Dead Shadorick

Tárgy: Dead Shadorick Vas. Jún. 26, 2011 5:00 pm

Amikor egy tolvaj a tolvajoktól lop...

A vihar esőcseppjei oly nagyságúak voltak, mint egy-egy kislabda. Az égi háború, olyan hangos volt, hogy az ember azt hitte, leszakad az ég. A háztetőkön hangosan kopogtak a magához képest hatalmas, máshoz képest azonban kicsi vízgömbök. Amelyik ember tehette bemenekült lakásába, vagy legalább egy párkány vagy terasz alá menekült, ahol ha, nem is teljesen, de részben védve van az esőtől. Ahogy a földes útra potyogtak és szétestek, a föld a magas nedvesség tartalom miatt elkezdett puhulni, mígnem saras nem lett. Ahogy sétáltam a nedves talajon a közlekedés egyre bajosabbá és veszélyesebbé vált. Tőlem nem is olyan távol egy több ezer amper áramerősségű villám csapott le. Az utcákon egyedül én járkáltam, így rám volt a leginkább veszélyes, ám, ha valami nagyobb történne, az ugyanúgy veszélyes azokra is, akik a házaikban bújtak meg.
A zivatarral nem törődve, normál tempóval sétáltam végig a fél várost, magamban végig azon agyaltam, honnét kellene pénzt szerezni. A felhők mintha érezték volna, merre megyek még két óra múlva is követtek. Egy nyugodt kis erdőben haladtam, mondhatni céltalanul bolyongtam az úton. Egy várost kerestem, ám a földút hosszabbnak tűnt az átlagnál. Már jó ideje nem pihenem, így elfáradtam és egyre nyűgösebb lettem. Mikor már éreztem, hogy nyűgösségem tetőfokára hág, elkezdtem egy fedett helyet keresni. Ekkor még nem vettem észre semmi hasznosat, ám néhány perc múlva egy házat találtam.
A ház nem volt egy fejlett építmény, fából készült, de amennyire lehetett kibírta az égi áldást. Látszott rajta, hogy készítői nem igazán törődtek a külsejével, csak csináltak valamit, hogy mégse a szabad ég alatt legyenek. A faház oldalán már az látszott, hogy már nem akar túl sokáig állni. Ablakokkal már nem is próbáltak meg kísérletezni az „építészek”. Hogyha nem lett volna ez az utolsó lehetőségem, minden bizonnyal nem közelítetem volna meg. A füvön majdnem elestem, ám sikerült elügyeskednem magam az ajtóig mindenféle baleset nélkül.
A kilincset lenyomtam, s az ajtó ki is tárult. A szoba közepén egy hatalmas petróleum állt. Nyilván ezzel világítanak a sötétben, ám most lévén üres a hely, nincs használva. A mögöttem tomboló istentelen időjárás hatására megelőlegeztem a bizalmam és beléptem, majd magamra zártam az ajtót. Odabenn valamivel melegebb volt, de természetesen nem elégel, hiszen még mindig fáztam. Ekkor a szememmel valami melegítőt kezdtem el keresni. Az ajtó takarásában találtam is két ágyat, s egy másik sarokban is észrevettem másik kettőt. A közelebbibe be fekve és rendesen betakargatva magamat gyorsan el is nyomot az álom.
Mikor felkeltem szokatlanul nagy volt a csend. Nem hallottam csak halk tücsökciripelést, amely néha-néha felbúgott. A helységben korom sötét volt, nem lehetett látni semmit. Késő éjjel lehetett, amikor csak a bogarak csapnak zajt. Szememből azonban pont erre a kései órára szökött ki az összes álom. Néhány percig, még próbáltam visszaaludni, ám reménytelen küldetésnek tűnt. Végül feladtam az esélytelen küzdelmet saját éberségemmel.
Lehámoztam magamról az idegen takarót és felálltam. Lépni még nem volt merszem, mert sötét volt. Jó néhány perc múlva a szemem kezdte megszokni a sötétet, egyre több árnyvonalat láttam, mígnem sikerült feltérképeznem a szobát. Ezen felismerés után újabb néhány perccel elég bátorságot éreztem arra, hogy elinduljak különös petróleum felé. Igazából én semmit nem bírta vele kezdeni, hiszen nem tudok, sem tűzet csiholni, s gyufa sincs nálam. Mikor oda érek hozzá kezemet rárakom.
A tárgy kellemesen meleg volt, talán mert magas az a hőmérséklet, amikor használva van. próbáltam a központból még többet észlelni a helységből, ám csak egy íróasztalt fedeztem fel a lámpától északra. Lassú, jól megfontolt lépésekkel közlekedtem, de szerencsére még aznap megérkeztem az asztalhoz. A kezemet véletlenszerűen ráteszem, majd elkezdem tapintás alapján felismerni.
Vágó vagy szúró tárgy nem volt köztük, ám az egész asztalon volt egy térkép. Továbbá néhány darab toll illetve ceruza, s egy könyvet is találtam. A széléről „lezuhanva” egy több ajtós kisszekrényt találtam. A legfelsőt kinyitottam és karomat nem sajnálva feláldoztam a kutatás érdekében. Hamar találtam is egy hihetetlenül hasznos dobozt. Ahogy kivettem és megzörgettem, azt a jellegzetes zajt adta ki, amelyet csakis néhány gyufaszál és a papír ütközése adhat ki. Hamar használatba is vettem őket és a petróleum bevilágította az egész szobát.
Immár sokkal magabiztosabban másztam vissza. A térkép, mely fedte az egész asztallapot a környéket ábrázolta. Úgy fél mérföldre, délnyugatra egy barlang van, amelyhez egy fura „X” jelet tettek a tulajok. Első megérzésem az volt, hogy „kincs!”, ám sehol nem találtam a külön a barlangról készült térképet. Mindenhol megnéztem, ám sehol nem találtam. Mellettem már majdhogynem minden volt, használt zsebkendők tömege, néhány bicska, erotikus fényképek, többféle és fajta vezeték, melyeknek nagy része, már többször is elszakadt, továbbá még vagy háromnegyed hegynyi kacat, melyek közül a jóisten sem tudja, mennyit lehet használni.
Mikor befejeztem az ajtón túlról beszélgetéseket hallottam. Gyorsan körülnéztem és eszembe jutott, hogy nincs ablak, így nem tudják, hogy fel van kapcsolva lámpa. Gyorsan csináltam egy sötét pillanatot, majd a kupacból elvettem egy bicskát.
- De hát nem úgy volt, hogy együtt jövünk haza?
- Igen, de azt mondták, hogy aggódnak a kincs miatt, ezért megnézik a barlangot. – Magamban nyugtáztam, hogy sejtésem, hogy az „X” kincset jelöl helyes volt. Miközben figyelmesen hallgattam őket, lassan mögéjük lopóztam és kész voltam bármelyik pillanatban lesújtani.
- Mindig ezt csinálják!
- Ja, állandóan az utolsó éjjelen szólnak, hogy megnézik azt a trükkös barlangot! – Tehát a barlangban trükkök is vannak, még jó, hogy nem mentem csak úgy oda. De, ez azt jelenti, hogy most is vannak ott, az pedig nem jó, hiszen én nemszeretem az ellenállást.
-- Amúgy, nem tudjátok, mennyi pénzt tárolnak ott ezek az átkozott mágusok? – Egyre több és több hasznos információt hallok tőlük, ám sajnos egyre közelebb kerülnek a kupachoz.
- Srácok, nekem most nincs kedvem megkeresni a gyufát! – A kis csoport hirtelen megállt, majd a többiek a megszólaló férfi vélt irányába fordultak.
- De hát mindig te keresed meg! – Torkollta le az egyik, ám látható hatás nélkül.
- Mindegy, hagyjuk, ha jönnek a többiek majd felgyújtja John - A szoba majdhogynem kellős közepén álltak meg.
- Egyébként ki erőszakolta meg a mostani kuncsaftunk lányát? – A téma kezdett olyan dologba átfolyni, ami engem már nem érdekelt.
- Hehehe, én voltam! – Felelt a férfi, majd adtam még nekik néhány percet és elkezdtem a csendes gyilkolást.
Az első férfit hátba döftem, majd be is fogtam a száját. A többiek megijedtek, ám tenni nem tettek semmit, csak kérdezték áldozatom, mi történt. Mikor kevés élettel a testében eldőlt a zaj teljesen megrémisztette a többieket! Kezdtek kétségbe esni és most indultak meg keresni valamit, amivel meggyújthatják az egyetlen fényforrást. Az aggódó kis csapat mögé árnyékként kúsztam el, majd az egyik fejébe állítottam a bicskát. A másik kettő kapkodni kezdett az üres bútorban, egészen addig, amíg az egyik fel nem bukott a kis hegyben és elkezdett ordibálni. Az álló kis pondró nyakát gyorsan átvágtam, majd leguggoltam az utolsóhoz.
- Remélem, tetszet a kis műsorom, a gyors és csendes mészárlás. – Suttogtam a fülébe, majd az általuk keresett dobozt megzörgettem. – Bocsi, hogy kölcsön vettem, de idegesített a sötét. – A férfi mindent csinált, isten káromlott, átkozta a családom s engem is, miközben még az életéért is könyörgött.
- Esetleg nem tudsz adni egy térképet a kincs barlangjáról? – Kérdem tőle, majd hirtelen elhallgat. ezek szerint érzi, hogy megmenekülhet, tehát tud valamit a térképről.
- M-múlt hét-héten loptam el az egy-gyik póttérképet, de lehet az óta változtattak a csapdákon! - Nem értettem mit akar ezzel mondani, de úgy döntöttem nem fog érdekelni a mentegetőzése, megszerzem a térképet és megölöm.
- Add ide és megfontolom, hogy életben hagyjalak-e vagy sem! – A tag belenyúlt a zsebébe és egy összegyűrt papírt vett elő, majd átnyújtotta nekem. Miután elvettem a bicskát a földbe hajítottam, éppen hogy a fekvő test mellé hatolt, így ő, ha egy kis szívbajjal is, de túlélte az incidenst. Végül is, készséges volt, nincs okom végezni vele.
A sérültet magára hagytam, majd elindultam délkeletnek Az út során észrevettem, hogy az eső továbbáll, de az éjjel miatt még mindig hideg van. Sem az állatok, sem a fák nem mertek megzavarni a közlekedésben. Elmémben azon agyaltam, mennyi pénzt szerezhetett ez a banda. Azon is elmélkedtem, milyen csapda várhat rám abban a barlangban, na meg, hogy az említett bűvészekkel összefutok-e vagy sem. A távhoz képest egész hamar megérkeztem a célhoz.
Rövid ideig elbambultam, amíg megcsodáltam a barlang szabálytalan alakzatát. A nyíláson körülbelül hárman férnek be egymás mellett. Néhány perc múlva viszont vendégeim érkeztek. A farkas pár mind a négy szeme fenyegetően hatolt az enyémbe. Láthatóan védelmeztek valamit, úgy véltem, hogy a barlangot védik, de a kérdés az volt, a többi mágus hogy jutott be.
A kihívást elfogadva próbáltam mind a két állatot szemmel tartani, miközben a bejárat felé haladtam. Az állatok egyre hangosabban és ijesztőbben ugattak. Mikor már alig volt néhány méter hátra, az egyik elindult irányomba. Mikor már túl közelinek éreztem a földhöz hajoltam és egy árnykígyót varázsoltam elő. A megtestesült mágia nagy sebességgel tartott a fenevad irányába. A fenevad felvonyított fájdalmában, amikor a varázslat becsapódott a mellkasába. Társa rémületében szintén rám rontott. Neki sem szántam más sorsot, a sötétben szinte láthatatlan kígyó a fejébe hatolva hamar végzett vele. Ez is hamar a porba hullt, akár csak társa.
A tetemeik felett állva új dolgon kezdtem el gondolkodni. Vajon őket is felbírom ébreszteni, mint az embereket? Egy próbát megér, végül is bajom nem lehet belőle. A gerinces kis mocskok mágiám hatására hamarosan fel is keltek. Eddig nem is voltam tisztában azzal, hogy erre is képes vagyok, de most már tudom. A két frissen szerzet szolgámmal az oldalamon behatoltam, majd néhány lépés után meg is álltam. Az irány négyfelé ágazott. Zsebemből előkotortam a térképet, majd megpróbáltam kiigazodni rajta.
A hely leginkább egy labirintusra hasonlít, amelyben csak előre lehet haladni, hiszen, úgy száz-kétszáz méterenként mindig négyfelé ágazik a vájat. Azonban minden járat ugyanoda vezet, a különbség az, hogy az egyik úton nincs csapda, a többiben van. összesen háromszor kell majd utat választanom, de ha helyes a térkép, akkor egyszerű dolgom lesz. Először a baloldalról számolva harmadik lehetőséget választottam. A biztonság érdekében előre küldtem a kutyaféléket és csak utánuk mentem én, úgy tíz méterrel lemaradva.
Az út elég egyenetlen volt, ám ez nem akadályozottabban, hogy haladni tudjon a kis csapatunk. már vagy hatvan méternél jártunk, amikor az egyik négylábú mancsa egy csapdát aktivált. A nyilak emberi fejre voltak tervezve, így simán elhaladtak a szolgáim felett. Vicces volt, hogy ezt az egyébként kitűnő csapdát, milyen könnyedén kibírtuk kerülni. A biztonság kedvéért kipróbáltattam még egyszer az élő halottaimmal a trükköt, ám többet nem működött, láthatóan, úgy vélték végezni fog az ellennel. Reméltem, hogy nem ütközünk több ellenállásba, ám úgy ötven méterrel később egy vödör ömlött az egyik állatra, amely hirtelen lebénult. Talán méreg volt benne, amely lebénítja a testet, szerencsére rám nem esett egy csepp sem.
Újabb elágazáshoz értünk. Most a bal szélsőn kellett volna haladnom, ha a térképet akarom követni, ám az előbb is jól átvert, így a vakszerencsére bíztam magamat. Most a másodiknál fordultam el, ám mivel megtetszett ez az ordas, lecseréltem inkább két emberre, amíg az utat kell tesztelni. Talán a gonosz szerencse pártolt mellém, vagy egyszerűen mentalista vagyok, de bejött az a 25% és megtaláltam a helyes utat. mikor az újabb választáshoz értem, magabiztosan elindultam a jobb szélen.
Ott azonban negyven méter után egy hatalmas vasgolyó lökte arrébb az egyik szolgámat. Azonban nemez volt az egyetlen golyó, hanem vagy 15-20 következett egymás után sorban. Úgy tűnik, hogy itt már valóban halálos csapdák vannak, ez bizonyítja, hogy közeledem a kincs felé. Visszasétáltam, majd megnéztem a bal szélsőt, ahol sajnos a zombimba egy komplett fegyverbolt szúródott fel. Más lehetőség híján egy újabb testet áldoztam fel, azonban félúton emberek hangját hallottam. Nem értettem, hogy mit mondanak, de azt tudtam, hogy erre tartanak, mert erősödött a hangjuk. Ha mást nem is, legalább helyes úton jöttem.
Nem hagyhattam nekik időt a meglepődése egyből két árnykígyót küldtem feléjük. Direkt egy emberre koncentráltam mind a kettőt és így sikerült likvidálnom, azonban hárman még mindig voltak. A harcra felkészülve az egyik meg is idézett egy fejszét, amíg egy másik rókává alakult, a harmadik pedig kristály karmokat növesztett. Leginkább a rókától féltem, hisz ő nagyon mozgékony és elég erős is lehet. Ráadásul, úgy vélem ezzel nem ürült ki az átváltozási repertoárja. A fegyveres alaktól nem féltem, hiszen távolról hamar lebírom szedni, a karmos fickó pedig biztos tartogat még mást is, amivel meglephet
Nem halogattam sokáig az összetűzést, gyorsan megidéztem két embert és a nemrég megszelídített dögöt. Amíg a mágusok velük foglalkoznak, addig én majd a háttérből támogatom a csapataim. A halott négylábúm természetesen lassabb volt, mint a férfi, azonban elég időt bírtam nyerni azzal, hogy nem egy embert küldtem ellene. A fegyveres férfi barbárhoz illő módon csak belevágta a fejszéjét az aszott testbe, mire az nem akart egykönnyen kijönni. Ekkor én egy árnyököllel támadtam a fejét, mire hátrébb tántorodott. Néhány pillanatig tartott mire visszanyerte egyensúlyát, s az újabb támadásom ellen, ha éppen hogy csak is, de kitért. Majd gyorsan meg is idézett egy buzogányt és felém rontott. Teste védtelen volt, ezért két árnyszörnyeteg is utat tört magának a gyomra felé. A hátam mögül hallottam a léptek zaját. Nem emberi lábak adták ki azt a zajt, hanem egy ragadozóé.
Minden erőmet egy ugrásba adtam bele, és ha éppen hogy csak, de sikerült kiugranom a ravaszdi elől. Nem tétovázhattam sokáig sok energiát felemésztve öt sötét kígyó támadt rá. Ő azonban csak madárrá alakult és felszállt az égbe, hogy ne érjék el. A földből egy csigolyaostort és egy haláltüskét húztam elő. Az ostorral megpróbáltam eltalálni, s a tüskét is felé hajítottam, majd egy árnyököllel szedtem le a szárnyas dögöt. A föld felé zuhanva ismét rókává alakult és rám rontott volna, én azonban a sötétség mágiát használva kezemet meghosszabbítottam és behúztam neki egyet. A testét megakadályoztam abban, hogy elérjen, majd végül ismét csak az árnyékból felépülő lényeim végezték el a munka piszkos részét.
Az utolsó ellenem felé fordultam, ám ő kristállyal körbevont kézzel behúzott nekem egy nagyot. Testem több métert repült, mígnem a falba csapódott. Fejemet megvakarva vártam a következő lépését. Kristálytüskéket akart volna a testembe építeni azonban sikerült időben megidéznem egyik szolgám emberi pajzsnak. A test a legtöbb szilánkot felfogta, azonban néhány a falba is csapódott. A mágus egy kristályból készült lándzsát dobott a szolgám testébe, amely vagy fél méterrel szúródott fölém. Előnyös helyzetemben, a szolgám takarásában tíz árnykígyót indítottam útjára, hogy nyírják ki az ellent. Hiába próbált védekezni a kuruzsló ennyi ellenféllel ő sem bírt és kivégezték a kígyóim. Több létfontosságú szervét is elintézték, így mikor már felkeltem, nem élt.
Több ellenfél már nem volt, így nyugodtan közlekedhettem a labirintusban, amelynek végén meg is találtam a pénzt. Nem tudom, pontosan mennyi lehetett, de nem is érdekelt, csak zsebre raktam, illetve a következő városig a kezemben cipeltem, ott pedig nagyobb címletekbe váltottam. Sajnos azonban a sok pénzből út közben jó néhányat elhagytam és vagy a szegényebbek vagy az állatok összekapkodták. Minden esetre jutalmamnak hála, megfeledkeztem,róla hogy tegnap még majd meg fagytam …

Tárgy: Re: Dead Shadorick Szer. Júl. 06, 2011 5:42 pm

Na első nagy munka! Hm hm, hát ez bizony nem lett rossz Smile

. Itt a végére jól esett volna még valami cselekmény, vagy úgy egyáltalán több párbeszéd, de persze így is jó a munka, mert megfelel minden követelménynek, sőt. Egy szó mint száz, abból a sok pénzből amit elhoztál, csak 60 000 Gyémánt maradt meg, a többit bezony összeszedegették a járókelők, de legalább nekik is volt egy jó (vagy jobb) napjuk Smile

.

Tárgy: Re: Dead Shadorick Hétf. Szept. 17, 2012 8:49 pm

Hullajó előadás!

Éppen otthon kuksoltam, miközben azon agyaltam, hogy lelépek a céhtől. Egyre kevesebb hasznom származik abból, hogy egy illegális céhhez tartozom, és itt tengetem a mindennapjaim. Egyre inkább egy olyan céhre vágyom, ahol megbecsülnek és kedvelnek. Talán ez egy új hóbortom lesz, hogy szükségem van a „szeretet” nevű felfoghatatlan dolog közelségére. El is döntöttem, hogy a közeljövőben itt hagyom ezt az átkozott helyet, ahol nincs elég nő. Bár még nem tudom, hogy hova fogok menni, de biztos vagyok abban, hogy jobb helyem lesz ott, mint itt. Remélhetőleg ott több látnivalóm lesz és találok valakit, aki eléggé kedvel ahhoz, hogy igazi boldogságot költöztethessen a szívembe.
Egy férfi lépett a szobámba. Mögé kerültem és egy halálpengét szorítottam a nyakához.
- kii vagy, és mit akarsz? – A férfi néhány pillanatig mély levegőt vett, majd kicsit félénken és eléggé halkan válaszolt.
- George Frankneel vagyok a mester küldött, Dead Shadorick úrhoz, fontos küldetésről lenne szó!
- Csak ennyi? Ezért merted a fontos gondolat menetemet megszakítani kopogás nélkül?
- Ig-igen – Két dadogása között levegőt vett, miközben egyre jobban izzadt. – Tudja uram, azt hittem
- Szóval még hívő is vagy fiú, templomba is szoktál járni?
- Nem szoktam uram! – Ezeket a szavakat már sokkal bátrabban ejtette ki, ami egy aprócska rokonszenvet ébresztett bennem, de közel sem annyit, mint amennyi gyilkossági vágyat éreztem iránta.
- Megzavarsz a gondolkodásom közben, el akartad hitetni velem, hogy hívő vagy, mit gondolsz, megérdemled az életet, srác?
- Hát, uram én azt hiszem. Ezek voltak a kis pondró utolsó szavai mielőtt elvágtam a torkát. Nem szerettem az olyan embereket, akik mindenben csak hisznek és semmit sem tudnak. Az ilyen létforma nem jogosult további fennmaradásra, hiszen a rengeteg feltételezésből bégül semmi nem fog maradni.
Átöltöztem és áttessékeltem a hullát egy szebb világra, majd a vezérhez siettem. Reméltem, hogy egy valóban fontos dologról van szó. Az ajtójához érve kopogtam, ahogy azt illik, majd miután hallottam egy dörmögő tesséket beléptem.
- Hol van George? – hangzott el az első kérdés, amire nem sok kedvem volt válaszolni. De nem lehettem tiszteletlen a felettesemmel szemben, így feleltem.
- A privát szobámban pihenget.
- Magyarán megölted? Már megint?
- De hát uram hívő volt és tolakodó!
- Na, mindegy hagyjuk most, először a feladat, utána majd beszélünk erről is! – ezután az úr elkezdett kutatni a fiókjában. Néhány másodperces intenzív kutatás után egy fényképet dobott az asztal lapjára, amin egy vén korú férfivolt. haja már ősz és középen teljesen lekopott, arca pedig ráncos volt. Kék szemében azonban még némi erőt véltem érezni. Egy tökéletes célpont, gondoltam, már ha csak ennyi lenne. De tudom, hogy az öregek bizony sokat tudnak, amiért érdemes kicsit tovább életben hagyni őket. - A dolgod az lesz, hogy férkőzz a közelébe és szerezz meg minden információt tőle a „kék tündér hajnaláról”! Búsás jutalmat kapsz majd érte, hidd el nekem!
- Rendben szerezzek meg mindent a „kék tündér hajnaláról” s végezzek az öreggel, ugye? Esetleg még megtudhatok róla valamit?
- ó, igen a neve Howard Seth, de mindenki csak Ossannak hívja, 78 éves és egy remek balettiskolája van, aminek különlegessége, hogy mindig vándorol. Szereti a csokit és a rumot, de egyiket se annyira, mint imádott iskoláját! Van egy kedves unokája, akivel végső esetben akár zsarolni is tudod! Először próbálkozz meg a balettal, és ha nem sikerül, akkor húzd ki a mocskosabb fegyvereket! – Számat kicsit félre tátottam, majd a főnök szemébe nézve láttam, hogy a lehető legkomolyabban gondolja.
-Legyen úgy!
- Most pedig a heves gyilkossági hajlamodról. Remekül harcolsz és bizony sok hasznom származik belőled, ráadásul a mocskot is feltakarítod magad után, de ha még egy céhtársad megölöd itteni körökben mérve is hihetetlen büntetésben lesz részed! – magamban természetesen kicukkoltam a mestert, de ezt hangosan már nem ejtettem ki az ajkaimon. Miután minden instrukciót megkaptam távoztam. Nem esett nehezemre a céh főhadiszállását „magára” hagyni.
Két napos kutatásom során álltam szóba három öregasszonnyal és két kislánnyal valamint együtt ittam két részeg emberrel és egy csinos hölggyel. Mind emellé egy pajtában háltam két tehénnel és három lóval. Azért, hogy elérjem Howard balettiskoláját, ami éppen egy „Orange Iron” nevű kis porfészeknél tanyázott. Nem véltem jó ötletnek csak úgy becaplatni a főnök irodájába és megmondani, hogy én bizony itt fogok tanulni! Helyette inkább beültem egy előadásra. a reptében összeeszkábált sátorban nem lépte fel sokan. Mindössze egy tucatnyi leányzó alkotott valamit, miközben, úgy negyven ember perverz, s kaján pillantásokkal tartotta őket sakkban. Szó mi szó valóban szépséges nők voltak, csodás combokkal és formás fenekekkel megáldva. Bár ez talán a művészettel, amit minden nap gyakorolnak, jár együtt.
Az előadás után alkalmam volt megpillantani az igazgatót, akivel szóba is elegyedtem.
- Jó napot! Elnézést a zavarásért, maga itt az igazgató?
- Igen, én volnék, mondjad ifjú, mi a problémád?
- Megtekintettem a maguk csodás előadását és annyira magával ragadott a hangulat, a szelídség, s tisztaság, hogy részese szeretnék lenni az egésznek!
- Úgy érted szeretnél itt dolgozni a lányokkal?
- Nem, én szeretnék balettet tanulni és szerepelni az előadásokon. – Hihetetlenül nehezen s fogaimat csikorgatva sikerült kiejtenem ezeket a tőlem távol álló szavakat. De hát nyilván ezért választott engem a főnök erre a kínos feladatra. Rendkívül jól tudok hazudni, s színészkedni egyaránt. A férfii szemébe könnyek gyűltek, teljesen elérzékenyült. Nem tudtam, mit kéne csinálni az aggkorú úrral, így kezemet vállára tettem és próbáltam megnyugtatni.
- Annyira örülök, John óta egyetlen férfi táncosunk sem volt! – Láthatóan törékeny kezével letörölte a könnyeit, majd immár szigorú tekintettel a következőkkel fejezte be diskurálásunk. – Holnap délután négykor gyere vissza ide és megtarthatjuk az első órádat! – Ezután sarkon fordult és magamra hagyott.
Az estét egy hotelban töltöttem, másnap a megbeszélt időpontban pedig megjelentem a gyakorlaton. A hölgyekkel együtt melegítettem be, azonban, amíg nekik komolyabb dolgot osztott ki az igazgató úr velem az alapokat kezdte el átvenni. Rettentő kínosan éreztem magam, már azért is, hogy ehhez hasonló dolgot művelek. Mindig is úgy véltem, hogy a tánc női meló és ezt az elsajátítása közben is így gondoltam. Mesterem mindig dicsért, hogy milyen gyorsan tanulok, de hogy ezt az eredményeim miatt mondta, vagy azért, hogy behízelegjen maguk közé, nem tudom. Hosszú hetekbe tellett, mire tehetségem révén sikerült utolérnem a társnőimet. ezzel együtt pedig rengeteg új lehetőség nyílt a csapat előtt. Egy férfival olyan dolgokat csinálhatnak, amiket eddig mellőzniük kellett. A felélénkült kis lánysereg hihetetlenül boldoggá vált. egészen addig a napig, amíg a főnök be nem jelentette, hogy a következő héttől a „Halál táncot” fogjuk gyakorolni.
Minden arc elsötétült, és az eddig kellemes családi légkör feledésbe merült. Miután érezte a helyzet légkörét lehervadt az arcáról a mosoly.
- Na, de Ossan, nem emlékszik Angellicára, vagy Engyt is elfeledte? Nem mondhatja, hogy újból elő akarja adni azt az átkozott produkciót!? – Eddig sosem láttam senkit se ellent mondani Seth úrnak, azonban láttam az arcokon, hogy most komolyan gondolják. Úgy gondoltam, hogy most jött el az ideális alkalom arra, hogy olyan közel kerüljek a célpontomhoz, mint eddig soha.
- Az, aki nem akar részt venni, most hagyja el a helységet! - Nem is kellett több a hölgyeknek, mindannyian távoztak. Nem tudtam, hogy mitől tartottak ennyire, de hát, ha menni akarnak, had menjenek, ha kell, akkor a hulláimmal fogom helyettesíteni őket! Így is történt, miután leültünk megbeszélni a továbbiakat Howard bácsival, megegyeztünk, hogy én majd szerzek póttáncosokat. Miközben engem különféle egyedi pozitúrákra tanított, addig a szolgáimat, egyszerűbb lépésekre tanította be.
Elérkezett az előadás előtti nap. Természetesen Seth úr próbálta csökkenteni a bennem felgyülemlő feszültséget, ezért elhívott egy kis éjszakai iszogatásra. Természetesen a helyzet jobban elfajult, ahogy azt terveztük, s az uraság hihetetlenül berúgott. Itt volt a remek alkalmam arra, hogy kikérdezzem a „kék tündér hajnaláról”, de sajnos ő egész más témáról beszélt, nekem pedig nem volt egyetlen pillanatom sem közbevágni.
- Gondolom kíváncsi vagy, hogy a hölgyek miért szálltak már ki a buli elején. Tudod a „halál tánca” egy elátkozott színdarab, azt mondják, hogy ahányszor eljátszzák egy ember életét veszti a színjátszók vagy azok rokonai közül. Már jó néhány táncosom elbukott emiatt, de csak azért, mert hittek a babonában s beleőrültek, az egész csak véletlen lehet. A halál teljesen kiszámíthatatlan, csak a gyilkosok tudják előre, hogy ki fog meghalni. A betegség pedig nem válogat ember és ember között, egyszer mindenki meghal, vagy így vagy úgy, de bizony minden élet véget ér. Mind egy körforgásban veszünk részt, amelyben megszületünk életeket adunk és vesszük, s a legvégén elveszítjük a sajátunkat. Én sajnos már nem tudok életet adni senkinek, így helyette inkább a tapasztalatom adom át az ifjúságnak. A ballett azonban nem csak az, amit átadok, hanem az is, ami megtölti a szívem boldogsággal, egyszóval a balett minden, ami nekem kedves és fontos! – rövid szünet állt be a hosszú monológjába, hogy levegőhöz jusson az úr, én pedig aljasan kihasználtam a szünetet és egy kérdést tettem fel neki.
- Mondja, uram, mit tud a „kék tündér hajnaláról”?
- ó, az én művem, ugye? Az enyém? Vagy várj, nem egy barátom készítette, de ő már halott, így én adtam ki, bár még egyetlen egyszer sem adtuk elő. Egyelőre várom az alkalmat, hogy eljöjjön „Ő” és előadhassuk! De sajnos hiába várom, biztos vagyok benne, hogy nem fog eljönni. Tudod, érzem, ahogy a halál a kezét a torkomnak szorítja s fojtogat! Alig néhány hetem lehet hátra, vagy még annyi se, minden esetre, már mindent megteszek, amit tudok, nem számít semmi! Nem akarom, úgy hátrahagyni az életet, hogy nem tettem semmit!
Ezután az öreg egyetlen további szó nélkül eldőlt, mint egy zsák. Kitapintottam a pulzusát és megbizonyosodtam róla, hogy csak túl sokat ivott, semmi egyéb baja nincs. ittam még néhány kört, majd hazakísértem az urat és én is lepihentem a nagy nap előtt. reggel nehezen sikerült rávennem magam a kelésre, na meg arra is, hogy ezt az egészet végig csináljam. Mikor a sminkes magához hívatott, nem tudtam, hogy mi baja lehet, de végül is megjelentem a találkozóján. Aztán pedig még egy szörnyen kényelmetlen női ruhát is rám erőszakolt a divatszakértőnk. Mi több ezek után még a szolgáimra is különböző „csini” ruhákat is aggatott. Minden erőmet összeszedtem azért, hogy ne mészároljak le mindenkit, hogy ne ilyen közel a célhoz bukjak el. Szerencsére gyorsan kezdődött az előadás, én pedig kiálltam a közönség elé.
Csak én álltam ott, egy szál feszülős, ronda ruhában. Minden eges porcikám kirajzolódott, és rájöttem, hogy mennyire is nincs kocka hasam. A cucc alaposan bevágott a szerszámomnál, amiért legszívesebben leszaggattam volna magamról. A közönségre tekintettem. Ők is hasonlóan kényelmetlen helyzetben voltak, mint én. Ők egy igazi nőt vártak volna, formás idomokkal helyette kapnak egy hozzám hasonló kisminkelt férfit. Minden kéjsóvár pillantás alább hagyott, majd elsötétült a színpad. természetesen minden kiment a fejemből és azt sem tudtam hol vagyok annyira izgultam. Mikor azonban a fény ismét felvillant észrevettem, hogy a testem magától cselekedett és hátra éffacée pózban voltam, amit igazából nem tudtam, hogy mit jelent és nem is szerettem volna tudni.
Miközben a lábam olyan helyekre tettem, ahova álmaimban sem gondoltam, hogy tudom, megjelentek a társaim. Természetesen ők is olyan dolgot tettek, amivel teljesen megalázták önmaguk, s gonosz mivoltukat. természetesen a helyzet egyre reménytelenebbé és rosszabbá vált. A fél órás előadás során körülbelül harmincnégyszer szakadt volna el az utcai ruhám, ez az átkozott feszülő valami pedig az istennek sem akart elpusztulni. Pedig mit meg nem adtam volna egy csöppel több szabadságért.
A szörnyű előadás után természetesen kaptam egy gyér tapsot a próbálkozásért, de semmi egyebet. A szemem sarkából láttam, hogy lelépésem sokkal több érzést váltott ki belőlük, mint az egész produkció. Ezen persze egyáltalán nem sértődtem meg, mi több szinte elvártam a hasonló eredményt. Borzasztóan fáradt voltam, a nyomás, amit a színpadon éreztem teljesen kimerített. A szívem hevesen vert, ölni akart, éreztem. nem hittem, hogy még sokáig vissza bírom tartani a vágyat, de tudtam, már nem kell sokáig várnom.
Ahogy vártam Seth úr már várt rám. Mint amikor először beszéltem vele, most is sírt. Most azonban szólni sem bírt, így kénytelen voltam nyugalomra inteni.
- Kérem, nyugodjon meg! Utána pedig elmondhatja, amit szeretne. – Hosszú és unalmas percek teltek el, de sehogy sem akart elállni a zápora. Végül aztán erőt vett magán és szóra bírta magát.
- Mérhetetlenül büszke vagyok rád! Tudod, az én első főszerepem igazi botránnyá vált. először is lehánytam a színpadot, majd miután letakarítottuk utána is csak estem keltem, mi több a társnőmet is elejtettem. Azonban ő és a mesterem is megbízott bennem és tudták, hogy legközelebb sokkal jobban teljesítek, később persze valóban jobbá váltam, de ezt akkor senki nem gondolta. – Tudtam, hogy ha sokáig hagyom beszélni, végül sehova sem jutunk, így ismét feltettem neki a kérdést.
- Mondja, uram mit tud a „kék tündér hajnaláról”?
- Mondd fiam, honnét tudsz te a „kék tündér hajnaláról”?
- Maga mesélt róla tegnap este. – Hazudtam csuklóból, amit szerencsére ő el is hitt.
- A kék tündér hajnala egy színdarab, amit az apám írt. Egyesek szerint egy térkép van elrejtve a sorai közé, de megnyugtathatlak fiam, semmi nincs benne. Hosszú éveken át kerestem, de semmiféle térképet nem vettem észre benne.
- Mondja, megkaphatnám a művet?
- Hogyne, a kedvenc tanítványomnak, miért ne? – Majd egy mosollyal elkezd kutatni a holmiijai között, majd úgy két perces kutatás után meg is találta azt. Amint a kellő papírok a kezembe kerültek aljas mosoly varázsolódott az arcomra.
- Maga egy idióta!
- Ezt mégis mire véljem?
- Aminek akarja! Normális férfiember sosem szeret bele egy olyan dologba, mint a balett! Főleg nem nyit iskolát és kezdi el tanítani! Persze egész más dolog a közönség soraiban ülni és a formás hölgyeket bámulni, dehogy ezzel komolyabban is foglalkozzon valaki egyszerűen hihetetlen! Szégyellem magát, és maga miatt magamat is! Itt az ideje, hogy meghaljon! – Amíg a férfi szólni szeretett volna valamit én néhány csont fogat a torkába lőttem és jobb belátásra térítettem. Ezután már nem sok kedvem volt a többi delikvenssel foglalkozni, helyette inkább elvittem a bevételt, amit megtaláltam és távoztam, egészen a mesterig.

Az igazság az, hogy ez egy büntetés meló, így túl sok színvonalat nem tudtam belevinni, de biztosíthatom Loki urat, hogy a következő munkám valódi minőségi munka lesz!

Tárgy: Re: Dead Shadorick Pént. Okt. 19, 2012 6:33 pm

Öreganyám térdkalácsa! Ilyen förtelmes, bűn rossz, millió sebből vérző munkát még sohasem olvastam. Nem kertelek valóságos kínszenvedés volt végigolvasnom. Ez egy rakás KOT! Karaktered jellemét zsigerből utálom. Olyannyira irreálisan és lehetetlenül ellentmondásos a figura, hogy az már csak egy skizo recepttel volna megoldható. Persze a skizo már lerágott csont, minden negyedik delikvens azzal rukkol elő... Mondj akármit is, karaktered jelleme egy hatalmas átgondolatlan értelmetlenség, szerintem.
Tanult táncosokat pedig pár hét alatt képes vagy, te beérni? Na ne röhögtessél már! A pofám leszakad, az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Méghogy pár hét kitartó tanulással beéred azokat, akik már tőled jóval régebben a szakmában vannak... bah!
Minden mondatot nagybetűvel kezdünk, nem csak azokat amelyikhez kedvünk van!
Nem ugrálunk múltidő és jelenidő között!
Színezésnél nem választunk olyan színt, amit a mesélő csak kínlódva tud elolvasni, mert annyira beleolvad a háttérbe!
Loki-t nem urazzuk! Főleg nem kisbetűvel!
Remélem legközelebb már több idegsejtem marad....

Köszöntem!

Mivel az alapoknak megfelel, ezért adhatok neked 700.000 Gyémántot, de ez volt az utolsó, hogy egy ekkora KOT esetében pénzt adtam neked! És most mondjátok, hogy nem vagyok kedves és toleráns!

» Dead Shadorick
» Dead Shadorick
» Dead Shadorick
» Dead Shadorick - belépések & kilépések!
» Selejtező kör: Gabriel van Chantai VS Dead Shadorick