Garamaru már jó pár perce állt ott az egyik nagyobb szikla tetején kalapácsára támaszkodva és várva az ellenfelét. Megropogtatta már a vállát, átmozgatta már a tagjait. Hangosan bemutatkozott felsorolva az érdemeit és adva egy kis műsort a közönségnek. De az ellenfele nem volt még sehol. Meg is sértődött a dolgon. Folytatta hát a közönség szórakoztatását most, már annak kárára.
-Mi van te füstös képű? Tán megijedtél a nagy Yanagizawa Garamaru-tól? Nem lepődök meg a dolgon. Lehet hallottál róla miképp álltam meg a helyem Sir Galahad ellen is. Aki, egy páncélos lovagot le tud győzni annak egy fegyvertelen nomádtól, sincs oka félni. Ez itt a vállamon, bizánbőr. A puszták legnemesebb vadát puszta kézzel győztem le. Veled talán bekötött szemmel is elbánnék. Add fel a harcot és őrizd, meg a becsületed mielőtt csúnyán el nem leszel verve.
Hangosan röhögött. Beszédébe annyira belemerült, hogy az apró füstegerek, amik felszaladtak a sziklán, amin állt teljesen elkerülték a figyelmét. Csak akkor tűntek fel mikor az első csapat rávetette magát és apró méretük ellenére olyan erővel csapódtak neki, hogy szabályosan bennragadt neki a levegő. Kilenc egérrel, kilenc akkora ütéssorozat érte, hogy csak attól leszédült a szikláról. A friss levegő szerencsére időben észhez térítette. Megrázta borzas fejét és kőszárnyakat növesztve elnyújtotta a zuhanását, hogy tompítsa a becsapódást.
~Illik rá a nomád név. Fel se tűnt mikor bukkant fel.~
-Csak ilyen gyáva hátbatámadásra vagy képes? Nem akarsz szégyenedben elsüllyedni? Gyere ide és küzdjünk meg tisztességgel!
Vert egy nagyot a mellkasára majd várt. Nemsokára meg is látta a kihívása eredményét. Egy hatalmas füstfelhő indult meg az irányába. Mivel hála az egereknek volt már tapasztalata arról, hogy a füst milyen veszélyes lehet ezért most bölcsebbnek látta elkerülni azt. Miközben futott, lábai elkékültek és lábujjai összenőttek, mígnem csak két hátrafelé hajló ujj nem lett rajtuk. Aztán azzal szökellt emberfeletti ügyességgel a sziklák közt a közeledő veszélyes füst elől. Mikor észrevette, hogy az megállt akkor ő is így tett. Várta a következő támadást, de az nem jött. Zavartan megvakarta a fejét és miközben óvatosan figyelte a környezetét egy lehetséges meglepetés támadás miatt, odasétált és kalapácsát óvatosan a füstbe dugta. Nem történt semmi. Vigyázva a kezét is beletette, de továbbra se történt semmi. Mint valami nagyon sűrű köd gomolygott előtte. Valamennyire át is látott rajta, de nagyjából csak egy méterig. Ezek után elhátrált tőle.
~Ravasz. Láthatatlan ellenféllel nehéz küzdeni. De ez kétélű fegyver hisz a ködben ő se lát engem.~
-Azt, hiszed okos vagy nomád? Bujkálj csak! Előlem nem menekülsz!
Azzal egész teste elkezdett zsugorodni, míg egy kis feketerigóvá nem vált majd felrepült. Onnan nézve ledöbbentette a helyzet. A köd ugyanis jóval nagyobb volt, mint gondolta.
~Nincs mit tenni.~
Berepült egyenesen a közepénél úgy gondolva, hogy ott találja majd a nomádot. Ő lepődött meg a legjobban mikor a sejtése beigazolódott. A füstben felbukkant a békésen pipázgató prémekbe takart férfi alakja. Újabb alakváltás és mint hegyi balkan vetette magát rá majd kezdte olyan erővel taposni, hogy csak úgy döngött bele a föld. Gorillaszerű üvöltését az fojtotta belé mikor a nomád füstként oszlott szét a talpa alatt. Megdöbbenése csak akkor volt nagyobb mikor három füstgolyó olyan erővel vágódott neki, amihez képest az egerek csak finoman megsimogatták.
A közönség látta a füstben eltűnni a nagyhangú férfit. Hallották a dübörgést és a vadállatias röhögésszerű kiáltásokat, egy hatalmas robbanást majd néma csend. Ahogy lassan feloszlott a füst mindenki döbbenten látta a pusztítást. Egy hatalmas sziklát szó szerint szétzúztak és annak a darabjai egy három méteres környi terület kivételével, ami bizonyára a robbanás epicentruma lehetett, szinte mindent beterítettek. Az eddig büszkén kiabáló Vadember ájultan, vérző fejjel egy szikla lábánál ült és tőle a robbanás helyével egy irányba, a krátertől majdnem ugyan akkora távolságra Silva pipázgatott teljesen egykedvűen. Míg az orvosok beszaladtak ő unottan feltápászkodott, megigazította magán medvebőr bundáját és távozáskor csak egy mondatot mondott.
-Nem tudod felkelteni, azt az embert, aki csak tetteti, hogy alszik.
Kedd Nov. 21, 2023 11:47 am
