Lidérc és Luna érdekes találkozása

Shirotsume városába érve elpárolgott belőlem minden harci kedv. Bár felderíteni jöttem, nem zártam ki annak lehetőségét, hogy ha elviselhetetlen ingerem támad rá, akkor keverjek egy kis bajt a környéken. De ez a város olyannyira tökéletesen semmilyen volt, hogy nem tartottam alkalmasnak. Kicsi, mégse jelentéktelen. Barátságos, ami amúgy zavart volna, de ezúttal azt juttatta eszembe, hogy lehet ki kéne élvezni ennek a világnak a békésebb pontjait amíg még lehet. Ha a káosz ráborul erre a kócerájra, imádni fogom! De ilyen helyek se lesznek mindig. Először hányinger kerülgetett a gondolat miatt, aztán rájöttem, hogy ez a nap most nem a harcé. Most kijár egy kis csönd, egy kis béke. És ez a város egész alkalmas rá. Inkább egy városban pihenek mint pl egy erdőben vagy valami... az már azért nyálas.
Kényelmesen sétálgattam a város utcáin. Szerény üzletek, nyugodt emberek. Volt itt a tehetős polgároktól a kevésbé mély zsebűekig minden, de egyikre se lehetett ráfogni hogy valami gazdag felsőosztályú hülye, vagy egy senki hajléktalan. Bejártam sok várost, mindegyik képviselt valamilyen szélsőséget, ez a város meg amolyan aranyközépút. Utálom a kompromisszumokat, de ez most tetszett.
Egy pillanatra minden káoszi gondolatom elillant, nem gondoltam a harcokra, a gonoszságra,a gyilkolásra. Kiürítettem az elmémet, és elégedett sétáltam. Ekkor fogalmam se volt még, hogy a sarok mögül amihez két lépés múlva érek mi, vagy ki fog előbukkanni.

Elkezdek sétálni és vásárolni. Zaj van elég zavaró de nem baj.Kifizetem a cukrokat a eladó csak úgy nézet. Elindulok kifelé elrohanok és neki megyek egy furcsa srácra, a nyalókáim szanaszét és én meg a földön a srác is.
-Elnézést nem akartam.-zavartan.
Felkapom a nyalókák egy részét rakom a helyére de közbe porolom magam.

A sarok mögül valaki teljes erőből nekem jött. Kár volt elengednem magam, ugyanis kiestem az egyensúlyomból, de gyorsan lefékeztem magam. Megmozdult a karomban a penge, de aztán láttam hogy csak egy járókelő, méghozzá egy lány. Fura de első pillantásra nem az jutott eszembe hogy kirántom a pengém és megölöm, inkább az hogy egész csinos. De mielőtt urrá lett volna rajtam ez a nyálas baromság, felálltam és gyilkos tekintettel néztem rá.
-Mit képzelsz hogy itt rohangálsz?! Szerencséd, hogy jókedvemben találsz...
-Elnézést, nem akartam. - mondta zavartan
elkezdte szedegetni a kiborult bevásárló zacskó tartalmát. Nyalókák. Mindenféle ízben. Te jó ég.
Eszembejutott, hogy régen, miután elhagytam a sivatagot sokszor vettem nyalókát. Gyerek voltam, de már akkor az emberölés hétköznapi dolog volt, imádtam amikor az ellenfeleim totálisan összezavarodtak hogy egyszerre volt nálam nyalóka és kard. Ráadásul ahhoz képest hogy életem nagyrészében nélkülöznöm kellett a "hétköznapi" élvezeteket, kedveltem az édességeket.
Láttam hogy sokan bámulják ahogy ott állok, közben a lány négykézláb szedegeti fel a cuccait. Alapjáraton nem érdekelt volna, de most lehajoltam és felszedegettem a nyalókák felém eső részét.
-Mégis mit kezdesz ennyi édességgel? Egy egész óvodát etetsz, vagy rekordidő alatt akarod szétrohasztani a fogaidat?

Kicsit megijedek ahogy ordít.
-Hát én csak így érzem magam jól. Miért baj?-a számból a nyalóka ki eset.
~A fenébe is...
Elveszek egy nyalókát kibontom és megkezdem.
-Kérsz?-Nyújtok egyet.

-Hát én csak így érzem magam jól. Miért baj? -kérdezte.
Még felesel is??? Mit képzel magáról?! Nem kérhetem ki magamnak hogy felismerhetne, de lesz idő mikor a nevem hallatán is rettegni fog. Kedvem lett volna bebizonyítani neki!
Kiesett a szájából a nyalóka, utána kapott, így nem láthatta a fenyegető arckifejezésemet. Ez mégjobban dühített de már inkább kínomban homlokomra csaptam és fogcsikorgatva morogtam.
-Kérsz egyet?
Egy nyalókát nyújtott felém. Bevillant az agyamba egy kép. A kép a valaha volt egyetlen útitársamról. Ő is ilyen magas volt, haja rövid és barna, elől viszont pont olyan mint ennek a lánynak. Ő volt az egyetlen ember, akit valaha szerettem. Mára persze a szeretet egy rossz vicc, azért az emlék az agyam mélyén még mindig él. Ha nem is tudom már érezni azt a szeretetet, a mibenlétének tudata megmaradt. De nagyon régen volt. Akkor még más voltam. Eszembe jutott, hogy ki is voltam. Ez rettenetesen felmérgelt. Irtózatosan dühös lettem.
Vicsorogva a lány elé léptem, alig pár centire tőle. Sokkal magasabb voltam nála, kissé lehajoltam hogy lássa a lángokat a szememben. Brutális gyilkolási vágy gondolatát sugároztam felé. Úgy tűnt, valóban megijedt, de nem mozdult. Rájöttem cselekedetem butaságára. Kiengedtem az izmaimat, hátraléptem, unottam néztem a még mindig felém nyújtott nyalókára. Kikaptam a lány kezéből, de csak tartottam magam előtt mintha egy darab sz*r lett volna (persze a véleményem más volt).
Aztán megadóan ránéztem.
-Hogy hívnak?

Elnézek és elkezdek zavartan nézi. Majd rá nézek idegesen nézem és elkezdek makogni.
-A ne...nevem... Luna...Da...Hydra.
Csak nézem nem akarok bajt.
-És a tiéd?
Majd a nyalókákat nézem ami még a földön van, majd letérdelek és szedem.

Lehajolt a maradék egy-két nyalókáért, és hirtelen rátapostam a szélükre aminek hatására szemmagasságba felrepültek. Röptükben egy mozdulattal mind a kettőt vagy hármat elkaptam, és a lány felé nyújtottam. Gonosz de (talán) barátságos mosollyal felé nyújtottam őket.
-A nevem Lidérc! Ez soha ne felejtsd el!

Kicsit elmélázok amit tesz majd egy kettőt jéggel felkapok, ami az újaimból jönnek ki majd megfogom és kicsit elpirulok ami nálam szokatlan.
-Nem felejtem el akkor -Majd lefelé nézek amiért neki mentem. Nem tudom mit mondhatnék röstellem a dolgot de remélem nem haragszik.
-Haragszol amiért neked mentem ugye nem akartam ugye megérted Lidérc.

Kifogytam az ötletekből hogy ilyenkor hétköznapilag mit lehetne csinálni.
-Bváh, engem nehéz megharagítani. Nem akarod te tudni milyen vagyok mérgesen.
Még mindig nálam volt a nyalóka amit adott. Mostmár nem néztem undorodva, hanem őszinte mozdulattal leszakítottam róla a csomagolást, és számba vettem a nyalókát. Hm, epres.
-Szóval ez igazából meg se történt!
Fölényesen összefontam magam előtt a karomat.

-Valami zavar téged?-Kezemen azért látszódnak a régi fa hordásról való sebeim. Egyik kezemen a kesztyű amin a jel. Hogy senki ne tudja meg milyen klánhoz tartozom.
~Helyes fiú de ő más mint én.
Kissé elmélázom majd kiesik a nyalókám annyira bámulni kezdem. Nem akarom de a szeme az a mosoly és a haja.
~Miért ilyen velem miért undok nem baj akkor ez mi lehet áh mindegy hagyjuk.

Látom hogy nagyon bámul, totál felidegesít.
-Mit bámulsz? Mivan? Most mit mondtam ami nem tetszik?
Annyira bámul hogy kiesik a szájából a nyalóka, majd megrázza a fejét, mintha valami gondolatot hessegetne el és eléggé lecsügged.
Kezd mérgesíteni hogy nem értem a helyzetet. Egyszer próbálok valakivel normális lenni, de úgy látszik nem nekem való a feladat.
-Jól vagy?

-Öm bocsi elkalandozott a figyelmem.Bocsi nem akartam de előfordul.
Teljesen elpirosodtam. Most is mindig én magyarázom a dolgot.
-Sajnálom nem akartam, amúgy jól vagyok.Köszönöm a kérdésed Lidérc.
Elszégyellem magam.A nyalók amint majdnem kiesik megfogom a sebes kezemmel. Majd berakom és gyorsan a zsebembe rakom a kezemet.

Ahogy magyarázkodott a lány, úgy lettem egyre idegesebb. Erre most mit tudok mondani?
Megláttam hogy a kezén hegek vannak. Egy pillanatra elképzeltem, hogy neki is olyan ereje van mint nekem, elvégre az én kezemen is hegek jelzik a penge előtörésének helyét. De nem, egy ilyen lány? Nevetséges.
-Mi történt a kezeddel? Valaki bántott?
Nem mintha érdekelt volna de önkéntelenül is megkérdeztem.

-Hát csak régen a fákat raktam és úgy történek. De már vagy 9 éve megvannak vagy több is lehet az a 9 év.-Pimasz vigyort vetek rá.
Látom az övé sebes de nem kérdezem meg. Nem nagyon tudtam miért kérdezte de inkább zárkózottabb lettem mint hogy káosz legyen a napom bár mit mondhatnék az már amúgy is.
- Lidérc miért kérdezted talán zavar?

Fákat rakott? Nem tűnt úgy mintha ez a lány olyan nagyon dolgos lenne, de nem tudhatom milyen élete volt. Ezekszerint nem olyan kényelmes mint ránézésre hittem.
Engem a sebek erőre és hatalomra emlékeztetnek. Őt mire emlékeztethetik a sebek?
-He? Miért zavarna? Téged talán zavar hogy megkérdeztem?

Teljesen meglepett amit írt de nem nagyon zavart.
-Nem zavar csak kérdez nyugodtan ha akarsz.
Kicsit elgondolkoztam vajon neki a sebei miért vannak. De nem kérdem meg.
~Hm vajon mi történhette?
Gondolkodtam.

Láttam hogy a karomon bámulja a hegeket. Csípőre tettem a kezem, így még jobban is látta.
-Mi olyan érdekes? Ezeket a hegeket nem farakodás okozta...
Kicsit megmozdult bennem egy kis gonosz, de nem ragadtattam el magam
-Szerintem rettegnél, ha tudnád mik ezek a sebek!

-Semmi nem érdekes nem csak elgondolkodtam.
Meglep amit mondott majd megszólalok és várom a reakcióját.
-Akarsz tesztelni akkor?Na mondd miért vannak azok a hegek.
Majd csak várok mit mond de nem lepne meg semmi.
~Vajon meg lepi a dolog?

-Tesztelni?
Jó, ezt a lányt ennyivel nem fogom megijeszteni. De most nem is volt kedvem ilyesmivel foglalkozni, ahhoz meg végképp nem hogy előrántsam a pengémet, ezzel felhívva magamra a figyelmet. Most nem volt rá szükségem.
-Én a helyedben imádkoznék, hogy soha nem tudjam meg!
Ennél jobb nem jutott eszembe.
-Van még valami mondanivalód, vagy adsz még egy nyalókát?

-Ha nem akarsz akkor tudod hogy nem lepne meg.
A szemem csak a könny miatt jegesebb, mert a szemembe bele ment valami.
~Mi van fél hogy megijedek.
Elgondolkodom és keresek egyet neki.
-Tessék ha kell akkor vedd el.Elrohanok és csak mosolygom.-Na jössz?

Elszaladt a nyalókával. Azt hiszi kergetni fogom érte?
Borzalmasan furcsa volt, hogy ez a lány így viselkedett velem szemben. Általában minden emberi lény vagy véres csatát vívott velem, vagy elborzadva lehelte ki a lelkét a pengém által. Ezért volt ez furcsa.
De éppen ezért nem akartam tovább maradni. Nem fogok elfelejteni ezt a lányt, ha eljön a káosz ideje, keresni fogom.
-Menj csak! Majd legközelebb odaadod.
Hátat fordítottam, egy intéssel elköszöntem és elsétáltam.

-Nem kell...-Megtorpanok és a nyalóka elejtem a kezéből.
-...de addigra meg eszem...vedd már el.
Megejtek egy szaltót ami majdnem balul sült el, kicsit megbotlok ami majdnem megsérülök.
-Jaj ez majdnem
~Majdnem megint elesek, és Lidérc elmegy-sóhajtok
Furcsa figura elégé de akivel találkoztam eddig mind olyan mások voltak túlzottan kedvesek és normálisak, de Lidérc olyan más. Ezért nem felejtem el soha ha találkozunk akkor emlékkezem rá, és adok egy cukrot neki.
El is indulok.