Magánküldetés Anoya de Hielo-nak

Hulla fáradtan gyalogoltam vissza a Fairy Tailhez. Mikor benyitottam, pár ismeretlen arc ült odabent. Nem voltam túl régóta a klán tagja, így nem ismertem őket. Mirajane mint mindig ott állt a pult mögött és törölgette szorgalmasan az italokat. Szivélyesen köszöntött.
-Na nahát Anoya, ilyen hamar visszajöttél? Minden rendben, hogy ment az első küldetésed?-kérdezte kedvesen.
-Jól.-kezdtem.-de egy petákot se kaptam érte, a megbízó egy idegbeteg állat volt, hosszú a történet, varázserőm viszont jóval nagyobb lett.-meséltem.- amúgy egy teát kérek.
-Forrón ahogy szoktad?-kérdezte, és már ment is hogy előkészítse az italom.
-Igen légyszíves. -kértem. Nem szerettem a nagyon hideget, inkább a meleget kedveltem. Viszont ha melegem volt ki nem állhattam. De megfagyni sem szeretek. Olyan kellemes meleget szeretem. Mirajane odaadta a a gőzölgő bögrét, amit kényelmesen elkezdtem iszogatni.
-Mit is mondtál, nincs elég pénzed?-kérdezte.- most érkeztek új küldetések miért nem válassz el még egyet?-kérdezte.
-Megvárod míg megiszom a teámat?-kérdeztem kicsit morcosan.
-Bocsi, föllelkesültem.-vakarta meg a tarkóját zavarában és közben vigyorgott.
-Amúgy is pihennem kéne.-mondtam panaszosan.- kifárasztott az utazgatás meg a harc. -mondtam.
-Akkor dőlj le, de tudod mit először válasz egy küldetést mert elhappolják előled a jókat.-mondta tanácsolóan. A gőzölgő bögrémmel odasétáltam a küldetések falához. Volt rajta egy egy küldetés ami egyből kibökte a szememet. Egy Ásatásra kellett menni. Szintje D volt, a cél pedig bármely módon segíteni az ott lévők munkáját. Izgalmasnak tűnt pláne ha valami értékesre bukkanok egészen véletlenül. Letéptem a cetlit zsebre vágtam, megittam a teámat, a bögrét visszaraktam a pultra, majd a bőröndömmel együtt visszamentem a szobámba aludni. Délután 3 órakor ébredtem föl mikor kopogtak.
-Anoya jött egy leveled, elolvasod?-kérdezte a Mirajane az ajtó mögül. Gyorsan fölpattantam, lövésem sem volt ki küldhette.
-Ki küldte?-kérdeztem tőle kinyitva az ajtót, a kezében egy aprócska kis szárnyas lényecske volt ki meghozta a levelet, mikor a kezembe vettem, a kis állatka eltűnt. Felnyitottam a Quarto Cerberus klán pecsétjével ellátott kis borítékot,, kivettem belőle a levelet és olvastam.
Kedves Anoya!
Elnézést kérek amiért olyan hirtelen elillantam a küldetés végéről, de személyes okok miatt elvesztettem a fejem, és butaságom miatt elmaradt a búcsúzkodás. Remélem nem haragszol (már) annyira rám ,és még máskor is végezhetünk el együtt küldetést.
Max Deluise.
Elmosolyodtam, a papírt a borítékkal együtt eltettem az övtáskámba.
Indulok Mirajane. -mondtam, majd összepakoltam pár cuccot, ismét elemózsiát kértem Mirajane-től és elindultam az állomásra. Fölpattantam a vonatra. Üres kabinban voltam egyedül. Levettem a kesztyűmet ami a gyűrűmet takarta. Azt nézegettem, és én hülye fölidéztem magamban a fájó emlékeket. Mire megérkeztem ki is pihentem magam teljesen. Kis séta után egy hatalmas sivár terepen lyukadtam ki, ahol jó sokan voltak, és ásták meg túrták a földet ezerrel. Sátrak voltak fölállítva, autók álltak a sátrak mellett.. Bementem az egyik sátorba, ahol épp egy tanácskozást tartottak.
-Üdvözlöm önöket, a nevem Anoya De Hielo a Fairy tail varázsló klántól, jómagam jégmágus lennék.-mondtam illedelmesen.

A kis csapat egy hirtelen mozdulattal mind felém fordultak. Esküszöm ha tekintettel ölni lehetne... ^^” De az egyikük kedvesen odajött hozzám.
-Üdvözöllek!A nevem Enes. Benned kit tisztelhetek?
-Jó napot. -mosolyogtam el.- a nevem Anoya De Hielo. -mutatkoztam be megint.
-Bizonyára fáradt vagy a hosszú út után.
-Nem nem, mielőtt idejöttem volna kipihentem magam, köszönöm. -vigyorogtam. Fölkeltette az érdeklődésemet, ez az ásatás....-mondtam, közben kinéztem a terepre... valami furcsa légkör keringett ott. Mintha szomorúságot éreztem volna, ahogy kitekintettem a helyre, ahol az emberek voltak...mintha, semmi kedvük nem lenne az egészhez....mi folyik már megint itt is?

Enesnek vállig érő szőke,göndör haja volt. Megbízható fickónak nézett ki. Bár kerülgetett valami fura érzés.
-Nos Anoya köszöntelek a romokat feltáró régészek köreiben. Azt mondtad készen állsz akkor kezdjük is el.-mondta, én meg csak bólintottam. Elindultunk, út közben nagyon szép dolgokat pillantottam meg, lenyűgözött mennyi motyót rejt a csupasz föld is. Végül elértünk egy templom szerűséghez, vagyis csak a romjaihoz. Alig hittem a a szememnek. Romos volt ugyan de lenyűgöző látványt nyújtott, a torony a magasba nyúlt, a bejárat pedig egy hatalmas fa ajtó volt, teli vésve díszítéssel. Közben Enes mondott valamit a templomról, de nem figyeltem...kiakadtam a templom szépségén.
-Nem akarsz bemenni?-kérdezte mosolyogva, de meg se várta válaszom egyből betessékelt a hatalmas kapun.

Ahogy haladtunk előre a csodálatos épületben, a templom falait díszített alkotások teljesen ámulatba ejtettek. Hatalmas freskók díszítették a falakat. Olyan fenségesek és mesterinek tűntek. Ahogy mentünk előre, megpillantottam egy kis emelvényt, valamiféle oltárnak nézett ki. Mikor közelebb kerültem hozzá, hirtelen különös érzés ölelt át. Mintha agyamnak ismeretlen, mégis ismert parancsot diktáltak volna. Kezemről lehúztam a kesztyűmet. Ennes nagy csodálkozással nézett rám, mit akarhatok művelni. Közelebb léptem és megérintettem. Szokás szerint most az következett volna hogy a kőnél is jobban jéggé fagy, de nem. Hatalmas fényesség tört elő, s egyszer csak a talaj megszűnt létezni a talpunk alól, lezuhantunk a mélybe. Kisvártatva az alagút vízszintesbe váltott s kipottyantunk egy helyen.

Lassan, minden tagunkat fájlalva fölkeltünk a poros földről. Alig láttunk valamit, csak néhány fáklya égett. A falakon rengeteg festmény virított. Mintha minden kép egy történet darabkája lenne. Nyilván az építők valami régi alagútja lehetett. Ennes pár másodperc alatt elkapott tollat papírt és olyan gyors kaparásba kezdett a füzetébe, hogy követni se tudtam. Ahogy előre bámultam az alagútba ismét ...egy érdekes érzés fogott el. Hívott valami, és csak mentem előre, Ennes pedig utánam.

Ahogy haladtunk előre egyre több, egyre szebb dolgokat pillantottunk meg a falakon. Enes megállt volna firkászni a kis jegyzetfüzetébe, de mivel én mentem a fejem után, kénytelen volt követni engem, amiért morgott magban jó pár sort, hogy el kell szalasztania ezeket a „szépségeket” Sokáig sétáltunk, majd egyszercsak kilyukadtunk egy szokatlanul nagy, díszes ajtó előtt. Próbáltam kinyitni, de úgy tűnt zárva van. Erre mit volt mit tenni, lekaptam kesztyűmet s próbáltam jéggel betörni az ajtót, semmi hatás, még csak meg sem fagyott tőle. Először fordult elő hogy nem fagyott meg egy tárgy a kezem által. Sokáig ott ragadtunk, próbáltam kiagyalni valami megoldást, közbe Enes kihasználva a lehetőséget mindent amit csak talált lerajzolt leírt. Hiába néztem át tüzetesen az ajtót, vagy próbáltam erővel semmi, mikor Eneshez fordultam aki közbe csak rajzolgatott rám se figyelt, közbe én már órák óta itt töröm a fejem a megoldáson, majd gálásan közölte hogy:
-Én tudom a megoldást.-azt hittem ott helyben kinyírom, de én hidegvérű vagyok, nem kapom föl a vizet....
A férfi fölállt egy rusnya fekete fehér rajzhoz lépett,megérintette, majd a hatalmas ajtó nagy csikorgással kinyílt, ekkor morogtam jó csúnyákat, és jó sokat, de követtem férfit az ajtón túlra....

előrébb léptem . Egy hatalmas kupolában találtuk magunkat amelynek közepén egy állványon egy nagy tojás állt. ahogy közelebb léptünk láttam hogy milyen szép díszes, de elég fura színe volt. A kezemet tojás felé emeltem hogy jobban megvizsgáljam ám az hirtelen egy szemvillanás alatt eltűnt. Hirtelen a semmiből, hatalmas zajjal megjelent négy gólem. a négy óriás a négy őselemmel volt fölruházva. A földdel és a vízzel könnyedén elbánok de széltől és a tűztől nem kicsit féltem.
nem gondoltam hogy majd ők lesznek a testőreink és majd ők kísérgetnek minket. Nem volt mit tenni. Kezemről lekaptam a kesztyűm, és nekivetettem magamat a harcnak. Először a vízzel kezdtem. Fölugrotta. Úgy örültem hogy csuron vizes tettem. Nagy lendülettel nekivágtam tenyerem a fejének s egy nagy oszlopba megfagyott. A föld gólem közeledett. Rám akart vágni de ő kelme a társát zúzta darabjaira. Elugortam, viszont ahogy a nagy mohás kezét meglendítette nekikent a falnak.
Nyekeregve keltem fől. Homályosan láttam . Nyilván kaphattam egy kis agyrázkódást, ja és én mázlista, valószínűleg a bal karom eltört mert nem éreztem és mozgatni se tudtam. A jobb kezem a fegyverem az meg csak karcolódott. A jobb kezemmel megteremtettem a lándzsám. Jobb lábammal hátraléptem, meglendítettem a karom majd hozzávágtam a föld gólemhez, ami szintén megfagyott. Sóhajtottam egyet, én szerencsétlen. Ekkor jött a levegő gólem aki velem együtt sóhajtott, de úgyhogy egy újabb falnál találtam magam. Na kiváló most már a bal vállam szilánkosra tört, és a szám is kivérzett. Ha a lábam is eltörik akkor kampec. Fölálltam majd a széllel szemben kezdtem el haladni, A jobb kezemet előretartva mentem előre, s közbe folyamatosan alkotómágiát idéztem. Nem volt olyan erős mint ha két kézzel csináltam volna de megtette a hatását, legalább sikerült megközelítenem a drágát. A két lába közé beálltam. Alig láttam, majd össze estem. Erőtlenül kicsit a tenyeremet a lábára helyeztem, s az teljesen megfagyott. NA ekkor következett a kis kedvencem, Mr. fire... Épp hogy csak sikerült elhajolnom a lángszóró szája elöl, kishijján a hajam is szétpörkölődött. A ruhám így is megégett egy picit. Gondolkoztam hogyan győzhetném le, nem tudom a tüzet megérinteni tehát ne tudom megfagyasztani ami baj... Ekkor jött egy újabb tűzáradat felém. Elvetődtem a földön de a hátam elkezdett égni, kénytelen voltam a ruhámat megfagyasztani és levetni magamról. A hátamon a bőr egy kicsit elszenesedett tekintve hogy nem azonnal sikerült lefejteni magamról a kabátom. Viszont...a tűzáradatának köszönhetően az eddigi jéggé fagyott társai mind fölolvadtak.
-Remek...most jön a közös combo?-kérdeztem magamtól, közbe unott fáradt, és kómás fejet vágtam. Hatalmas, a lábukig érő vízben álltak, én nekem meg csak a mellkasom látszódott ki meg a fejem. Ennes meg fölmászott egy magasabb oszlopra hogy ne essék baja.
-nincs mit tenni...- a kezemet ráhelyeztem víz feszínére. Minden megfagyott, az volt a necces hogy az én lábam és hasam is. Nagyot ordítottam a fájdalomtól. Egész terem egy nagy vízpálya lett amibe én is belefagytam....

Alig bírtam ki hogy ne hagyjam el magam. A szemeim már leakartak csukódni amikor ott találtam magam mellett Enes-t.
-Azt hiszem nincs más választásom-mondta majd fölolvasztotta körülöttem a jeget.-Bocsáss meg hogy nem mondtam hogy mágus vagyok.az a helyzet hogy nem rendelkezek valami nagy hatalommal és hamar kifáradok nem úgy mint te de azért valamennyire helyre tudlak rakni.-mondta majd a vállamhoz ért, körülötte minden fényes lett majd éreztem a fájdalom kezd megszűnni.-Így most már rendben van csak még pár percig ne erőltesd meg magad-mondta ám ő maga abban a pillanatban el is ájult. Elnéztem a terem végébe. Egy nagy ajtó nyílt ki de akkorra már kezdett egyre gyorsabban becsukódni. Nem volt más választásom, talán ha bezárul az ajtó örökre itt ragadok. Enest Lefektettem biztonságosan egy oszlop mellé majd futásnak eredtem az ajtóhoz, épp csak átslisszantam a kis résen ami maradt nekem...

Ahogy haladtam előre egy sokkal szűkebb folyosóra értem. Furák voltak a falak, nem biztos hogy emberi kéz építette. itt ott elágazott, de az ösztönöm azt súgta csak előre. Hát mentem előre, a falakon itt ott kopott rajzok, valami madarakról. -~Enesnek biztos tetszene.-gondoltam. Lépésről lépésre haladtam, mindenre fel voltam készülve. Ahogy bámultam előre láttam hogy a folyosónak lassan vége így gyorsabban megindultam előre. A folyosó vége még az eddiginél is hatalmasabb terembe vezetett. A teremben egy valaki állt...pontosabban én de ő nem én hanem...na jó mindegy ez bonyolult. Szóval egy alak állt aki úgy nézett ki mint én. A terem pedig mint akár egy tárasasjáték táblája. Mellettem egy hatalmas kocka állt és várt hogy dobjak vele, előttem pedig a szabályok.
1.)Dobj a kockával és a bábú annyit fog lépni
2.)ha Zöld mezőre ajándék ha pirosra büntetés ha fehérre lépsz semmi nem történik
3.)a sárga mezők lehetnek átvágások de visszafele is elsülhet
Olvastam. Nem szeretem a társas játékokat, pláne nem ekkora kivitelezésben ...De nem volt mit tenni. Megfogtam a kockát és dobtam vele. 5-öt dobtam. A bábú elkezdett előre lépdelni. Egy piros mezőn állt meg.
-~Ömm piros aaaaz...-gondolkodnom sem volt időm egyszer csak egy gólem jött ki a földből méghozzá egy vízgólem. Ahogy megláttam iszonyatosan dühös lettem, hogy ezek sose fogynak el. Kezeimmel Jéglándzsát teremtettem és belevágtam a gólem homlokába ami teljes egészébe befagyott..Leporoltam a ruhámat majd dobtam újra. Ez alkalommal 3-mat. A bábum egy zöld mezőre lépett ahogy ugye én is. A mező fényleni kezdett és a sebeim begyógyultak, összeforrtak. Majd kicsattantam az erőtől.
-Na jól van ez jól esett.-mondtam.-mennyünk tovább.-megfogtam kockát, ismét dobáson volt a sor. Most csak egyet dobtam. Ez egy fehér mező volt nem történt semmi. Ismét dobtam. Ez alkalommal hatost. A bábum megindult előre. És hol kötött ki? Naná hogy egy pirosnál. Egy kőgólem jelent meg. Nekifutásból fölugrottam rá majd tenyeremet ráhelyeztem. Fénylett a kezem ahogy megfagyasztottam az óriást. Leérkezvén a földre hatalmas jégtömböké esett szét, beterítve a pályát. Újból dobtam. Most 4-et. ...piros....megint.. csak hogy sajnos ezúttal a tüzecske jött elő amivel már gondjaim voltak. Szerencsére már rájöttem hogy lehet kikezdeni vele. Ahogy előjött az összetöredezett társát fölolvasztotta s megint vízben állt a drága. Sietnem kellett mert még a végén elpárolog a víz aztán annyi. Már fagyatottam volna meg a vizet amikor...egy hatalmasat rúgott belém. A kabátom meggyulladt. Szerencse hogy vízbe érkeztem.
-Rohadék.-mondtam nyekeregve. A gólem ismét közelített. Tenyeremet a víz felszínére helyeztem.-ezt benézted...-mondtam. Így is volt a gólem csontig befagyott. Kellően összeégtem. Mindenem szúrt égett, mart, borzalmasan sajgott mindenem az ütésétől. Mondjuk megkapta a magáét. A tábla vége nem volt már messze. Odabicegtem a kockához majd ismét dobtam. Megint 5-öst. És hála égnek zöld mezőt dobta, odaálltam, majd a mező ismét fényesen fölizzott, ismét begyógyultak a sérüléseim. Az erőmet is visszakaptam. A következő dobásommal egy újabb zöld mezőre jutottam.
-Jól vagyok nem kell több életerő.-mondtam, de meglepetésemre egy kis ládika jelent meg a mezőn.-mi a..-kinyitottam a ládikót amibe egy kis selyem szütyő volt. Kinyitottam. Egy nagy rakás pénz volt benne. Körülbelül 10 ezer ékkő lehetett..Gyorsan zsebre is vágtam. Most már nem volt hova dobnom. A játékot végigjátszottam. A terem végébe újabb ajtót láttam meg, és nem tétováztam egyből bementem, bár fogalmam se volt hova vezet....

Átfutottam az ajtón, kisvártatva ugyan az a sok színben pompázó tojás "jött" velem szembe mint amit a múltkor láttam.Ismét egy kis álványon csücsült. Fölötte ismeretlen kriszkakszok voltak de nem érdekelt, gondoltam magammal viszem a drágát. Amikor levettem az emelvényról a tojást hatalmas fényáradattal de hirtelen kikerültem a barlangrendszerből, de nem csak én. Enes is ott gubbasztott nem messze tőlem. Ugyan úgy pislogott meglepettségében mint én.
-Enes Anoya hova tűntetek már vagy 2 órája keresünk benneteket.-Mondta az egyik kedvesebb kutató.
-ööö.-vakartam meg tarkómat zavartan.-szóval érdekes utunk volt.-vigyorogtam.- Egy barlangrendszerben kötöttünk ki ahol mindenféle érdekes rajzokat találtunk illetve ezt itt.-mutatam nekik a tojást. Már csaptak is volna le rá hogy megvizsgálják(vagy megegyék ebédre) de nem hagytam, A tojást egy kis kendőbe tekertem hogy melegen maradjon illetve hogy biztonsába legyen. -Enes mindent följegyzett hogy megutathassa önöknek.-modntam majd Enes kis jegyzetfüzetkéjét kezték sasolni, én addig nézegettem a tojáskámat. Beleborzongtam kicsit, vlahgy úgy éreztem elöntött az anyai ösztön. Az ásatás további felében minden simán és rendben ment .Kedvesek voltak velem mutogattak egy két dolgot, majd elérkezett a búcsú napja. Ekkor mindenki abbahagyta a munkáját.
-Szerbusz Anoya egy élmény volt mindenki számára-mondta Enes-A tojás a tiéd de ha valmi fejlemény van akkor értesíts minket.Ja még valami a jutalmad.-mondta majd átnyújtotta a szütyőmet.
-Igazából nekem már a tojás is nagy ajándék de köszönöm. Minden jót urak.-integettem. Tojásomat a hátamra kötöttem a kendővel A távolban még visszanéztem rájuk, ismét egy kaland letudva.