Két férfi, két nő /Farkas, Nadeer, Shirashi & Angel/

Hosszú utamból már nincs sok hátra, hisz hamarosan hazaindulok. Utolsó előtti állomásomra, már azóta szeretnék eljutni, hogy évekkel ezelőtt hallottam róla. Célom a fürdőiről híres Hosenka nevezetű helység. Ezen a turisták által sokat látogatott helyen szeretném kipihenni a rengeteg fáradalmat, amit ez a „száműzetésnek” tűnő, hosszú vándorút okozott számomra. Nyolc év, elég hosszú idő, főleg ha közben senki nem törődik veled. Csak néha-néha sikerült rövid időre letelepülnöm valahova, amikor egy megfelelő titánmágussal futottam össze, hogy elbírjam lesni a trükkjeit.
Most azonban végre véget ér a kemény kiképzés és azt csinálhatom, amit szeretek, pihenhetek. A lábam már eléggé edzett lett, ahhoz hogy a néhány mérföldes sétát könnyedén átvészelje. Mikor a városban megtettem az első lépést valami fura érzés lett úrrá bennem. Igazából még soha nem éreztem ehhez hasonlót, ezért elmémben olyan érzések után kutattam, amelyeket mások említettek nekem. Elég sokszor hallottam már a szerelemről az öregebbektől, ám ez biztos, hogy nem az, hisz nincs egy személy sem a közelben, aki iránt bármilyen vágyat éreznék. Ekkor egy másik, teljesen különböző dolog jutott eszembe. Rengetegen mondták, hogy utam végén hatalmas megkönnyebbülés fog engem érni, talán ez volna az. Hiszen innen már az egész csak úgynevezett „móka és kacagás”. A következő célom egy szállóhoz vezet, ahol természetesen be is kell jelentkeznem.
Az ajtón belépve természetesnek mondható módon csengőszóra leszek figyelmes. Tekintetem az ajtó felé szegezem, ahol megtalálom a tettest, majd továbbindulok. A pultnál természetesen egy elég szép pultos nő vár engemet. Végül is, tény, hogy a hölgyeknek jobb a beszélőkézségük a férfiakkal szemben, ilyen módon jobban vonzhatja a vendégeket, mint egy férfi. Nyugodt léptekkel indulok el felé, hisz tudom, nem fog bántani.
- Üdvözlöm, miben segíthetek? – Tette fel a szokásos kérdést, szokatlanul nagy mosollyal az arcán. Természetesen tudtam, hogy kérdésre nem illik kérdéssel felelni, így a tárgyra tértem.
- Jó napot! – Üdvözöltem először is, ahogy azt illik, hisz nem akarom egy külvárosi bunkó hatását kelteni, akit mindenki a pokol mélyére kívánna. – Egy szobát szeretnék kérni három napra. – Tettem hozzá óhajomat, mire ő tovább mosolygott, majd rövid idő múlva válaszolt.
- Van két egy ágyasunk és egy két ágyásunk, ami szabad, melyiket kéri? – Igazából nem tudom, minek említette kétágyas lehetőséget, ám úgy döntöttem, nem fogok kérdezni, itt ő az, aki kérdez, én pedig válaszolok, mint a kikérdezéseknél.
- Egy egyágyásat kérnék, ha nem gond. – Válaszom után a nő hátat fordított nekem, majd egy polcot húzott ki, amelyből elővett valamit, majd rövid idő múlva egy másikat, amiből ismét elővett valamit. Mikor megfordult két keze enyhe ökölbe volt szorítva, majd meg is szólalt.
- Akkor válasszon!- Szavai után az egyik kezében lévő kulcsot a pultra tette, majd elkezdte bemutatni. – 307-s fürdővel, erkéllyel és egy mini hűtővel ellátva. – Hangja most kissé monoton, robotszerű volt, talán, mert nyilvánvalóan egy betanult szövegről van szó. Ezután pedig a másik kulcsot is az asztalra tette és beszélni kezdett. – 102-s fürdővel, mini hűtővel felszerelve. – Szavai után én a 307-s szoba kulcsa felé nyúltam, majd vártam a hölgy reakcióját. – Harmadik emeleten balról a negyedik szoba. – Válaszolt a fel nem tett kérdésre, majd mosolyogva várta, hogy távozzam a mögöttem található lift segítségével.
- Köszönöm és viszlát! – Miután elköszöntem távoztam és elindultam a szobám felé. Szerencsére egyből megtaláltam a keresett helységet és be is léptem, majd az ágyra vetődtem. Az ágyban fekve a plafont néztem egy darabig, majd úgy döntöttem, hogy lemegyek egy nyugtató meleg fürdőt venni.
Gyorsan levetkőztem egészen alsóig, majd egy törölközőt magamhoz csapva elindultam a kinti fürdőkhöz.

Hatalmas vigyorral az arcomon ugrottam le a vonatról. El sem hiszem, hogy megértem ezt! Már legalább három hónapja vártam, hogy eljöjjön ez a nap. Úgy éreztem magam, mintha legalábbis a földi mennyországba készülnék.
Végre valahára sikerül beiktatnom a napirendembe egy három napod kiruccanást ide, Hosenkaba, a legnépszerűbb fürdővárosba. Tökéletes hely arra, hogy elköltsem az előző küldetésemből szerzett pénzt. Annyira régóta el akartam volna jönni már ide… nem fogom hagyni, hogy bármi is tönkre tegye ezt a három napot!
Bár engem ismerve nem sok esély van rá, hogy normálisan alakuljanak a dolgok. Azért reménykedni szabad, vagy nem?
Hatalmas vigyorral az arcomon léptem be az épületbe, a kis csengő pedig megszólalt. A pultnál lévő csinos nő mosolyogva köszöntött engem.
Egy pillanat erejéig még körülnéztem a szép szállóban, és ámultam egy sort a gyönyörű díszeken. Pont, mikor megszólaltam volna, belépett az ajtón még valaki: hosszú, tört fehér haja volt, és szürkéskék szemei. Alacsonyabb volt nálam, ezt már most meg tudtam állapítani, főleg, mikor mellém ért. Nagy mosollyal köszöntöttem.
- Szia! Te is lazítani jöttél? - kérdeztem barátságosan, mire elmosolyodott.

Már napok óta megyek.Csak megyek,megyek és megyek.Teljesen elvesztem,és fogalmam sincs merre vagyok.Jó,nem valami szuper a tájékozódási képességem,azt meg kell hagyni,hehe...Nagyon nem jó na!Totál elvesztem,és nem jó érzés.Félek egyedül,vagy is csak mostanság,alapból nem voltam ilyen,fuhh,nem is értem.Most végig gondolva,nem is baj ez.Viszont az elég lehangoló dolog,hogy nem sikerült semmit kiderítenem a nővérkém gyilkosairól.Letörve baktatok,majd egyszer csak puff,sikeresen nekimegyek valakinek.
-Hé,vigyázz kislány!-alig tudok válaszolni,annyira nem figyeltem,hogy észre se vettem semmit.-Bo-bocsánat!!!-kiáltom el magam az utca kellős közepén,mire mindenki rám kapja a tekintetét.Szégyenemben fülig vörösödök,és nem is tudom először,hogy mit csináljak,csak állok ott mint egy faszent.Gondolkozás nélkül fogom magam,és elrohanok.Hova?Hát...valamerre,amerre csak lehet.-Egh...ez...nagyon kínos volt...-motyogom magam elé zavartan,majd jobban körbe nézek.Olyan ismerős...hm...megvan!Persze,már tudom,ez Hosenka!Csak képeken láttam még,de tényleg van annyira szép,mint írják.Ámulattal szemlélem a várost,a rosszkedvem már is a múlté.Vagy is nem,csak azért mégsem olyan durva,hát nézzenek oda,már is mosolygok.A híres fürdőváros...nagyon tetszik!Szép lassan neki indulok,és mindent jól megvizsgálok.Na de milyen a kislány,gyorsan fárad,hehe.Már nagyon fáj a lábam,minden bajom van,muszáj pihennem,érzem.Ahogy ebbe belegondolok,nagy szerencsémre pont egy szállóba ütköztem(nem,most nem szó szerint).Őszintén megörültem neki,és elgondolkodtam rajta,hogy mi lenne,ha pihennék kicsit.Nem árthat.Veszek egy mély lélegzetet,és belépek a bejárati ajtón.-Wáóóóó...-Ámuldozok nagy kék szemeimmel,alig győzöm kapkodni a fejem,annyira szép ez a hely is,jaaa~j!A nagy csodálkozásból egy lány hangja zökkent ki,de elég rendesen,mivel úgy összerezzenek,hogy öröm nézni.
- Szia! Te is lazítani jöttél?-odakapom a fejem,és egy nagyon szép,fekete hajú,fekete szemű lány az.Nehéz kitalálni,mennyi idős lehet,de kinéz vagy 17-18-nak.Azta...csinos!Ja,válaszolni is kéne.Kissé szégyenlősen,elpirulva csak bólogatok,és halk,kisegér hangon válaszolok.-Um..i-igen...valahogy úgy.-mosolygok rá,és én is odalépek a pulthoz,mellé.A portáshölgy szélesen mosolyogva köszönt,én pedig nem tudom megállni,hogy ne mosolyogjak vissza.Jó nap ez,mindenki vigyorog.
-Üdvözlöm önöket!Segíthetek?-csendben meghúzódok,úgy is alig látszok ki valahonnan.Pont jó ez így.Hümm...ki lehet ez a lány?V-végül is...aranyosnak tűnik.Kicsit behajolok,hogy lássam az arcát,és kíváncsi pofival szemlélem,és persze figyelem azt is,hogy mit mondd,meeg ilyenek.De nem kémkedek,csakkk...érdekel.

Ez után a pókos szívesség után igazán ránk fért egy kis kikapcsolódás és az a bagoly azt mondta jó hely lesz. Olyan fáradtnak és kimerültnek éreztem magam, hogy most nem zavart a tömött karavános kocsi. Az erszényből, amit a szívességért kaptam, kifizettem a karavánt és elindultam megkeresni a szálódát. Az utat nem ismertem ezért útbaigazítást kértem de így is bele telet fél órába, míg megtaláltam. Kívülről úgy nézett ki, mint egy kastély. Az ablakok tükörként verték vissza a ragyogó napfényt minden pompás volt. Mikor beléptem az ajtón egy csengő szólalt, meg amitől egy kicsit megijedtem de pár pillanat múlva továbbindultam és meg sem álltam volna, ha egy nő rám nem szol.
- Elnézést uram segíthetek valamiben?-
-Igen szeretnék pihenni egy kicsit.-
-Értem szobát szeretne. Egy vagy kétágyasat tetszik parancsolni?-
~Minek nekem két ágy?~ gondoltam magamba- Jó lesz nekem az egyágyas.-
-És mennyi ideig óhajt nálunk maradni?-
-Nem tudom, meddig maradhatok?-majd átnyújtottam a papírt amit a bagolytól kaptam. A nő megnézte majd mosolyogva közölte, hogy 3 napot. Mondtam neki egy ismerősöm helyet, vagyok itt, mert ő nem ért rá.
-Értem. A szobában van továbbá egy fürdő és egy minihűtő...- bár a hangja olyan volt abban a pillanatban mintha egy lemezről menne az egész. Néztem is miért ilyen monoton a beszéde, mikor befejezte.
…..találja a szobáját, itt van a kulcs.
- Köszönöm- elbúcsúztam majd indultam megkeresni a szobámat. Annyira elbambultam ettől a gépies szövegtől, hogy nem figyeltem merre van a szobám. De a kulcsra az volt írva, hogy 102-es nálunk a ház egy szobából állt és nem kellet keresni ki melyikbe, alszik.
Ránéztem a mellettem lévő ajtóra és 15-ös állt rajta. Továbbhallattam, míg egy felfelé vezető lépcsőt nem találtam fölmentem a számok után és meg is találtam a szobámat.
A szóba nagyobb volt, mint a mi kis fakunyhónk. Az ágy hatalmas volt az ablakban friss virágok illatoztak és a fürdő is csodás volt. A patakhoz képest ez hatalmas előre ugrás volt. Azonnal megengedtem a vizet, majd levetkőztem és belevetettem magam a forró vízbe. Kellemes érzés volt a forró vízben üldögélni. Észre vettem, hogy korog a gyomrom ezért fölvettem a nadrágomat és visszaindultam ahhoz a nőhöz megkérdezni, hol lehet ételhez jutni.
Mikor oda értem félmeztelenül vizesen épp két fiatal lány állt a pultnál. Én gyorsan magamra terítettem a törölközőt ezzel félig elfedve a jobb karomon a Céh jelét majd türelmesen vártam a soromra.

Az egyszínű törölközőmet magam mellett tartottam, majd el is indultam a célállomásom felé. Miközben lassan elbattyogtam a lefelé vezető lifthez, eszembe jutott egy elég zavarba ejtő dolog. Kicsit ciki lesz így elhaladni a pultnál tartózkodó hölgy mellett, na meg, ki tudja talán még mások is, lehetne ott, vagy akár bekukucskálhatnak az utcáról. Kissé elszégyenültem, mikor ez eszembe jutott, így törölközőmet magamra is terítettem, ám az csak az ágyékomat és a körülötte lévő nagyjából fél méteres területet bírta eltakarni. Ez is több, mit a semmi, gondoltam mikor végeztem a művelettel és a liftajtó is kinyílt.
Szemeim elé három hölgy tárult, akik, be kell, valljam nem voltak rossz látvány. Természetesen nem legeltethettem rajtuk a szemeim és még csak el, sem ámulhattam volna, hisz az elég nagy tahóság lett volna, én pedig nem akarok tahónak tűnni.. A liftből egy határozott és gyors lépéssel távoztam, majd egy újabb dolog jutott az eszembe. Méghozzá az hogy mennyire is nem vagyok otthon, ebből kifolyólag pedig elég nehéz lenne megtalálni az egyik melegvizes fürdőt.
- Jó napot mindenkinek! – Üdvözöltem mindenkit a helységben, majd néhány méterre a két leányzótól, így a pulttól is, megálltam. Nem akartam tolakodni, hisz tudtam, hogy ők voltak itt előbb. Ekkor azonban észrevettem egy eddig ismeretlen fiút, copfos barna haja volt és hosszúkás arca. Teste elég vékonynak tűnt, ám ami jobban meglepett, hogy ő is félig meztelen volt, talán ő is épp egy pihentető fürdőt szeretne. Tekintetem nem időzött sokat rajta, inkább a helységet pásztáztam.
Igazából semmi különleges nem volt benne, ajtók, lépcsők, az információs pult, egy-két fotel és kész. A fotel számomra új dolognak számított, ugyanis az első látogatásom idején nem vettem észre, talán, mert siettem. Mivel nem volt túl messze tőlem, úgy döntöttem belelök z egyikbe. Határozott, szinte döngő léptekkel haladtam. A lépteim által keltett hang a teremben nem keltett túl nagy zajt, így nem tartottam szükségesnek, hogy lassabban, illetve óvatosabban lépdeljek. A használati tárgyhoz érve bele is huppantam abba.
A fotel elég kényelmes volt, így nem panaszkodhattam, ám igazából nem is akartam. A szerkezetben ülve a hasam egy jelzést adott le, amellyel azon szándékát akarta jelezni, hogy meg kéne tölteni. Szerencsére nem volt túl hangos, így rajtam kívül senki nem hallotta az óhaját. Fejemben ádáz vita dúlt, fürdés vagy strandolás. Végül a kérdésre a választ nem a fejem adta, hanem a gyomrom, ilyen módon arra a döntésre jutottam, hogy nem csak a fürdők, de a konyha helyzetét is meg kell kérdeznem a recepcióstól.
De evés után fél óráig nem szabadna fürdeni, hisz könnyen görcsöt kaphatok, az meg hogy nézne már ki. Jutott eszembe az öregebbek tanácsa a fürdés és evés kombinációval kapcsolatban. Talán ideje lenne ezt a dolgot a gyakorlatban is letesztelni, gondoltam, majd a problémát elhessegettem a fejemből. Ezen dolog végeztével pedig vártam a hölgyek beszélgetésének a végét, hogy én is oda tudjak férni a pulthoz.

- Um... i-igen... valahogy úgy - mosolygott rám félénken, és mellé lépett a pulthoz.
A portáshölgy szélesen mosolyogva köszönt, az új lány pedig visszavigyorgott, bár némileg tartózkodóan. Nagyon aranyos teremtés volt, ezt elsőre is meg tudtam állapítani. Nem tűnt bunkónak vagy ilyesmi.
Aránylag alacsony volt, a haja kissé különleges színű, ahogy a szeme is, de mindegyik jól állt neki. Volt benne valami kis titokzatos... de nem nagyon tudnám megmondani, micsoda. Lényeg a lények: eldöntöttem, hogy teszek egy próbát, hátha találok benne egy aranyos barátot.
- Üdvözlöm önöket! Segíthetek? - ajánlkozott.
Fél szememmel lenéztem a mellettem megbújó kislányra, és szemmel láthatóan azon volt, hogy eltűnjön. Nem rétem miért, hisz nagyon aranyos volt. Én szeretnék ilyen aranyos lenni...
- Igen - válaszoltam a nőnek mosolyogva. - Szobát szeretnék... és gondolom ő is.
- Van egy egyágyas és egy kétágyas szabad. Melyiket szeretnék?
- Hm... - gondolkoztam el hangosan. - Nekem nagy a kétágyas. Lehet, hogy ez így hirtelen fog jönni, de nem leszel velem a kétágyasban? - kérdeztem a megszeppent leányzót. - Akkor pénzt is spórolunk. Na?
Döbbenten bólintott egyet, de meg nem szólalt. Ezt igennek vettem.
- Rendben, akkor a kétágyasat kérnénk - mosolyogtam a nő felé.
Hirtelen az ismeretlen lány kicsit megrángatta a pulcsimat. Nem értettem, mire ez, ezért lenéztem rá - mire ő kinyújtotta a kezét, és rámutatott vele két alakra. Az egyik egy szál törölközőben volt - ránk is köszönt -, a másik meg félmeztelenül szobrozott nem sokkal arrébb...

Nem igazán nézek a szemébe,vagy is egyszer-kétszer igen,sikerül,de kerülöm,minél inkább.Nem azért,nagyon szimpatikus,és van benne valami,amitől más mint a többi ember.Csak kicsit bennem van a félsz,nem kéne...mert mi lesz ha vele is barátkozok,és mi lesz ha úgy jár mint...?Áh,túl sokat gondolkodok ezen,buta Michi,nyunyunyu!
- Igen.Szobát szeretnék... és gondolom ő is.-egyből odakaptam a fejem,érdeklődve.Mire akar kilyukadni?Fura...
-Van egy egyágyas és egy kétágyas szabad. Melyiket szeretnék?-ennek a nőnek ijesztő a hangja.Tényleg,mintha csak úgy olvasná valahonnan,brrr!Bele sem gondolok,hogy mi is van.Annyit végig tudok futtatni az agyamon,hogy valószínűleg az egy ágyasat kéri,de akkor én mit csinálok egy kétágyasban?É-én...félek egyedül...nem szeretek...Ilyen és hasonló gondolatokkal tördelem a kezem,fancsali pofival,mikor meghallom azt,ami teljesen meglep.
- Hm...Nekem nagy a kétágyas. Lehet, hogy ez így hirtelen fog jönni, de nem leszel velem a kétágyasban?-na ez meglepett,meg is látszott rajtam.Nagy megszeppenésemben nem is tudtam,mit mondjak,vagy hogy mondjak-e egyáltalán valamit.Tördeltem tovább az ujjaim.Erre mit mondjak?-Akkor pénzt is spórolunk. Na?-hosszas gondolkozás után bátortalanul bólintok,és úgy látom,érti.Elmosolyodik,és visszafordul a nőhöz.Annyira szép mosolya van,olyan...nőies,mjh...irigylem.-Rendben, akkor a kétágyasat kérnénk.-hopp,még a nevét sem tudom!Meg kéne kérdezni,kíváncsi vagyok rá,meg hogy kicsoda.Épp hogy kérdezném,nyitnám a szám,elakad a szavam.Legszívesebben egyből eltakarnám a szemem,de most még az se megy,leblokkolok,és tiszta vörösen meghúzgálom a másik lány pulcsiját,majd bújok mögé,ahogy csak tudok.Kicsit kikukucskálok mögüle, de jó erősen szorítom a pulcsiját,a másik kezemmel meg mutatok két fiú felé.
- Jó napot mindenkinek!-köszönt az egyik,akin speciel csak egy szál törölköző volt,és elég...z-zavarba ejtő...látvány volt,nagyon nagyon nagyon!Össze is rezzentem,majd elpillantottam a másik férfi felé,de csak éppen hogy.Ő meg félmeztelen volt,ez is eléggé rátett a szégyenlősségre.De jaj...meg fognak itt fázni,amíg mi vagyunk soron.Mondjuk az egyiken van egy törölköző még a nadrágja mellett,őt annyira nem kell félteni,de a másik...nincs olyan jó idő,egy szál törölközőben...Megcsóválom a fejem,és se szó,se beszéd,előkapom a két pulcsim,amik hál'isten rám is vagy négy számmal nagyobbak,és óvatosan,bizonytalan léptekkel odamegyek,és az alsó ajkamra harapva,zavart arckifejezéssel odanyomom neki az egyiket,mint egy ovis.-Meg fog fázni így itt...-motyogom nagyokat pislogva rá,és rögvest vissza is futok a másikért,és azt meg odaadom a másik férfinak.-É-és ön is...-egy apró mosoly kúszik az ajkaimra,majd a kezébe nyomom,és visszafutok a nagyon szép lány mögé,akit megismertem.Felkapom a kulcsot és a cuccom,megvárom,amíg ő is,és nem is nézek a fiúk felé,csak megfogom bátortalanul a kezét,és elkezdem húzni.Hirtelen megtorpanok,amikor már felértünk a szoba elé,és mielőtt bemennénk,szembefordulok vele,édesen elmosolyodok,és egy rám jellemző,huncut kis vigyorral,halkan bemutatkozok neki.-Sh-Shiraishi...Shiraishi Michiyo.-nyújtom felé a kezem.Nem tudom miért mondtam el ilyen gyorsan neki,de szimpatikus,és...nagyon emlékeztet Rá.

Vártam a soromra mikor észrevettem nem csak én mászkálok törülközőben. Elment mellettem egy fickó, akin egy száltörülközőn kívül semmi sem fedte a testét. Kissé elmosolyodtam ~Na ő se szégyenlős~ gondoltam magamban.-Jó napot mindenkinek!- mondta majd leült a recepció mellett az egyik fotelre.~ Biztosan ő is arra vár, hogy végezzenek a lányok gondoltam~. Kicsit megnéztem a fickót, vörös haját szürke tincsek tarkították szeme színe kék volt teste átlagos, azonban valami különös energia vette körül. Nem fenyegető csak furcsa. Ahogy visszafordultam láttam láttam a vékonyabbik lány, akinek hosszú fehér haja van, ide ide tekinget. Hol rám néz hol a majdnem meztelen férfire tévedt, a tekintette. Úgy nézett azokkal a szürkéskék szemeivel, mint egy megrémült őzike. Egy szer csak kipattant a fekete hajú lány mögül és rohamos léptekkel elindult felénk. Nem értettem mit akarhat tőlem és úgy gondoltam ahhoz a másik alakhoz igyekszik. Így is lett Odament a fotelben ülő férfihez majd egy egy majd zavartan a kezébe nyomott egy pulóvert -Megfog fázni így- mondta. Még nagyon meg sem értettem mi történt mikor ez a kislány toppant majdÉ. és ön is- majd nekem is adott egy pulcsit. Zavartan visszarohant a recepcióhoz felmarkolta a kulcsot majd ketten elmentek a szobáik felé. A fehér hajú aranyos kislány folyamatosan megbujt a fekete hajú társában. A törölközős fickóval csak néztünk egymásra és nem értettük az egészet. Majd mindkettőnkön egy őszinte mosoly jelent meg és fölvettük a pulóvereket, ami egyből rátapadt a vizes testemre. Végre odaértem a recepciós hölgyhöz bármit is jelent ez a szó. Megkérdeztem tőle, hol lehetne valami élelemhez jutni. Ő viszakérdezett:
- Dohányzó vagy nem dohányzó?-
-Tessék?- kérdeztem vissza
-Az éterem, ahol enni óhajt dohányzó legyen vagy nem?-
-Miért szeretne valaki füstben enni? Rossz a sütőjük?-
A nő kissé idegesen felelt -Akkor a nem dohányzó? Fedett vagy nyitott?-
-Csak azt kérdeztem, hol lehet a legközelebb enni?-
-Értem uram a zárt itt van az épületben. A folyosó végén balra van a dohányzó az mellet ha elmegy és a következő elágazásnál jobbra fordul akkor eljut az éterembe.- mondta egy erőltetett mosollyal.
-Köszönöm.- mondtam kissé ingerülten. Ha tudtam volna, hogy ennyi iedig tart kinyögni neki, hogy merre lehet enni inkább elmentem volna nyulat fogni. Elindultam a folyosón majd elértem a dohányzó mellé. Egy csomó fickó volt ott bent szájukból szürke füstöt eregetve. Szerencsének tartottam, hogy nem egy ilyen helyen kell ennem. Elértem az elágazáshoz jobbra fordultam és meg is érkeztem az éterembe. Két és négyszemélyes asztalok voltak a hatalmas teremben és a legtöbb már foglalt volt. Od sétáltam az étkező pulthoz melyen rengeteg kép sorakozott egymás mellett. Bizonyára ezekből lehet választani. A hogy néztem a képeket egyik sem volt ismerős sőt valamelyik kimondottan rémisztő volt :Sült tintahal, szusi főtt rák. Egyik szörnyűbb volt mint a másik~ Ki enne meg egy hatalmas vörös hangyát?~ gondoltam magamban. Míg el voltam merülve félelmemben miszerint én itt éhen fogok veszni félelmemben miszerint én itt éhen fogok veszni mellé lépett a fickó, aki szintén kapott egy pulóvert. Ő magabiztosan odalépett a pulthoz egyből kiválasztotta, mit akar enni majd leült egy négyes asztalhoz. Ehetőnek tűnt amit rendelt ezért én is azt kértem majd odaléptem az asztalhoz és megkérdeztem leülhetek e az asztalhoz. Más különben nem kértem volna meg de majdnem minden asztalnál ültek és őt valamennyire már ismertem.

Első ránézésre úgy tűnt, a hölgyek nem ismerik egymást és a hallottak alapján ezt a dolgot el is könyveltem elmémben. Valamilyen fura oknál fogva, mégis úgy döntöttek, együtt szállnak meg. Talán mert olyan volt kedvük, de az is lehet, hogy spórolni szerettek volna a szállás költségein és ezért. Végül is sok közöm nincs, ahhoz mit is tesznek, hiszen egyiküket sem ismerem még csak látásból sem. A kisebbik lányon azt veszem észre, hogy enyhe kifejezéssel élve zavarban van. A lány egyszer csak előkapott két számára hatalmas pulóvert. Enyhén meglepődtem azon, hogy ilyen dolgokat tart magánál, ám nem szóltam, ezért hiszen egyéni szociális problémája, hogy mit hoz magával és mit nem. Óvatos, ám ennek ellenére hihetetlenül bizonytalan léptekkel közelített meg először engem, majd intézett felém aggódó szavakat, miközben az egyik ruhadarabot hozzám nyomta. Természetesen elvettem a felsőt, majd rögtön ezután el is sietett a hölgy. Nem ment túl messzire, csak a másik félmeztelen srácig. Majd ezek után bebújt az újdonsült élő pajzsa mögé és a kulcsért s cuccaiért nyúlt. Elég hamar eltűntek a lányok, de ez megint csak az ő dolguk.
Ezek után a másik férfi következett, aki számomra meglepő módon ugyancsak az étkezét kereste. Igazából megértettem a kérdéseket, amit a nő feltett, mégis kissé feltartónak tartottam. Ki tudja, lehet, hogy valóban csak felesleges akadékosság volt, de az is könnyen megeshet, hogy neki kötelessége feltenni ezeket a kérdéseket, az pedig egyáltalán nem lenne meglepő. Végül egy a kellettnél kicsit hosszabbra sikeredett társalgás után a fiatalasszony elárulta merre menjen a srác. Ő pedig természetesen teljesítette a parancsokat, én pedig követni kezdtem. Mielőtt azonban még kiértem volna az egyedül maradt leány látószögéből mosolyogva integettem neki, majd elsuttogtam egy „viszlát”-ot, majd pedig a férfinek hagytam egy nagyjából tízlépésnyi előnyt. Igazából már útközben elkezdtem agyalni azon, mit is rendeljek. A gyomrom valami édesre vágyott, így biztos voltam abban, valamiféle desszertet fogok rendelni.
Tulajdonképpen elég hamar megérkeztünk az étterembe, én pedig rögtön elkezdtem keresni valami finomnak tűnő kaját. Hozzá kell, tegyem a főételekhez tartozó képillusztrációk elég visszataszító látványt nyújtottak számomra, ámde ez már az én problémám. Tekintetem végül az epershaken akadt meg. Ám az én éhes hasamnak ennyi biztos nem elég, így újabb finomságot kezdtem keresni, miközben lassú léptekkel megindultam a pult felé. Ahogy egyre közelebb kerültem, úgy egyre gyorsabban kezdtem keresni valami megfelelőt. Alig két-három lépés lehetett hátra, amikor szemem a „tejszínes banán álom”nevű ínyencségen akadt meg, én pedig első látásra „beleszerettem”. A rendelésem rögtön le is adtam, majd rövid várakozás után meg is kaptam, amit akartam. Természetesen rögtön helyet foglaltam egy asztalnál, ahol négy szék volt. Nem igazán érdekelt, hogy hány személyes, ez volt a legközelebb, a többi már mellékes.
Nem sok idő telt el az „idegenvezetőm” egy kérdést intézett felém, méghozzá, hogy leülhet-e az asztalhoz.
- Persze, ülj le nyugodtan! – Mondom neki, majd hozzáteszem. – Az én nevem Nadeer George! Szabad megtudnom a tiedet?

Újdonsült szobatársam gyorsan ellátta a srácokat egy-egy hatalmas pulóverrel, aztán visszasietett mögém. Még elhadartam egy köszönömöt a portásnak, aztán elindultunk felfelé a lépcsőkön. Megálltunk az ajtó előtt, de mielőtt kinyithattam volna, hirtelen édesen elmosolyodott, és kinyújtotta felém a kezét.
- Sh-Shiraishi... Shiraishi Michiyo – mutatkozott be.
- Cassidy Angel – biccentettem vidáman, ahogy elfogadtam a gesztust. - Örülök a találkozásnak, Michi! Szólíts csak Cassynek.
Vidáman bólintott, majd belépett utánam a hatalmas szobába. Az egész eléggé érdekesen nézett ki, őszintén nem erre számítottam. Azonnal a hálószobába érkeztünk, ahol az ablak előtt volt egy nagy franciaágy. Emiatt kicsit bepánikoltam, mert köztudottan nagy a helyigényem, és tartottam tőle, hogy esetleg lerúgom Michit álmomban az ágyból vagy felképelem… másnál már volt rá példa sajnos. Remélem, erre most nem kerül sor.
Leraktuk a bőröndöket a fal mellé, majd feltérképeztük a maradék terepet. Volt egy mini konyha, ami szerintem alapból amolyan végszükség-esetén szolgálat lehetett, ha valakinek nem tetszene a kajálda szolgálata, amiben jó, ha egyszerre két ember szűkösen elfér, meg egy szintén apró ebédlőasztal. De még ezzel együtt is egészen takaros volt. Mosdóból egy volt, amiben egy hatalmas zuhanyzó és fürdőkád is volt a WC mellett. Bezzeg ebből nem spóroltak.
A körút végén levetettem magamat az ágyra, ahogy Michi elkezdett kipakolászni az egyik szekrénybe.
- Melyik felét kéred? – kérdeztem.
- Üm… a baloldalit – válaszolta mosolyogva. – Te nem pakolsz ki Cassy?
- Pff… tényleg, még azt is kéne. Csak lenne hozzá hangulatom…
Erre csak elmosolyodott és kuncogott egyet. Végül megerőltettem magamat, és én is megkezdtem a kipakolást. Mikor ezzel végeztünk, a gyomrom egy nagyot kordult.
- Hú, megszólalt a vekker. Te nem vagy éhes? – kérdeztem mosolyogva.
- D-de igen – válaszolta.
- Akkor irány az étkező! - adtam ki nagy vigyorral a levegőbe bokszolva a vezényszót, mire csak bólintott, és megindult utánam.

-Cassidy Angel .-illik rá a neve.Kezet fogtunk,nagy mosolyogva.-Örülök a találkozásnak, Michi! Szólíts csak Cassynek.- Cassy...úgy lesz!Vidáman biccentettem,majd együtt bementünk a szobába. A-azta,ez de nagy! Tátott szájjal nézek körbe,ekkora szobát még nem nagyon láttam. N-na jó,lehet,hogy csak hozzám képest nagy...m-meg igaz,hogy két emberes...de akkor is. A nézelődésben megakadt a szemem a franciaágyon. Ezen fogunk aludni? Juj de jó! Ránéztem Cassy-re,és nem igazán értettem azt a kis aggódást az arcán. Hmmm...lehet,hogy fél a franciaágyaktól? Felnéztem rá,és biztatóan mosolyogtam,hátha megnyugszik. Nah,talán jobb lett. A cuccainkat a falhoz dobtuk,vagy is én dobtam,Cassy tette,de nem tehetek róla,annyira körbe akartam már nézni. Aztán végül is inkább az ágy mellé vittem,de ennyi,már pattantam is Cassy mellé,hogy körbejárjuk a terepet. Találtunk egy szép kis konyhát,bár nem értettem miért van,amikor van ebédlő,de nem számít. Legalább ha kedvünk van,lehet sütögetni,vagy csak szimplán leülni,hehe. Ééééés egyből viharzok is a fürdőbe,megelőzve az új barátom. Jé,hát ez mi? Lassan a zuhanyzóhoz sétálok,de ez olyan furi zuhanyzó,ilyet nem is láttam. Véletlen sikerült is megnyitni,ami egyből képen talált. Kis döbbenet után persze mindketten elnevettük magunkat,hát,vicces volt. Én gyorsan elfutottam átöltözni,de szóltam Cassy-nek,hogy nyugodtan nézelődjön. Nézelődése nem tartott sokáig,pár perc múlva már jött is,és rápuffant az ágyra,mire én kuncogtam.
- Melyik felét kéred?-odakapom a fejem,nagy szemekkel pislogva. Jaaa,hogy az ágynak!
- Üm...a baloldalit.-mosolygok rá,majd beteszek egy pólót a szekrénybe.-Te nem pakolsz ki Cassy?
- Pff… tényleg, még azt is kéne. Csak lenne hozzá hangulatom…-halk kuncogásba kezdek,deee inkább csak mosolygok,nem akarom megsérteni vagy valami. Aranyos,olyan lusta lány,épp ez benne aranyos,vagy na. Nem tudok beszélni,mijuhh...

Véééé~gre! Végeztünk,kipakoltunk,jaj de jó! Nyújtóztam egy nagyot,és egyszer csak...mi ez a hang? Gyomorkorgás? De nem az enyém.
- Hú, megszólalt a vekker. Te nem vagy éhes?-nézett felém mosolyogva. Ami azt illeti,kicsit az vagyok.
- D-de igen
- Akkor irány az étkező!- ugrott egyet,valami...levegőbe a kezem mozdulattal,amitől kicsit megijedtem,össze is rezzentem,de aztán megnyugodtam,és egy bólintással utána eredtem. Beérve az étkezőbe kissé visszább húzódtam. Túl sok itt az ember! Cassy háta mögé bújva figyeltem,és inkább hagytam,hogy ő vezessen,megmarkoltam a pólóját,és mentem,amerre ő. Nézelődtünk,keresgéltünk,hogy merre van üres asztal,de nem igazán találtunk.
- Ajaj,ez így nem lesz jó.-sóhajtott egy nagyot,én pedig reményteljesen néztem rá.
-Hát...nem,de csak találunk helyet.-és éppen hogy kimondtam,észrevettem két embert. Két nagyon ismerős férfit. A-...de hát őket ismerjük! Ők voltak ott a pultnál! Szeretek régi ismerősöket újra látni,szóval reflexből előbújtam Cassy mögül,és fülig érő szájjal odarohantam hozzájuk. Kicsit visszább vettem magamból,mert rájöttem,hogy talán bunkónak tűnhetek,hogy csak így rájuk rontok,úgyhogy elpirulva szégyenemben,de még mindig mosolyogva,halkan köszöntem rájuk,velük szemben állva.
-J-Jó napot kívánok!...-motyogtam szélesen mosolyogva,mire ők meglepetten néztek rám.

Persze, ülj le nyugodtan! – Mondta majd hozzátette. – Az én nevem Nadeer George! Szabad megtudnom a tiedet?-
-A nevem Farkas- mondtam majd elfoglaltam a helyem. Jobban szemügyre vettem a srácot. Körülbelül olyan idős lehetett mint én. Vörös haját egy egy fehér szín tarkította. Teste átlagos volt amennyire meg tudtam figyelni a pulóver alatt. Teljesen zavarban éreztem magam de megpróbáltam normális ember módjára beszélgetni.
-Te is pihenni jöttél ide?- kérdeztem.
-Igen. Elég kemény idők álnak a hátam mögött. Rámfér a pihenés.-
– Akárcsak nekem. A sok munka után jól esik a pihenés.- más esetben nem beszélgetnék ilyen nyíltan de most annyira fáradtnak éreztem magam hogy nem zavart.
Nem nagyon beszélgetünk bizonyára neki is az evésen járt az esze. A tejszínhabos banán-álom elég érdekes nézett ki.

Tejszínhabos banán álom

Az íze azonban nagyon finom volt. Ekkor észrevettük a fekete hajú láányt és félénk társát amint belépnek az éterembe. A fehér hajú amint meglátott minket mosolyogva kitört rejtekhelye mögül és odarontott hozzánk. Mikor hozzánk ért félénkséggel vissza tért és lelassított majd illedelmesen köszönt-Jó napot kívánok-
Erre a fekete hajú is berobbant akár egy bomba. Azonnal leült az egyik székbe fülig érő mosollyal.
– Fiúk leülhetünk ide?-
-Hát nyugodtan- mondtam. Nadee is mondott valamit de nem figyeltem oda a pulcsis lány is helyet foglalt. Egymás után bemutatkoztak és Cassidy szeme megakadt a tányérunkon.
– Ez nagyon fincsinek néz ki. Kérnétek nekünk is ilyet.-
Nem tehettem mást szó nélkül felálltam és hoztam még két adagot. A hiperaktív lány megkérdezte tőlem hogy mágus vagyok-e mert látott valami tetoválás félét a karomon. Mondtam neki hogy igen kérésére megmutattam majd megdöbbenésemre ő is mutatott egy pont ugyanolyat. Most kiderült, hogy az asztalnál mindannyian mágusok vagyunk.
– Hé annak örömére, hogy találkoztunk nem akartok meghívni minket?-
-Ajaj most jutott az eszembe a szobámba felejtem.- mondta Nadee bár furcsa modom csak most jutott eszébe mikor egy szál törölközöbe jött ide.
Mind a két lány rám nézett Michi aranyosan Cassidy pedig fülig érő mosollyal. Nem bírtam ennek ellenállni és egyszer én is jótékonykodhatok az életben. Úgy is ell kel valahogy vernem a frissen szerzett pénzem.
– Rendben van mindenkit meghívok.-
Utána elmeséltem mi fárasztott le a pókos munkámat. Angelt tisztára kirázta a hideg ahogy hallgatta a méteres pók történetét.

» Nadeer George
» Nadeer George
» Farkas
» Farkas
» Farkas