Az az én uborkám! Ovan Sanddigger vs. Anoya De Hielo

Ovan Sanddigger nem volt épp a legjobb formájában. Részt vett az évtized legjobb szilveszteri buliján, és alaposan megkínozta a máját. Első célja az volt, hogy mihamarabb szerezhessen minél több szóda-bikarbónát. Állapotához képes elég gyorsan végzett is vele, de ennyi anyaggal még a bikarbóna se bírt el. A falnak támaszkodva sikeresen végigment három utcán, aztán a sarokba összedőlt és kicsavart pozícióban elaludt. Másnap egy hólapátos ember keltette föl, ezért elég nyűgösen ment városnéző körútra. Legutóbb nem volt ideje alaposan megszemlélni Magnoliát, de most időt szakított rá. Elbotorkált a főutcára és azon haladt tovább. Sokáig szemlélte a templomot, lenyűgözték a méretek. Csak nagy ritkán látott emeletes házakat, a földszintes épületekhez volt hozzászokva. Félt belépni, de aztán megemberelte magát és mégis bement. Elmondott egy imát, aztán figyelmét a templom falainak és plafonjának szentelte. Lenyűgözték a különféle festmények és vasdíszek, nem tudott betelni a formákkal. Itt töltötte a délelőttjét, de ebéd környékén gyomra más célpontot iktatott be.
~ Irány a piac!
Negyed óra múlva már a zöldségesek után kutatott. Bármilyen ételt örömmel elfogyasztott volna, de ő jobbra gondolt.
~ Uborkaaaaaa!!!!
Szemei össze-vissza ugráltak, érzékszervi aktivitása a maximálisra fokozódott. Bevetett minden tőle telhetőt. Hamarosan meg is találta, de már csak 1 darab volt, és valaki nézelődött a pult előtt.
~ Az a zenyéééééém! Blaaaarg! Egész stílusos ugrást produkált, és sikeresen elmarta a hőn áhított uborkáját.
- Ezt kérem. - mondta az eladónak örömteli mosolygás közben.

A szilveszteri "mókázás "után az ételtartalékok eléggé kifogytak ezért Mirajane megkért hogy a zöldség gyümölcs készlet feltöltését válaljam be. Ezért hát egy kis józanodás után célba is vettem Magnolia piacát. A sok árus mind- mind hangosan üzletelt. Friss virágillat és kürtöskalács keveredett a levegőben. A zöldségárusoknál peddig megannyi friss csemege illata csapta meg az orrom.
~Paprika, paradicsom káposztafélék, banán, narancs, citrom, alma, uborka...áh az uborka kimaradt.-olvastam föl magamban Mirajane által írt listát. Szememmel keresgélni kezdtem a hosszúkás, zöld zöldség után majd ki is szúrtam a kosarat amiben voltak a drágám, de már csak egy maradt. Épp nyúltam volna érte, mikor egy fürge kéz elszedte előlem.
-Ezt kérem.-adta oda az árusnak aki kedves vigyorral arcán zacskóba tette azt. A tolvaj arcán a tegnapi haccacáré maradványai látszottak erősen. s hogy ő miért pont az én ubrokámra fente ki a fogát az év első napján délután....
Ahogy megkapta a zacskóba csomagolt ubit, azzal a lendülettel vágtam ki a kezéből.A földre pottyant de nem esett nagy baja.
-Már megbocsájts de elöbb voltam itt mint te kisfiú, inkább menj haza és kúráld ki szépen azt a másnapos fejed!-utasítottam. A bozotntos hajú fiú dühös szemekkel nézett rám...

Amint átvettem az uborkát, valami őrült nőszemély kicsapta a kezemből. Szegény a földre került, és eldöntöttem hogy ez fog történni azzal a nővel is.
-Már megbocsájts de elöbb voltam itt mint te kisfiú, inkább menj haza és kúráld ki szépen azt a másnapos fejed! - rivallt rám.
Akár ő volt előbb, akár nem, nekem szükségem van arra az uborkára. Katasztrofális következményekkel fog járni ha nem kapok belőle. Dühödtem tekintek a nőre. Öntelten állapítom meg hogy nincs esélye.
- Lépj...távolabb...az uborkától!
Fenyegetésként előkészítek egy sand bullett-et, hátha a mágikus pecsét látványa elég lesz, bár szívem szerint nem hagynám annyiban. Senki sem dobhat le egy uborkát a földre!


// bocsi a kései írásért, fölém kerekedtek a matektételek//

A nő egy pillanatra megzökken, aztán kinyújtja a kezét, amiben egy jég katana jelenik meg. Ezt hivatalosan is fenyegetésnek veszem.
- Vagy lelépsz de irgalmatlan gyorsan, vagy uborkástul nyársallak föl erre. - mondja ki a hadüzenetet.
Előre örülök a közelgő csatának, nincs is annál szebb dolog, mint egy uborkáért harcba szállni.
- Hát jól van, te akartad. Sand Bullet!
A lövedék cafatokra szaggatja a zöldséges pultot, minden irányba röpköd a lé, gigantikus salátát sikerült készítenem. Nem várom meg, hogy a nő visszatámadjon, ehelyett létrehozok egy homokcsápot, és az uborka felé nyúlok vele. Könnyedén elérem, de visszahúzáskor leesik a vége. Nemigazán értem az okát, de talán köze lehet a nőhöz, és a kezében lévő kardhoz. Legalábbis abból ítélve, hogy ott áll a levágott csáp mellett.