HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!   Hétf. Dec. 19, 2011 8:56 pm

Tabu és Tango a két hős, akik nem restek önmaguk bőrét kockáztatni, hogy barátaikat kimentsék a halál torkából is. Vagy már gyomrából?
Egyre nagyobb gránittömbök hullanak alá, egyre sűrűbben. Az idő sürget, de a párosból több erőt kivettek Jimmy öklei, mint arra számított volna. Menekültök, de pontosan nem tudjátok merre, mert ez az egész hely egy eszelős labirintus. Már állni sincs erőtök, mikor egy lakóházméretű gránittömb eldönti, hogy itt rövidre zárja a kalandotokat. Már a tömb szagát is érzitek, hiszen szint súrolja már az orcátokat, mikor egy ismerős villanás vakít el titeket.
Érzékeitek még tompák, viszont az rögtön feltűnik, hogy egy nyugodt helyen vagytok. A nyugalom hamar megszakad, mikor kinyitjátok a szemeiteket, hiszen azzal a pengés lénnyel néztek farkasszemet, amivé Den alakulgatott át. Persze a vicsorgó szörnyeteg mély álomban van egy tartályon belül.
- Nem sokon múlt, de kihoztam önöket! – pillanatokon belül egy vetítőgép sercen fel, s megjelenik a már jól ismert doki. – A céh elpusztult, ha jól észleltem, hála egy őrültnek. És a kísérletem is elkészült! – hirtelen lerántja a fehér leplet a műtőasztalon heverő testről.
Az eddig rejtegetett test tökéletes másolata Dennek.
- Mivel az úriembertől kaptam egy mintát az alábbi szörnyetegből, ezért készítettem neki egy új testet. Amint látom jól tettem, hiszen a jelenlegi súlyosan tönkrement.
Oh, Den, hogy te mekkora egy mázlista vagy! A totálkáros tested helyett kapsz egy vadonatújat, ami tökéletes másolata a megszokottnak. A doki bevisz a rögtönzött műtűjébe, elaltat, s egy mágiával megspékelt műtűt keretein belül a tudatodat áthelyezi régiúj lakhelyére. Az új tested nyomát se viseli a beavatkozásnak, sőt talán mintha erősebb lenne, mint a korábbi volt. Den problémája Virgot leszámítva maradéktalanul megoldódott.
A doki ezt követően egy villanás keretein belül fel teleportál titeket a léghajótokra, ahol aztán a csajszikat orvosi ellátásban kell részesíteni. Tabu és Tango aránylag még meg is úszták a kalandot, de Lea… Nos, ő hosszú hónapok elé néz, amiket lábadozással kénytelen tölteni.
Egy hónappal az incidens után a puszta véletlennek köszönhetően rábukkantok egy újságcikkre. A cikk egy frissen feltűnt új sötét céhről szól, ami a Zarctala nevet viseli. Az egyik tagról még egy kép is készült, igaz a fotós a képért az életével fizetett. Az elmosódott képen egy kapucnis alak van, mosolya a füléig ér, s fogai között egy fogpiszkáló díszeleg. És bizony a tenyérben egy tetoválás van, ami nem más, mint egy fekete lakat.

Ez az utolsó kör! Szellősre vettem a kört, gondolván, hogy ti adjátok meg majd a zárás méltó módját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Den Starkiller
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 383
Aye! Pont : 40
Join date : 2010. Dec. 02.
Age : 27

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 14
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!   Szer. Dec. 21, 2011 4:23 am

Különös fények keringenek körülöttem… némelyik mintha felfalna, míg társaik ölelni próbálnak. Bár mindez csak egy újabb álomkép, túlságosan is valóságosnak tűnik…
Testem ugyanakkor könnyed érzés fogja el… mintha csak repülne. Pont olyan, mint akkor… Erában, Virgo karjaiban. Kissé zavarba ejtő, s nem vet jó fényt rám… ám mégis kellemes, meleg, s… biztonságos. Ritkán érzek hasonlót…
Kisvártatva újabb ragyogás burkolja sűrű ködbe elmém. Mintha csak elszakadnék testemtől… minden üres… semminek sincs jelentése…
- Guááá… - Fulladásszerű hang tör fel torkomból.
Tenyereimre tekintve nem csak a sértetlen bőr látványa lep meg… nem érzek… fájdalmat… Friss vagyok, mintha csak egy mély álomból ébredtem volna… sőt… testemen végignézve, minden korábbi sérülésem, beforrt hegem, varrásom, melyeket életem folyamán szereztem, egyszerűen eltűnt.
A lélegzés könnyű, izmaim energiáktól fűtöttek, és mágikus keringésem is a helyén van… még mintha élénkebb is volna, mint korábban.
A környezetem ismét a homályos, ismeretlen eszközökkel, üvegcsékkel, s korhadt fabútorokkal tarkított orvosi rendelőt idézi.
A már jól ismert hologramon kívül jóval meglepőbb látványt nyújt Tabu és Tango párosa…
- Hol vagyok? – Nézek végig az egybegyűlteken.
- Most már biztonságban. – Sercegi a köpenyes alak kivetülése. – Kapott egy új testet, amelyre igencsak szüksége volt a történtek után.
- Hát ezért érzem magam ilyen frissnek… - Állok fel lassan a műtőasztalról. – És ti mit kerestek itt? – Szegezem kérdésem az újonnan érkezőknek.
- Végre élsz! Nemrég háromszor is megmentettem az életed! – Vágja rá Tabu.
- Te meg miről beszélsz? – Hitetlenkedek, miközben egy felső után kezdek keresgélni szemeimmel.
- Először, amikor azt a sárkányölőt szedtem le rólad. Aztán még egyszer megmentettelek tőle, majd kihoztalak az omladozó épületből.
- Egy kérdés… - Bújok bele egy, a falon csüngő ingbe. – Megkértelek minderre?
- Akkor inkább dögöltél volna meg! – Fordul el indulatoktól túlfűtve.
A mondatával járó rossz érzéseket megpróbálom rideg arckifejezésem mögé rejteni, ám ekkor egy fehér villanás vakít el minket.
Mire ismét felnyitom szemeimet, már léghajónk falambériás folyosói tárulkoznak elém.
Így hát… vége… de Virgo nincs sehol… olyan hirtelen ez az egész…
- További jó szerencsétlenkedést. – Pillantok vissza a mögöttem émelygő bagázsra, majd szobám felé veszem az irányt.
Pár óra múlva már céhünk tetőterén állva kémlelem az alkonyattól szürkére festett fellegek végeláthatatlan horizontját. Testemről lemosdottam a rendelő szagát, átöltöztem, s elpakoltam fontosabb tárgyaim. Rövid merengésem halk léptek taktusa zavarja meg.
- Den… elmész? – Nem kell megfordulnom, hogy tudjam, ki a szavak tulajdonosa.
- Igen… nem tudom, mikor térek vissza…
- De hisz… ezen a testeden még a céh jele sincs rajta…
- Jó ez így… - Egy halvány mosollyal kínálom meg a fáradt égboltot. – Amíg távol vagyok… vigyázz kérlek Bluebell-re. Nagy a szája… túl nagy ahhoz, hogy segítség nélkül túlélje itt. És ugyanez igaz Tabura is… viseld gondjukat.
- Ezt mondanod se kellett volna… - Azzal, egy könnyed lépés megtételével, átadom magam a felhők ölelésének.


Homok, por, s száraz szelek különös egyvelege mossa a kihalt városka főterét. Köpenyem vad rítusra kell a fuvallatokkal, miként megpróbálok átkelni a névtelen településen. ~ Egy hónap telt el… és mikor már úgy érzem, jó nyomon járok… kámforként foszlik szerte ujjaim vonalából…
A szél visítása, s egy vadul cikázó újság zökkent vissza a valóságba. Az olvasmány kígyóként tekeredik a lábamra, míg unaloműzés gyanánt magam elé nem emelem… ám a borítón díszelgő fénykép tüzetesen megváltoztatja közömbös hozzáállásom. A kapucni, alattomos farkasvigyor, s fogpiszkáló összetéveszthetetlen egyvelege tűzként égeti fel fásultságom. És a hír, miszerint egy Zarctala nevű sötét céh is feltűnt az alvilág zegzugos útvesztőiben…
- Akárcsak Virgo… te is meg leszel találva. – Az újságpapír ezernyi apró, szurokfekete fecnivé mállik lángjaim kínzó ölelésében, majd elhaló táncot lejtenek léptein vonalában. ~ Most tök menőn nézhetek ki…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leanna Darkness
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 170
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Feb. 09.
Age : 24
Tartózkodási hely : Grimmoire Heart - a léghajó tetőtere

Karakter információ
Céh: Grimoire Heart
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!   Pént. Dec. 23, 2011 8:23 pm

Az egész épület remegett, és hallottam a leomló törmelék cseppet sem bíztató, kísérteties morajlását. Látni már nem láttam semmit, olyan szinten az ájulás határán voltam. Hallani is csak pár dolgot hallottam, s azokat is eléggé szaggatottan. Azt viszont, amikor egy nagyobb darab egyenesen felém haladt, már sokkal tisztábban éreztem. Azt hittem, ott helyben péppé is lapít ám akkor…
Egy villanás, s néma csend. De életben voltam. Vettem a levegőt, és éreztem a fájdalmat. Ám körülöttem néma csend honolt. Mikor végre sikerült kinyitnom a szemeim, visszafojtottam magamban egy sikolyt. Egy olyan pengés szörny vicsorgott le rám, amellyé Den is változott nem olyan rég. Már ugrottam is volna fel, mikor kitisztult a látásom, és meggyőződtem róla, hogy az egész csak egy tartályon belül van, eszméletlenül.
- Nem sokon múlt, de kihoztam önöket! – a vetítőgép sercegésének, és a doki felbukkanásának hála kezdtem kicsit lenyugodni. Ezek szerint élünk…
A céh elpusztult, ha jól észleltem, hála egy őrültnek. És a kísérletem is elkészült!
Mivel a bordáim is szenvedtek „némi” kárt így nem tudtam megnézni, mi az. Csak feküdtem egyhelyben, és szemeztem a cseppet szem szép lénnyel.
- Mivel az úriembertől kaptam egy mintát az alábbi szörnyetegből, ezért készítettem neki egy új testet. Amint látom jól tettem, hiszen a jelenlegi súlyosan tönkrement.
~ Szóval Denről van szó… - gondoltam. ~ Akkor ő is életben van. S gondolom Tabu és Tango is. Megúsztuk… alig hiszem el.
Hallottam valami motoszkálást, zörgést, de az eseményeknek csak fültanúja lehettem állapotomra való tekintettel. Nem tudtam, mi folyik ott, de nem volt rossz előérzetem. Nyugodt voltam. Nem tudom miért, de… nyugodt voltam. Azok ellenére, amik történtek, hirtelen nem maradt bennem feszültség. Csak a nagy, sötét ürességet éreztem.
Ezek szerint vége. De… akkor is… elbuktunk. Hiába van vége ennek az egésznek… Scorpio… és Aries nincsenek velem.
Hallottam Den hangját, és Tabuét is. Nem szóltam bele a beszélgetésükbe, és nem is figyeltem rájuk különösebben. Éltek, és ez most elég volt. Beszélni sem volt kedvem amúgy se…
Pislogtam egy nagyobbat, s mire újra felnyitottam a szemeim, már ismét a léghajó mennyezete nézett vissza rám. Erre már csak lehunytam a szemem, és végre úgy éreztem, nem lesz baj, ha elájulok.

Mikor legközelebb felébredtem, már az egyik kórteremben voltam. A sebeimet ellátták, és a lábamat is begipszelték. Nem tudom, hogy ki volt az, de nem is érdekelt. Valójában… semmi nem érdekelt.
Sírni akartam Scorpio miatt… de képtelen voltam rá. Egyszerűen csak feküdtem az ágyban, s némán bámultam a plafont vagy a környezetem.
Napok, majd hetek teltek el semmittevésben. A sérüléseim miatt nem mozdulhattam, és nem is tudtam volna. Végig csak egy dologra voltam képes gondolni: Scorpiora és Ariesre. Mondhatni… mindkettejüket cserbenhagytam. Azok után, hogy mennyi mindenben segítettek nekem. Aries akkor találkozott velem először, de ott volt megvédeni engem, mint a tulajdonosát. Amikor az egész hely összeomlott… ők is ott maradtak. Vajon hol lehetnek most? Van másik mesterük? Remélem nincs… vissza akarom szerezni őket. Nem is. Vissza fogom szerezni őket, bármi áron. Amint felkelek innen… megyek és felkutatom őket, akárhol legyenek!

Már egy jó ideje nyomtam az ágyat, amikor történt valami. Nem tudom, ki volt az, mert nem figyeltem fel elég gyorsan, de egy újságot vágtak nekem, aztán az ajtó bezárult, mintha mi sem történt volna. Értetlenül vettem kezembe a lapokat, majd más híján elkezdtem olvasni.
Egy résznél a szemeim kikerekedtek, majd összeszűkültek, s az újság sercegve összegyűrődött a kezemben. Az egyik cikk egy újonnan feltűnt sötét céhről szólt… ami a Zarctala nevet viselte. Ami még jobban felidegesített, az a képen látható, kapucnis, vigyorgó alak volt. A tenyerében a fekete lakat tetoválás… egy volt közülük azon a napon, mikor elvesztettem egy barátom, és másik három majdnem meghalt.
Ujjaim között a lapok egyre jobban összegyűrődtek, majd végül még mindig fájó kezemre fittyet hányva elszakítottam őket, s a maradékot lehajítottam a földre.
Ép kezem ökölbe szorítottam, s ráharaptam a számra, majd vettem egy nagy levegőt, hogy kicsit lenyugodjak.
- Egy nap… ki fogom nyírni őket. Elég erős leszek, hogy megtaláljam őket, és megbosszuljam, amit el kellett szenvednünk. Scorpiot és Ariest pedig… visszaszerzem, amint lábra tudok állni! – ígértem meg magamnak, majd a másik irányba fordultam az ágyon.
Dühös voltam. Az eddigi napokban csupán üresnek éreztem magam, most viszont a semmi helyét átvette a mérhetetlen harag. ~ Meg fogom találni őket. Esküszöm, hogy így lesz… - hajtogattam magamnak minduntalan.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tabuchi Metarikku
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 548
Aye! Pont : 45
Join date : 2010. Oct. 17.
Age : 20

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 12
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!   Vas. Dec. 25, 2011 8:18 pm

Akármerre menekülnénk, szinte mindenhol a hatalmas gránittömbök zárják el utunkat. Balra, jobbra, vagy bármerre – így is az életemért, meg Denéért küzdök, hogy ne lapítsanak ki minket. Hát még Tango! Ő sincs éppen ereje teljében, mégis, hősiesen hurcolja Leannát arrébb.
A tömbök egyre inkább elzárják tőlünk a kijáratot, úgy tűnik, nincs remény… én megpróbáltam, ezt elmondhatom magamnak, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom. S életünknek egy felénk zuhanó tömb akar véget vetni…
De a haláltusánkat megszakítja egy ismerős, s túlontúl idegesítő villanás – újra ott vagyunk a bizarr laborban, és egy szörny nézem velem farkasszemet, akit láttam a tartályban is „aludni”. Még mindig mélyen nyugszik helyén, szerencsénkre, és nem támadni készül, így nyugodtan egyenesedek ki, s teszem le Dent, majd Tango is ugyanígy tesz Leanna esetében.
– Nem sokon múlt, de kihoztam önöket! – Mégis, miféle barom ez? Nem tudta volna ugyanezt megtenni Denékkel?! – A céh elpusztult, ha jól észleltem, hála egy őrültnek. És a kísérletem is elkészült! – Rántja le a fehér lepedőt az asztalról, mely alatt egy test hever. De nem is akármilyen… mintha tökéletes mása lenne Dennek, csak sokkal jobban néz ki.
– Mivel az úriembertől kaptam egy mintát az alábbi szörnyetegből, ezért készítettem neki egy új testet. Amint látom jól tettem, hiszen a jelenlegi súlyosan tönkrement.
Hamarosan pedig Den lelke – ha van neki olyan? – az új testébe kerül, s úgy ébred fel, meglepett tekintettel.
– Hol vagyok?
– Most már biztonságban. – Válaszolja neki a drága doki. – Kapott egy új testet, amelyre igencsak szüksége volt a történtek után.
– Hát ezért érzem magam ilyen frissnek… – Áll fel az asztalról. – És ti mit kerestek itt?
– Végre élsz! Nemrég háromszor is megmentettem az életed! – Csattanok fel büszkén, bár úgy tűnik, neki nincs ez túlságosan ínyére…
– Te meg miről beszélsz?
– Először, amikor azt a sárkányölőt szedtem le rólad. Aztán még egyszer megmentettelek tőle, majd kihoztalak az omladozó épületből.
– Egy kérdés… Megkértelek minderre? – Bár ne tette volna fel a kérdését. Hidegzuhanyként hatnak rám rideg szavai, mire én vágok egy grimaszt.
– Akkor inkább dögöltél volna meg! – Fordulok el tőle, nekivágtam hátam egy falnak. Igaz, nem kellett volna… de elegem van már ebből a nagyképű rohadékból! Szét fogom verni… ~ Mit neki köszönöm, igaz?! Legközelebb ott hagyom meghalni! Franc a pofájába, nem tudja akár csak egyszer azt szimulálni, hogy vannak érzései és nem gyűlöl engem mint valami utolsó r*bancot? A franc belé! – Gyötröm magam gondolatban, mire egy újabb villanás vakít el.
A következő kép, amit látok, az már a léghajó… eddig pedig még sosem volt olyan barátságos, és gyűlölnivaló egyszerre, mint most. Persze Den, mindegy egyéb nélkül, most is itt hagy minket… én pedig durcásan vágtatok tovább a szobám felé, nem törődve sérüléssel, vagy bármi mással, aminek köze van hozzám.
– Megyek, beszélek vele… – Menj csak…
Beérve a szobámba idegesen vetem magam az ágyra, és kelletlenül a párnába fúrom fejemet, hogy el tudjam fojtani az érzelmeimet… nem bírom itt, tényleg nem…

Alig egy hónap telt el azóta, hogy ott jártunk, lenn… Den eltűnt a léghajóról, Leanna pedig még mindig lábadozik. Én viszont csak makacsul fekszem, megbízásokat sem vállalva, és nem törődve azzal, hogy néhány sebnek muszáj, lenne már orvosi ellátás… nem…
– Tabu… nézd, mit találtam… – Nyújtja át nekem a gyűrött újságpapírt a macska.
Olvasni kezdek… és tudom, hogy nem főként engem érint a dolog, de mégis – egyfajta ridegség fut végig az egész testemen. Zarctala… lakatos fickó… hát ezért áldozták fel magukat? Hát ezért áldoztam fel magam?
– FRANCBA! – Ülök fel az ágyon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://katekyo-szj.hungarianforum.com/
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!   Kedd Dec. 27, 2011 11:43 pm

És elérkezett ez a pillanat is! Ügyesen teljesítettetek, remélem élveztétek a ezt az éjszakát. Talán még folytatás is lesz...

Jutalmak:

Den: 850.000 Gyémánt; 310 VE
Lea: 500.000 Gyémánt; 280 VE
És Tabu is kap a nyúlfarknyi vendégszerepléséért 50 VE-t!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!   

Vissza az elejére Go down
 
A csillagok!! HOVÁ LETTEK?!
Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
 Similar topics
-
» Nagy Fenyves

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: