Magánküldetés: A házi kedvenc

Amikor mentem kifelé a szállodából, megláttam két ismerős arcot. A két fickót a szépségversenyen ismertem meg, ők is zsűritagok voltak mint én. Nem akartam bunkónak tűnni, úgyhogy odamentem hozzájuk, hogy köszönjek.
- Jó reggelt. Látom ti is épp indulni készültök. - vigyorogtam.
- Jó reggelt neked is! - köszönt vissza Josh. - Ja, épp menni készülök magam is.
- Akkor én most el is köszönök, mert nemsokára indul a vonatom. Örültem a találkozásnak.
Intettem nekik, majd elindultam az ajtó felé. Ekkor hirtelen két apró termetű, fura külsejű lény állta el az utamat. Az egyik egy gyíkhoz hasonlító két lábon járó figura volt, akinek a ruházata csak egy ágyékkötőből állt, az oldalán pedig egy katanát hordott. A másik fickó egy kacsához hasonlított, csak annyi különbséggel, hogy elhízott volt és szmokingot viselt. A feje tetején egy szőke parókát hordott, ami nem igazán illett az öltözékéhez, de ez volt a legkisebb gond a kinézetével. Körülbelül 130-140 centiméter magasak lehettek. Mivel elég viccesen néztek ki vigyorogtam egy jót rajtuk, majd kikerülve őket megpróbáltam elhagyni a szállodát. Ők ezt nem így gondolták, mert a kardos fickó fenyegetően a katanájára tette a kezét és morogni kezdett.
- Uraim! - szólal meg a kacsa szerű lény. - Úrnőnk kifejezetten ragaszkodik a társaságukhoz, így ha nem bánják, elkísérjük önöket a színe elé. Szerény személyem Ping, a mellettem álló kissé marcona társam pedig Pong.
- Mivel a nyaralásomnak már vége, ezért nem hiszem, hogy ez egy újabb program. Szóval minek köszönhetjük a meghívást? - kérdeztem.
- Itt az ideje rendezni a hitelkártyáikkal felhalmozott adósságot. - felelte.
- Hogy mi van? - lepődtem meg.
- Jól hallotta, az adósságot rendezni kell.
- Nem meglepő, hiszen semmi sincs ingyen. - mondta halkan Josh.
- Erről nem volt szó. És most már látom, hogy nem volt alaptalan a gyanúm. Csodálkoztam is, hogy valaki csak úgy meglep egy nyaralással. De mivel ennyi pénzem úgy sincs, ezért most úgy gondolom jobb lesz ha visszamegyek a céhembe.
- Akkor kénytelenek leszünk önöket erőszakkal magunkkal vinni.
Ekkor hirtelen eltűnt a szálloda, és egy sivatag vette át a helyét.
- Ez meg mi? - lepődött meg Josh.
- Ti akartátok. - sóhajtottam, majd előhúztam a kardom.
Nekirohantam Pingnek és a testét céloztam, de nem sikerült eltalálnom, mert elém ugrott Pong, aki a katanájával hárította a támadásom. Hátra ugrottam, és ismét elindultam volna, amikor hirtelen nyomást éreztem a mellkasomnál és hátrarepültem. Még fel se eszméltem abból, ami történt, máris ott volt előttem a Pong nevű gyík és meglendítette a fegyverét. Esélyem se volt kivédeni a támadást, de ekkor egy ismerős hangot hallottam.
- Lighting Emperor Spear.
Josh ugrott közénk, és egy vágással próbálkozott, de a gyík félreugrott. Közben felpattantam a földről, és visszaraktam a kardom a hüvelyébe.
- Kösz a segítséget. - köszöntem meg mosolyogva.
- Mutassuk meg nekik, hogy rossz emberekbe kötöttek bele.
- Sword of Light. - mondtam el a varázsigét, és megjelent a kezemben a fény kardja.
- Firmus, te nem akarod kivenni a részed a harcból? - kérdeztem.
Nem válaszolt, csak állt és nézett, mintha meg lett volna babonázva. Hirtelen egyik pillanatról a másikra hátrarepült, és a földre zuhanva elvesztette az eszméletét.
- Ez már megint mi volt?! - értetlenkedett Josh.
- Ez jó kérdés, de szerintem jobb ha figyelünk, mert elég fura dolgok történnek itt.
- Pong az enyém.
- Akkor én elbánok Pinggel.
Rohanni kezdtem a kacsa felé, és amikor már majdnem odaértem újabb mágiát idéztem meg.
- Light Magic.
Egy vakító villanás jelent meg előttem, ami elvakította az ellenfelem. Ez után a testét célozva sújtottam le a kardommal, de hirtelen eltűnt a kezemből a fegyverem.
- Mi a...? - lepődtem meg ismét.
A következő pillanatban ismét elsodort valami ismeretlen eredetű légnyomás, de sokkal gyengébb volt mint az előző. Már egyértelművé vált, hogy Ping a felelős ezekért, mert Pongot lefoglalta Josh, és valószínűleg azért volt gyengébb a támadása, mert elvakítottam és nem tudta, hogy pontosan merre vagyok. Amiről viszont fogalmam sem volt az az, hogy milyen mágiával képes erre. Mivel mögötte voltam, ezért megpróbáltam kihasználni az alkalmat, és újra támadtam.
- Light Beam.
Egy fénysugarat lőttem felé, ami már majdnem el is találta, amikor hirtelen megfordult és felém száguldott.
- Light Shield. - idéztem meg magam elé egy fénypajzsot, ami kivédte a sugarat.
Csak az utolsó pillanatban sikerült megidéznem a mágiát, de szerencsére nem talált el.
Erősebb volt mint ahogy kinézett, mert akármivel próbálkoztam semmivel sem sikerült eltalálnom. Josh felé néztem, aki szintén vesztésre állt Ponggal szemben. Ekkor jött csak a meglepetés. Mivel nem figyeltem a kacsára, ezért az kihasználva az alkalmat megfordult, és elég ideje volt hozzá, hogy felrajzoljon a levegőbe egy pecsétet.
- Amaterasu Magic Seal: Formula 015.
Egy robbanás keletkezett, ami iszonyatos erejű volt, és a földön kötöttem ki. Nem volt már erőm harcolni, de még felkelni se tudtam.
- Jobban örültem volna, ha önszántukból jönnek velünk, de maguk akarták így.
Ez volt az utolsó amit hallottam, mert ez után elvesztettem az eszméletem.


/befejezetlen/

A recepcióhoz mentem, hogy kijelentkezzek. Már ott volt a másik zsűritag is, amennyire rémlett valami Firmusnak hívhatták. Köszöntünk egymásnak, de nem volt semmi egyéb szóváltás, egészen addig, amíg a harmadik jómadár is be nem futott:
- Jó reggelt. Látom ti is épp indulni készültök. – vigyorgott ránk az Eigo nevezetű srác.
- Jó reggelt neked is! – köszöntem vissza neki. – Ja, épp menni készülök magam is. – folytattam.
- Akkor én most el is köszönök, mert nemsokára indul a vonatom. Örültem a találkozásnak. – köszönt el tőlünk.
Már én is mentem volna utána, hiszen jómagam is kijelentkeztem már, szóval nem volt miért maradnom. Csak néhány lépéssel mentem mögötte, amikor mindketten csodálkozva tapasztaltuk, hogy két, nem átlagos teremtmény zárja el az utunkat. Egy ágyékkötős gyíkember meg egy szmokingos kacsa képében, ráadásul a gyíknál még kard is volt.
- Ezek meg vajon mit akarnak? – csodálkoztam.
Ami még szintén figyelemre méltó volt rajtuk, az a magasságuk, ugyanis nem voltak magasabbak százharminc centinél, ami valljuk be nem valami égimeszelő méret.
Eigo megpróbálta egyszerűen kikerülni őket, de a gyíkpofa megragadta kardját, jelezve, hogy nem engedi távozni.
- Uraim! – szólt Donald kacsa. - Úrnőnk kifejezetten ragaszkodik a társaságukhoz, így ha nem bánják, elkísérjük önöket a színe elé. Szerény személyem Ping, a mellettem álló kissé marcona társam pedig Pong. – magyarázta.
- Milyen név az, hogy Ping-pong? Az valami játék nem? – vidultam egy jót magamban.
- Mivel a nyaralásomnak már vége, ezért nem hiszem, hogy ez egy újabb program. Szóval minek köszönhetjük a meghívást? – érdeklődött Eigo.
- Itt az ideje rendezni a hitelkártyáikkal felhalmozott adósságot. – jelentette ki nyíltan.
- Hmm, tudtam, hogy itt valami turpisság van. Ingyen jegy mi? Na persze…- Hogy mi van? – lepődött meg mágustársam.
- Jól hallotta, az adósságot rendezni kell.- Nem meglepő, hiszen semmi sincs ingyen. – jegyeztem meg halkan.
- Erről nem volt szó. És most már látom, hogy nem volt alaptalan a gyanúm. Csodálkoztam is, hogy valaki csak úgy meglep egy nyaralással. De mivel ennyi pénzem úgy sincs, ezért most úgy gondolom jobb lesz, ha visszamegyek a céhembe. – okoskodott tovább Eigo, amit igazándiból eléggé ostobaságnak tartottam, hiszen ha itt nincs elég pénze, akkor ott hogy lenne?
- Akkor kénytelenek leszünk önöket erőszakkal magunkkal vinni. – jelentette ki kacsaman.
Ez már nekem is bökte a csőröm, hiszen a behajtókat már nagyon nem szívleltem. Ekkor azonban a szálloda falai és környezete hirtelen eltűnt körülöttünk, helyette pedig egy fura sivatag jelent meg.
- Ez meg mi? – csodálkoztam el látva a terepváltozást.
- Ti akartátok. – mondta közben Eigo, és a kardjával máris nekik akart rontani.
- Ha ilyenekre képesek, akkor valószínűleg nem kispályások ezek a tagok. Jó lesz óvatosnak lenni. – gondoltam közben.
Társam egyenesen Pinget támadta, azonban Pong sikeresen közbe lépett, és kivédte a támadást. A srác hátra ugrott, majd valami furcsa oknál fogva hátra is repült, közben Pong pedig már le is akart rá csapni.
- Ennyire könnyen nem adjuk magunkat! – gondoltam, és én is hadba szálltam: - Ex-quip: Lighting Emperor Spear! – idéztem meg a fegyverem, és ezúttal csak egyszerű vágásra használtam, ami elég is volt ahhoz, hogy meghátrálásra kényszerítsem a gyíkocskát.
Közben a földön fekvő mágus is talpra állt, és megköszönte a dolgot:
- Kösz a segítséget. – mosolygott hozzá.
- Mutassuk meg nekik, hogy rossz emberekbe kötöttek bele. – tüzeltem fel magam is, meg remélhetőleg a partnereket is.
- Sword of Light. – teremtett a kezében egy fényből készült kardot.
- Hm, baró. – gondoltam.
- Firmus, te nem akarod kivenni a részed a harcból? – kérdezett rá teljes joggal, mivel a tag eddig nem tett semmit, csak ahogyan most is, nézett ki a fejéből, látszólag teljesen más dimenzióban járt az agya, mint ahol mi voltunk. Majd ő is, akárcsak az imént Eigo, hátrarepült, de ő lenn is maradt a földön, méghozzá eszméletlenül.
- Ez már megint mi volt?! – konstatáltam a történteket, mivel nem tetszett, hogy csak úgy repked itt mindenki össze-vissza.
- Ez jó kérdés, de szerintem jobb ha figyelünk, mert elég fura dolgok történnek itt. – válaszolta a megmaradt társam.
- Pong az enyém. – jelentettem ki, és máris nekivetettem magam.
- Akkor én elbánok Pinggel. – hallottam még a hátam mögött a feleletet.
Bár észrevettem, hogy jobban örülne neki, ha a kacsa közelében maradhatna, mégis inkább igyekeztem, hogy elválasszam tőle, de furcsa módon nem röstellt visszatámadni sem. Kezdetben maradtam a Lighting Emperor Spear-nél, és azzal próbáltam felvenni vele a versenyt, de nem sok esélyem volt ellene. Gyorsabb volt, ráadásul még a csapásai is erősebbnek tűntek, bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a saját erőmet nem éreztem.
Aztán hirtelen egy furcsa jelet rajzolt a levegőbe, melyből egy elég nagy, legalább két-három méter magas légfal száguldott felém, amely nagyon nem úgy tűnt, hogy csak hűsítően fog hatni rám, ha eltalál, így hát amennyire a reflexeimből telt, félre ugrottam előle. Egy hajszálon múlt, de sikerült, és a csapás mellettem zúgott el.
- Akkor hát, én sem bánok veled kesztyűs kézzel! – gondoltam, és bekeményítettem kicsit. – Ex-quip: Flame Emperor Sword! – idéztem meg a kardom, és egy hasonló kaliberű tűzcsóvát lőttem felé, amelyet egy másik fura jellel védett ki, mintha csak egy felé repülő szúnyog lenne. – A fene vigyen el! – gondoltam mérgesen, és megint fegyvert akartam volna váltani, de hirtelen oldalról egy robbanás szele csapott meg, ami elterelte a figyelmemet, így Pong közel tudott férkőzni hozzám, és egy pillanat alatt kaptam tőle egy ütést a gyomor tájékomra, melytől térdre rogytam, majd a tarkómat találta el, melytől elvesztettem az eszméletemet.

/Még Firm esetleges szövegei hiányoznak/