Magánküldetés Reigen Hawkins számára: Az öreg McDull farmja

Nagyon izgatott voltam. Végre az első küldetésem. Megállt a lovas kocsi, ami a helyszínre hozott. Leszálltam és körbenéztem. Rengeteg almafát pillantottam meg, ami elég ramaty állapotban volt. A törzsük szét volt karmolva és harapdálva, jó néhány fa ki is dőlt és teljesen le volt csupaszítva. A fasorok közepén észrevettem egy roskadozó faházat, az ajtóban egy kedves öregember várt. Odasétáltam hozzá, majd az öreg kedvesen megszólalt.
- Üdvözöllek fiatalúr. Nagyon hálás vagyok, hogy eljöttél, kérlek, jer be hadd adjak egy kis finomságot, mielőtt elkezdenéd a munkádat...
- Köszönöm – feleltem, közben az egyik kezemmel a tarkómat vakaráztam és vigyorogtam félénken.
Bekísért a kis házba, ami egyetlen szoba, egy ággyal, egy kandallóval, egy négy személyes asztallal, egy kicsi pultszerűséggel és egy szekrénnyel rendelkező házikó volt. Leültetett az asztalhoz, és elém helyezett egy kis almás pite maradékot, és egy pohár almalevet.
- Csupán ennyi maradt a legutóbbi termésből, de szívesen megosztom veled, ha sikerül megszabadítanod a farkasoktól, még lesz elég pénzem rendbe hozni a farmom... - majd köhögött egy sort, és elmosolyodott.
Fölkaptam a fejem, kintről hangokat hallottam. Fölkeltem és kinéztem az ablakon. A távolban egy farkas csordát pillantottam meg. Megálltak, majd az egyik felvonyított, utána tovább csörtettek a farm felé. Gyorsan felhajtottam az almalevet, majd betömtem az almás pitét.
- Engedelmével, most elvégezném a munkámat – mondtam teli szájjal, majd elvigyorodtam és kifutottam a házból. Átrohantam az almafákon és a falka felé szaladtam. A falka csak rohant felém, én is feléjük. A farkasok tovább szaladtak és vicsorogtak, már számukra is világos volt, hogy én vagyok az ellenfelük. Ledobtam a hátizsákomat ezzel még könnyebben tudtam futni a farkasok felé. Már nagyon közel voltak. A farkasokkal olyan közel voltunk már egymáshoz, hogy kitudtam olvasni a szemükből a vérszomjat, ők pedig az enyémből az elszántságot. Már majd nem találkoztunk, amikor kitértem balra és szaladtam tovább a farkasok pedig utánam.
- Áháháháháááááá! – kiáltoztam közben rohantam, a farkasok pedig habzó szájjal utánam. Egy ötpercnyi futás és visongás után megálltam és megfordultam.
- Na, elég messze vagyunk már. – jelentettem ki hangosan. A farkasok még pár méterre tőlem felém tartottak. Gondoltam kicsit megritkítom a számukat mire ideérnek. Kis tűzlabdákat csináltam a kezemben és feléjük hajítottam. Négyet sikerült telibe kapnom, viszont kettő résen volt és kikerülte. Az elől lévők elértek és felém ugrottak. Oldalra kivetődtem, közben előttem egy tűz labdát, ami az egyiket eltalálta.
- Öt! – számoltam hangosan mennyinél tartok. Nem volt időm még egyet lőni, mert a többi elért hozzám és vetődtek felém. A védekezésre kellett koncentrálnom, egyenlőre nem tudtam tovább támadni, túl sokan voltak. Nem figyeltem és az egyik rám ugrott ezzel ledöntött. Lelőttem magamról egy tűz labdával, de érkezett is a következő, ami végig karmolta a hátamat.
- Áu, ez fájt! – kiáltottam az egyiknek, majd szájba rúgtam az illetékest és megtámogattam még egy tűzlabdával.
- Hét! – bár jól haladtam, de még mindig sokan voltak. Készültem egy tűzlabdát lőni, de az egyik oldalról támadt és ráharapott a kezemre. A másik kezemmel lőttem rá egyet, majd a felszabadult kezemmel előttem az eddig tartogatottat, ami talált is, ekkor megint felém ugrottak, de hátra szökkentem és telibe kaptam a támadómat.
- Tíz! Na, körülbelül a fele megvan.
Mivel megritkult a számuk, így több lehetőségem volt a támadásra. Felém ugrott egy másik, az elől oldalra kiugrottam, de szemből és mögülem is ugrott egy-egy. Magasra ugrottam és magam alá lőttem két tűz labdát.
- Tizenkettő! – majd földre érkezve egy farkas hátulról rám ugrott és a földre tepert. Lelöktem magamról, majd fölpattantam, egy másik előttem elzúgott és egy fogsorcsattanást hallottam. Lenéztem és megláttam, hogy a sálamból hiányzik egy kis darab. Elöntött a méreg, bár az én esetemben kézenfekvőbb, ha lángokat mondok. Körülöttem szikrák lettek, azokból pedig kis lángok, majd nagyobbak.
- Te rohadt dög! Hogy merted… - ordítottam, majd elkezdtem tűz labdákkal dobálózni, amik másfélszer nagyobbak voltak, mint amit eddig sikerült elérnem. Nem is néztem ki, mit, csak vakon dobálóztam. Egy pár perc után sikerült lenyugodnom, majd körbenéztem. Még hét farkast sikerült eltalálnom, valamelyiket nem is egyszer. Egyetlen egy farkas maradt, de az behúzta a farkát és vinnyogva beszaladt az erdőbe.

Elintézted a farkasokat, és eléggé leamortizáltad a körülötted lévő kis mezőcskének egy jó darabját. Jobbnak látod visszaindulni a farm felé. Már épp hagynád el a csata színterét, mikor valami megfogja a lábadat. Visszatekintesz és egy eléggé rossz állapotban lévő, megégett férfi markolta meg a lábadat szenes kezével. Arcán a fájdalom, a düh és az idegesség látszott.
-T...te...te nyomoruuuult...- hörögte, majd kifújt belőle az élet és ellazult izmai összecsuklottak. Ahogy visszanézel egyetlen egy farkas tetemet sem látsz, de tizenkilenc összeégett férfit....

Az utolsó farkas, zilálva rohant a fák között, nem figyelve, hogy sok jól látható nyomot hagy maga után. Elérte végre a barlangot, berohant. A bejáratnál felszökkent, a levegőben elkezdett formálódni a teste, és mire két lábra érkezett, már egy ember rohant tovább. Mocskos koldus, vagy rabló a kinézetéből ítélve. Berohant a barlang legmélyebb tárnájába, ahol már várták...
-U...u...uram! E...Egy mágus! Legyilkolta a csapatunkat! Eljött, ho....-zaklatott hangja elnémult örökre...

Körbe néztem. A mező számos helyen összeégett és szétpörkölt farkas testek voltak mindenütt.
- Hoppá. – mondtam magamnak, miközben a tarkómat vakarásztam az egyik kezemmel. Visszaindultam a farmra, ám alig tettem egy-két lépést, mikor hirtelen, valaki megfogta a lábam. Lenéztem és a földön egy összeégett férfi feküdt és fogta a lábamat a szenes kezével. Az arcán fájdalom és düh látszódott.
- T…te…te nyomoruuult… - hörögte, majd meghalt. Fölnéztem és elkerekedett a szemem. Egyetlen farkas se volt körülöttem, csupán 19 összeégett férfi.
- Ez meg hogy… - lepődtem meg hangosan. Eszembe jutott, az utolsó farkas, ami elszökött. Elindultam arra felé, amerre emlékeim szerint a farkas bement az erdőbe. Szerencsére rengeteg nyomot tudtam követni. Követtem a lábnyomokat és a letört ágakat...

Követtem tovább a nyomokat. Ahogy egyre beljebb és beljebb értem az erdőben ismerős hang zengte végig az erdőt. Farkas üvöltés hangzott, nem is olyan messze tőlem. Siettem tovább, majd megpillantottam egy újabb, ám jóval kisebb létszámú hordát. Gyorsan megszámláltam őket, csupán hatan voltak. Nyál csorgatva és vérben forgó szemmel közeledtek felém. Látszott rajtuk, hogy eléggé zabosak rám, ám mintha egy kis félelem is vegyült volna a tekintetükbe.
Hátra csaptam a kezem és ordítva megindultam feléjük. Két tűzlabdát csináltam a kezemben úgy, hogy lehetőleg ez ne látszódjon a hátam mögött. A farkasok erre a cselekedetemre egy kicsit megtorpantak, majd mikor egész közel értem hozzájuk, a hozzám legközelebb lévőhöz neki vágtam mindkét tűzlabdát. Szenes teste háttrébb vágódott és a poros földre hullt.
A többi erre vicsorogva nekem támadt, mire én kapkodva - kihasználva a terület adottságait – felmásztam egy közel lévő vékony törzsű fára.
- Sicc! – próbáltam hessegetni őket. Vicsorogva elkezdtek körözni a fa körül, majd kettő kikarolt a fából egy hatalmas darabot. Elkerekedett a szemem és feléjük hajítottam egy tűzlabdát, de kikerülték. Az egyik farkasnak, mintha csillant volna a szemében valami, majd két lábra állt és a fának támaszkodott, majd egy másik is mellette.
- Nehogy! Sicc! Hess! Vagy valami! – kiáltoztam kapálózva. Nem igazán hatotta meg őket a riogatásaim. Nekitámaszkodtak a fának, ami recsegni-ropogni kezdett és elkezdett oldalra dőlni.
- Oh o… - mondtam, miközben dőltem a fával együtt. Mielőtt becsapódott volna a földbe ez a barna természeti képződmény, előre ugrottam és elhasaltam a földbe. A farkasok egy szempillantás alatt mellettem teremtek és támadtak. Az egyik végig karmolta, a combom a másik meg bele harapott a vállamba. Egy tűz labdával fejbe nyomtam a harapdálósat, majd szájba rúgtam a karmolósat. Hátra kigurultam és fölpattantam, majd azonnal egy tűz labdát lőttem az előttem lévőre. Megint támadtak. Az egyik felém ugrott, de hátra szökkentem előle, viszont nem vettem észre a mellettem lévőt, aki ezt kihasználva oldalról vetődött rám, ezzel a földre lökve. Leütöttem magamról, de mielőtt felkeltem volna fejbe rúgtam egy felém támadó farkast.
Fölpattantam, majd egy tűzlabdával meglőttem azt, akit fejbe rúgtam. Elkezdtem hátrálni, de megakadtam egy fába. Az előttem lévő farkas elrugaszkodott és ugrott. Pánikszerűen, mivel nem tudtam hátrálni lehajoltam, az állat meg egyenesen megfejelte a fát és rám esett. Megijedtem és visítozva oldalra kigurultam és tűzlabdával kezdtem dobálózni, aminek az eredménye egy kis erdőtűz lett. Feleszméltem, hogy mit tettem véletlen és gyorsan a megoldásra koncentráltam. Kitartottam a kezemet és a tűzre fókuszáltam, majd szép lassan leszállingóztak a fákról és a kezembe folytak, amit aztán kilőttem az utolsó farkasra.
- Nesze!

Miután kiütöttem az utolsó farkast is körbe néztem. Az erdő ezen része elég megviselt állapotba került, ám ezt nem firtattam tovább, mivel a bestiákra fordítottam a figyelmem. A farkasok hirtelen elkezdtek átváltozni, nagyobbak lettek, eltűnt róluk a szőr, helyette ruha lett rajtuk. Egyszerű öltözetű, középkorú emberekké alakultak. Furcsának tartottam ezt, de mivel nem találtam rajtuk semmi használható dolgot tovább mentem. A testek átkutatása után rájöttem, hogy ezek nem harcosok és nem is mágusok. Egyszerű parasztok vagy talán zsiványok lehettek. Ezzel nem foglalkozva tovább, követtem az első farkas által hátrahagyott nyomokat és elértem egy barlanghoz, egy kis tisztás elején.
Nem habozva beléptem a sötét üregbe. Egyre mélyebbre és mélyebbre jutottam a barlangban, míg végül a korom sötétben az orromig sem láttam. Hogy ne vakoskodjak, kis tüzet gyújtottam a kezemben, megvilágítva a barlangot. Amikor újra láttam elkerekedett a szemem. A barlang tele volt alvó farkassal. Sokkal több volt, mint az eddigiek is összesen. Elkapott az idegesség, így is nagy mázlim volt, hogy eddig a sötétben egybe sem mentem bele.
Lábujjhegyen megindultam a barlang mélye felé. Át-át lépkedtem a farkasokon, ügyelve, hogy véletlenül se érjek hozzá egyhez sem. A barlangban áporodott és poros levegő volt. Valami elkezdte irritálni az orrom.
„Jaj ne! Nehogy! – mély levegőt vettem és majdnem tüsszentettem egy hangosat, de az utolsó pillanatban sikerült elfojtanom. Haladtam tovább, mikor egyszer csak lépek egyet és hirtelen egy farkas megmozdul a lábam előtt. Izzadságcseppek csorogtak végig az arcomon. A farkas nem ébredt fel, csak álmában mocorgott, illetve fordult, de az én lábamra.
„Te büdös dög! Miért pont most? Miért pont rám? – tettem fel magamban a költői kérdést. Próbáltam finoman kihúzni a lábam, de még jobban felém húzódott. Most már nagyon izzadni kezdtem. Még vagy egy tíz percig elbabráltam vele, mire sikerült lehámozni a lábamról. Kifújtam magam és haladtam tovább. Nem messze előttem fényt láttam és felőle hangok szűrődtek ki, ám nem értettem azokat. Közelebb somfordáltam, míg nem teljesen elértem oda…

Megközelítettem a fény forrását. Egy kanyarban álltam, a sarkon pedig óvatosan kilestem. Egy nagy barlang tárult a szemem elé, aminek oldalt a kőbe fáklyákat vertek, ami megvilágította az amúgy sötét helyet. Középen valami fekete masszával teli tó állt. A tavacska mögött megpillantottam két fekete köpenyes alakot. Egymással szemben álltak, az egyik görnyedt volt, a másik pedig az előzőhöz képest jóval magasabb. Az utóbbi épp ordibált a kisebbel.
-HÁT NEM MEGMONDTAM, HOGY INTÉZZÉTEK EL GYORSAN AZ ÖREGET?! Még napnyugta előtt el kell takarítanunk azt a nyomorult farmot, különbem lőttek a tervünknek!
-Igen uram, de ott van az a mágus kölyök is, és egyre fogynak a parasztok akike... – nem tudta befejezni a mondatot, mivel a magas belefojtotta a szót.
-NEM ÉRDEKEL! Azonnal mész és elintézed azt a nyomorult farmot! A kölyköt meg öljétek meg végre! TAKARODJATOK! – parancsolt rá, mire a görnyedt alak elindult és eltűnt a sötétben. Nem tudtam, hogy valami helyváltoztató mágiát használt, vagy egyszerűen csak egy titkos járatban eltűnt. Viszont ennek fele sem volt tréfa. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen mély dolgok állnak a háttérben.
„Vissza kell mennem a farmra, hogy megállítsam őket!” – fordultam volna vissza, de egy lépés után hirtelen megálltam.
„De ha most odarohanok, akkor csak ideiglenesen oldom meg a helyzetet, mert ha utána meg visszajönnék, akkor ez a titokzatos alak felszívódhatna. Itt és most kell elvarrnom a szálakat és megtudnom, hogy mit is terveznek!” – gondoltam végig gyorsan magamban. Döntöttem. Megint fordultam egyet és besétáltam a sarkon. Mielőtt észrevett volna, megszólaltam.
- Keresni se kell, itt a mágus kölyök! – mondtam vigyorogva. Megkell tudnom, hogy mit terveznek. Ezen jártak a gondolataim.

Miután a magas fekete köpenyes meghallotta a hangomat, azonnal felém fordult. Arcára kiült a meglepettség.
- Őrfarkasok! Itt van a mágus kölyök! Elkapni! Kibelezni! Nem akadályozhatja a tervünket sokáig! – ordibálta. Hangja bezengte az egész barlangot. A mögöttem lévő járatból hangok szűrődtek ki. Nagyon jól tudtam ez mit jelent. A kint lévő halom farkas most fölébredt és lassan megindultak felém. A hangokból ítélve lassan jöttek, biztos az álmosság miatt. Ez azt jelentette, hogy van még egy kis időm. Semmi kedvem se volt szembenézni velük. Túl sokan voltak. Annyira hülye meg még én se vagyok, hogy ilyen fatális hibát kövessek el.
Gondolataimat a farkasokról áttereltem a titokzatos sötét köpenyes alakra, aki eközben a falhoz hátrált és matatott valamit. Végül remegő kézzel, de megtalálta, amit annyira keresett. Benyomott valamit a falban és hirtelen egy rejtekajtó nyílt ki, felfedve egy újabb járatot.
- Ostobább vagy mint gondoltam! Most meghalsz nyomorult! – ordított rám, majd sátáni kacajba tört ki. Ezután befordult a járatba és menekülőre fogta a dolgot.
- Azt még meglátjuk! - vágtam vissza, de valószínűleg nem hallhatta. Nem habozva utána szaladtam, ám amikor megkerülve elfutottam a kis fekete tó mellett, belenéztem és nem figyeltem a lábam elé, így egy óvatlan pillanatomban megcsúsztam valamin és egyenesen a fekete masszába borultam…

Beleestem a fekete masszába. Éreztem, ahogy szív magába, kezdtem süllyedni a mély felé. Elkezdtem kapálózni hátha sikerül kievickélnem valahogy, ám mindhiába. Csak süllyedtem a sűrű fekete anyagban. Bekellett látnom, hogy elérkezett a vég. Rövid mágus pályafutásom itt véget ér. Örökre elnyel a fekete massza.
„Bocsáss meg apám, elbuktam. Hamarosan újra együtt leszünk” – adtam fel magamnak az utolsó kenetet. Még utolsó erőmből kapálóztam és visítottam, hátha valami csoda folytán megmenekülök, de nem így történt. Tovább süllyedtem. Majd hirtelen a drámai halálomat valami megzavarta. A lábam elérte a földet. Lenéztem. A sűrű fekete folyadék a csípőmig ért. Abbahagytam a kapálózást és egy izzadságcsepp jelent meg a homlokomon. Elkezdtem röhögni magamon és hálát adtam, hogy senki nem látott eme kínos percben.
Ekkor, a barlang végében lévő sarokból befordultak a farkasok. Rengetegen voltak. Mindannyian mérgesen vicsorogtak rám, majd fenyegetően megindultak felém. Nagy létszámuk kicsit megrendítette eddigi szilárd bizalmamat. Oda értek a kis tóhoz, majd lassan beleereszkedtek és elkezdtek úszni felém.
Akaratlanul is hátrálni kezdtem. Nagyon sokan voltak és mind felém tartott. Pánikszerűen hátráltam. Kapkodtam a lábam. Egyszer-kétszer megbotlottam és majdnem elmerültem a sűrű anyagban. Rövid hátrálás után elértem a peremét, majd gyorsan kimásztam a tóból. Hirtelen rosszul kezdtem érezni magam. Először azt hittem a helyzet miatt kavarog a gyomrom, de aztán rájöttem, hogy a fekete anyag miatt, ami rajtam volt. Rettentő büdös volt, de ismerős volt. Olyan volt, mint az…
- Olaj! – mondtam ki hangosan. Lenéztem az olajjal teli tóban. Az összes farkas benne volt még. Majd ránéztem a kezemre és egy tűzlabdát kreáltam. Sátáni vigyor jelet meg az arcomon. A farkasok megtorpantak. Úgy látszik hirtelen felismerték sanyarú helyzetüket. Viszont már késő volt számukra. Sebesen megindultak a part felé. Sokkal gyorsabban úsztak, mint eddig. Ám mind hiába.
- Ezt nektek dögök! – kiáltottam feléjük, majd a olaj tó közepébe hajítottam a tűz labdát, amitől az egész lángolni kezdett. Hatalmas lángok nyaldosták a barlang tetejét. Minden elégett egy szempillantás alatt, ami a tóban volt. Nem pocsékoltam tovább az időt. Sarkon fordultam és elindultam abba a járatba, ahol a rejtélyes fekete köpenyes alak eltűnt. Valamit terveznek és jelenleg én vagyok az egyetlen, aki megállíthatja az ismeretlen és valószínűleg ördögien gonosz tervüket…

Egy rövid, ámbár rendkívül kanyargós alagútba érkeztem. Hamar átcikáztam rajta, majd kiértem a fénybe. A szemem gyorsan hozzászokott a fényhez. Tekintetemmel a köpenyes alakot kerestem. Megpillantottam fekete ruhájának a szélét, ahogy eltűnik az erdőben.
Nem habozva utána futottam. A fák sűrűjében lassan haladt és mintha nem is lenne valami jó kondícióban, így hamar utolértem. Egy tűz labdát teremtettem a kezemben és készültem volna eldobni, ám egy pillanatra elgondolkodtam. A barlangban rettegve próbált menekülni, nem harcolt, mintha félt volna tőlem. Mágia ismeretének eddig nyoma nem látszott rajta. Lassan fut, rossz kondiba van.
„Lehetséges, hogy…” – elvigyorodtam. A tűz labdát ügyelve, hogy ne találjam el figyelmeztetéskép elé vágtam. Hirtelen megtorpant és a robbanástól összerezzent. Hátranézette és elkerekedett a szeme.
- Itt jövök! – kiáltottam rá dallamosan, majd rávetettem magamat. A földön végig gurultunk, majd egy fa megállított minket. Szédelegve megpróbált fölállni, de nem sikerült neki, mivel egy jobb egyenessel visszaküldtem a földre. Megfogtam a ruhája gallérját és talpra segítettem. Másik kezemmel egy tűz labdát csináltam és közel emeltem az arcához. A forróságtól izzadni kezdett.
- Mit terveztek a farmmal? – kérdeztem tőle vigyorogva. Vártam a válaszát, közben fenyegetően közelebb emeltem az arcához a tűzzel teli kezem.

Könnyedén leterítetted a férfit, aki egész testében remeg a félelemtől. Szinte halaltszóik, ahogy összekoccannak a fogai. Arcán izzadtságcseppek gördültek, ahogy lassan közelítetted arca felé. Most jobban szemügyréveszed, egy középkort még éppen hogy csak túl lépő férfi, tar kopasz fején és ráncosodó koszos arcán furcsa tetoválások halmaza fut végig. Egy kicsit mintha mágikus jelek lennének, de nem tudod eldönteni, ehhez hasonlót még sosem láttál. A férfi elég könnyű, biztos rettentő sovány és nyeszlett a köpeny alatt.
-K...k...kérlek ne bánts! -visította félelmében -É...é...én nem tudok semmit! Engem és a t...testvéremet csak f...felbéreltek, hogy szerezzük meg azt a valamit a...a farmer t...telkéről napnyugtáig!
-Mit? -kérdezel rá automatikusan.
-A m...megbízónk csak a..azt mondta, h...hogy a f..farm alatt van e...egy kőtábla ami....ááááááá -hirtelen felordít, csak azt veszed észre, hogy azok a furcsa tetoválások elkezdtek zölden izzani, közbe a férfi fájdalomtól vonaglott. Aztán pár pillanat alatt teste csontjáig összeaszódott és kihunyt. Undorodva dobod el magadtól, majd hirtelen azt látod, hogy a jelek lecsúsznak a testéről, és a levegőbe szállva kiírnak valamit : "Szabály: Nem szabad beszélned a kőről...." Majd elhalványodnak és eltűnik. A hulla kezd egyre büdösebb lenni.

Válaszára várva jobban szemügyre vettem a fickót. Egy kopasz férfi volt, aki talán csak nem rég lépte át a középkor határát. Az arca tele volt különös, talán mágikus tetoválásokkal. Bár még hasonlót se láttam, lehet, hogy nincs is jelentősége csak egyszerű tetoválás. A férfi idegesen kapkodta a szemét jobbra-balra, végül megnyílt a szája.
-K...k...kérlek ne bánts! É...é...én nem tudok semmit! Engem és a t...testvéremet csak f...felbéreltek, hogy szerezzük meg azt a valamit a...a farmer t...telkéről napnyugtáig!
- Mit? –kérdeztem vissza. Ez lehet a kulcs. Megkell tudnom mi kell annyira nekik.
-A m...megbízónk csak a..azt mondta, h...hogy a f..farm alatt van e...egy kőtábla ami... – nem tudta, befejezni a mondatát, hirtelen felordított. A tetoválások elkezdtek zölden izzani, a férfin látszott, hogy pokoli kínokat él át. Aztán pár pillanat alatt teste csontjáig összeaszódott és kihunyt. Undorodva eldobtam magamtól, majd hirtelen azt vettem észre, hogy a jelek lecsúsznak a testéről, és a levegőbe szállva kiírnak valamit:
"Szabály: Nem szabad beszélned a kőről..." Majd elhalványodnak és eltűnik. Ránéztem a férfire, a csontig aszalódott köpenybe burkolózó teste a földön hevert.
„Nagyon fontos lehet az a kőtábla, ha az, aki felbérelte ezeket az embereket, ilyen messzire elmegy csak hogy elhallgatassa őket.” Ezeken gondolkodtam el magamban, majd tovább görgetve az elméleti folyamot, hirtelen beugrott valami.
- A farm! – kiáltottam fel hangosan. Eszembe jutott, hogy a másik alak, a testvére jelenleg is a farm felé tart. Nem tétlenkedtem tovább, siettem ahogy csak tudtam a farmra.
„Meg kell mentem a farmot és meg kell szereznem a kőtáblát” Csak ez járt a fejemben.
- Tarts ki McDull bácsi! Jövök! – ordítottam, majd kiértem az erdőből és egyenesen a farm felé futottam.

Odaértem a farmhoz, de valami megváltozott. Az eddig jelenlevő lepusztult fa rengeteg most eltűnt. Egy darab fa sem volt. Még egy kis törzs vagy gally sem állt ki a földből. Abszolút semmi, csak a fekete és sima talaj. A házra néztem gyorsan. Szerencsére egyben volt még. Futottam közelebb hozzá és két alakot pillantottam meg. Ott állt a fekete köpenyes testvére és mellette pedig az öreg McDull állt. Rohantam ahogy csak tudtam. A fekete köpenyes felemelte a kezét, amiben kavarogni kezdett a mágia és egy tőr jelent meg a kezében.
Gyorsan kellet cselekednem mielőtt még lesújtana. Ha tűzzel támadok, könnyen lehet, hogy az öreg is megsérül. Ezt nem kockáztathattam meg. Hirtelen egy jó ötletem támadt. Mind két kezemben egy-egy tűz labdát teremtettem, majd előre szökkentem és a tenyeremre érkeztem, majd kilőttem a kezemből a két tűzlabdát, ami hatalmas lendületet adott. Így egyenesen a köpenyes felé tartottam nagy sebességgel készülve, hogy páros lábbal neki ütközök…

Nagy sebességgel száguldasz a köpenyes felé, aki már épp lesújt az öregre, majd sikerül eltalálnod őt, páros lábbal erősen oldalba rúgod, a kés belehasít a levegőbe és csupán enyhén megkarcolja az öregember vállát, aki remegve rogy össze magzatpózba. Együtt borulsz ellenfeleddel, aki pár méterrel arrébb gurul mint te. Mindketten gyorsan felpattantok. Ellenfeled pontosan úgy néz ki mint az előbbi fickó, valószínűleg ikertestvérek, bár rajta nincsenek tetoválások. A másik szembetűnő különbség, hogy míg az előző egy gyáva alávaló senki volt, ennek a férfinak az arckifejezése nyugodtságot sugároz, azt, hogy harcra kész.
-Most végzek veled, a bátyám végre büszke lehet rám... -kezében ismét megjelent a kés.
Ellenfeled varázsereje 250. Megidézett kését jól forgatja, de ezen felül képes farkassá alakulni (ezt csak menekülésre használja), tőrén bénító méreg van és futóhomok csapdákat képes egyetlen érintéssel varázsolni (ezek mérete csupán egy láb átmérőjű kör).

A meglepetés támadásom sikerrel járt. Mielőtt még lesújthatott volna az öregre, páros lábbal oldalba kaptam a köpenyes férfit. Mindketten hatalmasat borultunk, ám ő messzebb ért földet. Azonnal fölpattantam, ő is velem együtt mozdult. Most alkalmam nyílt jobban szemügyre venni. Külsőre pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az előző alak. Valószínűleg ikrek lehettek. Bár ez a fickó testesebbnek és határozottabbnak tűnt. Valamint az arcát nem borították tetoválások. Látszott rajta, hogy harcra kész.
- Most végzek veled, a bátyám végre büszke lehet rám… - mondta, majd kezében ismét megjelent egy kés. Nagyon elszánt volt, összehúzta a szemét, majd felém rontott. Döfködni kezdett felém a késsel, én közben hátráltam és hajolgattam a szúrások elől.
- Mit akartok a farmmal?! – szögeztem le neki a kérdést. Mintha meg se hallotta volna szavaimat, tovább fojtatta a támadást. Hirtelen abbahagyta a szurkálást és egy átlós vágással próbált megsebezni, de kitértem előle oldalra. Egy tűz labdát vágtam hozzá, de félre ugrott előle.
- Miért kell nektek a kő? – tettem fel egy újabb kérdést. Látszott rajta, hogy egy pillanatra meglepődik, hogy honnan tudhatok én erről.
- Az nem a te dolgod! – felelte hidegen. Felém ugrott úgy, hogy a hasam felé szúrt, ám hátra ugrottam. Ekkor tovább lendült és a kezét a földre érintette közvetlenül előttem. Hirtelen süllyedni kezdtem. Megpróbált megvágni, de én gyorsabb voltam és hozzá vágtam egy tűz labdát, ami elől hátrébb kellett ugrania, hogy ki tudjon térni előle. Távolabb volt tőlem, így volt egy kis időm a saját kényes helyzetemmel törődni. Egy futóhomokban voltam. Próbáltam kievickélni valahogy, a puha földben sehogy se tudtam megkapaszkodni. Egyre csak süllyedtem. Az alak látva sanyarú helyzetemet, már biztos volt a halálomba így meg se próbált támadni. Lassan komótosan odasétált hozzám, majd elkezdett körözni körülöttem. Egy gúnyos kacajt ejtett, majd hozzám szólt.
- Hiába is próbálsz kijönni! Az lehetetlen! Minél inkább mozogsz, annál hamarabb ér utol a végzeted kölyök! – kiáltotta rám. A homokba egyre jobban süllyedtem és igaza volt, ha nagyon mocorogtam, akkor gyorsabban történt mindez.
„Valamit gyorsan ki kell találnom! Ki kell jutnom ebből!” – gondoltam magamban. Biztos sikerülni fog, elvégre mikor a fekete masszában süllyedtem, arról is kiderült, hogy olaj és nem lett semmi bajom, megmenekültem. Beleszippantottam a levegőbe.
„Nem, ez homok…” – a halvány reménysugár eltűnt, ám helyébe még több homok jött. Már a vállamnál járt. Nem tudtam mit tenni. A köpenyes férfi abbahagyta a körözést körülöttem, majd elindult a ház felé.
- Örültem a találkozásnak, kölyök! Nyugodj békében! - mondta, majd utána röhögött egy hatalmasat. Lassan ráérősen sétált vissza McDull felé.
„Gondolkozz! Gondolkozz! Nem végezhetem, így! Nem!”
Egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem, már az államnál járt a homok. Vettem egy nagy lélegzetet és a homok teljesen elnyelt. A homokszemek végigperegtek rajtam és süllyedtem lefelé. A sötét és üres mélybe.
„Nem halhatok meg itt és most! Nem! Én leszek a leghatalmasabb elemi mágus! Túlszárnyalom apámat is! El fogom kapni a gyilkosát! Addig nem halhatok meg! Neeeem!!” – behúztam a lábam és magam alá helyeztem a kezeimet. Hatalmas tűzlabdát csináltam mindkettőben, nagyon erősen koncentráltam rá és fűtött az élni akarás, hogy elérjem a céljaim. A két tűzlabda hatalmas robbanással kilövelt a futóhomokból és a szilárd földre érkeztem.
- Hú, ez meleg volt! Azt hittem örökre ott ragadok! – mondtam ki hangosan. A fekete köpenyes alak a robbanásra megfordult és tátott szájjal bámult. Biztos azon törte a fejét, hogy tudtam kijönni a homokjából. Amíg bámult, azt kihasználva hozzávágtam egy tűzlabdát és lángra kapott a köpenye. Ordítozva a földre vetette és gurulni kezdett rajta, míg el nem oltotta a lángokat, majd lihegve fölállt.
- Te kis rohadék… - sziszegte az összeszorított fogai közül. Arcára kiült a gyűlölet és az indulat.
- Most megdöglesz te fattyú! – ordította, majd felém rontotta késével.
- Nem lehetne inkább megbeszélni? – próbálkoztam, hátha bejönne. Sose lehet tudni. De úgy látszott hasztalan volt. Felém szúrt én elhajoltam és ezt ismételgettük.
- Úgy látom nem… - tettem hozzá két elhajlás között, bár ennél majdnem sikerült megvágnia. A megjegyzéseim kezdték idegesíteni. Most a fejemet vette célba és oda próbált szúrni. Kitértem jobbra és amikor oldalra pillantottam a pengére akkor vettem észre, hogy valami folyadékkal átvan itatva.
„Csak nem méreg?” – gondoltam magamban, ezt nem akartam hangosan is kimondani. Ismét szúrt újra a fejemet célba véve, ám én megint kitértem, de most egy váratlan dolog történt. Használva a másik kezét is, ököllel arcon ütött, amitől hátra gurultam. Iszonyúan zsibbadt az orrom és meleg érzés járta át. Valamit éreztem a szám fölött. Oda nyúltam letörölni. Vér volt.
„Jó erőset ütött, az biztos” – jegyeztem meg magamban, majd fölálltam. Két tűz labdát teremtettem a kezemben és felé rontottam. Támadó testhelyzetet vett fel és várta a támadásomat. Útközben felé vágtam az egyik tűz labdát, ami elől gyorsan balra kitért, majd a levegőbe fölugorva felé dobtam a másikat is, ami előtte robbant fel, kis füstfelhőt csinálva. Ezt az alkalmat használtam ki. A levegőből elő érkeztem, késve bár de észre vett és szúrni próbált felém ám lehajoltam előle, majd tűzlabdákat kreáltam és összeérintve a kezeimet egy pördülésből alulról a gyomrába ütöttem tenyérrel és kilőttem a tűzlabdákat. A robbanás engem is hátravágott, de ő jobban megérezte és hátrarepítette messze a ház mellé. Lihegve és vérző orral föltápászkodtam és felé indultam, hogy megnézzem mi van vele. A földön feküdt megpörkölve. Füst szállt fel belőle. Odaálltam mellé és néztem. Halottnak tűnt, már fordultam volna meg mikor hirtelen valami megragadta az egyik lábamat. Hátra néztem. A fickó fogott rá a lábamra. Az egyik szeme csukva volt és lihegett. A hasa és környékéről teljesen leégett a ruha és a bőre is elszenesedett ott. Fölemelte a másik kezét, majd egy tör villant meg benne.
- A francba… - de már késő volt a tőrt belemélyesztette a lábamba. Gyorsan egy tűzlabdát vágtam a fejéhez. Füst szál fel a fejéről, ami teljesen elszenesedett, majd eldőlt. A szorítása engedett a kés markolatáról. Hátrébb léptem tőle. Kicsit szédelegni kezdtem. Kitéptem a lábamból a kést és a földre dobtam. Szédülni kezdtem. Az öreg McDull felé tartottam. Járni is alig bírtam, de nagy nehezen oda értem hozzá.
- J…jól van? – kérdeztem tőle erőtlenül. Az öreg félénken bólintott.
- Akkor jó. – feleltem mosolyogva, majd elterültem a földön.

Az öregúr segít neked felülni, hogy legalább ne fetrengj a homokba. Kedvesen mosolyog rád, és hálálkodik, hogy megmentetted. Már épp karol alád, hogy lábra is segítsen, mikor megpillantod félelmetes (és mellékesen halottnak hitt) ellenfeledet, aki lassan felemeli kezét, szénné égett arcával dühösen vicsorog, alsó állkapcsa bal oldala lecsúszik. Remegve felemeli a kezét, majd a földre csap vele. A homok egy sugárban elkezd feltúródni, mint ha egy vakond lenne, egyenesen feléd. Nem tudsz elmenekülni, tökéletes célpontot nyújtasz. Két másodperc, egy... mielőtt becsapódna a varázslat, előtted egy méterrel mintha beleütközne valamibe. A föld felreped, zöldes derengés tör elő belőle. Majd ott ahol megállt a varázslat, elkezd feltornyosodni a homok, lassan kiemelkedik valami. először nem tudod kivenni, de a zöld varázserő lelöki magáról a porszemcséket. Ott lebeg előtted, egy ősi, misztikus, zölden fénylő rúnákkal teleírt kőtábla. Bár pillanatba beletelt de felfogtad mit történt, a támadásba sűrített varázserő eltalálta a föld alatt búvó táblát, ami elszívta a varázserőt és aktiválta magát. Kicsit mögé pillantva a férfi teste megint összerogyott, utolsó csepp varázserejét is ebbe a támadásba ölte, immár végleg mozdulatlan marad. Visszatekintve a kőtáblára, megbabonáz annak szépsége, ahogy a varázserő nyers, zabolázatlan formában kering körülötte, közben a tábla tengelye körül körbe forogva lebeg, lassan. Kinyújtod felé a kezed, hogy magadhoz húzd. Majd egy erős ütést érzel a halántékodon.
Mikor magadhoz térsz, már este van, nem tudod mennyi idő telt el, de már nem vagy annyira fáradt, viszonylag kipihenten fekszel még mindig ugyan ott. Felkelsz, körülnézel, se az öreg, se a tábla nincs sehol. A nyugodt esti zajok között valami újat vélsz felfedezni. Egy elfojtott nyögésekhez hasonló hang. Követed a füledet, be a házba, a szekrényhez. Feltárod és legnagyobb meglepetésedre az öreg McDull mocorog és nyögdécsel összekötözve a szekrény alján. Kisegíted és eloldozod
-Végre, hogy megtaláltál fiam! Épp pakoltam a holmijaim között, mikor valaki leütött. Mikor felébredtem így találtam magam, már két órája próbálok segítséget hívni! Ég áldjon, hogy megtaláltál! -magyarázza. Pár perc alatt mindketten lenyugodtok egy kicsit, eközben elmondod az öregnek mi történt. Eléggé elszomorodik, hogy végül oda a farmja. Te is lehangolódsz vele együtt egy csöppet, de szinte azonnal felkiállt vidáman.
-Csípje meg az ördög bokáját! Hát nincs ok a búra! Végre megszabadultam, a munkától! Pénzem nincs rá, hogy innen újra kezdjem, hát be is fejezem végre! Eladom a telket és a pénzből már csak éldegélek halálom napjáig! -boldogan felkacag.-így, hát nincs szükségem a szolgálataidra fiam. De ne gondold, hogy hálátlan maradok azok után amiket értem tettél! Neem, de nem ám! Itt a fizetséged!
Elmegy a szekrényhez, felveszíti a hátlapját, ahol egy kis ládikó van. Elővesz egy erszényt és becsületesen leszámolja neked a 80. 000 Gyémántot
-Még egyszer nagyon köszönök mindent fiam! Ég áldjon!

A munka elvégezve, írd meg a befejező postod!

Elterültem a földön. Olyan nehéznek éreztem a testemet. Külön erőfeszítés volt, hogy egyáltalán levegőt vegyek. A világ homályosodott és forgott. Próbáltam előrébb csúszni, de csak odáig jutottam, hogy az ujjaimat tudjam mozgatni. Belemarkoltam a földbe, próbáltam megtámaszkodni, hogy fölkelljek. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha sikerülne föltápászkodnom, de hirtelen elszállt az erő a karomból és ismét a porba hulltam. A világ egyre jobban forgott körülöttem, a bal lábamat már nem is éreztem, csak benne a lüktetést. A látásom egyre jobban homályosult, míg el nem sötétült. Elvesztettem az eszméletemet.
Mikor a világ újra kitisztult, éreztem, hogy valaki próbál fölsegíteni. Már több erő volt bennem, mint mielőtt elájultam volna. A látásom is tisztult, a világ sem forgott már, valamint a bal lábamat is éreztem. Nehezen vettem a levegőt, de egy picit már jobban voltam. A valaki a hasamról a hátamra fordított és a karját a nyakam mögött átvezetve próbált fölültetni. Ránéztem az alakra. Az öreg McDull volt az. Kedvesen mosolyog és valamit mondott, de nem értettem. Úgy látszik a hallásommal még van némi gond, de biztos hamarosan az is rendbe jön. Mögém lépett és a hónom alá karolt, hogy felsegítsen.
Ekkor nem is olyan távol mintha mozgást láttam volna. Összeszűkítettem a szemem, hogy jobban lássam. Szerencsére a látásom egyre jobban tisztul, így sikerült kivennem a mozgás okozóját. Egy test állt előttem jó pár méterre. Egy szénné égett test.
„Hogy élhet még mindig? Egy ilyen frontális támadás után…” – futott végig a fejemben a gondolat. A köpenyes férfi alig állt a lábán. Látszott rajta, hogy fáj mindene. Nehezen szedte a levegőt és összeszorította a fogát. Rám nézett, egyenesen a szemembe. Gyűlölet és haraggal átitatott fájdalom áradt a szeméből. Rám vicsorgott, amitől az alsó álkapcsának a bal oldala lecsúszott. Lassan remegve fölemelte a kezét.
- Ez támadni fog! – préseltem ki a szavakat a számon az öregnek. Az alak a magasra tartott kezét hirtelen a földbe csapja, majd a homok egy sugárban elkezdett feltúródni, mintha egy vakond ásna a föld alatt. Ebben a legelrettentőbb az volt, hogy ennek a célpontja én voltam. Nem bírtam fölállni. Ahhoz még gyenge voltam abban a pillanatban. A támadás sebesen felém tartott. Az öreg mögöttem állt és nem mozdult. Valószínűleg ledermedt.
- Eresszen és meneküljön! – ordítottam az öregre, de az nem csinált semmit. A támadás pár csak néhány méterre volt tőle. Tudtam ezt már nem tudom elkerülni. Itt már csak a csoda segíthet. Becsuktam a szememet és oldalra fordítottam a fejemet. Vártam a végzetese csapást, ám az elmaradt. Egy darabig nem csináltam semmit, majd mikorra már rég elkellett volna találnia, visszafordítottam a fejemet és kinyitottam résnyire az egyik szememet. A varázslat megállt előttem egy méterre és egy repedés keletkezett ott. Teljesen odafordítottam a fejemet és kinyitottam a másik szememet is. Kérdően néztem, hogy most mi történt.
„Ez is a varázslat része lenne tán? Vagy annyira meggyengült, hogy eltévesztette a célt? –gondolkodtam el a történésen. A repedésből zöld derengés tört elő. A repedésből homok tornyosult fel és valami kezdett kiemelkedni belőle. Nem láttam pontosan mi az, de abban biztos voltam, hogy rendkívül nagy mágikus erővel rendelkező tárgy volt. Éreztem a mágia lüktetését, majd lassan a homok lepergett a tárgyról. Egy kőtábla volt. Jobban megnézve, zölden fénylő rúnákkal volt teleírva ez a misztikus és talán ősi kőtábla. Elképzelni sem tudtam, hogy kerülhetett egy ilyen varázs tárgy pont ide. Elgondolkodtam, hogy miért pont most tört elő a földből, majd lassan rájöttem. A köpenyes fickó varázslatát magába nyelhette és az aktiválhatta. Micsoda szerencsém volt, hogy pont annak a vonalában volt. Egy pillanatra fel is lélegeztem, de csak egy pillanatra, mert ekkor eszembe jutott a férfi. Ránéztem, de akkora már a földön feküdt elterülve. Bizonyára minden megmaradt varázserejét ebbe a mágiába tömörítette, de ebben nem voltam teljesen biztos. Nem mertem elkövetni még egyszer azt a hibát, hogy azt higgyem, hogy meghalt.
Szemmel tartottam, ám az életnek semmi jelét nem mutatta. Tekintetem ismét a kőtáblára összpontosult. Valósággal megbabonázott eme mágikus tárgy látványa. A zöldszínt öltő varázserő keringett a tábla körül, míg maga a tábla a tengelye körül forgott körbe-körbe. Csodálatos volt. Megakartam fogni. Érezni akartam a kezemmel, hogy tényleg ott van és nem csak álmodok. Erőt vettem magamon és félig fölálltam, de nem sikerült megállnom a lábamon, így előre dőltem négykézlábra. Jobb kezemet kinyújtva nyúltam a tábla felé. Már majdnem elértem, mikor hirtelen egy ütést éreztem hátulról a halántékomra és én előre borultam, majd a világ elsötétült.
Mikor magamhoz tértem már sötét volt. Sokáig lehettem eszméletlen, viszont így az erőmet is visszanyertem. Újra tudtam mozogni, viszonylag jól. Még kicsit akadozva és gépiesen, de ment. Föltápászkodtam a földről. Hirtelen beugrottak a lezajlott események. Szememmel a táblát kezdtem keresni, de sehol sem találtam. Körbe néztem mindenhol, de még az öreg McDull sem volt sehol. Hirtelen valami zaj csapta meg a fülemet.
„Úgy látszik a hallásom is a régi.” – jegyeztem meg magamban, majd elkezdtem keresni a forrását. Mintha elfojtott nyögések lettek volna. A zaj egyenesen a házból jött. Bementem és ott kezdtem hallgatózni, hogy merről jön a hang. A szobát körbejárva hamar megtaláltam a forrást. Egy szekrényből jött. Kinyitottam és nagyon meglepődtem. McDull hevert benne összekötve és mocorogva. Mikor meglátott engem arcán meg könnyebbülés jelent meg. Eloldoztam a kezét és a lábát, majd a szájából kihúztam a ruhadarabot, amit beletömködtek, ezután kisegítettem a szekrényből.
- Végre, hogy megtaláltál fiam! – sóhajtott fel.
- Mi történt McDull bácsi? Mit keresett a szekrényben?
- Hát, épp pakoltam a holmijaim között, mikor valaki leütött. Mikor felébredtem így találtam magam, már két órája próbálok segítséget hívni! Ég áldjon, hogy megtaláltál! – magyarázta az öreg. Tömören összefoglaltam neki, hogy mi történt a farmjával és hogy mit akartak megszerezni, amiről valójában még én magam sem tudtam, hogy pontosan mi volt és mire kellhetett nekik. McDull mikor megtudta, hogy mi történt a farmjával elszomorodott.
- Nagyon sajnálom, ami a farmmal történt. – böktem ki halkan. A szomorú hangulat átragadt rám így nekem is kissé melankolikus hangulatom lett. Ám nem tartott sokáig, mert az öreg kis elmélyedés után fölkiáltott vidám hangon.
- Csípje meg az ördög bokáját! Hát nincs ok a búra! Végre megszabadultam, a munkától! Pénzem nincs rá, hogy innen újra kezdjem, hát be is fejezem végre! Eladom a telket és a pénzből már csak éldegélek halálom napjáig! – mondta, majd boldogan felkacagott.
- Így, hát nincs szükségem a szolgálataidra fiam. De ne gondold, hogy hálátlan maradok azok után, amiket értem tettél! Nem, de nem ám! Itt a fizetséged! – mondta, majd fölállt és odasétált a szekrényhez. Nagy nehezen felfeszítette a hátlapját, majd benyúlt és kihúzott egy kis faládikót. Egyszerű kis láda volt, semmi díszítés nem volt rajta. Kinyitotta, majd kivett belőle egy erszényt, amiből pénzt vett elő és számolni kezdte. Hangosan elkezdte számolni, majd 80.000 Gyémántnál megállt és a maradékot visszarakta.
- Még egyszer nagyon köszönök mindent fiam! Ég áldjon! – nyomta volna a kezembe, de nem engedtem neki.
- Nincs mit, de a pénzt nem fogadhatom el. A küldetésem az volt, hogy a farmot védjem meg, de én elbuktam. – feleltem határozottan. Az öreg meglepődött ezen, de nem adtam fel tovább próbálkozott, ám én nem engedtem. Elbúcsúztam tőle, majd indultam is haza, ám alighogy kiléptem az ajtón eszembe jutott, hogy otthagytam a táskámat. Visszaakartam fordulni érte, de az öreg ott állt az ajtóban a táskámat fogva.
- Ezt majdnem itt hagytad. – mondta kedvesen mosolyogva, majd átnyújtotta.
- Köszönöm. – feleltem neki, majd hátamra kapva a táskámat elindultam a legközelebbi városba. A távolban még megálltam és integettem az öregnek, aki az ajtóból figyelte, ahogy eltűnök a horizonton.
Nagyon sötét volt és az orromig sem láttam. Egyszer talán el is tévedhettem, mert azt vettem észre mintha körbe-körbe mennék. Én bolond, meg csak ezután jöttem rá, hogy tűz mágus vagyok és nem kéne vakoskodnom itt. Kis tüzecskét gyújtva a kezembe, megvilágítottam az utamat. Így már pár óra alatt elértem a városig. Első utam az állomásra vezetett, ám lekéstem az utolsó járatot, így megkellett várnom a hajnali vonatot. Leültem a várófülkében és elnyomott az álom. A felkelő nap sugaraira ébredtem. Eltartott pár percig, míg sikerült teljesen magamhoz térnem a kómás állapotomból. Részben az segített sokat, hogy megláttam a vonatomat bent az állomáson, ahogy épp indulni készül. Azonnal magamhoz tértem és fölkaptam a táskámat, majd rohantam ki. A vonat elindult, mellette kezdtem el futni, próbáltam megkapaszkodni valahogy, de sehol se sikerült, míg végül szerencsémre az utolsó vagon legvégén sikerült megkapaszkodni és fölugranom. Bent leültem és kifújtam magamat. Belenyúltam a táskámba, hogy kivegyek valami reggeli féleséget, ám valami nem odavalót találtam. Egy köteg pénzt húztam ki a táskámból. Megcsóváltam a fejemet.
- Jaj öreg, nem kellet volna. – jegyeztem meg halkan.
Rövid utazás után megérkeztem az állomásra, ahol leszállva egyből a Quatro Cerberus klánháza felé vettem az utamat. Hazaérve ledobtam a cuccaimat és az ebédlőbe vettem az irányt. Útközben találkoztam Goldmine-sannal, akinek beszámoltam a küldetésről. Megígérte, hogy utána néz a titokzatos kőnek. Megköszöntem neki, majd bementem az ebédlőbe, ahol degeszre ettem magamat. Jól lakottan ezután a könyvtárba vettem az utamat. Nem szerepeltem valami jól ezen a küldetésen. Bekellett látnom, hogy gyenge vagyok. De, nem adom fel erősebb leszek.
- Várj csak apa! Túlfoglak szárnyalni! – motyogtam magamnak halkan a folyosón. A könyvtárba indultam mágiát tanulni. Rengeteg könyvet kipakoltam és kezdtem el olvasni. Egész napos tanulás után sikerült egy mágiát elsajátítanom.
„Hmm…Red Carpet, remélem ennek még sok hasznát fogom venni” – gondoltam magamban mosolyogva. Bár még egyáltalán nem volt késő, de nagyon fáradt voltam, így hamar visszamentem a szobámba és nyugovóra tértem…