Csillagok a sötétben (Elizabeth vs Tiffany)

Még egy ilyen borzalmas napot nem tudok elképzelni, mint amilyenben ma volt részem. Arra ébredtem, hogy úszik a konyha csőtörés miatt, ez persze teljes egészében felborította az egész napi menetrendemet. A szerelőre kétszer annyit kellett várni, mint amennyi a főbérlőmtől kapott szórólapon volt, és amikor emiatt lehordtam a pasast, még neki állt feljebb. Miután a rend végre helyreállt és feltakarítottam a mocskot, amit a szerelő hagyott maga után, idegességemben sikerült leszakítanom egy polcot, de legalább azt én magam is meg tudtam csinálni. Mindezek után megfájdult a fejem, de lévén le kellett vezetnem a feszültséget, el kellett vállalnom egy küldetést. Persze a klánházba a szokásosnál is nagyobb csetepaté közepén estem be a Mester hiányában, ami mondanom sem kell nagyon jót tett a hasogató fejemnek, így inkább csak gyorsan letéptem egy szimpinek tűnő hirdetést és tipliztem is elfelé mielőtt valakinek véletlenül levágtam volna a fejét. No de itt még persze vesszőfutásomnak messze nem volt vége, hiszen útközben elkapott az eső, a sárban lejött rólam a cipő és emiatt belezuhantam egy méretes pocsolyába, a városban koszosságom miatt kipenderítettek a bankból, ahová a megbízásom szólt, legalább egy órát rohangáltam, mire találtam egy helyet, ahol le tudok zuhanyozni, és mindezek után a küldetés végrehajtásának kellős közepén még Ika-channak is le kellett állnia hisztiznie csak mert "nem adtam meg neki a kellő tiszteletet". Bocsáss meg, drága tengeri szörnyecském, de nem voltam jó hangulatban -.- Lényeg a lényeg, legalább a küldetést sem sikerült végrehajtanom, csak az ellopott pénz felét sikerült épségben visszaszereznem, és emiatt még az egyébként szűkmarkú jutalmamat is meg...harmadolták. Nem felezték, harmadolták ezek az anyaszomorítók >.>
Na most ezek után gondolom mondanom sem kell, hogy a feszültségem továbbra is élt és virult, szóval a célomat nem igazán értem el, de legalább a lábamat is lejárhattam amíg eljutottam a szomszéd városba és most még vissza is kutyagolhatok, mert jelen állapotomban egy kocsissal sem tudtam volna olyan hangnemet megütni, amely után bármelyikük is elvállalná azt, hogy visszavisz Magnoliába. Eddigi életem toronymagasan legszerencsétlenebb napjához tényleg már csak az hiányzik, hogy valaki még belém is kössön hazafelé, amire őszintén szólva remek esélyt láttam, hiszen már sötét van, én meg egyedül fogok végigszlalomozni az erdei úton, ahol körülbelül a nap ezen szakában 95% az esélye, hogy belebotlok valami banditába, akinek a pénzem kell. A városka határaiban gondolataimban elmélyülve nyilván még egy ismeretlen lányba is beleütköztem hátulról, és egy abszolút reflexszerű mozdulattal simán félre is löktem őt, hiába nem volt bennem efféle szándék. Így sikerült, előfordul amikor ideges vagyok.
- Bocs...
Vetettem oda flegmán, mihelyst rájöttem arra, hogy ebben most kivételesen én vagyok a hibás, hiszen nem figyeltem, remélhetőleg megelégszik ennyivel is. Ha meg nem, akkor rajta fogom kitölteni a dühömet, hadd legyen már neki is egy kicsit rossz. Dögöljön meg a szomszéd tehene is, ugyebár :/

Reggel vagyis inkább körülbelül hajnali háromkor "remek" ébresztőm volt mivel egy számomra ismeretlen alak járkált a szobámban és sikerült lelökni az egyik vázát a polcról mely nagy csattanással ért földet. Ami miatt fel is ébredtem majd egy nagy ásítás után fel tűnt, hogy egy rabló van a szobámban és épp a nem rég szerzett tojás felé tart melyet egy takaróba bugyoláltam be és ráadásul a hátán az ÉN fekete táskám volt.
-Hozzá ne merj érni!- Szóltam rá mérgesen az ismeretlen férfire, mire ő először kissé riadtan fordult felém, de mikor megpillantotta kék pizsamámat, amin egy alvómaci volt rögtön elkezdett röhögni. Amitől persze én is rögtön felkaptam a vizet. Hogy merészel kiröhögni engem?
-Tűnés a szobámból és adja vissza a táskám! Előre szólók jobban jár ha nem nekem kell visszavennem a táskám.- Fenyegetem meg a férfit miközben szépen lassan felállok az ágy mellé, de sajnos fenyegetésemmel sok mindent nem értem el sőt a férfi még jobban elkezdett röhögni.
-Én szóltam. Death Spike!- Mondom majd a földből kihúzok egy csontdárdát és a legördögibb mosolyomat veszem elő a férfi elrettentéseként, úgyis olyan jó pletykák keringenek a fekete mágusokról miért ne használnám ki?
-Te .. egy… fekete mágus vagy?- Teszi fel félve kérdését a rabló, miközben leteszi a tojás mellé a táskám, és szép lassan elkezd hátrálni az ajtó felé.
-Nem látod?- Morgom miközben megforgatom a dárdát.- Vagy esetleg mutassam meg, hogy ez igazi?
-Igazán nem szükséges!- Hadarja majd gyors ki megy az ajtón és még nagyon ügyesen be is csukja maga mögött az ajtót. Szerencséje van különben tényleg utána mentem volna, de így inkább nem mentem utána hanem inkább eltüntettem dárdámat és megnéztem, hogy minden megvan-e. De ez nem tartott túl sokáig tekintve, hogy nincs valami sok cuccom, miután ezt befejeztem bezártam az ajtót és visszafeküdtem aludni mivel továbbra sem állt szándékomban hajnalok hajnalán fel kelni. Majd körülbelül nyolc óra felé magamtól kelek fel kissé álmosan ezek után gyors felöltöztem majd lesiettem a ház tulajdonosához és jelentettem neki, hogy rabló tört be a szobámba vagyis csak besétált mert elfelejtettem bezárni az ajtót, de ezt inkább nem említettem neki. Erre csak annyit válaszolt, hogy mágusként meg tudom védeni magam akkor meg ne panaszkodjak és részben engesztelésképp felajánlott egy kisebb küldetést amit én el is vállaltam bár tény, hogy csak 15.000 gyémántot ér, de túl sokat nem is kell érte dolgozni mivel csak megkel keresnem valami Nathaniel elnevezetű embert aki ott lakik a Keleti Erdőknél az egyik kis faluban. Személyleírást is kaptam róla, ha jól emlékszem valami idősebb férfi ősz hajjal és ráadásul elég alacsony, valahogy csak megtalálom főleg, hogy egy levelet kéne odaadnom neki és miután megkapta a levelet ő fizetne.
Mivel tartottam attól, hogy ismét váratlan vendég lesz a szobámban így a tojást a takaróba csavarva raktam óvatosan bele táskámba és vittem magammal a küldetésre, amit sikeresen el is végeztem azt leszámítva, hogy az öregnek enyhén flegma stílusa volt és még nem is fizetett! Szívesen elmagyaráztam volna neki, hogy neki kéne fizetnie, de valahogy a tűzmágiájának köszönhetően nem volt túl sok kedvem hozzá, így kissé nagyon mérgesen indultam haza Magnolia felé. Komolyan ezért a ház tulaja fog megfizetni és nem érdekel, hogy hogyan szerzi meg a 15000 gyémántot de fizetni fog.
Mikor már a város határában voltam nekem jött valaki és még arrább is lökött és az a parányi türelmem ami még maradt Nathaniel után az most fogyott el, de azt hiszem végleg.
-Mit képzelsz magadról, hogy így lökdösődsz? Nem igaz, hogy nem férsz el az úton!- Ordítom le kissé szegény lány fejét amit nem tettem volna meg ha nem lennék ennyire ideges, de mivel ideges vagyok így megtettem, bár az biztos, hogy még közel sem adtam ki a dühöm még egy kis részét sem, szóval ha valamit mer mondani a lány akkor én tuti, hogy nem hagyom annyiban.

Magam sem tudnám megmondani, hogy szerettem-e volna ha belém kötnek vagy sem, talán mindkét kimenetelt elfogadhatónak tartottam, és ezért voltam homályban ezt a kérdést illetően. Mindenesetre a lány úgy döntött, hogy nem hagyja annyiban a dolgot... vesztére. Pedig én már kész voltam otthagyni, de így nem maradt más választásom és ezen a libán fogom levezetni az egész napos feszültségemet, ami nem sok jót jelent számára. Szememben dühös villanással néztem hátra, majd tempósan megindultam felé, és megragadtam a ruhájánál fogva.
- Mi van, talán süket vagy? Vagy csak retardált, és szótagolnom, netán betűznöm kéne a bocsánatkérésem? De ha ennyire kötekedni akarsz, én állok elébe!
Feleltem ingerülten megrázva a lányt, majd ellöktem magamtól még egyszer, ezúttal erősebben, mint az előbb, amikor csak reflexből pakoltam odébb. Persze eszem ágában sem volt az oldalamon függő kardot vagy netán a kulcsaimat használni, hiszen bőven elegendő eszköz a puszta kezem is, engem alaposan kiképeztek arra, hogy akár fegyvertelenül is el tudjak bánni egy nálam kétszer nagyobb melákkal is, szóval egy ilyen vékony csajszi igazán nem kéne hogy gondot okozzon. Ennek megfelelően azonnal előre is lendültem amint talpra állt - hiszen földön fekvőbe azért még most sem fogok belerúgni - és megkínáltam egy erős jobbegyenessel, majd tengelyem körül megpördülve lendületet vettem és megkíséreltem oldalba rúgni, végül pedig egy apró szökkenéssel áthelyeztem a súlypontom az éppen leérkező lábamra, és ugyanezt a lendületet felhasználva egy félfordulattal a másik oldalról is meg akartam rúgni, ezúttal a térdhajlatában. A mozdulatsort követően azonnal hátraugrottam és védekező pozícióba álltam, ha esetleg nem sikerült elég fájdalmat okoznom neki ahhoz, hogy eltántorítsam az azonnali visszatámadástól.
- Máris megbántad, hogy kikezdtél velem és reszketve menekülnél, mint egy gyáva nyúl? Esetleg megtépjem még azt a szépen copfba kötött hajadat is mielőtt erre a döntésre jutnál?
Inzultáltam ellenfelemet magabiztosan, és meg kell mondjam, nagyon is jól esett a kötözködés, jobban, mint bármikor máskor. Ennyi idegeskedés után nem is csoda, de úgy istenigazából még be se melegedtem, szóval elég nagy csalódás lenne, ha máris visszakozna az önjelölt stresszlabdám és hanyatt-homlok menekülne csak azért, mert kiderült, hogy tudok verekedni :/

Szavaim úgy tűnik nagy hatással voltak a lányra mert dühösen indult meg felém ami miatt akaratlanul is gúnyosan elmosolyodtam. Úgy tűnik nem csak én vagyok ma ideges.
- Mi van, talán süket vagy? Vagy csak retardált, és szótagolnom, netán betűznöm kéne a bocsánatkérésem? De ha ennyire kötekedni akarsz, én állok elébe! - Válaszolt ingerülten, s szavait hallva én továbbra is csak gúnyosan mosolyogtam. Egyszerűen mintha a dühöm csak úgy elpárolgott volna. Tény még mindig van kedvem harcolni vele nem is kevés, de most még több kedvem ahhoz, hogy gúnyolódjak vele egy kicsit.
-Most, hogy így említed sosem volt túl jó a hallásom- Mosolyogtam rá ártatlanul ami miatt valamiért meglökött, igazán nem is értem.... Amilyen peches is vagyok ráadásul amellett, hogy kissé megtántorodok a lökés erejétől még sikerül is egy faág miatt elesnem, de gyorsan kapcsolva még mielőtt táskámra esnék egyik vállamról lecsúsztatom táskám pántját és fogom kézbe a féltett darabot, amiben a nem rég szerzett tojásom volt és mivel nem akartam, hogy összetörjön így amikor felálltam gyors a közeli fához támasztottam táskám. De eközben figyelmetlen voltam és ahogy fordultam vissza ellenfelemhez egy jó erős jobbegyenest kaptam. Ami azért nem kis meglepetésként ért nem gondoltam volna a lányról, hogy tényleg képes ekkorát ütni, de ha ő így tesz akkor muszáj mindent többszörösen visszafizetnem. Mert én nem akarok senkinek sem adósa maradni.
Szóval erőt vettem magamon és most már teljesen ellenfelemet figyelve léptem el oldalra a rúgása elől bár így is kissé hozzáért a lába az oldalamhoz, de egyáltalán nem fájt. És szerencsémre a másik rúgás elől is sikerül ellépnem és már épp azon voltam, hogy én is rúgjak ő azonban elugrott.
- Máris megbántad, hogy kikezdtél velem és reszketve menekülnél, mint egy gyáva nyúl? Esetleg megtépjem még azt a szépen copfba kötött hajadat is mielőtt erre a döntésre jutnál?
-Ugyan már félni és ráadásul tőled? Hova gondolsz te? Nem vagy még annyira ijesztő, nekem elhiheted- Válaszomhoz sikerül mellékelnem egy gúnyos mosolyt is ellenfelem irányába majd mondandóm befejeztével kissé megmozgattam fejem, de közben végig ellenfelem figyeltem. Nem is hiába mivel ismét támadásba lendült és most is elsőként egy jobb egyenessel próbálkozott amit bal kézzel hárítottam is és én is egy jobbegyenessel próbálkoztam, hátha nekem bejön. Majd ezek után egy fejrúgással próbálkoztam és mihelyst letettem a lábam ismét ütésre emeltem bal kezemet és most azzal próbáltam hasba ütni ellenfelem. Azért ilyen pillanatokban nagyon örülök neki, hogy apa a mágia mellett még harcművészetet is tanított, ami valljuk be azért elég sokszor segített már.
-Amúgy egy kérdés, te tanultál mágiát?- Érdeklődők miután hátraugrottam úgy, hogy ne tudjon eltalálni ellenfelem.
Kérdésem csupán azért tettem fel mert bármennyire is szeretek verekedni a lételemem mégis a mágia. Hisz csak azzal keresem kenyerem és ráadásul még élvezhetőbb, lenne a harc bár tény lehet, hogy a mágiájával szemben alul maradnék, de akkor is harc közben legalább tanulok. Ha meg nem tanult semmilyen mágiát akkor meg már tudom, hogy mivel győzhetem le könnyen ha már meguntam a verekedést és mint fekete mágus kicsit ijesztgethetném is aranyos zombijaimmal és valljuk be egyre jobban szeretek másokat ijesztgetni vagy legalábbis csakis olyanokat akik megérdemlik.

Mit ne mondjak, rohadt jól esett képen törölni a csajt, olyan felszabadulttá, vidámmá tett a dolog még akkor is, ha a további kísérleteimet viszonylag ügyesen elkerülte. Kicsit meg is lepett, úgy mozgott, mint akinek van némi tapasztalata is ezen a téren, és nem csak tessék-lássék menekül a támadásaim elől. Csakhogy én nem kértem meg rá a bokszzsákot, hogy védekezzen is, szóval jobban esne, ha hagyná magát egy kicsit nagyon megverni, és akkor mindenki heppi lenne, főleg én. Szerintem ezzel mindenki egyetért, szóval telepatikusan át is sugárzom ellenfelembe a dolgot, hátha én is szert tettem efféle mágiára észrevétlenül, bár kétséges, hogy álmomban vagy tudat alatt képes vagyok tőlem idegen mágiaágakat tanulni. Így hát marad a verbális kommunikáció, mint társalgási forma, kénytelen leszek így kifejezni kívánságomat a lány felé.
- Pedig minden okod megvan rá, de ezek szerint még nem jutott el a mákszemnyi agyadig a felfedezés. Várj, ha hagyod magad, segítek gondolkozni, süketrigó.
Feleltem, majd ismét előrelendültem. Jobb egyenesem nem ért célt, ám újabb próbálkozásra már nem futotta, hiszen visszatámadott rám, és ütése nem is tűnt veszélytelennek, így védekező álláspontra kényszerültem. Sikeres elhajlásomat azonban egy elég kellemetlen találkozás követte a lány lábával, amitől egy pillanatra meg is szédültem, de sikerült gyorsan visszanyernem a lélekjelenlétem, és az egyensúlyom is, így a gyomrom már megúszta a fájdalmas találkozást az ellennel. Újra kényelmes távolságban a lánytól picit megráztam a fejemet, hiszen még mindig a hatása alatt voltam kicsit a rúgásnak, de szerencsére ő inkább kérdezősködni kezdett, így volt lehetőségem összekapni magamat.
- Nocsak, mi volt ez a szúnyogcsípés? Úgy látom kénytelen leszek téged komolyabban venni, de arra nem tudsz rávenni ennyivel, hogy egy magadfajta csitrin mágiát használjak. Túl gyors lenne a győzelmem.
Meg hát ha Ika-chan veri agyon, abban én semmi élvezetemet nem lelném, szóval hacsak nem csinál valami olyat, akkor én maradok a kéz-láb kombónál. Ugyan még ott a kardom is, de fegyvertelen ellenfél ellen azt semmiképpen nem fogom használni. Viszont ahogy említettem neki, valóban egy fokkal komolyabban vettem őt, így miután a kettőnk között lévő távolságot eltüntettem, újabb ütéseket szándékoztam neki bevinni, öklöm helyett ezúttal az annál jóval hatékonyabb tenyerem tövével. A célpontjaim pedig a testén fellelhető különböző idegpontok voltak, melyeket ha eltalálok, akkor erős fájdalmat, rövidtávú végtagbénulást vagy eszméletvesztést okozhatok, igaz arra figyeltem, hogy az ütéseim ne legyenek olyan erősek, hogy ez utóbbi bekövetkezhessen. Ja igen, és még az orrát is megpróbáltam eltörni, csak hogy az a gyönyörűséges pofikája ne legyen olyan szép és rendezett.

Ellenfelem arcán nem kicsit látszott, hogy meglepte az, hogy én is tudok verekedni nem csak Ő. Bár komolyan mit várt? Azt hogy hagyom magam megveretni? Addig álljon fél lábon! Nem véletlen szóltam vissza, ha nem tudnék verekedni lehet, hogy hagytam volna a csudába és mentem volna tovább, ne jó nem akkor sem hagytam volna annyiban...
-Nagyon sajnálom csak tudod az ilyeneket csak nagyon nehezen fogom fel, szóval maradjunk annyiban, hogy jól elverlek aztán mondhatsz azt amit akarsz!- Mosolyogtam rá angyalian miközben beszéltem. Komolyan kezdem azt hinni, hogy már mindenki hülyének nézz, de most tényleg ennyire idiótának nézek ki? Nem, nem hinném csak egyszerűen nem ismernek.
Ahogy a rúgásom végre célba ért ismét elmosolyodtam, de utána ismét ridegen néztem ellenfelemre. Aki elég szépen elhajolt támadásaim elől, sajnos. De azért jó volt látni, hogy egy kicsit megszédült, de ez még közel sem elég, ha már nekem jött akkor egy kicsit igazán elverhetem, nem de? Na jó azért valljuk be én kötöttem bele, de akkor is ideges voltam és pont, de legyen védelmemre mondva ő ütött először.
-Na várjunk csak tudod nagyon lassú a felfogásom szóval légyszíves magyarázd meg, hogy ha a rúgásom csak egy kis szúnyogcsípés volt akkor miért is akarod komolyabban venni ezt a kis verekedést?- Érdeklődtem kissé hülyét tettetve, miközben végig a lányt figyeltem, mivel nincs kedvem még egyszer találkozni az öklével mert valamiért az nem esett túl jól.
-Hm… kár, hogy nem akarsz mágiát használni pedig komolyan kíváncsi lennék milyen mágiát használsz, mondjuk nagyzolok, de nem tudok semmit mágiát?- Próbáltam kicsit idegesíteni a velem szembennállót hátha a düh elvonja a figyelmét és könnyen megtudom verni anélkül, hogy mágiára kéne pazarolnom az erőm. Mert még a 15.000 gyémántot is le kéne verni a ház tulajon, bár nem hiszem, hogy vele túl sok gondom lesz majd.
Sajnos ahogy elkezdett támadni rögtön rá kellett jönnöm, hogy nem igazán úgy sikerült a gúnyolódásom ahogy akartam mert valahogy nem hatotta meg az ellenfelemet, mivel ahelyett, hogy összevissza támadna még komolyabban vette a harcot és az ökle helyett ráadásul inkább a tenyere tövével próbált megütni. Ami valahogy nem igazán akart bejönni, de azért egyszer mikor kissé ügyetlenül hajoltam el a támadás elől, jól sikerült megütnie a vállam, ami valahogy nem esett túl jól. Ráadásul nem is kicsit elkezdett fájni, aminek következtében már én is sokkal komolyabban vettem a harcot és ahelyett, hogy folyamatosan csak elhajolgatnék a kezemmel, kezdek el védekezni, és mikor időm engedte a lány két támadása között még egy-két ütést vagy rúgást engedélyeztem magamnak, amivel néha fejét néha pedig bordáját vagy épp térdhajlatát céloztam, mikor mi volt közelebb. De egyvalamire nem számítottam, hogy mikor teszem le a lábam hirtelen állam találja el az egyik ütéssel, gondolom az orrom lehetett a cél csak kicsit eltévesztette, de a lényegen akkor sem változtat, hogy ez nagyon fájt és nagyon idegesíteni kezdett. Ezért távolodni próbáltam egy kicsit tőle, hogy pihenjek addig amíg helyre nem jön az állam, ami egy kis idő után kezdett már kevésbé fájni, de azért még így sem volt túl kellemes az érzés.
-Elég volt a játékból- morgom miközben megropogtatom ujjaimat. – Death Spike!- Mondom és egy csontdárdát húzok ki a földből és most már az öklöm helyett inkább azzal kezdtem el támadni mivel már kezdett elegem lenni az adok kapok játékból én nem akarok kapni én csak jól elakarom verni és kész nem pedig elveretni akarom magam. Ezért már a lehető legkomolyabban vettem ellenfelemet és néha egy-egy szúrással támadtam, néha pedig mintha csak egy bot lenne a dárda próbáltam azzal megütni.

Úgy tűnik ellenfelemnek is nagy a szája, legalábbis nem fél egy kis verbális adok-kapoktól sem. Köztünk csupán annyi a különbség, hogy az én szavaim mögött valódi jelentéstartalom rejtőzik, míg őrá legfeljebb az a mondás lehet igaz, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Teljesen abszurd elképzelés, hogy ő engem megverjen, ahhoz korábban kellett volna kelnie. Lehet, hogy meg tudja magát védeni egy ökölharcban, ám én nem csak egy random útonálló vagyok, annál sokkal alaposabb felkészítést kaptam, és akár a kulcsaim nélkül is megvagyok egy küzdelem során. Az a sztereotípia, miszerint egy csillaglelkű mágus a lelkei nélkül védtelen, kiszolgáltatott préda, rám egyáltalán nem igaz, köszönhetően mesterem tanításainak és saját szorgalmamnak, melynek segítségével az évek során megtanultam egy s mást. Igaz egy valódi harcművésszel szemben még én is alulmaradnék, de kötve hiszem hogy ez a lány tud ilyesmit. Abból, hogy mágiatudásom után érdeklődött, gondolom ő is tud használni valami mágiaágat és azért szeretné minél előbb bevetni ez irányú tudását, mert tudja, hogy másképpen alulmaradna velem szemben. Legalább a stratégiáját fel tudja állítani, ha mást nem is.
- Például azért, hogy nehogy elbízd magad csak azért, mert egyszer sikerült megütnöd. A lúzereknek tudniuk kell, hol a helyük.
Feleltem magabiztosan, lám milyen kedves vagyok, hogy a lassú felfogású, csökkent értelmi képességű egyéneknek is kedvezek néha néhány kedves szóval Neutral

Támadásom elég elsöprő volt ahhoz, hogy ne kelljen nagyon védekezésre koncentrálnom, hiszen csupán egy-két alkalmat hagytam ellenfelemnek véletlenül arra, hogy vissza-visszabökjön a kezével vagy a lábával. Minimális védelmem arra elég volt, hogy a fejem és a lábam felé érkező csapásokat elkerüljem, vagy félreüssem, hiszen nem akartam, hogy érzékeny pontot találjon el. Oldalamat viszont ott kellett hagynom ezeknek a kontráknak, nem esett jól kézre annak védése is, így egyszer-egyszer el kellett viselnem, hogy fájdalmas találatot kapok oda. Cserébe nekem is sikerült meg-megütnöm, bár orrtörés helyett csak az állát sikerült jó alaposan megkoccantanom, de ez is elég volt ahhoz, hogy visszakozzon. A szünet nekem is jól jött, kissé már lihegtem a folyamatos erőkifejtéstől.
- Nem csak süket, de vak is vagy. Kíváncsivá tettél, vajon minden érzékszerveddel vannak problémáid? Ilyen szimbólumot nem kapsz a boltban a tetkós rágóhoz :/
Mutattam a vállamra, melyen ott díszelgett a Fairy Tail címere. Így talán már neki is egyértelmű lesz, hogy nem a levegőbe beszéltem, amikor azt állítottam, hogy én is tudok mágiát használni. Ellenben őrajta nem láttam sehol céhtagságra utaló jelképet, ami persze nem jelentett semmit, hiszen vannak szabadúszó mágusok, és persze az is lehet, hogy csupán nem látszik a szimbólum a ruhájától. Bár annak nincs sok értelme, hogy az ember elrejtse a hovatartozását, hacsak nem egy sötét céhhez tartozik.
Úgy tűnt, ő is befejezte a tapogatózást, és úgy döntött, hogy szintet lép. Határozott tekintetéből nem sok jót olvastam ki, így kezemet lassan a kardom felé csúsztattam. Arra viszont nem számítottam, hogy fegyverét a földből fogja kihúzni, arra pedig pláne nem, hogy az egy csontpenge lesz! Fekete mágia a javából >.> Meglepetésemben viszont pechemre elvétettem a kardom markolatát, így az első támadása folyamán már csak arra jutott időm, hogy a kezemmel hárítsak, így az alkalmi fegyver egy jó mély vágást hasított a tenyerembe. Másodszorra már sikerült azonban megragadnom a katanám, bár a sérülés miatt arról nem is álmodhattam, hogy két kézzel fogom megragadni, csak magamat zavartam volna vele, ha megkísérlem. Kezdeti megingásomból néhány pengeváltás után tudtam csak teljesen kiszabadulni, ez alatt pedig veszélyesen közel kerültem egy fához hátrálásom alatt, de még azelőtt megvetettem a lábam, hogy sarokba szorított volna, és dárdáját is megakasztottam fegyveremmel.
- Ha nem ismernéd fel a jelet, amit lehetségesnek tartok ha rólad van szó, elárulom, hogy a Fairy Tail mágusa vagyok. A nevem pedig Tiffany, bár úgy sem hallottál rólam. Benned kit nem tisztelhetek? Talán valami sötét céh tagja vagy?
Kérdeztem halk, némileg fenyegető hangon, majd a mozdulatlanságot megtörve egy erőteljes rúgást szerettem volna bevinni a lány gyomrába. Nem lett volna rossz találni, de a célom inkább az volt, hogy átvegyem a kezdeményezést. Úgy lendültem meg előrefelé, hogy katanámmal elsősorban a végtagjait céloztam, a mozgását akartam megnehezíteni. De sérült bal kezemet sem ártott volna hasznomra fordítani, így erősen koncentrálva lestem egy olyan pillanatra, ahol esetleg elkaphatom a fegyverfogó csuklóját, és a meglepetést kihasználva végrehajthatok rajta egy dobást. Ha pedig a földre kerül ennek következtében, akkor ráugrok és a torkának szegezem a pengémet.

Az ellenfelemmel való küzdelem során egyre jobban kezd bennem tudatosulni az a gondolat, hogy talán még sem kellett volna úgy rátámadni szegény lányra, mivel ha az erőviszonyokat nézzük körülbelül egy szinten vagyunk, és ha véletlen én nyerek akkor sem fogom megúszni olyan könnyen. Bár ki tudja? Lehet, hogy ellenfelem csak egy kicsit ért a mágiához, ami nekem azért valljuk be nagyon is kedvező lenne.
-Ebben én is teljesen egyetértek veled, szóval most már nyugodtan feladhatod a harcot úgy sem nyerhetsz!- Mosolyogtam ellenfelemre magabiztosan, csak hogy véletlenül se higgye azt, hogy csak úgy beszólogathat nekem, nem olyan fából faragtak engem, hogy az ilyeneket eltűrjem. De azért be kell vallanom, hogy egy kicsit idegesített ellenfelem beszólogatása, és az sem javított sokat az idegi állapotom, hogy csak néha-néha találtam el, de akkor is csak hasát vagy bordáját amitől különösebben nagy baja nem lett. Bár azért az a kis szünet amit hagyott, hogy összeszedjem magam az álltámadás után azért nagyon jól jött és ahogy látom nem csak nekem, ellenfelem is ugyanúgy lihegett mint én, hát igen fárasztó az ökölharc.
-Most, hogy említed mintha volna otthon egy szemüvegem, megvárod még haza megyek érte?- Néztem rá kedvesen, hátha ezzel még jobban feltudom idegesíteni mivel én tulajdonképpen nagyon jól szórakoztam a szócsatánkon, jó nem mondom azért idegesített egy kicsit, hogy milyen nagyszája van a kis ellenfelemnek, de azért engem se kell félteni főleg akkor nem ha öniróniáról van szó. Ahogy a tetkós rágót említette csak még jobban elmosolyodtam és nem tudom megállni szó nélkül. - Oh, pedig én múltkor pont ilyet láttam az egyik boltban!
Mondom, de azért egy kicsit jobban szemügyre veszem azt a kis jelet és villámcsapásként ér a felismerés, hogy a Fairy Tail klán szimbóluma az, s egy pár pillanatig ennek köszönhetően csak mereven nézek magam elé miközben fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok, leginkább arról, hogy vajon ő hogy kerülhetett be Fiore egyik legerősebb céhbe? És ha ő bekerült, akkor talán én is bekerülhetnék…, de ezek a gondolatok gyorsan tova is szállnak mivel most inkább a harcra figyelek.
Majd ahogy megidéztem csontdárdámat láttam ellenfelem arcán a meglepettségét, gondolom arra ő sem számított, hogy pont egy fekete mágussal kezd ki, hát mit ne mondjak nem volt jó ötlet, de még hátra van az, hogy ő is megmutassa a mágiáját, mert ki tudja talán erősebb nálam. Ez valahogy nem látszik rajta, de azért szó mi szó ökölharcban nagyon jó, ami azért alapjában véve is dicséretes.
Ahogy támadásba lendültem nyúlt a katanájáért a lány, de nagy szerencsémre annak markolatát elvétette amit csupán a meglepettség utóhatásának tudtam be. S így sikerült is egy szép kis vágást ejtenem kezén, ha így haladunk talán még jól is elsülhet ez a harc, bár ezt rögtön cáfolja az, hogy másodjára már sikerül megfognia katanája markolatát és szépen el is kezdi hárítani támadásaimat, de azért engem sem teljesen hagyott el a szerencse, mert ahogy védte támadásaim közben egyre csak hátrált aminek meg is lett az eredménye. Túl közel ért az egyik fához, de ezt könnyen kiküszöbölte azzal, hogy megakasztotta dárdámat.
-Azért annyira még én se zakkantam meg, hogy ne ismerjem fel Fiore egyik legerősebb céhének a jelét! Hm, Tiffany? Nem, hála az égnek még nem hallottam rólad. Hogy én ki vagyok? Most szívesen mondanám, hogy a halálod elhozója, de ez már túl elcsépelt szöveg meg igazság szerint megölni se nagyon akarlak szóval maradjunk annyiban, hogy Elizabethnek hívnak! - Mondom ki nagy nehezen nevem, igazság szerint a beszéddel csak húzni szeretném az időt, már kezdek kicsit fáradni, és így legalább pihenhetek, bár azért az sem mellékes tényező, hogy továbbra is hőn áhított célom Tif további idegesítése, ha még nem lenne nagyon ideges. Bár van egy olyan érzésem, hogy ezt a kis piszkálódást visszafogom én még kapni tőle.
-Nem, nem vagyok híve a sötét céheknek, túl jó szívem van nekem ahhoz, hogy bérgyilkost játsszak nap mint nap - mosolyodtam el miközben a mellettünk lévő fa alatt pihenő táskámra pillantottam csak azért, hogy meggyőződjek arról, hogy igen még nincs baja szóval valószínűleg a tojás is jó helyen van, azonban engem nem kis meglepést ért mivel miközben én másfele nézelődök Tiff épp hasba rúgni készül. Ami alapjában véve nem is lett volna gond ha kibírok előle térni, de időmből csupán annyira futott, hogy valamelyest kezem hasam elé tudtam húzni és hátrább is léptem egyet. Maga a rúgás azért annyira nem volt fájdalmas csak egy kicsit fájt tőle a kezem és a hasam, de ez már nem újdonság mostanában a munkáim során túl sűrűn sérülök meg szóval már kezdem az ilyen apróságokat megszokni.
Ezután csak a biztonság kedvéért, hogy nekem biztos ne legyen jó Tif elkezdett rendesen támadni katanájávával s eleinte gyönyörűen védtem támadásait és néha-néha egyet-egyet én is szúrtam felé dárdámmal, de egyre jobban kezdtem lassulni aminek végül az lett a vége, hogy egy szép kis vágást szereztem a jobb vállamra. Ráadásként valahogy sikerült elkapnia a csuklómat és egy szép kis mozdulattal el is dobott ennek köszönhetően el is ejtettem alkalmi fegyverem, de mivel azért én is tanultam egy kis harcművészetet nem volt annyira megrázó élmény a dobás. Sőt ahogy földet értem abban a pillanatban gurultam oldalra és álltam is fel gyorsan így igaz, hogy elég messze kerültem fegyveremtől, de legalább Tiffany nem tudott egyenlőre megtámadni, vagy legalábbis végső csapást mérni rám. De a következő támadások sem várattak túl sokat magukra ismét támadásba lendült én pedig ismét megidéztem egy csontdárdát és azzal próbáltam védekezni ami leszámítva egy két kisebb sebet kezemen jól is ment és közben két hullát is életre keltettem, amik el is kezdték két oldalról támadni Tiffanyt közben pedig én is támadtam a lányt, mivel részben figyelmét már lekötötte a két zombim.

Ahogy a lány feleselését hallgattam, idegességem egyre inkább átcsapott valami másba. Egyáltalán nem tudtam kihozni a sodrából, hiába köszörültem rajta a nyelvemet, ráadásul hasonlóan éles ízlelőszervvel áldotta meg a sors az ellenfelemet, így lassan értelmetlenné vált a szócsata és kiegyezhettünk egy döntetlenben. Egyikünk sem fogja tudni felhúzni, és így hibára kényszeríteni a másikat, ellenben a folyamatosan beszéd elterelte a figyelmemet az egyre komolyabbá váló küzdelemtől, amely viszont arra hivatott, hogy a fáradt gőzt kieresszem. Mégis feltámadt bennem a bizonyítani akarás érzése, meg akartam mutatni ennek a csitrinek, hogy igenis én vagyok a jobb, szebb, ügyesebb, okosabb, meg amit csak akartok. És valahol itt kezdte elveszíteni az eredeti célját kettőnk veszekedése, hiszen abban a pillanatban, hogy ő felsértette a tenyeremet, én pedig megvágtam a vállát, véresen komoly küzdelemmé vált az ártatlan lökdösődésnek, verekedésnek induló harcocska, mely igazából nem sokban különbözött attól, amit a klánházban tapasztalok időről-időre... azaz majdhogynem minden nap. Ott közbeavatkozik a Mester, hogy ha netán elfajulnának a dolgok és mágiához nyúlnánk, itt viszont nincs senki, aki leállíthatna minket. Márpedig gyanítom egyikőnk sem fog visszakozni addig, amíg le nem győzi a másik felet, szóval nincs más hátra, mint az előre. És én fogok nyerni, ez nem vitás!
- Akkor? Melyik céh tagja vagy, Elizabeth, ha nem egy sötét céhé? Bár kötve hiszem, hogy egy olyasvalakit, mint te, alkalmaznának valahol.
Szúrtam oda még azért egy magabiztos mosollyal a következő kötekedős félmondatom, csak mert miért ne? Bármennyire is be akarom fejezni a felesleges szócséplést, a beszólogatás a részem, szinte automatikusan jön belőlem :/ De azért most már tényleg igyekeztem a harcra koncentrálni, főleg mivel hiába a sikeres kombináció, a lány lélekjelenlétének köszönhetően ki tudott bújni a szorult helyzetből, mi több, hiába fosztottam meg a fegyverétől akciómnak köszönhetően, ő teremtett egy újat. És nem csak új fegyvert, de hamarosan új résztvevőket is hozott kettőnk csatájába, én pedig kénytelen voltam támadásról védekezésre váltani.
- Három az egy ellen? Nem vagy te egy kicsit szemtelen és legfőképpen tisztességtelen?
Háborodtam fel a fordulaton, miközben egyre kétségbeesettebben és egyre kevesebb sikerrel próbáltam visszatartani a két zombit és Elizabethet. Míg az élőhalottakat eleinte távol tudtam magamtól tartani jól irányzott ütésekkel és rúgásokkal, kardom pedig biztonságot szolgáltatott a csontpenge ellen, a három ellenféllel való küzdelem rohamos gyorsasággal fárasztott és hirtelen azon kaptam magam, hogy mind az oldalamon, mind a karomon vágott sebek éktelenkednek már.
- Hát jó, ha te kettővel jössz, én jövök tízzel.
Nyögtem ki fogcsikorgatva, majd minden erőmet összeszedve kitörtem az ellenfelek gyűrűjéből és konkrétan menekülőre fogtam. Szégyen a futás, de hasznos, főleg ha időt akar nyerni az ember. Szabad, ám sérült kezemmel persze egyből a kulcsaim után kaptam és egy kevés tapogatózás után le is akasztottam a legalkalmasabb kulcsomat a jelen szituációra.
- Hirake, kujiraza no tobira, Cetus!
Kiáltottam el magam, az ezüstkulcsot a magasba emelve, ám legnagyobb megrökönyödésemre az égvilágon semmi sem történt. Pontosabban nem is volt ez olyan meglepő, én pedig halk káromkodással vettem tudomásul az immáron sokadszorra előforduló jelenséget.
- Francba már, miért pont most? HIRAKE, KUJIRAZA NO TOBIRA! CETUS!
Üvöltöttem torkom szakadtából, de imáim ismét süket fülekre találtak, szó szerint. De nem adtam fel, és a negyedik próbálkozásra végre felragyogott a mágikus ezüsttárgy, én pedig végre befejezhettem a futást és hirtelen fékezve szembefordulhattam ellenfeleimmel, magabiztosan rávigyorogva Elizabethre. Önbizalmamat pedig az előttem megjelenő kislány okozta, tőle reméltem a fordulatot, teljes joggal. Ha nem lennének az "aprócska" jellemhibái, közel olyan erős lehetne, mint bármelyik aranykulcs.
- És ím, belépek a küzdelembe én, a nagyszerű és hatalmasságos Cetus~de geso! Miért szólítottál, Tiffany?
Fordult felém Ika-chan, én pedig egy szimpla kézmozdulattal jeleztem merre nézzen, ha meg akarja látni ellenfeleinket. Szerencsére nem vak, csak jóformán süket, ezért is mutogatok inkább beszéd helyett, ha tehetem.
- Uh, mik ezek az undorító valamik? Én nem akarok hozzájuk érni~de geso! T_T
- Semmi bajod nem lesz, ha megérinted őket, egyedül viszont nem tudom felvenni ellenük a versenyt, kellesz te is! Ne mondd, hogy megijedtél?!
Feleltem a siránkozásra kábé úgy, mintha egy 90 éves öreg, nagyothalló nénihez kéne beszélnem, és ami azt illeti, nem is álltam messze az igazságtól, legalábbis ami a nagyothallást illeti.
- Tch... mit képzelsz rólam, ki vagyok? Én nem félek semmitől és senkitől~de geso!
Húzta ki magát büszkén a tintahal, de ahogy visszafordult a zombik felé, látszott rajta, hogy megremeg az undortól, és kicsit habozva bár, de azért mozgásra bírta "haját" azaz a tíz csápot, mely a feje körül lógott eddig. Én egyelőre a háttérből szándékoztam figyelni az eseményeket, hogy kicsit kipihenjem magam, kérdés hogy Elizabeth ezt mennyiben fogja hagyni. De amíg Ika-chan itt van, addig tíz segítő csáp áll rendelkezésemre, melyből hat a némi tétovázás után ki is lőtt a két zombi és a lány felé, két-két darabot juttatva mindegyikőjüknek. Remélem azért a kislány nem lesz olyan ostoba, hogy beleszaladjon Elizabeth kardjába, azért a csápok bár kemények és erősek, de nem sérthetetlenek :/

// Gomen ^^" Nem akartalak ennyire megváratni Embarassed

//

Ez a harc kezdett már kissé az idegeimre menni az még hagyján, hogy hallgatom Tiffany csipkelődéseit, mert én is azt teszem, jó szokásomhoz híven, de az, hogy nem képes feladni a harcot az már felettébb zavart. Komolyan kezdem azt hinni, hogy ez mégse lesz olyan könnyű győzelem, mint hittem sőt ha így halad és valami okosat talál ki vagy használja a mágiáját akkor talán még ő is nyerhet, és valamiért ez a felállás nekem nagyon nem tetszik. Ne hogy már egy ilyen kis mitugrász verjen el! Bár egy biztos ahogy most áll a mi kis csatározásunk egyenlőre döntetlen a küzdelem pedig én már bevetettem az egyik mágiám, de azért ő azzal, hogy kardot hord magánál ebből a térből azért előnyben volt.
-Nem vagyok egy céh tagja sem, néha sokkal jobb egyedül!- Válaszoltam mindenféle csipkelődést mellőzve, ami azért valljuk be elég szokatlan tőlem, de hát ha egyszer már unom, akkor meg miért csináljam? Az csak eltereli a figyelmem a harcról amiben ráadásul nem áll szándékomban veszteni ahogy valószínűleg az ellenfelemnek se és ezt valahogy megtudom érteni. Mi emberek azért elég kiszámíthatóak vagyunk, mindig csak nyerni szeretnének sokan ehhez képesek alávaló eszközöket is használni. Míg mi mágusok maradunk a mágiánál ami sokkal pusztítóbb fegyver tud lenni mint bármi más és néha mégis milyen felelőtlenek vagyunk. Pont mint most én meg Tiffany csak úgy egymásnak ugrunk mindenféle mondva csinált okok miatt csak hogy levezessük a feszültséget.
-Nem, nem mondhatnám, de ha szeretnéd lehetek négy az egy ellen is- mosolygok rá vidámságot színlelve. Szerintem Tiff komolyan nem tudja, hogy mi a tisztességtelenség, ha már ezt annak veszi, mert ez közel sem az csak kihasználom a mágiám. Ha már egyszer nagy nehezen megtanultam, akkor már legalább használjam is. Bár lehet, hogy nem épp egy céltalan verekedésben kéne használni, de kit érdekel? Ugyan ki tart vissza attól, hogy ezt tegyem? Senki! Egy céhbe sem tartozom nincs kinek elszámoljak a tetteimmel, vagyis talán apa, de ő meg nem szólhat már bele az én életembe!
Végre már kezdem látni az értelmét annak hogy nem egyedül harcoltam a lány ellen és hogy a mágiához folyamodtam mert ahogy én egyre csak a csontdárdával próbálom megsebezni, drága élőhalottaim is ezen ügyeskedtek. Vagyis csak azzal, hogy lehetőleg eltereljék ellenfelem figyelmét és közben néha-néha még meg is üssék csak úgy jelzőleg, hogy ők is itt vannak, persze azért én sem úszhattam meg sérülések nélkül, azért még annyira nem vagyok szerencsés. De azért én még mindig jobban nézek ki mint Tiffany mert nekem csak pár sebem van a kezemen és egy az oldalamon, meg az egyik zombimnak már hiányzik az egyik keze, de ettől függetlenül serényen támadja a mi közös kis ellenfelünket.
-És én még komolyan azt hittem, hogy a Fairy Tail-esek erősek, de úgy látszik csalódnom kell!- Kommentáltam a látottakat majd nem sokkal ezután Tiffany elkezdett nagyzolni, hogy majd ő jön tízzel na arra leszek én kíváncsi. És amilyen bátor emberről is van szó elkezdett menekülni és mivel sok kedvem nem volt futni így csak szépen lassan sétáltam ellenfelem felé élőhalottaimmal az oldalamon akik egy lépéssel mögöttem sétáltak két oldalról közre fogva. Majd ahogy egyre közelebb értem a lányhoz rákellet jönnöm, hogy csillagmágussal van a dolgom, ami valamiért nagyon nem nyugtatott meg. Nem szeretem a csillagmágusokat, túlságosan is nagyra tartják sokan magukat mert képesek a csillagszellemekkel harcolni, mondhatom nagy dolog. Kötsz egy csillagszelemmel szerződést aztán hívod az pedig elvégzi helyetted a piszkos munkát, na nem mintha mi nekromanta mágusok nem ugyanezt tennénk a zombijainkkal, de azért azokat legalább mi irányítjuk.
-Hogy jutottál be a Fairy Tail-be Makarov jótékonysági napot tartott?- Teszem fel kérdésem csak, hogy egy kicsit még cukkoljam, tudom, hogy sok értelme nincs de akkor is ez már a lételemem nem olyan könnyű abbahagyni főleg, hogy így akár pár dolgot még meg is tudhatok a céhről és akkor nekem könnyebb lesz majd a jelentkezés.
-Ez nem jött be!- Mosolygok magabiztosan mikor nem sikerül Tiffanynak a csillagszellem idézés, úgy tűnik nagyon kezdő még a mágia világában, bár ez számomra előnyös dolog számára már kevésbé, és csak, hogy lássa jó szívemet inkább mosolyogva néztem szerencsétlenkedését miközben szépen lassan sétáltam felé mert ő folyamatosan hátrált.
-Szerintem nem érdemes többször próbálkoznod!- Próbáltam egy kicsit belerondítani az önbizalmába a harmadik próbálkozás után, de lássanak csodát negyedjére csak sikerült neki és ami vagy inkább aki megjelent előtte az kicsit ledöbbentett. Egy tintahal szerű lány állt velem szemben és tíz fura csáp volt a haja helyén, mit ne mondjak elég érdekes látványt nyújtott, ráadásul a haja az kifejezetten nem tetszett főleg, hogy volt egy olyan balsejtelmem, hogy azzal fog támadni.
-Még, hogy nem lesz baja!? Mérgezőek, nem is kicsit ha hozzájuk érsz akár meg is halhatsz!-Próbáltam nagyon komoly képet vágni miközben a tintahal szerű lányhoz beszéltem, és nem kis örömmel töltött el az undor amit láttam Cetus arcán miközben kedves élőhalottaimat méregette.
Majd végül egy kis győzködés után lássanak csodát igazam lett a csápjaival támadott. ~Komolyan elmegyek most már jósnak, hogy én akkor mennyit is keresnék.~ Ábrándoztam el egy pillanatra majd gyors a tőreimet rejtő tokhoz nyúltam és az egyik törőm az egyik zombinak míg a másikat a másik zombinak adtam oda, hogy valamelyest boldoguljanak, de védekezésre már nem volt időm. Cetus csápja mellkason talált ami nem volt valami kellemes érzés, de tudtam, hogy nem pihenhetek így erősen megmarkoltam dárdámat és a fájdalommal nem törődve (vagy legalábbis próbáltam nem törődni vele) hárítottam a dárdával a többi csapást. De egyenlőre sajnos a csápokon nem tudtam sebet ejteni, ráadásul az is felettébb aggasztó volt, hogy a zombijaim se nagyon tudták felvenni a harcot, mert úgy ahogy védték a támadásokat de vissza támadni már nem volt idejük. Ezen okok miatt úgy döntöttem hívok még egy kis segítséget ezért Tiff mögött még egy hullát keltettem életre amit rögtön a lány ellen uszítottam, ha már én nem tudok pihenni akkor már ő se tegye. Ezután egy számomra sors döntő pillanat következett mert végre valahára sikerült az egyik csápot megvágni és ennek köszönhetően Cetus már kevésbé támadott és ahogy zombijaimra néztem rá kellett jönnöm, hogy nincsenek túl jó állapotban, de ettől függetlenül mindegyik tartotta magát és az egyiknek ráadásként még sikerült is megsebezni a csillagszellem mindkét csápját. Komolyan kezdem azt hinni, hogy még sincs minden elveszve, vagy legalábbis nem reménytelen a helyzet, de azért egy biztos ezt a lökdösődésnek induló kis csatát nem vehettem félvállról és ha szerencsém van sikerül nagyobb sérülések nélkül megúsznom és talán még a Fairy Tailbe is csatlakozhatnék, bár nem biztos, hogy jó szemmel néznék, hogy rátámadtam az egyik tagjukra…
-Tiffany, szerintem mindenkinek jobb lenne ha feladnád, szegény csillagszellemed nem bírja túl jól!- Cukkoltam tovább a lányt, hátha ezzel végre feltudnám húzni, de ez nem nagyon akart bejönni ő túl nyugodt ahhoz, de legalább engem örömmel tölt el, hogy egy kicsit piszkálhatom. De a csipkelődés közben sem pihenhetek túl sokat mert a csillagszellem valamiért nem akarja abbahagyni a támadást így kénytelen vagyok folyamatosan mozogni, de valamiért Fortuna engem nagyon pártolhat mivel nem kis csatározás ugyan, de sikerült elérnem azt, hogy Cetus meghátráljon a harcból. s ezt a pár pillanatot a harc szempontjából egy teljesen felesleges dologra pazaroltam még pedig a táskámra pillantottam ami sajnos egyre közelebb van hozzánk, ami nem túl jó dolog, nem akarom, hogy a tojás megsérüljön.

//Először is nem baj, másodszor pedig én is bocsánatot kérnék azért, hogy ilyen későn írtam.//

A harcot lezárom. Jutalmatok 50 VE fejenként, és Elizabeth familiárisának pedig 10 VE.

» A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!
» A csillagok hagyatéka, részlet ~ Trianna
» Csillaglelkű mágusoknak!!! - A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!
» Tiffany Nysen
» Tiffany Nysen