Duncan Blaylock - Céllövölde

Vendég

Pörgessük meg a tárat! 2200 VE

Tárgy: Re: Duncan Blaylock - Céllövölde Hétf. Dec. 04, 2023 5:38 pm

The member 'Duncan Blaylock' has done the following action : Kocka

'Vadászat' :

Duncan Blaylock - Céllövölde - Page 2 1_biza10

Vendég

Jótanács

>>Az előző részben<<

Egy egyedül árválkodó fa árnyékában feküdve igyekeztem kiheverni az elmúlt napok mellékhatásait, amikor is egy ismerős hang rántott ki a nyugalomból:
- Hé, Duncan! Nem hittem volna, hogy ilyen kicsi ez a préri.
Kelletlenül kinyitottam a szemem, mire Ród láttam, hogy állt felettem. A félszezet vadász öltözéke alapján éppen valaminek a közepén volt.
- Oh, Ród! Mit keresel erre? - ültem fel.
- Csak a szokásos. Vadászok.
Kissé ertetlenül néztem körbe, mert közel s távol semmit sem láttam a pusztában.
- Azt a fülest kaptam, hogy bizánt szoktak látni a környéken.
- Bizán? - kóstolgattam a szót. - Az meg mégis mi a fr@nc?
- Egy patás, ami ek a bőre nagyon értékes.
- Áh! Azt hiszem már értelek.
Ród vadász volt, és a mostanihoz hasonló kiküldetéseken ő általában vadászatból gyűjtött be pénzt. A húst leadta a táborban, vagy eladta a bőrökkel és bundákkal együtt a legközelebbi városban. Tisztességes módszer volt, de messze nem hozott annyit, mint Mikel fosztogatásai. Igaz nem is Ród miatt keresték a hatóságok a bandát.
- Van kedved velem tartani? - tette fel a kérdést. - Ha már így összefutottunk.
Először nem akartam vele tartani, de végül csak meggondoltam magam.
- Miért is ne? - keltem fel kissé lassabban, hogy a korábbi sérüléseim ne fájjanak annyira.
- Ez a beszéd! Na, gyere nehogy elszalasszuk a bizánt.
Menet közben eszembe jutott a jégbikás incidens. Utólag megtudtam, hogy a fenevadat nem tudták elkapni és megszökött a városból. Amikor ezt hallottam eldöntöttem, hogy felkutatom a félszarvú bestiát és bosszút állok rajta.
- Hé, Ród! Nem tudsz véletlenül néhány jó tanácsot adni jégbikához?
- Óó, dehogynem! Fuss, ha meglátsz egyett! Félelmetes bestiák, jobb nem kezdeni velük.
- Igen, erre rájöttem már én is - válaszoltam, miközben még mindig éreztem a vad bestia öklelését. - De mi van, ha nincs más választásom?
- Mindíg van választás - vágott vissza Ród.
- Jó! - reagáltam. - És akkor, ha ki akarom nyírni?
- Hát az már más tészta. Igazából még sosem vadásztam jégbikára, de azt hallottam, hogy a tűz jól beválik ellene. Ha belegondolsz talán valahol logikus is.
Hirtelen olyan hülyének éreztem magam, mint azok akik belenéznek a fegyver csövébe és meghúzzák a ravaszt.
- Duncan, gyorsan ide! - rántott hirtelen félre Ród egy szikla mögé.
Mikor rákérdeztem volna, hogy mi a fene ez az egész, csak csendre intett és kézjelekkel a tudtomra adta, hogy megtaláltuk a bizánt. Lassan kinéztem a szikla mögül és tényleg ott volt az az elb@szott tehén. A puskámnak pont lőtávolban volt. Talán Ród is ellőtt volna odáig az íjával, de kéteselyesnek éreztem a dolgot.
- Közelebb megyünk? - kérdeztem suttogva.
- Esélytelen, teljesen nyílt terep. Amint észrevesz elrohan, vagy nekünk támad. A kedvétől függ.
Elővettem a puskámat.
- Akkor, ha nem haragszol meg...
- Csak tessék! - engedte át a lehetőséget Ród.
A sziklán megtámasztottam a puskát, majd célba vettem a bizánt. Vártam néhány pillanatot, hogy megfigyeljem és kiismerjem a széljárást. Nem akartam, hogy egy kósza fuvallatt bezavarjon. Csak enyhe szellő fodrozta csupán a tájat, szóval egyszerű dolgom volt. Meghúztam a ravaszt, mire a puskám hangosan eldörrent. A hirtelen zajra viszont a bizán már alig reagálhatott. Éppen megiramodott volna, amikor a golyó belefúródott a szívébe, majd szinte rögtön összerogyott.
- Szép lövés! - szólt elismerően Ród.
-Kösz. Szóval tűz... - tértem vissza a korábbi témához. - Esetleg...
- Éppen tegnap láttam egy ószeresnél egy lángoló kardot a közeli városban.
- Oh, valóban? - kicsit furcsán hangzott a dolog, de a mágiában semmi sem volt lehetetlen, ahogy tapasztaltam.
- De szólok, hogy méregdága!
- Majd meglátjuk - válaszoltam, és már azon törtem a fejem, hogy miként tehetnék szert arra a lángoló fegyverre.
- De hallottam már olyanról is, aki lángoló lövedékeket használ.
Hirtelen kezdtem úgy érezni, hogy nagyon keveset tudok a fegyverek mágikus használatáról. Arra gondoltam, hogy ideje lenne bővítenem a tudástáramat. Aztán elhesegettem ezt a marhaságot. Egy fejlövés elintéz minden problémát.

Vendég

2875 VE és a tár még mindíg nem űrült ki!

Tárgy: Re: Duncan Blaylock - Céllövölde Szomb. Dec. 09, 2023 8:54 pm

The member 'Duncan Blaylock' has done the following action : Kocka

'Vadászat' :

Duncan Blaylock - Céllövölde - Page 2 1_macs10

Vendég

Ezt a cirkusz!

>>Az előző részben<<

Azt a hírt kaptam, hogy a törött szarvú jégbikát valahol a várostól délre egy mezön látták. Viszont senki sem mer kezdeni vele, mindenki f@sik tőle, amikor meglátják és inkább eltakarodnak onnan. Nekem mondjuk ez jó volt, elvégre senki nem vadászta le előttem a rohadékot. El is indultam átfésülni a közeli vidéket, amikor is egy erő mellett egy felborult karavánba botlottam.
- Óh a magasságosra! - vonyított egy kackiás bajszú, hálósapkás fazon kilépve az egyik felborult kocsi mögül. - Magá a gondviselő küldte! Kérem mentsen meg ifjúsága! - esdekelt előttem a fazon, aki akár bohócnak is elmehetett volna.
- Nem! Ki van zárva! - próbáltam rövidre zárni a csevelyt. Semmi kedvem nem volt jótevőt játszani, amikor már ki akartam próbálni a jégbikán a Lázadót.
- Kérem! Fizetek csak segitsen!
Ez volt a kulcsszó, amire megtorpantam és visszanéztem a bajúszkirályra.
- Attól függ, hogy mennyit.
- Odaadom magának a teljes hétvégi bevételünket, csak hozza vissza a mi kis doromboló szupersztárunkat!
Ekkor végignéztem a felborogatott kocsikon, és rájöttem, hogy egy vándorcirkuszba botlottam. Ezek pedig jól szoktak kaszálni, az alapján hogy mennyi városi bumburnyák kíváncsi a flepnis bohócokra meg a girhes állatokra.
- Hát a hetvégi bevétel fejében... - gondolatban már dörzsöltem is a tenyeremet a könnyű munkával szerzett Gyémántra gondolva. - Várjunk csak!
Ekkor feltűnt, hogy a társulat elég foghíjas. Konkrétan senkit nem láttam a furcsa sapkáson kívül. Hirtelen átverést éreztem az egészben. Szinte már számítottamrá, hogy fosztogatók lépnek elő a fák közül.
- Hol vannak a többiek? - tettem fel a kérdést.
- Ők elmentek befogni a többi állatot - mutatott a ferfi a kitört ketrecekre. - A pávánk elrepült az erdő irányába. A zebránk belevágtatott a rét végtelenjébe. A tigrisünk viszont itt maradt.
Volt egy sértetlen kocsi, aminek a hátsú ketrecében tényleg ott mosakodott egy tigris kölyök.
Ekkor az erdőből kukorékolást hallottam, amit követően két bohóc öltözetű félnótas hozott egy csapkodó pávát.
- Nézd Luiz! Megtaláltuk Pehelykét!
- Ez fantasztikus! Nézzétek én pedig találtam valakit, aki visszahozza nekünk a Herceget!
- Ez nagyszerű! - válaszoltak megkönnyebülten a bohócok.
Mikor közelebb értek és jobban meg tudtam nézni magamnak a pávát feltűnt, hogy valami nem stimmel vele. A páva egy kakas volt, amire pávatollakat ragasztottak.
- Hé, egeszen biztosak vagytok benne, hogy ez a ti Pehelykétek? - kérdeztem gyanakvóan.
- Igen-igen, hát persze, csak az erdőben repkedéstől kicsit zilált létt.
Többet inkább nem kérdeztem, inkább rájuk hagytam a hülyeségüket. Az ő fejüket töri be a közönség, ha lebuknak a csalással. Ekkor az ép kocsiban a tigriskölyök éhes nyávogásba kezdett. Tudtommal a tigrisek kib@szottul nem szoktak nyávogni, szóval a szemem sarkából vetettem még egy pillantást rá. Ekkor ismertem fel, hogy a tigris valójában egy nagyra nőtt tigrismintásra festett dagadt macska. Kezdtem kapizsgálni, hogy mi folyik itt, ami még könnyebb pénzzel kecsegtetett.
- És egészen pontosan ki ez a Herceg? - téretem vissza a tárgyra.
- Oh, ő a társulatunk sztárja! Az állatok királya! A mi dalaiás oroszlánunk.
Gondolatban már fuldokoltam a röhögestől. Egy pávának maszkírozott kakas, és egy tigrisnek festett macska után már lelki szemeim előtt láttam a kutyát, aminek a nyakára egy bunda van terítve.
- Rendben, visszahozom ezt az "oroszlánt". Esetleg meg tudják mondani, hogy merre ment?
- Igen, persze! Arra, a farmok felé! - Mutatott Luiz a távolba, ahol néhány épület tényleg felsejlett.
- Jól van... - és azzal neki is indultam az oroszlán vadászatnak.
Félúton a farmok felé belefutottam egy fiatal lányba, aki egy zebrával sétált vissza a karaván irányába. Pontosabban szólva egy szamárral, ami zebracsíkosra volt pingálva.
- Ezt az idióta csűrhét...- morogtam magamnak, miközben arra gondoltam, hogy ha ezt a többieknek elmesélem a táborban egy hétig vonyítva fognak nevetni.
A farmhoz érve furcsa közjáték fogadott. Két földműves rémült kétségbeeséssel próbálta tartani a pajta ajtaját. Egy veszedelmes, ördögi bestiáról hebegtek, ami kia akart törni.
- Hé, nyugi! Minden bizonnyal csak egy nagyranőtt kutya! - csitítottam a kedélyeket.
- Egy kutya?! De ez a kutya úgy harapta el a sógorom tehenének a torkát, mint ahogy a kis Herbert a ropit!
- Ez piztos nem kutya! Ez egy démon!
Buta vidéki parasztok, akik nem hogy oroszlábt nem láttak, de még egy álruhás kutyát sem ismertek fel.
- Jól van! Elég a dumából, takarodjanak félre és húzzanak a p@csába!
A két paraszt először tétova bizonytalansággal nézett rám, majd inkább nagyot nyeltek és szétszaladtak. Az út csak úgy porzott utánik.
- Hé pajti, gyerecsak! - kezdtem szólongatni a kutyát odabent, majd füttyögtem neki párat. - Gyere! Hazaviszlek a gazdádhoz! - Újfent füttyögtem, mire a kutya kilökte a hatalmas pajta ajtót.
- Azt a büdös k@rva mocskos életbe! - szaladt ki a számon, amikor felismertem, hogy rohadtul nem egy bundába bugyolált kutya áll előttem. Ez tényleg egy kib@szott oroszlán volt! A hatalmas fenevad éppen készült rám ugrani és széttépni. Úgy loholt felém, hogy a pisztolyaimat sem volt időm elővenni. Lázadót idéztem a kezembe, majd egy hirtelen kétségbeesett vágást indítottam az állatok királyának pofájába. A forró penge sisteregve mart az oroszlán arcába majd koponyájába, mire az élettelenül zuhant rám. Lázadó remekül vizsgázott, de én beszorultam a tetem alá.
- P@csába... - bosszankodtam, mert udtam, hogy ezzel a könnyű pénzem is ugrott, és még be is szurultam.

Vendég

Nézzük, hogy az 5100 VE mire lesz elég!

Tárgy: Re: Duncan Blaylock - Céllövölde Szer. Jan. 03, 2024 9:55 am

The member 'Duncan Blaylock' has done the following action : Kocka

'Vadászat' :

Duncan Blaylock - Céllövölde - Page 2 10_mer10

Vendég

Rágcsálóirtás

>>Az előző részben<<

Egy rohadtul eseménydús hét után szinte lósz@rt sem tudtam betenni a tábori kasszába, csupán némi hússal tudtam hozzájárulni az éleskamrához. John persze ezt rohadtul nem értékelte, neki... vagyis nekünk pénzre volt szükségünk. Az persze kibaszottul nem számított, hogy van-e mit ennünk vagy sem. Szóval jutalmul kaptam egy jó nagy adag leb@szást, sőt még azert is én lettem elhordva minden szarnak, amiert Mikel nem került elő. Az a pöcs valamiért nem tért vissza a táborba, ami nem volt rá jellemző. Ez Johnt idegesítette és ezért rajtam vezette le a feszültséget. Miután kiosztott fogta magát és elhúzott valahová a búsba. Én pedig jobb híján fogtam magam és leültem a tűz mellé. A többiek már rég végeztek a vacsorájukkal és kezdték eltenni magukat éjszakára. Csak én voltam a tűz mellett és a régi Magány cimborám. Régről ismertük egymást. Hol gyűlöltük egymást, hol pedig a legjobb cimborák voltunk. Akarhogyan is volt, mindíg egymásba futottunk valahol. Néha úgy éreztem, hogy mast sem csinálunk csupán egymást kergetjük ebben az őrült világban. Rágyujtottam egy cigarettára, mert úgy éreztem, hogy megérdemlem azt a füstölgő koporsószeget. A lomhán kígyózó bagó füstön keresztül néztem, ahogy a vidáman pattogó tábortűz lassan pislákoló parázzsá gyengül. A tűz még küzdeni akart, de hiábavaló volt minden erőfeszítese, az összes próbálkozása halvaszületett volt. Egyszerűen csak fel kellett volna adnia, elfogadni a sorsát az elkerülhetetlent, belátni a harca feleslegességét. Mikor már majdnem elfogyott minden cseppnyi ereje egy egy darab fa esett a parázsba. Apró lángnyelvek repültek szerte az éjszaka ébenfekete sötétjében. A parázs szinte azonnal, mohón rávetette magát a száraz fadarabra, és elégedett pattogással köszönte meg az alamizsnát. A parázs gyorsan újra tűzzé erősödött és messzire űzte a sötetséget, ami időközben lassan próbált mindent magába nyelni.
Ed ült velem szemben a tűz túloldalán. Fogalmam sem volt, hogy mikor ült le a tűzhöz, mert az éjszakában az ő bőre remek rejtőszín volt.
- Estét Duncan! - köszönt a fiatal férfi. Szinte még kölyök volt. Alig fejezte be az iskolát, amikor mellénk szegődött a kalandért. Semmi oka nem volt, hogy hozzánk szegődjön, hiszen okos volt, vastag családi pénztárcával, mindene meglehetett volna.
- Csatlakozhatok? - kerdezte Ed.
- Ja, persze - válaszoltam, miközben próbáltam kiszabadulni a gondolataim kavargó örvényéből.
- Köszi a vacsorát! Igazán finom volt.
- Frix-nek mondd, ő a szakács! - állítottam le a hálalkodását, miközben a csikket bedobtam tűzbe.
- Igen, tudom. Viszont te szerezted az oroszlánhúst, nem?
- De...
- Hát anélkül megint maradt volna a patkányhús, vagy a hal.
- Döglötten már nem kellett a cirkusznak - reagáltam egykedvűen.
Ed hangos nevetésben tört ki. Miután pedig kinevette magát addig kuncsorgott, hogy elmeséltem neki a teljes cirkuszos sztorit, mert elképzelni nem tudta, hogy miért járhatott így egy cirkuszi oroszlán.
Miután mind a ketten kinevettük magunkat Ed nem kertelt tovább. Elmesélte, hogy egy szomszédos mocsárban talált egy hatalmas háat, amit feltehetőleg már sok éve elhagytak a gazdái. Legalábbis az állapotából erre következtetett. Szerinte egy ilyen elhagyatott hatalmas ház éppen jól jönne a bandának. Nem kellene többet a csillagos ég alatt éjszakáznunk. Mindenki feje felett lenne tető és a mocsárban kellően rejtve tudnánk maradni.
Be kellett ismernem, hogy nem volt rossz elképzeles, volt benne fantázia. Meg is egyeztünk, hogy reggel elvezet a házhoz és együtt jobban átvizsgáljuk mielőtt bárki másnak szólnánk róla. Állítása szerint lehet pár vadállat beköltözhetett és ezért egyedül nem mert szétnézni odabent.
Másnap kora délelőtt odaértünk az elhagyatott házhoz. Pontosan úgy festett, ahogyan azt elképzeltem. Romos, rozoga, lepattogzott festék, korhadó deszkák, betört ablakok, de óriási méretek. Az igazat megvallva akkora volt az egész épület, hogy akár a fele is elég lett volna a teljes banda elszállasolására.
- Mit gondolsz? - kérdezte Ed lelkesen.
- Ha nem dől a fejünkre jó lehet - néztem végig a viharvert homlokzaton.
- Én is ezt gondoltam, amikor először megláttam. Akkor bemegyünk? - vágott mellbe a kérdéssel és közben már lépett is félre, hogy előre engedjen.
- Be... - mondtam kissé morcosan, majd elővettem az egyik pisztolyomat. - Szóval csak golyófogónak kellettem? - tettem fel a kérdést, miközben a nyikorgó deszkákon lassan lépdelve bementem a házba.
- Így is mondhatjuk, de inkább nem.
- Heh?
Hangunkra az előszobában szétszaladtak a zöld bundás kis egerek, akiket már túl jól ismertem.
- Nem! Nem, b@zdmeg! - robbantak ki belőlem a szavak. Még egy házat nem fognak ezek a kis g@cik rám dönteni. A múltkoriért is én vittem el a balhét. - Gyere elő te kis b@zi! - kiabáltam az egerek után, majd ahogy megláttam egynek a vörös szemvillanását a félhomályban azonnal lőttem. A kis rohadékok cincogva spricceltek szét, de nem voltak elég gyorsak. Sorra lőttem őket agyon, esélyt sem adva nekik a túlélésre.
- Szóval ők költöztek be? - tettem fel a kérdést, miközben nyugtátam, hogy elfogytak a kis rohadékok.
- Hát ha volt bármi más is ezután biztos, hogy a világból is kirohant - vigyorgott Ed.

Vendég

5700 és nézzük mi jön!

Tárgy: Re: Duncan Blaylock - Céllövölde Kedd Jan. 09, 2024 11:31 am

The member 'Duncan Blaylock' has done the following action : Kocka

'Vadászat' :

Duncan Blaylock - Céllövölde - Page 2 4_lava10

Vendég

Csápos iszonyat

>>Az előző részben<<

Miután rendbe raktuk a tábort a balhé után, és a közeli mocsárban tanyázó aligátorokkal megetettük a hullákat John betalált.
- A felelőtlenséged majdnem az életünkbe került!
- Hogy mi van? Nem én vezettem őket ide! Itt laktak azok a f@szok!
- Éppen ezaz! Nem arról volt szó, hogy ellenőrizted és kipucoltad a helyet?!
Megint a szokásos. Rám lett verve a balhé, mintha én találtam volna a helyet és én ellenőriztem volna le, hogy tényleg lakatlan-e. Ed csak az állati lakókról beszélt, más haramiákról szó sem volt.
- Mégis honnan a f@szból kellett volna tudnom, hogy ezt a k*rva koszfészket pár rühös patkányon kívül más is lakja?!
- Felelőtlen vagy kölyök! - vágta a fejemhez John, majd enyhébb hangnemre váltott. - Mi van veled mostanság? Régen nem ilyen voltál. Vakon megbízbattam benned.
Jobb híján csak fújtam egyett. Igazságtalannak éreztem az egészet. Mindig mindenből engem hoz ki vétkesnek. Legszívesebben beolvastam volna neki, de talán mégis igaza volt. Talán tényleg én voltam mostanában egy f@sz. Hibákat és hülyesegeket halmoztam egymásra, mint egy kezdő kis p*cs.
- Jól van - tette vállamra a kezét -, nincs gond kölyök. Tudom, hogy csak jót akarsz. Most viszont nagy szükségem lenne a régi Duncan-re! - nézett mélyen a szemembe.
Egy újabb feladat volt kilátásban, csak nekem csak most.
- Mikelt elkapták és bekaszlizták innen északra egy Eperfalva nevű településen. Tudom, ha valaki akkor te meg tudod csinálni!
Itt volt a nagy lehetőségem. Most bizonyíthattam, bár más körülmények között legszívesebben hagytam volna a rács mögött elrohadni azt a bajszos g*cit.
- Eperfalva? - kérdeztem vissza.
- Igen.
- Ezt az elb@szott nevet... - és azzal el is indultam, hogy kiszabadítsam azt a h*gyagyút.

Félúton voltam, amikor találtam egy forró vizű tavat. A tükörsima kis tavacska vize gőzölgött a lassan, narancsosan alábukó nap fényében. A közelben tücskök kezdték hangolni magukat az éjszakai koncertjükre. Én pedig egy ilyen kemény nap után nem tudtam ellenállni egy forró fürdönek a csillagokkal kirakott ég alatt. Lehajítottam minden holmimat egy sziklára, majd begázoltam a vízbe. Kellemesen forró volt a víz, éppen csak nem főzött meg. Kerestem magamnak egy kényelmes helyet ahol leültem és éppen csak nem ért a nyakamig a víz. Ekkorra már előjöttek a várva várt zafírosan csillogó csillagok. Hangosan felsóhajtottam az ég felé, és szinte látni véltem, ahogy távozik belőlem az a sok harag, frusztráltság és még ki tudja micsoda. Hosszú hetek után végre most egy kicsit megpihenhettem úgy ténylegesen, és kisöpörhettem azt a sok szemetet a fejemből, ami felhalmozódott.
Persze túl szép volt, hogy tovább tartson ez az idilli pillanat. A vízben valami hozzáért a lábamhoz újra meg újra. Először jól belerúgtam, mert arra számítottam, hogy valamiféle debil hal szórakozik. A rúgást követöen viszont valami vöröses csillanást vettem észre a víz alól. Ösztönösen hátrálni kezdtem, de a víz alaposan lefékezett, ezért inkább bukdácsolás volt az egész. Ahol pár pillanattal korábban még nyugodtan ücsörögtem hirtelen csápok tűntek fel.
- Azt a rohadt k*rva an... - bosszakodtam, hogy még itt sincs nyugtom.
A víz alól előrobban egy csupa fog, csápos vörösszemű valami, amitől kishíján összepisáltam magam. Vad hátrálás közepette elővettem a pisztolyomat és löni kezdtem az iszonyatos lényt, de azt nem hatották meg a mágikus töltetek. A golyók úgy pattantak szét rajta, mintha porcelannal dobáltam volna egy betonfalat.
Kisvártatva meg több csápos szörnyeteg került elő és ez volt a nagy szerencsém, mert összevesztek rajtam. Amíg egymással acsarkodtak kirohantam a partra.
- Hogy rohadnátok meg ti csápos g*cik! - kezdtem lőni őket immáron a puskámmal. - Csak tíz kib@szott nyugis percet akartam! Erre ti? Ti belefostok a tyúksz@ros napom legvégébe is!
Lövéseimnek sok hatása nem volt, de a lények visszavonultak látván, hogy az előfőzött vacsorájuk meglépett.
Én pedig ekkor értettem meg, hogy miért nem járnak szerelmespárok egy ilyen romantikus kis tavacskához egy ilyen gyönyörű éjjelen.

Vendég

5850 VE ellen mi jön ma?

Tárgy: Re: Duncan Blaylock - Céllövölde Pént. Jan. 12, 2024 10:12 am

The member 'Duncan Blaylock' has done the following action : Kocka

'Vadászat' :

Duncan Blaylock - Céllövölde - Page 2 10_ves10

Vendég

A kis szökés

>>Az előző részben<<

Eperfalva egy aprócska bányász település volt a hegyekben, sziklákkal és égig érő fenyőkkel körülvéve. Az egész városka akkora volt, hogy ha igazán megerőltettem volna magam, akkor az egyik végéből átköphettem volna a másikba. Így aztán nem volt nehéz megtalálni a helyi rendfenntartók irodáját. Persze az is nagy segítség volt, hogy az épület pincéjének berácsozott ablakán Mikel óbégatott kifelé.
Kényelmesen elindultam az épület irányába, és talán félúton voltam, amikor az a bajszos hülye kiszúrt.
- Hé, Duncan! - próbálta a maga higgadt módján suttogni. - Hé, itt vagyok! Itt, itt, itt! Gyere, szabadíts már ki!
Odaérve, a rácsos pince ablak mellett nekidőltem a falnak.
- Mégis hogyan hoztad össze ezt, te barom? - tettem fel halkan a kérdést.
- Ne az érdekeljen! Menj és lődd szét azoknak a f@szoknak a fejét odafent és vedd el a kulcsot tőlük.
- Hóó! Minek nézel te engem? Ön és közveszélyes őrültnek? Majd mindjárt kitalálok valamit - és azzal elindultam sétálni egy picit, hogy felmérjem a lehetőségeket.
- Duncan! Ne szórakozz velem! Azonnal vigyél ki innen! Duncan!
Mikel vérengző módszere biztosan gyors és célravezető lett volna, de nem akartam feleslegesen vért ontani egy idióta miatt. Valami csendesebb, ügyesebb megoldásra volt szükség, ami nem jár nagy feltűnéssel.
Egy kis séta után az egyik magas fenyőn észrevettem egy hatalmas darázsfészket. Ród mesélt már erről a nagyra nőtt ízeltlábú, szárnyas g*cikről. Haragtartó rohadékok, akik összecsipkednek, ha b@sztatod őket. Gyorsan támadt is egy ötletem, ami még működhetett is a meglátásaim alapján. Nem volt mit tenni, ki kellett próbálnom gyakorlatban is. Biztonságos távolságba húzódtam, ahonnan még biztosan eltalálom a puskámmal a fészket. Miután megbizonyosodtam róla, hogy senki sem figyel, elővettem a puskámat és egy halálpontos lövéssel lelőttem a darázsfészket a fáról. A hatalmas fészek hangos reccsenéssel tört össze amint földet ért. Ezt követően a túlméretezett darazsak dühösen döngve rajzottak ki és keresték otthonuk tönkretevőjét. A tettest viszont nem találták, ezért mindenki másra rátámadtak. A szellős utca hamar felpezsdült a sikongatva menekülő emberektől. Kisvártatva a rendfenntartás is megjelent és felvette a harcot a darazsakkal.
Én ezalatt fütyörészve bevonultam a kiüresedett irodába és megkerestem a lenti cellák kulcsát. Az idióták nem erőltették meg magukat. A főnöki asztal mögötti falra volt felakasztva a kulcscsomó. Magamhoz vettem a csilingelő apróságokat és elindultam a pincébe. A kintről beszűrődő zajok alapján még bőven volt időm.
- Na végre! Mégis mi tartott eddig?! - esett nekem a rácsok mögül a bajszor vadbarom.
- Itt is hagyhatlak, ha valami nem tetszik!
- Haha, de rohadt vicces valaki! Na gyerünk, engedj már ki!
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy beletöröm a kulcsot a zárba és itt hagyom a f@szfejt, de végül valamiért meggondoltam magam.
- Szívesen! - nyitottam ki epésen a cella ajtaját.
Mikel kiviharzott, fel egyenesen az irodába, ahol aztán megkereste az elkobzott fegyvereit és visszavette azokat.
- Ha kész vagy, akkor mehetnénk is! - szóltam rá.
- Rendben csapassuk! - csattant fel, majd kirúgta az ajtót.
- Mia?!...
Mikel különféle cifra szitkokat üvöltözve rontott ki az utcára, majd elkezdte módszeresen hátbalőni az összes rendfenntartót, akik éppen a várost próbálták védeni a darazsaktól.
- Mit művelsz te idióta f@sz?! - kiabáltam utána. - Húzzunk innen!
Mikel kiélte a kis bosszúszomját az összes rúnalovagon, akit csak talált a városban. Én eközben inkább a darazsakra koncentráltam. Nem akartam a védtelenné vált városkát magára hagyni a veszedelemmel szemben, amit én magam szabadítottam rájuk. Pofán lőttem hát pár zümmögő rohadékot, míg másoknak a s*ggét vagy a szárnyait lőttem el.
Kissé olyan érzésem volt, hogy a lehető legnagyobb marhaságot követtem el ezzel az alaposan kigondolt tervvel.

Vendég

6200 VE

Tárgy: Re: Duncan Blaylock - Céllövölde Vas. Jan. 21, 2024 8:50 am

The member 'Duncan Blaylock' has done the following action : Kocka

'Vadászat' :

Duncan Blaylock - Céllövölde - Page 2 2_mere10

» Duncan Blaylock
» Duncan Blaylock
» Duncan Blaylock vs. Bael
» Duncan Blaylock vs. Edward Graves
» Duncan Blaylock - Két lövés között