Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)

Daniel egyre nagyobb súllyal nehezedett rám, ahogy dolgozott a méreg a testében szépen lassan bénítva meg azt. Mivel elég nehéz volt a Daniel ezért csak részben tudtam figyelni lényre, ami nem látszott, pillanatnyilag veszélyt jelentene ránk. Ady egy idő után elunta a megfigyelő szerepét és közelebb óvakodva varázslatra készült, de a lény megérezve ezt, vagy csak pont végezve gyorsan felpattant és elinalt. Az utat amin haladt sűrűn borította a mantikór vére így nem kellett attól tartanunk, hogy nem fogjuk tudni követni a nyomát az egyre sűrűbb és sötétebb erdőben.
- Na, amilyen véres volt még a saját orrommal is követni tudnám, ennél szelesebb időben is. - jelentettem ki elégedetten.
- Kit érdekel az a hülye lény, mi van Daniellel? - kérdezte dühösen Ady - Mi történt vele? Alig láttam mi történt a sötétben, csak azt éreztem, hogy a lény eltalálta.
- Túléli, valószínűleg nem olyan béna mint aminek látszik. Egyébként nem lenne hiába a sérülése, ha követnénk a célt. Ő is ezt akarja igaz Danel? - ráztam meg Daniel egyre jobban ernyedő testét.
Bár éreztem egy kis aggodalmat nem akartam kimutatni, nehogy rájöjjön Ady, hogy közelebbi kapcsolatban állok Daniellel, mint amit megemlítettünk neki.
Hagyjatok nyugodtan, kövessétek a lényt, majd jobban leszek magamtól is, a sérülés miatt csak tehet vagyok. - hörögte nagy erőfeszítések közepette Daniel.
- Anélkül is az vagy itt a dzsungel közepén, de ha itt hagyunk a vérszagra hamar összegyűlnek a ragadozók és akkor vége a vidám kalandozásnak. - vetettem oda neki.
- Én tudnám lebegtetni, amíg elmúlik a méreg hatása. Ugye el fog múlni? - fordult felém Ady. - Nem lenne jobb esetleg visszamenni a faluba, és ott megvárni míg felépül? Én semmit sem tudok ennek a lénynek a mérgéről, és inkább nem kockáztatnák.
Daniel egyre nehezebb testét egy fatörzsnek támasztottam, majd Adyhoz léptem és halkan mondtam neki.
- Mint említettem nem fog elmúlni a méreg hatása. Szép lassan teljesen e fog bénulni míg lélegezni sem tud majd aztán megfullad persze, a szíve is leállhat az a jobbik eset. De a faluban nem fogja senki se meggyógyítani a dzsungelben még hamarabb találunk gyógyítót vagy ellenanyagot, esetleg pont annál lénynél akit üldözünk.
- Csak a mesékben van tele az erdő öreg remete gyógyítókkal. Még a falu lenne a legjobb esélye. - ellenkezett. - és miből gondolod, hogy a tolvajnál van ellenméreg?
- Biztos nem végbél vizsgálatot tartott a lényen - feleltem idegesen - és igenis nagyobb az esélye itt a dzsungelben mint a kétes jellemű falusiak közt.
- Kétes jellemű falusiak? - válaszolt Ady szinte kiáltva.
- Egyébként is mit aggódsz érte? – vetettem oda neki, és közelebb hajoltam hozzá. - a mágiája nem volt idáig valami hasznos számunkra, és még csak rokoni szálak sem fűznek hozzá, egyébként is egyedül akartad elvállalni.
- Minden élet fontos. Nem hagyhatom csak így itt, hogy meghaljon. Te pedig elvileg a rokona vagy, mégis sorsára hagynád? Miféle ember vagy te Thrini? - kiabálta Ady egy is hisztériával a hangjában.
- Magának való. Ne legyen kétséged ő is így cselekedne fordított helyzetben. - feleltem nevetve hátha oldom a feszültségét így, vagy úgy.
- Ezt nehezen tudom elhinni.- jegyezte meg tompán, és ökölbe szorította az ökleit dühében. - Képesek lennétek egymást itt hagyni az erdőben, halálos veszélyben ha a másik haldokolna? .- kérdezte elborzadva.
- De hogy is, félre értesz én azt mondtam, hogy vigyük tovább, de ne fecséreljük az időnket holmi doktorok keresésére a faluban, mert ott nincs olyan, aki meg tudná gyógyítani. Viszont a dzsungelben lehet, hogy van. Tudod az előkészületek alatt körbe jártam ellenméreg terén is a falut és igen gyengén voltak felszerelve ilyesmiből annak ellenére, hogy milyen helyen élnek?? - hazudtam szemrebbenés nélkül Adynak hátha ez használ.
- Nahát milyen alapos. Nekem a patikájuk eléggé felszereltnek tűnt. - jegyezte meg. - A faluban akkor is jobbak az esélyei mint itt a vadonban – érvelt a saját véleménye mellett. - És mi ez a marhaság, hogy itt lehet, hogy találunk gyógyítót? Csak a mesékben van minden erdőben remete, aki meggyógyítja a sebesült hősöket. És nem hiszem, hogy a tolvajunk belefér ebbe a kategóriába.
- Adykám, a legtöbb helyen a mantikór is mesének számít de te itt láthatsz belőle egy példányt. - válaszoltam lekezelően.
- És te tényleg egy mesebeli klisére bíznád az unokatestvéred sorsát? - kérdezte csendesen, de remegő hangon. - Arra, hogy hátha esetleg, véletlenül találkozol az erdőben egy gyógyítóval?
Kezdett már bosszantani a vívódása ezért rávigyorogtam:
- Ady nem is vagy olyan szűk látókörű, mint először hittem, egy perc alatt át láttad a logikámat.
- Fel nem foghatóm, hogy mered, ilyen veszélynek kitenni az unokatestvéred. Sokkal jobbak a túlélési esélyei a faluban mint a vadonban. Mégis meddig fogja bírni?- kérdezett vissza kitartóan.
- Viszonylag rövid ideig, de ezt a napot még ki húzhatja - feleltem igyekezvén közönyösnek látszani. - A kérdés viszont csak az hogy ki cipeli őt és ki a cuccait?
- Én – morogta dühösen. Ezután egy mágikus térkockát idézett. - a hordágy, és az esetleges koporsó előállt. Az ostobaságod az életébe fog kerülni.
- Ezt a lehetőséget mit mondtam vállalom, mert ő is megtenné értem. És ne feledd a mondás szerint ha nem hal bele akkor sokkal erősebb lesz - feleltem örvendve, hogy legalább ezen túl vagyunk.
- Ha meghal az a te hibád lesz. Vezess!

A lény gyorsan végezte a dolgát. Belemászott a mantikórba, vagdosott és pakolt, majd összepakolt, és szélsebesen távozott. Nem látták, hogy mit vitt el, vagy mennyit, de a lény útját egy vastag vércsík jelezte a földön. Danielt viszont jobban érdekelte egy dolog: a saját helyzete. Egyáltalán nem érezte úgy, hogy jobban lenne, de a fájdalom megvolt. Egyre gyengébbnek érezte magát, és már teljesen Thrinre kellett támaszkodnia. Akármit is csinált Darkos, nem működött.
- Hm, tehát a tested nem elég erős, nincs méregellenállásod. Én kibírnám, de ha csak átveszem fölötted az uralmat nem változna a helyzeted. - Mondta Darkos. Daniel ájuldozott, és a feje kezdte felmondani a szolgálatot. Nehezére esett, de kérdezett a démontól.
~ Mit lehet tenni? ~
- Minden erőddel a túlélésre koncentrálni. Ha elég erős az akaratod talán le tudod gyűrni magadtól a mérget, bár nem valószínű. - A démon szavai is egyre elmosódottabbá váltak.
- Na, amilyen véres volt még a saját orrommal is követni tudnám, ennél szelesebb időben is. - Mondta Thrin. Az ő hangja közelebbinek tűnt, mint Darkosé.
- Kit érdekel az a hülye lény, mi van Daniellel? - Kérdezte dühösen Adelus. - Mi történt vele? Alig láttam mi történt a sötétben, csak azt éreztem, hogy a lény eltalálta. -
- Túléli, valószínűleg nem olyan béna, mint aminek látszik. Egyébként nem lenne hiába a sérülése, ha követnénk a célt. Ő is ezt akarja, igaz Daniel? - Kérdezte Thrin, és kicsit megrázta. Daniel nagy nehezen válaszra tudta bírni ködös elméjét, és gyengülő száját.
- Hagyjatok nyugodtan, kövessétek a lényt, majd jobban leszek magamtól is, a sérülés miatt csak teher vagyok. - Mondta minden erejével, és tudta, hogy többet nem lesz képes kipréselni a száján.
- Anélkül is az vagy itt a dzsungel közepén, de ha itt hagyunk a vérszagra hamar összegyűlnek a ragadózók és akkor vége a vidám kalandozásnak. -
- Én tudnám lebegtetni, amíg elmúlik a méreg hatása. Ugye el fog múlni? - Kérdezte Adelust Thrint. - Nem lenne jobb esetleg visszamenni a faluba, és ott megvárni míg felépül? Én semmit sem tudok ennek a lénynek a mérgéről, és inkább nem kockáztatnák. - Thrin, mielőtt válaszolt volna letámasztotta Danielt az egyik fának. Daniel még látta egyre rosszabbodó látásával, hogy Thin odalép Adelushoz. Halkan beszéltek egymás között, Daniel mégis hallotta valahogy őket.
- Mint említettem nem fog elmúlni a méreg hatása. Szép lassan teljesen le fog bénulni míg lélegezni sem tud majd, aztán megfullad persze, a szíve is leállhat az a jobbik eset. De a faluban nem fogja senki se meggyógyítani a dzsungelben még hamarabb találunk gyógyítót vagy ellenanyagot, esetleg pont annál a lénynél, akit üldözünk. -
- Csak a mesékben van tele az erdő öreg remete gyógyítókkal. Még a falu lenne a legjobb esélye. És miből gondolod, hogy a tolvajnál van ellenméreg? - Ellenkezett Adelus.
- Biztos nem végbél vizsgálatot tartott a lényen. És igenis nagyobb az esélye itt a dzsungelben, mint a kétes jellemű falusiak közt. - Mondta Thrin kissé idegesen. Daniel már el sem tudott gondolkodni azon, hogy esetleg meghal. Hallotta beszélgetést, de csak egy gondolat kavargott a fejében, egy gondolat tudott megmaradni a fejében: nem adja meg magát a halálnak csak úgy.
- Kétes jellemű falusiak? -
- Egyébként is mit aggódsz érte? A mágiája nem volt idáig valami hasznos számunkra, és még csak rokoni szálak sem fűznek hozzá, egyéként is egyedül akartad elvállalni. -
- Minden élet fontos. Nem hagyhatom csak így itt, hogy meghaljon. Te pedig elvileg a rokona vagy, mégis sorsára hagynád. Miféle ember vagy te Thrin? - Kiabálta Adelus.
- Magának való. Ne legyen kétséged, ő is így cselekedne fordított helyzetben. - Válaszolta Thrin nevetve.
- Ezt nehezen tudom elhinni. Képesek lennétek egymást itt hagyni az erdőben, halálos veszélyben ha a másik haldoklana? -
- Dehogy is, félre értesz én azt mondtam, hogy vigyük tovább, de ne fecséreljük az időnket holmi doktorok keresésére a faluban, mert ott nincs olyan, aki meg tudná gyógyítani. Viszont a dzsungelben lehet, hogy van. Tudod az előkészületek alatt körbe járta ellenméreg terén is a falut és igen gyengén voltak felszerelve ilyesmiből annak ellenére, hogy milyen helyen élnek?? - Daniel egy ideje nem látott semmit, és a hangok is csak távoli elmosódott , alig értelmes rezgésként jutottak el hozzá. Mintha Darkos beszélt volna hozzá, de a kinti hang: Adelus és Thrin beszélgetése elnyomta a démon szavát.
- Nahát milyen alapos. Nekem a patikájuk eléggé felszereltnek tűnt. A faluban akkor is jobbak az esélyei, mint itt a vadonban. És mi ez a marhaság, hogy itt lehet, hogy találunk gyógyítót? Csak a mesékben van minden erdőben remete, aki meggyógyítja a sebesült hősöket. És nem hiszem, hogy a tolvajunk belefér ebbe a kategóriába. -
- Adykám, a legtöbb helyen a mantikór is mesének számít, de te itt láthatsz belőle egy példányt. -
- És te tényleg egy mesebeli klisére bíznád az unokatestvéred sorsát? Arra, hogy hátha esetleg, véletlenül találkozol az erdőben egy gyógyítóval. -
- Ady nem is vagy olyan szűk látókörű, mint először hittem, egy perc alatt átláttad a logikámat. - Daniel nem tudta kivenni a hangokban rejlő érzelmet, és lassan már azt se tudta megkülönbözetni, hogy ki beszél a távolban.
- Fel nem foghatom, hogy mered , ilyen veszélynek kitenni az unokatestvéred. Sokkal jobbak a túlélési esélyei a faluban, mint a vadonban. Mégis meddig fogja bírni? -
- Viszonylag rövid ideig, de ezt a napot még ki húzhatja. A kérdés viszont csak az, hogy ki cipeli őt, és ki a cuccait? -
- Én. - Daniel alig érezte, de mintha valami felemelte volna. - A hordágy, és az esetleges koporsó előállt. Az ostobaságod az életébe fog kerülni. -
- Ezt a lehetőséget mint mondtam, vállalom, mert is ő megtenné értem. És ne feledd, a mondás szerint ha nem hal bele akkor sokkal erősebb lesz. -
- Ha meghal az a te hibád lesz. Vezess! - A hangok abbamaradtak, és a monoton lépések zaja gyorsan összemosódott Daniel fejében. Nem tudta, hogy merre mennek, mi történik, hol van és egyáltalán létezik e még. Sötétségben úszott, de még magát se érzékelte, csakúgy mint az összes többi dolgot a világban.