Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)

A céh épületében bóklászva azon agyaltam, hogy már lassan ideje lenne elmenni egy újabb küldetésre. Mondjuk a hajótöröttes izébizébizgentyű után nem igazán volt kedvem egy ideig akármilyen feladatot is elvállalni. Ki akarná, hogy őrült, hit megszállott ipsék kezdjék el kergetni egy tök ismeretlen erdőben három társával együtt. Még szerencse, hogy meg tudtunk menekülni, és nem hagytuk ott puszta véletlenségből a fejünket. Bár ki tudja… Szent igaz, hogy én képes vagyok bármit elhagyni - természetesen a ruháimon kívül. Azokhoz nagyon is ragaszkodom. Még a végén sikítva vetnék rám magukat a környező hölgyek, elvégre tökéletes testem minden szemet és nőt oda vonz. Hiába… a tökéletességnek ára van. Szóval, ott tartottam, hogy bele vetem magam a kalandokba ismét, így hát utamat máris az épp kihirdetett küldetések felé vettem. Néhány perces gondolkodás, és heves apacukázás közepette végül csak sikerült kiválasztanom a tökéletes feladatot számomra. Egy igazi bunyó kell nekem, és ez a leírás szerint meg is lesz, hiszen szörnyekről van szó. Meg mondjuk… pénz se ártana… egy ideje csúszok a lakbérrel, és az kicsit gázos lenne, ha kipaterolnának a jól belakott kis házamból. Nem?
Nagy, és még nagyobb megdöbbenésemre, a településre semmiféle vonat, vagy hasonló nem tartott. Igaz, így megspóroltam a pénzt. Legalább tudok majd más dolgokat is csinálni. Térképpel a kezeimben próbáltam elkeveredni valahogy Fondorba. Már csak az a probléma, hogy fogalmam sincs, hogyan kell használni a térképeket. Eddig mindenhova vonattal mentem, és kérdezősködtem, vagy meg valami okos céh társamat is magammal rángattam. Még nem sűrűn volt olyan, hogy egyedül indultam volna el akárhova is, így most egyedül kellett szembe néznem a rengeteggel, és az ádáz, sose-azt-mutatja-amit-keresel térképpel. Hiába… nincs tehetségem hozzájuk, ami mondjuk eddig nem is volt probléma. Lehet, hogy keresni kéne valakit, aki segít felfogni az ilyen izék értelmét. Mondjuk ha azt vesszük, egész egyszerű rajta tájékozódni, csak azt kéne megtalálni, hogy merre van az arra. Miután feladtam a papírdarab böngészését – érthető okokból – bele is vetettem magam a rengetegbe. A fák egyre csak sűrűsödtek, és úgy tűnt, hogy már nem is akarnak véget érni. Egyre kellemetlenebbül kezdtem magam érezni a rengeteg fa, és a fura hangok, zajok miatt. Nem egyszer ijedtemben a fát is beöleltem, meg néhányszor fel is buktam egy-két kiálló gyökérben is a nagy rohangálásban. Néhány órás bóklászás után már kezdtem arra számítani, hogy sose keveredek ki ebből az isten verte farengetegből, amikor végre kiértem egy tisztásra. Hirtelen azt se tudtam, hogy örüljek-e, vagy dühöngjek. Egyelőre inkább úgy döntöttem, hogy dobok egy hátast, és nézem egy kicsit a kék eget. Sose hittem volna, hogy valaha látni fogok még falevelektől mentes eget. Egyébként is… Ki olyan hülye, hogy ennyire eldugjon egy komplett várost? Ez komolyan aljasság, főleg velem szemben. Igazából arra számítottam, hogy eltévedek, de hát… úgy néz ki, hogy nem sikerült. Szerencsére. Hiába, szerencsés ember vagyok… *.* Na, jó nem… Csak mázlim volt…
Tehát, meg érkeztem a tisztásra, ahol Fondor feküdt társaságomban, majd amint úgy döntöttem, hogy eleget fetrengtem a mocsokban, máris felpattantam, leporoltam ingem, és nadrágom, majd pedig el is indultam megkeresni a bejáratot egyenesen a fal mentén. A kapunál rengeteg őr állt. Miután elmeséltem nekik ideérkezésem okát, és esemény teli utamat, máris mellém csaptak egy igazi idegenvezetőt, aki állítólag elvezet valami Lord Hondushoz. A neve ismerősnek tűnt, s végül néhány pillanatnyi igazán megerőltető gondolkodás után végül arra is rájöttem, hogy ő minden bizonnyal a város polgármestere lehet. Hát nem vagyok zseniális? *.* Igaz, ez a hirdetésnél is ki volt írva, hiszen ha jól emlékszem, akkor pont nála kell jelentkezni.
Érdeklődve nézelődtem a faluban, s szemlátomást eléggé szeretik a fát, hiszen rengeteg fűrészmalom van. Az is lehetséges, hogy ebből élnek. Fát aprítanak, és azokat valamiképp elszállítják a városokba. Vagy nem. Egyedül csak a polgármesteri hivatal néz ki normálisan. Gondolom már csak azért is, mert ez a város központi épülete. Annak meg persze tökéletesnek kell lennie, és vonzania kell a tekintetet. Legalábbis én így gondolom. Némi séta után végül megérkezünk a hivatalhoz, hogy végre megtárgyalhassam alkalmazásomat Lord Hondusszal. Remélhetőleg alkalmasnak tart majd a feladatra. Na jó… tuti, hogy alkalmasnak tart majd a feladatra, elvégre nálam jobb fegyver mágus nem sok létezik a világon… Legalábbis én így gondolom.

A nap még nem jött föl az égre én már az újdonsült háznak nem nevezhető tákolmányomat javítgattam ugyanis a tető egy kis része beomlott és az majdnem megölt engem. Még szerencse, hogy ó tökéletességemnek tökéletesek a reflexei! Ha egy kicsit lassabban lépek arrébb betört fejjel fetrengenék a földön, de mivel tökéletes vagyok egy tetőbeomlás, nem árthat nekem. Miután egy használaton kívüli kabátot sikeresen kifeszítettem a lyukra úgy döntöttem, hogy lemászok a tetőről és iszok valami szíverősítőt. A felmenés még zökkenő mentesen zajlott, de a lemenetel a korhadó fán kicsit érdekes volt ugyanis két lépés után beszakadt alattam a tető és nagy csattanással végeztem az asztalon, ami megadta magát a súlyom alatt és nagy reccsenéssel széttört. Nagy nyögések és derékfájás közepette fölálltam és indultam el az alkohol tartalmú italok felé, amik az ágyam melletti kis polcon sorakoztak. Nagy nehezen odatámolyogtam és lekaptam a legerősebb piát, és kinyitottam majd leültem az ágyra. A derekam iszonyatosan fájt mintha vagy hatvan éves lennék pedig csak egy tetőről zuhantam egy asztalra és onnan a földre. a számhoz emeltem az üveget és kortyoltam belőle egyet majd megkerestem a mai újságot, hátha találok benne valami érdekeset, esetleg egy küldetést vagy valamit. Várjunk csak! a mai újságot én meg se vettem, hiszen nem is voltam emberek közt több mint két hónapja! Basszus… vajon most milyen nap van? O.O Nagy lendülettel öltöztem föl még az se érdekelt, hogy leverem a többi felszerelést a falról. Most valahogy jobban izgatott az, hogy kezdem elveszíteni az időérzékemet. Természetesen a piára úgy vigyáztam, mint a saját életemre – azaz sehogy, de szerencsére egyben maradt az üveg és a tartalma is benne maradt és ez nagy örömmel töltött el. Felkaptam az üveget az ágyról és nagy lendülettel indultam el a város felé, hogy megtudjam mi merre hány lépés és, hogy pontosan milyen nap van és hányadika! A pia már kezdett egy kicsit hatni ugyanis az érzékeim kezdtek tompulni, ami azt jelenti, hogy vigyorogva futottam neki egy fának és még nem is haragudtam rá. Sőt! Még meg is dicsértem, hogy milyen ügyese végzi a munkáját – ugyanis azt hittem rá, hogy egy biztonsági őr én pedig egy olyan helyre akarok bemenni ahova nem szabad. Egy barátias mosoly kíséretében megbeszéltem a szép nagy fával, hogy most had menjek be a szórakozó helyre, mert nagyon fontos ügyben keresek valakit. A fa motyogott valakit én pedig tovább tudtam menni, és ennek nagyon örültem, hiszen tényleg fontos ügyben keresek egy újságot, de azt az erdőben nem lehet találni és éppen ezért kellett bejönnöm a városba. Mondjuk elég kockázatos, mert úgy tudják az emberek, hogy egy gyilkos vagyok, aki hidegvérrel megölte a saját öccsét egy családi vita közben. Nem tudom, hogy honnan jött ez nekik, de az előző lakásomon már kerestek, de szerencsére jókor kaptam észbe, így el tudtam szökni a katonák elől, akiket csak miattam küldtek abba a házba. Vagy legalábbis a háznak köszönhetem, hogy most nem egy koszos lyukban ülök ugyanis a padló recsegett ropogott a sok ember alatt. Mivel a családom már nem élt így tudtam, hogy nem ők jöttek meglátogatni, és mivel a klán is, elhagytam azt is, tudtam, hogy nem onnan jöttek így csak két variáció maradt. A katonák vagy valami banda, akik meg akarnak ölni valamiért. Mondjuk mióta kiderült, hogy megöltem a saját öcsémet, kicsit rászoktam az alkoholra. Lassan annyi alkohol lesz bennem, hogy a tudósok úgy fognak hívni, hogy az élő szeszgyár. Na, mindegy a múlt elmúlt és valahogy most nincs kedvem visszaemlékezni arra a borzalmas napra, mert akkor ismét depresszióba esek, és megint berúgok, és akkor megint csinálok valami hülyeséget, amit majd nagyon meg fogok bánni.
Nagy nehezen átküzdöttem magam egy úttesten ahol egy lovas kocsi majdnem átment rajtam, de szerencsére túléltem én is és a piám is, amibe már csak két kortyi cucc volt. Gyorsan lehúztam majd még tompább érzékekkel haladtam tovább, hogy megtudjam azt, amiért jöttem. A járdán gyalogoltam és kérdezgettem az embereket, de nem nagyon válaszoltak, mert azt hitték, hogy egy hajléktalan vagyok, és kéregetni akarok. Pedig én csak azt szerettem volna megtudni, hogy pontosan hányadika van! >.< A lábaim elnehezedtek a testem, pedig előrehúzott. Ez azt jelentette, hogy keresnem kell valami tökéletes helyet, ahol aludhatok, mert a pia most kezd kiszállni belőlem és a nálam, azzal jár, hogy bealszok legyek bárhol. Sajnos nem voltam olyan gyors, hogy elmásszak a járdáról így ott hasaltam el.

Hatásszünet, Reklám.. satöbbi.

-Hahó.. fiatalúr ébredjen már fel!- hallom egy fiatal nő hangját. Ez nagyon meglepett. Eleinte azt hittem, hogy csak álmodozom, de miután megbökdöste az oldalam rá ellett jönnöm, hogy ez a valóság. Kinyitottam a szemeimet. A napfény enyhén megvakított, de még így is láttam, hogy nem csak egy nővel van dolgom, hanem egy férfival is. Miután a szemeim tökéletesen megszokták a fényt, körbenéztem és láttam, hogy egy tökéletesen berendezett házban vagyok. Felültem, majd megnéztem, hogy velem minden rendben van e. Hát nem nagyon ugyanis a pólóm és a kabátom nem volt rajtam, de helyette kaptam egy szép kis kötést a bordáimra. Nem értettem, hogy mi van velem és ezt szerintem ők is észrevették és ezért gyorsan elhadarta a csaj, hogy mi is történt.
- Nos, az utcán találtunk önre és úgy gondoltuk, hogy ráférne magára egy kis ápolás ezért a barátom segítségével, elhoztunk ide hozzám és elláttuk a sérüléseit. Meg kell, hogy mondjam nagyon csúnyán, megverték önt! mondta a nő majd a kötéseimre mutatott. Nagyon meglepett ez a megverés dolog, mert engem senki se szokott megverni. Én szoktam megverni másokat. Szerintem a nő arra a sérülésekre gondolt, amiket úgy szereztem, hogy leestem a tetőről meg elhasaltam a betonon… na, mindegy azt nekik nem kell megtudni, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.
- Elnézés meg tudják mondani, hogy hányadika van?- kérdeztem kicsit félénk hangon mire a férfi elmosolyodott és elmondta. Nagyon meglepett a dolog, mert hála a férfinak kiderült, hogy több mint két hónapja el voltam szigetelve a civilizációtól. Mondjuk ez csakis az én hülyeségem volt Miután felvettem a pólómat kértem egy mai újságot, hogy megnézzem a hirdetéseket, hátha találok valami jó kis küldetést, ahol levezethetem a felgyülemlett agresszióm és feszültségem.
Hosszas keresgélés után rátaláltam egyre. Jónak tűnt ugyanis valami szörnytámadásokról volt szó benne. Kitéptem az újságból a hirdetést, majd felkaptam a kabátomat és indultam is volna mikor eszembe jutott, hogy meg kéne tudnom, hogy hol is van az a hely ahova mennem kéne. Hátra fordultam és megkérdeztem a nőt, hogy hogyan jutok el abba a hülye nevű településre. A nő elmondott mindent még azt is, hogy semmilyen járművel nem lehet megközelíteni csak lábbal. Nagyon örültem neki, mondhatom, de más küldetést nem találtam ezért úgy döntöttem, hogy így is neki vágok eme nagy kalandnak. Elköszöntem a pártól és megköszöntem a kötést, meg mindent majd kiléptem az ajtón és elindultam a küldetés helyszíne felé. Mivel nem volt papírGPS-em ezért maradtam a biológiai gpsnél azaz, kérdezősködtem. Az emberek kicsit hülyén néztek rám, hogy én mi a francot akarok abban a totál visszamaradott kis faluban. Párszor nekem is megfordult a fejemben, hiszen biztos vannak más hülyék akik elvállalják, de ha már elindultam nem fordulok vissza! Kér, hogy manapság az emberek nem rendelkeznek elég információkkal az elmaradott faluk elhelyezkedésével, mert így most nagyon megnehezítik a dolgomat. Már majdnem a város határánál tartottam mikor sikerült kifognom egy értelmes embert, aki sikeresen el tudta nekem magyarázni, hogy merre is kell bandukolnom. Igaz, hogy a sok információ kicsit sok volt egyszerre ezért kértem egy lapot és egy tollat és leírtam úgy, hogy közben diktálta. Miután az utolsó betűt is leírtam megköszöntem a segítséget és elindultam az említett irányba. Mikor leolvastam, hogy merre is van az az arra majdnem kihullott a hajam, ugyanis pont az ellenkező irányba haladtam, ami azt jelenti, hogy most meg kell fordulnom, és gyalogolnom kell még pluszba pár kilométert. Nagy sóhaj kíséretében indultam el. Út közben vettem magamnak egy kis ropogtatni valót meg egy üvegüdítőt, hogy azért ne pusztuljak meg út közben. Ahogy haladtam előre úgy ritkultak a házak az emberek, de valahogy nem akartam elfogyni. Vagy csak a szemem káprázott nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nagyon sokat kell gyalogolnom. T.T Három és fél óra gyaloglás után sikeresen elérkeztem az erdő széléhez. Elővettem a papírt és megnéztem, hogy merre is kell mennem. Szomorúan nyugtáztam, hogy az erdőn keresztül kell mennem. Eldobtam a kajámat, ugyanis már nem volt valami finom. Igen bevásároltam rendesen. Körülbelül vettem egy hátizsáknyi cuccot és annak még a felét se fogyasztottam el. Remélem a küldetés során el fog fogyni, mert valahogy ezt a sokcuccost nem akarom hazavinni, mert hát abban a kis kunyhóban minden megromlik, ugyanis nincs hűtőm.
Nagy nehezen átverekedtem magam a fákon és elindultam a falu felé, ami valószínűleg az erdő közepén lesz. Előkaptam egy üvegüdítőt, aminek sajnos nem tudtam kiejteni a nevét. Kinyitottam és egyből megittam. Tudom, hogy a szemetelés nem szép dolog, de most kivételesen lesz*rom, hogy mi szép dolog és mi nem. Feljebb kapcsoltam a sebességem, mert amivel eddig jöttem, azzal még holnap se érnék oda. Már majdnem futottam mikor egy falról pattantam vissza. Halk puffanással értem földet, de ahogy földet értem úgy pattantam fel és kezdtem el anyázni, hogy hogyan került ide egy fal mikor leesett, hogy ez az a falu ahova nekem jönnöm kellett. Gyorsan körbeszaladtam, hogy megtaláljam a kaput. Nem kellett sokáig keresnem meg találtam és be is mentem rajta. A falu egy kicsit le volt amortizálva. ~szóval erre mondták az emberek, hogy visszamaradott.~ gondoltam miközben ügyesen belesétáltam az előtt álló emberbe. Láttam rajta, hogy nem sértődött, meg sőt mosolygott majd megszólalt.
- Üdv szerény falunkban. Gondolom te is a küldetés miatt, jöttél. Gyere, elkísérlek a hivatalhoz.- mondta majd elindult. Meglepett a dolog főleg az, hogy úgy mondta az egészet, mintha már más is jött volna. Mondjuk úgy is, megfelel, legalább ha elcsesszük lesz kire fogni! *.* Ahogy haladtunk láttam, hogy a házak nincsenek valami jó állapotban és hirtelen eszembe jutott az én kis viskóm az otthoni erdőmben. Tulajdonképpen én is ilyen körülmények közt élek csak engem nem támadnak meg szörnyek meg azokhoz hasonló lények. Mondjuk még szerencse, mert ahogy ismerem magam harc közben biztosan, leégetném a saját házamat és vele együtt az erdőt is. Mikor megérkeztünk a hivatalhoz az állam majdnem leesett, hiszen az ezerszer jobb állapotban volt, mint a többi ház. Körbenéztem hátha meglátom, hogy ki az a másik varázsló aki elvállalta a küldetést mikor megláttam régi ismerősömet Fricit. Nagy mosollyal az arcomon mögélopóztam majd egy jó erős hátba csapással, üdvözöltem.
- Üdv rég nem látott barátom. Mi újság a Quatro Cerberusban és veled? kérdeztem érdeklődve.