Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 29
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P
Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:
 | Tárgy: Sophy Walter kilépési és csatlakozási pályázata  Szomb. Jún. 18, 2011 12:47 pm | |
| Még egy könnycsepp Kilépési pályázat, illetve csatlakozás a Blackened Tears céhhez. Előzménye a Kihívó című kaland.
Boldogan ébredek, kisétálok az ajtómon, elmegyek a postaládámig. Fel se tűnik, hogy előttem áll egy kisfiú. Visszatotyognék. Éppen nyitom az ajtótót, mikor az az orromra csapódik.
- Josh nem szereti, ha semmibe veszik a jelenlétét. – Hallom magam mögül, míg a nózimat fájlalom.
- De vazze! Nem kéne az orromra csapni az ajtót! – Csapok a fejére az újságpapírral.
- Meg se kérdezed, miért jött Josh hozzád? – Néz rám a hatalmas vörös, unott szemeivel.
- Az lett volna a következő. Bejössz? Egy kakaó mellett megbeszélhetjük, hogy mit szeretnél, csak én még fáradt vagyok. – Ásítok hatalmasat. Ahogy elnézem, a kakaó szóra felcsillant a szeme, és kisgyerekhez híven ugrál közbe kiabálva.
- Csokilééééééé*-* Kérekkérekkéreeeek!!!*-* Te is kérsz Nyuffi-kun? – Néz a plüss nyuszijára, amiből kések, injekciós tűk lógnak, és össze vissza van szabdalva.
Bejövünk, majd az étkező mellé ül Josh, én pedig a konyhában sürgök-forgok, hogy friss kakaót csináljak. A széken ülve lóbálja a lábát, és dudorászik, közben én elkészülök, úgyhogy tálcán két hatalmas bögrét teszek az asztalra.
- Csokiiííílééé*-* - Veszi el a bögrét, és akkorát kortyol bele, hogy még bajsza is nő utána, én leülök egy másik székre, és figyelmesen követem mit csinál. Időközben feltűnik, hogy az öltözködése se valami egyszerű, a műszárnyak, a műfarok, és a nyuszi fülek is arra adnak okot, hogy gondoljak, hogy ő még alig múlt el tíz éves.
- Nos, akkor miért is kerestél fel? – Kérdezem tőle karba tett kézzel.
- Stella ~ Stella O.o? ~ nos… Josh Avril csapattársa volt, amíg nem ölted meg. ~ MI O.O?! ~ Őt nem érdekli, mi lett Avrillal, az viszont igen, hogy van egy felkérésük határidőre. És egyedül nem tudja megcsinálni. Amennyiben azt szeretnéd, hogy a testvéreidnek, vagy a klánodból bárkinek ne essen bántódása, jobb lesz, ha Josh partnere leszel.
- HE? – Tényleg meglepett ezzel ez a kisfiú. – Milyen felkérés?
- Apró bérgyilkosság, és elhozni a fejét. Vagyis ez lenne egyben, de Josh rég hallotta a feladatot, úgyhogy tessék. – Felém nyújtja a felkérés lapját, én pedig olvasni kezdem.
„Kedves mágusok, és főleg Illegális céhek tagjai.
Nagyon örülnék, ha eltennének nekem láb alól egy személyt, az mindegy, hogy hogyan. A határidő nyár 5. vasárnapja lenne. Addig hozzák el nekem a fejét.
További információkért hívják az alábbi számot: xxxxxxxx”
- Már hívta Avril. – már megitta a kakaóját, és nagy unalmasan támasztja a fejét az asztalon. – Megvan a cím is ahova le kell szállítani, azonban…. Avril sehol, egyedül pedig nem tudja Josh kinyírni… Nos, mit szólsz? Jajj… persze a pénzen 8:2 arányban osztozna Josh. – Mondja Josh, én pedig jól megfontolom az egészet.
- Mint bizonyára tudod, Fairy tail tag vagyok. – Gondolom észrevette korábban a tündért a nyakamon. – Nekem nem kéne öldökölnöm, legális céhhez méltó módon. Azonban, most tehetek egy kivételt. De vannak feltételeim, mégpedig legyen 7:3 az arány, és amint végzünk, nem ismerjük egymást. Te azt mondod majd, hogy egyedül csináltad végig, én pedig egyszerűen edzeni voltam. És így kvittek is leszünk. Megfelel? – Nézek rá, majd az utolsó kortyokat is lenyelem.
- De Josh Stella barátja akar lenniííííí >.<!!! - Kezd el hisztizni, mint valami gyerek.
- Huhh. Melyik céhhez tartozol?
- Blackened Tears.
- Még nem hallottam róla, de ha jól sejtem, akkor illegális céh akar lenni, igaz?
- Nem kicsit. Stella nem unatkozik a farkincás tündérek között? – Néz rám az asztalra feküdve, szemeit tágra nyitva. – Joshnak úgy tűnik, mintha Stella nagyonnagyonnagyoooon unatkozna, néha Avril is ilyen volt, olyankor jött Josh és felvidította. Repültek a gyenge újoncok kifelé az ablakon, muris volt hallgatni, ahogy odakinn puffannak, meg nyekkennek. Aztán persze azon nevetett a legjobban Avril, mikor Josht leszidták.
- És… Josh, nem akarsz te engem véletlen bántani, amiért megöltem Avrilt? – Olyan szürreális kép volt ez, ahogy az étkezőmben ilyenről beszélek, hogy az ellenség ennyire közel férkőzött hozzám.
- Nem. Avril akart annyira meghalni. Ha meg bántani akart volna Josh, akkor az ajtó nagyobbat csapódik az imént. De akkor, vállalod?
- Nem lesz más választásom, igaz? – Sóhajtok fel, ő pedig csak bólint.
Nos… így kezdődött…
Aztán… a terv kész volt, telefonon ismét beszéltünk a megbízóval, ő azt mondta, nem érdekli, hogyan csináljuk, és hányan kerülnek közben veszélybe, egyedül a végeredmény számít neki, viszont közölte, hogy előttünk már két csapat is próbálkozott, ám ők elestek. Testőrséget fogadott maga mellé a fickó, akire „vérdíjunk” van. Egyébként, kiderült a fickóról, hogy büntetett előéletű, ám az állam, és a Tanács nem mondott felette halálos ítéletet, hanem megkímélték, azonban a megbízónk még most is szenved a néhány évtizeddel ezelőtt elkövetett bűneitől, és mindenféleképp bosszút akar állni. Eddig szép és jó, még elmenne egy rendes felkérésnek is, azonban nem kevesebb kívánsága van a megbízónknak, minthogy ennek a gyilkosnak a fejét tálcán vigyük el neki, s ez tiltott lenne, legalábbis számomra.
Ebben az időben nem jártam be a Fairy tailbe, talán meg is feledkeztek rólam, ez az egész azonban azzal járt, hogy nem tudtam, mikor milyen felkérések érkeztek oda, s hogy ellenlábasunk akadhat közülük. De… ne rohanjunk előre, mindent szép sorjában.
Szerda, délután, vagy már este 7 óra, Josh-sal találkozok Oshibanában, egy kis fegyverbolt előtt, ami nincs messze a város peremétől.
- Na akkor, pontban nyolcra a villánál leszünk. Josh bejuttat titeket, és megkeresitek az áldozatot. Valószínű, hogy belefuttok a testőrségbe is, úgyhogy… - A boltos is kinn állt velünk, rá pillantott Josh, mire az egy gyönyörű tőrt ad nekem, vérelvezető csatornával, és hullámos pengével. A csodálatos fekete pengén végighúztam az ujjamat, abból pedig hirtelen, fájdalmat se érezve kisebb vércsepp buggyant elő.
- Csak önvédelemre, vagy kisebb merényletre, de tartsa csak meg. - Mondja a boltos bácsi. Ezt követően Josh adott néhány sötétebb ruhadarabot, hogy öltözzek benn át, ha nem akarom, hogy felismerjenek.
Egy fekete rövidnadrág, fekete-fehér kockás öv, valami combfix harisnya, egy csizma, nem épp a legkisebb sarokkal, felsőként pedig szinte csak egy a mellemet takaró, pánt nélküli top szolgált. Illetve még egy bőrkabát. És mindez, valahogy pont az én méretemben, de nem zavartattam magam, felöltöztem, s már kinn is voltam.
- Tökéletes lesz Stella! Fel se fognak ismerni… csak az a tündér. – Ekkor Josh fogta, és zsebéből egy fekete kendőt, vagy sálat húzott, aztán megmutatta, hogy van rajta egy fehér könnycseppforma. – Ez lenne a céhjele a Blackened Tearsnek, kösd a nyakadra!
- Okééé. – Körbetekertem a nyakamon és hátul meggörcsölöm.
- Viszont, most már induljatok! – Szólalt meg a boltos az órájára tekintve.
8 óra, Oshibana másik vége, Barton villa, a kert:
- Ki olyan idióta, hogy Labirintus közepére építsen házat? – Idegeskedek, miközben a sok sövény között rohangálunk Josh-sal, illetve ő egy ideje már lebegve követ, mert fáj a lába. Így most egy kicsivel magasabbnak látszik nálam is.
- Josh se tudja, de rövidíthet az úton. – Pislog rám, én nagyot sóhajtok, és belemegyek. – Lehet kicsit hangos lesz… De Josh megpróbálja olyan halkan csinálni, ahogy csak tudja. Force Push! – És akkora varázserő száguldott neki a sövényfalnak, hogy az menten kidőlt, a levelek meg mintha csak a por szállingózott volna lefele, úgy hullottak.
- Biztos észrevettek minket… >.< - Ugrálok át a növényzeten, míg társam csak átlebegi őket.
¼ 9
Elértük a villát, és egy ablak fal előtt osonunk el éppen, mindketten térden kúszva.
- Nem könnyebb lenne csak simán rájuk rontani? – Nézek hátra a mögöttem jövő, elvörösödött arcú fiúra, aztán leesik, hogy épp pucsítok neki, ráadásul egy olyan rövid nadrágban, ami felér egy bugyival.
- PERVERZ! – Nem akadt kezembe más, mint az ablakpárkányon ácsorgó virágcserép, így azt hajítottam Joshnak, de persze, amilyen ügyes elkerülte. – HOGYAZA! – Ráugrottam Joshra, és egy hatalmas barackot adtam a fejére, amitől le is esett a csuklyája.
Szemem sarkából feltűnt, mintha valami leesett volna a fenti erkélyről, s mint szinte egyből utána kiderült, igazam volt. Engem és Josht is indák ragadtak fel, amik a földből nőttek ki hirtelenjében.
- MI A...?! – a növények egyenesen az erkély elé emeltek minket, ott pedig állt két ismeretlen. Egy lány és egy fiú. Közben az indák egyre szorosabbra fonódtak körülöttünk.
- Kik vagytok? – Kiált ránk a lány, látszik, hogy fél az gyilkolástól, azonban a fiú arca meg se rebben, ő képes lenne megölni minket.
- Josh nem szereti, ha így bánnak vele… - A telekinézis mágiának hála, Josh egyre jobban szétfeszítette az indákat, amik még mindig szorongatták volna, majd azok végül rátekeredve, mint egy burkot képeztek körülötte. Egyik kezem szabadon maradt, és még sikeresen elértem vele a kulcscsomómat, azonban az egyetlen, amit meg tudtam fogni az Lynx volt.
- Lynx Kapuja, Tárulj! – A csillagszellem az erkélyen jelent meg, a támadóim háta mögött, s karmaival felsuhintva a lány hátába mély nyomot vájt. Egy kicsit megingott az indák feletti kontrollja, azonban társa nem hagyta annyiban, hogy bántani merjük. Azonnal kardokat idézett meg a levegőben, amik azonnal megindultak Lynx felé.
- Hopp! – Ugrik hátra, ám véletlen felkenődik az üvegfalra. Pár pillanatra rá a kardok követték ismét, és az ablakokat betörve az apró szilánkok sebezték meg Nailst.
Ezalatt az indák egyre jobban rám fonódtak, Josh pedig nem adott életjelet. Nails meg épp csak tudott mozogni.
- Nnnhhhnnnnnn… Hnn >< - Lynx meghallotta, hogy nyöszörgök, és egy hatalmas ugrással máris az indaburkon volt, Karmaival pedig szétcincálta azokat, illetve, a kardok is segítették, amik közben a fiú felől érkeztek. A Josh, aki benn volt egész aranyos, rémült fejet vágott, és azt suttogta: A sötétség ijesztő! Josh fél a sötétben.
- Úristen, és még Blackened tears tag. – Nézek rá unott tekintettel, aztán látom, hogy bekattan nála valami. Az indák körülötte csak úgy szétszakadnak, az enyémeket is eléri lassan, Nails visszatér a saját világába, mert sebezte őt is Josh, én pedig ezalatt nagyot huppanok az egyik bokorba. Feltekintek, s látom, ahogy a halványlilás árnyalatú mágikuspengék szabdalják az ellenfeleket. A lány ájultan zuhan le az erkélyről, akkorát puffan, hogy szerintem rögtön belehalt az esésbe, a fiút pedig Josh lassan töri meg fele.
Felállok, a lányhoz lépdelek, s látom a véres hátán egy foltban, ahol alig vannak sebek, és vérpacák, hogy tartozott is valamelyik céhhez. Nehezen vettem ki a jelet, ám az ismerős forma megrémített. Fairy tail tag… és a fiú is, aki saját testével most zúzott be egy eddig még ép ablakot.
- Ennyi volt… búcsút inthetek a Fairy tailnek, még az is meglehet, hogy nevet változtatok… - Rohanok a fal mellett egy bejáratot keresve. Végül találok is egyet, vele szemben pont a lépcsőt lelem, rohanok fel, ám a legutolsó szakasz felénél megállok.
A tetején áll valaki. Köpcös körvonalából ítélve nem mágus akar lenni, tehát arra következtetek, ő lesz az, akit ki kell végeznünk. Kissé elborult elmével idézem meg Lupust, és adom ki a parancsot, hogy ölje meg, majd hozza elém a fejét.
Meglepő módon, a férfi nem ellenkezik, minden bizonnyal beletörődött a sorsába, csak a remény miatt vette fel azt a két balfácán tündért, meg azért, hogy engem idegesítsen.
Végül a tetem mellett ácsorogva vártam meg, míg Josh is beér.
- Meghaltak?
- Yupp, Josh mind a kettőt kinyírta. Őt kell leszállítanotok?
- Igen. – a fejnélküli hullát otthagytuk a szoba közepén, mi pedig egyenesen a megbízóhoz mentünk. Ő már aludt, így egy kicsit morcos volt, hogy felkeltettük, de mikor meglátta a vérbefagyott fejet a tálcán, megnyugodott.
- Kiváló munka! Bíztam a Blackened Tearsben. – Mosolyog, és a pénztárcájából előhúzza a beígért jutalmat.
- Josh, szerinted… ha otthagyom a Fairy tailt, bevesznek a Blackened Tearsbe?
- Természetesen. Elvégre tökéletes gyilkos Stella. – Vigyorog rám, ahogy lebeg.
- Ezt a munkát, egyedül is simán meg tudtad volna oldani. – Mosolygok vissza.
- Josh nem tudta, hogy ilyen gyengéket akar felbérelni…
Így aztán… Josh-sal ellátogattam a Blackened Tears céhépületébe, ott is Enoch mester szobájába, hogy csatlakozzak
- Szegett szárnyú tündér… miért jött, s ki maga?
- Szeretne csatlakozni! – Vágja rá Josh egyből, ám őt leinti Enoch mester.
- Elárulta a céhét?
- Sophy.... Sophie Black vagyok, uram, két tagot öltünk meg a minap egy felkérés során. – Mondom neki. – Illetve magát Bartont is.
Aztán a mester bólint, nem kíván többet szólni hozzám. Ahogy kiléptem szobájának ajtaján, a nyakamról a tündér végleg eltűnt, megszűntem tündér lenni többé, és most már joggal viselem a Blackened Tears sálat. Később írtam egy levelet Makarovnak, amiben ez állt.
„ Üdvözletem,
Ne várjatok vissza, otthagytam a céhet. Elnézést, hogy olyan csúnya tetemeket hagytunk a minap.
Sophie Black, egykori Sophy Walter.”
Változások:
Sophy nevet változtatott, méghozzá új neve Sophie Black lett. Joshtól kapott neve: Stella.
Jelleme: Kíváncsi, ha megijed, akkor mindenféleképp támad, így nem jó ijesztgetni. Enoch mester utasításait mindenféleképp be akarja tartani, s bár bénaságának hála nem mindig úgy sikerül, mint ahogy szeretné, a végkifejlettel többnyire ugyanazt éri el. Még mindig nincs tisztában a világ legtöbb dolgával, így kérdez, s ilyenkor üt be a gikszer, mert Joshtól, aki természetesen mindennek, és mindenkinek új nevet ad.
Kinézet: A tündér eltűnt a nyakáról, helyében egy fekete sál van, aminek egyik végén egy hatalmas fehér könnycsepp díszeleg.
|
|
