Thrin

Az öreg alkimista

Délkörül járt az idő mikor megláttam az úti célomat a kis alkimista műhelyt, amire a figyelmemet az egyik kis helyi fogadóban hívta fel a fogadós, amikor munkát kerestem magamnak, hogy feltöltsem a gyémánt készletemet. Egyenesen oda sétáltam az ajtóhoz és bedörömbölést eléggé hangosan ahhoz, hogy a mester minden kép meghallja akármilyen elmélyülten is dolgozik éppen vagy olvas. Pár pillanat múlva ki is jött.
- Mivel szolgálhatok az úrnak? – kérdezte.
- Munkáért jöttem öreg. – mondtam halvány mosollyal.
- Á éppen jókor úgy is kezdtem kifogyni ebből, abból – beszéd közben elővett egy tele írt listát és a kezembe adta. – Ezeket kéne, beszerezed a leírt helyekről természetesen hitelbe, mert gyémántokat nem bízok rád. Bólintottam. - Itt egy levél, hogy hitelbe veszed nekem. – És ha tudsz, akkor növényeket is szedhetnél, mert épp egy kísérleten dolgozom, amihez kellene persze meg is veheted, de örülnék, ha inkább szednéd, mert az frissebb és ingyen is van.
- Természetesen értek hozzá – feleltem mire helyeslően biccentett és egy másik listát is át nyújtott.
- Tehát akkor ezeket szerezd be. Ha értesz hozzá, akkor nem kell elmagyaráznom, hogy hol is találod meg. Jó lenne, ha sietnél vele, mert az anyagok frissességén múlhat egyes kísérletek sikere és persze minél frissebb az anyag annál többet kapsz tőlem. Javaslom, hogy az első listán szereplő dolgokat szerezd meg, először mert azok sokáig tárolhatóak.
Ezzel már csukta is be az ajtót.
Először a szomszéd városba mentem át. A városka egy hegy mellett volt és a tövében egy kis bányában termelték ki a hely gyomrából az alkimista számára szükséges dolgokat. Besétáltam a városba és a túlsó végén lehelyezkedő kis műhely felé vettem az irányt. Beléptem és hangosan köszöntöttem az eladót. Ezután átnyújtottam az alkimista levelét és a listát majd vártam, amíg a fickó összekészíti a csomagot. Mikor elkészült átnyújtott egy kis fémveretes fa ládikát és felszólított, hogy vigyázzak, mert akár robbanhat is, ha keveredik a benne lévő pár anyag. Bólintottam, hogy értem és hogy vigyázok.
Ezután neki láttam keresgélni. Az első két növény fajtát, a Harangszirmot és az Ezüst levelet egy egyszerű mezőn is megtaláltam. Viszont ez után el kellett látogatnom egy közeli kis falu temetkezési helyére és ott szednem Temetőmohát. Ezzel már volt egy kis probléma hisz a falusiak joggal mondhatták, hogy a temetőbe vinni szokás nem pedig hozni onnan. Szerencsére befelé menet találkoztam a gondnokkal és a temető közepén már az ő alakjában szedtem a mohát így az arra tévedők nem is foglalkoztak velem csak biccentettek nekem egyet. Miután összegyűjtöttem a kellő mennyiséget és még magamnak is szedtem elindultam az öreg háza felé.
Az úton mentem ráérősen és mivel úgy éreztem, hogy a munkával várakozáson felül teljesítettem, mind sebességben mind minőségben. Mivel éppen dél felé járt az idő egy órácskára még be is húzódtam a fák közé és egy széles lombú tölgy árnyékéban tüzet raktam és átmelegítettem a magammal hozott elemózsiámat. Ami a tegnap elejtett szárnyasból, egy karéj kenyérből meg pár erdei bogyóból állt. A bogyókkal ki béleltem a hús belsejét és úgy haraptam a kenyérhez. De éppen csak hogy neki kezdtem az ebédemnek, amikor egy ág roppanását hallottam meg oldalról. Amikor elkezdtem megfordulni egy hang dörrent rám:
- Ne mozdul fiú – szólt a hang. Majd kis várakozás után egy alak lépett elém. Magas jó kötésű férfi volt kezében egy kivont szablyát tartott és nekem szegezte. Leguggolt elém és oldalra intett.
- A fiúkkal nagyon kíváncsiak lennénk rá, hogy egy ilyen kis legénynek minek van szüksége egy ilyen nagy és nehéz ládára. - - Kérdezte szélesen vigyorogva.
Az ebédemet le sem eresztve néztem meg a társait. Egy alacsony férfi állt nem messze egy fa tövében hosszú íjjal és rám szegezte. Egy másik pedig egy vékony alig csak férfikorban lévő, de nálam idősebb fiú, a kivont rövid kardjával játszadozott és közben kihívóan méregetett.
- Tudja bennem meg fölmerült, hogy mért, van szüksége egy ilyen erős embernek 2 társra meg fegyverekre egy fiú ellen. - Alig fejeztem be a férfi arcáról lefagyott a vigyor és képen törölt. Nem csináltam semmit, mert még nem volt itt az alkalom. Letöröltem a vért a szám széléről és csak vigyorogtam rá, hogy ingesítsem hátha hibát követ el és a szám felé emeltem egy falat húst.
Ekkor az íjhúr pendülését hallottam és az ebédem kirepült a kezemből. Erre azonnal cselekedtem hátra bukfenceztem és közben felvettem a férfi alakját. Mire ismét hason voltam a vezér már fogott is le. De így az íjász nem látott semmit. Hagytam magam és elkezdtem kiabálni.
- Segítsetek! Mágiát használ. - A vezér ezen egy kicsit meglepődött és szorításán engedve közbe nézett. Az alkalmat kihasználva kiszabadítottam magam és a köpenyemet, ami lecsúszott rólam a kezembe véve rá ugrottam a vezérre rátekerve a köpenyt. És közben egyre csak rikoltoztam - Lőjed le mágus. - Szerencsémre az íjász nem tétovázott, hanem egyenesen a mellkasa közepébe röpítette a veszőt. Erre elernyedt az áldozatom. Felálltam és felvettem a fegyvereimet. A többiek kérdő pillantást vetettek rám a tőr láttán.
- Lehet, hogy mágikus - mondtam és felvettem a szablyát. – Nyisd ki a ládát intettem a legénynek mire az neki is kezdett. Az Íjászhoz léptem és a vállára tettem a kezem. – Megmentetted az életem ezt nem feledem el - mondtam neki és átöleltem erre elakadt a lélegzete, lehet, hogy meglepetésesben, de lehet, hogy csak a hátába hatoló tőr miatt. Mikor összerogyott ládával piszmogó fiú felé fordultam. Nem becsültem le akármilyen fiatal és ezért először egy nyilat lőttem a hátába és csak azután mentem oda. A férfit betekertem a véres köpenybe és egy kis mélyedésbe temettem. A fiú nem halt meg csak megsebesült. A nyilat kiszedtem a hátából és bekötöztem a ruhájából készített tépettel. Ezután hagytam neki egy kis ételt és a társát is elláttam. Az íjász szerencsére nem sebesült meg túlságosan ezért bekötöztem őt is és kivonszoltam az útra, hogy észrevegyék az arra járó népek.
~ Mondtam, hogy nem feledem.
Ezután a visszamentem a mesterhez és átadtam az összegyűjtött hozzá valókat. Ellenőrizte és bólogatott majd egy erszényt nyújtott át. Kisétáltam a műhelyből és miután becsuktam az ajtót megnéztem mennyi van az erszényben.

Jelzem szedtem 5 db Harangszirmot

Csaló

Utam egy nagyvárosba vezetett és kissé meg voltam szorulva. A városban az egész napomat a munkakereséssel töltöttem és bár mindent megtettem sajnos nem tudtam semmi becsületes munkát vállalni. Ezért utána kérdeztem a szükséges helyeken, hogy kapcsolatba lépjek a helyi alvilág egyik tagjával. Azt terjesztettem, hogy bármire kapható vagyok, de főként a ritka állatokkal foglalkozok, és hogy egy igen ritka példány tulajdonosának mondhatom magam, aminek sajnos külső okok miatt újgazdát kell találnom. Persze mindezt egy idősebb férfi alakjában hajtottam végre. Erre egy helyi kis összekötőhöz vezettek, aki egy régiség boltot működtetett a környéken eléggé elhanyagolt volt. A boltos egy barna bőrű kisség testes öregúr bevezetett a boltjába, majd azon belül a boltja hátuljában lévő kis irodába hol hellyel kínált majd maga is helyet foglalt.
- Na, fiam mond, mid van a számomra - kérdezte kissé el őrre dőlve és halványan mosolyogva. mintha ő lenne az igazi vásárló.
- Egy igen ritka lényem van kedve barátom. – kezdtem bele kissé bizalmas hangnemet megütve. – De sajnos ragaszkodik bizonyos szintű kényelemhez és a víz közelségéhez ezért nem vihetem magammal, mert sürgősen üzleti útra kell mennem. – magyaráztam az öregnek sajnálkozva.
- Igen? – kérdezte alig leplezett kétkedéssel. – De ugye tudod, hogy nem veszünk, át sérül illetve hibás árut fiam? Ezért mindenképpen ellenőriznünk kell, az árut mielőtt átvesszük.
Ezen egy kicsit elgondolkodtam:
- A város egyik raktárában tartom a lényt. Mi lenne, ha oda vezetné önöket az egyik emberem és ott megvizsgálnánk az árut? Ha nem kell, akkor csak elmennek, ha kell, akkor elküldik az emberemmel a pénzt, mert sajnos nem várhatok esetig az indulással. – néztem rá komolyan.
- Így megfelel uram – feleltem a fickó szélesen vigyorogva és hátra dőlve.
- Persze a lény meg lesz mérgezve, amit csak az emberem tud hatástalanítani. Csak a biztonság kedvéért tudja. – mondtam neki mosolyogva mire kicsit lehervadt a képéről a vigyor. A raktárról estefelé üzenek. – tettem hozzá.
- Akkor majd küldjük a pénzt és az esetleges rendeléseket is uram - mondta az öreg és ki kísért a boltból.
A boltból kilépve egy ideig sétáltam, hogy megbizonyosodjam róla, hogy nincs e követőm majd felvettem egy városőr alakját és úgy folytattam az utam. Kiválasztottam a kellő raktárhelyiséget is és mikor nem látta senki levertem a lakatot is hogy könnyen bejussak, ha kell.
Ezután jelentkeztem a helyi hatóságoknál és a katona képében be is jutottam a város parancsnokához. Közöltem vele hogy esete egy kisebb összejövetel lesz egy raktárban, ahogy illegális árucsere zajlik majd. Mindössze annyit kértem cserébe az információért hogy engedjék, meg hogy az árucsere hasznát megtartsam, és hogy adjanak egy embert, aki eljátssza az emberem szerepét. A parancsnok bele egyezett annak fejében, hogy utána elhagyom a várost és nem térek vissza legalább addig, amíg ő a parancsnok. Ebbe én is bele egyeztem és a kapott emberemmel együtt elindultunk kerülő úton a raktárhoz közben elmondtam a részleteket a fickónak és miután megmutattam a raktárt elment az üzenettel.
Én bent egy oszlophoz kötöztem magam és felvettem a Kappa alakot. Nem sokára megérkezett az emberem meg az öreg egy csuklyás alakkal meg egy nagydarab testőrrel.
- Á egy Kappa - kiáltotta az öreg és a csuklyás is ledobta a csuklyáját és közelebb lépett, de az arca végig takarásban maradt. A testőre kisség közelebb lépett és műszereket elő véve megvizsgált majd bólintott és hátra lépett. A csuklyás is intett mire az öreg a katonának adott egy erszényt és engem a testőr nyalábolt fel. Az ügylet alatt végig kimerültnek tettette m magam, ami nem lett volna csoda a Kappa számára is kimerítő lehetett volna egy utazás víz nélkül. Mikor a társam megkapta a pénzt távozni készült mire a csuklyás intett a testőrének és az engem letéve kezét felemelte és egy kard jelent meg a kezében és azzal támadott.
Még fél útig sem jutott mire az ablakot betörtek és mindegyiken egy robbanó lakrima repült be és robbant fel. Az alkalmat kihasználva az árnyékba húzódtam és a beözönlő katonákat figyeltem, akik a kába és égett zsoldosra vetik magukat a csuklyás alak is megpróbált elfutni, de egy vízköpettel térítettem jobb belátásra. Ezután alakot váltva oda futottam és átkutattam a testét. Az övén találtam egy az előzőnél kisebb batyut tele gyémánttal és eltettem. Mikor egy kicsit csillapodott a harc a társamtól elkértem a másik erszényt és távoztam. Az utat a város széléig futva tettem meg egy öreg koldus alakjában és kint pár mérfölddel odébb álltam meg egy nagy folt ezüst levelet leszedni és összeszámolni a két erszény tartalmát.

Jelzem szedtem 5 db Ezüst levelet

Aratási ünnep

Utam a délvidékre vezetett. Épp egy kalandos kis történetet tudhattam a hátam mögött, ami sok új tapasztalattal járt, de semmi pénz bevételt nem nyújtott. Épp egy kastély felé tartottam amiről egy közeli faluban járva hallottam és reméltem, hogy a másnap megrendezendő aratási ünnepséggel egybekötött bál alakalmából valami munkára tehettek szert.
A kastély közelébe érve már láttam is, hogy a kapun rengeteg őr halad ki és be szekereket kísérve és kutatva át. Gyorsan oda léptem az egyikhez.
- Üdvözletem, Thrin vagyok és munkát szeretnék mint varázsló az elkövetkező aratási ünnep alkalmából - hadartam el egy szuszra.
Az őr felém fordult és végig mért, majd oda szólt:
- Hát mivel látom nem lehetsz hordár beveszünk az őrségbe, persze csak ha bizonyítod az állításod egy varázslattal.
Ezen egy kissé felhúztam magam.
~ Nem azt mondtam, hogy komédiás vagyok te bolond. - De nem szóltam semmit csak felvettem az őr alakját mire ő bólintott.
- Legalább nem fogsz nem fogsz nagyon kilógni a tömegből. - Ezután oda hívta az egyik társát aki eddig figyelt és azt mondta hogy gondoskodjon az uniformisomról és vezessen körbe.
A férfi bevezetett az őr szobába és oda dobott egy uniformist nekem ami jóval nagyobb volt mint a méretem. Mikor felvetem elég viccesen mutatott rajtam, de miután felvettem a kinti őr alakját már pont jó lett.
Ezután körbe vezetett és megmutatta, a holnapi ünnepség alatt a bálterem fala mellett hol kell állnom, találkozunk pár őrrel is akiknek bemutatott és szólt nekik, hogy felvettek az őrök közé és ne lepődjenek meg ha egymás után kétszer sétál el mellettük egy társuk.
Ezután még megmutatta a szállást és a priccset és magamra hagyott, hogy tegyek amit jónak látok a nap további részében. A napot a kastély környékén sétával, pihenéssel meg a kastélyba tartó vendégek figyelésével töltöttem.
Másnap reggel kivezényeltek mindenkit és egy őr járathoz csatoltak engem is, hogy ismerkedjek a többiekkel.
Egy ideig senki sem szólt hozzám, de miután nem csináltam semmi feltűnőt mint varázsló lassan egyre lazábban viselkedtek és viccelődtek maguk közt mint bármikor máskor tették volna nélkülem.
Az őrjárat során egy teljes kört írtunk le a kastély körül, ezt követően egy ideig a szakaszunk elvonult pihenni, hogy teljes éberséggel tudjanak őrködni az egész este. A pihenés után egy az öltözködés során megláttam, hogy a többiek épp egy kört alkotva sorsot húznak. Közelebb mentem és megtudtam hogy az elhelyezkedést sorsolják ki maguk között és a jobb helyeket egy kevés gyémántért egy unalmasabbra lehet cserélni. Mint kiderült az én helyem elég magasan értékelt volt a szemükben, ezért meg kerestem az egyik őrt aki a kertbe kapott helyet és megszólaltam:
- Engem érdekelne azaz őrposzt, ha akarsz cserélhetünk. - Erre felcsillant a tekintete.
- Te a bálteremben vagy nem igaz? - szívesen megvenném a helyedet.
Egy ideig gondolkoztam majd oda súgtam neki.
- Tudod mit nem kérek cserébe semmit csak mond azt másoknak, hogy te ott szolgáltál és én a te alakodban leszek ott.
Gyanút láttam a szemében megcsillanni:
- Ingyen mégis mit akarsz ott csinálni?
- Tudod, láttam hogy a kertész szakavatottságának köszönhetően sikerült a romos kápolnát bevonni egy Fekete Tövis nevű igen szép növénnyel abból szeretnék elvinni egy szálat.
- Még is, hogy gondolod? Sosem engedném, hogy egy tolvaj garázdálkodjon a gazdám kertjében.
- Ne olyan hangosan - suttogtam gyorsan - A virág egy lánynak lenne akivel nem rég találkoztam, tudod gazdag származású én nem merném bármifélével megkörnyékezni mint egy ilyen csodás ritka rózsa.
Láttam, hogy elgondolkozik ezen, majd megenyhül és rábólint.
- Legyen, de nem feltűnő helyről szedd el mert a gazdám elveretne érte.
Ezután a csapattal a kastélyba siettem és mindenki elfoglalta a helyét. Én előtte felvetem a férfi alakját. Az este folyamán csak párok jelentek meg a kertben magánya vágyva, és egyszer a kastély ura is körbe vezetett pár vendéget és megmutatta a kert páratlan szépségét.
A várakozásom ellenére nem történt semmi említésre méltó esemény az se folyamán még csak egy hölggyel sem viselkedett erőszakosan a kísérője.
Az este végén gyorsan szedtem egy adagnyi Fekete Tövist. Őrségváltásnál megjelentem a várkapunál és átvettem egy kis szövet tasakot a béremmel, majd elhárítva a lehetőséget miszerint alhatnék a laktanyában gyorsan elhagytam a kastélyt.

szedtem 1 db Fekete Tövist

Remélem nem találod túl laposnak a történetet amiért nincs benne igazi harc vagy konfliktus de gondoltam, hogy dolgozhatnék békés helyen is néha.

Farkasvadászat

Egy hegyi úton sétáltam lefelé mikor megpillantottam a kerítést először. Ahogy egyre tovább haladtam és lassan kiértem a fák közül úgy láttam egyre jobban a hegy tövében elterülő kerítéssel körbe vett kis legelőt amiben egy két birka és ló legelészett. A karám mellett nem messze húzódott egy kis megművelt terület is és a kettőt elválasztó út végén pár nagyobb méretű ház. Mivel ez tűnt idáig a leg jobb helynek a munka keresés számára az út végén befordulva végig sétáltam a kerítés mellett ahol épp egy középkorú ember dolgozott két fiatalabbal.
- Üdvözletem az uraknak, Thrin vagyok és munkát keresek.
A középkorú fel állt és végig mért:
- Jared vagyok, ezek meg a fiaim Teir és Runk. Épp a kerítést javítjuk meg, mert az utóbbi időben elszaporodtak a farkasok és folyton rá járnak a nyájra. Már elvesztettünk a kutyánk is. Ha úgy érzed bírod a munkát segíthetsz nekünk és meg is fizetnénk érte.
- Akkor mutassa mit tegyek. - feleltem neki és kezet nyújtottam.
Ezután az egész napot a kerítés magasításával töltöttük. Alkonyra ép be is fejeztük a munkát, és meg hívtak, hogy estére maradjak náluk. Elfogadtam és vacsora után lefeküdtünk aludni. Ám nem sokáig tehettük meg mert este zajokra riadtunk felé kintről. Gyorsan ki ahogy volt kapott valamit a kezébe és rohant kifelé. Kint nem láttunk semmit a sötétben de már jobban hallottunk. Jared fáklyát gyújtott és közelebb merészkedünk. A kerítés egy pontja alatt ástak egy gödröt és behatoltak a farkasok, akik észrevéve a közeledésünket egyenként kijöttek a kerítésen és fenyegetően közeledni kezdtek felénk.
Jared és fiai nem hátráltak meg hanem hangos ordítás közepette a farkasok felé léptek és suhogtatták a késeket és baltákat amit magukkal hoztak. Az egyik farkas előre vetette magát és Teir felé kapott, de megállította Jared baltája ami szinte kettéhasította a koponyáját és bele is ragadt. Így a védtelenül maradt Jared kénytelen volt puszta kézzel védekezni a következő farkas harapását ami el is kapta a karját és a földre döntötte. Ekkor Runk és én felé vetettük magunkat én hamarabb értem oda és a tőrömet mélyen a farkas oldalába mártottam, mire az kimúlt. Ezután megpördültem és fém alakot vettem fel majd a farkasok közé vetettem magam. Fél után a farkasok meghátráltak és az erdőbe vetették magukat. Mint később megszámoltunk a körülbelül 10-re becsült farkas falkából így 4 maradt holtan vagy sebesülten ott. A gazda és fiai néhol sebesülten, és bosszúsan bevonszolták a tetemeket a fészerbe hogy később megnyúzzák őket majd a házba mentünk, ahol nagy örömükre bejelentettem, hogy képes vagyok ellátni a sebeiket. Bevetettem minden tudásom és gyógynövényem hogy felgyorsítsam a sebek gyógyulását, de nem is volt nehéz dolgom mert Jareden kívül mindenki megúszta kisebb karcolásokkal.
Ezután mindenki nyugovóra tért, csak én maradtam ébren kimásztam a szobám ablakán és kint farkas alakot vettem fel. Még a harc során másoltam le az egyiket amelyiket a vezérnek néztem. Ezután a fák közé vetettem magam és gyors ügetéssel a még friss szagok után vetettem magam. Pár órányi követés után beértem a falkát akik egy boróka bokor rejtekében kerestek menedéket az éjszakai hideg elől. Kicsit undorodtam magamtól tudván mire is készülök, de tudtam vagy a farkasok vagy egy ember fog meghalni ha továbbra is hagyom élni őket.
A borkor szél iránnyal szemben közelítettem meg majd a túl oldal fái közé lőttem egy tűzliliom tornádót ami pillanatok alatt lángra lobbantotta azt az oldalt és a szél rögtön felém kezdte terelni a tüzet. Ezután a bokorba lőttem egy dinamikus kardot aminek hatására azonnal felébredt az összes farkas és a bundájukba csapódó repeszektől meg a füst szagától megrémülve és bekábulva felém kezdtek törni a bozótban. Erre létre hoztam 15 szirompengét és sorban a kirontó farkasok felé lőttem őket a kábult állatok nem voltak ellenfelek számomra így mind sorban elhullott. Mikor biztos voltam benne hogy mint elfogyott a maradék erőmet össze gyűjtve kappa alakot vetem fel és pár vízköpettel kioltottam a tüzet mielőtt még elharapózott volna. Ezután ástam egy nagy gödröt a farkasok számára majd egyenként megnyúztam őket és a gödörbe vetettem a maradékot. A sírt betemettem és pár kőből halmot emeltem rájuk. mikor végeztem ezzel a bundák súlya alatt kissé lassan tántorogva vissza indultam a tanyára. Út közben egy fára tekeredett kígyóra hasonlító növényt találtam mivel úgy is fáradt voltam megálltam és leszedtem, ezután pár percig még pihentem majd tovább mentem. Hajnap előtt pár órával vissza is értem és a farkas bundákat a bejárat lépcsőjére dobtam majd mivel nem volt erőm már bemászni az ablakon az ajtó előtt aludtam el. Reggel Jared keltett aki nagyon meglepődött mikor közöltem vele a hír, hogy nincs már fenyegetés a farkasok felől, nem is nagyon akarta elhinni, de a farkas bundák meggyőzték. Hálásan megköszönte amit tettem majd oda adta a béremet és egy kis kosár elemózsiát is. Ezután sietve tovább álltam, hogy új kalandok után nézzek.

A sivatag réme

Egy karavánnal tartottam, még tegnap csatlakoztam hozzájuk mikor megálltam egy faluban, hogy megtöltsem kulacsaimat és ételt vegyek magamnak. Nem volt nagy társaság, bár nem is a védelmük miatti reményben társultam hozzájuk, hanem a társaságuk és a pénzük érdekelt. Mikor először megemlítettem a karaván kísérők vezérének, hogy mágus vagyok pénz szűkében azonnal kapott a lehetőségen és kijelentette, hogy ha csatlakozok akkor megfizeti szolgálataimat. Mivel egy irányba tartottunk és mint mondtam pénz szűkében voltam igent mondtam a karaván kísérőnek és még aznap este csatlakoztam a táborukhoz. A karaván kísérő reggel elárulta, hogy selymet szállítanak és csak azért vannak ilyen kevesen, hogy a nagyobb bandák ne figyeljenek fel ránk. Persze számítani lehet egy támadásra mert egy kisebb fosztogató banda nem mindig talál olyan méretű karavánt amit képes ki is fosztani nagy veszteségek nélkül.
Az egész napunk eseménytelenül telt nem, hogy banditát de még más karavánt se láttunk, de még egy eltévedt skorpiót sem. Este tábort vertünk és beosztottuk az őrséget egymás között. Én viszonylag jó időpontot kaptam éjfél után, mert ilyenkor az ember rendeset tud aludni és ne kell félbeszakítania mint azoknak akik éjfél előtt kaptak időpontot. Az este is eseménytelenül telt, mikor eljött a váltás rendeset tudtam aludni és semmi sem zavart fel. Reggel mindenki vidáman pakolt és indult útnak kivéve a karaván kísérőt. Mikor megkérdeztem azt mondta zavarja, hogy minden ilyen simán megy.
Ez az idilli állapot nem is tartott sokáig mert délben meg is történt a baj. Távolról felszálló homok jelezte hogy közeledik valami nagy sebességgel. A karaván körbe állította a szekereit és az állatokat középre terelte. A fegyveresek felmásztak a szekerekre és kivont fegyverekkel várták a támadást. Már vagy 10 perce vártunk mikor feltűnt, az első valami. Furcsa módon a homokból vetette elő magát és utána akár egy halt vissza ugrott és a homokot mint egy vízhullámot tolta előre mag után.

Mikor megkérdeztem a kapitányt, hogy az meg mivolt komoran azt mondta:
- Hát ezért nem jött egy bandita sem az utóbbi napokban. Homoki ráják. A sivatag egy rusnya korcs fajtája, mint látod a homok fedezékében közelít és onnan elő ugrálva vadássza le az áldozatit mint a tengerek cápái.
Intett az embereknek mire pár darab fa lapot szedtek elő és a földre dobálták majd bőr szalagokkal kötözték össze a szekerek belső felén és ráterelték az állatokat. Így a szekér kör egy szigetre hasonlított ha a homokot víznek vesszük és viszonylag könnyű volt annak látni a benne úszó lények miatt.
A lények csoportban támadtak egy rajban támadták meg körözve a szekér körül ki-ki ugrálva és darabokat tépve le a fából. Egy két kiugró lényt nyílvesszőkkel tűzdeltek teli. De pár szerencsétlenül járt fegyveres akik túlságosan kihajoltak lerántottak a lények és hamar elhalt a haldoklók utolsó sikolya is. Nem tudtam állati alakot felvenni és használni ellenük mert nem volt értelem fém alakomban pedig bár nem tudnának megsebezni lerántanának a homok alá és egyedül nem jutnék ki könnyen. A kappa formámat öltöttem fel és az alapvetően száraz levegőből nyertem ki egy kis vizet és azt felhasználva vízpengékkel kaszaboltam darabokra két lényt. A többi pedig meghátrált egy időre a ritkán tapasztalt elem láttán. De hamar feladtam a kevés víz miatt és mert Kappa formában kényelmetlenül érintett a tűző napfény. A ráják hamar vissza tértek és velük volt egy a többinél nagyobb példány.
Támadt egy ötletem és Korrigan formát vettem fel. A legnagyobb lényt lefogtam egy inda béklyóval amit hamar elkezdett magáról leszaggatni de a béklyó a felszínen tartotta. Ekkor szóltam a kapitánynak hogy lőjön és ő az embereivel megtűzdelte nyílvesszőkkel én meg pár szirom pengét állítottam bele. Végül egy tűz szirom tornádóval pár lyukat égettem a testébe. A lény leszakította magáról az utolsó indát is és menekülőre fogta a többi lény követte. Mikor az utolsó is eltűnt a látóhatárról gyorsan össze pakoltunk és sietve távoztunk, nehogy vissza találjak jönni vagy esetleg a vezér halálával és egy másik előlépésével ismét működő képes legyen a falkájuk.
Az utunk ezután eseménytelenül telt, az egyetlen említésre méltó esemény az volt, hogy az egyik tábor helyen találtam és szedtem egy kevés Feketehátú futrinkát. Mikor a célhoz értünk a kapitány megköszönte hogy a segítségemmel sikerült lecsökkenteni a halálos áldozatok és a veszteségek számát még ha nullára nem is lehetett csökkenteni majd kifizetett és távozott. Én fáradtan ültem be a helyi kis fogadóba egy italra, és hogy elmeséljem a történetet pár odafigyelő italozgatónak némi ingyen ételért.

Húha! Itt még pókháló is van, olyan régen jártam erre! Ám ne félj, most itt vagyok és nem feledkezem meg a megérdemelt jutalmadról sem, amire oly türelmesen vártál!

Mivel nincs semmi kivetnivaló, a jutalmad 54.000 Gyémánt + 1 db Fekete Tövis, 1 db Kígyó gyökér, 3 db Fekethátú futrinka

Egy kisebb város vezetője előtt álltam, és épp egy munkáról kaptam információkat:
- Na fiatalember. A munka csak egy kisseb banda kifüstölése lenne, az alapján amit az alkalmassági kérdésemre mutatott a mágiájából mutatott nem fog nagyobb gondot okozni. - kezdte a férfi.
- A banda nem rég telepedett le, a környéken és a városba vezető utakra szokott lecsapni véletlenszerűen és rabolnak utazóktól és kereskedőktől egyaránt. A mikor üldözőbe vesszük őket, akkor vissza vonulnak egy helyi mocsárba és oda már nem tudjuk őket követni, mert az emberek még kevésbé veszélyes dolgokért sem szívesen mennek a mocsárba aki meg teszi az meg nem elég erős. - folytatta a férfi fel s alá járkálva, szélesen gesztikulálva.
- Természetesen elfogadom a munkát és teljesítem is, de mit kér bizonyítékul arra, hogy sikerült teljesíteni a küldetést. Egy fejet vagy mit? - kérdeztem a férfit.
Kissé elborzadva nézett rám:
- Nem, nem dehogy. Elég lenne csupán egy nagyobb adag kincset vissza szolgáltatni nekünk így dolgozva meg még jobban a pénzért.
- Jó én próbálkozok, de nem tudom mit bírok majd kifelé a mocsárból - feleltem és elindultam, hogy teljesítsem a feladatomat.
Kaptam egy kísérőt a városból aki elvezetett, ahhoz a bizonyos mocsárhoz, ahol a banditák tanyáztak. Ezután elment és én neki kezdtem a mocsáron való keresztül hatolásnak. Már régóta nem volt szerencsém mocsárban tevékenykedni, de még valamennyire bennem volt a rutin és sikerült is elkerülnöm pár veszélyesebb részt és viszonylag gyorsan haladtam. Nem akartam mágiát alkalmazni az előre haladásom érdekében, de amikor nagyon szükség volt anakonda formát feléve gyorsan haladtam át az akadályokon. A mocsárra kifejlesztett testű anakonda formájában könnyedén vágtam keresztül a legnehezebb akadályokon is. Néha farkas alakomhoz folyamodtam, hogy a levegőben terjedő szagok alapján tájékozódjam, hogy merre lehet a banditák tábora.
Utamat csak egy rövid kitérővel szakítottam meg, azért hogy az alkalmat kihasználva, végre szedjek olyan növényeket is, amik nem nőnek csak mocsárban. Egy fél órányi keresés után meg is találtam a kereset nővényeket a vastag húsos és nedves levelekkel rendelkező Bergamot nagy számban volt megtalálható a mocsarakban így rövid idő alatt sikerült eleget találnom belőle és tovább indultam.
Az utam egy kis szigetfélén ért véget. A mocsár közepe mint általában itt is egy kis sziget féle száraz területben végződött, ahol ellehetett élni, ha az ember képes bejutni oda.
A sziget viszonylag nagy volt és már távolról láttam a felfele bodorodó füstöt, ami bandita tábor jelenthette. Egyenesen torony iránt vágtam át a mocsáron a füst felé. A haladásomat itt már végig anakonda alakban segítettem, így hamarabb éreztem meg a banditák szagát és lépteinek döbbenését mint, ahogy meg pillantottam őket.
Az utam során végig azon gondolkodtam, hogy mi lenne a legcélravezetőbb mód a banditák elzavarására véglegesen. Arra jutotta, hogy rájuk kell ijeszteni, hogy magától a mocsártól féljenek így ne is akarjanak később vissza térni. A tábor megközelítve azt láttam, hogy egy 10 feletti társaság intézi a mindennapos ügyeit. Rájuk ijeszteni nem volt nehéz, kivártam az éjszakát majd az őröknek megmutatkoztam Kappa formában, másoknak meg Korrigan alakban, ezután a táborban mindeni felébredt és kardot rántva figyelték az éjszakát, majd elunva ezt szétszóródtam a területen és elkezdtek vadászni rám. A Korrigan alakomban rák uszítottam a természetes növényeket, mintha maga a mocsár támadta volna meg őket. Nem ejtettem nagy sebeket és mindig úgy intéztem, hogy mindegyik bandita eltudjon menekülni, így terjesztve a hírét a veszélyes mocsárnak. Ezen felül mindenkit a mocsár különböző részébe szórtam szét, nehogy egymás közelségéből erőt meríthessenek. A reggel eljövetelével fáradtan össze pakoltam egy nagyobb zsákkal mindenből és kifelé próbáltam megjegyezni a kijutás táborba jutás útját, hátha hasznát veszi a vezető majd. Mikor vissza érve közöltem vele a hír nagyon hálás volt különösen akkor, amikor meg tudta hogy az általam adott útvonalon eljutva nagyobb haszonra tehet szert. A jutalmamat ezután átvettem és búcsút intve folytattam utamat.

Utam egy erdőn vezetett át, mivel a szokott tengerparti utat nem tudtam követni egy meredek sziklás rész miatt. Az erdő valamiért a szokottnál is sűrűbben nőtt és a terjedelme is sokkal, nagyobbnak bizonyult mint azt első látásra gondoltam. Még déli időben is ritkás volt a napfény és mikor a nap egyre alacsonyabbra ereszkedett már szinte teljes sötétség ereszkedett az erdőre. Szégyelltem bevallani, de mire beköszöntött az est reménytelenül eltévedtem ebben az általam nem szokott erdőfajtában. Egy idő után meg pillantottam egy kis fényforrást a távolban és arra vettem az irányt, remélve , hogy emberekre akadok ott. A fény egy kis kunyhó ablakából derengett elő. A kunyhóhoz lépve bekopogtam és nemsokára egy vénasszony nyitotta ki az ajtót.
- Jó estét fiatal ember, mi járatban vagy erre felé - intett, hogy kerüljek beljebb. Ezt kissé furcsálltam hisz egy öreganyó általában védtelen és nem nyit ajtót ilyen hamar, de gondoltam csak megtudja védeni magát ha mér itt kint él az erdőben és beléptem a kunyhóba.
- A tengert követve jöttem erre felé, de betértem az erdőbe és itt teljesen eltévedtem - mondtam kicsit szégyenkezve.
- Ó ohohoho - nevetett fel az öregasszony - pedig már nem vagy messze a túl oldaltól.
- Igen? Meg is mondaná nekem, hogy merre induljak? - kérdeztem lelkesen.
- Nem. - érkezett a válasza - Este van és munkát is ajánlanék neked.
Kérdőn néztem rá mivel a meglepetéstől szóhoz sem jutottam.
- Mint látod, igen kevés a fény idebent az erdőben, ezért odakint szoktam a gyógynövényeimet szárítani a napon. Ehhez kéne a segítséged, elviszel oda és vissza is hozol amikor megvagyunk vele. Így megtudod, hogy merre van a kijárat és, még keresel egy is pénzt is.
- Pénzt? Honnan lenne egy erdei anyónak elherdálni való pénze? - kérdeztem vissza.
- Hülye. - válaszolta nemes egyszerűséggel -A gyógyfüvek orvosságokhoz kellenek amiket el is adok.
- Akkor reggel indulunk anyó - válaszoltam és ezután nem sokára aludni tértünk, szerencsére mert meg akart vacsoráztatni egy fura szagú löttyből, de fáradságra hivatkozva gyorsan elkerültem.
Másnap reggel korán az anyó hangjára keltem fel:
- Indulunk., fiam indulunk, keljél hamar - fel is keltem, bár nem láttam semmi változást az esti fekvés után, mert annyira kevés fény jött a kunyhóba.
A problémák már induláskor jelentkeztek:
- Gyere fiam ez lesz az eszköz amivel viszed a gyógyfüveket. - mutatott egy kis kordé féleségre amiből kér kis rúd állt ki, hogy húzni lehessen.
Kicsit nagynak találtam a gyógyfüvek szállítására, de csak bólintottam:
Induláskor mikor az anyó felkászálódott a kordéra egy nagy táskával, a kordéra már sokkal jobban meglepődtem, de semmit se szóltam.
Az út során miközben végig mentünk az anyó által mutatott úton, folyamatosan halhatnom kellett az ilyen olyan becsmérlő kifejezéseket. Csupán egyszer szóltam vissza megjegyezve, hogy csak a gyógyfüvek szállításáról volt szó, de keményen le szólt és kikeltette, hogy meg kell dolgoznom a pénzért.
Az erdőből ki érve az egész napot eltöltöttük a gyógynövények válogatásával és szárítgatásával. Közben az anyótól megtudtam, hogy az erdőben sűrűn terem a Sorbus virág. A napot a szárítás mellett az anyó rengeteg érdekesnek szánt, de igazából embertelenül unalmas anekdotái töltötték ki, meg az újra és újra felhangzó hohohohohoo nevetése. Az utóbbi kezdett annyira idegeimre menni, hogy megtudtam volna fojtani az anyót érte csak hagyja abba.
Szerencsére minden napnak vége szakad egyszer, így ez is véget ért vissza felé, az erdőben egy kis lámpással tájékozódtam és így sikerült is észre vennem és leszednem az anyó csodálkozására egy csokor Sorbus virágot. A házába vissza érve mivel elutasítottam egy következőnapi növényszedést, az anyó kissé csalódottan elővett egy ládát és felnyitotta:
Egy pillanatra sokkot kaptam a rengeteg gyémánt láttán:
A kérdésemre, hogy miért él kint az erdőben csak kitérő választ adott, miközben leszámolt egy adag gyémántot az erszényembe. Nem számoltam meg mert a kincs halom kötötte le a figyelmemet.
Ezután az anyó győzködésére majdnem elcsábultam, de mikor felhangzott az idegesítő nevetése futva távoztam a házából.