Thrin

Név: Thrin
Nem: Férfi
Életkor: 15
Mágia: Alakváltó (Mythical Soul)
Céh:-

Jellem: Alapvetően nyugodt és vidám személyiségű, de előfordulhat nem ritkán, hogy előjön a gúnyos cinikus vagy kárörvendő oldala is, amivel az emberek agyára megy és ezzel akár ellenségeket is szerezhet. De az így ki alakult problémákat megpróbálja elsimítani mielőtt túlságosan, elmérgesedne a helyzet. Alapvetően mindig a szórakozást keresi a világban akármilyen formában is találja meg megpróbálja kihasználni a lehetőséget.

Kinézet: 170 cm körüli magas a karakter haja rövid majdhogynem kopasz, bőre világos színű mind, ha nem sokat lenne napon. Teste vékony és szíjas izomzatú nem feltétlenül egy erős ember látszatát kelti a kinézete. Ruhái könnyű és bő darabok és szinte mindig visel egy köpönyeget, de az rajta múlik, hogy éppen milyet. Ruhái látványos kinézetével próbája meg bepótolni a fizikai megjelenésének esetleges hiányosságait ezért ruhái általában különböző színűek és rikítóak.

Felszerelés: A karakter minden alkalommal magával visz egy rikító színű köpönyeget és egy sötét tölgyfából készült vándorbotot is melynek teteje csavart szarvban végződik és szép díszes faragások díszítik. Mindig hord magánál bizonyos mennyiségű pénz, és egy oldaltáskában az alapvető felszerelést, mint a váltás ruha és az 1 napi élelem. És az oldalán hord egy folyondár mintával díszített hüvelyben lévő tőrt (kb. 30 cm).

Története:
Kis koromban egy a nyugati tenger mellett húzódó erdőségben éltem Momoicsi nagyapival és testvéremmel, Daniellel. Mivel a környékbeli emberek valami miatt nem akartak Momoicsi nagyapival és velünk sem érintkezni ezért a társadalomtól távol nevelkedtünk fel mind a ketten, de a nagyapi az erdőben is elvárta, hogy úgy éljünk, mint ha a városban kéne élnünk, mert tudta, hogy egyszer kénytelenek leszünk elmenni és nem akarta, hogy kilógjunk a többi ember közül. Nem voltunk gazdagok, de szegények, sem mert mindig megvolt az, amire szükségünk volt. Az erdő eltartja a lakóit, ha szorgosan tevékenykednek érte mondogatta mindig a nagyapi. Emellett sokat jártuk az erdőt vadásztunk, halásztunk, és ha nem volt más, akkor az erdő növényeit is fogyasztottuk. Így egyébként is ragadt volna ránk valamicske tudás, de nagyapi különös hang sújt fektetett ezekre a tevékenységekre, hogy akár nélküle is eltudjuk majd végezni, ha esetleg betegeskedik, vagy ha meghal.

Testvéremmel mindig jól kijöttünk egymással bár gyakran - főleg idősebb korában mikor már el-eljárogatott máshova is – kezdett a személyisége kicsit sötétebbé válni egyre kevesebbszer vett rész a közös szórakozásokon és többször is meddő vitákba bonyolódott nagyapival az emberekről. Nem szerette az életet és sokszor mondogatta, hogy megölne egyes embereket, ha éppen olyan kedve van. Nem tudtam megérteni, hogy miért vált ilyenné az évek folyamán, de nem is igen érdekelt, mert úgy gondoltam, hogy biztos nyomós oka van és tiszteltem annyira, mint idősebb testvért hogy kerüljem vele ezeket a témákat és fenntartsam a békét.
Mikor elértük a megfelelő kort a nagyapi felfedte előttünk, hogy mágikus képességekkel rendelkezik és tanítana is minket, ha úgy érezzük. Én nem is utasítottam vissza a felajánlást, de a testvérem egyre nagyobb ellenszenvvel viseltetett a nagyapi mágiájával szemben. Több alkalommal is kijelentette, hogy nem érdekli, és hogy mást szeretne tanulni, de a nagyapi csak ezt tudta nyújtani.

Aztán egy nap egy veszekedésük már annyira elfajult, hogy kijelentette Daniel, elmegy és keres magához való mestert. A nagyapi egy beszélgetésre invitálta meg bizonyára azért, hogy visszatartsa, de valószínűleg nem sikerült, mert mikor kijött kiabált és köszönés nélkül a cuccait összepakolva elrohant. Nagyapi kicsit szomorú volt, de mint mondta az élet megy tovább.

Miután elment a testvérem azután a nagyapi még többet tudott tanítani nekiem a mágiájáról. Sokat sétálgattunk aaz erdőben és sokat mesélt a mesteréről és arról hogy neki milyen volt tanulnia. Egy idő után az állatokat kezdtük el tanulmányozni, és sokat meditáltunk a nagyapival azt mondta hogy ez segít abban, hogy elképzeld magad amint véghezviszed a varázslatot és majd könnyebb lesz a gyakorlat is. Mikor már ezen is túl jutottunk megmutatta hogy ő mivé tud alakulni, egy nagy méretű barnamedvévé tudott. Sokat mesélt az alakváltók specializációjáról és nekem legjobban a mítikus lényekké való alkulás tetszett mindközül. Lassan kitanított az általa használt alakváltó mágia rejtelmeire. Mikor már sikerült az alapvető varázslatokat elsajátítani, mint az alakváltás úgy hogy nem lehetett hibát találni benne és az állati alakváltás – erre a célra egy az erdőben élő igen nagyméretre is meg megnövő (10-14 m) sötét pikkelyekkel borított nem mérgező, hanem hatalmas testi erejét felhasználó kígyót választottam – akkor a mester közölte beszélnie kell velem. Azt hittem, hogy valami fontos beszélgetés, amelyen minden ifjú mágusnak át kell esnie, de nem az volt. Még most is emlékszem szavaira:
- Fiam, van valami amit már rég elkellett volna mondanom neked - szólt és nagyot sóhajtott.
- Miaz nagyapi mond csak nyugottan - feleltem óvatosan.
- Emlékszel amikot a testvéred elment?
- Igen.
- Azért ment el mert ezt elmondtam neki is. Fiam talált gyerek vagy mikor még kicsi voltál egy hajóban találtunk téged a másik fogadott fiamal.
- Mi? - kérdeztem döbbenten és felpattantam.
- Megudod bocsátani nekem fiam? - kérdezte nagyapi.
- Mármint hogy hazudtál ennyi éven át? - kérdeztem kicsit dühösen.
- Igen de csak azért mert még nem értetted volna meg és rosszúl érezted volna magad. - mondta szomorúan.
- Természetesen megbocsátok feleltem nevetve. - és megszorítottam az öreg vállát.
- Köszönöm. - rebebegte könnyes szemmel.
- De a nagyapit már nem vakarod le magadról válaszoltam nevetve és tapintatosan félre fordultam amíg megtörülte a szemét.
Ezután a párbeszéd után nem is beszéltünk erről.

Egy napon kijelentette, hogy menjek el világot látni, mert nem azért tanított ki hogy ott öregedjek meg mellette az erdőben. Hanem azért hogy ez segítsen nekem a világ megismerésében. Ezzel a kezembe nyomott egy botot és egy tőrt a tőr egy körülbelül 30 cm hosszú folyondár mintákkal díszített hüvelyű vadásztőr volt. A bot egy sötét tölgyfából készült darab volt szép vésetekkel és csavart szarvat formázott a teteje. Átvettem megköszöntem és útnak indultam, hogy megszerezzem a mester által említett tudást a Mythical Soul nevezetű alakváltás titkát. Melyet választani szerettem volna a mester által említett specializációnak. És persze jogot szerettem volna kapni hogy tagja lehessek egy céhnek és ezzel öregbítsem a mesterem nevét.