Quasar - Csatlakozási/Kilépési pályázat

Végre eljött a nagy nap Quasar számára. A mai nappal elküzdöttek a vizsgák. Hősünk a többiekhez képest nem volt ideges, hamar úrrá lett rajta még előző este és most teljes nyugodtsággal vetette bele magát a tesztekbe. A délelőtti nap folyamán megírt jó pár kérdéssort. Az egyik szünetében eszébe jutott, mikor új szobába költözött. Épp az asztalánál ült és olvasott, mikor kopogtattak a szobája ajtaján.
- Bejöhet! – felelte és tovább folytatta az olvasást.
- Elnézést! Ön Quasar-san! – kérdezte a férfi. Egy alacsony köpcös pasas volt, akit még nem látott eddig az Akadémián hősünk.
- Igen és igen én lennék! – csukta be a könyvet és állt fel a székéről.
- Pakolja össze a ruháit és amint készen van, jöjjön velem! – utasította hősünket az idegen férfi - Addig, míg kész nem lesz, odakint megvárom! – azzal kiment a helyiségből a folyosóra. Quasar nem tudta megkérdezni miért kell összepakolnia, mert nem hagyott időt feltenni. Nem akart akadékoskodni, ezért nem ment ki megkérdezni. Gyorsan elkezdett kipakolni a szekrényből, fiókokból, s öt perc múlva már az összes cuccával lépett ki az ajtón.
- Akkor induljunk! –azzal elindult - Oh, elfelejtettem mondani, átrakták egy másik szobába, ezért kell költöznie! – végül csak elmondta, miért kellett kiköltözni a szobájából. Egy hosszú folyóson mentek végig, és befordultak jobbra, majd balra s végül ismét jobbra. Néhány lépéssel az utolsó kanyar után megálltak egy ajtónál.
- Ez lesz az új szobája! – mondta s benyitott a nyílászárón. A benti látvány megegyezett a többi átlagos szobáéval. Bent két ismerős férfi nézett rájuk meglepetten.
- Már megbocsásson, de mielőtt belépne illik kopogni! – háborgott a hosszú zöld hajú férfi, aki épp írt valamit.
- Elnézést! – kért bocsánatot a modortalanságáért. - Ő lesz az új szobatársuk! – mondta s azután ott hagyta Quasart az újdonsült szobatársaival. Hősünk meglepődött a hirtelen szobacserén és azon is, miképp olyan szobába került, hol két osztálytársa lakott.
- Ne csak ácsorogj az ajtóban, gyere be! – szólalt meg a másik férfi.
- Elnézést! – azzal bezárta az ajtót és az üres ágyhoz ment.
Később kiderült, hogy nem csak szobatársak, hanem egy csapatba is lettek beosztva.
Idő csak úgy röpült és elérkezett a gyakorlati vizsga, amire délutánra voltak beosztva. Egy rövid eligazítás után háromfős csapatba osztották Quasar-t. Igazából ez a csapatra osztás úgy nézet ki, hogy azok kerültek egy csapatba, akik az elmúlt hetekben együtt dolgoztak. Az egyik nyílt edzőpálya volt kijelölve, hol a gyakorlati vizsgát kellett letenniük. Hősünk és csapatársai nem tudták mi lesz a vizsga tárgya, azonban a „gyakorlati” szó, ami a vizsga szó előtt állt leszűkítette a lehetőséget. Adrew-nak volt ismerősei a Rúnalovagok között, így megérdeklődte milyen vizsga elé néznék. Sajnálatára azonban egyikőjük sem tudott kielégítő választ adni neki. Mindenkinek más és más feladatokat kellett végrehajtaniuk ahhoz, hogy hivatalosan is a Mágustanács tagjai lehessenek.
- Ide mindenki! – kiáltotta az egyik férfi nem messze onnan, hol állt hősünk és barátai. A hatalmas pálya körül emberek álltak. Tanárok, Rúnalovagok és még sok olyan ember, kiket Quasar még nem látott addig. - A vizsgafeladatotok az lesz, hogy győzzétek le azt az embert! – mutatott oldalra egy negyven körüli kidolgozott izmokkal rendelkező férfira - Ám ha nem sikerül végrehajtanotok megbuktok, vagy nem veszitek figyelembe a csapattársaitok jelenlétét és hősködőtök, akkor is megbuktok.
~ Szóval csapatmunka kell, és azt fogják figyelni mennyire megy az összedolgozás.
- Készüljetek fel, mert nem fog kesztyűs kézzel bánni veletek. Teljes erőből fog támadni titeket és nektek is így kell cselekednetek vagy különben hamar vége lesz a vizsgának! Azonban ne féljetek, nem fog megölni titeket, legfeljebb egy jó darabig fogjátok nyomni a kórházi ágyat! – mosolyodott el a mondandója végén - Most pedig kezdődjék a vizsga! – azzal elugrott és egyenesen a pálya szélén landolt.
- Na, felkészültetek ifjoncok? – egy felettébb kísérteties vigyor kíséretében kérdezte meg. Meg sem várta, hogy válaszolhassanak a kérdésére vagy egyáltalán mondjanak valamit, támadásba lendült. Első látásra nem tűnt olyan gyorsnak, mint amilyen volt. Ha ez nem lett volna elég, támadásai nagyon precízek voltak.
~ Biztosan rengeteg időt fordított a gyakorlásra mire ilyenek lettek. A csapat egyik tajga sem védte ki a feléjük tartó csapásokat, igyekeztek elkerülni azokat. A küzdelem első fele olyannak tűnt a küzdőtér szélén állóknak, mintha egy tánc előadáson lennének. A három diák hatékonyan alkalmazta azt a tudást, mit az óráikon megtanultak. Egy hullám hosszan voltak mindhárman, azért kerülgették a csapást elsősorban, hogy a testük hozzászokjon az ellenfelük sebességéhez. Amint már meg szokták a sebességét, elkezdtek támadni. Nem adtak bele mindent, még akkor is csak az ellenfelük reflexeit tesztelték. Ugyanazt a stratégiát használták, mint a gyakorlatokon. Adrew és Tairon támadót legtöbbször, ez azért volt, mert ők ketten rendelkeztek a legtöbb harci tapasztalattal a csapatból. Valójában nem így volt, Quasar-nak is volt annyi tapasztalata, ha nem több, azonban neki meg kelletett játszania magát. Hősünk és csapatának ellenfele, egyre jobban támadott, aminek az lett a vége, hogy már nem minden támadást tudtak kikerülni. Quasar is már nem egyet kapott be, épp a földről állt fel, miután kapott egy erőteljes ütést az arcára. Szerencséje volt, miszerint azzal a kezével ütött ellenfele, mi nem volt kővel burkolva. Amint felállt bal karját is átalakította és felvette a Tűz Szellemének egyik végtagjának alakját. A legközelebbi támadás elöl kitért úgy, hogy a Fekete Démon karjával eltolta a kősziklával borított kart s a bal karjával mellkason ütötte. Quasar tisztában volt a korlátaival, azzal, amit kitalált magának, ennél fogva, akkor támadott, mikor azt látta volt esélye sérülést okozni ellenfelének. Máskülönben néhány lépéstávolságot tartott a harcoló felektől, hogy ne hátráltassa őket. Máskor akkor, amikor megpróbált lehetőséget nyitni valamelyik társának, hogy tiszta találatot vigyen be az idősebb férfinak. Ezért is volt az, miszerint Quasar rosszabb állapotban, mint a másik kettő, még akkor is, ha ők többször csaptak össze az ellenféllel.
~ Muszáj odafigyelnem nehogy lebuktassam magam! ~ figyelmeztette magát hősünk ~ Nehéz, nem könnyű megzaboláznom az ösztöneimet és odafigyelnem a reflexeimre! Quasar időközben bekapott egy ütést a gyomorszájára. Meggörnyedt és levegő után kapkodott. Hősünk erőt vett magán és annak ellenére, hogy légszomja nem csillapodott elkapta hátulról ellenfelét. Szorosan ráfogott, hogy véletlenül sem szabaduljon ki a szorításából. Hiába vergődött a férfi, nem tudott szabadulni. A másik két férfi tekintete, ahogy találkozót Quasar-al egyből tudták mit kell csinálniuk. Támadni és támadni, addig, amíg nem képes mozogni. Adrew az ellenfélhez hasonlóan elemi Mágiában volt jártas, így mindkét karját befedte kődarabokkal és úgy ütötte a mozgásban korlátozott férfit. Húzták az időt, hogy Tairon felkészüljön, és egy csapásra befejezze a harcot. Mikor elkészült bólintót és azon nyomban eltávolodtak a célponttól. A fénytámadás hatalmas erejű volt, Quasar és Andrew hiába távolodott el még így is elkapta a támadás.
Ahogy elült a por a vizsgának vége lett, újra visszatért az a fickó, ki elmagyarázta a feladatot és befejezettnek nyilvánította a vizsgát. Ellenfelük közben előbukkant a sziklaburok mögül s lesétált a pályáról. Hősünk és társait elkísérték a gyengélkedőre, hol ellátták a sérüléseiket és másnapig ott tartották őket. Négy nappal később tért vissza Quasar a gyakorlati vizsga helyszínére. Négy nap kelletett mire az őszes vizsga lement és kiértékelték az eredményeket. Legalább ötvenen, ha nem többen voltak hősünkön kívül ott. Rendezett sorokban álltak s hallgatták az Akadémia vezetőjének beszédét.
- Diákok örömmel adom a tudtotokra, hogy mindannyian sikerrel vettétek a vizsgákat és feladatokat, miket elétek állítottunk! – mindenki ujjongott a tömegben. Hamar újra csend lett és tovább folytatta. Mindenféle dologról beszélt, értékelte az eddigi teljesítményt, a vizsgát.
- A tanárok és a vizsgafelügyelők figyelembe vették a kérelmeiteket és a teljesítményeteket, amit a vizsgákon és az órákon mutattatok. Ez alapján lett eldöntve, ki melyik egységbe kerül a három osztaga közül: a Rendfenntartó Egység, a Hírszerző Egység, a Büntetés Végrehajtó és Letartóztató Egység valamint Mágia Kutató és Fejlesztő Iroda. Ti úgy döntöttetek, hogy a Rendfenntartó Egységhez akartok csatlakozni… - beszélt és beszélt, majdnem egy óra elteltével befejezte.
- Most pedig átadom a szót a Rendfenntartó Egység Helyettes vezetőjének Belios-nak!
- Köszönöm Igazgató Úr. Először én is gratulálni szeretnék a sikeres vizsgához! – gratulált ö is - Azzal, hogy sikerrel vettétek a vizsgáitokat, egy új világ nyílt meg számotokra. Egy olyan világ, ami sokkal nehezebb, mint a régi. Most már hivatalosan is az Újraszervezett Mágustanácshoz tartoztok, így hatalmas felelősség fogja nyomni a vállaitokat. A ti feladatotok lesz rendet teremteni a zűrzavarban, betartatni a törvényeket és szabályokat. Ti fogtok küzdeni a gonosszal, ki meg akarja semmisíteni azt a rendszert, amire most felesküdtetek. Legyetek elhivatottak, erősek. Szívetek mindig maradjon tiszta, hogy az elméteket, ne engedjétek, hogy bármi elködösítse. Legyetek határozottak és erősek a törvényszegőkkel szemben. És a legfontosabb, soha… de soha ne éljetek vissza az erőtökkel, a hatalmatokkal.
- Még egyszer gratulálok nektek! A mai nap folyamán értesíteni fognak titeket, hogy hova és melyik szakaszba lesztek kihelyezve. Végezzétek úgy a munkátokat, hogy büszkék legyetek rá! Ennyit szerettem volna mondani. Sokan fellélegeztek a tömegben, miszerint vége van, ám tévedtek ég legalább egy óráig tartott, mire mindenki elmondta, amit szeretett volna.