Kedveltem Erát. Utcái folyamatosan nyüzsögnek az élettől, így aztán bármit is keres egy magamfajta mágus azt itt biztosan megtalálja, még ha egy céhről is van szó.
Épp egy kisebb étteremben fogyasztottam csendben szerény ebédemet, és már-már abba a hitbe ringattam magam, hogy ma semmi nem fog történni. Természetesen tévedtem, hisz épp csak felemeltem a kanalam, egy csapat rossz arcú alak bukkant fel. Eleinte nem csináltak semmi eget rengetőt, összehúztak két asztalt az étterem végében, majd kikérték maguknak az ételt és az italt. Valószínűleg gyakran járnak erre, mert úgy viselkedtek mintha az a két asztal csak számukra lett volna fent tartva és a pincérekkel is úgy beszéltek mintha ismernék egymást. Míg a rendelésükre vártak, hangosan beszélgettek egymással több vendéget - köztük engem is - megzavarva ezzel. Két perc sem telt el, meghozták a rendelést, egy nagy tálat tele steakkel, köret nélkül sok borral mellé. Egy ideig csak csendben ettek, majd megunva a nyugalmat elkezdtek elégedetlenkedni, és dobálni az üvegeket. Nem úgy tűnik, hogy bárki is megakarja állítani őket, sőt az emberek vagy próbálták teljesen figyelmen kívül hagyni őket, vagy inkább kisétáltak az étteremből, elkerülvén az esetleges összetűzést. Még a Pincérek próbálták őket lebeszélni a vandálkodásról, de ez körülbelül annyira volt hatásos mint erdőtűzhöz a gémeskút.
Látván a nagy lelkesedést az iránt, hogy valaki tegyen is valamit, felvettem az egyik üveget ami épp mellém gurult és visszahajítottam feléjük. Az üveg eltalálta az egyik bandázót, és nagy zajjal széttört a fején.
Ekkor minden szempár hirtelen rám vetette pillantását, én pedig undorodott arccal feléjük lépdeltem.
- Ezt elejtettétek.
Erre persze azonnal felugrottak.
- Mi van? Ki a f@sz vagy te itt, hogy megmondod mit tegyünk?
- Jah, mit képzelsz magadról, hogy csak úgy hozzávágsz Seb fejérhez egy üveget? Meg is halhat akár?
- Jaj, bocsánat én csak úgy gondoltam visszaszolgáltatom neki az üveget amit oly nagyon igyekezett elhajítani. Na elég a játszadozásból, takarodjatok innen!
- Te leszel az aki eltakarodik, méghozzá hullazsákban! Kapjátok el fiúk! - szólt a parancs a főkuláktól mire a többiek felálltak és nekem rontottak.
Egyikük ütését, egyszerűen ellöktem magamtól majd leadtam egy ütést a hasába. Egy másik megpróbált lefogni hátulról, mire én megvetettem a lábam és előre hajítottam a fejem felett, majd előkaptam az egyik Égi Szilánkomat mire egyből megváltozott mindenki arca.
- H-hé, ember csak nem akarsz lelőni.
- Csak de. - szóltam vigyorogva majd meghúztam a ravaszt és eltaláltam a bandavezért. A többiek hanyatt homlok otthagytak mindent és megindultak a kijárat felé. A vendéglő csakhamar kiürült, nem maradt más csak én az itt dolgozó személyzet és a fickó aki most ájultan fekszik az asztal alatt.
Rögtön ahogy eltettem a pisztolyom, előjött a tulaj.
- Nagyon köszönöm a segítséget, itt van a jutalom amit ígértem. - mondja majd sűrű hajlongások közepette átnyújt egy köteg papírpénzt. Én pedig csak néztem mint borjú az új kapura.
- Mi? Hát ez meg m...
- Hát itt meg mi történt? Jujj nagyon elkéstem? - szólalt meg egy ismeretlen hang a hátam mögül a bejáratnál.
Hátranéztem és egy huszonéves körüli férfit láttam.
- Maga meg kicsoda? - kérdezte a tulajdonos.
- A felkérés miatt jöttem. Azt írta van egy utcai banda akik folyton itt flangálnak és rongálják a helyet.
- De hát azt épp most intézte el az fiatalember itt. - mutatott rám az vén tulaj, én pedig még mindig csak néztem ki a fejemből a váratlanul hozzám vágott pénz miatt.
- TEEE? De hiszen nem téged osztottak ki erre a felkérésre! Nem is láttalak még. Biztos, hogy céhtag vagy egyáltalán?
- C-céh? Milyen céh?
- Hát a Dragon Fang. - mondta nemes egyszerűséggel majd felmutatta nyitott tenyerét, amelyben egy fura spirális szimbólum volt látható. Valószínűleg ennek a bizonyos Dragon Fang-nek a szimbóluma.
- Én nem vagyok céhtag. Én csak enni akartam, és megzavartak.
A Dragon Fanges alak tekintete ekkor megváltozott, szája lekonyult, szeme könnyes lett és így nézett rám.
~ Megbántottam volna? ~
- De-de-de a munkámm... Éhes vagyok, és már nincs több pénzem
~ Jah, hogy innen fúj a szél. ~
- Cöh, érdekel is engem a pénz. Nem azért intéztem el a bandát, hanem mert zavarták az ebédemet. - mondtam majd az fickó felé dobtam a pénzköteget aki gyorsan, mint kutya a csontnak utána is ugrott.
- Köszííí! Ritkán lehet ilyen rendes emberekkel találkozni. Legtöbben csak lelépnének a pénzzel.
- Nos ezen ne csodálkozz! Ha késve érkezel a felkérés helyszínére előfordul, hogy más viszi el a pénzt érte.
- Igen, de nem az én hibám volt. Köztem és az ébresztőórám közt, én voltam az erősebb, és hát... elaludtam.
- Délig aludtál? Várj, ne válaszolj, nem érdekel. Én megyek dolgomra, te pedig feküdj le korábban ha nem akarod elbukni a felkéréseket! - mondtam majd letettem a levesem árát az asztalra és megindultam, hogy kilépjek az ajtón, de ekkor barátunk megállított.
- Várj, várj ne siess! Úgy látom még nem vagy egy céh tagja se. Miért nem csatlakozol a Dragon Fangbe?
- Miért csatlakoznék? Mit tud egy céh nekem adni amim nincs?
- Nos... sok a munkalehetőség, és sok különböző ember van nálunk akikkel összebarátkozhatsz.... és van külön bárunk, meg egy kollégiumi rész ahol ingyen meg lehet szállni! Fú az nagyon jó, és ott vannak a Céhmesterek is ~ Céhmesterek? ~ bár néhányuk eléggé mogorva figura, de nagyon erősek, főleg Ba'al Mester. Ő a legnagyobb szerintem, bár azt mondják Kain Mester mindegyiküknél hatalmasabb.
- Jó jó jó, állj már meg! Vegyél levegőt is! Azt mondod, hogy sok felétek az erős mágus?
- Igen igen - szólt belemerülve - és a céhépület is hatalmas, gyere elvezetlek oda.
- Jó jó megyek. - adtam be végül a derekam.
- Egyébként mi a neved? Az enyém E’rio, Elemi mágus, és a te mágiád mi?
- Nem mondták még neked, hogy túl sokat beszélsz?
- De igen, sokan is. - szólt nevetve - De nem tehetek róla ha akarnék se tudnék kevesebb beszélni. Anyám szerint a véremben van, mert Őróla is azt mondják, hogy sokat beszél, és Nagyanyámról is azt tartották, Ő még a halálos ágyán is beszélt. Onnan tudtuk, hogy meghalt, hogy nem panaszkodott amikor...
- ÁLLJ!
- Bocsi, elkalandoztam. Hogy mondtad, hogy is hívnak?
- Mateus, Mateus Grandus. Gealdor. - tettem hozzá gyorsan mert láttam ahogyan szólásra nyitja a száját és jobbnak láttam megelőzni.
- Gealdor? Jajj akkor nem Ba'al Mester alá leszel helyezve, hanem Xaundaras Mester alá. - szomorodott el E’rio, bár az érzés nem volt kölcsönös.
Egy darabig így jártuk Era utcáit, míg el nem értünk egy óriási épülethez, aminek kétszárnyú ajtaja felett egy hasonló szimbólum volt kitéve mint ami E’rio tenyerén van.
- Látod? Mondtam, hogy óriási. - szól miközben vigyorogva mutatja a tenyerében elhelyezett céh-jelet.
Beléptünk az ajtón, és egy hatalmas terem került a szemem elé, az egész tele asztalokkal és székekkel. A terem másik végén egy pult volt található ahol egy elegánsan felöltöztetett pincérszerű figura épp a poharakat tisztogatta. A teremben egyébként nem voltak sokan, csupán három-négy alak beszélgetett egymással.
- Gyere elviszlek Xaundaras-hoz! Biztos az edzőteremben van. Mindig ott van, pedig van saját szobája, de Ő szinte sose jár oda. - mondta miközben betolt engem az egyik folyosóba. Ahol aztán bevezetett egy ajtón. Az ajtón túl tényleg egy edzőterem volt, és ahogy E’rio megmondta, Xaundaras Mester is ott edzett egyedül.
Xaundaras ekkor felénk fordította a fejét, mire E’rio előre lökött, majd kiszaladt és becsukta maga mögött az ajtót.
- Hát te?
Egy másodperccel ezelőtt még kételyeim voltak, hogy ez az öregember tényleg akkora mester-e mint állítják, de ekkor megéreztem azt a hatalmas mágikus erőt ami áradt belőle, így se szó se beszéd elvetettem a szokásos laza flegmaságomat, és így szóltam:
- A nevem Mateus. Mateus Grandus, és szeretnék csatlakozni a Dragon Fangbe! - mondtam meghajolva.
- Megint egy, mi? Na de miért akarsz csatlakozni?
- Mert azt hallottam van itt néhány igazán erős mágus, és szeretném követni a példájukat.
- Heh? Az erő... megint csak az erő. Nem úgy nézel ki mint aki túl nagyra becsül bárkit is saját magán kívül?
- Ez nem így van! Én igenis tisztelem a mágusokat, és nem vagyok holmi senkiházi aki cserbenhagyná a társait!
- Szép szavak, de én láttam már éjjeliőrt nappal meghalni.
- Hát mit akar tőlem? Nem vagyok nagy hős, hogy legyen mivel hencegjek, de azt tudom, hogy a társaimat sosem árulnám el! Sok minden vagyok, de áruló nem.
Xaundaras némán állt előttem egy darabig, majd így szólt:
- Az majd eldől úgyis idővel... Mágiád?
- Gealdor, főleg Tükör Mágia.
- Gyere utánam. - mondta minden reakció nélkül majd kilépett az edzőteremből.
Felkísért az irodájába ahol felemelt egy pecsétet amin a céh jele rajzolódott ki.
- Hova lesz? - tette fel a kérdést Xaundaras Mester.
- Ide! - mondtam, majd hátat fordítottam és félretoltam a hajam, szabadon hagyva a tarkómat.
- Ezzel most már te is a Céh tagja vagy. Mostantól bármit is teszel, az hatással lesz a Céh jóhírére. Viselkedj ennek megfelelően!
- Igen Mester!
Szer. Szept. 12, 2012 8:56 pm
