Találkozás: Yorumi Tsukiko & Ran Haeven

Tárgy: Találkozás: Yorumi Tsukiko & Ran Haeven Csüt. Márc. 28, 2013 7:33 pm

Fressia városa azon kívül, hogy híres a kereskedelemben felvetett portékák változatosságában, még az átutazó varázsló és egyszerű ember társasága is igen kiemelkedő. A különféle árufelhozatala gyakran csal pénzes embereket a községbe, köztük olyanokat, kik szívesen próbára teszik szerencséjüket. Jómagam pedig eme vállalkozó személyeknek megadom a kínálkozó lehetőséget. ^.^
A város egyik pihenőhelyén – mely fogadó és étterem is egyben – foglaltam helyet az egyik asztalnál, ahol pár kihívómat már megfosztottam jó adag gyémánttól, s újabb vetélytársam igen nagy falatnak minősült ezúttal. A vendéglő vezetője nem bánta a dolgot, amiért így megnövekedett a vendégek száma a tömeg okán, amelyet a kártyajáték vonzott a bérelt asztalom köré, illetve ígéretem személyének is a bevételemből némi gyémántot. Ezzel az üzlettel mindkettőnk jól jár ugyebár. ^-^
A nehéz ellenfelem némi fejtörést okozott, bár ha egy csalóval találkozik az ember, akkor ebben semmi meglepő sincs, nem mintha időnként nem folyamodnék jómagam is eme játékformulához, de én tudom, hogy mikor engedhetem meg magamnak. S ha az ellenfelem alattomban rejtett lapokat használ a kezében tartott kártyák minél magasabb számában való eléréshez, akkor nekem sincs más választásom. Milyen kár, hogy az ő alattomban történő csalása ennyire észrevehető, igazán megtisztelhetne azzal, hogyha már ilyen módszerekhez folyamodott legyőzésemhez, legalább praktikusan hajtja végre, például: mágiát használ. Neutral

Bár a kártyázásban kezdők számára biztosan nagy csoda lehet eme trükkök is, melyeket megejt az illető időnként előttem, azonban én már kinőttem ebből. Emlékszem mikor anno még én is így kerekedtem felül első játékaimban kihívóimon.
- Maga szórakozik velem! – csattan fel az előttem ülő kisvártatva. Megjátszott sértettséggel reagálok erre a kegyetlen feltételezésre. Ámbátor tény, hogy az Action player* megoldást vetettem be körökig és most egy All-in*-t is felvetettem. Nem hittem volna, hogy ezzel olyannyira összezavarom a svihákságban, hogy ilyesfajta megbántó szavak kimondására ösztönzöm.
- Micsoda, bántó szavak! Azonnal öljenek meg, ha így tennék – reagálok rá drámai előadásom részeként, majd balommal felkönyökölve az asztal lapjára, előrehajolva támasztom meg tenyeremen államat. Arcomon csalafinta mosoly bontakozik ki. - Nos, teríthetünk Mr. Embrock?
Meg se vártam válaszát, hisz rajtam volt a sor, hogy felvessem a píros színből álló Royal Flush-t. Az előttem ülő rángatózni kezdett az idegességtől, a kezében tartott kártyákat az asztalra csapta, feje elkezdett vörösödni, hogy szégyenében vagy dühében azt nem igazán tudtam eldönteni. Rolling Eyes

- Csalt! – sziszegi fogai között idegesen. Vidám tekintetem komoly fényt öltött magára, sőt mi több hűvösséget sugároztam felé.
- Hát persze, mind ez mondják. ^.^ De ezt azért vitathatnánk – reagáltam hidegen kifakadására. - Nem szeretné megmutatni a közönségnek, hogy mit is rejteget ruhaujjában? – kérdésemre meghökkenve reagált, s a rászegeződő, vizsgáló tekintetek okán kezdte elszégyellni magát vesztes vetélytársam. Kisvártatva csapot-papot otthagyva sarkon fordult és elviharzott inkább, otthagyva a gyémántokat, melyet sikeresen elnyertem tőle.
Az eddig körülöttünk szorongó társaság kínos csendbe burkolózott apró „vitánk” során, ugyanis egészen eddig volt ki revánsot várt volna, s volt, aki gyémántot rakott zsebre, amiért megnyerte a fogadást, mely a látott játék izgalma hozott magával. De nem kellett sok, hogy ismét élet költözzön beléjük, és megállíthatatlan csivitelésbe kezdjenek.
Jómagam egyszerűen hátradőltem székemben és vártam a következő kihívómat, nem törődve Mr. Embrock iménti felindulásával. Persze honnan is gondoltam volna, hogy a fogadó előtti utcán éppen kiönti a lelkét egy ártatlan leánynak, kinek semmi köze az egészhez?

csillagozott szavak:

Mivel jobb dolgom nem akadt ezen a szép délutánon, egy kis extra bevétel reményében indultam el Fressia Town-ba. Az idő kellemes, enyhe szellő fújdogál. A városba érve a szökőkút felé veszem az irányt, ami azóta a megszokott előadóterem, mióta először érkeztem a városba, közvetlenül a szüleim halála után… Megrázom a fejem, és mosolyogva nézek körbe elűzve az efféle gondolatokat.
Már épp továbbindulnék, amikor a fogadóból, ami mellett épp lefagytam egy férfi rohan ki, és történetesen teljes lendülettel belém ütközik, ami a fizikai méretek miatt nekem borulással, neki pedig megállással jár.
Miután magamhoz térek, felállok, és szemrehányóan csípőre teszem a kezem, és magyarázatot várva nézek szembe vele. Elég levertnek tűnik, s egy kicsit meg is sajnálom.
- Elnézést, nem néztem magam elé… - hallgat el, majd idegesen a fejéhez kap, és mintha könnyeket látnék megcsillanni a szemében. - Hogy tudott csak így legyőzni egy ilyen fruska?! Hogy veszthettem ellene?! És hogy én csaltam?! Ő legalább ugyanannyira! – csuklik össze, én pedig értetlenül nézem, majd leguggolok előtte.
- Uram… miről beszél? Mi történt? - kérdezem óvatosan.
- Odabenn… az a nőszemély az fél város előtt alázott meg… Vissza akarom neki fizetni. De egy visszavágóban ismét vesztenék… Ön mit tenne a helyemben? - kérdezi összeomolva.
Meglepődve nézek, mert lélekgondozásra nem vagyok felkészülve. Akkor még nem sejtem, de a következő mondatok miatt törlődik az eltervezett programom, és egy nem várt ismeretség veszi kezdetét. Végül tétován a vállára teszem a kezem és zavartan megszólalok.
- Nem igazán voltam ilyen helyzetben, de Ön azt mondja, hogy az ellenfél is csalt. Nem tudom, miről van szó, és nem vagyok igazán otthon a szerencsejátékok világában, de ha megfelel, hogy bíróként részt veszek, és rábizonyítom a csalást. Ezekkel a feltételekkel kérne visszavágót? - ajánlom fel egy hirtelen ötlettől vezérelve.
Felelőtlen döntés ez a részemről, bár akkor még nem gondolok bele. Semmit nem tudok sem a szerencse, sem a hozzá hasonló kártyajátékokról. Ha én bíróként állnék be, abból nem sok jó sülhet ki. Azonban itt már késő visszakozni, mivel az előttem összetörten térdelő Úriember reménnyel telt pillantással néz fel, én pedig már nem gondolkozom.
- Tényleg megtenné? – kérdezi ragyogó arccal.
- Hát… végülis… azt hiszem igen. - felelem zavartan tekergetve az egyik tincsemet. - Azonban… szinte semmit nem értek a játékhoz… így is rendben lesz? - kérdezem, rádöbbenve, hogy felelőtlenül vállaltam be valamit.
- Így is elég. Már az is segítség, hogy ennyire biztos abban, hogy lehetséges. Köszönöm! Visszavágót követelek! - áll fel határozottan, én pedig a gitáromat felkapva követem.
~ Ennek még csúnya vége lehet… ~ követem én is a fogadóba.
Mire beérek, Ő már az asztalnál áll. Én csak a hátát látom, de így is elég feszültnek nézem.
- Visszavágót követelek! - hallom a hangját, és nyomban odalépek, hogy lássam a történteket.

» Yorumi Tsukiko
» Yorumi Tsukiko
» Yorumi Tsukiko
» Yorumi Tsukiko
» Yorumi Tsukiko