Dead Shadorick - belépések & kilépések!

Tárgy: Dead Shadorick - belépések & kilépések! Vas. Nov. 07, 2010 2:11 pm

Már rég kerestem egy sötét klánt. Nem azért, hogy letelepedjek oda, hanem azért, hogy valahonnét bírjak komoly megerőltetés nélkül is munkát találni. Ráadásul, abban is reménykedtem, hogy esetleg lesz ott nekromanta is, akivel megküzdhetek. Nem igazán érdekelt semmilyen szabály, a célom az volt, hogy a legerősebb nekromanta legyek, hogy miért arra már nem emlékszem. Talán nem is számít, majd ha az leszek, talán eszembe jut, nem igazán érdekel. Értesüléseim szerint a közelben van egy sötét céh, amely pont ideális lenne átmeneti szálláshelynek. Egy nagy, de ennek ellenére rejtett épületet kerestem. Végül meg is találtam azt, az ajtót nyikorogva kinyitva tekintetek szegeződtek rám. Nem igazán érdekelt a dolog, inkább vártam, hogy ők szólaljanak meg, semmint, még hogy én kezdeményezzem a dolgot.
- Még egy újonc!? Hmm… lásuk csak talán megkönnyítheted a dolgunk. – A felszólaló épp egy szobából tartott kifelé, nyomában két tizenévesnek tűnő sráccal. Talán nemrég fejezhették be a tanulmányaikat, ki tudja talán épp barátok, nem tudom, minden esetre várom a férfi szavait.
- nos, mivel nincs túl sok kedvünk arra, hogy ezen a szűk helyen túl sokan legyünk, arra gondoltam esetleg megküzdhetnétek a helyekért. Legalább a régebbi tagok is jól fognak szórakozni egy kicsit, nemde? – A férfiak hangosan kezdtek el kiabálni, ami nem igazán tetszett a füleimnek, de hát mit van mit tenni, ha egyszer csatlakozni akarok, akkor ezt meg kell tennem. Az agg úr bennünket egy harctérféleséghez vezetett, ahol már többen is voltak, talán ez lehetett az edzőtér, nem tudom, minden esetre a férfi rövid szónoklata után inkább körbeállták a teret az emberek. Amint a bíró jelet adott a harc elkezdődött.
A kettő rögtön a fejemet akarta volna venni egy együttes árnyököllel. Szerencsére a fejem igen magasan van, így elég volt csupán farkassá változni, ahhoz hogy minden egyéb nélkül megússzam a dolgot. A közönség ez a húzás nem nagyon tetszett, talán mert ez nem igazán volt sötét mágia és ezért vesztett a látványosságából, minden esetre megszólaltam.
- Ez két támadás volt, még egy lehetőségetek van. – Mondtam nekik, monoton mély hangon, mire a srácok összenéztek, majd egy fura mozdulattal előhúztak két csontbunkót és egy csigolyaostort. Ezek szerint ők is tanultak némi nekromanta mágiát. Ennek hatására arcomon torz mosoly futott végig, majd vártam a srácok lépéseit. Az egyik csontbunkót felém hajította a srác, majd mind a ketten elindultak irányomba. Egy árnyököllel simán széttörtem az eszközt, majd a másik kettő felé is küldtem egy-egy hasonló mágiát. Erre mind a ketten hátráltak egy kicsit, mire én is előhúztam egy csigolyaostort. Fél kezemmel az ostort tartottam a másikkal pedig kész voltam egy másik támadást indítani. A kettő együtt rontott irányomba, egyikük balról a másik pedig jobbról. A jobb oldalinál egyetlen csontbunkó volt, amíg a másiknál egy kemény csigolyaostor. Az ostoros férfit egy erős árnyököllel hátrébb repítettem, amíg a másikat az ostorom segítségével a padlóra küldtem.
- Te… Te… ezt megbánod!? - Ezek után már nem sok dolog volt hátra, A férfi agyatlanul csapkodott össze-vissza nem igazán volt ellenfél a figura, mégis voltam elég kegyetlen, ahhoz hogy a szeretett ismerősét használjam fel figyelemelterelésre. A halott test felállt és az ellenemhez sétált, mire ő lefogta azt, én pedig lesújtottam az ostorommal rájuk. Mind a kettejük feje alaposan behorpadt, már akkor szörnyet haltak, de nem érdekelt. Még vagy hármat rájuk ütöttem kemény eszközömmel, csak azért, hogy testük felismerhetetlen legyen bárki számára is. Kezem elhúztam a szám előtt, evvel letörölve a szám szélére kerülő vért, majd az agg alak felé fordultam.
- Na, akkor a céh tagja vagyok!? – Kérdeztem a főnöktől, mire ő magához térve csak bólintott egyet.
A kis show műsorom után kiviharzottam az épületből és a közelben kerestem egy szállást. Nem igazán volt kedvem fizetni a szállásért, így úgy döntöttem keresek egy lakást, amit egy jelentéktelen figura ural. A tervem az volt, hogy kinyírom a fickót és zombimmá teszem, ha pedig a szomszédok kérdezősködnek, miért alszom nála, elárulom, hogy beteg és kész. A terv már kész volt, már csak keresnem kellett egy egyedül élő egyént, akivel senki nem törődik. A város szélén egy egész jó kis házban egy fiatal özvegy nő élt. Az emberek inkább nem is törődtek vele, hiszen ki sem mozdult a lakásából esetleg vásárolni. Az éjjel aztán betörtem a csajhoz és kinyírtam. A lánynak hosszú vörös haja volt, barna szeme és átlagos magasságú, keblei az átlagnál kicsit nagyobbak, a dereka talán túl vékony is, a lábán alig volt bőr, de mikor megtámadtam még élt. Nem okozhattam neki túl nagy sérülést, így csak a tulajdon kezemmel megfojtottam. Mikor már kimúlt ebből a világból a feje előrebukott és már szuszogni se szuszogott. Ekkor aztán belé árasztottam a mágiám és életre kelt, majd lassan az ágyához sétált én pedig nekiálltam felfedezni a lakást. Három hálószoba volt benne, egy sárga festésű egy ágyas, egy fehér színű két kiságyas szoba és végül a nő lakhelye egy vörös festésű franciaágyas szoba. Természetesen volt egy fürdőszoba és egy konyha is. Az éjjelt végre ágyban tölthettem, már arra se emlékszem, mikor feküdtem a saját ágyamban, de most nem is érdekelt.
Másnap úgy döntöttem, hogy alapítok egy csapatot, ahogy azt a céheknél általában szokás. A régebbi tagok nagy része már benne van egy csapatban, amíg az újjak elég gyengék, így nem nagyon bírok jó csapatot alapítani.

Áh, végre. Sötét hullás emberünk is megállapodott végre egy klánnal. Helyes, helyes. Very Happy

Természetesen a történettel minden rendben, így elfogadom. Csak aztán nehogy lebukj, ha jön a rendfenntartó erő és razziát tart a házban Very Happy

Kellemes megkönnyebbülés! - SO kilépés.

Korán reggel kopogtattak nálam, ez pedig már önmagában nem nyerte el a tetszésemet. Bal lábbal kelve kinyitottam az ajtót a vendégemnek. Ahogy gondoltam egy céhtársam zavart fel az álmomból. Saját érdekében, úgy gondoltam, hogy jobb, ha valami halaszthatatlanul fontos dologgal zargat ilyenkor. Néhány pillanatig csak álltunk egymással szemben. A srác egy ifjú tizenéves suhancnak tűnt. Mivel nem akart megszólalni, csak egyszerűen lefagyott, letorkolltam, mielőtt bármit szólt volna.
- Mondjad má’, mi van!? –Hangom érces és kemény volt, a fiú összerezzent, majd gyorsan válaszolt.
-A mester hívat! – Már megint ő. Manapság igen csak népszerűvé váltam a számára. Nem telt el hét, hogy legalább kétszer ne beszéltem volna vele. Bosszantó, ráadásul van nekem jobb dolgom is, mint az ő feladatait elvégezni.
-Akkor vigyázol az utamból , te cafat!? – Nem tudom miért, de rettentő ingerült s türelmetlen voltam akkor.
Az alagsori termen keresztülvágtam, s ekkor, mint mindig szemet szúrtam jó néhány mágusnak. Ilyenkor mindig olyan erősnek érzik magukat, mintha érdemesek lennének arra, hogy velem egy légteret szívjanak. Felháborító! A megszokott szemárok kereszttüzében keresztülvágtam a termen és a vezér irodájánál egy meglepő felfedezést tettem. Körülbelül t-hat fő állt sorban, mikor az egyikük hátrapillantott, vetett rám egy amolyan „Ki lennél te?” pillantást, majd pedig visszafordult és várta, hogy a sor elkezdjen fogyni. Természetesen nem vártam ki a sorom, utat törtem magamnak, egészen az ajtóig. Az ajtónál pedig bekopogtam, majd rögtön be is nyitottam.
A céh vezetője természetesen a kárpitos foteljában ült, vele szemben pedig egy középkorú nő. Nem igazán tudtam mire vélni a helyzetet, a küldönc azt állította fontos dologról van szó, így nem értem, mit keres itt ez a nő, s ez a sok sorban álló szerencsétlen.
- Áh, Dead, kérlek, várd ki a sorod odakinn! – Ezelőtt, ha valamiért hívatott az öreg sosem kellett sorban állnom. Nem értem, ha újból csak egy sürgős feladatról lenne szó, akkor mégis mi ez az időhúzás. Mélyen a főnök szembe nézte, ezzel kifejezve nemtetszésemet az irányába. Ő viszonozta a nézést, néhány másodpercig csak vártunk, majd végül én léptem. Visszamentem a folyosóra, majd becsaptam az ajtót, s fogamat csikorgatva beálltam a sor végére. A sor hihetetlenül lassan haladt, mintha csak egy lassú gépezet egy –egy végterméke készülne, de a gép fáradt, és egyre lassabban csinálta, amit neki kell. Körülbelül másfél órát vártam, mire sorra kerültem.
Lenyomtam a koponyás kilincset, majd a székhez sétálva helyet foglaltam. Ismét egymás szemébe néztünk. Az úr nem felejtette el a türelmetlen tettemet, de nem is rótta fel. A férfi elrendezte a papírjait maga előtt, majd azokat félre tolva immár csakis rá tudott koncentrálni.
- Dead Shadorick. – Szokatlannak találtam, hogy a teljes nevem kimondta, egyfajta jelnek, ám nem egy jó jel volt. – Mióta csak beléptél ide, utad során rengeteg emberrel végeztél. – Sejtelmes mosoly tűnt fel az öregúr arcán. De tudtam, hogy les egy ha, vagy egy azonban, ami ezt a kifejezést menten eltűnteti. – Egy ilyen helyen ez érdem. Azonban a te kárpitodon nem csak elleneink vére szárad, hanem legalább ugyanannyi céhtársaddal is végeztél. Hasznos vagy, jobban, mint bárki más! De ha nem tanulod meg kezelni a vérszomjadat, itt nincs rád szükség, mert több kárt okozol, mint amennyit érsz! Értéktelen vagy, ha nem tanulod meg kezelni ezt a hibád! Épen ezért, ha még egyetlen céhtársaddal is végzel, ki leszel rúgva, és az gondolom, tudod, mivel jár, ha távozol innét a titkainkkal! – Egy pillanatig csak ültem. ezelőtt egyetlen egyszer sem feddet meg a mester. Persze jó néhányszor megemlítette, hogy jobb lenne, ha nem végeznék minden társammal, de hogy ennyire zavarja, azt nem gondoltam volna. A vezér jelezte, hogy távozzak, én pedig kissé meglepődötten, de távoztam.
Egészen a csarnokig nem tértem magamhoz, ott azonban az egészet felháborítónak és hihetetlennek tartottam. Ahogy megtettem egy lépést egy mondat hangozott el a fejemben. Korán reggel felkelt, fontos dologra hivatkozva, hogy figyelmeztessen! Aztán pedig még felháborodik, amikor rányitok, s neki áll feljebb! Még hogy álljak sorba, sosem kellett sorba állnom! Ezelőtt sosem vegyültem az itteni söpredékkel egy sorba, most viszont mégis mert az úrnak ilyen kedve támadt! Miért probléma, hogy végzek az aljanéppel, ha haszontalanok, nincs okom arra, hogy életben tartsam őket! Nem én vagyok a hasztalan, hanem ők, akik nem tudják túlélni a találkozást egy hozzám hasonlóval. Na,meg miért kéne kezelnem a vérszomjamat, eddig minden rendben volt vele! Még sosem adódott abból probléma, hogy végeztem egy-két tehetségtelennel, most pedig hirtelen viseljem el őket! Ráadásul mégis mit akar azzal mondani, hogy kirúg, akkor fogok távozni innét, amikor akarok, erről nem ő fog dönteni! Elértem a kijáratot a csarnokból, de még nem szerettem volna távozni. Szerettem volna nyomot hagyni, ha nem is a céh egész történelmében legalább ebben a nyüves korszakában hagyok magam után egy pacát!
- Hé, tűnj már el te! – Nem vártam mást, csak ezt az egyetlen felszólalást. Kezeimet összecsapva egy haláltüskét idéztem meg. A dárdát halálos pontossággal a férfi homlokába állítottam.
Most fogok távozni.
- Viszlát, pancserek! – Ezekkel a jókívánságokkal hagytam el a Skull Order nevű céhet.

TE JÓ ÉG!!! EZT A PÁLYÁZATOT HOGY A FRÁSZKARIKÁBA NEM VETTEM EDDIG ÉSZRE?? Shocked

Elnézést Halál úrfi, hogy megvárattalak, legközelebb ha ilyen van, nyugodtan írjál egy emlékeztető PÜ-t, mert olykor elmennek itthonról. ^^"

Kicsit összecsapott munka lett ez, igazából az első (és egyetlen) kérdés, ami megfogalmazódott bennem az az, hogy hogyan tűnik majd el rólad a céhpecsét. Very Happy

Szerintem erről te is megfeledkeztél, de ezért nem fogom visszadobni az irományod, tehát pályázatod ELFOGADOM!

Üdv a céh nélküli mészárosok között! ^^

» Dead Shadorick
» Dead Shadorick
» Dead Shadorick
» Dead Shadorick
» Selejtező kör: Gabriel van Chantai VS Dead Shadorick