Ai és Red találkozása, avagy maradtunk volna inkább otthon

Egy szép napra ébredve elterveztem, hogy kiruccanok egy kicsit lazítani, pihenni és mi is lehetne megfelelőbb hely mint Akane Resort. Miután ezt eldöntöttem már csak arra kellett rávegyem magam, hogy végre kikászálódjak az ágyamból. Ezt még vagy 10 percig csináltam, forgolódtam jobbra balra majd nagy erőt véve magamon kiugrottam a takaró alól és mint szokásomhoz híven elmentem zuhanyozni. Reggel is és este is zuhanyoztam minden nap, valahogy annyira szerettem áztatni a bőröm a víz alatt és nem tudtam betelni az érzéssel. A jó kis zuhany után körbenéztem, hogy mit kell összepakoljak a pár napos túrámra és kinyitottam a szekrényemet. Hát nem is kell mondjam rám dőlt az összes létező ruhám amim csak volt. Nagy nehezen levegőért kúsztam felfele a ruhakupac alatt, amint a felszínre érkeztem fellélegeztem.
-Hát ilyen nincs...most ezt hogy pakoljam össze? - mérgelődtem magamba.
Nem is érdekelt, hogy mekkora kupleráj van inkább csak azokat tettem a bőröndbe amik feltétlenül szükségesek voltak.
A ruhák összeszedése után jöhettek a cipők. Nehéz volt a választás, mert nagyon sok cipőm volt amiket mind imádtam, hisz egy Blue Pegasus-osnak fontos a megjelenés. Jó pár percet vesződtem a cipőkkel, míg sikerült kiválasztani azokat, amiket magammal akarok vinni.
A cipők után jöhettek a fürdő ruhák, ha már üdülőbe megyek. Ahogy kihúztam a fiókot rá kellett jöjjek ez nem az én napom...sőt az hogy bármit is kiválasszak az kész öngyilkosság mivel az egész ruhatáramat fel kellene pakoljam, ha nagyon akarnám.
Amint kiválasztottam a megfelelő fürdőruhákat is még a pipere cuccokat is becsomagoltam. Bementem a konyhába, hogy útravalót csináljak magamnak, azonban mikor kinyitottam a hűtőt, ami teszem hozzá kongott az ürességtől úgy döntöttem inkább majd veszek valamit az útra.
-Nos hát akkor azt hiszem mindent bepakoltam a kaján kívül. Indulhatunk is! -mondtam lelkesen, majd megfogtam a bőröndöm és elindultam az állomásra.

Mikor odaértem azt hittem szívrohamot kapok olyan sokan voltak a peronon, azt sem tudtam hirtelen merre induljak el egyáltalán. Hallottam hogy nemsokára megy a vonatom ezért mindenkin átgázolva viharzottam a pályaudvaron. Nem nagyon érdekelt kit lökök fel, vagy kinek megyek neki csak elakartam érni a vonatot. Épp bemondták csak két percem van az indulásig, és már nem voltam messze a 8. vágánytól ahonnan a vonat indult, amikor is mielőtt odaértem volna a szemem elől indult ki a vonat. Földbegyökerezett a lábam és meg sem bírtam mozdulni. Először fel sem fogtam mi történt és nem igazán tudtam eldöngeni az idegtől remegek vagy valami más miatt. Az elkövetkező pár percben csak néztem előre fele, mintha egy élettelen test lennék aztán hirtelen kitört belőlem egy hang. Elordítottam magam ezzel felhívva az emberek figyelmét, akik nem értettek azt egészből semmit. Akkor tudtam...az ideg miatt remeg az egész testem, mint a kocsonya, mert nem lehetek ennyire peches, hogy képes vagyok lekésni a vonatot. Még jó pár percig mérgelődtem magamba, majd fogtam a bőröndömet és vissza indultam a kijárat fele, ahol volt egy váróterem kis kávézóval és étkezdével.
Letelepedtem az egyik asztalkához, majd nemsokkal utána jött is egy pincér, megkérdezze óhajtok-e valamit. Rendeltem egy meggyes sütit és egy jó erős fekete kávét.
Jól tudtam a következő vonat pontosan egy óra múlva jön, ezért gondoltam jól elleszek itt. Akár mennyire is nem akarja a sors, hogy odaérjek muszáj kicsit kikapcsolódnom. Nem volt szokásom, hogy dohányzok de most valahogy úgy éreztem szükségem lenne rá, ezért vettem egy doboz cigit is, majd rágyújtottam. Az első két szívásnál azt hittem majd kiköpöm a tüdőmet viszont minél többet szívtam belőle annál jobban kezdtem megszokni. Egész kellemes volt az íze is mert amint láttam a dobozán ez különleges dohány, szegfűszeges volt az íze. Láttam az újságárusnál a kedvenc újságom a Weekly Sorcerernt, rögtön fel is pattantam és megvettem az új számot. Eközben már a pincér kihozta a kávémat és a meggyes sütimet. Visszamentem az asztalomhoz, és ismét rágyújtottam, de már nem azért mert ideges voltam hanem mert szimplán jól esett.

Hamar eltelt az az egy óra így, hogy az újságomat olvastam és a pitémet falatoztam, viszont most odafigyeltem az időre és már nem volt problémám a felszállással. Amint kifizettem a rendeléseimet, felszedtem a kis csomagomat és felszálltam a vonatra keresve egy kényelmes helyet a nem épp rövid úthoz. Találtam is egy nagyon jó helyet az ablak mellett, tudtam gyönyörű lesz a kilátás épp ezért mindenképpen oda vettem jegyet. Mindig szeretek kényelmesen utazni és ha ezt meg is tehetem akkor meg pláne kihasználom. Felraktam a bőröndömet a tartóra, majd szépen elhelyezkedtem az ülésbe. Még volt pár perc az indulásig, de észre sem vettem mikor letelt és elindultunk.

Ragyogó volt a táj az út során, csak úgy csillogtak a szemeim és teljesen magába szívott a látvány. A dimbes-dombos területek, az erdős részek, a rétek, a kis faluk és a messziről kirajzolódó városok felejthetetlen élményben gazdagítottak. Direkt dohányzó kocsiba ültem így nyugodtan rágyújthattam, nem zavart senkit. Nem is figyeltem mennyien szálltak fel még utánam, bár nem mintha különösebben érdekelt volna.
Látszott a lemenő nap és a visszavert fénye a tengeren, ebből lehetett következtetni nem vagyunk messze a céltól. Kezdtem összeszedelőzködni és elrakni a dolgaimat a táskámba. Amint összepakoltam fogtam az összes cuccom és az ajtó fele indultam, abban a pillanatban hatalmasat fékezett a vonat én pedig ráestem az előttem lévő emberre. Nem tudtuk elképzelni mi történhetett, azonban először le kellett volna másszak akire ráestem, mert biztos nem vagyok valami kényelmes neki. Amint tudtam feltápászkodtam, majd megpróbáltam neki is segíteni.
- Nagyon sajnálom...ugye jól van...tudom nem vagyok egy pehelysúly tényleg nagyon sajnálom! -mondtam aggódó szemekkel és nyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem.

Miután felsegítettem, szedhettem össze a csomagjaimat, mert összevissza borultak a nagy fékezésben.
Nemsokkal ezután ismét elindultunk az állomás felé. Pár perc múlva be is futottunk, majd végre leszállhattunk.
Amint a peronra léptem rágyújtottam és nagyon jólesett, mert eléggé ki voltam borulva, hisz tuti összezáródtak és összegyűrődtek a ruhák a táskákban.
Ahogy körbenéztem láttam orvosokat a vonathoz futni, amiből arra következtettem, hogy lehet valaki vagy valakik megsérültek a fékezésnél.
Ezután a fiúra néztem. Szemmel látható sérülést nem szenvedett, de azért inkább megkérdeztem tőle:
- Ugye neked biztos nem esett bajod? -levegőt vettem majd folytattam idegességemben. - Mi a franc történhetett, hogy ekkorát fékezett? Ilyet még nem tapasztaltam, pedig elég sokat utazok vonattal.
Ahogy így elnéztem jó pár utas megsérült, mert hozták a hordágyakat is. Hálát adhatok, hogy velünk semmi komoly baj nem történt.
Ennél jobban már nem is kezdődhetne ez a hétvége és valamiért úgy éreztem ennél már csak rosszabb lesz, de igyekeztem elterelni erről a gondolataimat.

Csodálatos volt már az állomás is ahova befutott a vonat, olyan nyugodtnak és csendesnek tűnt, na persze most az aggódó utasok miatt elég nagy volt a hangzavar és a felfordulás.
Nagyon sokan jöttek ide családostul, kicsi gyerekkel, nagy gyerekkel és ezek szerint ez a környék jó kikapcsolódási lehetőséget ad a lazítani vágyóknak.
Én is ezzel a céllal jöttem ide, de eddig úgy látszik csak szenvedés van belőle.
Még azt kellett kitalálnom, hogy jutok el a szállodába, hisz nem ismerem a környéket meg nem tudtam, hogy most ez a fiú is merre akar továbbmenni.
-Mond csak, te merre fele tartasz Akane-ban? -kérdeztem tőle majd eldobtam a még füstölgő cigarettát.
Már elakartam indulni valamerre és megtalálni a szállodát, majd egy forró fürdőt venni és végre pihenni.

Borzasztó volt milyen fennforgás volt az állomáson. Az emberek ide-oda rohangáltak, az orvosok hordágyon szállították a sérülteket, a családtagok elszakadtak egymástól, és mindezek ellenére is ha az égre néztem elszomorodtam egy kicsit. Miért történik ilyesmi ilyen csodálatos napsütötte időben. Teljesen elmerengtem a gondolataimba, majd hallottam szólnak.
- Nem, persze. És te jól van?? -kérdezte tőlem akire ráestem, majd kis hallgatás után folytatta. - Egyébként, hogy hívnak??? Az én nevem Red Walter, örülök a találkozásnak!
- Nem dehogy nekem semmi bajom! Én is örülök a találkozásnak, Nakamura Haneda Ai a nevem! De szólíts csak Ai-nak! -mondtam neki és ismét rágyújtottam egy cigire.
Ezek után megint megszólalt. - Nos, kikapcsolódni jöttem ide, és gondolom te is. Nos, ha igen, akkor mehetnénk akár együtt is, ha gondolod. Egyébként mik a terveid?
- Hmm nos én is kikapcsolódni jöttem és persze menjünk együtt! -mondtam már lelkesen és nem a pályaudvaron történtekkel foglalkoztam. - Hát különösebben nem voltak, azon kívül, hogy valami jó kis szállodába foglalok helyet és majd körbenézek a tengerparton. Mást úgy még nem nagyon döntöttem el! És neked vannak elképzeléseid már?
Mindeközben elindultunk az állomásról valami szállodát keresni, hogy végre kényelmesen lazíthassunk egy kicsit. Nemsokkal az állomás után megláttuk a szállót, melynél jobbat nem is találhattunk volna. Kívülről gyönyörű szobrok ékesítették, a falai fehérek voltak, de aranyozott szegélyekkel ékesítették.
Bementünk a hatalmas épületbe és nem csalódtunk a belső kinézetében sem. Egyedi volt a berendezése, sajátos bútorok és festmények kápráztatták el a vendégeket.
- Arra szavazok, hogy vegyük ki a szobákat, pakoljunk ki és mondjuk egy óra múlva találkozzunk itt a halban! Mit szólsz? -kérdeztem Red-et aki bólintott majd egyenként felvezettek minket a szobánkba, miután bejelentkeztünk.
Ahogy beértem ledobtam a cuccaimat és ledőltem az ágyba. Nagyon puha és kellemes volt beledőlni, ami viszont még ennél is jobb volt, hogy mikor kimentem az erkélyre a tengerpart csodálatos látványa tárult elém. Fantasztikus volt a kilátás, nem tudtam betelni vele, azonban ki akartam pakolni és át is öltözni, csak előtt egy forró fürdőben megakartam mártózni. Így is tettem, előkészítettem a vizet, kiválasztottam egy kényelmes ruhát, elővettem a fürdőruhát is mert még biztos szükség lesz rá, majd belemerültem a kád forró vízbe.
Nagyon jól esett áztatni magam, a habfürdő pedig csodálatos volt, teljesen ellazultam tőle. Fürdés után összeszedtem a holmim amit majd vinni fogok a találkára, biztos lemegyünk majd a tengerpartra és a városba is ezért egy kényelmes mégis elegáns ruhát vettem fel. Kimentem ismét az erkélyre hisz még volt egy kis időm találkozásig és a lágy szél csak úgy simogatta a bőrömet. Nagyon kellemes volt, főleg hogy ilyen gyönyörű látvány tárult elém, mint a tengerpart. Ismételten rágyújtottam, majd leültem az erkély szélére. Elmerengtem a gondolataimba, hisz semmi másra nem vágytam, minthogy egy kicsit végre kikapcsolódhassak, bár azért ez a nap sem indult zökkenőmentesen, főleg a vonat miatt, mely több galibát is okozott de a lényeg, hogy már itt vagyok Akana Resort-ba és még társat is szereztem a kikapcsolódáshoz. Ennél jobb már nem is lehetne a történtek után.
Amint elszívtam a cigimet megcsináltam a hajam, vagyis csak megfésültem és már indultam is le a halba hogy találkozzak Red-del, aki gondolom már ott van. Mindent összeszedve elindultam, jól bezártam az ajtóm, majd lementem a halba.
Ahogy körbe néztem sehol sem láttam Red-et, ezért gondoltam van még időm egy frissítő koktélt meginni, hát leültem a bárpulthoz és rendeltem. Megkaptam a koktélom, melyben volt egy kis alkohol is, de pont így volt jó, kicsit bódító illata megcsapta az orromat, majd rágyújtottam és akkor megpillantottam Red-et a lépcsőn. Integettem neki, hogy észrevegyen, de nem látott meg, így kénytelen voltam én odamenni hozzá.
- Itt vagyok! Integettem neked a bárpultnál, de nem vettél észre! -mondtam mosolyogva majd folytattam. - Na mi a program?
Vártam Red kitalált-e már valamit vagy ilyen spontán alapon lesz a napunk.

Amint megtaláltuk egymást sűrű szabadkozásokba kezdett, nem is értettem igazán, hogy miért azért annyira nem volt vészes a késés, mindazonáltal volt időm egy hűsítőt is inni ezalatt az idő alatt.
- Bocsi. -kezdte mondani valóját. – Hát, szerintem nézzük meg a tengerpartot közelről, és mit szólnál, ha kipróbálnánk a szörfözést vagy valamilyen vízi sportot???Biztos találunk valami kedvünkre valót!!
Tetszett az ötlet, hisz tudjuk, hogy Akane Resort a csodálatos és egyedülálló tengerpartjáról híres, amire mindig is kíváncsi voltam, no meg nagyon szeretek úszni épp ezért imádom a vizet is.
Így elindultunk a tengerpartra, ami nem is volt olyan messze a szállodától, ahol megszálltunk, de az odaúton végig lehetett gyönyörködni Akane sajátos szépségeibe. Egyszerűen leírhatatlan érzések fogtak el a kifogástalan táj látványának kapcsán, valamint olyan jó érzés volt, hogy kifejezetten lazítani jöttem és ha nem is indult valami fényesen remélem a nap és a hétvége további részében abszolút csak a pihenésre és a szórakozásra összpontosíthatok.
Amint a tengerpartra értünk csak úgy ámultunk hisz olyan sokan voltak kint. Nem is kellett volna ezen csodálkoznunk mikor fantasztikus idő van, gyakorlatilag lesül rólad a falatka ruha is, a víz ideális hőmérsékletű, egyáltalán kell ennél több ahhoz, hogy aki csak tud ide jöjjön.
Red megkérdezte, hogy mit próbáljunk ki először, azonban nem tudtam konkrétan eldönteni így abban maradtunk, hogy előbb belevetjük magunkat a vízbe. Lepakoltuk a cuccainkat egy szimpatikus helye és már bele is rohantunk a vízbe, oly sebességgel ahogy csak tudtunk. A víz olyan lágy és kellemes volt, hogy nem is akartam kimászni onnan, annyit úsztam amennyit csak bírtam. Jól elszórakoztunk az utazó társammal, rengeteg kagylót is gyűjtöttünk, melyek szebbnél szebbek voltak.
Volt lehetőség falmászásra, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem, így miután kellőképpen kiúszkáltuk magunkat célba vettük a következő állomást. Ki lehetett próbálni a falmászást, ami igencsak extrémnek tűnt pont ezért figyeltem fel rá. Egy hámot raktak rád, ami megakadályozta, hogy ne a földön landolj, ha netalántán megcsúsznál a felfelé vezető úton és a falból különböző méretű, formájú és színű fogódszkodók álltak ki.
- Nos ki kezdi? Te vagy én? Vagy menjünk egyszerre? Jó móka lesz azt már látom előre. - amíg Red eldöntötte, hogy akar nekivágni a kihívásnak, vettem egy teli jégkockás hűsítő koktélt, melyet a fallal szembeni standon árultak, no meg persze rágyújtottam a kedvenc dohányomra.