Rane & Anoya

Anoyától 165.000 gyémánt került áll hozzám.
Frost Ball /Fagylabda /
Freezing Shroud / Fagyos Lepel /
Cserébe ezeket tanítottam.

- Kezd hiányozni Cassy.. - sóhajtottam szomorúan Arisának, mikor kiléptünk a céhházból. - Mit szólnál ahhoz, ha meglátogatnánk? Magnolia nincs olyan messze! - határoztam el, mire a kígyó beleegyezően bólintott. Rég volt már, hogy a sétarepülésnél hosszabb távra indultunk, így buzgott benne az energia. Ahogy felpattantam hátára, szinte kirobbant az ég felé, majd néhány körbefordulás után egyenesen a Fairy Tail céhháza felé indult.
-Ice Make: Winged Armor! - ugrottam le a lányról, mikor már elgémberedett a lábam a sok üléstől; de legalább megérkeztünk. - Odalent találkozunk!
Puhán értem földet, és abban a pillanatban el is tűnt a páncélom. Nem számítottam semmi rosszra, de a Fairy Tail hírét ismerve feltámadhatott volna bennem az óvatosság..
Néhány lépés után bátran kivágtam az ajtót, és körbenéztem. Első keresésem nem járt eredménnyel, így megpróbáltam megszólalni.
-Cassyt ker... - jutottam el a mondat feléig. Egy szék fojtotta belém a szót, beleékelődve a fejembe. Hörögve szorult ki a beszédre szánt levegő. Az őt követő asztalt viszont már készen vártam. Két átlátszó, kék gömb jelent meg a kezemben, majd egy dobó mozdulatot követően a repülő tárgy felé repültek. Ahogy érintkeztek vele, azonnal fehérre fagyott a bútor. Halvány mosollyal az arcomon ütöttem a megfagyott pontra, és az asztal ártalmatlanul repült el körülöttem. Majd a második is: az Ice Claws és a Freezing Shroud kombinációjaként ahogy hozzáértek karmaim az asztalhoz, ott szilánkok repkedtek minden irányba.
- Eszerint Cassy nincs itthon? - kérdeztem elszomordva.
- Kit is keresel pontosan? - lépett elém egy lány, aki határozottan nem Cassy volt.
- Ööö.. Cassidy Angelt. - szedtem össze gondolataimat.
-Sajnálom, őt nem ismerem közelről, de azt hiszem most nem találod itt meg. Nem láttam már pár napja errefelé. - csevegett.
- Akkor majd legközelebb. Azért köszönöm.. - sóhajtottam, és az ajtó felé fordultam, de egy kéz a vállamon megállásra késztetett.
- Várj egy kicsit! Az a mágia, amit az imént használtál? Nem szokványos jégmágia volt igaz?
- Hát... Nem is nevezném jégmágiának. A fagymágia a Freeze különböző felhasználási módjaira épít, vagyis a jéghideg levegőt irányítja. - próbáltam röviden összefoglalni a működési elvét.
-Ki tanított téged erre? Vagy saját fejlesztés?
- Egy Macha nevű jég- és fagymágus tanította nekem egy részét, a többi saját ötlet volt. - nem szívesen emlékeztem vissza a jégpalotában történtekre.
- Mit kell tegyek azért, hogy például az imént látott mágiának a birtokosa legyek?
- Ha ismered a Freeze-t, néhány nap alatt meg tudlak tanítani erre a két technikára, persze nem ingyen. - ritka jó szívem volt, de nehezen tanult mágiáimat nem szándékoztam ingyen odaadni.
-Nem is ingyen gondoltam, van ékkövem, megtudunk egyezni. - kacsintott.
- Úgy érzem, jóban leszünk. - mosolyogtam rá - Mikor szeretnél kezdeni?
- Akár már ma is, mivel ma nem megyek melózni.
- Valamilyen repülő mágiád van?
- Nemsokára el akarom sajátítani a jégszárnyakat, de egyenlőre még nincs. - egy pillanatra a távolba révedtem, ahogy Arisa gondolatai felé fordultam, mire csak durcás beleegyezést kaptam válaszul. Majd kiengesztelem valamivel. Intésemre elindultunk kifelé.
- És a kígyóktól félsz?
-Ne..nem is félek tőlük. - hangja egy pillanatra fátyolossá vált, ahogy Arisa leszállt a földre. - Hiszen csak állatok..izé..ő a tiéd...és harap? - hasonlóan reagált, mint mindenki.
- Csak ha éhes, vagy ha valaki rám feni a fogát. - simogattam meg mosolyogva a kígyó nyakán a pikkelyeket. - De valami hidegebb helyre kell mennünk, ha meg akarod tanulni a fagymágiát, és nála gyorsabban nem jutunk el a hóhatár fölé.
- Hogy üljek rá? - nézett rám csodálkozva. - Elbír.. kettőnket? - Arisa a sértő feltételezésre felszegte nyakát.
- Nagyjából így, csak mögöttem. - ugrottam fel lovaglóülésben szárnyai mögé. - Ha lovagoltál már életedben, nem fogsz leesni.. Ha nem, akkor csak fagyaszd oda magad, Arisa meg sem érez ennyi mágiát.
-Nyugi, ültem már lovon. - biztatott, de azért készen álltam rá, hogy az elkövetkezendő út során leugorjak a talán zuhanó lány után.
- Akkor induljunk! - Arisa lágy hullámzással repült fel, és a legközelebbi, hófödte hely felé indult. Egy közeli hegy volt a célpont, ahol emlékeim szerint egy meglehetősen nagy, szinte teljesen vízszintes hómező feküdt, ami tökéletes volt számunkra. Ha a lány jégmágus, minden további nélkül bírnia kell az időjárást - sőt, még jót is fog neki tenni.
- Itt is vagyunk. - ugrottam le a ropogó hóra, mikor megérkeztünk. - Készen állsz?
Anoya nem volt kifejezetten jól, de néhány perc múlva már harcra kész kinézete volt. Elismerően bólintottam, amikor ledobta az egyik ruhadarabját. Tehát nem hazudott, tényleg jégmágus.
- Készen. - mondta elszántan.