Végre megérkeztünk Hosenkába, de ekkor már a fesztivál nagyban tartott. Mindenhol óriási tömeg, és Carmin, mint valami őrült, rohant volna minden irányba. A mázlim az volt csupán, hogy a drága pórázát kezem köré tekerve, úgymond, szó szerint rövid-pórázon tartottam.
Körhinta, onnan a vattacukroshoz, aztán onnan megint a körhinta… Már egészen hányingerem volt, a rohangálástól, és akkor még csak fel se ültem semmire, de az egész tetőpontja az volt, amikor már Carmin rángatott a pórázzal, s megállt egy cirkuszi sátor előtt. Ugyan említettem neki, hogy egy évig szenvedtem cirkuszban, de azt nem, hogy mennyire utálom a bohócokat azóta. Pedig igen… nagyonnagyon utálom őket, vagy… mondhatni rettegek tőlük. Még mindig ott van előttem a kép, amikor Grock fogta a korbácsot, és a sok rabszolga gyereket, köztük engem is terelt befele a ketrecbe. Majd érkezéskor ugyanaz a bohóc terelt ki is minket…
-
Egy lufiit? – Bambulásom alatt az itteni bohóc nyújt felém egy léggömböt, és vigyorog rám a kimázolt képével. Összerezzenek, kikapom a kezéből a lufit, és odanyomom Carmin kezébe, közben hátulról noszogtatom, hogy haladjunk befelé, ha be akar menni. Az előadás közben én kezeimmel takartam az szememet, bár sajnáltam, hogy a fülem befogásához nincs elég kezem, mert nem akartam hallani az eldördülő ágyúkat se.
Egy nagyjából egy órás műsört követően elsőként távoztunk a cirkuszi sátorból, elvégre minél kevesebbet vagyok ott, annál jobb. Ekkor elkezdett rángatni Carmin egyenesen a tömegbe, közben véletlen sikeresen fellöktünk valami nálam nem sokkal idősebb srácot, neki köszönhetően pedig kicsúszott a kezemből a póráz.
-
Talán moderálhatná a csemetét… - Pislogtam rá, aztán mikor végre leesett, hogy kábé mire is utalt, azonnal felment bennem a pumpa.
~ Alig vagyok 16 éves… ez meg azt hiszi, hogy máris van egy ilyen óriási gyerekem… ~-
Basszus, úgy nézek ki, mintha már anya lennék?! – Idegesen bámultam rá fel, ugyanis magasabban volt nálam, mint mindenki másra is.
-
Simán.. Egy normális nő nem rohangálna nyakörvvel-pórázzal..-
HMPF … BUNKÓ! – Rántottam félre az arcomat, felpuffasztva… nem mintha lenne rá időm.
-
Kölcsönös az érzés. – Hallom fél fülre, mert közben máshol járt az agyam, mégpedig ott, hogy Carmin melyik világtájra kószálhatott már el. Megindultam előre, és célom volt rálépni a srác lábára, de az még idő előtt elhúzta előlem. A tömegben úszva valahogy bekerültem az egyik jégpályára, s a túloldalán feltűnt Carmin körvonala eleinte, aztán kiszúrtam a vörös haját is hátulról. Mekkora mázli, hogy erre áramlott a tömeg… de a mázlim együtt jár a pechemmel is, hisz rajtam nem volt korcsolya, mint másokon, így aztán. Egyből tanyáltam is, és felállni meg képtelen voltam.
Közben valami idióta kiabálni kezdett, a tömeg meg eltűnt mellőlem, szabad volt a pálya, hogy elkaphassam Carmint, de még mindig ott volt a probléma, hogy képtelen voltam haladni. Az egyik orra esést követően egy újonnan a cseppet sem stabil talajt ellepő jégréteg fagyasztott le a kezemnél, és a szoknyánál fogva. Nem kicsit lepődtem meg, amikor épp csak feltörtem a kezem a jégből, és miután szétnéztem ugyanaz a bunkó fickó állt a jégpálya szélén, akibe az imént futottam bele. Látszott rajta, hogy kezével épp csak eltakarja a mosolyát, és néha hangosabban is kacagott.
-
Tudom ám… - Közben feltápászkodtam, és a szoknyámat próbáltam megszabadítani a jégportól, ami akarva, akaratlanul rákerült az esések során. -
… hogy direkt volt!!! Mire véljem?! - Háromszor üvöltöztem, hogy karbantartás.. És még csak ide sem figyelt. ~ Szóval ő volt az, aki kiabált… Wáá… de miért jön ide?!?! >.< ~-
Grrr… - éppen csak nyúlnék a szoknyám felé, ami alatt ott van a kulcsaim tartója, de megint sikerül vágnom egy hátast.
~ Áúúú >.< Olyan béna vagyok, hogy az már képtelenség. ~ Közben azért előrángattam a kulcscsomómat.
-
Farkas kapuja, Tárulj! - Előttem áll a behemót, szőrös szellemem, kissé hátratekint, és megjegyzést tesz.
-
Nem akarod még le is tépni azt a bugyit, sokkal jobb látvány lenne... – Véletlen úgy sikerült esnem, hogy se a lábaim, se a szoknyám ne takarjon ott lenn.
-
Loup, ne a bugyimmal foglalkozz!!! - A szoknyámat odaszorítom, hogy ne lásson be. -
Nem intéznéd el azt az ipsét ott? Ha hazaértünk kapsz sütit, meg húst, amennyit akarsz...-
Nyersen? -
És véresen. -
Ok. - Majd hátat fordít nekem, és a zöld hajú fickónak szegezi a tekintetét. -
Jól fogsz kinézni egy véres tócsaként. Ugye feldarabolod őt nekem vacsorára? – Kérdezi tőlem.
-
Etoo.... meglátjuk, mit tehetek... de szerintem nem vágja a tőröm.... túl kövér. – A tőrömhöz tényleg az, de egyébként tiszta anorexiás ez a csávó.
-
Csak nehogy az arcodra fagyjon a mosoly. – Ezt gondolom a farkasomnak szánta, annak, aki azóta régen felé rohan üvöltve. Loup a levegőbe ugrik, hogy új áldozatára vesse magát, de az egy egyszerű jégmágiával gyomron találta. Ekkor a mágus kezein jégkarmok nőttek, s nem teketóriázva Loupra vetette volna magát. Viszont ahogy várható volt Lupustól, nem adja olyan könnyen a fejét, hátrébb ugorva éppen csak minimális sérülést szedhetett össze, ha nem épp semmit.
Egy kisebb pihenő féleség követte mindezt, de a zöld hajú srácnak ismét mondani valója akadt.
-
Rane Iceclaw, Quatro Cerberus. – Áhá! Szóval csak bemutatkozik…
-
Sophie Black, Blackened Tears. – Követtem a példáját, elvégre így illik vagy mi van, de tőle azért elég udvariatlan, ahogy bámul. Egészen elképedt, pedig kétlem, hogy ismert volna még mielőtt a Tearshez kerültem.
~ Olyan nincs, hogy egy ilyen bunkóról megfeledkezzek!! ~ Nyugtattam magam, hisz ha hallott is Walter árulásáról, akkor se tudhatja, hogy én vagyok, na meg… hány másik Sophie mászkál még a világon?
-
Loup! – Rane mintha elkalandozott volna, egész jó esélyt adva nekem, illetve a farkasomnak, amit volt eszem kihasználni is.
Még mindig a felálláson ügyködtem, tudni illik, nem akarok annak a néhány nézőnek pucsítani, pedig ténylegesen kevesen vannak.
-
Free… - Kapom fel a fejem, mikor hallom Rane-t ezután kiáltani, s közeledni felém, ám hála az égnek, a jégen csúszva nem olyan sokkal előttem pont megállt. Előkaptam a tőrömet, és még mielőtt felállhatott volna odamásztam hozzá négykézláb, hogy a nyakához szorítva megadásra kényszerítsem, vagy akár, diadalmasan győzedelmeskedjek felette.
-
KJÁÁÁ~~ -
HE? ~ Ó, hogy az a… ez a gyerek… mibe keveredett már megint?! ~ Közben megváltozott az értékrendem. Első a munka, meg, hogy a fejemet ne szedje le a novícius, ha hazaérek. –
LOUP! Azt a két fickót bántsd inkább!! – Elhúztam Rane nyakáról a tőröm, és kúszva követtem a szellemem. ÉS végre, igen, megcsináltam, végre elértem a jégpálya peremét, és fel tudtam állni *tapsvihar*.
-
HÉ! ADJÁTOK VISSZA CARMINT!!!!!! – Üvöltözök utánuk, közben a farkasom már az egyiknek esett, vagy az egyik esett a farkasomnak? Mindegy, a lényeg, hogy tűz lövedékek szóródtak minden fele, még az iménti ellenfelünkhöz is, aki simán hárította azt egy jég varázslattal. Viszont, egy tűzgolyó képen kapta Loupot, amitől kénytelen volt itt hagyni.
-
Fenébe! – a kulcscsomómon már csak Lynx volt, akit hívhattam volna, de egy csatakiáltás megzavart benne. Carmin volt, egy kissé bedurvult, és ahogy hallottam, a tűzdémon karját használja.
-
Tehát Take Overt használ… - Hirtelen azt hittem, hogy a mi oldalunkon lesz, de amikor a karja eltűnt, és a Black bat szárnyakat használta, majd mellém került, meggondoltam magam.
-
… Mi? – Néztem rá, mint, aki nem érti, de nem is értettem, s a távolban Rane is értetlenül állt az ügy előtt.
-
Byebye. – A köszönést követően egy rúgás érkezett részéről az oldalamba, amitől nekiestem a jégpálya korlátjának, majd képszakadás.
Az új képkockán Rane volt, és egy hatalmas, távolabb álló, kissé zajos tömeg. Kellett pár perc, míg felfogtam, hogy mi is történt…
Összegezve: munkát kaptam, egy gyereket sóztak a nyakamba, egy ellenszenves jégmágusba botlottam, miközben a gyereket kergettem, majd a kölyköt elkapták, aztán begurult és kiütött a két fickó mellé engem is. Csodás… ettől jobb kilátásokat!
-
Jobban vagy? – Nézett Rane fentről, közben már felültem. –
szóval mégse a te csemetéd volt.-
Majd elmagyarázom. Mennyi az idő? – a válasz szerint olyan 4-5 óra magasságában lehet, ennyi idő alatt eltűnhetett volna simán. Azonban a buta gyerkőc valamit nálam hagyott, valami értékeset, amiért mindenképp vissza fog jönni. Mégpedig a nyakörv kulcsát. Az nem fog csak úgy lejönni róla, és az alakváltás mágia se fog segíteni rajta, ugyanúgy nem
lesz elég erős ahhoz, hogy önmaga leszedje majd. Mindenképp felkeres. Már csak azt kéne biztosítani, hogy este 7 előtt keressen meg, és még úgyszintén hét előtt kiüthessem.
-
Rane… bocsánat a korábbi viselkedésemért, de most a segítségedet kérném. – Egész hasznos mágiaágat tanult, sok hasznomra lenne, ha igent mondana. Nem elhanyagolható a tény, hogy Carmin valódi erejét még meg se tapasztaltuk, ez szinte csak a fél ereje… ha megkaparintaná a kulcsot, szabad lenne, és először intézne el engem, amiért korlátozni akartam volna, na meg átadni Donatiennek.
-
Egy jó okot mondj, hogy miért segítsek. Nem vagy börtönben, pedig biztosan megérdemelnéd. Ezzel már többet tettem, mint kellett volna. Sőt, a kulcsaidat is visszaadom. - Nem igazán tűnik együttműködőnek, úgy látom, nem nagyon izgatja, ami nem az ő feladata, bár, tényleg hálásnak kell lennem mindazért, amit eddig tett. Végül is, nekem aztán oly mindegy, ha nem Carmin végez velem, akkor a novícius, ha ő se, akkor a mester büntet. Túl nagy a tét, ahhoz, hogy kockáztassak. Örülök, hogy amíg teljesen ki voltam ütve, valamennyire regenerálódni tudott az erőm, még ha nem is teljesen.
Felállok, megköszönöm, amit a Quatro cerberusos gyerek tett értem, és elindulok a lány keresésére.
~ Ha Carmin lennék… hol bújnék el? ~ Merengek, ahogy a sok játék között mászkálok, mígnem szembe találom magam a kísértet kastéllyal.
~ hmm… ha Carmin lennék, akkor, ha nem is elbújni, de bemennék ide. ~ Bemegyek a kapun, egyből denevérek riogatnak vissza oda, ahonnét indultam.
~ Milyen puhány vagy, Sophie!!! ~ Dorgálom meg magam, s újból belépdelek az ajtón. Most a fülemet befogom, hogy ne is halljam, ahogy a denevérek visítoznak, és szaladok tovább, egyenest a következő terembe.
-
Tükrös terem? ~ Ó, csak ez hiányzott… ~ Ekkor az egyik tükrön elmegy Carmin, én pedig, mit sem sejtve nekirohanok, mintha nem is tükör, hanem egy ajtó lenne. Ám hamar csalódnom kell. Nem ajtó volt, hanem egy nagyon, nagyon, annál is jobban, kemény tükör, melynek ütközésemnek hála, a fejem meg is fájdult, sőt púp is nőtt rajta. Végül csak kitapogattam a kijáratot, ám… az még mindig csak egy másik terembe vezetett.
-
Wáá~ Elegem van!!! – Természetes félénk természetem egyedül itt üt ki, amikor csatára kerül sor, nem ijedek meg, de ha ki ugrik elém valaki a semmiből, pláne sötétben, olyankor a frász kerülget, és rombolhatnékom támad.
~ Nem, nem szabad!! ~ Csillapítom magam, de megint megijesztenek. Valaki a vállamra tette a kezét. Tudom, hogy ott volt, de itt nincs senki. Se a kéz, se a tulaja. Márpedig, előttem csak egy hosszú sötét folyosó van, mögöttem úgyszintén. Újból megindulok, nem kell sokáig haladnom, és megint jelentkezik a kéz, nem is egy, hanem kettő. Hátulról nyúltak elém, és a melleimre tapadtak. Éreztem őket, de mire odanéztem, már nyomuk se volt. Megyek megint tovább, szinte már futva, és neki megyek egy falnak. Egy üvegfalnak.
-
Ne szórakozzatok velem! Fontos dolgom van. – Ülök le a földre, de már szinte bőgve. Nagyon hamar kikészültem, pedig még alig jártam meg két és fél termet, és még Carmin sehol se volt.
Lefeküdtem a földre, és idegesen gurultam be a következő szobába, csukott szemmel, befogott fülekkel, hogy ne rémüljek halálra, ámbár megint félrekalkuláltam valamit. Egy szőrös egyáltalán nem emberi láb, vagy kézféle taperolt össze-vissza. Akármennyire mondogattam magamnak, hogy ez csak álom, hogy képzelem, vagy, hogy egy illúzió mágus játszik az elmémmel nem jött össze, éreztem a késztetést, hogy kinyissam a szemem. Egy pók. Hatalmas. Mind a nyolc szemét rám meresztette, és szinte láttam, mintha elvigyorodott volna.
-
Hagyjátok abbaaaa~!!! – úgy rohantam vissza a bejárathoz, át az előző két szobán, összefogdosódva, néha tükörnek ütközve, és legfőképpen bőgve, hogy közben a pókhálók csak úgy csüngtek rólam. A bejárat előtt pedig térdre rogytam. Nem messze volt a bejárattól a kastély kijárata is, ahol egy kisfiú a nővérével csak úgy kacarászva jött kifelé, miközben épp a vattacukros pálcikáról ette le az utolsó falatokat.
-
Az a műpók nagyon élethű volt, Onee-san. Hahaha~ -
MŰPÓK?!?! – Elnyúltam a földön, és a sok szórakozó ember csak úgy nézett, hogy mi bajom lett.
-
… Carmin! Carmin! … - Ütötte meg egyszer csak Rane hangja a fülemet, ahogy Carmin nevét kiabálja.
-
Mi a…? – Nézek fel, ahogy két alak áthasít a tömegen. Az első pöttöm, míg a második körvonalaiban a korábbi jégmágusra hasonlított. – Carmin és… Rane?
-
Hiúz kapuja, tárulj! Lynx! – És a szólított szellem máris itt termett előttem. –
Nails, kövesd őket, megyek én is mindjárt. A lányt, ha lehetne, ártalmatlanítsd a legkevesebb kárt téve benne. - Még mindig lihegtem attól, hogy kifelé úgy rohantam.
- Sophiee, most egész kellemes az illatod. – jegyzi meg, de nem is merem mondani neki, hogy előző éjjel nem volt lehetőségem fürdeni, hisz valószínűleg a kajaszagot érezheti, mely rám ragad rohangálás közben.
-
Menjél már! – Hajtottam el, és lassan én is megiramodtam. A cirkuszi sátor mögötti területen lyukadtunk ki mindannyian, itt nem voltak se bámészkodók, se ártatlan áldozat jelöltek.
-
Miért menekülsz, Carmin? – Szegezem felé a kérdést.
-
Amiért te is megszöktél a cirkuszból. -
Egyáltalán nem ugyanaz a helyzet. -
DE!!! – Még mindig túl ideges. - Satan Arm: Black Devil! – Karján sötét csontréteg nyúlt fel, keze elfeketedett, ujjai pedig pengékké nyúltak, ezt követően pedig nekem iramodik, a kulcsra fáj a foga. Nails még idejében indult felém, és rúgott bele a közelítő karjába, amitől annak pályája kitért, s mindketten messzebb landoltak a földbe csapódva. Kisebb porfelhő eltakarta, ami kettejük között zajlott, meglátszik rég nem esett errefelé. Amikor látványt engedett a por, láttam, ahogy birkózó felállásban kölcsönösen blokkolják egymást. Nekiiramodtam, és Carmin nyakának szegeztem a tőrömet, ő pedig megragadta a karomat.
-
Ha támadsz, még bajod esik. – De nem, tudta, hogy élve kell, és ki is használta, hogy ha tenni készül valamit, én még mindig hezitálni fogok.
-
Satan arm: Fire Spirit. – A kezén lángok lobbantak fel, nekem megégetve a karomat. A hírtelen fájdalomtól ellöktem magamtól, egyenest Lynx felé, akinek a torkát kapta el a lángvégtag. Feleszmélve, hogy gond van, egész testemmel nekivetődtem Carminnak, majd mindketten a földre kerültünk. Engem lelökött magáról, s odébb gurultam. Vért köhögtem fel, egész jó ütéssel küldött arrébb… Letörlöm a számról a vér hagyta nyomokat, és feltápászkodtam. Én is, Carmin is, de még Lynx is fáradtak voltunk, de ez utóbbi elhatározta, hogy lefogja a kislányt, mégpedig úgy, hogy rávetődik. Ekkor lépett elő a sátor egyik ponyvája mögül Rane, aki hirtelen Carmin mellé kerülve jég alkotómágiájával megkísérelte elaltatni a tüzet, és végül sikerült is neki. Meglepett, hogy a segítségünkre sietett, de igazán boldoggá tett vele, így aztán egy halvány mosolyt engedtem el felé. Nails földre terítette a lányt, de nem sokáig, hisz az a lábaival egyből elrúgta magától, feltápászkodva ismét hevült a karja, támadni készült. Ezt megelőzve az ideiglenes partner két varázslattal kívánta magát fedezni, de az egyik mindhiába volt, hisz a leányzó Black Devil armot használ immáron.
Hírtelen belenyilallt a fájdalom a karomba, az adrenalin miatt, csak most, hogy kicsit megnyugodtam, kezdtem el érezni az égési seb fájdalmait, ahogy csípett, és ekkorra már fel is hólyagosodott. Több más horzsolás is volt rajtam, karcolások, és a sebek elszennyeződve, míg a földön fetrengtem néha.
~ Mennyi lehet vajon az idő? ~ Gondolkozásomat félbeszakította Carmin hangja, és úgy éreztem, hogy ezzel megint szökni akarna majd, szóval a nem messze földön heverő tőrömért ugrottam, és elhajítottam felé, hogy az lyukat üssön a hátán kinőtt denevér szárnyakon. Ezt követően már Rane-re és Nailsre bíztam, míg a tartalékaim egyre csak fogytak. De ugyanez elmondható mindenkiről, különösképp a leányzóról, aki a támadássorozat után ájultan esett össze a fáradtságtól. Nails is úgy döntött, ideje pihenni mennie, ha már nincs dolga, úgyhogy távozott is.
-
Mennyi az idő? -
Fél hét. Neked ez a legfontosabb kérdésed most?!-
Ahhan… de … BAAHH még mindig van időm… nagyon sok időm. – Huppanok le a földre. –
És még csak nem is kell messzire mennem. Egy fél órám van unatkozni, gyönyörű.-
Akkor talán mesélhetnél, ha annyi időd van. – ült le mellém Rane. –
Gondolom, el kell vinned valahova őt, és időre, ha már ennyire aggódsz miatta. Fél óránál gyorsabban ide tudom csődíteni a városőrséget. És meg kéne győznöd arról, hogy téged futni hagyjalak.-
Höhöhöö… - Kínosan felnevetek, elvégre nem hiszem, hogy lenne egyetlen jó érvem is, hogy ne jelentsen katonáknak. -
Nos, nem tudom mennyit hallottál a gyerekcsempészekről...-
Hallottam. -
... Nos, Carmin tőlük van, mint csomag. Megrendelte egy férfi, legyen N a monogramja, mert a postás nem ad ki információt a megbízóról. Nos, N felkérését a nyakamba sózta az egyik felettesem, ha nem teljesítem, akkor ez a felettes valószínűleg kinyír... ha nem ő, akkor a mester büntetésében részesülök. Igazából új vagyok a céhben, nem nagyon tudom, mi hogyan megy, de... Nem kicsi a fenyegetés részükről. Nekem úgy tűnik, ez a bizonyos N nem lehet valami gonosz, tekintve, hogy a gyereknapi fesztiválon kell átadnom neki Carmint... Más megbízó sokkal nyugodtabb helyet keresett volna. Tehát... feltételezem, erős is, csak ideje nem volt átvenni. -
Hogyne, biztos nem rossz ember. Csak megvásárolt egy embert, mi rossz van abban? ~ Donatienről a pletykák alapján… nos valószínűleg nem rossz ember, de most hosszú lenne neki elmagyarázni, és amennyire elborult az agya egy pillanatra, lehet meg se értené. ~ Ebből jól nem jövök ki. Ha nem állítalak meg, a gyerek célba ér. Ha meg akarnálak állítani, te halsz meg – vagy tőlem, vagy a városőrségtől. Ha szimplán leütlek, és hagyom futni Carmint, téged ölhetnek meg. A megbízóról nem beszél a postás?? Ez esetben a.. "csomag" feladóiról mesélnél nekem? Helyek, nevek.-
Öööö… csak annyit tudok, hogy hargeoniak, a kikötőben tanyáznak, név szerint Pokol utca környékén. És ha egy összenőtt szemöldökű, afrofizurás fazont látsz, jó helyen jársz. – Ezen ember irányába nagyon negatív érzelmekkel álltam, és örültem volna, hogy ha valaki elintézi.
-
Nem fogtok ott túl sokáig munkát végezni, azt garantálom… - Majd távozott, én pedig lassan integettem utána. Annyit beszéltünk, hogy hamarosan idő lesz, márpedig, Carmint át kell adnom. A szerencsém az, hogy a kanyarodó út mentén, egyből a cirkusz mellett van a takoyakis stand, ergo helyben vagyok.
Egy már öregedő, mégis karcsú és magas, szemüveges, idős hölgy lépdelt felénk. Ruhája hasonlított a dadákéra.
-
Üdvözletem. A lányért jöttem. -
Áh, igen. Ühm… - Elvörösödtem, mert megfeledkeztem róla, hogy ő eszméletlenül fekszik egy kicsit messzebb.
-
Szóval ellenállt. – Mellé lépdelt a sofőr, aki a takoyakis előtt parkolt le valami hintófélével. –
Kötözze meg, kérem. - No Breach Coard-dal egész speciális csomókkal kötözte meg Carmint, aki ugyan eszméletlen volt, de bármikor felkelhetett volna. Aztán a karjába véve, a kocsihoz vitte.
-
Köszönöm az Uram nevében is. – Egy kicsit biccentett a nő a fején, majd megfordult és ment volna vissza.
-
Kérem… - Nem tudtam hirtelen, hogy szólítsam. –
Mi lesz Carminnal? -
Az Úr, tanítani fogja. -
És ezért vette meg? -
Nos, sokan nem szeretnek Mr. Nye társaságában lenni, ezért sokszor csak megveszi a barátait. De, ha Ön úgy gondolja, valamikor eljöhet látogatóba majd. -
Jut eszembe, a kulcs!! – Leemeltem a vöröskét a kulcscsomómról, és odaadtam a nőnek, aki ezután már tényleg távozott.
Lassan, hogy már semmi dolgom nem akadt Hosenkában, kerestem egy szekeret, ami Stygna irányába fog menni majd reggel, fizettem a kocsisnak, aztán leültem, hogy a sebeimet tisztogassam.
~ Gyönyörűen meg fog maradni ennek az égési sérülésnek a nyoma. ~ Néztem a karomra, ami tiszta vörös volt egy tenyérmintában. Mázlim volt, hogy az elsősegély csomagban, amit csak úgy behajítottam a táskámba, volt fásli is, mellyel lekezelhettem, és egyúttal el is fedhettem azt.
Az úton semmi említésre méltó nem történt, otthon se több, azt leszámítva, hogy az ajtómat mihelyst kinyitottam, a földön egy borítékot láttam heverni, melyben, mint később kiderült, a fizetésem tartózkodott. Több volt, mint amit eleinte beígért a novícius, s bár az indítékait nem tudtam, hogy miért tette, azért mégis örültem.
Vas. Aug. 21, 2011 4:40 pm
. Na lássuk! Helyesírásilag vannak hibák, de nem akkorák, hogy cirkuszt csapjak miattuk XD. A borítékban 90 000 Gyémántot találsz, ami valóban több mint a beígért, szóval becsüld meg 