Találkozás: Yuri és Elizabeth

Ma is ugyanolyan napra ébredtem, mint a többi. Semmi különleges nem volt benne. Reggel a fogadóban ahol megszálltam összeszedtem a dolgaim, és barna utazótáskámmal az oldalamon folytattam céltalan utam. A város nem igazán fogott meg. Utam pont a Keleti Erdőket keresztezte. Ma eléggé fittnek éreztem magam, és mivel a vonatot már lekéstem elindultam, hogy átszeljem a rengeteget. Nem igazán volt kedvem megvárni a következő vonatot, mert már így is eleget időztem itt, hát mentem tovább. Bőröndöm most sem volt nehéz, hisz nincs benne mit tartani. A vadállatok messzire elkerültek.
Tájékozódni a sötét rengetegben nem igen sikerült, és több órás gyaloglás után megint ott kötöttem ki ahol bevetettem magam az erdőbe. Eléggé zavaró tény, hogy semmit sem haladtam előre, de nem volt mit tenni. A rengeteg szélén leültem egy fa tövébe, hogy egy kicsit kipihenjem magam.

A nagy álmom, hogy eljutok a Fiore Királyágába teljesült, de még egy várost se találtam így kissé ingerülten sétáltam az erdő szélénél fekete hátitáskám most is hátamon volt ami elég könnyű volt mondjuk az a pár ruha ami benne van hát nagyon csodálkoznék ha nehéz lenne.
Sétám közben már messziről megpillantottam egy lányt az egyik fa tövében üldögélni mikor már közelebb értem jobban megnéztem ki az és egy kis nézelődés után végre sikerült rájönnöm, hogy az a lány Yuri és még észre sem vett! Ezért elővettem övemen lévő kis tokból az egyik tőrt amit sikeresen Yuri elé dobtam úgy, hogy a fekete tőr beleállt a földbe.
-Rég láttalak- mondom köszönés nélkül. S mikor végre rám figyelt elmosolyodtam, de vártam már, hogy végre találkozzunk.
-Nagyon köszönöm, hogy szóltál, hogy felgyújtod a falut!- Mosolyogtam továbbra is rá miközben közelebb mentem hozzá s felvettem a földről a törőm.

Nem figyelem, hogy mi folyik körülöttem. Ezek a dolgok teljesen kiesnek, és nem is igazán érdekel, hogy ez történik. Arra eszméltem fel, hogy egy fekete tőr landol előttem. A tör szépen megmunkált, így eléggé figyelemfelkeltő. Fejem abba az irányba fordítom, ahonnan a tőr érkezett. Velem szemben egy barna hajú lány állt. Nagy mosollyal az arcán.
Ahogy közölte, hogy rég látott nem ugrik be semmi. Nem emlékeztem a lányra. Igazából nem is szoktam megjegyezni az arcokat, mert nem igazán állok meg sehol, így nincs időm barátokat szerezni. Azonban mikor megemlíti a falu felégetését hirtelen eszembe jut. Nem igazán voltak barátaim, de vele néha mégis tudtam beszélgetni. Azonban nem voltunk valami szoros kapcsolatban. Tudom, hogy válaszolnom kellene, de valahogy nincs hozzá kedvem.
-Hirtelen ötlet volt. Tudod meg akartak ölni, de ahogy nézem te megúsztad.- Nem igazán tartom ellenfélnek, így nem állok fel. Amúgy is kivagyok, mert órákat bolyongtam az erdőben. Valahogy most nincs kedvem hadakozni.

Még várom Yuri válaszát addig ledobom táskám a földre a törőm pedig elrakom és leülök a táskám mellé. Most így belegondolva, hulla fáradt vagyok! Sokkal fárasztóbb a séta mint kéne bár mondjuk tény reggel óta úton vagyok mivel lekéstem a vonatot bár reggel óta ment már el pár vonat, de valahogy a megállók mindig túl messze voltak ahhoz, hogy fel is szálljak.
-Meg se lepődöm azon, hogy megakartak ölni hisz a szemük előtt fekete mágiát használtál ami valljuk be nagy őrültség volt- mutattam rá egy aprócska hibájára. Én már azelőtt megtanultam, hogy az emberek nem szeretik a fekete mágiát így nem is próbálkoztam már abban a faluban vele.
-Én ne úsztam volna meg? Nincs olyan szerencséd, hogy én meghalljak!- Mosolyogtam rá bár igazság szerint már a fáradtságtól mosolyogtam.

Végighallgatom azt amit Elizabeth mond. Nem akarom félbeszakítani. Látszik rajta, hogy ő is ki van dőlve, de nem teszek rá megjegyzést. Ahogy én kiveszem a szavaiból ő már találkozott hasonló esettel, mint az enyém volt. Úgy látszik ő már tapasztalt ilyet.
-Honnan kellett volna tudnom, hogy mi történik. Te is láthattad, hogy mennyien használnak ott mágiát.- Vágtam a fejéhez. Nem tudom, hogy most miért is vagyok ennyire nyílt vele. Talán azért, mert már régebbről ismerem, de ez egy kicsit akkor is furcsa.
-Szerintem olyan mindegy lett volna milyen mágiával állok elő, akkor is ez történik, hisz te is tudod, hogy mit gondoltak rólam.- Megint túl sokat mondtam, de egyszerűen nem bírom most magamban tartani a dolgokat. Talán az az oka, hogy közös a múltunk egy része. Most csak úgy dől belőlem a szó, ami egy kissé furcsa, de ez van. Nem tudok ellene mit tenni.

Hallgatom Yuri szóáradatát ami tőle nagyon szokatlan égebben mikor kérdeztem mindig a lehető legrövidebb válaszokat adott, de mindenki változik nem? Én is sokat változtam ahelyett, hogy otthon ülnék és tanulnék járom a világot és egy hétnél sehol sem maradok tovább, hála Amandának na jó neki csak a szökést köszönhetem.
-Mágiát lehet na de fekete mágiát- mondom egy sóhaj után. Hisz tudom, hogy igaza van őt sosem szerették a szemei miatt, de a fekete mágia csak még egy lapáttal tett rá.
-Lehet, hogy igazad van és, hogy megy manapság a mágia tanulás?- Érdeklődök kíváncsi vagyok vajon neki sokat sikerült-e tanulnia a város felgyújtása után. Miután befejeztem mondandóm táskám kissé arrább raktam s elfeküdtem a földön fejemet pedig táskámra hajtottam.

Megint türelmesen végighallgatom Elizabethet. Ahogy kivettem a szavaiból tudja, hogy igazam van, de nem akarja elismerni, amit nem csodálok. Valahogy sohasem hittek nekem, és ezt már eléggé megszoktam.
-Sehogy. Mindig úton vagyok, és így nehéz tanulni.- Válaszolok tömören. Már nem dől belőlem a szó. Végre magamra ismerek, és ez egy kicsit megnyugtat. végig figyelem Elizabeth mozgását, mert azért egy kicsit tartok a támadástól, de ez már belém ivódott. Sajnos nincs mit tenni.
-És neked hogy megy a sorod?- Kérdezek vissza, mert az illem megköveteli, és egy kicsit érdekel is. Nem igazán sikerült teljesen feldolgozni azt, ami történt. Azonban egészen addig nem is tudnám lezárni a múltam, amíg Breakkel nem végzek.

-Nehéz, de nem lehetetlen bár ahhoz, hogy valami ujjat is tanulj nem árt ha mégis kicsit több időt töltesz egy helyen- mondom el az én véleményem mivel én útközben tanultam meg a Animate Dead-ot bár szó mi szó nagyon nehéz volt egyedül megtanulni nem kis munkámba került főleg, hogy állandóan utaztam és elég furcsán nézett volna ki ha utánam egy hulla sétál.
-Háát.... ment már jobban is, de sikerült egy keveset tanulnom is útközben.- Válaszoltam kissé elgondolkozva. Megint keveset beszél... még se változott pedig már kezdtem reménykedni, hogy végre valaki akivel majd tudok sokat beszélni úgy tűnik megint tévedtem.

Elizabeth nem változott semmit. Most is ugyanolyan közvetlen, mint régen. Nem igazán szeretem, az ilyen embereket, mert nem lehet tudni, hogy mit is éreznek igazából, és mi az amit megjátszanak. Végül is sohasem voltam valami jóban az emberekkel, hiszen mindenki elutasított, vagy megbámult a másságom miatt. Nem igazán szeretek emberek közelébe kerülni, de Elizabethen sohasem láttam azt a pillantást, amit mindenki mástól megszoktam.
-Mivel keresek valakit nem állhatok meg egy percre sem. Így is tudok tanulni, de sajnos finomítani nincs időm.- Szólalok meg, és Elizabethre emelem tekintetem. Nem tudok igazán mit mondani, hiszen már elég régen találkoztunk, és valószínűleg mérges is rám, mert majdnem bennragadt a faluban amit én gyújtottam fel.

Halkan sóhajtok sohasem tudom mit érezz valójában mivel sosem mondd el semmit na nem mintha én annyira elmondanám, hogy mikor mit érzek, de legalább próbálok beszélgetni vele.
-Csak, hogy tudd nem haragszom rád igaz, hogy nem sokon múlott, hogy én is ott maradjak de én is ezt tettem volna a helyedben- mondom eleinte nagyon komoran majd utána már kissé mosolyogva. Ami volt az volt azon már egyikünk sem tud változtatni eleinte igaz nagyon haragudtam rá amiért nem szólt de már nem haragszom.
-És ha szabad kérdeznem kit keresel?- Érdeklődök kíváncsian, nem hiszem, hogy elmondja de ha mégis akkor az csoda lesz.

-Egy régi ismerőst.- Válaszolom, bár tudom, hogy ez neki így nem felel meg, mégsem vagyok hajlandó elmondani, hogy kit is keresek. Egy kicsit megnyugtat, hogy már nem haragszik, de egy kicsit olyan érzésem támadt, mintha bűntudatom lenne. Pedig megfogadtam, hogy nem fogok bűntudatot érezni, mert ők elvették tőlem a gyermekkorom. El akarták venni az életem, és ezt nem hagyhattam annyiban.
-És te miért vagy még most is úton, hisz megállhattál volna bárhol?- Szegezem kérdésem Elizabethnek, és várom a választ. Habár tartok tőle, hogy ő is olyan választ ad, mint amilyet én adtam.

Válaszára csak bólintok bár ez nem igazán látszik amiatt, hogy fekszek de most nem érdekelnek az ilyen apróságok sokkal inkább válaszán gondolkodom el. Ki lehet az a régi ismerős? Nem sokan álltak vele szóba a szemei miatt, bár nem ismerem annyira Yurit így inkább nem is mondom, hogy nevezze meg az illetőt.
-Egyszerűen csak nem találtam a helyem ahol szabadon használhatnám a mágiám és tanulhatnék anélkül, hogy titkolnom kéne, hogy ki vagyok vagy félnem attól, hogy mikor lesz az embereknek elege abból, hogy fekete mágiát használok. Ezért is jöttem ide a Fiore Királyságba mert mindenki azt mondta, hogy itt sok mágus van.- Adok egy kicsit hosszú választ kérdésére, végül is ő kérdezett én meg csak válaszoltam az meg már más dolog, hogy néha kicsit túl sokat beszélek és nem vagyok képes titkot tartani.

Megint csak figyelmesen hallgatok. Nem igazán tudom mire vélni azt, hogy ő nem találja a helyét, de nem kérdezek rá. Ő normális, így nem tudom, hogy miért nem találja meg a helyét a nagyvilágban. Megint elég hosszan válaszol, ami tőle. Régebben is volt ez így.
-Merre tartasz?- Kérdezek megint, mintha muszáj lenne. Nem tudom, hogy miért kérdezek ennyit, pedig nem szokásom. Valamiért hozzá másképpen viszonyulok, mint a többiekhez. Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka, de így van. Remélem, hogy vele sikerül egy kicsit rendesen beszélgetni, mert csak keveset van ilyen alkalmam, és szeretem az ilyenekből a legtöbbet kihozni.

-Amerre a lábam visz!- Válaszolok mosolyogva mivel tényleg így van egyszerűen fogalmam sincs néha merre megyek, na jó kivételesen van szeretnék végre kötődni valakikhez ezért csatlakozni szeretnék egy klánhoz.
-Te merre mész?- Érdeklődök kíváncsi vagyok, hogy merre akarja keresni azt a bizonyos ismerőst. Pár helyen jártam és ha esetleg elmondaná, hogy hogy nézz ki talán tudnék neki segíteni.
Lassan felülök s leporolom fekete felsőm majd kiveszem ismét az egyik törőm a tokból majd azt kezdem el dobálgatni. Ezt az évek során már nagyon megtanultam, mikor unatkoztam vagy a tőrt dobáltam vagy gyakoroltam vagy olvastam.

Elmosolyodom Elizabeth válaszán. Számíthattam volna erre, de valahogy mégis olyan furcsán hatott. Mikor rákérdez merre tartok, hirtelen azt sem tudom, hogy mit feleljek. Beletelik egy kis időbe, míg sikerül mondanom valamit.
-Amerre az út visz.- Válaszom szinte ugyanolyan, mint az övé, de nem érdekel. Tényleg így van. Megyünk amerre látunk, és azt tesszük amihez kedvünk van. Nem érdekel minket senki, csak magunk. Aki először meglát biztos ezt gondolná, de én nem így látom. Én két olyan személyt látok aki keresi a helyét, de nem találja. Talán azért, mert éppen az orra előtt van. Szerintem ő is valami hasonlót érezhet.
-Gondolom, hogy csatlakozni fogsz valamelyik klánhoz. Melyikre gondoltál?- Kérdezek rá arra, ami a legjobban foglalkoztat jelen pillanatban.

-És ahol nincs út?- Kérdezem mosolyogva s közben ráhagyom a tőr dobálását mivel még nem tudok két helyre annyira figyelni, hogy ne vágjam meg magam a tőrrel. Na nem mintha nagyon érdekelne, egy két seb de azért na még se kéne itt öncsonkítást végezni.
-Fairy Tailbe szeretnék,de nem hiszem, hogy összejönne annyira azért még nem vagyok ügyes. Bár a Dragon Fang klán is tetszik, de őszintén szólva nem tudom, hogy megpróbáljam-e egyáltalán a jelentkezést.- Gondolkozok el egy kissé igaz mindig eszembe jutnak a klánok de még senki sem kérdezte, hogy hova szeretnék csatlakozni én meg nem sokat agyaltam rajta minek? Hiszen alig tudok valamit!
-Gondolom te nem szeretnél egy klánhoz sem csatlakozni, ugye?- Kérdeztem, szerintem nem szeretne mivel keres valakit. Pedig jó lenne legalább akkor nem egyedül mennék, bár az sem biztos, hogy oda szeretne menni ahova én.

Figyelmen kívül, hagyom Elizabeth kérdését, és végighallgatom, azt amit mond. Nem áll szándékomban félbeszakítani. Érdekel, hogy ő mit tervez, hisz egy kicsit hasonlítunk. Azonban mikor rákérdez nem tudok neki mit felelni. Szeretnék valahova tartozni, de nem fogom feladni a keresést sem. Szeretném letudni a múltat, de ahhoz meg kell találnom Breatet.
-Egy klán nem adna elég szabadságot a kutatáshoz.- Válaszolok tömören, mert így is gondolom. Nem tudnék mit kezdeni, ha egy klánhoz csatlakozom.

Hallgat! Ami nála egyértelmű avval, hogy fogalma sincs mit mondjon mert még maga sem tudja, de mikor meghallom válaszát rájövök most sem volt teljesen igazam. Mégis tudja mit szeretne bár ahogy én látom nagyon egyedül érzi magát ezért nem is értem miért nem akar egy klánhoz csatlakozni vagy legalább egy helyen maradni. Addig rendben, hogy keress valakit de ennyire fontos lenne, hogy megtalálja?
-Igaz- Helyeselek, majd egyik pillanatról a másikra ismét mosoly jelenik meg arcomon.- 4 szem többet lát mint 2 ha nem haragszol akkor veled tartok és segítek megkeresni azt a bizonyos ismerőst.- Mondandóm után elkezdem ismét dobálni törőmet és reménykedve hallgatom, hogy mi a válasza az ötletemre. Ha vele mennék én s elennék egyedül meg ő se és mégis szabadon kereshetné az ismerősét.

Elizabeth válasza meglepett, és nem s igazán tudom, hogy mit kellene erre most mondanom. Azonban könnyen összeszedem gondolataim, és választ adok.
-Velem tarthatsz, de szerintem nem tudsz segíteni a keresésben. Szeretném egyedül megtalálni. Remélem, hogy megérted.- Mondom ki, azt amit szeretnék. Nem akarom elutasítani, de nincs mit tenni. Jó lenne egy társ, de nem szeretném belevonni a keresésbe, főleg, mert lehet, hogy már nem is él az akit én ennyire keresek. Már elég régóta keresem, de semmi olyan hír nincs róla, ami igazolná, hogy él. Talán el kellene felejtenem az egészet, de ez nekem nem megy.

Miközben várom válaszát dobálom továbbra is törőmet, de mikor belekezd mondandójába nem hagyom rá a dobálózást, hanem egyszerűen próbálok a tőrre és Yurira is figyelni ami megy is addig amíg azt nem mondja, hogy inkább ne menjek vele, na akkor sikerült elejtenem a tőrt ami sikeresen landolt a lábamtól körülbelül egy centire. Mily' szerencse, hogy most nem vágtam meg magam.
-Rendben, te tudod- válaszolok már kissé közömbösen majd elrakom törőm s a tájat kezdem el figyelni. Mindig is tudtam, hogy a remény hal meg utoljára, de hogy ilyen hamar?

Sejtem, hogy Elizabeth eléggé mérges, mert ezt mondtam, de nem tehettem mást. Nem szeretném egy ilyen végeláthatatlan keresésbe belevonni. Nem tudom, hogy mit kellene mondanom, így nem szólalok meg. Szeretném végre lekötni magam valahol, de mégsem tehetem ezt addig, míg le nem zárom a múltat. Tudom, hogy fel kellene hagynom az értelmetlen kereséssel, de valamiért nem megy. Valami furcsa ürességet hagyott bennem Break távozása. Meg is fogadtam, hogy megölöm, de egy kicsit már belefáradtam ebbe az egészbe. Szeretném feladni, de mégsem teszem. Ebben a dologban nem értem magam, és ez egy kicsit zavar. Szemem ugyan Elizatehen állapodik meg, de nem igazán figyelek. Elmerülök gondolataimban, hisz annyi ellentmondás kavarog benne emiatt a téma miatt.

Eleinte nem szólalok meg mivel nincs értelme hisz Yuri úgy tűnik nagyon elgondolkodott valamin, így én inkább a tájat figyeltem csendesen s közben ismét elgondolkozom a klán dolgon. Szeretnék megint valahova tartozni meg mi tagadás egy klánban többet is tanulhatnék mint vándorolva meg küldetéseket is vállalhatnék ami most nagyon nem ártana mivel ha itt akarok maradni valahogy ki kell fizetnem a lakást.
-Tulajdonképpen miért keresed azt a bizonyos ismerőst?- Érdeklődök halkan egy kis idő után, szerintem nem fog válaszolni, de próba szerencse csodák még vannak...remélem. Ha nem mondja tulajdonképpen az se baj csak egyszerűen kíváncsi vagyok hogy ennyi év után miért keresi még most is?

Mikor Elizabeth megszólal, még eléggé a gondolataimba merülök, és egy kicsi idő kell, mire felfogom, hogy mi is történik körülöttem. Mire sikerül összeszedni a gondolataim megfogalmazódik bennem egy válasz is, melyet azonnal közlök is vele.
-Szeretném lezárni a múltat, és ez csak rajta keresztül lehetséges.- Halkan válaszolok, mert nem igazán szeretek erről beszélni. Valahogy egyetlen emlékem sem vált a legkedvesebbé, mely Breakkel kapcsolatos. Ő erőltette rám a fekete mágiát, mondva, hogy ezzel segíthetek az embereknek, akik elutasítottak, mert más voltam. Egy kicsit olyan érzés, mintha a normális emberek nem lennének képesek elfogadni. Ekkor egy kérdés ötlik fel bennem. Kíváncsivá tesz a dolog, így rákérdezek Elizabethnél.
-Szerinted elfogadnának egy neves klánban egy hozzám hasonló különcet?- Kérdezem meg halkan, mert nem igazán szeretnék rá választ kapni. Nagy a valószínűsége, hogy azonnal elküldenének, hisz már a szülőfalumban is azt gondolták rólam, hogy a démonok átkát hordozom. Így utólag belegondolva talán igazuk volt, és szemem tényleg egyfajta átok bélyege. Szeretnék megszabadulni a másságomtól, de nem lehet. Talán ez az oka annak, hogy annyira ragaszkodom Break kereséséhez is. Talán azt gondolom tudat alatt valahol nagyon mélyen, hogy ezzel megszabadulhatok ettől a másságtól.

Miközben várom Yuri válaszát őt figyelem látszik a szemeiben, hogy mit gondol bár nem mindig, de legtöbbször igen. Mintha csak egy könyvet olvasnék, néha emiatt olyan érzésem van, hogy ismerem mint a tenyerem, de mindig rákel jönnöm, hogy sosem ismertem igazán.
-És mi van ha a múltad avval zárod le ha egyszerűen elfelejted mert ahogy látom csak ő köt a múltadhoz és mi van ha már az az illető rég meghalt?- Kérdezem kíváncsian, mivel tényleg érdekel vajon ő mit gondol erről. Mivel engem csak édesapám köt a múltamhoz Amanda meg csak egy ok amiért elszöktem otthonról.
-Nem vagy különc! Egyszerűen csak más vagy mint a többiek, de abban meg mi a baj? Hiszen mindannyian különbözünk valamiben.- Mondom el álláspontom, bár sajnos az emberek túl nagy előítélettel vannak mások iránt, mindig mikor meghallják, hogy fekete mágus vagyok azt hiszik, hogy valami örült pszichopatával van dolguk. Pedig nem minden fekete mágus gonosz vagy örült vagy ehhez hasonló.