A cikk mely után az egész országban ismertté válik az Elemek Ura név!
Titulus: Reigen Hawkins az Elemek Ura / Elemek Ura Reigen
x787. július 10.
– Nem izgulsz? - kérdezte Richard egy jókora üvegkorsót tisztára törölgetve.
– Kellene? - eresztett meg egy enyhén zavarodott vigyort.
– Igazad van, jobb, hogy nem stresszeled magad halálra A fiú igazat adva a csaposnak szélesebb vigyorra húzta a száját. Igazából nem is kellett neki aggódni, izgult helyette a fél céh. Mindenki kicsípte magát és hangosabbak voltak, mint általában, ami nem csoda, ugyanis, ahogy véget ért a Quatro Cerberus híres Tízpróbája érkezett a hír, hogy a Heti Mágus riportere Jason, egy interjút szeretne készíteni Reigennel. Erre először mindenki csak tágra nyílt szemekkel nézett, majd lassan felváltotta az elismerő tekintetek. Egyedül Reigen nem értette, hisz szerinte annyi jobb mágus van, aki nála méltóbb lenne erre. Szerinte elég lett volna akkor készíteni riportot, amikor valóban felküzdi magát és a világ legjobb elementalistája lesz.
Nokinerk ekkor keveredett csak le az ebédlőbe. Fentebb tolta a szemüvegét és eltorzult arckifejezéssel totyogott végig a termen, majd mászott fel a pult előtti székre Reigen mellé.
– Milyen fura ma mindenki. Félelmetes, nerk… - akadt ki a szőrös kis teremtmény.
– De a mi Reigenünk, viszont nyugodt – Majd ráérek akkor idegeskedni, ha elkészült a riport, addig teljesen felesleges – Sokat változtál a két év alatt - mosolyodott el a férfi.
– Ugyanolyan idióta, mint volt, csak most burkoltabban, nerk. - mondta unottan, majd felnézett Richardra-
Kérhetnék egy gyümölcssalátát reggelire? – Hé azért ez nem teljesen igaz! – De nem is tagadod, nerk- vágott vissza a szőrgombóc. Richard, hogy még idejében megfékezze a verbális konfliktust előkapta a pult alól a rendlelt gyümölcssalátát, mely egytől egyig napérlelt, friss gyümölcsöket tartalmazott.
– Parancsolj a gyümölcssalátád - tolta elé az üvegtálat és adott a kezébe egy pici desszertvillát.
– Köszönöm, nerk. - fogta meg a villát és szúrta bele egy almadarabba.
– Hogy-hogy nem tojást vagy valamilyen húst kérsz reggelire, mint régen? – kérdezte tűnődve Richard, ám abban a pillanatban Reigennek elkerekedett a szeme. Aggódva Nokinerkre piilantott, majd Richard felé fordulva mutogatva egy kódolt üzenetet próbált küldeni. A nyaka előtt rángatta a kezét merőlegesen behajlított ujjakkal, közben a fejét rángatta és tátogta a „ne” szót.
– Valami rosszat mondtam volna? – Nem vagyok kannibál, nerk - felelte hidegen a shugo és ráharapott az almadarabra.
– Vegetáriánus lett és nem eszik semmilyen húst vagy tojást, mióta kitalálta, hogy testileg semmiben sem különbözik a vadon élő állatoktól – És azt se felejtsd ki, hogy majdnem megettél mikor még tojás voltam, nerk - kezdte a duzzogást és egy mangó szeletet kapott be.
– Ó igen arra még én is emlékszem. Úgy kellett lebeszélni róla - emlékezett vissza a csapos a régi időkre.
– Megtennéd Richard, hogy nem adod alá a lovat - préselte ki a fogai között Reigen egy erőltetett vigyor közben, ám ekkor valaki berohant az ebédlőbe kiáltozva, hogy megjött, megjött. Pá perccel később aztán egy férfitag is belépett ugyanezt eljátszva, ám ő már a riporterre gondolva.
Rögtön utána meg is jelent az ajtóban egy húszas évei végét taposó alak. Szőke haja a feje búbján egy ég felé meredő tüskében végződött. Oldalt egy-egy pajeszt növesztett, de azon kívül nem rendelkezezett más arcszőrzettel. Egy sötétkékszegélyű, rózsaszínű rövid ujjú pólót viselt egyszerű farmerrel. Vállán egy drapp színű oldaltáska lógott, nyakában pedig egy fényképezőgép. Kezében egy tollat és egy jegyzetfüzetet szorongatott. Csillogó halványkék szemekkel nézett körbe az ebédlőbe.
– Ez a céh! Ez a vadság! Ez olyan coool! kiáltott fel hatalmas rajongással. Látszott rajta, hogy így is alig bír magával. Ragyogó szemekkel nézett körbe a helyen, aztán a tekintete megállapodott Reigenen.
– És ott van ő! Reigen Hawkins! - rohant oda hozzá és alaposan megrázta a kezét –
Micsoda megtiszteltetés! Már olyan régóta elakartalak csípni és végre most megvagy! Ez annyira cool! Csinálnék rólad pár képet, ha megengednéd. –Ööö, persze… - hebegte megilletődve. Hiába még újra vissza kellett szoknia a szociális helyzetekhez, hisz két évig élt a vadonban.
Jason lelkesen felemelte a fényképezőjét és nekiállt a fotózásnak. Minden szögből lefényképezte Reigent a bárgyú és egyben zavarodott vigyorával, majd fölállította a székről és állva is lencsevégre kapta ugyanígy.
– Cool! Cool! Cool! Ez annyira coool! - kiáltozott, mikor befejezte a fotózás és elengedve a masináját előhúzta a táskájából újra az íróeszközét és jegyzetfüzetét.
– Akkor jöhetnek a kérdések? - kérdezte izgatottan Jason.
– Gondolom igen – felelte rá egyszerűen Reigen. Közben a céh egy része lélegzetét visszafojtva figyelte az eseményeket, míg a másik tudomást sem véve az eseményről folytatták mindennapi teendőjüket.
– Mi a kedvenc színed? – Hmm. Régebben a narancs volt, de most már inkább a zöld. – Mi a kedvenc ételed? – Húú… Nincs igazából kedvencem. Mindenevő vagyok, bármit megeszek, amit utolérek - tette hozzá viccelődve, ám mégis komoly igazságtartalma volt.
– Értem, szóval nem vagy egy válogatós ember. - Nem ő tényleg mindent megesz, amit utolér, nerk. Szó szerint. - szúrta közbe Nokinerk még mindig zsörtölődve.
– Ez annyira cool! És milyen mágiát használsz? – Elementalistát. – Elementalista? - kérdezett vissza Jason csodálkozva, majd vadul körmölni kezdett.
- Igen. A négy őselemet uralom: Tűz, víz, föld, levegő - magyarázta és közben az elemek felsorolásánál, mindig megidézett a tenyerébe egyet. A végén lánglabdákkal kezdett zsonglőrködni, amiket aztán szélgyűrűkkel vett körbe. Mögötte egy vízsugár cikázott, a teste körül, pedig fejméretű kőrögök keringtek. Az egész egy jópofa cirkuszi mutatványnak is elment volna. Persze elég megterhelő volt a négy elemet egyszerre irányítani maga körül, még ha csak ilyen alacsony szinten is. ezt azért igyekezett eltakarni az arcán és csak vidáman mosolygott.
– Ez annyira cooooool! – sikoltozott rajongással a szőke riporter, majd felemelte a gépét és a mutatványról is készített néhány fotót. Reigen befejeztével meghajolt két különböző irányba is, mire az ebédlő figyelő részében hangos taps és füttyvihar alakult ki.
– Köszönöm! - vigyorodott el, kicsit feltámadva benne a régi érzések és emlékek.
- Cool! Mond csak mióta vagy tagja a Quatro Cerberusnak? – Olyan három-négy éve, de igazából az egész gyerekkoromat itt töltöttem, így olyan, mintha mindig is idetartoztam volna. – Ez annyira … - érzékenyült el Jason és mindenki azt figyelte vajon milyen szóval fejezi be a mondatot. Néhányan még fogadásokat is kötötte, hogy talán szépet, vagy meghatót mond.
- …coool! – tört ki belőle végül. Hátul két asztallal arrébb, pedig egy fekete bőrdzsekis alak egy ötezer gyémántos bankót nyomott morogva a szomszédja kezébe.
– Mi volt az első hivatalos megbízás, amit elvállaltál? - tette fel a következő kérdést a riporter, mire Reigen néhány másodpercig elgondolkozott.
– Ha jól emlékszem az öreg McDull bácsi almafarmján kellett megfékeznem a farkas támadásokat, ami sikerült is, de kiderült, hogy alakváltó mágusokról volt szó. Egy gonosz mágusokból álló csapat akarta elijeszteni az öreget, mert valami ősi kőtáblát akartam megszerezni. Kíváncsi vagyok azóta vajon mi történhetett McDull bácsival… – És egyedül győzted le mind? – Igen, de csak éppen hogy. Nem sokon múlt. – Ez annyira cool! És igaz, hogy megmentetted egyszer Magnolia városát egy megidézett démontól? – Ó igen! A rablós megbízás, amikor mágikus boltokból lopkodtak kellékeket és végül kiderült, hogy egy Navaro vagy mi a fene nevű démon hívásához kellettek. Sajnos ez már csak későn derült ki és mire odaértem már befejeződött a szertartás. Eléggé veszélyes volt, ha becsukom a szememet még most is magam előtt látom a zölden izzó szarvait. Őt is csak éppenhogy letudtam győzni. Talán csak a szerencsének volt köszönhető… –Cool! – Persze, ha el is bukok, még mindig ott lett volna a városnak a Fairy Tail. Rengeteg jó mágus van ott, akik könnyedén letudták volna győzni. – És még szerény is! Ez annyira coool! - folytatta tovább az írást –
És jól tudom ott voltál azon a fesztiválon is, amikor a híres Whitemantle ellátogatott hozzánk és az új Oracion Seis egyik tagja megtámadta? – Igen - emlékezett vissza a csöppet sem kellemes emlékre –
Az egész fesztivál mókásan indult, rengeteg vicces programban vettem részt és tényleg jó hangulata volt az egésznek, egészen addig, amíg a végén nem bukkant fel egy alak, aki Whitemantlenek vallotta magát. Akkor történt meg a baj. Egy sötét mágus bukkant elő az árnyékből és szúrta le. Hatalmas felfordulás kerekedett. A fickó a nézőkre uszított egy árnyakból álló hadsereget, viszont néhány mágus és jómagam felpattantunk a színpadra, hogy felvegyük vele a küzdelmet és megállítsuk, de elbuktunk. Túl erős volt hozzánk képest. Még együttes erővel sem érhettünk fel hozzá. Ha nem ment meg minket az igazi Whitemantle, ott haltunk volna meg mind.- Találkoztál személyesen Whitemantlel? Cool! – Nem hinném, hogy ez lenne a lényege a történetnek…- vakarta meg ujjával zavarodottan az arcát.
– És ha jól tudom egyszer megmentetted a legendás arany lámpást, ami állítólag minden tűz mágia forrása. Reigen erre elismerően füttyentett.
– Tényleg tájékozott vagy. Igen valóban így történt, de Maxel és Alicel védtük meg. Ha akármelyikünk is hiányzik nem sikerült volna. Most visszagondolva ez az egyik kedvenc emlékem. akkor volt, hogy először hárman vállaltunk el munkát és nekem is az első alkalmam volt, hogy mással társultam. Vállvetve és vadul küzdöttünk, ahogy az egy Quatro Cerberusoshoz méltó! - állt fel Reigen a székről lelkesen, közben néhány céhtag is elismerően felordított, vagy benyögött egy „vad” kiáltást. Ahogy elcsendesültek és Jason is lenyugodott az extázisból a fiú is visszaült a helyére és folytatta.
– Már a megbízás helyszínére is eseménydús utunk volt. Útközben egy rablóbanda támadta meg a vonatot, de pechjükre rossz szerelvényt és rossz napot választottak. Aztán már a hegyen menetelve is többször az életünkre törtek, de szerencsére mindig megúsztuk. Aztán a végső csata. Ó az volt a legjobb! Addigra már nálunk volt az ősi lámpás, ami minden tűz mágia forrása volt. Velünk szemben pedig ott áll az ádáz jégmágus, aki elakarta pusztítani, hogy ne legyen az elemének riválisa. Még csak legyőzni sem volt szükség minket, elég lett volna neki, ha egyszerűen elpusztítja a lámpást és veszítünk... – Jason ráharapott az ajkára, annyira izgatott volt, hogy alig bírta visszafogni magát. Reigen és észrevette ezt és kicsit megtetszett neki a helyzet. Már csak azért is mert eszébe jutott egy korábbi esemény, amikor pontosan ezt a történetet mesélte el egy hasonlóan lelkes egyénnek, aki alig bírt a hiperaktivitásával. A céhtagok is feszülten figyeltek bár sokan hallották már, érdeklődve hallgatták újra az előadást. A fiú miután lehalkította a hangját pár pillanatig csak némán figyelt, aztán robbanásszerűen folytatta, mint a múltkori elbeszélésénél –
Hirtelen egy jég íjat teremtett és lövöldözni kezdett minket. Bár sikerült elkerülnünk még is elérte vele a célját. Külön választott minket. Sajnos későn jöttem erre rá. Alicet még félre löktem, de én csapdába estem egy jég börtönbe. Próbáltam kiolvasztani magam, de a jég vastag volt és sokáig tartott. Mire kijutottam Alice bekapott egy támadást, de szerencsére se neki, se pedig a lámpásnak nem esett komoly baja. Ekkor akartam visszatérni a harcba, de borzalmas látvány fogadott. Max a földön feküdt a jég mágus pedig egy jég lándzsát készült bele döfni. Az utolsó pillanatban sikerült elkapnia Maxnek, de a szúrást így sem tudta elkerülni. Nem tétlenkedtem azonnal kőtüskéket lőttem rá. Az egyik az arcán végig karcolta, de a másikat puszta kézzel elkapta és megfagyasztotta. Ó igen ekkor kezdtem el neki teljesen értelmetlen dolgokról fecsegni neki, hogy eltereljem a figyelmét, így pedig Maxnek sikerült frontálisan elkapnia egy óriási tűz tornádóval, ami a szájából tört elő. Tisztára, mintha valami sárkány lett volna. A mágus szenesre pörkölődött, de ez még kevés volt hozzá, hogy legyőzzük. Maxet egy rúgással leszerelte. Mielőtt tovább támadhatta volna tűz labdákat hajigáltam a jégmágusra, ám itt nem egészen az történt, amire számítottam volna. Max hirtelen felpattant és az összes lángot megette. Ám talán még hihetetlenebb volt, ami ezután történt. Az összes sebe begyógyult és visszatért szinte az összes mágikus ereje. Amint erőre kapott azonnal a magasba ugrott. Az egész alsó teste lángba borult és amint a jégmágus előtt földet ért a lángok valósággal lerobbantak róla a jeges fickó pedig füstölve a magasba repült. Én is gyorsan felreppentem és mellkason vágtam egy tűz labdával, aztán összekulcsolva a kezemet a föld felé ütöttem vissza. Ott pedig becsapódott és porfelhőt hagyott maga után. Azt hittük, hogy legyőztük és ezt ki is használta. Leengedtem a védelmem és nem figyeltem. Egyből eltalált egy lándzsával én pedig a földre zuhantam. De mi se adtuk olcsón magunkat. Jobbra-balra röpködtek a mágiák és nem nagyon tudtunk mit kezdeni egymással. Muszáj volt valahogy lefogni, míg a többiek elintézik. Így nem volt más választásom. Amikor felém szúrt a jég kardjával nem tértem ki, hanem ráfogtam a kezére és nem eresztettem. Valahogy volt még annyi lélekjelenlétem, hogy egy tűz labdát bele robbantsak a szabad kezemmel, de csak ennyire futotta. Alice is visszatért közénk és teljes erejéből támadni kezdte, végül pedig Max lángoló ököllel képen törölte, ami a végső ütés volt. A többire viszont már nem emlékszem, mert ilyen tájt sötétült el a világ. Mikor újra magamhoz tértem egy fehér szobában találtam magam az ágyon fekve. De ahogy a többiek elmesélték happy end lett a vége és megmenekült a tűz mágia sorsa - fejezte be vigyorogva a történetet, mire Jasonből robbanásszerűen kitört az eddig visszafojtott érzések.
–Cool! Cool! Cool! Ez… ez… már megacool! - kezdett el valósággal tombolni, majd mikor kiadott mindent, gyorsan befejezte a papíron a félbehagyott mondatott és folytatta az interjút.
– A következő kérdésem az Akane Resortban történt botránnyal kapcsolatban lenne. Mi volt a kiváltó ok? Mert az sosem derült ki. - Nem értem miről beszélsz… - próbálta hárítani a kérdést a fiú, de leplezni sem tudta volna az idegességed és a homlokáról legördülő hatalmas izzadságcseppeket.
– Nagyon jól tudod miről beszél, nerk. Amikor a barátaiddal porig romboltátok a kaszinót azért a hülye kuponért - szólt közbe Nokinerk, a fiú pedig egyre jobban kezdett kétségbe esni. Akkor is csak Goldminenak köszönhette, hogy eltusolta az ügyet és nem ütötte meg a bokáját a Mágus Tanács miatt. Nem szerette volna, ha újra elővették volna az ügyet.
– Milyen kuponért? - harapott rá a témára Jason.
– Egy vacak „Ehetsz, amennyi beléd fér” kuponért. Az utolsó játékon hármójuk között holtverseny alakult ki, de csak egy kupon volt, nerk. Természetesen mi volt a megoldás? Összeverni egymást és a helyet is, nerk - fordult vissza immáron a harmadik gyümölcskelyhéhez. Hiába lett vegetáriánus az étvágya attól még megmaradt a Reigen féle neveltetéshez híven.
– Cool! Ezt nem is tudtam! Micsoda szenzáció! Csak nálunk lelibben a függöny az igazságról! Cool! Reigen ráhajtotta a fejét a tenyerére és bele se mert gondolni ennek milyen következményei lesznek, majd újra felnézett és egy vigyort erőltetett az arcára.
– Ha jól értesültem is tagja voltál a csapatnak, ami megfékezte a világunkat ellepő szörnyeket. –Ó igen. Álnok kis bestiák voltak annyi szent. Hozzájuk hasonlót azóta se láttam, pedig már vagy több ezerrel találkoztam az elmúlt években.- És hogy tudtátok megcsinálni? – Átmentünk a kapun az ő világukba ás felrobbantottuk a kapuk. Míg Gabriel a robbanó lakrimákat helyezte el én igyekeztem feltartani a szörnyeket, amennyire csak bírtam. Nem volt egy könnyű feladat annyi szent. Ráadásul utána jött csak a neheze. Hiába robbantottuk fel a kaput mindkét oldalon egy másik fenyegetéssel is szembe kellett néznünk. Egy újabb Oracion Seises bukkant fel és feltörölte velünk a padlót, de túléltük. – Ez annyira cool! Szóval akkor tényleg tagja voltál a világunkat megmentő csapatnak! És mikor sajátítottad el az utolsó elemedet? - jött a további faggatás.
– Pont ezután pár hónappal. Elég jól haladtam már az első három elememmel és úgy döntöttem elérkezett az idő az utolsóra. Aztán elég sok véletlennek köszönhetően, de a Dragon Fang egyik céhmestere lett a tanítom. – Csak nem? - kérdezte elkerekedett szemekkel.
– Ba’al mester megtanított a víz mágia alapjaira, onnantól kezdve pedig már ment magamtól is – Ez cool! Bámulatos! Elképesztő! Coooool! Ha ilyen könnyen ment a tanulás te valóságosan az elemek ura lehetsz! - Igyekszik az ember… - felelte zavarodottan hátul a haját vakarva.
– Volt esetleg még valami emlékezetes kalandod? – Hmm… - mélázott el magában az emlékei között kutatva –
Talán a Fondor Falat gyár rejtélye, az még vicces volt - nevetett fel és képzeletben megnyalta a szája szélét, mikor visszaemlékezett arra fincsi tésztára.
– Igen arról én is hallottam! Annyira cool! El se hiszem, hogy végre sikerült ez az interjú! Már olyan régóta a nyomodban voltam, de sose találtalak. – Nos igen, mert két éve elindultam egy vándorútra új ismeretek szerzésére – És milyen tapasztalatokat szereztél ott? - kérdezte és már emelte is a tollát, hogy minden egyes szót lejegyzetelhessen.
– Hú hol is kezdjem. Találkoztam egy Rico nevű ínyencvadásszal, aki sok mindenre megtanított. Hogy tudok életben maradni a természetben. Milyen bestia ehető és melyiknek milyen tulajdonságai vannak. Megmutatta az ehető és a mérgező növények közötti különbséget, valamint a gyógyhatásúakat is. A mágiám még erősebb lett és egy rakás újat fejlesztettem ki. Ja és olyan ízekkel találkoztam, amikről álmomban sem gondoltam volna, hogy léteznek - vigyorodott el és paskolta meg a hasát.
– Cool! Cool! Cool! Annyira örülök, hogy sikerült megcsinálni ezt az interjút. A jövő heti számban benne is lesz minden! Még mindig el sem hiszem! Köszönöm a segítséget! - rázta meg ismételten Reigen kezét, aztán hangos kiabálások közepette tovább állt. Számos helyre kellett még hasonló célból elmennie. Ráadásul délután, esténként paparazziként dolgozott hobbiszinten.
Sokan odamentek utána gratulálni Reigennek, a nap közepére pedig már Nokinerk is megenyhült.
És valóban a jövő héten meg is jelent a Heti Mágus magazin legújabb száma Reigennel a borítóján a következő aláírással:
„Visszatért a Quatro Cerberus mágusa! Reigen Hawkins az Elemek Ura!„
Szer. Júl. 11, 2012 1:29 pm
