Mágánküldetés Anoya De Hielo és Max Deluisenak

Még kora reggel volt mikor felébredtem, még Probulus is húzta a lóbőrt. Az ágyban forgolódva megállapítottam, hogy még nem vagyok különösebben éhes. Valami oknál fogva mégis kikecmeregtem az ágyból. De mikor lábam a padlóhoz ért hirtelen megszállt az ihlet. Végre megint volt ötletem ahhoz a bizonyos dalhoz, mait már hónapok óta nem volt ötletem elkezdeni. Azonnal gitáromért nyúltam, de még mielőtt nekifogtam volna megírni a dalt bevillant, hogy valaki még aludna ebben a házban. Úgy döntöttem, hogy kimegyek az utcára és majd ott írom meg a dalomat. Gyorsan felöltöztem, majd hátamra kapva a gitáromat kiviharzottam az utcára.
Odakint még alig járkált pár lélek. Talán félórája volt, hogy a nap felkelt. Eleinte vakartam a fejemet, hogy mégis hol álljak neki megírni a dalocskámat. Pár perc után úgy döntöttem, hogy felmegyek a háztetőre és majd ott nyugodtan gyűjthetem tovább az ihletem és még talán a kilátás is hasznomra lehet.
A tetőn kényelembe helyeztem magamat, majd megpendítettem a gitáromat. Most kivételesen tökéletesen szóltak a húrok. Egyik sem volt elhangolódva. Azonnal neki is álltam megírni a dalt. A dallama szinte már ömlött ki belőlem. Majd egyszerre csak a dalszöveg is.

"Tengerparton perzsel a nap
Fejem egy ocsmány szalmakalap
Most írod ép…"

- Hé, ez nem is az! A fenébe is!
Dühömbe majdnem elhajítottam a szeretett gitáromat. Piszkosul mérges voltam. Egy teljesen semmitmondó dalhoz volt ihletem nem pedig ahhoz, amit már hónapok óta tervezek megírni. Hogy lehiggadjak úgy döntöttem sétálok egyet. Neki is indultam gitárrommal a hátamon. Néhányan alaposan meg is bámultak, de dühömben ez nem érdekelt. Sétám közben valahogyan a klán házig jutottam.
„Talán most egy egyszerű küldetés jót tenne. Hátha ki tudnék kapcsolódni.”
Azonnal beléptem az ajtón, majd küldetések után néztem. Egy azonnal szemet is ütött. A szintje „D” volt a helyszín pedig Oshibana volt. valamiféle mágusok kértek segítséget egy rituálé elvégzéséhez.
- Azt hiszem, ez most pontosan megfelel! Várjunk csak! REIGEN! –kiabáltam, de válasz nem érkezett. – Szóval nem vagy itt. Akkor nélküled megyek.
Nem is pazaroltam tovább az időmet. Elindultam egyenesen a vasútállomásra. Az oda vezető út meglehetősen unalmas volt. De az állomásra érve eszembe jutott, hogy egy fityingem sincs. Mivel reggel nem készültem arra, hogy utazni fogok.
„Gitárom megvan, láncom megvan! Mi kell még? Semmi! Majd utazok a vonat tetején, mint annak idején apámmal tettem!”
Édesapámtól tanult módszerrel fellógtam a vonat tetejére. Az Oshibana-ba tartó utamon, senki sem avart meg engemet a vonat tetején. A nyugalmat kihasználva gyakoroltam egy-két régi nótát. Majd hirtelen azon kaptam magamat, hogy megérkeztem Oshibana vasútállomására. Azonnal leugrottam a vonat tetejéről. Pechemre éppen a kalauz orra előtt értem földet. Persze a kalauz azonnal kapcsolt és rögtön tudta, hogy potyáztam. De még mielőtt megszólalt volna én már rohantam tovább. Esélye sem volt, hogy utolérjen, ezért meg sem próbált követni.
Az állomást elhagyva megálltam és körülnéztem.
„Akkor most vajon merre?”

Dél körül járhatott az idő, mikor elértem a Fairy Tail székházához. Visszamentem a hegy lábához, a házhoz, ahol ez ezelőtti 5 évemet töltöttem. Egy nagy bőröndbe csomagoltam minden ruhámat, és értékeimet. Mikor benyitottam a klánház ebédlőjébe....a légy zümmögését is lehetett hallani. Sehol senki nem volt, csak a pultos Mirajane. Letelepedtem az egyik székre, magam mellé raktam a bőröndöm, majd rendeltem egy narancslevet, amit jóízűen el is szürcsölgettem.
-Hogy hogy ilyen kihalt most az ebédlő?-kérdeztem, a kedves, mosolygós lánytól. Ám kérdésemre magam találtam választ, a küldetésfal szinte üresen állt, csak egy állt középen.-értem.-mondtam, majd tovább szürcsölgettem italom. Mikor megittam az üdítőmet, fölálltam és odamentem ahoz az egy szem megmaradt küldetéshez. D szintű volt ami pont jó volt egy kezdő mágusnak, Oshibanába kellett menni, az ottani varázslók kértek segítséget, egy rituálé elvégzésére. Leszakítottam a papirost, zsebre vágtam, majd visszamentem a pulthoz.
-Megint egymagam maradok?-kérdezte Mirajane.
-Sajnálom, de unatkozom.-mondtam közben bőröndömből vettem ki barna övtáskámat. Mirajan-étól kértem egy kis elemózsiát , illetve beletettem a pénzem, és útnak is indultam. A vasútállomásra mentem ahol föl is szálltam az Oshinabába vezető vonatra. Kényelmesen helyet foglaltam, majd unott képpel, kifelé kezdtem bámulni. A táj csodálatos volt, a mezők és a legelők a végtelenségbe nyúltak el. Pár óra vonatozás után megérkeztem. A vasútállomáson, megkérdeztem a kalauzt merre van a helyi mágus klánház, mire egy fickó pottyant le a vonat tetejéről. A kalauz hatalmas szemekkel bámult, mire a fickó észbekapott hogy ebből baj lesz, és elpucolt.
-A fene, hogy ennyi potyázós van.-mordult a kalauz. Mire én gyorsan megköszöntem az útbaigazítást, és a fiú után loholtam.

Egy fél pillanatig még álldogáltam a fejemet vakarva aztán nekirohantam gondolkodás nélkül a városnak. Az első velem szembe jövő ház tetejére felugortam. Odafent szétnéztem, majd tetőről tetőre ugrálva haladtam előre. Néha megálltam, hogy hátha megpillantom a célpontomat, de soha sem láttam azt, így rohantam tovább a tetőkön. Ám, hirtelen újra ihletem támadt. Azonnal megálltam és kezeimbe kaptam a szeretett hangszeremet.



Mikor feleszméltem, hogy mégis megint mit kezdtem el, azonnal felforrott az agyvizem. Most már csak az utolsó pillanatban sikerült megálljt parancsolnom magamnak, hogy el ne dobjam a gitárom. Lenyugvásom érdekében elszámoltam tízig, majd leugrottam az utca népe közé. Mondanom sem kell, hogy meglepődtek azok, akik láttak.
Elvégre nem mindennapi egy félmeztelen férfi, akinek a mellkasán egy szörnyeteg karmainak nyomai díszelegnek és teste felsőrésze különös, értelmetlen tetoválásokkal van borítva. Ráadásul hátán egy gitárral, oldalán pedig egy hosszú lánc díszeleg és éppen az imént zuhant alá az égből.
Az egészet végiggondolva arra jutottam volna, hogy én is megbámultam volna magamat. Mindenesetre egy üldögélő öreghez odasétáltam és illedelmesen megkérdeztem tőle, hogy merre találom az úti célom. Az öreg kitörő örömmel útbaigazított.
Mivel tudtam, hogy pontosan merre is kell mennem, magabiztosan elindultam. Öles léptekkel haladtam a célom irányába. Megérkezve a megadott épülethez azonnal benyitottam. Odabent már volt egy ismerős női alak. hamar rájöttem, hogy őt láttam nem is olyan régen az állomáson. Ha jól emlékszem éppen a kalauzzal beszélgethetett mikor előttük landoltam. Habár nem esküdtem volna meg rá.

A fiú eltűnt a nagy tömegben. Nem tartottam fontosnak a fölkutatását, pláne nem ekkora városban. Az útbaigazítás szerint elindultam a klánház felé. Sok volt a kis elágazó utca, sokszor nem arra fordultam amerre kellett volna. A város nagyon szép volt, mosolygós, kedves emberek fogadtak. Néha még útbaigazítást kértem, de valahogy csak odavetődtem. A klánház hatalmas volt, gyönyörű kertje volt teli virágokkal, látni lehetett hogy tavasz van. A Nap is ragyogóan sütött. Beléptem a házba, az ebédlőben sok mágus fogyasztotta éppen az ebédjét. Én is leültem, hogy megpihenhessek, mire az ajtó ismét kinyílt. És nem hittem a szememnek, ugyan az a suhanc nyitott be aki lehuppant a vonatról.

A nő arcáról leolvastam, hogy ő is felismert engemet. Odamentem hozzá, de még mielőtt megszólalhattam volna egy idegen jött hozzánk. Az illető alacsony volt, de mégis parancsoló külseje volt.
- Üdvözöllek benneteket! a nevem Podolus és az én kérésemre vagytok itt. Megkérnélek, hogy mutatkozzatok be.
Az illem többszörösen is megkövetelte tőlem, hogy a lányt hagyjam először szóhoz jutni. Végignézve a lányt láttam, hogy pár évvel idősebb lehetett tőlem, de olyan hatalmas korkülönbség nem lehetett.
- Anoya De Hielo vagyok a Fairy Tailtől. Elemi mágus. Nagyon örvendek. –mutatkozott be illedelmesen.
Az illedelmes bemutatkozása abszolút nem lepett meg, valahonnan sejtettem, hogy nem egy utolsó paraszt lánya.
- Az én nevem Max DeLuise! A Quatro Cerberus klántól jöttem. Tűzmágiában vagyok jártas. És részemről a szerencse!
Alig, hogy befejeztem a mondókámat az alacsony alak azonnal elküldött minket, hogy szerezzünk be néhány apróságot. Miközben éppen a dolgunkat végeztük én már nem bírtam a csendet.
- Szóval Anoya De Hielo. Akkor hogyan is szólíthatlak a továbbiakban? –kérdeztem jó szándékúan.
- Csak Anoya. –mosolygott rám. Rögtön nyugodtabb lettem, mivel a mosolyából arra következtettem, hogy egyelőre nincs velem semmi baja.
- És Anoya ez neked hányadik küldetésed?
- Az első. Kezdő mágus vagyok.
A "kezdő"szó hallatán nem akartam hinni a fülemnek. Hiszen látszólag idősebb nálam és én már nem most kezdtem a mágiát. Mindenesetre a válaszától nem jutottam szóhoz.
~Nekem nem tetszik, hogy egy jégmágussal haverkodsz!
~Nem tehetsz ellene semmit!
~Mellesleg én meg díjazom az ötletet! Meglehetősen szimpatikus a leányzó és barátokból sosem árt még egy!
~Már megint egy pokoli nap…

A fiú odajött hozzám, már szóra nyitotta volna a száját mire szinte törpének mondható alak jelent emg mellettünk.- Üdvözöllek benneteket! a nevem Podolus és az én kérésemre vagytok itt. Megkérnélek, hogy mutatkozzatok be.-mondta. A fiún látszott ahog yszinte mondta kezdjem én, udvarias volt.
- Anoya De Hielo vagyok a Fairy Tailtől. Elemi mágus. Nagyon örvendek.-mutatkoztam be illedelmesen. A fiú folytatta.
- Az én nevem Max DeLuise! A Quatro Cerberus klántól jöttem. Tűzmágiában vagyok jártas. És részemről a szerencse! * Nocsak tűz mágus*- gondoltam magamba.* zsák a foltját*.-mosolyodtam el magamban. Az öreg megkért minket hogy szerezzünk be neki ezt azt. Egyből el is indultunk. Én nem kívántam szólni, de ő megszólalt.
- Szóval Anoya De Hielo. Akkor hogyan is szólíthatlak a továbbiakban?
-Csak Anoya.-válaszoltam, közbe rámosolyogtam.
- És Anoya ez neked hányadik küldetésed?-kérdezte.
- Az első. Kezdő mágus vagyok.-mondtam a fiú szemei tágra nyíltak a csodálkozástól, nem értettem miért, lehet erősebbnek hitt....
-És te, nem tűnsz egy puhány fickónak azokkal a tetkókkal a mellkasodon.-mondtam. Max testét hatalmas vörös tetoválások, és karmolás nyomok díszítették.
- hát hogy mennyire vagyok erős az csak viszonyítás kérdése! mondjuk nekem ez csak a második hivatalos küldetésem.
-És azzal a gitárram mit csinálsz? Azzal harcolsz? -kérdeztem a nagy gitárra nézve ami a hátán díszelgett.
- hát most jól mellé trafáltál! a gitárral zenélni szoktam. tudod annak idején apám vándorkrónikás volt és tőle eltanultam a zenélés művészetét is.-ennek nagyon megörültem .
-Nahát de jó.-ujjongtam.-remélem jó dalokat írsz mert szeretem a jó zenét Legalább melletted unatkozni sem lehet .
- Probulus barátom tudna mesélni, ha itt volna! De sajnos az apám zenei tudásának a nyomába sem érek.
- Hmm. Majd küldetés után a hazafelé úton meghallgatom az alkotásaidat, de elötte végezzünk ezzel.-mondtam.
- hát jó benne vagyok! De készülj fel a legrosszabbra! mert mostanság ritka rossz formában vagyok.

Miután végeztünk az alapanyagok beszerzésével rögtön elindultunk visszafelé. Útközben viszont nem oda érkeztünk meg ahová mink azt gondoltuk. Egy kisebb mellékutcában találtuk magunkat, a város nem túl barátságos részén. Hamar belefutottunk kettő piti bűnözőbe. A két idióta felszólított minket, hogy adjuk át nekik az értékeinket.
Magamban egy jót mosolyogtam, hiszen alig volt nálam valami értékesíthető dolog. Nálam volt a gitárom, láncom, nadrágom és a pát alapanyag.
~Hagy üssem szét az egyiket! Már annyira jólesne egy kis bunyó!
~Hogy ne tudd azt mondani, hogy szemétalak vagyok, legyen! De kérlek, ne öld meg őket!
Hirtelen testemen melegség futott végig. Éreztem, ahogyan szép lassan elvesztem testem feletti uralmat és Jimmy elkezdi végezni a dolgát. Gitáromat letettem a földre, hogy véletlenül se legyen baja. Szembefordultam a két piti bűnözővel majd megropogtattam az ujjaim. Fél pillanatig még méregettem őket. Arra jutottam, hogy még ketten együtt sem volnának nagy falat számomra. Még egy utolsó pillantás vetettem Anoya-ra, hogy ő hogyan áll a helyzethez. Láttam rajta, hogy esze ágában sincs harcolni.
~Ugyan mit várnál egy egyszerű jégmágustól!
~Szerintem nem a gyávaság az oka!
Megvontam a vállamat és a két suhanc irányába rontottam. Talán túl gyors voltam nekik, ezért az egyikkőjüket játszi könnyedséggel állcsúcson ütöttem. A férfi azonnal padlót fogott.
A következő irányába fordultam és annak már lángoló kezekkel rontottam. Az ellenfelem egy jobb egyenessel támadt felém, de én azt könnyedén kikerültem. A lehetőséget azonnal kihasználva gyomorszájon ütöttem az ellenfelem, majd hátrébb szökkentem. Úgy döntöttem, hogy a fájdalomtól éppen összegörnyedő alakon kipróbálom az egyik új technikámat.
- Fire Dragon Stamping! –Felugrottam a levegőbe és a lábaimat lángokba borítottam. A földre érkezésem pillanatában a lángok, a földön keresztül, átkúsztak az ellenfelemre. A lángok összeégették a szerencsétlent majd a magasba lövellték. Amíg a magasban volt én alászaladtam, és megvártam, amíg már majdnem rám zuhant. Ám, az utolsó pillanatban egy ollózó rúgással telibe kaptam a gerincét. Hangos reccsenést halottam, amiből arra következtettem, hogy sikerült eltörnöm a gerincét.
Az egyiket végképpen elintéztem. Átfordultam a kiütött irányába, de annak már nyomát sem leltem. Valószínűleg belátta, hogy jobban teszi, ha eltűnik.
Egyszer csak azt éreztem, hogy Jimmy visszahúzódik, a szavát tartva. Csodálkoztam is, de nem akartam firtatni a dolgot. Odasétáltam a gitáromért, amit gyorsan a hátamra kaptam, majd társam irányába fordultam.
- Azt hiszem, mehetünk!

Kis idő múlva végeztünk az alapanyagok beszerzésével. Lassan, nyugodtan mentünk visszafelé, ám egyszer rossz helyen fordultunk le, és a város hát...nem egy szép és nem egy kedves, vidám helyén landoltunk. Ahogy haladtunk előre két férfi állta utunkat és az értékeinket követelték. Rongyosak voltak, semmi kis emberek, alávaló gazemberek voltak. Én nem törődve velük hátamat egy falnak vetettem jelezve Maxnak eszem ágában sincs ezekre pazarolni az erőmet. Max vette a lapot, és harcba lendült ellenük. Láttam ahogy a tűz átjárja a testét az utolsó porcikájáig. Az egyiket pár másodperc alatt már a földön láttam heverni, majd a másiknak is nekiment. Szerencsétlen, próbált Maxnak behúzni de nem ment sokra vele. Max egy pillanatra megállt, majd elkiáltotta magát.
Fire Dragon Stamping!- kiáltotta, majd belevágott a férfi hátába és kellemes roppanás kíséretében el is törte a gerincét. A másik elmenekült mire a társa földet ért. Fölvette a gitárját amit kicsit arrébb rakott magától hogy ne legyen baja, majd kedvesen ezt mondta:
Azt hiszem mehetünk. -mosolygott el, majd elindultunk. Lenyűgözött az elöbbi harca. Bár jég mágus avgyok a tűz sok emléket felszínre hoz. Szeretem ha átjár a melegség, ha melegséget ad az az érzés hogy szeretnek.... Maxnak hatalmas ereje van,ahogy gondoltam magamba, mint zsák a foltját.

Visszaérve megbízónk megörült nekünk. Az alapanyagokat örvendezve vette át.
- Nem volt semmi probléma? –kérdezte.
Én Anoya-át megelőzve válaszoltam.
- Az égvilágon semmi probléma sem volt! Minden simán ment.
- Nyugodtan feküdjetek, le majd üzenek, ha valamire még szükségünk van.
Én azzal rögtön a számomra kijelölt szoba irányába vettem az utam. A szobába belépve nem ért különösebb meglepetés. Nem volt tágas, de szűkös sem volt. Egy egyszemélyes ágy volt, az egy szem ablak alatt. Volt még odabent egy íróasztal egy székkel párban, egy ruhásszekrény és néhány kisebb kép a falon. Egyszerű kis szoba volt. A gitáromat az asztalra tettem. Majd azonnal az ágyamba vetettem magamat. Kicsit fáradt voltam. Hamar elnyomott az álom.
Álmomban találkoztam Jimmy-vel, Ace-el, Mike-al. Rémes egy találkozás volt. Eleinte csak szurkálódtak majd egymásnak mentek és én is belekeveredtem az egészbe. majd mikor Jimmy éppen szétrúgta volna a fejemet, hirtelen magamhoz tértem arra, hogy az ajtót valaki kinyitotta.
Túlfáradt voltam még ahhoz, hogy törődjek az ilyenekkel. Úgy voltam vele, hogy, ha fontos majd felébreszt az illető. Aludtam tovább, de már álmodni nem álmodtam. Aztán hirtelen arra riadtam fel, hogy valaki becsapta az ajtót. Gyorsan felültem, de senki sem volt a szobában. Arra gondoltam, hogy valaki szórakozott vagy éppen most ment ki az illető.
Az unatkozás közben hirtelen megszállt újra az ihlet. Gyorsan a gitáromért nyúltam, majd megpengettem azt, de szörnyen el volt már megint hangolódva.
„Nem értem. Miért van ez, hogy ok nélkül elhangolódik? Aztán meg egy csomó időmbe telik, hogy újra behangoljam.”
Gyorsan nekiálltam behangolni a szeretett gitáromat. De sajnálatomra most valamiért meglehetősen nehezen ment. valamiért az jó égnek sem sikerült eltalálnom a megfelelő hangszinteket. A hangolás közben viszont a dal ritmusa folyamatosan ismétlődött a fejembe és ez a ritmus végre az volt, amit régóta kerestem…

Visszaértünk a házba, majd egyből a megbízónk jöt oda hozzánk aki nagyon megörült az alapanyagoknak.
-Nem volt semmi probléma?-kérdezte, én már kezdtem volna panaszkodni de Max megelőzött a válasszal.- Az égvilágon semmi probléma sem volt! Minden simán ment.-mondta.
-Nyugodtan feküdjetek, le majd üzenek, ha valamire még szükségünk van.-mondta az öreg majd ahogy Max meghallotta ezt egyből a szobájába sietett, és lefeküdt. Én is fölmentem a szobámba. Levettem magamról övtáskámat amit a szobában álló asztalra tettem. Tágas szoba volt épp hozzám illő, még egy kandalló is volt benne. Volt még egy ágy egy ablak meg egy másik egy íróasztal. A rendes asztalon virágok díszelegtek. Én is nagyon elfáradtam. Az utazás a harc , kimerített az aznapi munka. Ezért elnyúltam az ágyamon, és gondolkoztam egy picit.
„ Érdekes fazon ez a Max.-gondoltam.- azt hittem gyávának tart de nem. Látja hogy mennyire büszke típus vagyok, ő meg udvarias. Érdekel a múltja.”-gondoltam majd fölpattantam az ágyról, és Max szobája felé vettem az irányt és benyitottam. Láttam a fekvő fiút az ágyon, ahogy megrezdül az arca a hangos belépőmre de nem kelt fel aludt tovább. Láttam ahogy békésen alszik nem akartam fölkelteni. Ahogy csuktam volna be az ajtót a huzat miatt nagyobbat szólt mint azt kellett volna. Gyorsan visszamentem a szobámba mielőtt zsörtölődve kijött volna. Úgy döntöttem alszok egy picit vacsora előtt. Szükségem volt a továbbiakban az erőre. Ahogy aludtam volna el, húrok pengetését hallottam, eleinte hamisak voltak és idegesítettek, majd a hangok kitisztultak, és szépen szóltak. Tudtam hogy fölébresztettem Maxot. De már nem volt erőm fölkelni, elnyomott az álom és a gitár halk, lágy hangja.

Már majdnem befejeztem a dalt, mikor valaki kopogott az ajtón. A zajra azonnal szertefoszlott minden ihletem, sőt még a dal egy részét is elfelejtettem és papírra nem jegyzeteltem le a részleteit. Mérges is voltam.
- Nyitva van!
A szoba ajtajában egy szolgálólány jelent meg. lehet, hogy látta az arcomon, hogy valami miatt egy kicsit feldúlt vagyok, de mikor felé mosolyogtam összeszedte magát.
- Uram, a vacsora tálalva van! Már csak önt és a társát várják.
- Azonnal megyek.
Nagyon megörültem a hírnek, hogy mehetünk enni. Hamar ki is siettem a szobámból és követve az étel ínycsiklandó illatát elindultam. Az illatok alapján meglehetősen finom vacsorára számíthattam.
Mikor megérkeztem az asztalhoz azonnal helyet foglaltam. Az asztalnál még volt egy üres hely mellettem, de eleinte el nem tudtam képzelni, hogy miért. Aztán persze megvilágosodtam, mikor Anoya helyet foglalt mellettem. Mivel már mindenki az asztalnál volt nekiláthattunk enni. Eleinte meglehetősen nehezemre esett visszafogni magamat, hogy ne kezdjek el zabálni. De végtére is sikerült az illedelmes keretek között ennem.
- Elnézést, de lesz még nekünk feladatunk? –kérdeztem a két fogás között.
- Természetesen! Éppen most szerettem volna veletek közölni a feladatokat. –válaszolta Podolus.
- És mégis mi lesz a feladatunk? –kérdezte Anoya.
- Megfigyelés, segítségnyújtás. –válaszolt tömören Podolus.
„Zseniális! Még fogalmunk sincs, hogy pontosan miben is kell segédkeznünk! Egyáltalán miért kellett két klánból egy-egy mágus?”

Békésen aludtam. Havas tájon jártam álmomban, nagy pelyhekben hullt a hó, és olyan békés volt minden. De hirtelen a hó vérvörösre változott, és vörös latyak lett a gyöynörű fehér tájból....Ajtó kopogás riasztott föl a szörnyűségből. Egy kis szólgálólány kopogott. Belépett majd meghívott vacsorázni. A huzat behozta a finom , meleg vacsora illatát. Fölkeltem, megigazítottam a hajam, majd lementem. Láttam Max arcát ahogy alig várja hogy nekieshessen a lakomának. És jómagam is ezt éreztem. Leültem Max mellé, majd enni kezdtünk. Max két fogás között emgkérdezte.
- Elnézést, de lesz még nekünk feladatunk? –kérdezte.
- Természetesen! Éppen most szerettem volna veletek közölni a feladatokat. –válaszolta Podolus.
- És mégis mi lesz a feladatunk? -kérdeztem nyugotan.
- Megfigyelés, segítségnyújtás. –válaszolt tömören Podolus. Milyen izgalmas -.-" Mondjuk mit várhatnék egy D szintű küldetéstől? Az a lényeg kapjak érte pénzt, a többi nem lényeg, na meg a tapasztalat. De furja az oldalamat a kíváncsiság, vajon miért nem volt elég ezt a küldetést csak a Fairy Tail klánhoz kitűzni, illetve a másik esetben csak a Quatro Cerberus-hoz. Miért kellett két különböző mágust, két különböző klánból meghívni. Itt valami bűzlik.-gondoltam magamba ,miközben jóízűen falatoztam az isteni étkekből.

A vacsora után még két órát kellett várnunk, hogy megbízóink nekiálljanak a szertartás megkezdésének. Sok különböző szimbólumot rajzoltak fel, valamint egy pentagramot. Ezek végeztével neki is fogtak a kántálásnak. Egy ember kívülről figyelte, hogy hol kell és mit segíteni, néha szólt, hogy vigyünk oda ezt-azt. Érdekes módon a mágiánkra nem is volt semmiféle szükség.
„Ezek most szórakoznak?! Ezért kellett nekik két mágus?”
A műveleteket több órán keresztül végezték. Éjféltájra már eléggé erős mágiákat mozgattak meg. A mágikus erők kicsapongtak a körből, ez a látvány egy kicsit nyugtalanított. És még, ha ez nem lett volna elég az óra is rákezdte. Pontosan éjfél volt. Mikor az óra az utolsót ütötte a varázslat véget ért. Hirtelen síri csend telepedett a házra.
~Na és most? Mi van ilyenkor? Tán beesik a hó?
~Nekem ez nagyon nem tetszik.

A vacsora után elmentek készülődni a szertartásra. Két órán kersztül vártuk mi lesz. Közben mindefélét firgágattak a padlóra. Itt kezdtem aggódni. Aztán elkezdték. Egy manus kívülről figyelte az eseményket, és csikáztatott minekt hogy hozzunk ezt- azt. Akkor megesküdtem magamban hogyha visszamegyek a Fairy Tailhez, panaszt teszek ellenük. Az erőnket nem is kellett bevetnünk, csak rohangáltunk ide oda. Jól esett mondhatom. Elkezdtek mormolni valamit, majd a mágia egyre erősebb lett a helyiségben. Láttuk ahogy kicsapong a légkörbe. Azt gondoltam hogy itt biztos lesz valami, így még a kesztyűimet is levettem a biztonság kedvéért, ha netán tán szükségünk lenne a védekezésre. Nagyon sokáig kántálták a maguk mondókáját. Éjfélkor az óra is rákezdett. Egyre hangosabb és féynesebb lett minden , míg végül minden abbamaradt. A levegő is megfagyott az épületben (pedig nem én voltam). Max nagyon csúnya fejett vágot, föl volt készülve mindenre, ahogy én is...

A pentagramból hirtelen füst tört elő. Már kezdtem készülni a lehető legrosszabb dologra, de hirtelen egy örömteli vidám hang kiáltott fel.
- Ez az sikerült!! –kiáltott fel Podolus.
Mikor eloszlott a füst láttam, hogy a kezében egy szinte tökéletes kristályt tartott. A kristályt látva előtörtek az első küldetésem rossz emlékei. Ott már szenvedtem egy sort egy kristály miatt és az óta nem is szívlelem őket. Podolus arcára részeg vigyor ült ki. Miután mindenkinek megköszönte a segítséget felénk fordult.
- Köszönöm a segítségeteket, de meg szeretnélek kérni még valamire mielőtt, befejezettnek, nyilvánítanám a küldetést maradjatok velünk még egy napot.
Gyorsan végiggondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy semmi bajom nem lesz, ha maradok még egy napot. Maximum megint részese leszek egy ízletes vacsorának. Válaszképpen csak bólintottam egyet, majd sarkon fordultam és a szobám felé vettem az irányt.
Szobámba belépve azonnal belehasaltam az ágyamba és aludni próbáltam. Perceken keresztül forgolódtam, de sehogy sem sikerült elaludnom. Utáltam az mikor a fáradtságtól nem tudtam aludni. Feltápászkodtam az ágyból és a gitáromért nyúltam. Úgy döntöttem, hogy eljátszok egy szép dalt, amit még régen édesapám tanított. Neki is kezdtem azonnal az ágyamon ülve, de csak óvatosan pengettem a húrokat mivel nem szerettem volna senkit sem felébreszteni. Pár percen keresztül játszottam a dalt, majd hirtelen a csak annyit éreztem, hogy leragadnak a szemeim és eldőlök az ágyamon.

Az egyik jelből füst kászálódott elő. Már ugrottam volna neki annak a valaminek, de csak a füstöt láttam, a föstöt pedig nem tudtam volna megfagyazstani mivel hozzáérni nem tudtam. Mikor elült a füst vidám kiáltást hallotunk.
- Ez az sikerült!! –kiáltott fel Podolus. A kezében pedig egy nagy kristályt tartott. Ördögi mosoly ült az arcára. Max arca nagyon komyol lett, és mintha düsös..nem is undorodva nézett volna arra a gyémántra. Podolus mindekinek megköszönte a segítséget, majd felénk fordult.
- Köszönöm a segítségeteket, de meg szeretnélek kérni még valamire mielőtt, befejezettnek, nyilvánítanám a küldetést maradjatok velünk még egy napot.-kérlelt minket. Legszívesebben hazamentem volna...de nem láttam rosznak még egy napot maradni, legfeljebb pihenek egy kicsit mielött hazamegyek, ami rám is fért. Max csak bólintott és fölcurikkolt a szobályába, én is viszamentem a magaméba. Lefürödtem, majd ágybabújtam. Ahogy kitekintettem az ablakon látni lehetett a csillagokat, békés volt, egy mosoly keretében pedig el is aludtam, csöndesen.