Reigen Hawkins

Név: Reigen Hawkins

Nem: Férfi

Életkor: 17 év

Mágia: Elemi Mágia (tűz)

Klán: Quatro Cerberus

Kinézet: Közép magas, átlagos testalkatú, szálkás, barna hajú, zöld szemű fiatal srác. Egy sálat hord a nyakában, amit még az apja hagyott rá. Fekete felső és krémszínű nadrág van rajta. Bal hüvelykujján egy gyűrűt hord.

Jellem: Mindig vidám és mosolyog, sosem mutatja ki a rossz kedvét. Imád mérhetetlen mennyiségben enni. Apja nyomdokaiba akar lépni és a legjobb mágusok közé akar tartozni. Szereti a feltűnést, ha figyelnek rá, általában arra törekszik, hogy a középpontban legyen és ezt a jókedvével vagy a bohóckodásával próbálja elérni. Kincsként, tekint az apjáról rá maradt sálra, így ha bárki bántani meri, nagyon bepöccen.


Előtörténet

Apa és fia

Apám híres és hatalmas mágus volt. Nem csak az én szememben, a világ is elismerte. Mindig felnéztem rá, a példaképem volt. Már kiskoromtól kezdve tudtam, ha nagy leszek, olyan nagy mágus akarok lenni, mint ő. Nem csak jó mágus, hanem minta apa is volt. A munkája mellett rengeteg időt töltött velem is. Mindig sokat játszottunk, ha szomorú voltam felvidított és mindig mellettem állt, amikor szükségem volt rá. Az elemi mágia alapjaira is megtanított.

Tragédia

12 éves voltam, mikor egyik nap apa nem jött haza. Helyette egy másik mágus jött, apám társa. Egy szörnyű hírt hozott, apám haláláról. Nem akartam hinni neki. Könnye szemmel rohanni kezdtem a Quatro Cerberus klán házába. Mindenki ismert innen, hiszen apával sokat voltam bent. Minden szembejövő emberhez odarohantam, hogy hol van az apám. Senki nem válaszolt csak lesütötte a szemét.
„Nem ez nem lehet igaz! Ez csak egy rossz álom, amiből mindjárt felébredek! Nem! Ez nem lehet! Apa nem halhatott meg! Nem!” – csak erre tudtam gondolni. Csak rohantam tovább egyre csak keresve apát. Lépcsőkön, folyosókon futottam, de nem találtam sehol se. Egy kéz ragadott meg a vállamnál fogva és megállított. Könnyes szemmel hátra néztem. Goldmine bácsi volt az, a klánmester.
- Fiam, sajnálom, de a hír igaz… Apád meghalt. – mondta nekem szomorú elgondolkozó fejjel. Habár napszemüveg volt rajta, az arcán lehetett látni, nem hazudik.
- De nem szabad föladnod! Apád nem halt meg teljesen. Tovább él. Itt benned. – mutatott a szívemre.
- Kövesd a tanításait. Jó ember volt. Nagyszerű és bölcs. A legjobb mágusok közé tartozott és nem csak a mágiája miatt.
Szavai jól estek. Kicsit megnyugodtam, de még mindig nagyon fájt. Viszont Goldmine bácsi igazat mondott, apa itt él bennem, a szívemben. Olyan leszek, mint ő. Nem hozok szégyent a nevére. De még valami nem hagyott nyugodni.
- Jobban vagy fiam? –kérdezte tőlem. Lassan bólintottam.
- Hogy… hogy…hogy ha… - nem tudtam kimondani, nem voltam képes rá. De nem is kellett.
- Sajnálom, de mi se tudjuk, eddig csak annyit tudunk, hogy valami nagyon erős mágiával kísérletezett és abba halhatott bele. De ez korántsem biztos. Most menj haza. Túl sok volt neked ez a mai.
Elkísért a folyosó végéig, ahol Stover, apám társa állt. Ő vitt haza. Útközben persze ő is próbált nyugtatni és vigasztalni.

Az élet nem állhat meg

Napokkal később újra mosolyogtam és vidám voltam. Korántsem azért, mert jókedvem lett volna. Nem, a történtek után ez lehetetlen lett volna. Apám példáját követtem, aki sose mutatta ki a rossz kedvét. Mindig nevetett és vidám volt és ezzel másokat is azzá tett. Stover minden nap eljött és meglátogatott, hogy hogy vagyok. Apám volt társa ként felelőségett érzett, hogy figyeljen rám, így ő tanított. Nem csak a mágiára, a fizikai erőnlétemre és a műveltségemre is figyelt, így széleskörű oktatást és edzést kaptam tőle. Tovább folytattam az elemi mágia tanulását, azon belül is a tűzzel foglalkoztunk sokat. Hamar elsajátítottam a tűz mágia alaphasználatát.

A levél

Jó pár évvel apa halála után egyszer a házat takarítottam és az alagsorban véletlenül egy rejtekajtót találtam. Mágiával volt lezárva. Próbáltam keresni rajta valamit, amivel rájöhetnék, hogy tudnám kinyitni, mikor végig tapogattam és mindkét kezem rajta volt, hirtelen kinyílt. Bent egy kis láda volt. Kinyitottam a ládát és abban egy sál és egy kézzel írt levél volt. Apám kézírása volt. Gyorsan elolvastam.

„Rei, fiam, ha ezt a levelet olvasod, akkor az azt jelenti, hogy megbuktam, mint apa, mivel nem lehetek most ott melletted. Nyomokat találtam, hogy valaki a klánban egy ősi sötét mágiát próbál létrehozni, de sajnos nem tudom, hogy ki. Tudom, hogy önző és felelőtlen kérés lesz, de neked kell megállítanod, miután én elbuktam. Képes leszel rá, több rejlik benned, mint gondolnád. Nagyobb mágus leszel, mint amivé én valaha is válhattam volna. Bocsáss meg fiam, hogy így kellett végződnie. Szeretlek.”

A levélen látszott, hogy sietve írta. Elmosolyodtam, mindig belecsöppent a dolgok közepébe. Úgy látszik én is így leszek ezzel.

Irány a Quatro Cerberus

Mikor 17 éves lettem Stover úgy látta, hogy elég felkészült vagyok ahhoz, hogy mágusnak mondhassam magam és én is tagja lehessek a Quatro Cerberus-nak. Megkaptam a klán szimbólumát, amit a bal lapockámra kértem. Innentől kezdve hivatalosan is tagja voltam a klánnak. Elindultam utamon, hogy túlszárnyaljam apámat és megtaláljam a gyilkosát.