Takeshi Gakuro - Kilépési pályázat

Az engedélyt megkaptam Natsutól!

A tájon csend honol. A nap még nem tűnt el az égről, de elég sötét volt. A szél úgy fújt mintha kötelező lett volna neki. Egyszer csak az egyik fa mögül előlépett egy feketehajú férfi, akinek a ruhájából csöpög a vér.

Na, de héló! >.> Azért ennyire nem kell előre szaladni! Kezdjük szépen az elejénél!

Mind mindig most is az ágyamban heverésztem és imádkoztam, hogy ne kelljen sehova se mennem, mert olyan fáradt voltam, hogy csak, na. Mondjuk, nem szabadna itt rinyálnom! Aki éjszaka nagyember az nappal is legyen az! Tartja a mondás, de azért ez a buli egy kicsit ütős volt. Szó szerint! Az egyik kigyúrt állat leütött, azért mert véletlen az ő lábára esett az a fránya pohár… Komolyan mondom az emberek egyre hülyébbek. Itt csak én okosodom! Na, mindegy hagyjuk ezt a buli témát, mert még a szőr is feláll tőle a hátamon. A szemeim véglegesen nyitva maradtak. Mint mindig most is nagy csattanással értem földet ugyanis az a nyamvadt takaró a lábaim köré tekeredett és én ezt csak a földön fetrengve vettem észre. Nagy nehezen kikászálódtam és elindultam a jól megszokott reggeli kávéért. Nagyon meglepett, hogy az oda úton nem estem el meg semmi. Ez azt jelentette, hogy valami történni fog a közel jövőben. Csak akkor szokott ez lenni. Mindig akkor voltam ilyen ügyes mikor valami nagydolog szokott velem történni. Na, de mindegy majd kiderül, hogy mi az a bizonyos dolog. Most nem fogom arra pazarolni az én intelligenciámat, hogy ilyen hülyeségeket találgassak. Amint lefőtt a kávé kitöltöttem, beízesítettem majd gyorsan megittam és indultam felöltözni. Ami meglepett, hogy ekkor sem sérültem meg. Na, mindegy lehet, hogy sikerült kilábalnom a bénaságból. Amint elértem a szekrényhez a tenyerem elkezdett izzadni, a térdeim pedig remegtek. Attól féltem, hogy a nagy ruhakupac, ami a szekrényemben van, nehogy rám dőljön. Remegő kézzel nyitottam ki a szekrényajtót és a szemeimet behunytam majd vártam a ruhalavinát, de hiába. Most tökéletesen a helyén maradt pont, úgy ahogy kell! Amint felöltöztem az ajtó felé vettem az irányt. Amint kiléptem az ajtómon az egyik klántársammal találtam szembe magamat, aki egy levelet adott át valami küldetésről. Mondanom se kell, hogy mennyire örültem neki. Mondjuk nem baj, mert ma szerencsés napom van, így bármilyen küldetést tudok teljesíteni! Nagy léptekkel indultam az említett erdő felé, ami tulajdonképpen itt van a szomszédba így nem értem, hogy miért pont engem kellett megtalálni vele, de se baj! Megcsinálom, felnyalom a lóvét és hepi end!
Megérkeztem, és amit ott láttam nagyon meglepett. Egy kis kunyhó volt az erdő kellős közepén, de éreztem, hogy nem lenne jó vége, ha odamennék ezért fordultam volna vissza, amikor előttem termett egy elég érdekes fazon. Megnéztem a plakátot és elképedve láttam, hogy a kinézet leírás pont passzol. A férfi kikapta a kezemből a plakátot és egy egyszerű tűzmágiával szétégette majd gyomron vágott és előkapott egy kiskést. Mondanom se kell, hogy mennyire örültem ennek az ütésnek. Levegőt akadozva tudtam csak venni. Most már bánom, hogy nem hoztam magammal a kardomat, mert ez így egy kicsit necces lesz, de nem érdekel akkor is kicsinálom már azért is, mert elégette az a faja kis plakátot! Tudtam, hogy tűz mágus ezért nem szabad tüzet csinálnom, mert az ellenem fordíthatta volna. Ő viszont nem tudta, hogy milyen mágus vagyok és ez így előny, mivel ha tüzet csinál, én tudom őt megszívatni. Szurkálva nekem rontott én, pedig amik elől ki tudtam térni kitértem. Sajnos nem voltam elég gyors ezért pár vágása sikeresen betalált. Éreztem, hogy a hideg acél a húsomba hatol és azt is éreztem, ahogy kirántotta. A vérem csak úgy folyt a sebeiből és éreztem, hogy rohamosan gyengülök, ami azt jelentette, hogy iszonyat gyorsasággal kell végeznem a csávóval, ha még el, akarom látni a sebeimet. Tudtam, hogy most már nem titkolhatom előle, hogy miféle mágiát is használok. Nem érdekel, ha a tüzet ellenem fordítja meg kell próbálnom kinyírni, mert ha nem teszem, akkor ő öl meg engem.
-Fire Magic- mondtam olyan halkan amennyire csak tudtam és egy kört alkottam ellenfelem körül. Tudtam, hogy hárítani fogja, de arra elég volt, hogy szerezzek magamnak egy kis szünetet. Az ellenfelem, mint gondoltam a saját tüzemet használta fel ellenem, de nem jött ki a gyűrűből és ez nekem kedvezett. Az volt e tervem, hogy elterelem valahogyan a figyelmét és felülről lecsapok egy szép kis tűz lasztival. Mintha gondolatolvasó lett volna tudta, hogy felülről támadok. Na, nem baj az a lényeg, hogy a kést nagy nehezen sikerül megszereznek tőle. Igaz, hogy egy kicsit morbid módon, de sikerült. Csórikámnak teljesen szétégett a bal keze. Mondjuk ez nekem csak előny ugyanis így még lassabb lesz. Jól következtettem. A keze nagyon lelassította. Mondjuk, nem csodálom, hiszen elég szépen leégettem neki, de még így is képes volt tartani az iramot! Miután meguntam a fogócskát ráküldtem pár tűz lasztit és nekirontottam. A késem egyenesen a tüdejébe hatolt. A szájából vért tört fel majd térdre rogyott.
-Igazak a pletykák. Tényleg jó harcos vagy bátyám.- mondta majd láttam, hogy a fekete szempárban valami kihunyt. A lelke elhagyta eme testet. Az utolsó szó visszhangzott a fülemben. Kétségbeesetten kezdtem rángatni a testét és szólítgattam, de semmi. Gyilkos lettem. Egy olyan gyilkos, aki a saját öccsét ölte meg. Miután nagyjából sikerült feldolgoznom azt a tényt, hogy megöltem iszonyatosan ideges lettem. Felpattantam és felgyújtottam az erdőt és visszaindultam a klán házba. Attól a perctől kezdve nem voltam a régi. Amerre jártam valamit mindig felgyújtottam. Megérkeztem a klán házba. Egyetlen ismerősöm se kérdezte meg, hogy mi van velem és, hogy miért vérzek. Annyira dühös voltam magamra meg az öcsémre, hogy ilyen meggondolatlan volt, hogy a jutalmat lesz*rtam jó magasról. Nem kell nekem pénz, azért mert megöltem a saját öcsémet. A pulthoz siettem kértem egy ceruzát és egy papírt majd elkezdtem írni.

Kedves klán mester és klántársaim!
Mostantól ne keressetek, ugyanis elhagyom a klánt és mindent, ami vele kapcsolatos. A küldetésért járó jutalmat osszátok el vagy valami, mert nekem nem kell. Vigyázzatok magatokra.

Üdvözlettel,
Takeshi

Miután befejeztem a levelet otthagytam a pulton és elindultam ki a nagyvilágba....