Magánküldetés - A Házasság

- Hát, nem elragadó? – áradozott nekem egy öreg nénike, az orrom alá tolva egy újságlapot, mely az ifjú Retwiwier házaspárt ábrázolta. Nem kedveltem az öreglányt, aranyos volt, de órákig képes volt csacsogni, nekem pedig nem volt pofám faképnél hagyni. Kérdezhetnétek, hogy akkor, miért nem kerültem el r sugarú ívben. Nos azért, mert a törzshelye abban a kávézóban volt, ami egyedül árusított juharszirupot a városban. De be kell valljam, az a kép, amit most mutatott nekem, felkeltette a figyelmemet.
- De, igaza van, gyönyörű – néztem a menyasszony ruhájára. Engem, aki csak fehér ruhákat hordok, lenyűgözött egy ilyen stílusomhoz illő műalkotás. Lehuppantam a néni mellé, és megkentem a palacsintámat juharsziruppal. Örültem, hogy végre közös pontot találtunk.
- Bájos! Bárcsak nekem is lehetne egy ilyenem… - ábrándozott az öreglány.
- Lélegzetelállító! Vajon, milyen anyagból lehet?
- A legmasszívabból, ami jól ki van tömve pénzzel.
- Igaza van, nekem sosem tellene ilyenre.
- Ugyan, aranyom, ha egy ilyenekre csak rá kell kacsintanod, és a kiskutyáid lesznek, én már túl öreg vagyok hozzájuk.
- Há? – rájöttem, hogy nem ugyanarról beszélünk.
- Pedig mikor ifjú voltam, ennél délcegebbek is csapták nekem a szelet, hahaha…
A mellettünk lévő asztalnál két férfi ült, akik ugyanazt az újságot olvasták, mint mi, és a következő párbeszédből ítélve az egyik kihallgathatott minket.
- Ezek meg miről beszélnek? – ellenőrizte, hogy biztos ugyan azt az oldalt nézzük-e.
- Chö, nőből vannak, talán még önmagukat sem értik, fölösleges próbálkoznod – hallottam az asztaltársa lekezelő hangját.
Ez után próbáltam minél gyorsabban megenni a palacsintám, és otthagyni a perverz nénikét.
Pár nappal később, mikor munkát kerestem, az orrom elé került egy Retwiwier feliratú. Mivel kínos emlékeket ébresztett bennem, először nem nagyon érdekelt, de mire végigolvastam, már azt gondoltam, hogy ezt a munkát nekem találták ki. Bolondulok a rejtélyekért, és ha szerencsém van, még egy szaftos gyilkossági nyomozás is kerekedhet a dologból. Amúgy nem vagyok pszichopata. Letéptem a falról a küldetést, aztán társ után kutatva körbetekintettem. Ekkor elcsíptem egy mondatfoszlány egy férfi szájából. Olyasmiről beszélt, hogy küldetésre szeretne menni, de még nagyon kezdő. Megragadtam az alkalmat, és vele együtt a kabátujját.
- Hát, akkor te most velem jössz – mondtam, ellenvetést nem tűrve. – Itt a tökéletes küldetés számodra, csak itt, csak most. Amúgy Karen vagyok, téged hogy szólíthatlak?
- Szervusz, Karen én Kurai vagyok, de szólíts csak Jeisu-nak. ha jól látom a kezedben egy küldetésnek a papírosa van nemde? Elkérhetem? Szeretném átolvasni én is.
Átnyújtottam neki a papírt, de azért lelkesen elmondtam neki, hogy miről szólna a dolog.
- Hallottál a Retwiwier házasságról? Haláleset történt a családban. Ki kéne derítenünk a mikéntjét - pár másodpercet vártam, hogy dönthessen. - Nos, jössz, vagy nem?
- Természetesen elmegyek veled erre a küldetésre és remélem, kicsit jobban megismerkedhetünk már, ha egy céhben vagyunk.
Meglepett a válasza. Én csak valami munkatársi kapcsolatra számítottam, mert az árvaházban, ahol felnőttem, gyakran kaptunk közös feladatokat, viszont senkinek sem volt kedve ismerkedni. Jeisu kedvességén felbátorodva nagy mosolyt eresztettem meg felé, és elkönyveltem, hogy milyen kedves emberek vannak ebben a céhben.
Az Oak Town-ba vezető út zökkenő mentes volt. A várkastélyokból összenőtt várost öt percig leesett állal csodáltam. Már biztos voltam benne, hogy nem tévedtem, amikor ezt a munkát választottam.

Már lassan egy hete voltam a céh tagja de még semmi érdekes nem történt velem, ám ezen a main megtörtént. Úgy indult az egész ahogy szokott. Felkeltem majd zuhanyoztam egyet miután elvégeztem a reggeli nyújtásaimat. Amint ezek megvoltak felöltöttem magamra gúnyámat s magamra aggattam fegyveremet is. Elmentem reggelizni és Akio már várt reám a törzshelyünkön. Amint elhagytam a házat a postaládában a reggeli újságot ott hagytam hiszen soha nem történik semmi érdekes. A mostanában történt nagy eseményről meg már mindent megírtak amit lehetett és mindenki tud mindent, de engem nem érdeket, mert nem érintett személyesen. Bementünk hát a fogadóba és ettünk egyet majd elindultunk a céhbe természetesen kéz a kézben. Amint beértünk szinte még senki nem volt benn, így gyorsan át néztem a feladatokat, de sajnos semmi jót nem találtam ami kezdésnek megfelelne nekem.
- Légyzikeee Akio mester *.* Vigyél egy egy küldetésre csak most az egyszer még hiszen még egy kezdő mágus vagyok - kértem tanáromat arra, hogy vigyen el amikor a céhből egy leányzó jött oda hozzám és rángatta meg gyengéden a kabátomat.
- Hát, akkor te most velem jössz – kaptam utasításba a leányzótól, csak nem tudtam mire is mondta hirtelen, majd észrevettem kezében egy papírost.
~ Biztos egy küldetés lehet ~ és ahogy erre gondoltam szívem hevesen kezdett el mellkasomban verni.
– Itt a tökéletes küldetés számodra, csak itt, csak most. Amúgy Karen vagyok, téged hogy szólíthatlak? -
- Szerbusz Karen én Kurai vagyok, de szólíts csak Jeisu-nak. Ha jól látom a kezedben egy küldetésnek a papirosa van nemde? Elkérhetem? Szeretném átolvasni én is - válaszoltam a leányzónak. A kérésemre a leányzó át is nyújtotta nekem a papíros amit át is olvastam és a mostanában történt híres esküvőről szól.
- Hallottál a Retwiwier házasságról? Haláleset történt a családban. Ki kéne derítenünk a mikéntjét - szólt hozzám ismét a leányzó kinek már tudom a nevét.
~ Hol hallottam már ezt a nevet. Áhh megvaann … Mostanában volt az híres esküvő ~ jutottam erre a következtetésre és ezt a a papírdarab is alátámasztotta.
- Természetesen hallottam róla Karen és szívesen elkísérlek erre a küldetésre. - majd fordultam oda Akio-hoz. - Látod mester mégse vagyok annyira ügyetlen ... Majd találkozunk amint visszatértünk. - és már indulásra készen is álltam.
- Nos, jössz, vagy nem? - tette fel végül a kérdést Karen és ahogy jobban megnézem eléggé aranyos kis leányzó.
- Természetesen elmegyek veled erre a küldetésre és remélem kicsit jobban megismerkedhetünk már ha egy céhben vagyunk - adtam neki választ kérdésére. Oak Town-ba vezető út alatt nem történt semmi érdekes, se egy rajtaütés se egy segélykérés. Kicsit lelombozott, de most végre megvolt az első feladatom amit teljesítenem kell. Ráadásul egy gyönyörű leányzó társaságában aki szintén abban a máguscéhben tag melyben én is. Ez már két pont ami mellette szól. Már csak a személyiségét kellene megtudnom milyen. ~ Kedves vagy netalán rámenős? ~ ki tudja, de remélem egy ilyen szépségnek nem rossz jelleme van. Egész út alatt őt figyeltem míg meg nem érkeztünk a helyszínre amit a papír írt.
~ Még jó hogy eltettem magamnak hátha szükség lesz rá ~ mondtam magamban, majd kicsit elámultam a város látványán.

- Nézd, kész van. - nyújtott oda egy halat, a lábánál lévő kis jószágnak.
- Köszi, de te nem eszel? -
- Előbb – - kotorászott táskájában, majd előhúzott egy naplót és egy tollat – lejegyzem a történteket, míg emlékszem rájuk.- Letelepedett az egyik fa alá, a macskán pedig szárnyak jelentek meg és fölröpült a fiú fejére.
- Akkor én is várok még.-
- Ahogy gondolod. – válaszolt a fiú, aztán belekezdett az írásba.
Több mint egy héttel ezelőtt az egész Fiore- ben csak egy névről beszéltek, amit még a lakrima víziók is közvetítettek. Tudniillik egy Retwiwier nevű nemesi család lakodalmat tartott. Engem különösebben nem érdekelt a dolog, de Speedyt, annál inkább lázba hozta az ünnepség. Kénytelen voltam eleget tenni kérésének és megnézni a közvetítést, valami jóképű fickó vett el egy gyönyörű lányt. Ezt még csak kibírtam, de egy héttel a házasság után is csak ez az esküvő folyt mindenhonnan, szerencsére Speedy nem beszélt az esküvőről, megtette helyette mindenki más. Mikor arra a társalgásra ébredtem a szobámban, hogy a nyitott ablakom alatt egy héttel a lagzi után is a Retwiwer folyik minden honnét, kicsit felment bennem a pumpa. Felkaptam táskámat és a szokásos dolgokkal megtömtem, amit utazáshoz szoktam vinni: kötél, kulacs, elemózsia, édesség, váltás ruha stb. Míg buzgón pakoltam nem vettem észre, hogy közben Speedyt is felébresztettem.
- Mit csinálsz Hwarug? –- nyújtózott egy nagyot az ágyon.
- Ó bocs, nem akartalak még felkelteni. –- hagytam abba a pakolást kicsit lenyugodva. – Úgy gondoltam, ha majd felébredsz, elmehetnénk egy felkérést megcsinálni, mert kicsit le vagyunk égve anyagilag.-
- Tényleg?! –- pattant fel az ágyon Speedy. – És, és választhatok én? – - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Hiszen még olvasni sem tudsz.- vágtam rá a választ.
- Nem baj, naaa, légyszi. – meresztette, vetette be a tipikus macskanézést. Mégis, ki tudna nemet mondani erre?
Felöltöztem felkötöttem a tőröm, magamhoz vettem a táskám, majd intettem Speedynek, hogy indulunk. Ő ráröppent a fejemre, aztán kiléptem az ajtón, majd csak a felkéréseknél álltam meg és döbbenten néztem rá arra a küldetésre, amelyen vörösen virított a Retwiwier név. Reméltem, hogy Speedy nem ezt fogja kiszúrni, de reményem hamar szertefoszlott, mert kapásból erre a felkérésre bökött. Nem volt mit tenni, megígértem neki, hogy ő választhat, tehát levettem és felolvastam neki, ami a plakáton állt. Egy halálesetről szólt, amiről nem tudják, hogyan történt és mindez, egy Retwiwier rokonnal történt. Speedy úgy megdöbbent, hogy majdnem leesett a fejemről.
- Ez, az a Retwiwier ?-
- Az. – - sóhajtottam egy nagyot, majd magasba tartottam a papírost és szóltam Luiginak, hogy elmentünk. Egyenesen a vonatállomásra mentem és megvettem a jegyeket Oak Townba. Az út során végig Speedyt hallgattam, hogy milyen jó már, hogy pont a Retwiwereknek csinálunk meg egy küldetést. ~ Még jó, hogy azért akartam eljönni, mert már untam a Retwiwereket~- bámultam ki az ablakon. Amikor megérkeztünk, osztoztam Speedy ámulatán, ahogy percekig a hatalmas várost néztük.