HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)

Go down 
SzerzőÜzenet
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Szer. Dec. 29, 2010 1:04 pm

Dolgos hétköznapjaitokban a következő felhívással találjátok szembe magatokat:

Figyelem!

Fondor városa képzett mágusok segítségét venné igénybe, az utóbbi időben megszaporodott szörnytámadások miatt. Bármilyen segítség jutalmazásra kerül!
Jelentkezni Fondor polgármesterénél, Lord Hondus-nál lehet.



A küldetést elvállalva az istenháta mögötti településre indultok. Sajnos vonat nem közlekedik arrafelé, ezért gyalog kell eljutnotok a városba. Utatok során egyre sűrűbb erdőbe kerültök, ami kicsit feszélyező, főleg a félelmetes hangok, amik a rengetegből szűrödnek ki. Már azt hinnétek, hogy sosincs vége a fák végtelen sorának, mikor kiértek egy hatalmas tisztásra, amin Fondor városa fekszik.
A város cölöpfalakkal van körülvéve és az egyetlen kapujánál több katona is strázsál. Miután elmondjátok miért jöttetek, kaptok egy kísérőt, aki elvezet titeket Lord Hondus-hoz. Maga a város tipikus erdei település. Több fűrészmalom található benne, s szorgos emberek dolgoznak izzadva a nyári napon. Az egyetlen fényűző épület a polgármesteri iroda, ahova vezetnek titeket.

Postotok addig tartson, hogy megérkeztek a hivatalhoz!

Ha akartok, találkozhattok az út során, de nem feltétlenül muszáj. A polgármesternél, viszont mindenképpen össze fogtok futni.
A sorrend mindegy és postolási határidőt sem szabok meg (bár azért ésszerű határok között).
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fritz D. Woodard
Fegyver mágus
Fegyver mágus
avatar

Hozzászólások száma : 27
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Jul. 30.
Age : 27
Tartózkodási hely : semmi közepétől picit balra 8) || Utcai lámpán lógva

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Csüt. Dec. 30, 2010 5:42 pm

A céh épületében bóklászva azon agyaltam, hogy már lassan ideje lenne elmenni egy újabb küldetésre. Mondjuk a hajótöröttes izébizébizgentyű után nem igazán volt kedvem egy ideig akármilyen feladatot is elvállalni. Ki akarná, hogy őrült, hit megszállott ipsék kezdjék el kergetni egy tök ismeretlen erdőben három társával együtt. Még szerencse, hogy meg tudtunk menekülni, és nem hagytuk ott puszta véletlenségből a fejünket. Bár ki tudja… Szent igaz, hogy én képes vagyok bármit elhagyni - természetesen a ruháimon kívül. Azokhoz nagyon is ragaszkodom. Még a végén sikítva vetnék rám magukat a környező hölgyek, elvégre tökéletes testem minden szemet és nőt oda vonz. Hiába… a tökéletességnek ára van. Szóval, ott tartottam, hogy bele vetem magam a kalandokba ismét, így hát utamat máris az épp kihirdetett küldetések felé vettem. Néhány perces gondolkodás, és heves apacukázás közepette végül csak sikerült kiválasztanom a tökéletes feladatot számomra. Egy igazi bunyó kell nekem, és ez a leírás szerint meg is lesz, hiszen szörnyekről van szó. Meg mondjuk… pénz se ártana… egy ideje csúszok a lakbérrel, és az kicsit gázos lenne, ha kipaterolnának a jól belakott kis házamból. Nem? Surprised
Nagy, és még nagyobb megdöbbenésemre, a településre semmiféle vonat, vagy hasonló nem tartott. Igaz, így megspóroltam a pénzt. Legalább tudok majd más dolgokat is csinálni. Térképpel a kezeimben próbáltam elkeveredni valahogy Fondorba. Már csak az a probléma, hogy fogalmam sincs, hogyan kell használni a térképeket. Eddig mindenhova vonattal mentem, és kérdezősködtem, vagy meg valami okos céh társamat is magammal rángattam. Még nem sűrűn volt olyan, hogy egyedül indultam volna el akárhova is, így most egyedül kellett szembe néznem a rengeteggel, és az ádáz, sose-azt-mutatja-amit-keresel térképpel. Hiába… nincs tehetségem hozzájuk, ami mondjuk eddig nem is volt probléma. Lehet, hogy keresni kéne valakit, aki segít felfogni az ilyen izék értelmét. Mondjuk ha azt vesszük, egész egyszerű rajta tájékozódni, csak azt kéne megtalálni, hogy merre van az arra. Miután feladtam a papírdarab böngészését – érthető okokból – bele is vetettem magam a rengetegbe. A fák egyre csak sűrűsödtek, és úgy tűnt, hogy már nem is akarnak véget érni. Egyre kellemetlenebbül kezdtem magam érezni a rengeteg fa, és a fura hangok, zajok miatt. Nem egyszer ijedtemben a fát is beöleltem, meg néhányszor fel is buktam egy-két kiálló gyökérben is a nagy rohangálásban. Néhány órás bóklászás után már kezdtem arra számítani, hogy sose keveredek ki ebből az isten verte farengetegből, amikor végre kiértem egy tisztásra. Hirtelen azt se tudtam, hogy örüljek-e, vagy dühöngjek. Egyelőre inkább úgy döntöttem, hogy dobok egy hátast, és nézem egy kicsit a kék eget. Sose hittem volna, hogy valaha látni fogok még falevelektől mentes eget. Egyébként is… Ki olyan hülye, hogy ennyire eldugjon egy komplett várost? Ez komolyan aljasság, főleg velem szemben. Igazából arra számítottam, hogy eltévedek, de hát… úgy néz ki, hogy nem sikerült. Szerencsére. Hiába, szerencsés ember vagyok… *.* Na, jó nem… Csak mázlim volt… Rolling Eyes
Tehát, meg érkeztem a tisztásra, ahol Fondor feküdt társaságomban, majd amint úgy döntöttem, hogy eleget fetrengtem a mocsokban, máris felpattantam, leporoltam ingem, és nadrágom, majd pedig el is indultam megkeresni a bejáratot egyenesen a fal mentén. A kapunál rengeteg őr állt. Miután elmeséltem nekik ideérkezésem okát, és esemény teli utamat, máris mellém csaptak egy igazi idegenvezetőt, aki állítólag elvezet valami Lord Hondushoz. A neve ismerősnek tűnt, s végül néhány pillanatnyi igazán megerőltető gondolkodás után végül arra is rájöttem, hogy ő minden bizonnyal a város polgármestere lehet. Hát nem vagyok zseniális? *.* Igaz, ez a hirdetésnél is ki volt írva, hiszen ha jól emlékszem, akkor pont nála kell jelentkezni.
Érdeklődve nézelődtem a faluban, s szemlátomást eléggé szeretik a fát, hiszen rengeteg fűrészmalom van. Az is lehetséges, hogy ebből élnek. Fát aprítanak, és azokat valamiképp elszállítják a városokba. Vagy nem. Egyedül csak a polgármesteri hivatal néz ki normálisan. Gondolom már csak azért is, mert ez a város központi épülete. Annak meg persze tökéletesnek kell lennie, és vonzania kell a tekintetet. Legalábbis én így gondolom. Némi séta után végül megérkezünk a hivatalhoz, hogy végre megtárgyalhassam alkalmazásomat Lord Hondusszal. Remélhetőleg alkalmasnak tart majd a feladatra. Na jó… tuti, hogy alkalmasnak tart majd a feladatra, elvégre nálam jobb fegyver mágus nem sok létezik a világon… Cool Legalábbis én így gondolom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeshi Gakuro
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 34
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Apr. 03.
Age : 22
Tartózkodási hely : Itt is és ott is, de inkább mondom a kocsmákat ^^

Karakter információ
Céh:
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Csüt. Dec. 30, 2010 6:46 pm

A nap még nem jött föl az égre én már az újdonsült háznak nem nevezhető tákolmányomat javítgattam ugyanis a tető egy kis része beomlott és az majdnem megölt engem. Még szerencse, hogy ó tökéletességemnek tökéletesek a reflexei! Surprised Ha egy kicsit lassabban lépek arrébb betört fejjel fetrengenék a földön, de mivel tökéletes vagyok egy tetőbeomlás, nem árthat nekem. Cool Miután egy használaton kívüli kabátot sikeresen kifeszítettem a lyukra úgy döntöttem, hogy lemászok a tetőről és iszok valami szíverősítőt. A felmenés még zökkenő mentesen zajlott, de a lemenetel a korhadó fán kicsit érdekes volt ugyanis két lépés után beszakadt alattam a tető és nagy csattanással végeztem az asztalon, ami megadta magát a súlyom alatt és nagy reccsenéssel széttört. Nagy nyögések és derékfájás közepette fölálltam és indultam el az alkohol tartalmú italok felé, amik az ágyam melletti kis polcon sorakoztak. Nagy nehezen odatámolyogtam és lekaptam a legerősebb piát, és kinyitottam majd leültem az ágyra. A derekam iszonyatosan fájt mintha vagy hatvan éves lennék pedig csak egy tetőről zuhantam egy asztalra és onnan a földre. Surprised a számhoz emeltem az üveget és kortyoltam belőle egyet majd megkerestem a mai újságot, hátha találok benne valami érdekeset, esetleg egy küldetést vagy valamit. Várjunk csak! Surprised a mai újságot én meg se vettem, hiszen nem is voltam emberek közt több mint két hónapja! Surprised Basszus… vajon most milyen nap van? O.O Nagy lendülettel öltöztem föl még az se érdekelt, hogy leverem a többi felszerelést a falról. Most valahogy jobban izgatott az, hogy kezdem elveszíteni az időérzékemet. Természetesen a piára úgy vigyáztam, mint a saját életemre – azaz sehogy, de szerencsére egyben maradt az üveg és a tartalma is benne maradt és ez nagy örömmel töltött el. Felkaptam az üveget az ágyról és nagy lendülettel indultam el a város felé, hogy megtudjam mi merre hány lépés és, hogy pontosan milyen nap van és hányadika! A pia már kezdett egy kicsit hatni ugyanis az érzékeim kezdtek tompulni, ami azt jelenti, hogy vigyorogva futottam neki egy fának és még nem is haragudtam rá. Sőt! Még meg is dicsértem, hogy milyen ügyese végzi a munkáját – ugyanis azt hittem rá, hogy egy biztonsági őr én pedig egy olyan helyre akarok bemenni ahova nem szabad. Egy barátias mosoly kíséretében megbeszéltem a szép nagy fával, hogy most had menjek be a szórakozó helyre, mert nagyon fontos ügyben keresek valakit. A fa motyogott valakit én pedig tovább tudtam menni, és ennek nagyon örültem, hiszen tényleg fontos ügyben keresek egy újságot, de azt az erdőben nem lehet találni és éppen ezért kellett bejönnöm a városba. Mondjuk elég kockázatos, mert úgy tudják az emberek, hogy egy gyilkos vagyok, aki hidegvérrel megölte a saját öccsét egy családi vita közben. Nem tudom, hogy honnan jött ez nekik, de az előző lakásomon már kerestek, de szerencsére jókor kaptam észbe, így el tudtam szökni a katonák elől, akiket csak miattam küldtek abba a házba. Vagy legalábbis a háznak köszönhetem, hogy most nem egy koszos lyukban ülök ugyanis a padló recsegett ropogott a sok ember alatt. Mivel a családom már nem élt így tudtam, hogy nem ők jöttek meglátogatni, és mivel a klán is, elhagytam azt is, tudtam, hogy nem onnan jöttek így csak két variáció maradt. A katonák vagy valami banda, akik meg akarnak ölni valamiért. Mondjuk mióta kiderült, hogy megöltem a saját öcsémet, kicsit rászoktam az alkoholra. Lassan annyi alkohol lesz bennem, hogy a tudósok úgy fognak hívni, hogy az élő szeszgyár. Surprised Na, mindegy a múlt elmúlt és valahogy most nincs kedvem visszaemlékezni arra a borzalmas napra, mert akkor ismét depresszióba esek, és megint berúgok, és akkor megint csinálok valami hülyeséget, amit majd nagyon meg fogok bánni.
Nagy nehezen átküzdöttem magam egy úttesten ahol egy lovas kocsi majdnem átment rajtam, de szerencsére túléltem én is és a piám is, amibe már csak két kortyi cucc volt. Gyorsan lehúztam majd még tompább érzékekkel haladtam tovább, hogy megtudjam azt, amiért jöttem. A járdán gyalogoltam és kérdezgettem az embereket, de nem nagyon válaszoltak, mert azt hitték, hogy egy hajléktalan vagyok, és kéregetni akarok. Pedig én csak azt szerettem volna megtudni, hogy pontosan hányadika van! >.< A lábaim elnehezedtek a testem, pedig előrehúzott. Ez azt jelentette, hogy keresnem kell valami tökéletes helyet, ahol aludhatok, mert a pia most kezd kiszállni belőlem és a nálam, azzal jár, hogy bealszok legyek bárhol. Sajnos nem voltam olyan gyors, hogy elmásszak a járdáról így ott hasaltam el.

Hatásszünet, Reklám.. satöbbi.


-Hahó.. fiatalúr ébredjen már fel!- hallom egy fiatal nő hangját. Ez nagyon meglepett. Eleinte azt hittem, hogy csak álmodozom, de miután megbökdöste az oldalam rá ellett jönnöm, hogy ez a valóság. Kinyitottam a szemeimet. A napfény enyhén megvakított, de még így is láttam, hogy nem csak egy nővel van dolgom, hanem egy férfival is. Miután a szemeim tökéletesen megszokták a fényt, körbenéztem és láttam, hogy egy tökéletesen berendezett házban vagyok. Felültem, majd megnéztem, hogy velem minden rendben van e. Hát nem nagyon ugyanis a pólóm és a kabátom nem volt rajtam, de helyette kaptam egy szép kis kötést a bordáimra. Nem értettem, hogy mi van velem és ezt szerintem ők is észrevették és ezért gyorsan elhadarta a csaj, hogy mi is történt.
- Nos, az utcán találtunk önre és úgy gondoltuk, hogy ráférne magára egy kis ápolás ezért a barátom segítségével, elhoztunk ide hozzám és elláttuk a sérüléseit. Meg kell, hogy mondjam nagyon csúnyán, megverték önt! Surprised mondta a nő majd a kötéseimre mutatott. Nagyon meglepett ez a megverés dolog, mert engem senki se szokott megverni. Én szoktam megverni másokat. Szerintem a nő arra a sérülésekre gondolt, amiket úgy szereztem, hogy leestem a tetőről meg elhasaltam a betonon… na, mindegy azt nekik nem kell megtudni, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.
- Elnézés meg tudják mondani, hogy hányadika van?- kérdeztem kicsit félénk hangon mire a férfi elmosolyodott és elmondta. Nagyon meglepett a dolog, mert hála a férfinak kiderült, hogy több mint két hónapja el voltam szigetelve a civilizációtól. Mondjuk ez csakis az én hülyeségem volt Surprised Miután felvettem a pólómat kértem egy mai újságot, hogy megnézzem a hirdetéseket, hátha találok valami jó kis küldetést, ahol levezethetem a felgyülemlett agresszióm és feszültségem.
Hosszas keresgélés után rátaláltam egyre. Jónak tűnt ugyanis valami szörnytámadásokról volt szó benne. Kitéptem az újságból a hirdetést, majd felkaptam a kabátomat és indultam is volna mikor eszembe jutott, hogy meg kéne tudnom, hogy hol is van az a hely ahova mennem kéne. Hátra fordultam és megkérdeztem a nőt, hogy hogyan jutok el abba a hülye nevű településre. A nő elmondott mindent még azt is, hogy semmilyen járművel nem lehet megközelíteni csak lábbal. Nagyon örültem neki, mondhatom, de más küldetést nem találtam ezért úgy döntöttem, hogy így is neki vágok eme nagy kalandnak. Elköszöntem a pártól és megköszöntem a kötést, meg mindent majd kiléptem az ajtón és elindultam a küldetés helyszíne felé. Mivel nem volt papírGPS-em ezért maradtam a biológiai gpsnél azaz, kérdezősködtem. Az emberek kicsit hülyén néztek rám, hogy én mi a francot akarok abban a totál visszamaradott kis faluban. Párszor nekem is megfordult a fejemben, hiszen biztos vannak más hülyék akik elvállalják, de ha már elindultam nem fordulok vissza! Kér, hogy manapság az emberek nem rendelkeznek elég információkkal az elmaradott faluk elhelyezkedésével, mert így most nagyon megnehezítik a dolgomat. Már majdnem a város határánál tartottam mikor sikerült kifognom egy értelmes embert, aki sikeresen el tudta nekem magyarázni, hogy merre is kell bandukolnom. Igaz, hogy a sok információ kicsit sok volt egyszerre ezért kértem egy lapot és egy tollat és leírtam úgy, hogy közben diktálta. Miután az utolsó betűt is leírtam megköszöntem a segítséget és elindultam az említett irányba. Mikor leolvastam, hogy merre is van az az arra majdnem kihullott a hajam, ugyanis pont az ellenkező irányba haladtam, ami azt jelenti, hogy most meg kell fordulnom, és gyalogolnom kell még pluszba pár kilométert. Nagy sóhaj kíséretében indultam el. Út közben vettem magamnak egy kis ropogtatni valót meg egy üvegüdítőt, hogy azért ne pusztuljak meg út közben. Ahogy haladtam előre úgy ritkultak a házak az emberek, de valahogy nem akartam elfogyni. Vagy csak a szemem káprázott nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nagyon sokat kell gyalogolnom. T.T Három és fél óra gyaloglás után sikeresen elérkeztem az erdő széléhez. Elővettem a papírt és megnéztem, hogy merre is kell mennem. Szomorúan nyugtáztam, hogy az erdőn keresztül kell mennem. Eldobtam a kajámat, ugyanis már nem volt valami finom. Igen bevásároltam rendesen. Körülbelül vettem egy hátizsáknyi cuccot és annak még a felét se fogyasztottam el. Remélem a küldetés során el fog fogyni, mert valahogy ezt a sokcuccost nem akarom hazavinni, mert hát abban a kis kunyhóban minden megromlik, ugyanis nincs hűtőm.
Nagy nehezen átverekedtem magam a fákon és elindultam a falu felé, ami valószínűleg az erdő közepén lesz. Előkaptam egy üvegüdítőt, aminek sajnos nem tudtam kiejteni a nevét. Kinyitottam és egyből megittam. Tudom, hogy a szemetelés nem szép dolog, de most kivételesen lesz*rom, hogy mi szép dolog és mi nem. Feljebb kapcsoltam a sebességem, mert amivel eddig jöttem, azzal még holnap se érnék oda. Már majdnem futottam mikor egy falról pattantam vissza. Halk puffanással értem földet, de ahogy földet értem úgy pattantam fel és kezdtem el anyázni, hogy hogyan került ide egy fal mikor leesett, hogy ez az a falu ahova nekem jönnöm kellett. Gyorsan körbeszaladtam, hogy megtaláljam a kaput. Nem kellett sokáig keresnem meg találtam és be is mentem rajta. A falu egy kicsit le volt amortizálva. ~szóval erre mondták az emberek, hogy visszamaradott.~ gondoltam miközben ügyesen belesétáltam az előtt álló emberbe. Láttam rajta, hogy nem sértődött, meg sőt mosolygott majd megszólalt.
- Üdv szerény falunkban. Gondolom te is a küldetés miatt, jöttél. Gyere, elkísérlek a hivatalhoz.- mondta majd elindult. Meglepett a dolog főleg az, hogy úgy mondta az egészet, mintha már más is jött volna. Mondjuk úgy is, megfelel, legalább ha elcsesszük lesz kire fogni! *.* Ahogy haladtunk láttam, hogy a házak nincsenek valami jó állapotban és hirtelen eszembe jutott az én kis viskóm az otthoni erdőmben. Tulajdonképpen én is ilyen körülmények közt élek csak engem nem támadnak meg szörnyek meg azokhoz hasonló lények. Mondjuk még szerencse, mert ahogy ismerem magam harc közben biztosan, leégetném a saját házamat és vele együtt az erdőt is. Mikor megérkeztünk a hivatalhoz az állam majdnem leesett, hiszen az ezerszer jobb állapotban volt, mint a többi ház. Körbenéztem hátha meglátom, hogy ki az a másik varázsló aki elvállalta a küldetést mikor megláttam régi ismerősömet Fricit. Nagy mosollyal az arcomon mögélopóztam majd egy jó erős hátba csapással, üdvözöltem.
- Üdv rég nem látott barátom. Mi újság a Quatro Cerberusban és veled? kérdeztem érdeklődve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tiffany Nysen
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 47
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Dec. 19.
Age : 24
Tartózkodási hely : Fairy Tail klánház legrejtettebb sarka

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Pént. Dec. 31, 2010 5:50 pm

Ijedten riadtam fel és ültem fel az ágyamban. Erősen lihegtem, folyt rólam a víz és a takaróm is félig a földön hevert. Percekig meredtem magam elé, fejemben még mindig pörögtek az álmomban látott képek, fülemben még mindig visszhangzott saját, kétségbeesett hangom. Nem múltak el. Még mindig nem múltak el rémálmaim, melyek idestova fél évtizede üldöznek lankadatlanul, pedig mióta Magnoliába költöztem, egyetlen egy alkalommal sem bukkantak fel, hogy megkeserítsék a mindennapjaimat. És most mégis. De miért? Miért nem hagynak már békén ezek a szörnyű emlékek, amelyek még álmok formájában is kínoznak, mintha nem lenne nekik elég, hogy napközben is szenvedek tőlük! Mit nem adnék azért, ha kitörölnék a fejemből az összes emlékemet, ha valaki úgy fejbe verne, hogy amnéziát okozna nekem. Nem kellenek ezek a hitvány emlékek, szeretnék tiszta lappal tekinteni a világra, hogy legalább annyi ideig boldog naivitásban élhessek, amíg ismét csak nem csalódok az emberekben.
Homlokomat összeráncolva fogtam a fejemet, kiszorítva a rossz gondolatokat, majd kitekintettem az ablakon. Még sötét volt, de az óra tanulsága alapján csak percek kérdése és felkel a Nap a horizonton túl, így némi látványos szenvedést követően kivetettem magam az ágyból és a fürdőszobába áttipegve jó hideg vízzel lemostam az arcomat, hogy teljesen felébredjek. Saját, víztől csöpögő arcomat bámultam a tükörben, miközben azon járattam az agyam, hogy mit is kéne magammal kezdenem. Ha már lennék 20 éves, most minden bizonnyal szakéhoz vagy borhoz nyúlnék gondolatűző gyanánt, de még messze vagyok attól, hogy ihassak alkoholtartalmú italokat. Marad a balhé, mint a feszültség levezetésének talán legjobb módja, és erre tökéletes helyszín lenne a klánház, ám miután nagyjából két órával ébredésem után egy bőséges reggelivel a gyomromban beállítottam a kapun, gyakorlatilag egy teremtett lelket nem találtam benn Rolling Eyes Ilyen nincs, most az egyszer én akarok belekötni valakibe, erre mindenki nyuszi módjára elmenekül előlem különböző missziókra? Surprised Fene a pofátokba! Evil or Very Mad Mira-sannal meg csak nem kaphatok hajba, ez a nő egy angyal, és nem mellesleg éppen az új megbízásokat tűzögette ki a falra. Jobb dolgom nem lévén, és hogy válthassak vele néhány szót, odamentem segíteni neki, és ha már ott voltam, persze át is nézegettem a vállalkozó kedvű mágusokra váró küldetéseket, mint amilyen én is vagyok.
- Fondor? Sose hallottam róla, hol van ez a város? - Kíváncsiskodtam az egyik kezembe akadó megbízás láttán.
- Nem lep meg, elszigetelt, fafeldolgozásból élő városka egy nagy erdőség közepén. Nagy lehet a baj, ha segítséget kérnek. - Válaszolt Mira-san a maga kedves, bársonyos hangján, majd látva, hogy eltöprengek a papír felett, hozzátette: - Miért nem vállalod el? Biztos vagyok benne, hogy pont olyan ügyes mágusokat keresnek, mint amilyen te vagy.
Mosolya láttán önkéntelenül is elpirultam, nem sokszor dicsérték még meg a tudásom, bár tudom hogy rengeteget kell még tanulnom és hogy Mira-san elsősorban udvariasságból beszélt velem így. Mindenesetre jelenlegi lelki állapotomban néhány szörnyike elgyepálása valóban jót tett volna - ha már más nincs -, így némán bólintva jeleztem a lánynak, hogy elvállalom a feladatot. Néhány perces beszélgetés után aztán végül hazatértem, hogy összekészítsem a holmimat a bőröndömbe, és nem sokkal később útra is keltem Fondorba. Kocsival csak a legközelebbi városig tudtam eljutni, onnan gyalogosan kellett továbbmennem, és hamarosan rá is jöttem, hogy miért. A sűrű erdő áthatolhatatlannak tűnt, csupán keskeny ösvény jelezte az utat, ráadásul a kevés fény mellett, ami a fák lombján keresztül átszűrődött, egyre félelmetesebbnek tűntek a mozgó bokrok. Sokat utaztam egyedül és nem könnyű engem megijeszteni, de ezek között a körülmények között még én is fogaimat összeszorítva, feszülten haladtam előre egészen addig, amíg fény nem gyúlt a fejemben a felesleges stressz megszüntetését illetően.
- Hirake, tokeiza no tobira, Horologium!
Hívtam segítségül kulcsaim egyikét, és a fanfár, a fényjelenség és a repkedő fogaskerekek körém épülését követően egy masszív, tökéletes védelmet nyújtó óra belsejében találtam magam, ahol biztonságban érezhettem magam bármi is várjon rám a rengetegben Cool
- "Take that, hááháá" ~to moshite arimasu.
Közvetítette szavaimat Horologium a külvilág felé érzelemmentesen, noha azokat senki sem hallhatta, hozzáteszem szerencsére, mert elég furán hangzott az óra hanglejtésében. Legalább a lábamat sem kellett lejárnom, ami nagy segítség volt tekintve hogy milyen hosszú útnak bizonyult az erdő belsejébe ez a túra. Olyannyira hosszúnak, hogy csillagkulcsom időlimitje is lejárt közben, szóval azért kénytelen voltam az utolsó egy-két kilométert a saját csülkeimen megtenni ^^" Szolid és láthatatlan örömujjongásban törtem ki, mihelyst megpillantottam a fényt az alag... a fák között, és lépteimet megszaporázva hagytam el a sűrűt, hogy végre kijussak arra a hatalmas tisztásra, amelyen a látszólag jól védett város elterült.
- Konnichiwa, Tiffany Nysen vagyok, a Fairy Tail mágusa. A megbízás miatt jöttem.
Vonszoltam oda magam a városkapunál strázsáló őrökhöz és bemutatkozás közben szokás szerint úgy fordultam, hogy jól láthassák a vállamon figyelő emblémát. Kis várakozás után érkezett egy kísérő, akinek az volt a feladata hogy elvezessen a polgármesterhez, a rövid séta közben pedig volt alkalmam kicsit körülnézni. Fűrészmalmok lépten-nyomon, Mira-sannak igaza volt, persze mi mást is lehetne csinálni itt a fakitermelésen kívül? Nem tűnt túl gazdag városnak, a lakóépületek többsége egyszerű viskó volt, az egyetlen díszesebb épület persze a polgármesteri hivatal volt. Lord Hondus nem is polgármester, inkább a helyi kiskirály lehet ez alapján, valahogy kételkedtem benne, hogy szimpatikus lesz számomra :/ Azonban a hivatal elé érve félre kellett söpörnöm minden aggodalmam, mivel az ott várakozó két alak közül az egyik felettébb ismerősnek tűnt.
- Fritz-san?! ^^" Te jó ég! Rolling Eyes
Hangsúlyomból kitűnt, hogy mi is volt a véleményem a váratlan viszontlátásról, kirázott a hideg amikor eszembe jutott, hogy együtt kell majd dolgoznom ezzel az emberrel. Na hát arról szó sem lehet! >.>
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Vas. Jan. 02, 2011 1:54 pm

Megérkeztek a csinos kis házikóhoz, ami polgármesteri hivatalként funkcionál. Az épület mind kívülről, majd bevezetve kiderül, hogy belülről is túltesz a városi átlagon. Aranyozott falak, díszes csillár, stb. A kísérő végül átad titeket egy dekoratív titkárnőnek, aki valószínűleg nem helybeli, majd illedelmesen kopogtatás után bevezet titeket Lord Hondus-hoz.
A polgármester kövérkés fazon, ravasz szemekkel, s mint elégedett macska fetreng kényelmes bőrfoteljében az íróasztala mögött, majd lelkendezve összecsapja a tenyerét.
- Végre! Már alig vártam, hogy megérkezzetek! – lelkendezik. – Mostanában nagyon megszaporodtak a támadások, ezért jó lenne, ha minél előbb intézkedni tudnátok.
Kérdésetekre, hogy milyen szörnyekről van szó, csak a vállát vonogatja.
- A halottak nem beszéltek, a kevéske túlélő pedig vagy semmit sem látott, vagy a sokktól elfelejtette azt is, hogy fiú e vagy lány. – legyint a levegőbe. – Az viszont biztos, hogy a szörnyek éjszaka a legaktívabbak, ezért mivel nemsokára sötétedik, felajánlanám városom vendégszeretetét.
Próbálkozhattok meggyőzni, hogy máris indulni akartok, de nem enged.
- Ma éjszakára szállás kaptok a Mohás Fatönk fogadóba, aztán holnap Olaf elvezet titeket az erdőben talált oltárig, ami azt hiszem segítségetekre lesz.

Ezzel le is zárja a társalgást, majd behívva a titkárnőt elbocsát titeket.

Katarina a titkárnő, elvezet titeket a Mohás Fatönk-be, ami a város főterén található közvetlenül a templom mellett, miközben fokozatosan rátok esteledik. Út közben össze-vissza csacsog mindenről, de a szörny témát kerüli. A Mohás Fatönk-ről kiderül, hogy inkább kocsma, mint fogadó. Odabent a favágók iszogatnak csöndesen, és közben titeket méregetnek. Főleg Tiffany keltette föl az érdeklődésüket. A kocsmároshoz lépve megkapjátok szerény szobáitok kulcsait. Ha akartok, kocsmázhattok egyet a helyiekkel, de úgy is dönthettek, hogy nyugovóra tértek.

Másnap kipihenve keltek, majd találkoztok a bárpultnál üldögélő Olaf-fal, aki majd elvezet titeket a rengetegbe. Postotok eddig tartson!

Figyelem!
Infószerzési lehetőségek vannak. Ha bármi kérdésetek van a polgármesterhez, vagy a kocsmároshoz, írjátok meg nekem és válaszolok nektek! Ha úgy döntettek, hogy esetleg kocsmáztok, akkor a helyi versenyzőktől is lehet kérdezni. Ezekre szintén válaszolok!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fritz D. Woodard
Fegyver mágus
Fegyver mágus
avatar

Hozzászólások száma : 27
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Jul. 30.
Age : 27
Tartózkodási hely : semmi közepétől picit balra 8) || Utcai lámpán lógva

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Pént. Jan. 07, 2011 7:39 pm

Kezdetben úgy tűnt, hogy egyedül fogom elvégezni a feladatot, ami hát, hogy is mondjam… azt hiszem, hogy kicsit örömmel töltött el, hiszen így egyedül zsebelhetem be a dicsőséget. Nem árt néha, ha fényezik kicsit az egómat. Nem mintha egoista lennék. Persze ettől függetlenül még egy igen jóképű, és jó humorú férfiú vagyok, aki után csak úgy hullanak a lányok. Természetesen emellé még orbitálisan hatalmas szerénységem társul, hiszen épp erről vagyok híres. Azonban sajnos kissé csalódnom kellett, ugyanis nem sokkal később feltűnik Takeshi is, akit legszívesebben gyomorszájon vágnék, amiért otthagyta a Quatro Cerberust. Már csak azért is megérdemelné, amiért hátba vágott. Azt hittem a számon ugrik ki a tüdőm, és a többi belső szervem. Attól, hogy rég láttuk egymást, még nem kell néhány jól irányzott ütéssel porrá zúzni az erős, bármit kiálló csontozatomat. Még szükségem lehet rá a küldetés végrehajtása közben, hiszen nem sokat ér egy olyan fegyvermágus, aki nem képes mozdulni se. Vagy talán tévedek?
- Hali, Takeshi – üdvözöltem kicsit morogva – Semmi különös. Küldetéseket csinálgatunk, éljük nélküled az életünk, meg hasonlók. Veled mi újság?
Igen, érdekel, hogy mi lehet a céhem egykori tagjával, elvégre azért bunkó még nem vagyok… Ha már ő megkérdezte, hogy mi újság arrafelé, már én is megtudakolom, hogy tengeti unalmas mindennapjait manapság. Igazából kíváncsi is vagyok, hogy mi miket csinálhat egy céhen kívüli mágus. Jó, abszolúte nem érdekel… Rolling Eyes De hát na… meg lehet kérdezni, nem?
- Egyébként hogy kerülsz ide? Honnan tudsz erről az egészről? – kérdeztem. Na, itt már valóban kíváncsi voltam a dolgokra. Elvégre nem lehet egyszerű feladatokról értesülni egy magafajtának. Legalábbis én így gondolom. Nem hiszem, hogy lenne egy küldetésekkel tele plakátolt tábla a szoba közepén. Nem sok időbe tellett, hogy újabb csapattaggal bővüljünk, hiszen hatalmas nagy örömömre megtisztelt minket a Fairy Tail egyik legédesebb, és legdrágább csillagmágusa. Boldogan csápoltam az érkező leányzónak, aki szemlátomást nem örült nekünk annyira, mint amennyire én nekem.
- Szervusz, Tif-chan! Örülök, hogy újra látlak! *.* – köszöntöttem Takeshi háta mögül. Na nem azért, mert esetleg féltem, hogy diótörőset játszik a legféltettebb testrészemmel, csupán úgy gondoltam, hogy Takeshi háta mögül még szebbnek látom majd Tif-chant. Surprised Nem vagyok én gyáva nyuszi… Nincs hosszú fülem, meg kapa fogam, bojtos farkat meg aztán végképp nem akarok. O.o
Belépve a hivatalba, az állam is leesett a látványtól. Nem mondom, tök brutálul nézett ki a kéró, és tutira benne volt a falu teljes bevétele. Rendben, hogy a falu központja, meg hű és há, de akkor is… Ennyire talán nem kéne kicicomázni a helyet, és nem kéne a falakat bearanyozni, meg méregdrága csillárokat felaggatni. Elég lenne egy olcsó, néhány gyémántba kerülő csillár, és kész. Nem értem én az ilyen embereket. Felesleges mindent túl bonyolítani, mindig ezt mondom… Viszont a titkárnő… *>* Ezer örömmel betársultam volna mellé, akár egy finom vacsoránál is, csak úgy kettecskén. A végén meg bármi megtörténhet, főleg ha én irányítom az eseményeket. Nagyokat lépkedve követtem a gyönyörűséget, majd miután elintézte, hogy beléphessünk Lord Hondus-hoz.
Minél szebb volt a titkárnő, annál rondább volt maga a polgármester. Valami nem tetszett annak a palinak a tekintetében, és legszívesebben hátat fordítva húztam volna el a csíkot, de ott volt Tif-chan, meg azért mégiscsak jó lenne egy kis pénzt szerezni. Ki kéne fizetnem már a lakbért, meg még néhány dolgot is… Surprised
- És azt nem tudja, hogy miért szaporodtak meg a támadások? Biztos van valami oka. – tettem fel a kérdést. Hiszen az nem létezik, hogy csak úgy a hecc kedvéért támadják le folyton a falut a különböző szörnyetegek…
Miután elmondta, hogy mi is történik a faluban, elindultunk a szállásunk felé. Végre beborulhatok a jó meleg ágyba, és kipihenhetem magam. Maga lesz a csodálatos mennyország, hiszen eléggé kifáradtam az úton. Nem öt perc volt eljutni erre a helyre, és van egy olyan érzésem, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Szóval… ki kell magamat rendesen pihenni, ha jól akarok alakítani, ráadásul Tif-channak is meg kell mutatnom, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek lát. Mert hát én egy igazi hős vagyok, fehér lovon, ezüst páncélban.
Vigyorogva battyogok Katarina, és a többiek után. Azt hiszem, mondhatom, hogy csodás a kilátás a még csodálatosabb titkárnő fenekére. *<* Útközben egy templomot is sikerül észre vennem a nagy bámészkodásban, s kezd az a dolog is foglalkoztatni, hogy az itteni emberek vajon mennyire is lehetnek vallásosak. Az kicsit gáz lenne, ha ismét valami elvakult hívő bandába akadnék. Ez lenne két küldetés alatt a második ilyen eset. Semmi kedvem megint vasvillával rohangáló emberek elől menekülni, akik azzal a céllal kergettek, hogy majd felnyársalnak, és megsütnek roston. Igazából rágós a húsom, meg minden bizonnyal meg is feküdtem volna a gyomrukat. Nem akartam én nekik gyomorrontást. :/ (xD) Út közben kellemesen elbeszélgettünk Katarinával, azonban feltűnt, hogy nagyon is kerüli a szörnytémát. Kíváncsivá tett, hogy vajon miért is. Egyre kellemetlenebb érzésem lett ezzel az egész üggyel kapcsolatban, s már úgy gondoltam, hogy talán jobb lenne feladni, és itthagyni ezt az egészet. Azonban elveim ezt valahogy nem engedték. Ha eltűnnék, az számomra egyenlő lenne a vereséggel. :/ Boldogan veszem észre, hogy bizony ez egy igazán fura fogadó, hiszen eléggé megbámultak minket, vagy… Tif-chant. O.o
- Te… Takeshi… Nincs kedved lent maradni iszogatni kicsit? – tettem fel a kérdést, végig nézve a favágók sokaságán. Gondolom nem tetszik nekik a képünk, vagy zavarjuk a köreiket. Na, majd ha van valami kínjuk, szólnak, addig meg inkább ne bámuljanak, mert kiskanállal kapom ki a szemüket. Surprised Akár Takeshivel, akár egyedül, de megittam néhány pohárkával, majd miután úgy döntöttem, hogy mára elég lesz az ivászatból, kissé dőlöngélve elindultam a szobám felé, miután elköszöntem. Természetesen a különbség egy cseppet se látszott a józan, és kissé spicces járásom között, hiszen sose tudtam túl egyenesen járni. Csak egy kicsivel volt nagyobb az átlagos kilengésem a normálistól. :/
Másnap kicsit fejfájósan ébredve lépkedtem a bárpulthoz, és kértem valamit enyhe másnaposságra. Remélem van valami csodaturmixuk, amitől helyre rázódok, és ismét ugyan olyan normális leszek, mint eddig voltam. A pultnál várakozás közben találkoztam egy Olaf nevű egyénnel is, s talán majd sikerül rávennünk, hogy elkísérjen minket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tiffany Nysen
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 47
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Dec. 19.
Age : 24
Tartózkodási hely : Fairy Tail klánház legrejtettebb sarka

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Pént. Jan. 21, 2011 5:14 pm

Nem káprázott a szemem, valóban az a Fritz állt előttem, aki a legnyugodtabb pillanatomban is képes lenne a végletekig felhúzni egem. Rögtön megfordult a fejemben, hogy most azonnal visszafordulok a flúgos alak láttán, de ha már megtettem egy ilyen hosszú és fárasztó utat, jó lenne ha nem a semmiért tenném meg. Meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy el kell viselnem a jelenlétét, bár örültem volna neki, ha a közös interakcióink a nulla felé tartanának. Sajnos ezt hiába vártam, hiszen szorult belé annyi udvariasság, hogy üdvözöljön, noha igazán mellőzhette volna kivételesen :/
- Már legalább egy tucatszor megmondtam, hogy nem szeretem ha becéznek. Hányszor verjem még bele a mikroméretű agyadba?
Közeledtem hozzá indulatosan, ő persze gyáván behúzódott valaki más mögé. Milyen férfi az, aki nem mer kiállni egy gyenge lány ellen? Jó, én nem vagyok olyan gyenge, de ez most mellékes, a lényeg, hogy ez a pár szó elég volt ahhoz, hogy ismét kedvem támadjon kidekorálni a képét néhány díszes kék-zöld folttal. Milyen kár, hogy ezt már ő is tudja, így amikor megpróbálnám megkerülni az idegen fiút, ő direkt úgy helyezkedik, hogy a kettőnk között ott legyen ez az akárkicsoda. Nem érdekelt, hogy idiótán festhetek miközben Fritzet "kergetem", egy kiadós nyakleves mindent megért nekem Rolling Eyes
- Tiffany vagyok, ha máshogy szólítasz letépem a fejed.
Mutatkoztam be az ismeretlennek amikor tekintetünk összetalálkozott, mert ugye én sem vagyok bunkó, csak mérges. Meg ideges. És egy újabb keringő után végül meg is untam a táncikálást, úgyhogy egy határozott lábsöpréssel mindkettejüket felborítottam. Minek is törekedjek a jó összkép kialakításában? Ha nem tetszik Takeshinek, állok elébe, Fritz a hibás amiért a jól megérdemelt büntetése elől mások mögött bujkál Surprised
A kis közjáték után végül beléptünk az épületbe, ami nem csak kívülről volt flancos, a beltér is legalább ugyanennyire ki volt cicomázva, ha nem még jobban. Mégsem a csodálat volt az első reakcióm a díszes csillárra vagy a finom anyagú, elegáns szőnyegre, hanem továbbra is az járt a fejemben, hogy a polgármester miért él ilyen fényűző körülmények között, míg a munkások, akiknek mindezt köszönheti, egyszerű viskókban laknak. Undorító, nekem ilyen gazdagság nem kéne. Nem úgy tűnik, hogy ez a Lord Hondus megdolgozott azért, amije van. A kísérő végül átadott minket egy titkárnőnek, és ő volt az, aki bevezetett minket a polgármesterhez, és Hondus azt hiszem körülbelül pont úgy nézett ki, ahogy egy ilyen alaknak ki kellett néznie. Mint aki a munkát hírből sem ismeri, mint akinek mindig minden az ölébe hullott. Az ilyen embereket utálom a legjobban, és lehet hogy csak azért mert irigy vagyok, amiért nekik kényelmes életük van, amíg én szenvedek nap mint nap, de nekem igenis jogom van irigykedni, amikor én dolgozhatok bármennyit, sosem leszek olyan gazdag, mint a kiváltságosak.
- Ha éjszaka a legaktívabbak, akkor nem lenne ésszerűbb ha mi is éjjel dolgoznánk az ügyön?
Tettem fel az egymillió gyémántos kérdést a dagadékot végighallgatva, bár eredetileg úgy terveztem, hogy jobb ha meg sem szólalok, hátha valami durva dolog csúszik ki a számon. A Lordot azonban nem lehetett meggyőzni, ha a fene fenét eszik is, akkor is meg kell hogy szálljunk a fogadójában, hát nem csodás? :/
Az épületből kilépve már láthatóak a szürkület jelei, és amíg Katarina, a titkárnő, átkísér minket a Mohás Fatönkbe, egész konkrétan ránk is esteledett, így a hűvös ellen védekezve felkaptam egy vékony kabátot. Néha már-már azt kívántam a nőt hallgatva, hogy fogja be végre a száját, nem igazán érdekelt a sok felesleges badarsága, pláne mivel a szörny-témát látványosan kerülte. Fritz-cel legalább jól megvoltak, igazán szép párt alkotnának ketten egy mély gödör alján például Surprised Abból a szempontból jó, hogy mégsem vágtunk bele a küldetés közepébe rögtön, hogy kipihenhetjük a fáradságos utat, noha a Fatönkbe belépve rögtön megkérdőjeleztem magamban, hogy tényleg pihenés lesz-e az itt eltöltött éjszaka. A zsivajt és a kapatos favágókat hallva-látva a hely inkább emlékeztetett kocsmára, mint fogadóra, de ennek is megvolt az előnye. Gyakorlatilag azonnal különváltam a csapattól, mintha csak véletlenül érkeztem volna velük egyszerre, bár a rám szegeződő tekintetek miatt nem voltam benne biztos, hogy ezt sikerült tökéletesen kiviteleznem. De arra gondoltam, hogy egy efféle kocsma kiváló lehetőséget biztosít egy kis potyanyomozásra, ha már a polgármester és a titkárnője ennyire szűkszavú és titokzatoskodó volt a szörnyek kapcsán. Takeshiékkel egyáltalán nem törődve léptem oda a kocsmároshoz, és miközben egy pohár bort rendeltem tőle, így szóltam hozzá:
- Miért bámulnak engem ennyire az itteniek?
- Bámulni? Hát tudod mifelénk elég ritkán látni már...öööö.. hogyismondjam, háááát, hölgyeket.

Felelte a csapos kissé tétován. Persze gondoltam, hogy valami ilyesmi lehet a fene nagy népszerűségem hátterében, csak kissé feszélyezett a szituáció, nem vagyok hozzászokva, hogy egy rakás részeg fickó bámul, már abba is belepirultam, hogy ha belegondoltam, mi is járhat a fejükben.
- Úgy hallottam szörnyek portyáznak errefelé. Kicsit aggaszt a dolog, nem tud valami konkrétabbat? - Folytattam immár rátérve a lényegre.
- Még senki, legalábbis túlélő, nem adott róluk pontos leírást. Annyi biztos, hogy az áldozatokon komoly karmolásnyomok és fojtogatásra utaló jelek voltak. - Mondta a kocsmáros bizalmasan odahajolva hozzám. Elgondolkodva hümmögtem egy sort, majd inkább gyorsan meg- és elköszöntem, hogy ne tartsam fel a munkájában. Úgy éreztem ez nem nagyon vitt közelebb a megoldáshoz, a legtöbb szörnynek van karma, bár a fojtogatás az talán kissé meglepő fejlemény. Kellett még valahonnan információ, így tekintetemmel körbepásztáztam a helyet és kiválasztottam egy random magányos részeget is. Egy ittas ember biztos nem fog semmit eltitkolni, maximum eltúlozni, és a favágók egymás között talán többet osztanak meg egymással, mint a csapossal vagy a polgármesterrel. Viszolygásomat legyűrve közelítettem meg a célpontomat, némi ártatlan beszélgetést kezdeményezve, hogy megállapítsam, mennyire van beszámítható állapotban, és hogy egy kicsit a bizalmába férkőzhessek. Végül jó tíz percnyi inkább kellemetlen, mint kellemes társalgást és a borom elfogyasztását követően éreztem úgy, hogy alkalmas az idő.
- Tényleg vannak errefelé szörnyek? Mesélhetnél róluk, ha hallottál valamit. - Érdeklődtem hitetlenkedve.
- Hidd el kisanyám, én olyat láttam, hogy el sem hiszed! Egy fa megette a haveromat, az egyik bokor meg egy tehenet falt fel! Esküszöm, hogy így történt! - Mesélte dülöngélve, aztán leborult a székről és hortyogva bealudt. Jó időzítés volt, nem mondom Surprised De fák, meg bokrok? Mi a jó...? Kétségtelen, hogy egy részeg szavait nem szabad készpénznek venni, de ez az információ mégis sokkal megbízhatóbbnak és hitelesebbnek tűnt, mint az eddigi összes. Legalábbis számomra. Olyan gondolatok keringtek a fejemben, miszerint emögött akár egy mágus is állhat, és nem csupán megvadult erdei szörnyek irtják a lakosságot. Fél szemmel Fritzék felé pillantottam, és az állapotukat látva némi mérlegelés után úgy döntöttem, hogy majd reggel osztom meg velük a kérdezősködésem eredményét, és felmentem a szobámba, hogy lefeküdjek aludni. Bár ezt a fás-bokros témát nem tudtam kiverni a fejemből, mégis hamar elnyomott az álom, szokás szerint leszívta az erőmet az utazás.

Szerencsére jól aludtam, nem szűrődött fel a zaj, így reggel kipihenten ébredtem. Sokkal gyorsabban szedelőzködtem össze, mint általában, kíváncsi voltam a másik kettő véleményére, mielőtt elindulunk. Gyors léptekkel siettem le a földszintre, Fricit már ott is találtam, bár nem festett valami jól, és amint Takeshi is megjött, félrevontam kettejüket.
- Kérdezősködtem kicsit tegnap este és hallottam furcsa dolgokat. Az áldozatokon karmolásnyomok és fojtogatás jelei mutatkoztak, és találtam egy állítólagos szemtanút is, aki arról beszélt, hogy a támadásokat... khm... fák és bokrok követték el. Nem tudom mennyire lehetnek megbízhatóak ezek az információk, de tartsátok nyitva a szemeteket az erdőben.
Tájékoztattam a két férfit, remélem nem röhögnek ki, mert akkor nem leszek velük ilyen barátságos :/ Örülhetnek, hogy nem tartottam meg magamnak a nyomozgatásom eredményét. És amint ez az Olaf nevű alak befut, útra is kelhetünk végre. Valamiért szokatlanul lelkesnek éreztem magam, remélem nem Fritz társasága miatt Surprised
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Csüt. Feb. 03, 2011 8:40 pm

Takeshi Gakuro 48 órát kap, hogy postoljon, különben kénytelen leszek lépéseket tenni.
Azt hiszem, eddig nagyon türelmes voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Pént. Feb. 04, 2011 7:24 pm

Takeshi Gakuro úgy döntött, hogy tojik a küldetésre, ezért kizárom.
A történet hamarosan folytatódik!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Vas. Feb. 06, 2011 7:18 pm

Reggel lementek a pulthoz, ahol már vár titeket a kísérő. Takeshi-t hiába várjátok, mert éjszaka elvitte a Mágikus Adóhivatal, adóvisszaélések miatt. Pár hónap kényszermunka kinéz neki, amiért ilyen szörnyű bűnt követett el.

- Szóval ti lennétek a varázslók? – üdvözöl titeket alaposan végigmérve Olaf.
A bárpultot támasztja, és nagyon úgy tűnik, hogy nem sok kedve van titeket pesztrálni. Egyébként Olaf két méter magas szakállas fickó piros kockás ingben, fején sapkával. Ruházatát több helyen állatbőrökkel dobja fel.
Igenlő válaszotokat hallva, megmozdul és elindul az ajtó felé. Int nektek, hogy kövessétek.
- Remélem hoztatok meleg ruhát, mert a vadonban elég csípős tud lenni a reggel! – szimatol bele a reggeli levegőbe. – Lord Hondus azt mondta, hogy vigyelek titeket az erdei oltárhoz és legyek mindenben a segítségetekre. Mi erdei népek szeretjük az egyenes beszédet, ezért megmondom őszintén a véleményemet. Semmi kedvem mitugrászokkal rohangálni a rengetegben, és bár ránézésre tökös srácoknak tűntök (igen, Tiffany is le lett srácozva Smile ), nekem több kell, hogy elnyerjétek a bizalmamat. Most pedig előre!

Nekivágtok az erdőnek. Alig hagyjátok el a falut, máris összezárul felettetek a fák koronája, félhomályba borítva az egyébként napsütéses reggelt. A hőmérséklet pedig rohamosan esik. Az első fél órában még egy kitaposott ösvényen haladtok, de Olaf végül egy huszáros jobbfordulóval úttalan utakra vezet titeket. Bokrokon, kidőlt farönkökön vágtok keresztül, de csak nem akartok a célállomáshoz érni. Kísérőtöknek pedig, mintha be lenne varrva a szája.
Hirtelen vége szakad az erdőnek és egy aprócska fényben úszó tisztáshoz értek. A közepén kőoltár helyezkedik el, mely valójában egy hatalmas márványtállal felszerelt kút. Az egyik íves ágból békésen csobog a víz a tálba, ahol teljesen állandó a vízszint, holott semmiféle lefolyó nem látható benne.
Az biztos, hogy nem emberkéz alkotta az oltárt.
- Ezt a helyet a múlt hónapban fedeztük fel, pedig már évszázadok óta járja a népem ezeket az erdőket. – szól halkan Olaf. – Amikor elkezdődtek a támadások, akkor talált rá az egyik, azóta már elhunyt társunk.
Ahogy közelebb léptek az oltárhoz, a víz azonnal elkezd fodrozódni, a márvány pedig mintha elszíneződne.
- Ilyet még sohasem csinált, pedig páran már megvizsgáltuk! – lép hátra egy lépést a favágó.
A víz felszíne ismét kisimul, majd képek jelennek meg a tál alján, amik enyhén zavarosak, mivel a víztükör torzít. A képeken a következőket látjátok: békés erdei kép, nők, akik dolgoznak az erdőben mosolyogva, nők rabláncon, egy közeli kép egy sírról, aminek feliratát nem lehet kivenni, és végül két homályos alak, akik hirtelen felétek fordulnak. Az alakok szeme vérvörös és sötét köpeny takarja testüket. Ez az egyetlen mozgókép, amit láttatok. Ezután eltűnik minden és csak békésen csobog tovább a víz.
Furcsa módon, az azóta bátorságát összeszedő Olaf, semmit sem látott az oltáron lejátszódó képsorokból, viszont felajánlja, hogy elvisz titeket a legutóbbi támadás helyszínére, hátha ott többet megtudtok. Újfent irány a rengeteg.

Postotok addig tartson, hogy újra útra keltek!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tiffany Nysen
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 47
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Dec. 19.
Age : 24
Tartózkodási hely : Fairy Tail klánház legrejtettebb sarka

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Szer. Feb. 23, 2011 5:55 pm

Ez a bizonyos Olaf pont olyan volt, mint amilyennek egy egyszerű favágót elképzel az ember. Termetes fickó sűrű szakállal, kockás ing, sapka, állatbőrök... Igen, pont ilyennek képzelném el, ha azt a feladatot kapnám, hogy írjak körül egyet. Nem sokat teketóriáztunk, gyakorlatilag azonnal indultunk is, amint megerősítettük a tényt, hogy minket keres.
- Köszönjük, hogy a segítségünkre van, Olaf.
Nyilvánulok meg szűkszavúan, de némi modort felmutatva, és inkább nem kommentálom a "tökös srác" jelzőt, amely se Fritz-sanra, se rám nem illik, igaz különböző okokból. Bizonyára ilyen a szavajárása, rajtam elvégre azért elég jól látszik, hogy ki vagyok, mi vagyok, legyen szó akár az öltözetemről, akár másról. Azt meg nem tudhatja, hogy a társam egy komplett idióta, de majd bizonyára felfedezi ő maga is. A hűvös engem nem különösebben érdekel, hozzá vagyok szokva a mostoha körülményekhez, nem fogok lebetegedni egy kis hidegtől, se nyavalyogni miatta. Akár lehetnék jégmágus is, ha csupán a tűrőképességemet veszem alapul, csak én nem edzésből szereztem meg ezt a tulajdonságom... noha jobb lett volna, ha inkább az erősít meg, és nem a megpróbáltatások.
Az erdő sűrű lombkoronája hamar összezárult felettünk, és csak a monoton gyaloglás maradt a valóban csípős reggeli levegőben. Kísérőnk teljesen elnémult, gondolom kétévente egyszer beszél olyan sokat egyszerre, mint a bemutatkozásakor, és nem is igazán bántam a dolgot. Hiába volt apró a minket érő támadás esélye, azért én jobb szerettem volna figyelni, már csak Fritz helyett is, aki mellett úgy éreztem magam jelenleg, mintha valami bébiszitter lennék, pedig ez a szerep legfeljebb fordítva működne a korunkból kiindulva.
- Van valami hír a Quatro Cerberus táján?
Kezdeményeztem némi beszélgetést, hogy azért ne legyen olyan unalmas a menetelés és legalább megtudjak valamit más céhek háza tájáról is, ha már adva van a lehetőség. Igaz nem voltam biztos benne, hogy erre pont a férfi a legmegfelelőbb személy, valahogy semmi sem hangzott túl megbízható információnak, ami az ő száján kijött :/
Úgy fél óra gyaloglás után aztán végül letértünk az ösvényről, így a figyelmem is fokozódott. Nem hagytak nyugodni a tegnap este hallott szavak, így erősen összpontosítottam arra, hogy hármunkon kívül hallok-e más lépteket is, ropognak-e gallyak a fák között, s a többi. A terep jóval nehezebb lett, én pedig úgy döntöttem hogy a a sor végére száműzöm magam, a taktikai megfontolás mellett azonban más, egyéb okom is volt erre. Inkább növesztek egy szemet hátul, semmint hagyjam, hogy Fritz mögöttem legyen >.>
Idővel aztán fény szűrődött át a fák között, és hamarosan egy tisztáshoz értünk, melynek közepén a már emlegetett oltárt pillanthattuk meg, ami egy egyszerű kútnak tűnt, de csak első pillantásra, hiszen a a tálban, melybe a víz csorgott, nem látszódott semmiféle nyílás, a vízszint mégsem emelkedett.
- Csak hogy biztosan értsem: a támadások kezdete előtt találták meg ezt a kutat, vagy utána?
Kérdeztem rá Olafnál a nem teljesen tiszta fogalmazása miatt, majd visszafordultam a víztükör felé, azonban ekkor a folyadék fodrozódni kezdett, és a márvány is mintha más színű lett volna, mint amikor először ránéztem. Képek jelentek meg a tál alján, melynek hatására villámként csapot belém a felismerés: a favágó nem azért srácozott le, mert ez a szavajárása, hanem azért, mert tényleg fiúnak hisz! Valami történt a nőkkel ezen a környéken ami miatt eszébe se jutott, hogy itt lányok is lehetnek! Az a titkárnő sem helyi volt, az hétszentség! Az a rabláncos pillanatkép különösen sokat mondó volt.
- Te se tudtad kiolvasni a síron lévő feliratot, mi?
Szóltam Fritz-hez kicsit csalódottan, ám ekkor Olaf rákérdezett, hogy milyen sírról beszélek, és mint kiderült, ő nem látta azt, amit mi. Az "oltár" bizonyára a varázserőnkre reagált, ezért nem csinált eddig semmit, amikor az egyszerű munkásemberek megvizsgálták.
- Mondja Olaf... a helyi nőkkel mi történt, miért nem láttam egyet sem a városban?
Érdeklődtem óvatosan, és perpillanat hálát adtam a reggeli kómának, hogy nem kötöttem rögtön bele abba a srácozásba. Ki tudja, mi történt volna, ha kiderül hogy lány vagyok? Nem bízhatok senkiben, amíg fény nem derül valami konkrétumra, és elég kellemetlen volt abba belegondolni, hogy jelenleg csak Fritz az, akiben nem látok potenciális ellenséget. Akárhogy is, a favágó felajánlotta, hogy elvisz minket a legutóbbi támadás helyszínére, így hát elindultunk oda, kezemet viszont a kardom markolata környékén tartottam innentől kezdve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fritz D. Woodard
Fegyver mágus
Fegyver mágus
avatar

Hozzászólások száma : 27
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Jul. 30.
Age : 27
Tartózkodási hely : semmi közepétől picit balra 8) || Utcai lámpán lógva

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Pént. Márc. 04, 2011 4:43 pm

A fejem reggel úgy hasogatott, mintha legalábbis egy oltári nagy fával vágtak volna fejbe előző nap. Pedig nem, csak szokásomhoz híven nem bírtam magammal, és kicsit felöntöttem a garatra. De ha egyszer olyan jól esett… Ráadásul ha a fejfájást, és az éjszakai budibulit nem számítjuk, egész szépen telt az éjszakám. Leérve a fogadó piálós részlegébe össze is futok Tif-channal, aki meglepő dolgokat közöl velem.
- Nem hiszem, hogy egy-két fejre pottyant szúrós gesztenye gyilkossági merényletnek bizonyulna… De azért vigyázok a gyilkos tulipánokkal, ne aggódj, Tif-chan – simogatom meg kedvesen a fejbúbját. Még hogy veszélyes fák és bokrok… Legközelebb mit fog kitalálni? A gyilkos galóca jó útra tért, és Istenhívő lett megfogadva, hogy többé sose olt ki életet? Na, azt tuti megnézném…
Úgy gondolom Takeshire várhat az ember… Ahhoz képest, hogy milyen jól elszórakoztunk az előző este, eléggé felszívódott. Mondjuk nem mintha érdekelne, sose kedveltem a srácot. Már csak azért se, mert ott hagyta a céhet, számomra teljesen hülye okok miatt. Igazából az okot se tudom, hogy miért ment el, de ha jobban bele gondolok, nem is izgat különösebben. Azért arra igen kíváncsi lennék, hogy miket művel azzal a rengeteg szabadidővel. Tuti, hogy néha iszogat magában egy keveset, meg szaftos újságokat olvasgat, a vidikről meg ne is ejtsünk egy szót se. Lehet egyszer el kéne látogatnom hozzá… Surprised
Amint megpillantom Olafot, a szívem kb. akkorát dobban, hogy majd kiugrik a helyéről. Na nem azért, mert annyira bejön, és szívesen maradnék vele kettesben egy hangulatosan kivilágított szobában… :/ Határozottan majdnem szívrohamot kaptam az ijedtségtől. Tuti nem kötök bele, mert beküldene a bozótba két hatalmas pofonnal. Az meg igencsak nem lenne kellemes. Fája utána az arcom, nem kicsit. Ráadásul már Tif-chan így is folyton az arcom kidekorálásán próbálkozik, nem kell még egy 7 ajtós szekrény is, aki ki akar nyírni egy ütéssel.
- Khm… hali… - köszönök rá határozottnak szánt hangnemben, miközben a fejemben a „Mami, ments meg!!!” sikítás visszhangozott. Nem, egy cseppet sem ijedtem be a csávótól, csak éppenséggel egy dallamot dúdoltam, ami az előző estéről megragadt bennem. Ha már más nem, legalább ez maradjon meg, nem igaz? Surprised A „tökös srácok” kifejezést hallva azonnal kihúztam magam, s sandán társaságunkban lévő egyetlen hölgyre pillantottam. Mosolyogva mértem végig. Szent igaz, hogy van benne annyi erő, mint egy fiúban, de ettől még nem fog mindenhova kolbászt hordani úgy, mint pl. én! Surprised Mindig van egy a hátizsákomban, hogy még csak véletlenül se érezzem magam éhesnek. Cool
- Nyugi, engem nem kell félteni, bírom a hideget – vigyorgok. Ijedtségem kezd alább hagyni, minden bizonnyal a jelzője jött be ennyire. Mi tagadás, imádom, ha dicsérő szavakkal látnak el, mindig bátorságot ad. Bár ettől függetlenül még nem fogok belekötni Góliátba…
Nem is kell sokat várakoznunk az indulásra, máris neki vágunk a rengetegnek. Már most fáj az arcom a sok harcias gallytól, akik tök véletlenül majd képen találhatnak. De most komolyan… Mi van, ha életre kel egy bokor és megcsócsál egy kicsikét. Mi van, ha Tif-channak és annak a zokni agyúnak tényleg igaza van, és van valami az erdőben, ami Fa, és Bokor nevekre hallgat. Mondjuk… mi más lenne az erdőben, mint fa és bokor… -.-’ Hülyeség ez az egész, és természetesen nincs mitől félni. Hacsak nem falnak fel élve az állatok, vagy a szörnyek. Surprised
- Ja, hát nem sok minden. Legalábbis úgy hallottam… - magyarázom eltöprengve. Igazából halványlila fogalmam sincs, hogy mi van a Quatro Cerberusnál, ugyanis már egy ideje nem voltam a céh épülete környékén. Inkább otthon pihentem ki a sokszor emberpróbáló feladataimat. A legutóbbi feladatom gyilkos volt… vagyis csak majdnem…
- És a Fairy Tail-ben mi újság? – teszem fel a kérdést nem csupán udvariasságból. Tényleg érdekel, hogy mi lehet arrafelé. Meg hát… tájékozódni kell a világ, és a többi céh dolgairól, nem de? Hát még szép, hogy de! Surprised
Az út során meg Olaf szinte meg se szólalt. Már kezdtem azon agyalni, hogy valami baj lehet, amiért csak caplat előre, és igazából nem is foglalkozik velünk. Kezdem magam koloncnak hinni, ami amúgy lehetetlen, mert én minden alkalommal létfontosságú tagja vagyok a csapatoknak. Nélkülem tuti elvesznének. :/ (xD) Na, de a lényeg, hogy Olaf cseppet se tűnik barátságosnak, ami nekem egyáltalán nem tetszik. Számomra egyre inkább gyanússá kezd válni a pali, szóval úgy döntök, hogy szemmel tartom. Sose lehet tudni, hogy mikor vágja a baltát a hátamba, vagy ami még szörnyűbb: a fejembe! Ráadásul majdnem el is keveredtem a hirtelen irányváltoztatásának köszönhetően. Igazán hálás lennék, ha legközelebb értesítene az efféle „aprócska” kanyaroktól. Nem szeretnék eltévedni ebben az erdőben főleg nem egyedül. Ráadásul ezzel a szép jobb kanyarral le tértünk az ösvényről, ami csak még gyanúsabbá tette a pacákot. Mi van, ha most visz el minket valahova, ahol aztán majd feláldoznak a szörnyeknek.
Hirtelen megszakad az erdő sűrűsége, és egy kicsiny tisztásra érkezünk. Végre nem takarják el a napot a fák, s nyugodtan élvezhetem az időt. A tisztás közepén állt egy gyönyörű, s minden bizonnyal egy nem éppen hétköznapi kút, mely minden bizonnyal az oltár lehetett, amit már emlegettek. Meglepő volt viszont az egészben, hogy semmiféle nyílás nem látszódott rajta. Bambán nézegettem, s próbáltam rájönni, hogy miféle módon oldották meg vajon, hogy ne szökjön meg a víz a tálból. Hiszen annak ellenére, hogy folyamatosan csobogott bele a víz, egyáltalán nem változott a magassága.
- Nekem is kell egy ilyen otthonra… - motyogom halkan magam elé. Jól mutatna a hatalmas rumli közepén, ami jelenleg a szobámban uralkodik.
A víz fodrozódni kezdett, amint közelebb léptünk az oltárhoz, s az előbb még oly gyönyörű márvány elszíneződni látszott. Lehet, hogy érzékelte a varázserőnket valahogy, vagy passz… De ha eddig nem csinált ehhez hasonlót, akkor csak erre tudok gondolni, másra nem igazán. Elvégre már előfordult néhányszor, hogy egy tárgy érzékelte volna a mágusok erejét. Ott van például a hajótöréskor történt esemény. Azonban nem marad sok időm ezen filózni, hiszen a víz felszíne lassanként ismét megnyugszik, s képeket kezd el vetíteni. Némelyik igazán meglepőnek tűnt, főleg mivel nőkről szólt. Az tuti, hogy én egyszer se bánnék így a nőkkel. Ha csak ők nem akarják, természetesen. Surprised
- A-a… Elég kopottnak tűnt. Ha még egy kis ideig mutatta volna a sírkövet, talán el tudtam volna olvasni. – mondom elgondolkodva. Tuti, hogy ezen fog járni most már folyamatosan az agyam… Na meg azon a két fura fickón, akik az egyetlen mozgóképen szerepeltek. Vajon kik lehetnek ők? És miért csak az a néhány képkocka mozgott, melyen ők szerepeltek? Biztos, hogy van valami közük ehhez az egészhez, és ki is derítem, hogy mi. Most már mindenképp.
- Szerinted ki lehetett az a két pasas a végén? – kérdezem Tif-chantól Olaffal nem törődve. Lehet, hogy nem jó ötlet ignorálni szerencsétlen jetit, de most túlságosan pörög az agyam a látottakon ahhoz, hogy rá figyeljek. Igen, van agyam, és igen, gondolkozni is szoktam vele a hiedelmekkel ellentétben.
Olaf ajánlatát elfogadva, miszerint szívesen elkísérne minket a legutóbbi támadás helyszínére szívesen fogadjuk, így néhány pillanat múlva már úton is vagyunk a hely felé…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Szomb. Márc. 12, 2011 1:54 pm

Először is elnézéseteket kérem a késői post miatt. Elütött egy tekerőlantkarbantartókocsi, ezért egy hétig gipszben voltam. Najó, szimplán el voltam havazva, ezért keresek különböző kifogásokat! Smile

- Valami nem tetszik itt nekem! – szimatol a levegőbe Olaf.
Már egy ideje úton vagytok a támadás helyszíne felé, mikor az óriás hirtelen megáll. Szakavatott szemekkel fürkészi a rengeteget, titeket pedig csendre int. Egy fejszét kap elő a hátára csatolt bőrszíjról, majd óvatosan félrehajt pár ágat.
- Ez, ez nem igaz…! – döbben meg, de torkára fagy a szó.
A félrehajtott ágak őrületes sebességgel megelevenednek, majd elkapják Olaf lábát, aki ettől hanyatt esik. A környező bokrok is mozogni kezdenek, majd rátok támadnak. Némelyik tüskéket lövöldöz rátok, mások apró bogyókat dobálni, miközben bőszes csépelnek titeket az ágaikkal.
- El kell menekülnünk, srácok! – csapja le a fejszével a lábára tekeredett ágakat a favágó.
Sajnos a menekülés reménytelen, mert hatalmas fenyők zárják el az utat, amik szúrós ágaikkal azonnal támadni kezdenek titeket.
Nincs mese, ez egy élethalálharc. Tőletek azt várom, hogy törjetek ki valahogy a támadó növények sűrűjéből. A fák elég keménykötésűek, ezért a törzsük és vaskosabb ágaik feldarabolása nem valami hatékony megoldás. A harc közben Olaf-ot elragadja egy tölgy, majd a kapálózó favágót maga után húzva eltűnik a rengetegben. A borotvaéles fejszéje viszont a harctéren marad, ezt használhatjátok, ha akarjátok.

Postotok addig tartson, hogy elmenekültök, és valahol meghúzzátok magatokat (pl. egy barlang, vagy ilyesmi)!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tiffany Nysen
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 47
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Dec. 19.
Age : 24
Tartózkodási hely : Fairy Tail klánház legrejtettebb sarka

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Szer. Márc. 30, 2011 11:27 pm

Nem mondom, ki voltam segítve ezzel a mamlasszal, amikor szükségem lenne rá, akkor semmire sem jó, az bezzeg nem okoz neki gondot, hogy felhúzzon, bármelyik pillanatban sikerül neki. Boldog lehet, hogy nem vertem laposra Olaf szeme láttára, mielőtt elindultunk volna, lehet hogy egy részeg fickó szavai nem teljesen megbízhatóak, de azért még nem kellett volna gúnyt űzni belőlem >.> Én legalább megpróbálok tenni valamit, ez csak azt várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Jobban tenné, ha ő is megpróbálna az események elébe menni és nem csak sodródna velük, ahogy most tette. Ráadásul még mindig úgy éreztem, hogy annak a favágónak a szavaiban több értelem volt, mint bármelyik másik információforrásunkéban, mióta itt vagyunk, mindenki csak mellébeszél és terel. Úgy, ahogy most Olaf is ignorálta a kérdésemet, a lordtól és a csapostól is hasonlóan semmitmondó válaszokat kaptunk. Valami sokkal nagyobb dolog rejtőzik itt a háttérben, mint egy egyszerű szörnytámadás, persze hiába osztanám meg aggodalmamat Fritz-sannal, ugyanúgy semmibe venné. Sosem akarok felnőtt lenni, ha mind ilyen retardált, mint ez a díszpinty...
- Fogalmam sincs...
Közöltem a két alakot firtató kérdésére a válaszom. Hülye kérdés, honnan az istenből kéne nekem ezt tudnom? Minden nap húszezer köpenyes alakot látok és mindnek megjegyzem a ruhája összes gyűrődését, és elnevezem őket, szóval ujjgyakorlat felismernem kettőt közülük... Na jó, irónia vége.
- Nálunk csak a szokásos. Amerre járunk, pusztítunk. Mondjuk vicces, hogy még én is újoncnak számítok a céhben, mégis egyre több és több olyan arcot fedezek fel, akit még életemben nem láttam előtte.
Vakartam meg a fejem a Fairy Taillel kapcsolatos mondanivalómat követően, igaz nem kifejezetten vagyok központi alakja a céhnek, szóval lehet, hogy zajlanak olyan események, amikről nem tudok. Mondjuk megvannak nélkülem is, én elvagyok a magam kis zárkózottságában, és anélkül is meg tudom védeni a klán nevét és becsületét, hogy összehaverkodnék az összes többi taggal.
- Mi van?
Vetettem oda Olafnak, aki hosszú idő után végre újra megszólalt, de olyan hirtelen állt meg, hogy kis híján nekimentem. Épp elég ideje sétáltunk már ezen az elég nehéz terepen, szóval boldoggá tett volna, ha legalább a többiek nem akadályozták volna a haladásom. A termetes férfi mögül kinézve azonban bizarr látvány tárult elém, hiszen az ágak önálló életre keltek, a favágó pedig pillanatok alatt a földre került.
- Kuso... Nesze, így vond kétségbe a szavaimat, baka!
Kiáltottam oda Fritznek, miközben az apró tüskék zápora elől próbáltam menekülni, de így is számtalan apró karcolást összeszedtem. Azonban nem volt hová futni, mivel az utat hatalmas fenyők zárták el, tobozaik pedig keményen koppantak a fejemen. Annyira abszurdnak tűnt ez az egész így belegondolva, tulajdonképpen nem is olyan meglepő, hogy a fegyvermágus kiröhögött, elvégre gyakorlatilag idiótának éreztem magam, amikor a kardomat előhúzva megkíséreltem tűzifává aprítani a rám támadó bokrokat. Ez még azért ment is, de a katanát nem éppen favágásra találták ki, így a vastag törzsű fák levágásával csak annyira mentem, hogy kis híján beleszorult a kéregbe a fegyverem. Olaf közben eltűnt a szemem elől, és fogalmam sem volt hová, szóval nem sok választásom maradt, Fritz-san hátának vetettem a sajátomat, és így, egymás hátát védve vertük vissza az egyre hevesebben támadó növényzetet. Közben persze igyekeztem járatni az agyam valamiféle megoldáson, de nem sok használható jutott eszembe. Egy tűzmágussal a sorainkban bezzeg nem lenne nehéz dolgunk.
- Fritz! Fogd a favágó fejszéjét és vágd ki az egyik fát! Szólj, mikor már majdnem kész vagy, addig megvédelek!
Utasítottam a férfit ellentmondást nem tűrően, majd lassan a fejszéhez oldalaztunk. Arra gondoltam, hogy ha kivágunk egy fát, akkor amíg az eldől, nyílik egy rés, amin ki tudunk osonni. Csupán azt kellett garantálni, hogy jó irányba dőljön a fa, de erre volt eszközünk, legalábbis nekem. Nem mondom, hogy nem sejlett fel Horologium használatának a lehetősége, ő ideig-óráig meg tudna védeni a gyilkos növényektől, és az sem érdekelt volna, ha ezzel cserben hagyom Fricit, egyébként is megérdemelné. De az áldott jó szívem nem hagyta, szóval maradt az, hogy hősiesen visszavertem a ránk támadó fákat és bokrokat még egy halom zúzódás árán is, amíg a másik mágus kipróbálja, milyen is a kemény munka. Mikor pedig meghallottam Fritz-san hangját, azonnal a kulcsaimhoz nyúltam.
- Hirake, kujiraza no tobira, Cetus!
Hívtam elő Ika-chant, és amint hajlandó volt megjelenni, azonnal rárivalltam, hogy jó erősen lökje meg a csápjaival a félig-meddig kivágott fát. Lévén rá is rázúdultak a támadók, szerencsére egyből átlátta, mennyire súlyos a helyzet, és tette a dolgát, a fa pedig dőlni kezdett, egy pillanatra folyosót teremtve számunkra.
- Futás!
Ragadtam meg a férfi csuklóját, megakadályozva hogy elbambuljon, amilyen teszetosza, és a fa törzsére felpattanva rohanni kezdtem, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem kevés fájdalommal járt ez, tekintve a számos kicsi sebemet, de sikerült kitörnünk a növények gyűrűjéből, és ők szerencsére nem tudtak olyan gyorsan haladni, mint mi. Nemsokára pedig ráakadtunk egy barlangra, ahol legalább arra nem volt esély, hogy újabb fák keljenek életre. Remélem nem valami medve odújába futunk bele, bár éppenséggel tele vagyunk fegyverekkel, és egy dühös állat talán nem olyan félelmetes ellenfél, mint ezek a bokrok o.O
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fritz D. Woodard
Fegyver mágus
Fegyver mágus
avatar

Hozzászólások száma : 27
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Jul. 30.
Age : 27
Tartózkodási hely : semmi közepétől picit balra 8) || Utcai lámpán lógva

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Szomb. Ápr. 23, 2011 6:52 pm

Ki hitte volna, hogy a Fairy Tail pusztít, amerre csak jár… Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi lehet abban olyan szuper, hogy lerombolnak egy komplett várost, vagy csak épp egy épületet. Nem tudnak más tulajdonára vigyázni Neutral Jó, persze lehetséges, hogy olykor velem is elszaladna a ló, ha mondjuk olyan hiperszupernagyonerős lennék, mint mondjuk Erza, de addig még elég sokat kell fejlődnöm. Ha így haladok, akkor nem lesz belőlem senki, elvégre mindenki szerencsétlen idiótának tart. Az meg egy másik dolog, hogy nem vagyok se szerencsétlen, se idióta >.> Vagyis… annyira nem vagyok az… Surprised
- Mi a… – mondtam leblokkolva, mikor megpillantottam a padlót fogó Olafot eltűnni. Nem hittem volna, hogy Tif-channak tényleg igaza lesz, és életre kelnek a növények az erdőben. De mi van itt, kérem? Fák tiltakozása az erdőirtás ellen? Kértek egyáltalán a tüntetésre engedélyt? És hol vannak azok, akik a járókelőket védik az agresszívoskodó mérges szömörcétől? Surprised
- Bocs, Tif-chan. Azt hiszem, hinnem kellett volna neked – mondtam, miközben próbáltam magam védeni a tüskéktől, tobozoktól, és egyéb bigyóktól, amikkel a természet támadott minket. Kíváncsi vagyok, hogy miért is történhet ez az egész, vagy hogy egyáltalán hogyan… Nem hiszem, hogy csak úgy maguktól keltek volna életre a növények. Tuti történt valami. Menekülni egyáltalán nem tudtunk, hiszen az utunkat hatalmas fenyők zárták el, és szúrós ágaikkal próbálták megakadályozni szökésünket. Ráadásul minden bizonnyal nem sokat értem volna azzal, ha nekik támadnék a kardommal, s úgy tűnik, ez Tif-channak is feltűnt. Nem sok értelme volt katanával neki esni a fáknak… Ennél okosabbnak hittem… Rolling Eyes Túl erős kérgük van ahhoz, hogy csak úgy le lehessen katanával vagdosni őket… A kis csillagmágus igazán gondolhatott volna erre... Neutral Idő közben azonban Olaf is eltűnik. Mintha a föld nyelte volna el, ám szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy nem oldott kereket, sokkal inkább valamelyik tapogatós kedvében lévő fa ragadta magával, és szállította el egy másik helyre. Így „sajnos” ketten maradtam a csinos mágus lánykával, aki remélem ezúttal nem fog belepasszírozni a földbe. *>*
Tif-chanra hallgatva azonnal elindultam óvatosan a fejsze irányába. Nem csodálom, hogy rám osztotta a feladatot, elvégre ne egy kislány lóbálja már ezt a hatalmas valamit… Egy igazi férfi feladata, hogy hősködjön, nem pedig egy törékeny, fiatal lányé. Amint a favágókellékhez értünk, megragadtam Olaf fejszéjét, és hírópózt vágva vigyorogtam széles mosollyal a lány felé, miközben a fák tobozokkal dobáltak. Meg… se… éreztem T-T Azonban nem bohóckodhattam sokáig, hiszen feladatom volt. Mégpedig az, hogy ki kellett magunkat menekítenem innen valamilyen módon.
- Na most visszakapod, amit tőled kaptam… – suhant át arcomon egy széles, és nem éppen barátságos mosoly, majd neki lódultam, és amilyen erősen csak tudtam, bele vágtam a fejszét a fába. Még sose játszottam favágót, szóval ez volt az első alkalom. Azt hiszem, meg lehet érteni, hogy miért is mondanám azt erre a melóra, hogy „Kösz, inkább bunyózok a rossz fiúkkal Surprised” Inkább mágusok nyírjanak ki, mint egy bokor szamóca Neutral
Reménykedve abban, hogy Tif-chan rendben van, és közben próbál fedezni nagy lendületekkel csapkodtam a fát, ami erőteljesen próbált védekezni néhány tobozzal, és pár mókussal. Mi az már, hogy szerencsétlen szőrmókokat is fegyverként használja ellenem? Inkább adná ide őket, és vinném haza ápolgatni, és gondozgatni őket. Surprised
- Tif-chan, dől a fa! – kiáltottam elégedetten a lánynak, aki máris megidézett valami csajszit. Rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek előszeretettel parancsolgat, hiszen épp ezt tette a csápos lánnyal is, aki azonnal elkezdte a megfelelő irányba dönteni a fát.
- Király, nekem is kéne egy ilyen csaj! - mondtam meglepődve. Bambaságomból Tif-channak sikerült szó szerint kirángatnia, majd mikor rájöttem, hogy lényegében húzatom magam, felkaptam a hátamra, és amilyen gyorsan csak tudtam, sprinteltem is tovább. Némi szaladgálás után végül sikerült találnunk egy barlangot is, ahol ideiglenesen letelepedhettünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Szomb. Május 07, 2011 2:47 pm

Mivel szerencsésen pár karcolással megúsztátok a természet erejének támadását, ezért kifújhatjátok magatokat a barlangban. Tiffany pedig megnyugodhat, mert a barlang lakatlan! xD

Odakint közben elkezd szemerkélni az eső, majd átcsap özönvízbe a dolog. A sötét felhők teljesen eltakarják a napot, így baljós félhomály borul a rengetegre. Talán ennek is köszönhető, hogy egy gyenge fényforrást vesztek észre a távolban. Mivel az egyik völgyben fekszik, ezért felülről egész jól ráláttok a barlang szájából.
Mivel már vezetőtök sincs, ráadásul a faluba való visszatalálás sem ígérkezik könnyűnek, ezért én azt tanácsolom, hogy vizsgáljátok meg a fényforrást. Hátha rábukkantok valamire. Very Happy
Amikor a szakadó esőben eléritek a helyszínt, (szerencsére a növények nem támadnak) már csak egy alig parázsló tábortüzet találtok. Bizonyára nem rég olthatták el a tüzet, de semmi féle nyom nincs a közelben.
- Bátor férfi vagy, hogy ide mertél jönni kívülálló! – suttogja a szél a fák közül. – És te is, te lány, hogy védelmére kelsz! Hagyjátok el ezt az erdőt, amíg még tehetitek!
A hangból tisztán kihallatszik a fenyegetés.
Ha akartok kérdezhettek is! A kérdéseket írjátok meg nekem pü-ben, én pedig válaszolok!

Postotok addig tartson, hogy dumáltatok a Hanggal! Very Happy

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   Vas. Nov. 13, 2011 2:13 pm

Akkor az év végi leltározás okán lezárom ezt a küldit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)   

Vissza az elejére Go down
 
Kerek erdő közepén (Takeshi Gakuro,Tiffany Nysen,Fritz D. Woodard)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kerek Erdő
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: