Quasar - Orochi

Név:

1. Nahato
   
2. Ithil
   
3. Vorg  
   
4. Ragon
   
5. Arum
   
6. Nahm
   
7. Nahas
   
8. Asura

Faj: Kígyó
Nem: Hím
Jellem: Még nincs nekik
Állapot: Tojás
Kép

Történet:
Az ebédlőben ülten, s az ebédemet fogyasztottam. Hallgattam a többi Akadémiai tanulót, kik szintúgy a hasukat jöttek megtömni. Meglepődtem az étel miatt, egész másra számítottam. Azt hittem sokkal rosszabb lesz, valami ehetetlenre számítottam, ennek ellenére a legtöbb étel, amit kaptunk elnyerte a tetszésem. Most is egy olyan étel volt előttem a tányéron. Valamiféle hús volt zöldséges körettel. Fogalmam sem volt mi lehetett mikor még élt, ám ez most cseppet sem zavart. Izgatott voltam egy kicsit, mivel holnap terepgyakorlatra megyünk a városba. Gyakorolni fogjuk a rendfenntartó feladatokat. Nem egy osztálytársam szintúgy izgatott volt, néhányuk már annyira, hogy alig bírják kivárni a holnapot. Ez az izgatottság meg is látszott a délutáni edzésen. Alig bírtak odafigyelni az Oktatókra, habár a feladatokat elég nagy erőbedobással végezték el. Az edzés végére nem egy emberben csökkent a déli lelkesedés, a fáradság elvette a kedvüket. Úgy éreztem magam, mint mikor a Katonai Akadémiára jártam, akkor volt bennem hasonló érzelmek…
Másnap reggel csoportokra osztva indultunk el a városban. Különböző körzeteket kaptunk és ott kellett járőröznünk. Lényegében ugyanazt kellett csinálnunk, mint a Rendfenntartó Egységnek, annyi kivétellel, hogy ha valamilyen szabálytalanságba botlunk, Telepatikusan értesíteni kellet az Oktatónkat. Ismertetni kellet a tartózkodási helyünket és azt miszerint milyen szabálysértésbe botlottuk, ezt követően küldenek egy embert az előbb említett Egységből, ki elintézi a többi dolgot, nekünk addig csak ott kell tartanunk.
Az igyekezetem nem volt hiábavaló, az Oktatók hamar meglátták azt, miszerint tudásban és képességekben messze a többi kezdő fölött állok, így áthelyeztek. Osztályt ugrottam és nem is egyet. Egy olyan osztályba kerültem, hol már az emberek a képzésük vége felé jártak. Nem volt könnyű ezt elérni, fizikai és mágikus képességeim már megvoltak, ám az elméleti nem. Hogy ezt megszerezzem, éjszakákig fenn voltam s memorizáltam a különféle törvényeket, szabályokat és hasonló dolgokat. A Tanács által használt Mágiák közül is elsajátítottam egyet, a Telepatikus Átvitelt, minek a használatával lehetségessé válik számomra telepatikus úton, csupán a gondolataimmal kapcsolatot teremteni egy másik személlyel, aki szintén képes használni a Mágiát. Jól tettem azt, hogy megtanultam, mert most jól fog jönni, meg enélkül nem biztos, hogy ebbe az osztályba kerültem volna, hol most vagyok.
A négyfős csapatunk, hogy még hatékonyabb legyen szétváltunk, s egyenként folytattuk a járőrözést a körzetünkben. Órák teltek el, s szint semmilyen szabályszegésbe sem botlottam. Egy alkalom volt, mikor láttam valamit az egyik sikátorban. Néhány gyanús alakra lettem figyelmes, kik két épület között várakoztak. Megálltam ne messze tőlük és én is várakozni kezdtem. Figyeltem őket egész addig, míg két másik alak nem ment oda hozzájuk. Ekkor kicsikét beljebb mentek és a frissen érkezők elővettek valamit a táskájukból. Éppen csak sikerült látnom a dolog egy részét, azonban ez a röpke pillanat is elég volt ahhoz, hogy megállapítsam micsoda lehet az. Valami mágikus eszköz, mi nem épp legális lehet, mert ha az lenne, nem egy sikátorban árulnánk, miközben árgus szemekkel figyelik a környéket. Ezt azon nyomban jelentettem az Oktatónak, ki rögtön intézkedett. Elég gyorsan ideértek a Rendfenntartó Egység emberei, mert még az üzletkötés vége előtt letartóztatták őket. Ahogy elvitték, mentem is tovább és alig egy fél óra elteltével ismét felkeltették a figyelmem. Egy olyan részen jártam, ami valamivel távolabb van a tömegtől, mikor megakadt a szemem egy áruson és a kocsiján. Épp egy méretes, furcsa mintázattal rendelkező tojást akart eladni, kevés sikerrel. Minden nézelődőnek felkínálta, ki megállt nála vagy elhaladt előtte. Levettem az egyenruhám felső részét és úgy mentem közelebb. Egyszerű bámészkodónak tettettem magam. Volt ott minden, a ruhaanyagoktól kezdve, ékszereken át különböző használati tárgyakig és furcsa eszközökig. A tekintetem egyből megakadt egy Mágikus Pisztolyon.
- Oh, látom remek az ízlése!  – lépett mellém a kocsi tulajdonosa – Ez a pisztoly egy remekmű, egy híres külföldi mesterember készítette! – mondta nyájasan.
- Mennyibe kerül?  – kérdeztem rá az árára.
- Hát ahhoz képest, hogy ki készítette mondhatni olcsó, mindössze csak Negyvenezer Gyémánt.
- Negyvenezer! – kiáltottam fel – Még hogy olcsó, fele ennyiért is megvehetem máshol! – akadtam ki egy kicsit, azon, hogy milyen pofátlanul akar átvágni.
- Lehet, de azok átalagos darabok, átlagos emberek által készítve, míg ezt nem egy átlagos fegyverkészítő munkája. Mint azt előbb mondtam, ezt egy híres mester készített külföldön. – ismételte meg a nemrég elhangzottakat. Próbált meggyőzni ezzel a „híres külföldi” készítővel.
- Hagyjuk, és inkább mondja, mi az a tojás a kezében amúgy? – tereltem el a témát arról a vérlázítóan drága mágikus fegyverről, és a hona alatt szorongató tojásról kezdtem faggatni.
- Hogy ez? Ez kérem egy Gyémánt Gyík tojása! – mondta büszkén. – Egy mágikus bestia tojása, állítólag a felnőtt példányok még Mágiát is képesek használni.
- Gyémánt Gyík… még nem hallottam ilyen állatról! Nem emlékszek, hogy olvastam volna ilyen nevű állatról Fiore-ban.
- Persze, hogy nem hallott, mert ez egy nagyon ritka állat, amely nem itt él. Egy messzi-messzi országban, amit Astaram… nem Asartaram… nem is As...
- Asarakam-ra gondol netalántán! – szakítottam félbe.
- Igen Asarakam. Talán ismeri az országot? – kérdezte kicsit idegesen.
- Nem igazán, csak olvastam ezt a nevet egy térképen. – válaszoltam. Meglepődtem, hogy épp az országomat mondta. Ezzel lebuktatta magát, mert a szülőföldemen nem él, s élt ilyen nevű állat.
- Igazából az a pisztoly is onnan származik, ott készült! – egészítette ki a fegyver történetét.
- És ennek mennyi az árra? – kérdeztem rá félve, miközben a kezeimbe vettem.
- Mivel egy ritkaság, ez az utolsó darab, úgyhogy Ötszázezer! – simogatta meg az időközben visszavett állítólagos Gyémánt Gyík tojást. Már meg sem lepődtem az árán, a pisztoly után már számítottam rá, hogy nem lesz olcsó. Odaléptem a fegyverhez és a kezembe vettem. Méregetni kezdtem, alaposan megvizsgáltam és felfedeztem rajta ismerős mintázatot.
~ Most hogy jobban megnézem, nagyon ismerősnek tűnik a fegyver mintázata. Mintha már láttam volna? ~ felidéztem az emlékeimet és elkezdtem kutatni köztük ~ Meg is van, egy raktárban láttam még otthon, amiben különféle fegyvereket tárolnak. Nem is egy fajta fegyveren volt ez a minta. Szóval ebben igazat mondott abban, hogy honnét származik. Elérkezetnek láttam az időt, miszerint felfedjem magam. - Rossz hírim vannak Uram! – vettem fel az egyenruhám felső részét. – A Büntetőtörvénykönyv hatodik cikkelyének tizenhatodik paragrafusa szerint bűncselekménynek számít veszélyeztetett bestiák orrvadászata, fogvatartása, értékesítése! – idéztem a Büntetőtörvénykönyvből – Le van taroztatva! – meglepetten bámult rám.
- Miről beszél? – kérdezte értetlenül. Kellett egy perc mire kapcsolt. – Kérem ne! Ne küldjön börtönbe, nem akartam semmi rosszat tenni! Ha börtönbe kerülök, akkor a családom éhen fog halni! – próbált a lelkemre hatni, nem sok sikerrel. Annyira átlátszó volt amit mond, még, hogy éhen hall a családja, csak magár akarta menteni. – Kérem! Kérem! – már előttem térden állva könyörgött.
~ Na, most mit tegyek? Szóljak az Oktatónak, hogy tartoztassák le vagy engedjem, hogy elmenjen. Ha letartoztatják, akkor lefoglalják a portékáit is… Nagy dilemma előtt álltam, mert a tojás az nagyon érdekelt. Nem tudtam milyen állatnak a kicsinye növekszik benne, ám ennek ellenére akkor magamnak. Mikor megérintettem a tojást furcsa, eddig még ismeretlen érzés futott végig a testemen és hirtelen azt éreztem, nem hagyhatom, hogy másé legyen. Hosszas gondolkodás után döntésre jutottam.
- Egyetlen megoldás van, hogy megússza a börtönt! – türelmetlenül várta mit akarok mondani - Akkor nem kell börtönbe menni-e, ha ez nem egy Mágikus Bestia tojása, hanem egy egyszerű állaté. Ha annak vallja, akkor megúszhatja a büntetést! Ez volt az egyetlen esélye arra, hogy szabadon maradhasson.
- De…
- Nincs de! Börtönbe akar menni vagy sem? – adtam a tudtára miszerint nincs más lehetősége. Percek teltek el mire döntést hozott.
- Rendben. Ez egy egyszerű állat tojása és nem egy Mágikus Fenevadé! – egyezett bele. Folytathattam a tervem a tojás megszerzésére.
- Még valami! Megvenném a Mágikus Pisztolyt, de nem annyiért, amit mondott, adok érte Huszonötezer Gyémántot. Szerintem jó ár egy olyan embernek, aki majdnem börtönbe került! – kicsit megnyomtam a börtön szót ösztönzés kép. Nagyon nem tetszett neki, amit mondtam, nem akarta ilyen olcsón adni, azt remélhette, valakit átverhet vele s drágán rásózhatja egy gyanútlan vevőre. – És ha már ilyen rendes, adhatna valami ajándékot mellé… mondjuk azt a tojást! – fűztem még hozzá. Na, itt szakadt el a cérna nála, feje elvörösödött a dühtől és beszédre nyitotta volna a száját, ám én gyorsabb voltam.
- Ne akarja azt, hogy átkutassam a kocsiját, mert fogadni mernék, még találnék olyan dolgokat, amikkel más törvényeket is megsért! A lényegre tapintottam, mert szavam hallatán hátrahőkölt és kiült az arcára a félelem.
- Jól van, jól van… az öné lehet! A nemrég említett összeget leraktam a kocsira, mit azon nyomban a zsebébe rakta. A Mágikus Pisztoly dobozát lecsukta, majd az egyik kezembe nyomta, míg a másikba a tojást.
- Öröm volt önnel üzletelni! – mondtam mosolyogva és odahagytam az árust.

(Az átörökített Mágikus Pisztolynak a megszerzését itt játszanám ki.)