Az első csók

Rájöttem, szeretek Liliana közelében lenni. Főleg a bébicsőszködéses esemény után, miután ismét lejöttem, észrevettem hogy ragyog. A tekintete, a mosolya, mindene. Ja igen, ismét a Sompolygó Macskában tengetem a napomat. Talán a hangulat, talán Liliana, talán a jó sör miatt. Nos, inkább azért hogy láthassam Liliánát. Van valami megfoghatatlan a személyiségében, ami vonz. Néha cinikus ugyan, meg levert néha, de ha elemében van egyszerűen elkápráztat. Sürög-forog, mindenkihez intéz egy mosolyt, csak úgy mint Cynthia. Egy hátránya van ugyan a dolognak: megint elfelejtette kihozni a tőle rendelt sörömet. Párszor intettem is neki, integettem, kapálóztam, de semmi. Figyelmen kívül hagyott. Majd egy-két óra múlva hirtelen észrevett, és rámeresztve a tekintetét elindult gyors léptekben felém. Megállt előttem, majd fülig érő vigyorral rákezdett:
- Nocsak, nocsak, az én kis személyes dajkám
- Nocsak, nocsak, a lusta pincérnő akinek már lassan két órája integetek hogy hozza ki a sörömet
- Nem kell ilyen harapósnak lenni. Megint telt ház van, láthatod
- Valóban. De a sör az sör
- Nem tudnál esetleg még egy kicsit várni? Megint csak ketten vagyunk itt Cyntiával, és ma van a fogadó alapításának tizedik éve
- És ezért az ember elvárja ha már tíz évig áll fent egy hely csak profik legyenek benne...
- Célzol valamire?
- Semmi. Rendben, várok
Liliana egy ferde tekintetet vetett rám, majd visszatért a vendégeihez. Megöl lassan az unalom. Lehetséges hogy inkább ma egy másik helyre kellene mennem, ahol BIZTOS hogy kapok valamit torokszárazság ellen. Igen, ez egy jó ötlet. Hátratoltam a székem, majd megigazítva a kalapomat elindultam kifele az ajtón. Valószínűleg Liliana észrevette hogy indulni készülök, ugyanis megragadta a vállam és megszólalt:
- Máris menni akarsz?
- Nem, beszélgetni készültem az ajtóval
- És értelmes társalgó félre akadtál?
- Igen. Azt monda hogy óránként minimum harminc fő megy ki rajta a lassú kiszolgálás miatt. Várj...suttog valamit... harmincegy
- Cöh. Értem a célzást. Nem hittem volna hogy türelmetlen gyerekek is járnak ide, akik nem képesek várni ameddig valaki nem figyel rájuk
- Egy gyerek is megunja ha valamire három órát kell várnia
- Majd kiengesztellek valamivel, oké? Mondjuk cukorka?
- Beérem egy puszival is, mint minden gyerek
- Puszival, mi~?
- Azzal
- Nos... ezt nincs jogom visszautasítani. Nos, hová kéri a fiatal úr~?
- A fiatal úr úgy döntött hogy a szájára kéri a puszit
- Ravasz...ravasz... rendben, hajolj közelebb
Közelebb hajoltam, és Liliana is. Belemarkolt a ruhámba, majd közelebb húzott. Megfigyeltem az arcát: teljesen vörös. Fültől-orcáig vörös. Hirtelen az ajkaink alig voltak egymástól csak pár centi távolságra. Behunyta a szemét, majd közelebb húzott, és megcsókolt. Az ajkai puhák voltak, és selymesek, akár a fű egy dús mezőn. Majd eleresztette az ajkaimat, és végig simított az arcomon. Zsongtak bennem az érzések: boldogság, meglepődés, és számomra egy máig ismeretlen fogalom, a szerelem. Végül kacsintott egyet, és visszatért a felszolgáláshoz, de hallottam ahogy még suttogja magában azt hogy:
- Az első csókom...