Tiffany Nysen
Csillaglelkű mágus
Hozzászólások száma : 47
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Dec. 19.
Age : 30
Tartózkodási hely : Fairy Tail klánház legrejtettebb sarka
Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:
 | Tárgy: Tiffany Nysen  Szomb. Jan. 22, 2011 10:16 am | |
| Mi csillaglélek-mágusok oly' sebezhetőek vagyunk. Ez nem csak az én fantasztikus zsenialitásom agyszüleménye, erre mindegyikünk rájön előbb-utóbb. Egy elemi mágus, amíg van varázsereje, mindig tudja használni a varázslatait; egy fegyvermágustól nem lehet elvenni a fegyvereit vagy páncélzatait; egy alakváltónak pedig mindig ott van a lehetősége a részleges vagy teljes Take-Overre. Mi viszont... nos, ha megszabadítanak a kulcsainktól, semmit sem érünk. Minden mágustársam másképp próbálja ezt a problémát kiküszöbölni, van aki megtanul mondjuk egy elemi mágiatípust, és van olyan is, aki például közelharcra specializálódik. A mesteremnek köszönhetően én az utóbbi kategóriába tartozom, mégis sebezhetőnek érzem magam, hiába tudok verekedni és hiába vívok kiválóan. Vagyis... nem is az hogy sebezhetőnek érzem magam, inkább... inkább attól félek, hogy örökre elveszíthetem a kulcsaimat, akik sokkal többet jelentenek nekem, mint bármely másik csillaglelkű mágusnak. Nekem ők az egyetlen barátaim, csak bennük bízhatok meg, nélkülük elveszítem az életem értelmét. Kulcsaim elvesztésének lehetősége pedig Damoklész kardjaként állandóan a fejem felett lebeg, nem egyszer kerültem már olyan szituációba, amikor mások segítségén és jóindulatán múlott, hogy nálam maradhattak a kulcsaim. Márpedig ez puszta szerencse kérdése, a következő alkalommal talán már nem lesz még egyszer ilyen mázlim, hisz' az emberek olyan megbízhatatlanok. Én is az vagyok, hiszen kockáztatom a köztem és a barátaim között meglévő kötelék fennmaradását minden egyes nap, amíg kulcsaimat nem tudhatom teljes biztonságban. Amíg minden csomót ki lehet bogozni vagy át lehet vágni, addig az övem nem jelent számukra tökéletes menedéket. Nekem pedig nem alternatív megoldás kellett arra az esetre, ha kulcsok nélkül maradok, hanem magukat a kulcsokat akartam minden körülmények között magamnál tartani.
Ezen gondolatoktól vezérelve tértem be a Fairy Tail könyvtárába, hogy keressek valamiféle megoldást a problémámra. Első ötletem természetesen a fegyvermágusok Kansou-jának valamiféle felhasználása volt, hiszen a legbiztonságosabb hely a kulcsok tárolására az, amelyet csak és kizárólag én érhetek el, és senki más. Egy egész raklapnyi könyvet gyűjtöttem össze a fegyvermágiáról, hosszú napokat, heteket töltöttem az elolvasásukkal, időnként el-elzavarva az utánam érdeklődő klántársakat, akik már bizonyára betegnek véltek. Nem tudom miért, így is elég gyakran láthatnak könyvvel a kezemben, az hogy a könyvtárban olvasok vagy a csatatéren ebédlőben, az meg mindegy, nem?  Lényeg a lényeg, sok szép és jó dolgot megtudtam Fritz-san mágiájáról, de semmi olyasmit, ami segítene nekem viszonylag gyorsan, és bonyolult, nehézkes tanulási folyamatok nélkül leküzdeni a gyengeségemet. Túl hosszú időre lenne szükségem a jelenlegi szintemen, hogy megtanuljam egy zsebdimenzió létrehozását és annyi tárgyat rejtsek el benne, mint amennyit nekem kéne. Nekem gyorsabb megoldás kellett, egyáltalán abban sem voltam biztos, hogy képes lennék-e megtanulni egy teljesen új mágiatípust, főleg nem ezt.
Csalódottan bandukoltam hazafelé hát, azon törve a fejemet, hogy miféle alternatív megoldást kéne alkalmaznom, amikor egy nagyon alacsony, köpenyes alak közelített meg. Arcát teljesen elrejtette a hacuka kapucnija, de egyébként sem ért fel még a derekamig sem, így akkor sem láttam volna a képét, ha nem bújik el a feje a sötétségben.
- Kh-kh-khm... Úgy látom nyomaszt valami, fiatal hölgy. Talán én segíthetek a bajodon.
Szólított meg furcsa, torz hangján, ami egészen olyan volt, mintha erőltetné a más hangszínen való beszédet o.O Összességében nem tűnt fenyegetőnek a jelenléte és ahogy a szavaiból kivettem és ránéztem a... magasságára, jó eséllyel egy idős bácsinak tippeltem a rejtélyes alakot, de ennek ellenére eszem ágában sem volt egy ilyen titokzatoskodó férfival szóba állni, hiszen ki tudja mit akar tőlem Túl sok a perverz, szinte minden héten találkozom valami idiótával, aki észreveszi, hogy lány vagyok -.- Ezen megfontolásból szó nélkül léptem el az alak mellett, és folytattam az utam, minek köszönhetően egészen furcsa hangot adott ki talán frusztráltságban, hogy csak úgy ignoráltam. Mély levegővétellel vettem tudomásul, hogy valószínűleg nem ez volt az utolsó próbálkozása, és nagyjából száz méter megtétele után ismét feltűnt előttem ugyanaz a bácsi, bár most... más színű köpeny volt rajta? Hülyének néz ez engem?
- Kh-kh-khm... Úgy látom nyomaszt valami, fiatal hölgy. Talán én segíthetek a bajodon.
Szólított meg ismét, kissé módosított hanghordozással de ugyanazokat a szavakat használva. A reakcióm ugyanaz volt, ahogy az övé is, és ezt a jelenetet még meg is ismételtük néhányszor, minden egyes alkalommal nagyobb fészpalmot csalt ki belőlem kitartó udvarlóm. Aztán úgy féltucat próbálkozás után a következő alkalommal most úgy tett, mint aki rám se hederítve át akar sétálni előttem. Szemöldökömet felvonva figyeltem az öreg stratégiaváltását, aki ezúttal "véletlenül" elejtett néhány összefűzött papírt és fütyörészve elsétált, mint aki észre sem vette.
- Ilyen nincs, ez nem velem történik.
Sóhajtottam fel halkan, és már-már majdnem elsétáltam a füzet mellett is, de aztán végül győzött a kíváncsiságom, és felvettem a földről jóakaróm hagyatékát. El sem hittem, hogy ezért volt ez a nagy felhajtás, simán a kezembe is nyomhatta volna... Na mindegy. A jegyzet első lapjának szemrevételezése viszont elsöpörte minden gondolatomat. Ten Finger Seal - szerepelt a borítón címként néhány nagyon dizájnos szimbólummal körülvéve. Egy pecsét? De mire jó ez nekem? Értetlenül néztem hátra a furcsa bácsi irányába, de ő ekkorra már eltűnt, nem tudtam kérdőre vonni. Otthon viszont, ahogy belelapoztam a könyvecskébe rögtön világossá vált minden. Az írás egy ősi, a divatból már régen kiment pecsételő eljárásról szólt, mely a Kansou elődjének számított. A Requip-hez képest tovább tart aktivizálni, lévén kézpecséteket kell hozzá használni, limitált a befogadóképessége, mivel az ember saját testét használja a "zsebdimenzióként" tárolásra, viszont sokkal könnyebb elsajátítható - legalábbis az írás szerint. Hirtelen azt sem tudtam nevessek-e vagy sírjak, annyira passzolt a problémám megoldásához ez a varázslat. Bárki is volt ez az öregember, valahonnan ismert, ebben biztos voltam, és volt is rá ötletem, hogy ki lehetett az, bár egyből el is vetettem a feltételezést akkora hülyeségnek tűnt.
A következő hónapokat gyakorlással töltöttem, persze csak otthon, titokban. Annyira nem volt egyszerű a dolog, mint azt a jegyzet sejttette, de egy új mágiafaj megtanulásánál mindenképp könnyebb volt. A kézjelek elsajátítása és összekötése már eleve bonyolult volt a rossz minőségű rajzoknak és saját ügyetlenségemnek köszönhetően, majd az egészet tudat alatti szintre kellett fejlesztenem, hogy tudjak magára a mágiának a létrehozására is koncentrálni ahelyett, hogy a kézpecsétekre összpontosítok. Ezek után a következő lépés a puding próbája című fejezet volt, azaz a technika gyakorlati kivitelezése először egy, majd több tárggyal is, mindkét irányba. Minden lépés hetekig tartott, de végül készen álltam arra, hogy ne csak almákat, villákat meg tollakat pecsételjek le, hanem azokat is, amik miatt végigmentem ezen a tortúrán. Másnap pedig körmeimen négy szimbólummal, ám látszólag három kulcsom és kardom nélkül állítottam be a klánházba, miközben üdvözült mosollyal az arcomon töröltem képen az első nekem ugró agresszív kismalacot. Így már senki sem veheti el tőlem a barátaimat, mindig ott lesznek nekem.
Név: Body Fuse - Ten Finger Seal / Testfúzió - Tízujjas Pecsét /
Szint:
Ár:
Leírás: Egy ősi, egyszerű pecsételő technika, mellyel a mágus kézjelek segítségével képes a saját testében tárgyakat elrejteni, és mint valami alternatív dimenziót, használni azt. Legfeljebb tíz tárgyat lehet így elraktározni, mindegyiket egy-egy szimbólum (egy pecsét) jelzi a kéz körmein. A kellő pecsét feloldása után a tenyér felett egy mágikus kör jelenik meg, és a tárgy kihúzhatóvá válik ebből a "zsebből".  |
|
Natsu Dragneel
Admin
Hozzászólások száma : 1746
Aye! Pont : 199
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 32
Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:
| | Tárgy: Re: Tiffany Nysen Vas. Jan. 23, 2011 7:14 pm | |
| Egy 11 Eyes rajongó üdvözölhetek körünkben, nagyon jó.  Mikor kapok egy ilyen pályázatot először mindig a mágiát szoktam tüzetesen tanulmányozni és, ha az megfelelő csak akkor olvasom el a hozzá tartozó történetet is. Itt mellékesen megjegyzem, hogy örülök a Fontos ismeretek update 1.1-es verziójának elolvasását látom a mágiád szerkesztésén. Bár ez igazából alapnak kéne lennie, mégis a közel másfél éves itteni tapasztalataim után ez már csodának számít. Persze tisztelet a kivételnek és akinek nem inge ne vegye magára, mielőtt még a fórum egy bizonyos százaléka hőbörögve nekem rontana láncfűrésszel, szöges husánggal és hasonló brutálisnak nevezhető eszközökkel, hogy megtorolja az őket ért (majdnem) sértést. Kicsit elkanyarodtam, de térjünk vissza az értékelésre. A mágia elolvasása után először azt hittem, hogy áttérsz csillaglelkű mágusból egy 10 kardos kardforgatóba, de úgy a történeted első néhány sora után már megváltozott a véleményem és inkább a kulcsaid elrejtésére használnád. Mint kiderült a végén mindkettőben volt igazság Akkor tehát lássuk, mit is kaptunk ebből:
Név: Body Fuse - Ten Finger Seal / Testfúzió - Tízujjas Pecsét /
Szint: 1
Ár: 60.000 Gyémánt
Leírás: Egy ősi, egyszerű pecsételő technika, mellyel a mágus kézjelek segítségével képes a saját testében tárgyakat elrejteni, és mint valami alternatív dimenziót, használni azt. Legfeljebb tíz tárgyat lehet így elraktározni, mindegyiket egy-egy szimbólum (egy pecsét) jelzi a kéz körmein. A kellő pecsét feloldása után a tenyér felett egy mágikus kör jelenik meg, és a tárgy kihúzhatóvá válik ebből a "zsebből".
És mivel ez egy pecsételő mágia,így ne feledd, hogy előtte meg kell tanulnod a Magic Seal / Mágikus Pecsét / nevezetű mágiát, ami minden pecsételő mágiának az alapja.
|
|
