Ai & Dead és egy kicsi lány /nem a kölyköm >.>/

Sötét és hideg éjjelen estem át, amikor eldöntöttem, hogy elutazom egy időre. Nem tudtam mi késztetett erre a döntésre, talán, az hogy már hosszú ideje nem voltam szabadságon. Nem igazán volt tervem az elkövetkezendő napokra, így inkább csak sétáltam az oldalamon a szolgámmal. Elégé idegesített a halott test, így úgy döntöttem innentől fogva megszüntetem az őt fenntartó mágiát és vele együtt eltüntetem az inkognitóm is. Legfeljebb kitalálok valamit a polgároknak, na meg a rend őreinek is hazudok valamit. Aztán majd, ha szükséges végzem azzal, aki tudja a titkot. bár nem hiszem, hogy bárki is megtudná. Utam további részén már nem igazán foglalkoztam tettem következményeivel. Valamilyen okból kifolyólag most senki sem támadott meg, ennek igazán örültem, hiszen így legalább nem kellett lestrapálnom magamat. Egészen egy városig haladtam, ahol úgy döntöttem teszek egy kis sétát. A városban tulajdonképpen rögtön el is tévedtem. Egy étkezdébe akartam volna menni, ám minduntalan a város széléhez jutottam. Már épp fel akartam adni a dolgot, amikor egy kölyök szólított meg.
- A bácsi nem idevalósi? – Kérdezte tőlem a hölgy. Kérdése kissé meglepett, ám kissé piszkos ruháját és eléggé kétségbe esett tekintetét elnézve úgy döntöttem válaszolok neki. Nem tudom, hogy miért is, de így cselekedtem.
- Nem, nem élek itt. – Válaszoltam a kis hölgynek. – Na, és szabad megkérdeznem, hogy Te itt élsz-e? – A lány láthatóan elgondolkodott egy kicsit, elég sokáig gondolkodott, ám nem nézett ki négynél többnek, így elnéztem neki a dolgot. Nem is tudom miért álltam le tárgyalni egy hozzá hasonló kislánnyal.
- Nos, az igazság az, hogy eltévedtem. – Vallotta be a kicsi, majd hozzátette. – De a várost ismerem. – Szavai után egy kicsit elgondolkodtam. Mégis mennyi esélye van annak, hogy ez a lány tudja, merre van a legközelebbi étterem.
- El tudsz vezetni egy étterembe? – Kérdeztem tőle, kissé megbotránkozva avval a gondolattal, hogy ez az alig egy méteres kolonc vezessen, de hát ez van.
- Rendben. – A kicsi ezután szökdécselve indult meg. Szerencsére nem volt nehéz követni, a gyerekdalt, amelyet tulajdonképpen rikácsolt messziről lehetett hallani. Nekem pedig nem volt más dolgom, mint követni.

Nagyon fáradt voltam és azt sem tudtam mit kezdjek magammal egy nehéz munka utáni estén, ráadásul messze voltam a klán házunktól, éhes is voltam és mivel egy városban bolyongtam a legelső étterembe, amit találtam bementem. Szokásomhoz híven gyakorlatilag a fél étlapot megrendeltem, amit nem is kell mondjak igencsak furcsán nézett rám a felszolgáló. Mit sem érdekelt engem, hogy ki mit gondol rólam az ott jelenlévők közül, mikor tökéletesen néztem ki a kimerítő nap ellenére, az már egy másik dolog, hogy piszkosul éhes voltam. Kényelmesen helyet foglalva az asztalnál vártam a jól megérdemelt lakomámat, miközben már a kihozott minőségi boromat kortyolgattam ízlésesen. Azon gondolkoztam, hogy érdemes-e megszállni éjszakára is a városban vagy inkább folytassam utamat hazafele, minél előbbi jelentésem leadása érdekében.
Valamiért úgy gondoltam jobb lesz, ha ma éjszakára itt húzom meg magam, majd arra kaptam fel a fejem, hogy meghozták a fenséges vacsorámat, amit rendeltem. Hozzá is fogtam a méretes lakomához, és mint aki teljesen bezsongott az ételek láttán teljes katarzisomban azt sem tudtam melyikkel kezdjem. Ahogy jöttek sorba úgy kezdtem neki is az evésnek. A vendégek teljesen elképedve bámultak rám. Bár nem nagyon izgatott a dolog, hisz az éhség minden gondolatomat csak a kajára összpontosította. Nem tudom már, hogy mennyi idő alatt végeztem ki az egész asztalt beterített fenséges ételmennyiséget, azonban viszont mikor befejeztem alig bírtam megmozdulni. A pincérek és is csak néztek nő létemre mégis, hogy lehetek ennyire „beles”, aztán még nagyobbat mikor kértem a desszertet. Megláttam az étlapon a tökéletes csokoládétortát cseresznyedarabokkal, azonnal rendeltem két szeletet belőle. Ahogy végignéztem az embereken az jutott eszembe éppen fogadásokat kötnek megtudom-e még enni vagy sem és ezen hirtelen felnevettem. Hát nagy szerencsémre sikerült beburkolnom mind a két süteményszeletet amitől már tényleg teljesen kikészültem és jóllakottságomba elterültem a széken. A heti Weekly Sorcerernt kezdtem olvasni miközben tovább iszogattam a páratlan boromat. A kedvenc újságom volt, mert mindent leírt amiről csak tudni lehetett vagy tudni szerettem volna a varázslókról és a mágia világáról. Teljesen belemerültem az újság olvasásába, de annyira hogy gyakorlatilag kizártam a külső világot körülöttem. Megakadt a szemem egy érdekes cikken és nagy ügyetlenségemre leöntöttem a csodálatos ruhámat a poharamban lévő borral. Hirtelen sikítottam egyet, bár önkénytelenül amivel persze ismét magamra hívtam a figyelmet, majd két pincér jött nekem segíteni eltakarítani az asztalon lévő foltokat. Nem szerettem volna ha ezt a helyet lefoglalja valaki más amíg én átöltözök odafent ezért lefoglaltattam az asztalt és már rohantam is a szobába, amit még gyorsan ki is kellett vegyek hogy átöltözhessek és újra régi csodálatos fényembe pompázhattam. Miután összeszedtem magam vissza indultam az ebédlőbe.

A kicsi hölgy továbbra is elhatározottan baktatott az utcákon. Éktelen rikácsolása továbbra is a város csendjét zavarta, de őt ez látszólag nem érdekelte. Bár, az is igaz, hogy gyerek volt és senki se szólt rá, hogy hagyja abba szörnyen hamis énekét. Egy földútról hirtelen átértünk egy macskaköves utcára, ahol a kis nő indiántánca tulajdonképp visszhangot vert. Mikor aztán kiértünk az utcáról, a főzaj szerepét ismét a dalolása vette át. Két utcával arrébb aztán már nem bírták az idegeim és kicsit gyorsabbra véve lépteimet pillanatok alatt beértem a lányt és, hogy ne halljam a hangját, befogtam a száját és megszólítottam.
- Mondd, messze vagyunk még? – Kérdésem után elvettem a mancsom lány szája elől, ám ő csak hahotában tört ki és nevetve felemelte a kezét és az étterem felé mutatott. Nem is tudom, eddig hogy nem vettem észre, minden esetre, mikor elengedtem a lány ismét nekiindult és kivételesen alig mögötte haladtam, majd mikor az ajtón beléptünk megcsodáltam a helységet.
Több asztal is volt szabadon, ám ez nem azért volt, mert a hely nem volt elég látogatott, hanem mert nem foglalták el az összes helyet. Az idelátogatók láthatóan csoportban jönnek, így nincs olyan asztal, ahol kevesebben ülnének, mint ahányan lehet. A teremben több pár is üldögélt, valamint egy-két nagyobb társaság is, ám ekkor a tekintetem ismét a kis hölgyre emeltem. Épp a helyet kihasználva rohangált, amikor szemem egy másik, nála idősebb nőre is elkalandozott. A játékos kislány azonban őt nem vette figyelembe és nekiüközött. Mint a kicsi kísérője sajnos nem maradhattam ki a dologból.
Gyorsan odasiettem a „baleset” színhelyéhez és kezemet nyújtottam az idősebb lánynak.
- Elnézést kérek a kölyök nevében is, nem tudom, mit ihatott, vagy ehetett. – Miután a nőt felsegítettem a kölyköt is felsegítettem, a kislány még kicsit szédült, így bennem kapaszkodott meg, majd hogy folytassam a bocsánatkérést ismét az „áldozathoz” fordultam. – Nem fogadnál el valamit bocsánatkérésképpen? – Kérdeztem tőle, miközben egy szimpatikus helyet kerestem.

Nem is értettem először, hogy mi történt olyan hirtelen estem a földre, majd miután felnéztem megláttam a kislányt. Azután már rájöttem ő jött nekem, bár abban a pillanatban azt sem tudtam mit csináljak. Kicsit oldalra néztem egy férfi hangot hallottam, majd azon kaptam magam, hogy segített felállni, már csak meg kellett tartsam magamtól is az egyen súlyom. Leporoltam magam, azután a férfi felé fordultam. - Már meg se haragudjon, de mi lenne ha jobban odafigyelne erre a lányra? Ez egy étterem, ahol nem illik ugra-bugrálni, ha nem tudná. -mondtam fennhangon viszont ahogy rátekintettem kicsit jobban végigmértem a szemeimmel. Első ránézésre nagyon ijesztő volt a tekintete még akkor is ha akaratlanul bámult úgy rám, főleg mikor az étterem csillárjának a fényei megcsillantak fekete szemein. Észrevettem igen csak magas férfi, zord kinézetéből azon kezdtem el gondolkodni milyen mágus lehet, mert abban biztos voltam, hogy az és nem egy egyszerű ember. Eleinte az sem tűnt fel, hogy kérdezett volna tőlem valamit, mintha meg sem hallottam volna a szavait. Oldalra kaptam a fejem a kislányra és lehet akaratlanul is kicsit gorombán néztem rá, bár nem sokat törődtem vele.
Az fejembe hasított egy gondolat vagy egy kérdés mégpedig amit a velem szembe álló férfi kérdezett.
- Nem tudom mit kellene még tennie ezek után! -jelentettem ki kicsit flegmán. - Viszont látom, hogy ülőhelyet kerestek. Az én asztalom le van foglalva ha gondja odaülhetnek - mondtam neki, majd elindultam vissza az asztalom felé. Igazából át sem gondoltam mit mondok, de nem igazán zavartatnám magam ha odaülnének. Hisz attól, hogy egy asztalhoz ülünk még nem kell feltétlenül beszélgetnünk. Az asztalhoz érve helyet foglaltam, majd ismét szólítottam a pincért, miközben újra az étlapot olvasgattam. Attól függetlenül, hogy körülbelül 15 perc sem telt az étkezésem óta és talán nem is nagyon zavart ez a tény, csak egy kis desszertre és borra vágytam még az este folyamán.

A nő felkelve, először engem szidott le, hogy miért hagyom a vakarcsot ennyire szabadon egy ilyen helyen. Nem sűrűn szoktak leszidni, ám a lány a gyerek és köztem lévő kapcsolatról sem tud igazán, így megértettem, miért is tett így. A meghívása kissé meglepett, hiszen az előbb még nem igazán tett tanúbizonyságot, arról, hogy megbocsátana, ennek ellenére legalább helyet nem kell keresnem. Talán azt hiheti, hogy az a fajta vagyok, aki egy rossz első találkozás miatt elbujdosik, csak mert ha igen, nagyot téved. A koloncot magammal cipelve leültünk az asztalához, majd az étlapot kezdtem el böngészni. Nem voltam túl éhes, ráadásul a pénznek is híján voltam, mint mindig, így nem sokat akartam enni, épp csak annyit hogy jól lakjam. Ekkor a tekintetem a mellettem ülő kis hölgyre vándorolt, akit nem hagyhattam jutalom nélkül. Megpróbáltam egyik szebb tekintetem elővenni, ám a lány kissé ijedt tekintete arról győzött meg, hogy nem sikerült, ez is mindig így történt sajna. Ennek ellenére a lánynak elmondtam a kérdésem.
- Mit akarsz rendelni? – Kérdésem után a kicsinek felderült az arca és vigyorogva előrébb lapozott egy oldalt a kezemben tartott étlapon és egy desszertre mutatott. A csokis kehelyre mutatott, nem igazán szoktam ilyeneket enni, így nem tudtam, mit takar a név, minden esetre egy „rendbent” elmotyogtam a lánynak, majd elkezdtem egy megfelelő ételt keresni magamnak. A főételeknél kerestem el kutakodni, sajnos az étlapon csak a nevük volt feltüntetve, ami miatt kicsit elégedetlen voltam a papírhalmaz információtartalmával, de ez lényegtelen volt. Hiába tekintettem rá minél sötétebben a papíron nem akart több adat megjelenni, de erről nem is ő tehet. Más lehetőség híján találomra választottam egy ételt, méghozzá valami tésztafélét, a nevére nem emlékszem, ugyanis számomra érthetetlen volt, de ez van. Miután döntöttünk a rendelés felől a mellettünk álló pincérnek leadtam a rendelést, aki továbbadta a szakácsoknak és talán hozzá is láttak a rendelés elkészítésének.
Miután elvégeztem a dolgot, amit ekkor szokás kicsit unatkoztam. A kislányhoz nem igazán akartam szólni, nem szerettem a hozzá hasonló kislányokkal beszélni, legtöbbjük elég szemtelen és emiatt nem is igazán kedvelem őket. Az egyetlen ember, akivel beszélhettem és minden bizonnyal nem borít ki minden szavával, az a velem szemben ülő hölgyemény. Nem tudom, hogy mit fog szólni, ahhoz hogy megszólítom, legfeljebb leszól egy kicsit, de ez nem igazán izgat.
- Köszönjük, hogy megengedte, hogy az asztalánál ehessünk. – Köszöntem meg először is, azt hogy nem kellett hely után kutatnom, majd hozzátettem. – A nevem Dead Shadorick, szabad megtudnom az Önét? – Bemutatkozásom után próbáltam emberi arckifejezést ölteni, ám nem sikerült, csak a rég megszokott gyenge grimaszra futotta, ami sokkal inkább emlékeztetett egy hatalmas, ráncolt homlokú majom arcára, mint egy emberére.

Először csak végigmértem ismét a férfit mikor leültek az asztalhoz a kislánnyal, akit inkább úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. Valahogy nem tudtam időnként eltakarni az ijedt arckifejezésem, amit szemmel láthatóan ő is észrevett és tovább próbálkozott "emberi" arcot mutatni felém. Külseje igencsak csapzott volt, nem igazán tudtam kikombinálni, hogy miért nézhetett ki így, de valahogy nem tudtam rájönni. Megkérdezni meg mégsem fogom, hisz nem is ismerem.
Nem nagyon akartam rendelni azonban az étlapot lapozgatva megláttam lehet kapni az étteremben párolt csirke combot tejfeles mártással és sültkrumplival amire rá kellett ugranom, mert ezek a párosítások a legfenségesebb falatok számomra. Hallottam, hogy miket rendeltek az asztalpartnereim, főleg a csokis kehelyre kaptam fel a fejem és kapva az alkalmon a pincért odahívva én is rendeltem. Ha már így a rendeléseknél tartottunk még egy üveg bort hozattam, gondoltam a férfi is akarna majd inni egy két pohárkával.
Amint rápillantottam láttam mennyire nem tud magával mit kezdeni, a kislányra is néztem és már rájöttem, hogy biztos nincsenek valami közeli viszonyban, vagy ha igen nagyon jól titkolják.
Aztán ismét a férfire tévedt a tekintetem, amikor is megtörte a csendet és megköszönte a helyeket, majd bemutatkozott.
Nem tudtam mihez kezdjek ezzel az egésszel, abból csak nem lehet gond ha bemutatkozunk, bár igazából nem is nagyon értettem kell-e ez a formalitás egyáltalán. Hisz gondoltam megvacsorázunk csendben és elválnak az útjaink. Ennyi, nem kell ezen többet agyalni ráadásul nem fogjuk egymás dolgait bolygatni. Azonban ezek után a mondatok után rá kellett jönnöm ez így elég nevetséges, ha már egyszer meghívtam őket az asztalalomhoz és együtt fogunk étkezni. Mondjuk én nem különösebben unatkoztam, jól elvoltam az étlapommal és a gondolataimmal, melyeket csak is kizárólag a csokikra szerettem volna téríteni. Azonban kíváncsiságom mint mindig most sem engedett egy irányba való figyelésemnek és a férfire fordult az észjárásom.
- Igazán nincs mit, semmiség az egész. -válaszoltam kicsit visszafogottan. -Az én nevem Ai, Nakamura Haneda Ai. - mondtam ki mikor megláttam szemében a csodálkozást, és nem igazán tudtam eldönteni hogy most mi váltotta ki ezt belőle. - Amúgy jó választás volt a rendelés, apropó gondolom megiszik velem egy üveg bort? -tettem fel a kérdést mintha teljesen természetes lett volna, majd fürkésztem az arcát mi lesz a reakciója.

A lány szavaim után először a köszönetmondásra reagált, mellyel kapcsolatban, úgy ítélte meg semmiség az egész. Végül is, jobban átgondolva a dolgot egyet kell értenem az ifjúval, hisz’ az étteremben még volt máshol is hely. Mikor bemutatkozott, kicsit meglepődtem, ehhez hasonló nevet, ugyanis még nem hallottam. Talán a szülei voltak, ilyen egzotikusak névválasztásban, vagy esetleg önmaga választotta ki ezt a nevet, nem tudom. Úgy vélem, kicsit szemtelenség lenne erre rákérdezni. Az ez utáni szavai még jobban megleptek, igazából nem tudom, hogy valóban tudja-e, hogy én mit rendeltem, de azért remélem, hogy nem mérget. Ami pedig a bort illati, nem igazán szoktam inni, csak nagyon ritkán. Ám, úgy gondolom, ez bekerülhet a „nagyon ritka alkalmak” közé.
Miközben én a lányhoz akartam beszélni, addig a kislány mellettem kissé sértődötten gubbasztott. Sérelmének nem igazán adott hangot, így nem láttam értelmét, az iránt érdeklődni. Talán meg van neki szokva, hogy ő a világ közepe és minden beszélgetésben benne van. Ám ebből a tárgyalásból ő sajnos most ki van tiltva. Főleg, hogy nemrég ő lökte fel Ait, bár ez véletlen volt. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a kicsi tudja, hogy számára nem túl jó ötlet most a hölgyhöz szólni. Egyelőre még nem igazán tudtam, mit válaszoljak a nőnek, de végül csak elmekegtem neki egy választ.
- Természetesen elfogadom az italt. – Mondtam neki, majd rövid idő múlva hozzátettem. – Ám, mint férfi úgy gondolom nekem, illene fizetni. – Na, igen, az illem sajnos ezt diktálta, igazából nem is tudom miért., de a nőkkel mindig kivételezni kell. Na, mindegy kicsit majd szegényebb leszek, de nem igazán érdekel, hisz a pénz nem boldogít.

Vártam, hogy mit fog reagálni a bor hallatán, de amint jól sejtettem belement ami persze nem gond, hisz azért is kérdeztem rá. Azonban viszont az nem igazán tetszett, a kijelentése mivel ő férfi ezért fizet. Kérem szépen álljunk meg egy pillanatra. Attól még, hogy ő a férfi a nevén kívül gyakorlatilag nem tudok róla semmit, a másik, hogy nem igazán szeretem ha bárkinek is "tartoznom" kell, még ha nem is egészen erről van szó.
- Ne haragudjon de ebbe nem egyezek bele. - mondtam rögtön válaszként és láttam rajta a nemtetszését, de nem igazán érdekelt. Az ilyen dolog nekem nem vita tárgya és ragaszkodom az elveimhez. Nem igazán tudtam, hogy ezek után lesz-e kedve még bármiről is beszélgetni, de rögtön más vonta el a figyelmem erről a dologról, hisz megérkeztek a fantasztikus ételek amiket rendeltünk. A pincér vagy három tálcán hozta ki a finomabbnál finomabb ételeket, és ahogy letette az asztalra a kislány elé a csokikelyhet az azon nyomban neki is esett. Nem mintha akartam volna érte szólni, de látszott a gyereken, hogy nem sokszor tartózkodhatott még étteremben, mivel nem igazán tudta mi az illem. Ettől függetlenül viszont Dead-re tekintve fura érzések kavarogtak bennem. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon normális vagyok-e egyáltalán, hogy egy vad idegent meghívtam a saját asztalomhoz. Hirtelen azonban ez a gondolatmenetem átment egy kisebb hangos nevetésbe.
- Elnézést kérek...~nem vagyok normális~ - kértem bocsánatot tőle, majd gondoltam milyen buta vagyok és ez úgy tetszett is. Dead elé tették a tésztafélét amit rendelt, szerintem remek választás volt, viszont nem tudtam hogy ennek a nevetésem után hangot is adjak, aztán úgy gondoltam miért is ne. - Szerintem nagyon jól választottál ételt. -mondtam és egy lágy mosoly követte hangomat.
Miután a pincért elém is elhelyezte az ételeket és a desszertet mind a kettőnknek kiöntött egy kis bort a poharunkba, majd ezt követően meghajolt és félrevonult.
- Hát akkor jó étvágyat mindenkinek. -mondta csillogó szemekkel, amint ránéztem a tányéromra a rajta lévő csirke combot tejfeles mártással és sültkrumplival, aminek azonnal nekiestem, nah persze nem úgy mint mikor megérkeztem ide és majdnem befaltam a fél étlapot, hanem csak úgy szépen nőiesen. Közben azon kezdtem agyalni vajon milyen témát tudnék felhozni, hogy ne legyen annyira kínos a csend az asztalnál. - Hát ez igazán finom, a kedvenc ételem amit nem sok helyen lehet kapni, de itt valami istenien készítik el. - dicsértem az ételt miközben figyeltem Dead-et, bár próbáltam úgy csinálni, hogy ezt ne nagyon vegye észre.

A lány a fizetéssel kapcsolatban elutasító megjegyzést tett, aminek tulajdonképpen örültem, hisz legalább nem lesz vékonyabb a tárcám. Bár sajnos van helyette egy másik potyázó, gondoltam miközben tekintetemet a kislányra emeltem. A hölgy a falat nézte, de úgy, mintha csak az lenne vele ezen a helyen. Csak nem félne tőlünk, mindegy is, legalább nem szól közbe a beszélgetésünkbe. Hiszen ez a hely nem épp a hozzá hasonló utcagyerekeknek való, hanem a nála valamivel idősebb és végtére is házban élő embereknek. A lány elmélkedésemben megszakítva bocsánatot kért. Igazából eléggé elkeveredett az elmém, így az elmúlt pár percből tulajdonképp semmire se emlékszem. Talán tett valami olyasmit, ami miatt bocsánatot kéne kérnie. Talán jobb, ha inkább úgy teszek, mintha ezt a pár szót is elbambultam volna. Időközben aztán a rendeléseket is kihozták. Elém a várt tésztaféle kaját hozták ki. Tekintetem gyorsan levettem az ételről, ugyanis ismét a meghívónk szólított meg. Szavait akkor még nem bírtam se, cáfolni se megerősíteni. Rövid ideig még őt néztem, majd amikor jó étvágyat kívánt, mély dörmögő hangomon én is megszólaltam.
- Jó étvágyat! – Szavaim után a kislányra tekintettem, aki már bele is kezdett ételének elfogyasztásába. Ez egy elég rossz szokás, ám ki lennék én, hogy szegény kölyköt ezért ítéljem el. Nem vagyok én sem az apja, sem pedig rokona, sőt alig pár perce ismerem. Igazából még sem, a nevét sem a korát nem tudom. Bár, számomra ezek elég mellékes információk. Mivel elég nagy az esélye, hogy komolyabb kapcsolatot nem alakítunk ki, sőt talán többször nem is találkozunk, így nem éreztem fontosnak tudni a kis hölgy nevét.
Gondolatmenetem végigfuttatása után az ételemre tekintettem.
Első ránézésre egy sima tésztás kajának tűnt, kisebb hús gombócok voltak rajta, továbbá még elég finomnak tűnő fehér szósz is volt rajta. Bár a legutóbbi ételre rakott feltét nem volt a legjobb, mégis úgy éreztem ez jó lesz. Ennek ellenére kicsit féltem az ételtől, így enyhén remegő kézzel nyúltam a villa felé. Mikor aztán a kellemesen hideg ezüstvillát erőteljesen megfogtam, valamiért eltűnt belőlem a kétség az étel iránt. Talán az evőeszköz anyaga miatt, vagy esetleg csak hirtelen ez az érzés lett rajtam úrrá, nem tudom. Villám épp az ételembe szúrtam, amikor Ai ismét megszólalt. Szemeim ismét rászegeztem, majd egy rövid tekintetváltás után én ismét az ételemet figyeltem. Bárhogy is néztem nem akart a számba szállni, így én magam tettem bele egy kicsit. Az ízlelőbimbóim szinte táncot jártak, az itteni kaja valóban finom volt, így úgy döntöttem el is mondom a véleményemet a hölgynek.
- Hát, ez így elszöre nagyon omlósz. – Mondtam először kissé gyerekesen hangozva, ugyanis a számban még volt egy kis tészta, majd hozzátettem. – Na szóval, szerintem finom. – Mondtam, immár üres szájjal, arcomon pedig mosoly terült szét.

Időnként én is rá-rápillantottam a kislányra, aki nem nagyon zavartatta magát, hogy másik is vannak körülötte. Sokáig futkorásztak a gondolatok az agyamba vajon milyen kapcsolat lehet közöttük, egyáltalán ismerik-e egymást, de igazság szerint nem nagyon mertem rákérdezni Dead-re ennél, mert nem tudtam milyen válaszra számíthatok. Így inkább elhesegettem a kérdéseimet a fejemből. Legalább is eziránt. Viszont volt valami ami nagyon furdalta az oldalamat, hogy Dead mit kereshet itt ebben a városban, honnan jött, melyik klán tágja és mivel eddig nem nagyon volt közöttünk olyan nagy mértékű szóváltás ebből sem tudtam rájönni mit és hogyan kérdezhetek az illetőtől.
Ahogy végignéztem rajta, miközben szemez a tésztájával, amit rendelt jobban megfigyeltem a kinézetét. Igazán helyes fickónak tűnt, bár ami a külső megjelenését illeti inkább nem nyilatkoznék neki szemtől szembe. Aminek egyszerű az oka, elég ijesztő fazon első és második ránézésre is. Főleg akkor amikor emberi kinézetet próbált az arcára varázsolni mosoly keretében, ami szintén nem jött össze neki. Már csak ezért is nagyon felkeltette a kíváncsiságomat. Ezen gondolatokkal majszoltam az ínycsiklandozó csirkémet, ami teszek hozzá páratlan ízvilággal rendelkezett. Megfogadtam, hogy ebbe az étterembe ha erre fele járok mindenképpen be kell nézzek. Ismét vendégemre pillantottam, aki véleményt nyilvánított rendelt ételéről és most már láttam rajta is, hogy ízlik neki. Az első kijelentése, mely kissé gyerekesre sikeredett, amit teszek hozzá nem baj, elnevettem magam. - Igazán örülök, hogy ízlik. Én mondtam, hogy jó választás volt. -mondtam neki mosolyogva. Úgy éreztem kicsit kezd oldódni a feszültségem vele szemben, és ismét visszatáncoltak a gondolataim a kíváncsiságaimra. Még pár percig filóztam azon meg kérdezzem-e mi dolga erre vagy inkább hagyjam a búsba az egészet. Végül meghoztam a döntést és próba szerencse elméletén rávettem magam, hogy kinyögjem a kérdéseimet.
- Am...szerettem volna megkérdezni, hogy a publikus, mit csinálsz ebben a városba? - kérdeztem kicsit visszafogottan, majd újabb kérdést szegeztem neki egy állítással összetűzve. - Azt már észrevettem, hogy varázsló vagy és arra is kíváncsi lennék melyik klánba tartozol. - miután kiejtettem eme szavakat rájöttem mekkora hülye vagyok és nem kellett volna inkább semmit sem kérdeznem tőle. Nem mondtam semmi többet inkább visszatértem az ételhez és a bor ivásához. Fura gondolatok kezdtek körvonalazódni a fejembe. ~Nem vagyok normális hogy kérdezhetek ilyet egy idegentől...?? Majd pont válaszolni is fog nekem mi?? Áhh Ai...ezt elrontottad...~
Nem tudtam mire számítsak. Eleinte csak váltogattam a pillantásaimat az ételem és Dead között, de azt észrevettem nagyon meglepték a kérdéseim.
Aztán rájöttem, ha elakarja mondani elfogja, ha nem akkor meg úgy is kitérő választ fog adni és kész. Nem voltam benne biztos, de mintha kissé hangulatgyilkos lettem volna, nah de ez van. Sajnos a kíváncsiságomnak nem igazán tudok határt szabni ezért is jártam meg az életem során olyan sokszor...és nem is akár hogy. Úgy döntöttem Dead szemébe nézek és érdeklődve várom a választ, eközben rápillantottam a kislányra is akit reakcióját látván ők is meglepték a kérdéseim. Ebből megint az következett, hogy elkezdtem agyalni vajon ő tudja-e a válaszokat vagy sem, és ha igen elmondja-e vagy sem. Már nagyon elkalandoztak megint a gondolataim, mire kicsit megráztam a fejem és újra Dead-re pillantottam.

A fenséges ételt tovább lapátoltam, majd rövid idővel az én megjegyzésem után a lány is megszólalt. Örült, hogy ízlett az étel, ebből pedig arra következtettem, hogy neki is. Ez után pedig azt hangoztatta ő, már azelőtt elmondta ezt nekem, mielőtt kihozták volna. Tehát a lány egy ideje már itt lehetett. Nem igazán számított ez nekem, hiszen számomra teljesen mindegy, hogy mit művel a partnerem. Felőlem akár egy kukában is élhet, nem igazán hatna meg. A rövid kis szösszenet után aztán folytattam az evést. A remek étket, úgy ettem magamba, mintha már hetek óta nem ettem volna. Igazából nem tudom, miért vagyok most ilyen mohó, hiszen a céhemnek hál mindig sikerül pénzhez jutnom, abból pedig enni bírok. Bár az étel nem mindig olyan finom, mint itt ennek ellenére jó ízzel szoktam enni azt is. Rövid elmélkedésem után, ismét a kaját kezdtem tömni magamba. Bár a kezdeti csodás íz kezdett egyre jobban eltűnni, mégis finom volt az étel. Mikor az íz hatás kezdett elmúlni a lány szólított meg ismét. Kérdését illedelmesen tette fel, kissé, úgy megfogalmazva, mint ahogy egy politikus mondaná. Kérdéseiben volt egy ritkán használt, á annál hasznosabb idegenszó is, ám a kéréseit sosem tette fel közvetlenül, megadta nekem a tématerelés lehetőségét is. Ennek igazán örültem, ám nem tudtam, éljek-e a lehetőséggel.
Elmondjam neki a sötét és hátborzogató jelenem, vagy inkább másra tereljem a témát. Először inkább lefuttattam a fejemben a lehetőségeket. Az első lehetőség, hogy kitalálok mindent és talán meg is, kell küzdenem a hölggyel, aminek nem igazán örülnék. A másik lehetőség, hogy elmondok mindent, ő pedig segítséget hív és azokat is meg kell ölnöm, nem csak őt. A harmadik, hogy esetleg megérti a helyzete, vagy talán ő maga is így él, akkor pedig akár barátságra is szert tehetnénk. Egy újabb lehetőség, hogy inkább másra terelem a szót, ám mégis mire. Nem jut eszembe semmiféle téma, talán az egyetlen dolog, amiről beszélni tudunk, a saját magunk. Nem igazán akartam tovább húzni a kínos csöndet, ezért inkább megszólaltam.
- Jól gondolod, mágus vagyok. – Erősítettem meg feltételezését és rövid időre behunytam szememet. Majd a rövid hatásszünet után kifújtam egy kis levegőt és folytattam. – Egy elég sötét mágus vagyok, használok árnymágiát, illetve a nem annyira ismert nekromanták sorát is bővítem. Ám a biztonság kedvéért át is bírok alakulni, ha szükséges. – Szavaim után a lány szemébe néztem. Egyelőre nem sikerült csak a meglepődöttséget kiolvasnom lélektükreiből, ám abban biztos voltam, hogy ez biztos meglepetés lesz számára. Úgy döntöttem, inkább visszatérek a tésztámhoz, így gyorsan elkezdtem ismét falatozni.

Miközben épp én is a fenséges csirkémre koncentráltam, egyszer-egyszer rápillantottam Dead-re és vártam a reakcióját a kérdéseimre. Mondjuk ami igaz, meghagytam neki a választási lehetőséget épp ezért voltam annyira kíváncsi mit is fog felelni. Még pár percig csak a tésztáját bűvölte, amin én elmosolyodtam, bár nem hiszem, hogy észrevette volna, majd mégis csak megszólalt. Teljes figyelmemmel rákoncentráltam a mondanivalójára.
Mikor kimondta, hogy mágus amin nem lepődtem meg kis hatásszünettel folytatta a mondatát, amin kissé elkerekedett a szemem.
~Most komolyan mondja?? Nekromanta?? Ez ugye csak valami vicc? -gondoltam magamba és próbáltam a meg lepődöttségemen kívül mást nem mutatni. Igazából egy pillanatra el is ment az étvágyam, és ami azt illeti valahogy volt egy olyan sejtésem, nem egészen olyan mágus mint amire számítottam. Na de hát van ez így, nem lehet mindenki egyszerű mágus, kellenek a népnek ilyenek is. Azonban egy fura gondolat futott át az agyamon amitől hát hogy is mondjak kicsit kirázott a hideg. ~ És mi van ha kénytelen lesz engem is megölni, mivel felfedte a kilétét. Az ilyen mágusok nem ismernek nagyon kegyelmet, sőt az emberi oldalukat sem szokták nagyon mutatni. ~ ezeket a gondolatokat inkább megpróbáltam elhessegetni és ismét Deadre pillantottam.

Láttam ő inkább visszatért az étele elfogyasztásához mintsem az én reakciómat figyelje. Nem tudtam most megszólaljak vagy inkább tereljem el a témát más fele, bár ez így elég hülyén vette volna ki magát, hisz én kérdeztem rá minderre. Ő csak őszintén válaszolt. Csak rávettem magam, hogy mondjak valamit.
- Ó értem, hát mit ne mondjak nem épp erre számítottam, de most istenem...-inkább elharaptam a mondatom végét. Eközben figyeltem mit szól hozzá amit mondok és a szemébe néztem. Valamiért az a gondolatom, hogy meg akar ölni elszállt. Nem éreztem felőle ezt, és már nem is feltételeztem ezt. Az az igazság, hogy megnyugodtam. Meg sem tudom magyarázni ezt, hogy miért lett így de elmúlt a félelmem. Vártam kérdez-e valamit vagy akár mond-e valamit.

Még egy pár perc eltelt így a csöndben, amikor is ismét fura érzések kapták el a szívem, sőt kifejezetten rossz érzések. Ismét Deadre kaptam a tekintetem.
- Valami nem stimmel...Dead...-láttam rajta nem kellett folytatnom. Egy ideje nem is voltam nyugodt és nem amiatt amit Dead mondott az egy teljesen más reakciót hozott ki belőlem, viszont ez...amikor úgy érzed figyelnek. Tudtam nem véletlen, azonban az kérdés, engem vagy Dead-et. A kislányra fordult a pillantásom. Nem igazán zavartatta magát, ugyan olyan nyugodtsággal majszolta a csokikelyhét mint amikor megkapta.
~Vajon most mi fog történni? és kire vadásznak...nem tudom de ez így nem lesz jóó....el kell innen tűnnünk. Még sem kezdhetünk harcot itt az étterembe, ahol sok ember van.
A kislányról megint Deadre néztem. Láttam a nyugodtságot a szemébe, mintha csak én ijedtem meg volna ettől az egésztől...

Ami a következő pillanatban történt az épp elég tanúbizonyságot tett arról mit kell tennünk. A szemem sarkából láttam ahogy a kislány feje az asztalra dől. Nem mertem először odanézni, majd miután rávettem magam és odafordultam egy nyílvégen akadt meg a szemem. Szépen haladtam a nyíl vonalán és kerestem a másik végét. Szabályosan látszott, a nyíl második fele elveszett a kislány haja között, majd egy pirosló folyadékszerű valamit is észleltem. Fel kellett fogjam, hogy az a piros folyadék az vér, és a nyíl vége egyenesen a kislány fejéből áll ki.
Felkaptam a fejem, körbenéztem, de nem láttam sehol egy árva feltűnő alakot sem. Deadre néztem, mivel éreztem valami hideget a kezemen. Dead volt az aki megfogta és mintha azt jelezte volna indulnunk kellene.

Az ételt továbbra is óvatosan lapátoltam, amikor észrevettem, hogy a hangulat kissé befagyott. Nem csak a velem szemben ülő nő lepődött meg, éreztem, hogy a mellettem ülő kishölgy zavarba esett. Végül is, ez nem épp egy örömhír, így érthető volt letargiájuk. A csend kezdett egyre kínosabbá és kínosabbá válni, szerettem volna megtörni, ezért valami témán törtem az agyam. Éppen szólásra nyitottam volna a számat, mikor egy elég gyakori érzés lett rajtam úrrá. Valaki, illetve valakik figyelnek, legalább is nekem ezt súgják érzéseim. Nem tudom, hogy kik figyelnek, de nagy valószínűség szerint az előbb elmondott szavaimért. De hát ez is benne volt a pakliba, így büszkén vállalom a következményeket. Nem árulhattam el, hogy érzem a pillantásukat a vállamon, így teljesen átlagosan viselkedtem. A lány néhány szót intézet felém megjegyzésképpen, majd ismét csönd borult az asztalunkra. Bár tovább lapátoltam volna még a rendelésem, ám azt már az utolsó morzsáig elfogyasztottam. Az ülőhelyemen elkényelmesedtem, majd vártam. Vártam Ai, illetve a megfigyelők reakcióját. Reméltem, hogy nem kispályásokkal van dolgom és érdekes lesz az elkövetkezendő harc. Arcomon szinte természetes nyugalom ült, hiszen mellettem, van egy könnyedén elintézhető lány, akit ha kell, feláldozok védelmem érdekében. Ekkor Nakamura is megszólított, nyilván ő is észrevette a dolgot és erre akart figyelmeztetni.
Az izgalom csendje borult az asztalunkra, most nem volt kínos ott ülni, inkább veszélyes. Engem ez a kis veszély feltöltött adrenalinnal. Rövid ideig szinte tűkön ültünk, miközben a kislány ebből semmit nem észlelt. Ifjú és mondhatni harcképtelen volt, akit könnyen át lehetett verni. Pár pillanat múlva aztán a leányzó fején egy nyíl süvített keresztül. A kicsi feje rögtön az asztalra zuhant Az idősebb leány természetesen nem merte végignézni a dolgot, nekem, azonban megvoltak az idegeim, ahhoz hogy végignézzem a halálát. Bár nyilván a mágusnő is észrevette a kicsi halálát, nem mert ránézni. Talán abban reménykedett, csak képzelődött, nem tudom. A lány meghalt és kész, ennyi a történet, nem kell szépíteni. Nem mi végeztünk vele, így nem tartozunk felelősséggel az esetért. Ráadásul a kicsit nem is ismerjük így, megbosszulnunk sem kell. Az egetlen probléma az volt, hogy biztos voltam, abban engem akarnak megfélemlíteni. Bár, hogyha valóan engem akarnak megfélemlíteni, elég nagy tévedésben élnek. Elég sokszor tárult mára szemem elé ilyen látvány, így nem igazán fogok megijedni tőle. Mi több, evvel tulajdonképpen felerősítettek engem, hisz lett egy használható hullám. A nagyobb leányzó először a nyilat vette észre és azt kezdte el vizsgálni, majd az étteremben kezdett el fürkészi. Igazából nem értem, minek a gyilkos már nyilvánvalóan nincs ott, hisz elég bajos lenne egy gyilkosság után a helyszínen maradni.
A lány kezét óvatosan megfogtam, hogy jelezzem, itt vagyok én is. A lány eléggé elkalandozhatott, majd végre rám emelte tekintetét. Tekintetemmel is próbáltam kifejezni, hogy indulnunk kéne. Végül pár szót is intéztem felé.
- Jobb lenne, ha indulnánk. – Suttogtam elég közelről a fülébe, majd a halott leányzót is felélesztettem Úgy döntöttem, hogy megteszem azt a szívességet a tulajnak, hogy nem üldözőm el a vendégeit. – Jól van Lillyen, ügyes kis műsor, mint mindig. Most mehetünk fizetni. – Az, hogy így leplezzük a kis hölgy halálát nem fogja megcsapolni az itt lévő vendégek számát, ráadásul nem is fogok olyan nagy figyelemnek sem örvendeni, ilyen módon. Szavaim után a lány meghajolt „közönsége” előtt, a pincért pedig magunkhoz hívattam és fizettem. Illetve fizettem volna, ám a mellettem álló hölgy ragaszkodott, ahhoz hogy saját számláját ő állja. A fizetés után pedig távoztunk. Az utcán a kislányt átküldtem a köztes dimenzióba, majd a másik leányzóra tekintettem. Szememben látszódott, hogy tulajdonképpen egy kérdést akartam feltenni. Marad, vagy inkább kilép ebből a kis küzdelemből?

Ahhoz, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet ugyan úgy kellett viselkednünk, mintha semmi sem történt volna az elmúlt pár percben.
Ezt Dead úgy oldotta meg, hogy feltámasztotta a kislányt, ami engem kicsit mélyen érintett, mert az ilyenhez nem vagyok hozzászokva.
-Jobb lenne, ha indulnánk.-mondta, majd a kislány felé fordult. – Jól van Lillyen, ügyes kis műsor, mint mindig. Most mehetünk fizetni.
Ezután Dead a pincért hívatta, hogy fizetni szeretnénk és ahogy mondtam először én fogok fizetni. Amit mondok az be is tartom, meg úgy láttam Dead sem tiltakozott nagyon ez ellen.

Fizetés után kivonultunk az étteremből és Dead átküldte a másvilágra a kislány testét.
Ennek a procedúrának a látványa talán még jobban megrázott mint a feltámasztás, amitől kicsit elérzékenyültem, azonban nem akartam, hogy Dead ezt lássa.
Éreztem rajta, hogy választás előtt állok, vagy vele tartok a harcban vagy kilépek.
Viszont megfordult a fejemben az a gondolat, hogy ha kilépek meg fog ölni, amitől egy kicsit tartottam.
Mivel már épp eléggé belekeveredtem ebbe az egészbe úgy gondoltam Dead-el tartok ezzel talán kiküszöbölhetem azt hogy megöljön. Csakhogy az is megfordult a fejembe, ha már nem lesz rám úgymond szüksége akkor is megteszi, de erre inkább most nem akartam gondolni.
- Figyelj úgy látom elég nagy pácban vagy...főleg ha vadásznak rád. Nem akarom, hogy bármit is tegyenek veled. Nem tudom miért de nem akarom, hisz még alig ismerlek. De úgy döntöttem nem viszakozok a harctól, ezért veled tartok. -mondtam neki a szemébe nézve és vártam a reakcióját. - Nos azonban szerintem ma már nem fognak visszajönni így hát menjünk fel az itt foglalt szobámba és kicsit pihenjünk. Addig is összepakolhatok. Mit szólsz? -kérdeztem szintén érdeklődően.

Nem tudtam mi lesz ebből, kíváncsi voltam, hogy milyen okból vadásznak rá, de kicsi félsz is volt benne. Viszont általában a kíváncsiságom mindennél erősebb és ezért is kerültem sokszor bajba. Vártam a fejleményeket, hogy mi fog történni mindezek után.

A fel nem tett kérdésre érdekes választ kaptam, aminek örültem, az, az volt, hogy a lány vette az adást és reagált rá. Számomra teljesen mindegy volt, hogy hol töltöm a nap további részét, vagy éppen az éjszakát. Igazából, nem tudom miért követnek, de nem is nagyon érdekel, hiszen minden bizonnyal keményebb vagyok náluk, így nem nagyon zavar jelenlétük. Hiába intéztek el egy védtelen kislányt, amennyi idő alatt felfedeztek bennünket, annyi idő alatt én négyszer bírtam volna végezni a kis fruskával, nemhogy egy nyilat átlőni a fején. Igazából, nem voltam biztos, ebben a „ma már nem támadnak” dologban, de ahogy a hölgy látja jónak. Igazából csak attól féltem, hogy a lány esetleg túl sok dolgot hozna magával, ami miatt hátráltatna engem. Végül úgy döntöttem, hogy legfeljebb végzek vele, ha túl messze menne.
- Rendben! – Mondom neki, majd hozzáteszem. – Akarod, hogy segítsek? – Tettem fel a kérdést eléggé kedvetlenül, hangommal kifejezve, hogy nem sok kedvem van a dologhoz.
Végül is, jobb dolgom is van, mint hogy ennek a nőnek segítsek pakolgatni. Először is ki kéne derítenem, mégis kik is üldöznek, na meg miért. Bár, arra a kérdésre, hogy „miért” rengeteg válasz lehet. Talán végeztem egy klán társukkal, egy barátjukkal, vagy egy barátjuk rokonával, vagy esetleg közvetlen a rokonukkal, igen sok lehetőség van. De csak ezért nem kéne egyből nekem ugraniuk, bár eddig nem jártak sikerrel, most pedig, hogy felfigyeltem rájuk, ilyen módon valószínű nem is fognak. Ráadásul a célpontjuk nyilván én lehettem, erre fel csak a kislányt találták el. De persze az is könnyen megeshet, hogy meg akartak félemlíteni, ám ebben az esetben nem igazán ismerhetnek, hisz akkor tudnák, hogy az ilyen trükkök nem válnak be ellenem. Ugyanis legtöbbször én végzek az ilyen kislányokkal és szórakozom a körülötte lévő egyének reakcióján.
Kissé ördögi vigyorral tekintettem a hölgyre, ám, olyan gyorsan tűtettem el az arcomról a mosolyt hogy ő észre se vehette a kis hibát. Rezzenéstelen faarccal vártam a nő válaszát, amit hamarosan meg is kaptam …

Miután beleegyezett Dead is, hogy segítek neki és vele tartok a továbbiakban, eldöntöttük, hogy éjszakára még a szállóban maradunk. Elég feltűnő lett volna, ha az első bejáraton mentünk volna vissza, ezért a hátsó ajtót választottuk.
Hosszú és meredek széles lépcsők vezettek felfelé az emeletekre és mivel kicsit fáradt voltam elég lassan mentem.
Amíg a lépcsőházban voltunk nem szóltam Dead-hez, egyenlőre nem volt mit mondanom, no meg már alig vártam, hogy végre lezuhanyozhassak és kicsit ledőljek pihenni.
Egy jó tíz perc múlva érhettünk fel a lakosztályomba, majd mikor bementünk én ledobtam magam az ágyra.
- Nyugodtan helyezd magad kényelemben, csak előtte kérnék valamit, töltenél nekem egy pohár Whisky-t? Ha kell neked is tölthetsz nyugodtan! Ott van a kis szekrény aljába! -mondtam neki miközben kicsit becsuktam a szemem.
Most éreztem, hogy mennyire fáradt vagyok, de ébernek kell maradjak, hisz bármi történhet.
Fogtam magam és lecsúsztam az ágy mellé, majd rágyújtottam.
- Te kérsz? -nyújtottam neki a dobozt.
Már hiányzott a cigi édes íze, amit nagyon szeretek, ráadásul a szegfűszeget különösen szeretem és így még fantasztikusabb ezt érezni.
- Eleinte féltem tőled...és megmondom őszintén mikor kiléptünk az étteremből megfordult a fejembe, hogy bármikor megölhetsz, azonban úgy vagyok vele, hogy szerintem nem fogsz. Nem tudom megmondani miért de van egy ilyen érzésem. Mindezek után már egyáltalán nem tartok tőled és nem is hiszem, hogy a jövőben is kellene. Nagyjából körvonalaztam a fejembe, hogy milyen ember is lehetsz valójában, bár persze ez csak meglátás, hisz még nem ismerlek, de azért remélem, hogy néha barátkozol is nem csak embereket ölsz. -mondtam miközben már odaadta nekem a Whisky-t és bele is kortyoltam. - Nem tudom te mit gondolsz erről...
Próbáltam fürkészni az arcát a mondanivalóm után, bár igazából nem nagyon tudtam bármit is leolvasni róla. Olyan ridegnek tűnt, mint az elején is, pedig én szerettem volna, ha legalább egy kicsit is leeresztett volna.
Mindezektől függetlenül örültem, hogy találkoztunk és kíváncsian várom a fejleményeket.
- Ha most nem haragszol akkor elmegyek fürdeni, gyorsan végzek! -mondtam, majd bevonultam a fürdőbe.
A zuhany alatt végre kicsit felfrissülhettem, amire teszem hozzá már nagy szükségem volt.
Nem tudom meddig lehettem bent, viszont mivel nem hoztam be a váltóruhám ezért a nagy törülközőt csavartam magam köré a másikkal pedig a hajamat dörzsöltem meg egy kicsit.
Amikor kimentem a fürdőből láttam Dead az ágy mellett ült a földön és itta a Whisky-ét.
- Na kész vagyok! Ha szeretnél te is mehetsz! -mondtam neki majd leültem mellé és ismét rágyújtottam. ~ Hát kíváncsi leszek mi lesz ebből...-gondoltam magamban, majd ismét belekortyoltam a Whisky-be.

A velem tartó hölgy elég óvatosnak tűnik, hisz a hátsó ajtón keresztül kellett behatolnunk az épületbe. Véleményem szerint teljesen mindegy, hol megyünk be, ha van egy kis eszük elleneinknek, akkor a szobánkban csapnak le ránk, hisz ott van a legnagyobb esélyük. Ám minden bizonnyal még ott is veszélyes lenne számukra egy összecsapást kezdeményezni velem. A lépcsőházban nem esett szó kettőnk közt, nyilván mind a ketten fáradtak voltunk.
A lakosztályba hatolva a nőtől azonnal parancsot kaptam, vendégként teljesítenem kell, amit mond, így úgy döntöttem megejtek egy rövid kis sziesztát magamnak és utána teljesítem kérését. Nem sokkal később pedig cigarettával kínált meg. Bár elég idős vagyok, ahhoz hogy eme káros szenvedélynek éljek, én mégis valami sokkal hátborzongatóbb dolognak élek. Miután visszautasítottam ajánlatát, majd a leányzónak megeredt a nyelve.
Igazából nem is tudom, miért akar ilyen rövid idő alatt megítélni, így miközben beszédét hallgattam elindultam az említett hűtő felé. Óvatosan kinyitottam azt, majd lehajoltam, hogy annak tartalmát felbírjam mérni. Rövid idő múltán meg is találtam az említett whiskeyt, mellette pedig többféle üdítőt is. Gyorsan kikaptam, egy meggylét és magamnak öntöttem egy pohárral is, majd neki is kilöttyentetem rendelését és visszaindultam hozzá. Átnyújtottam neki, a piáját, majd vártam egy kicsit, hátha mond még valamit.
Miközben tekintetem fürkészte, az természetesen, mint mindig rideg és komoly volt. Igazából nem is tudom miért, hiszen kivételesen egész jó a társaság is jó, persze a kislányt nem kellett volna kinyírniuk a támadóimnak és talán menten boldogabb lennék, hisz nem kéne újabb nyűgöket eltennem láb alól. Bár, igazság szerint fel kellett volna készülnöm, hogy a feketemágus vadászok rám fognak akaszkodni, hogyha egy étteremben ilyen hangosan beszélek kilétemről, de hát ez van, ez már megtörtént. Ráadásul ki tudja, talán egész jó mókának nézek elébe. Egyedül talán az ifjú hölgy zavarhat meg a szórakozásban, habár régebbi szavaiból ítélve ő is tisztában van a helyzetemmel.
Rövid eszmefuttatásom után meglepő dolgot közölt velem, méghozzá, hogy elmegy tisztálkodni. Mivel látványnak nem volt rossz, néhány pillanatig azon gondolkodom, kicsit meglesem, ám ekkor eszembe jutott egyetlen szerelmem és kihessegettem a gondolatot a fejemből. Inkább egy rövid felfedezőtúrát szerveztem a lakosztályban, majd végül a lány ágya mellett kötöttem ki, kezemben egy üveggel. Úgy döntöttem, megkóstolom az említett alkohol tartalmú italt, így poharamba töltöttem egy kicsit. Mikor leültem és belekortyoltam volna, akkor tűnt fel Ai.
Teste köré törülközőt csavart, ám még így is elég izgató látványt nyújtott. Mivel nem akartam, hogy bármiféle rosszaságot is elkövessek, hallgattam rá és bementem a fürdőbe. Ruháimat gyorsan levetettem és be is álltam a zuhany alá. Nem töltöttem sok időt vele, mert nem igazán szerettem a vizet, ám legalább egy ideig muszáj volt ott várakoznom. Ha tovább nem is, addig, hogy Nakamura nyugodtan át bírjon öltözni.
Mivel elég nagy butaság lett volna vizes testemre felkapni a száraz ruhát, így medvévé alakultam, majd úgy közelítettem meg „társamat”, hogy meztelen testem miatt ne legyek zavarban.
- Nyugi, csak én vagyok! - Mondom neki, mielőtt megijedhetne, majd várom a reakcióját.

Amint kijöttem a fürdőből Dead egy röpke pillantásnyira rám tekintett, majd ő ment be a fürdőszobába. Addig is legalább nyugodtan át tudtam öltözni. Kényelmes ruhát vettem fel abból a célból ha netalántán harcra kerülne a sor, mert valamiért volt egy olyan érzésem, hogy azok a vadászok még vagy vissza fognak jönni vagy ha elhagyjuk a hotelt utánunk jöhetnek. Minden eshetőségre fel akartam készülni, ezért össze is pakoltam, szerencsére nem hoztam magammal sok dolgot, hisz nem pihenni jöttem ide. Miután összekaptam magam az ágyra ülve rágyújtottam és egy új pohár italt töltöttem magamnak és Dead-nek is, ha kijön a fürdőből hátha szeretne inni még egy kicsit. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, hisz egy fekete mágussal vagyok egy lakosztályba, ráadásul vadásznak rá és mivel vele vagyok rám is. Nem féltem tőlük, csak azért riadtam meg annyira az étteremben, mert megöltél a kislányt. Azt viszont nem értettem még mindig meg, hogy őt miért kellett bántani mikor az egészhez semmi köze nem volt. Ahogy belemerültem a gondolataimba egy hangot hallottam.
- Nyugi, csak én vagyok! -mondta, mire ismerősnek tűnt a hang. Felnéztem és ekkor láttam meg egy medvét.
- Dead? Még is mit csinálsz? A frász akarod rám hozni? -kérdeztem tőle kicsit mérgesen. -Miért változtál medvének?
Nem tudtam mire véljem ezt az egészet, hogy miért csinálta. Vártam rá a magyarázatot és eközben visszaváltozott az eredeti külsejébe.
- Mond csak mi a terved? Én az éjszakát mindenképp itt tölteném ha neked is megfelel ez! Mindazonáltal úgy gondolom nem ráztuk le ilyen könnyen a támadóidat. -mondtam neki, bár nem voltam ideges, se feszült.
Kíváncsi voltam, hogyan fogjuk elölteni az estét, mert amit ebből a pár órából megtapasztaltam nem valami beszédes ember, ráadásul igencsak közömbös tud lenni az emberek iránt.
Szerettem volna azért kicsit jobban megismerni, és reméltem, hogy legalább az éjszaka folyamán nem úgy viselkedik, mint egy rideg ember. Mondjuk persze biztos megvan az oka, hogy ilyen lett, azonban mégis úgy gondolom, hogy valahol mélyen csak megvannak azok a tulajdonságai, melyeket ezzel a mostani természetével leplezi. Valamint az is eszembe jutott, hogy ha valami csoda folytán barátkozna velem jól jöhet egy fekete mágus ismerős, ha nagyobb bajba keverednék, bár nem csak emiatt szeretném "barátomnak", azért ennyire számító nem vagyok. Viszont ő biztos nem szorul mások segítségére, ám hátha szüksége van néha valakire, hogy csak úgy elbeszélgessenek.
~Mégis miket gondolok én? Pont nem olyan embere, aki ezekre igényt tart! Lehet kicsit naivan állok még mindig az emberekhez!~
Ilyen gondolatokkal merültem el és lehet, hogy közben szólt bár nem hallottam, ezért fel is kaptam a fejem!
- Ne haragudj eddig mondtál valamit? Bocsánat egy kicsit elgondolkodtam! -mondtam neki vigyorogva, majd belekortyoltam az italba és szívtam egy slukkot a cigiből.

» Az elveszett lány visszatérése (+18)
» Gabriel vs. Axel, avagy kié a lány
» Ralf vs. Omeron - Kié lesz a lány? (Befejezett)
» Dead Shadorick
» Dead Shadorick