena megiramodott felém. Már majdnem elért, mikor jobb kezét kitartva ütött felém. Ami ebben furcsa volt, hogy a másik kezét a teste mögött tartotta, mintha rejtegetne valamit, vagy készülne valamire. Biztosra akartam menni és jobbnak láttam, ha óvatos leszek. Ezért lefékeztem a futásban és hátra szökkentem az ütés elől, majd a föld felé tartott kezemmel intve egyet egy narancsos színű mágikus lángokból álló felhő jelent meg alattam.
- Red Carpet!
A lángocskával pedig a magasba emelkedtem elkerülve az esetleges trükkös támadást. Felsüvítettem körülbelül tíz méteres magasságba. Már a fejem pár méter híján a plafont súrolta volna.
Leena elrugaszkodott és felugrott a magasságomba, amitől leesett az állam.
~ Egy ember erre nem képes saját erőből! Milyen mágiát használhatott? Talán a szél segítségével?
A kiakadásom következtében nem vettem észre a támadó bal kezét, amiben egy penge lapult, csak későn. Felém döfött vele. Próbáltam oldalazó repüléssel elkerülne, de csak annyit tudtam elérni, hogy a mély vágás helyett, csak végig szántsa a karomat. Felszisszentem a fájdalomtól, de folytattam tovább a körkörös manővert. A vállamhoz szorítottam a kezemet, hogy csillapítsam a fájdalmat. Bár nem ért semmit, de a tudat legalább meg volt. Elengedtem a vállamat és Leena felé repültem, aki még egyelőre emelkedett a levegőben. Megpróbáltam megragadni, de sikerült megfordulnia a levegőben és felém rúgnia. A rúgás elől behúztam a fejemet és a lába között elrepültem egy dugóhúzóban, majd a teste előtt fel, végül a feje fölött átfordultam és fejjel lefelé lógva alulról benyúltam a hóna alatt és megragadtam.
- Most megvagy!
Felkiáltásomat követve azonnal repülésnek eredtem, mielőtt még kapálózásba vagy valamiféle támadásba kezdett volna. Elkezdtem körbe-körbe forogni. A forgástengelynek a lángoló felhőm volt az epicentruma. A centrifugális erőt felhasználva gyorsítottam fel Leena-t elképesztő sebességre. Mikor már én is szédültem egy hirtelen mozdulattal elengedtem Leena-t, majd én is megálltam. Iszonyú hányinger és szédülés tört rám, ami ennek a cselekedetnek egy nagy hátránya volt, azonban ő ezt sokkal jobban átélte és meg a becsapódásba sérülni is fog, épp ezért mondhatjuk, hogy megérte. Ez a része így is történt. Miután elengedtem a szédüléssel és hányással küszködő Leena-t, ő – talán eddig még soha el nem ért sebességgel – neki csapódott egy oszlopnak, amit átszakított, majd krátert robbantva becsapódott a földbe. Az oszlop, amit átszakított omladozva leszakadt és a plafon is mélyebbre süllyedt megrepedezve. Helyenként már így is hiányoztak oszlopok. Talán már csak a csoda tartotta fent a mennyezetet.
Hányingerrel és szédüléssel küszködve lebegtem a lángoló felhőmmel a levegőben. Eléggé koncentrálnom kellett, hogy megtartsam a varázslatot és ne okádjam el magamat. Így nem voltam képes figyelni a környezetemre. Leena miatt egy ideig aggódnom sem kellett, azonban Anoya-val nem számoltam, ami rettentő nagy hiba volt, mivel újfent sikerült meglepni. Úgy nézett ki összekapta magát a Leena-val folytatott harcban és kiszemelt magának engem. Mivel a világ forgott körülöttem, így nem láttam sehol sem, csak a hangját véltem meghallani.
- Ice Make: Lance!
Ezt meghallva már tudtam mi következik, azonban fogalmam sem volt honnan lövi és hova céloz. Előbukkant belőlem a túlélési ösztön és csak úgy véletlenszerűen egy irányba megpróbáltam elhúzni. Ám a szédülésem miatt ez úgy nézett ki, hogy körülbelül egy körön belül haladtam körbe-körbe.
Egy jeges lándzsa zúgott el mellettem és hasította fel az oldalamat.
- Ice Make: Lance!
Egy újabb jég dárda száguldott végig a termen és állt ezúttal a bal combomba. Ez már elég volt ahhoz, hogy elveszítsem a kontrolomat a mágiám felett és megszűnjön a tűz varázslatom, ami a levegőben tartott. A világ forgott, én csillagokat láttam, a pörgő padló pedig sebesen közeledett.
- Ice Make: Lance!
Újabb lándzsát teremtett Anoya, amit aztán felém is hajított immár pontos célzással. El is találta a jobb vállamat. Iszonyú fájdalom járta át a testemet, viszont a szédülés legalább elmúlt. A világ homályosodni kezdett, de foltokban kiszúrtam Anoya-t. Miután megtaláltam utolsó erőmből még két tűz labdát teremtettem, majd ellőttem. A becsapódásom előtt még láttam, ahogy mindkét láng golyó telibe kapja Anoya-t és füstölögve hátast dobva elterül a földön.
A földbe egy kisebb krátert robbantva érkeztem és terültem el. A légzésem is lelassult. Egyedül csak arra tudtam figyelni, hogy megmaradjon az eszméletem. Igyekeztem összeszedni magam. Hamarosan már volt annyi lélekjelenlétem is, hogy a többieket kezdjem el keresni hallás alapján, azonban semmi hangot nem hallattak magukról.
~ Hát győztem.
Elvigyorodtam és összeszedve magamat mocorogni kezdtem, hátha sikerül felállni. Ebben a pillanatban a terem két különböző pontjáról is mocorgást hallottam. Leena és Anoya is teljesen az eszméletüknél voltak és igyekeztek felállni. Már mindhárman eléggé legyengültek és fáradtak voltunk.
Miután feltápászkodtunk elszánt tekintetekkel kezdtük méregetni egymást és erőt gyűjtöttünk. Mindenki csak állt és meredten nézett. Szinte egyszerre emeltük föl mindhárman a kezünket és kezdtük el minden maradék varázserőnket egy mágiába gyűjtve pontot tenni ennek a vita végére. Mindannyian tudtuk, hogy ez lesz az utolsó támadás, ebben a mindent eldöntő döntőben.
A kezemben egy izzó tűzlabdát gyújtottam, ami villogva pulzált, ahogy töltöttem bele folyamatosan a megmaradt varázserőmet. A labda egyre tömörebb és forróbb lett. Körülötte látni lehetett szinte a hőt, ahogy mellette a levegő vibrált a felgyülemlő forróságtól. Egy hozzám egész közel lévő asztal fel is gyulladt. Már szinte teljesen kész voltam vele, így figyelmemet a többiekre fordíthattam, akik hasonló elszántsággal kezdtél el pumpálni varázserejüket egy végső támadásba. Leena ökleit beborította széllel, ami még a szokotnál is gyorsabban és fenyegetőbben pörgött a keze körül. De maga a lány körül is a lábánál egy kis forgószél keveredett, ami felkapta és körbe-körbe reptette a körülötte lévő tárgyakat.
Anoya körül fagyni kezdett a berendezés, a kezében pedig egy lándzsa kezdett formát ölteni, ami az eddigieknél jóval nagyobb és tömörebbnek látszódott.
Végül mindhárman készen voltuk és ordítva elindultunk egymás felé pontot tenni az egy végére, de ekkor kicsapódott az ajtó és egy férfi rontott be rajta lihegve.
- ELÉÉÉÉÉG!!!!!
Mindhárman dermedten megálltunk és a férfi felé fordultunk.
- Kérem hagyják abba! Inkább mindhárman megkapják a nyereményt, csak hagyják abba a kaszinó lerombolását!
Egymásra néztünk, majd mindenki megszüntette a mágiát, amivel valószínűleg elpusztítottuk volna az egész épületet.
- Oké! – szóltunk kórusba.

/részemről ennyi, köszönöm a játékot, a többi lezárást pedig rátok bízom/

Reigen jócskán meglepődött a támadásomtól. Láttam ahogy fájlalva hátsófelét szinte megakart ölni tekintetével. A fiú inditotta volna meg az ellentámadást mikor feltűnt Leena, s Reigent telibe is kapta a támadása, viszont nekem sikerült elkerülnmöm elsőre. Másodikra viszont már nem s a hasamba kaptam egy erőteljes ütést, aminek köszönhetően jóval arrébb repültem. Mikor kicsit összeszedtem magam láttam hogy Reigen és Leena a plafonnál viaskodnak egymással. Reigen a Red Carpettel, Leena meg... ő valahogy csak ott lebegett. Mivel nem láttam mi tartja meg a levegőben, arra következtettem hogy minden bizonnyal a szél segítségével lebeg odafönt. Jó volt hogy lefoglaltál egymást, volt időm összeszedni magam. A plafont alatt jó alaposan ellátták egymás baját. A legszebb az volt mikor Reigen megfogta Leenat s hihetetlen sebességgel elkezdte a lányt pörgetni. Persze ebbe ő maga is beleszédül, végül elengedte, s a lány jópár oszlopot átszakítva, krátert lyukasztva a padlóba landolt. Reigen körül nyílván fotgott a világ, láttam ahogy néha öklendezik a hányinger miatt. Halkan fölálltam. Kihasználtam hogy Reigen homályosan látott a szédülés miatt s nekivágtam egy Jéglándzsát.
-Ice Make: Lance!-kiáltotam s fegyverem fölsértette a bőrét a bordáinál. Mégegy jéglándzsát teremttem, ami ezuttal szépen beleállt a jobb combjába. Ezzel elvesztette a kontrolt a varázslata altt s zuhanni kezdett a föld felé.Próbált kitérni a támadás elől, de anynira szédelgett hogy csak tippelni tudott hol éri a következő lándzsám. Ezuttal a vállát találtam el miközben száguldott a padló felé. Becsapódott. Eszméleténél maradt ugyan, de moccanni is alig bírt. Kissé lebecsülhettem mikor közelebb mentem hozzá, ugyanis utolsó eejével két lánglasztit dobott nekem ami által hátra estem s elterültem a földön. Elvesztettem egy kis időre az eszméletemet. Mikor kezdett kitisztulni a kép, lassan fölálltam. leena és Reigen szemben áltak velem. Tudtuk most jön a mindent eldöntö csapás. Reigen gigantikus lánglabdát teremtett. Leena körül pedig repdestek a tárgyak a kis szélörvények miatt amik a testét szegélyezték. Jómagam pedig egy sokkal keményebb az eddigieknél jóval nagyobb lándzsát készítettem. Egyszerre indultunk el ordítva. Amikor....
- ELÉÉÉÉÉG!!!!!-kiáltotta egy férfi aki félve bár de határozottan lépett be a roskadozó termbe.
Mindhárman dermedten megálltunk és a férfi felé fordultunk.
- Kérem hagyják abba! Inkább mindhárman megkapják a nyereményt, csak hagyják abba a kaszinó lerombolását! -mondta, még épp időpben mivel..azt hiszema következő támadásunkal purrá romboltuk volna a helyiséget...
/ Köszönöm nektek a játékot, én is végeztem/

A támadás célt ért és Reigen hangosan felszisszent, Leena még egy darabig felfelé haladt de nem számított támadásra. Önelégült mosoly jelent meg az arcán és nem vette észre ahogy Reigen felé tart, az utolsó pillanatban kapcsolt és rúgott felé egyet reflex szerűen. Reigen kikerülte a támadást már dugóhúzó szerű repüléssel lábai között el slisszolt. Leena nem volt elég gyors, és már csak azt érezte ahogy Reigen a hona alá nyúlt.
- Most megvagy! – kiáltotta öröm ittasan.
Reigen váratlanul körbe körbe kezdett el forogni, Leena annyira meglepődött ettől hogy első pár másodpercben fel se tudta fogni mi történik, a képek és a fények egy folytonos csíkká alakultak szeme előtt, egyre jobban érezte a szédülést. Lassan már érezte ahogy dobhártyája nyomást gyakorol rá, a pörgés kezdett elviselhetetlenné válni. Hirtelen a forgás megszűnt, bár Leena érzékelte hogy száguld valami felé de nem bírt ellen tenni, teste egy nehéz kővé vált, hányingerrel küszködött így csak teetlenül száguldott és várta a becsapódást ami jött is hamarosan. Az ütés olyan volt mintha minden porcikája apró darabokra zúzódna, a fájdalom émelyítő volt számára és elviseletlen. Homályosan érzékelte ahogy zuhanni kezd a föld felé, egyre gyorsabban és gyorsabban. Leena vagy két méter átmérőjű krátert hozott létre maga körül. Erősen küszködött az ájulással, nem akarta fel adni a harcot de jelenleg még a szemét se bírta kinyitna. Nem tudta megítélni mennyi ideig feküdt ott mozdulatlanul mire sikerül kinyitnia a szemét. Az első kép homályos volt és valami fura fehér eltakarta előle a terem felső részét, bele telett egy kis időbe mire felfogta ez por. Ekkor jött a fájdlaom is. Borzalmas volt szinte leírhatatlan minden csontja égett a fájdalomtól. A levegőt nehezen zihálva vette, és szemei előtt apró kis pöttyök villogtak. Néhány perc után tisztult csak ki a kép, és ekkor látta meg az egyik pillér oszlopot átszakította, bele gondolni és borzalmos volt számára.
Botladozva bár de megpróbálkozott a felüléssel, és keze előtt gyenge kis fénysugarat létre hozva gyógyítani kezdte magát. A terv az volt hogy csak a létfontosságú dolgokat gyógyítja meg a külső sérülésekkel – mint például a felszakadt bőrre a fején – csak később foglalkozik. Ahogy körbe nézet a por takarásában kezdett kibontakozni másik két ellenfele is. Reigent is megviselte támadása – ami be kell hogy valljuk örömmel töltötte el Leenát .
Ezután fedezte csak ől hogy mindkét ellene tud még mozogni – legalábbis a hangokból ítélve. Így hát ő is igyekezett talpra állni, nem hagyhatta hogy vesztesen kerüljön ki a csatából. A por ekkorra már elült, Leena a szemükben ugyan azt az elszántságot látta amit valószínűleg a sajátjában is látott volna ha tükörbe néz. Jó formán egyszerre emelték fel kezüket egy mindent elsöprő utolsó támadás indítására. Leena mélyet lélegezve becsukta a szemét és koncentrálni kezdett.
Minden erejét összeszedve érezte ahogy mágiája kiáramlik testéből az őt körülvevő világra, bőrén mindenhol apró kis szellők jelentek meg amik egyre csak növekedetek. Lassacskán a körülötte lévő por és kőtörmelék a magasba emelkedett és körbe körbe kezdett el forogni. Leena ekkor kinyitotta a szemét és ellenségeit kezdte fikszirózni.
Egyre nagyobb és nagyobb lett körülötte a szélörvény, a közelben lévő tárgyak – ha még álltak – felborultak, vagy épp felkapta őket a mágikus szél.
Leena látta Reigen tűzlabdáját és ahogy a levegő már vibrál körülötte a forróságtól. Látta Anoyet ahogy teste körül minden megfagy és bőre is el-el kékülni látszik a nagy mennyiségű mágiától.
Leena végül ökölbe szorította a kezét és – a többiekkel egyszerre – indult utolsó és egyben végső támadásával lesújtani.
- ELÉÉÉÉÉG!!!!! – ordította egy férfi, lihegve ált az ajtóban.
Leenáék dermedten néztek á, nem értették ki ez és hogy mit akarhat itt.
- Kérem hagyják abba! Inkább mindhárman megkapják a nyereményt, csak hagyják abba a kaszinó lerombolását! – mondta jó formán könyörögve a férfi. Leena nem akart hinni a fülének. A mágiája szerte foszlott, ahogy a másik két mágusé is, hiszen mindenkit letaglózott a hír. Meg kapják a szelvényt, végre mindenki meg kapja amit akar. Leena száján mosoly jelent meg. Ahogy egymást bámulták mintha eltűnt volna az eddigi harag, újra egyszerű barátok voltak.
- Oké! – szólaltak fel boldogan kórusba. Reigen azonnal szalad is a férfihoz, kikapta kezéből a neki járó kupon és hatalmas mosollyal iramodott ki a falatozó bódék felé egy kisebb füst csíkot húzva maga mögött. Anoya is elvette a maga kuponját és elégedetten elsétált vele. Leena volt az utolsó, kissé szégyenkezve a rombolás miatt vette el a kupont, de tíz perccel később mikor már a meleg fürdőbe lépkedett úgy érezte megérte ezért a csata.

Vége