Bonnie

Név: "Omega" Bonnie
Nem: Nő
Életkor: 15
Mágia: Illúzió mágia
* Választott kezdő mágiák: Basic Illusion – Vision , Basic Illusion - Touch
Klán: Dragon Fang
Kinézet: link
Jellem: Elsőre eléggé jellemtelennek, közömbösnek tűnhet, de ez egyáltalán nem igaz rá. Bár az emberektől való hosszú elzártság után most még kicsit szótlan, de amúgy nagyon játékos, kedves, és hűséges a barátaihoz. Különleges kiképzése miatt nagyon kitartó, sokáig marad talpon, és nem kicsit makacs is.
Felszerelés: A ruhája, a pénze, és egy furcsa, lebegő, szárny alakú "ereklye" (még nem tudni, mire képes)

Előtörténet:
Pontosan 15 évvel születtem, messze Fiore-tól, nagyon messze. Érdekes módon az országnak, ahol éltem, nem volt neve, csak úgy hívták, hogy "Az örök tél országa" . Nagyon illő volt ez a kifejezés, hisz az ország minden pontján szüntelen volt a jég és a hó. Nagy volt a fagy, és ha a hőmérséklet -10 fok fölé esett, már mindenki pólóban rohangált...
Hárman voltunk testvérek, bár csak az anyánk nevelt minket. Mi így is boldogok voltunk - egy öcsémmel, és a nővéremmel. Ebben az országban szinte mindenki olyan "más" volt, már nem rossz értelemben. Egyszerűen ritka volt, hogy az itt élők csak simán emberek voltak. Hogy ha valaki nem macska-ember volt, akkor előfordult az, hogy nyúl-ember, vagy egyéb párosok... Itt viszont nem ismerték a mágiát, legalábbis általában csak az arra járó vándorok tanítottak néhány embernek elemi, vagy fegyver mágiát.
De térjünk vissza rám, és a családomra - a nővérem egy volt azok közül, akiknek mágiát tanított az egyik vándor, de senkinek se fedte fel, hogy mi volt az. Féltékenyek voltunk rá, de hamar beletörődtünk - nem kell nekünk mágia, hogy boldogok legyünk! Ő is arra használta a mágiáját, hogy pénzt keressen nekünk.
Pontosan 7 éves voltam, mikor anyánknak el kellett köszönnie. " Csak pár óra lesz.. " mondta. Mi szívesen megvártuk volna azt a pár órát, még napokat is, ha viszont láthatjuk. De anyánk elmenetele után 2 órával olyan incidens történt, aminek következtében tudtuk, hogy soha többet nem láthatjuk őt.
- Ide a pénzt! - rontott ránk 5 maszkos férfi.
- Nekünk nincs pénzünk.. - vágta rá remegve az öcsém. Mikor az egyik tolvaj kést dobott felé, nővérem készségesen állt elé, és ami meglepett, hogy egyszerűen megállt előtte a kés, majd a földre zuhant.
- Má..mágusok?! - szólalkozott fel az egyik. - Nekünk ti is jók lesztek!
- Hogy mi.. ? - alig volt időm megszólalni, mikor az egyik az öcsémet fogta le a mellkasánál, három addig a nővéremet fogta, és az utolsó engem. Akárhogy rugdalóztunk, erős fogásuk lassan elérte a hatását - egyre nehezebben lélegeztünk, míg végül elsötétült előttünk a világ...

Egy furcsa, nyirkos helyen ébredtem, egy üvegcellában. Mellettem lévő cellákban bal oldalomon az öcsém, jobb oldalomon a nővérem feküdt, még eszméletlenül. Alig hogy felébredtem, ezt észre véve az egyik őr berontott hozzám, megragadta a pólómat, és rám ordított.
- Milyen mágiát használsz?!
- Én.. én nem használok... mágiát.. - nyögtem.
- De láttuk a testvéredet is mágiát használni, ne hazudj!
- Én nem hazudok.. neki egy vándor tanította, de én és az öcsém nem tudunk varázsolni..
- Nem, mi?! Nos, ez más.. akkor majd megtanultok!
Válasza meglepett, majd hirtelen neki dobott a falnak. Én erőtlenül csúsztam le onnan, mikor láttam, hogy megy át az öcsém cellájába.
- Hagyja békén! - ütöttem rá az üvegre, aminek látszólag ez meg se ártott. Amikor az őr látta, hogy épp nézem őt, elmotyogott valamit, és én elaludtam.

Újabb órák múlva már egy - mások számára - fagyos kiképzőterep szerű helyen ébredtem.
- Nos, most mágiát fogsz tanulni. - mormogott az előttem álló férfi. - Mivel én magam illúzió mágus vagyok, te is azt fogsz tanulni. - furcsa beszédstílusa alapján nem kellet sok, hogy magam is megállapítsam, ez az őr, aki engem ébresztett, majd altatott el újra.
- Mi van az öcsémmel?!
- Pszt, nyughass. Ez már nem tartozik rád. - válaszolta mosolyogva.
- Nem tartozik rám?! Te hülye vagy?! Ő az öcsém!
- Először is: nem, nem tartozik rád. Másodszor: nem Te, hanem Maga. Harmadszor: neked már nincs semmilyen családi kapcsolatod. Plusz a neved se lehet többé Bonnie. A Te neved mostantól... hmm... legyen Omega.
Ha többször akartam felszólalni, egyszerűen leintett. Idegesítő volt, de én mindig engedelmeskedtem.
Nem adtam magam olyan könnyen a mágia tanuláshoz, fél évig rá se konyítottam. Akárhányszor vágott ki fehérneműben a jéggé fagyott, szúrós fűre, én csak makacsul elfordítottam a fejemet, és összehúztam magam. 2 évig nyüstölt, amíg én megadtam magam.
- Jól van, taníts.. - motyogtam elhúzott szájjal.
- Véégree..
Viszont számomra a legegyszerűbb mágia is megfeküdte volna a gyomromat, nem hogy illúzió mágia.. Fú!
Egy évbe telt a mágia alapjának az elmagyarázása, bár sokszor nem volt kedvem hozzá - ilyenkor az őr, akinek mint később kiderült, Zack a neve, a mágikus klánokról beszélt, a mágia több ágáról, és a múltjáról. Sokszor megkérdeztem tőle.
- És honnan veszed, hogy ez engem érdekel?
- Onnan, hogy te pár éven belül ki kerülsz innen.
- Té..té..tényleg? A testvéreim is?
- Mint mondtam, neked nincsenek testvéreid, Omega.
Általában itt szakadt meg a beszélgetésünk, szópárbajokban mindig ő nyert.
Amíg tanultam, észre se vettem, hogy 12 éves vagyok, de legalább már tudtam egy varázslatot.
- Basic Illusion – Vision! - ordítottam, majd egy bizonyos pontra koncentráltam, ahol megjelent egy váza.
- Nem rossz, de ez még nem elég.. - motyogta Zack, aki átnyúlt a vázán. - Ezzel még nem fogsz valami sokat érni. Annál inkább, ha megtanulsz egy másik varázslatot.
- Másik.. varázslat... ? - nyögtem, mire legszívesebben pofán vágtam volna magam.
Nem kell mondanom, mennyire fáradt voltam, de kezdtem belejönni ebbe a mágia dologba. Viszont mivel egy összetettebb technikát kellett megtanulnom, ez újabb keserves, dumával és makacssággal teli 2 évembe került. 2 évbe, amit soha nem kapok vissza!
- Na mutasd, mit tanított neked Zack bácsi. - vigyorgott rám.
- Basic Illusion – Vision! - ám itt nem állt meg a tudományom. A szokásos váza megjelent, én pedig új varázslatba kezdtem. - Basic Illusion – Touch!
Bárki úgy láthatta, hogy nem történt semmi, ám Zack most már nem nyúlt át az ott nem lévő "tárgyon" , hanem megsimogatta a "felszínét" .
- Hmm, tökéletes munkát végeztem.
- Egoista...
- Mint megígértem, szabadon engedlek. Remélem, egyszer majd saját klánod lesz.
- Azt garantálom. A legerősebb! - vigyorogtam rá.
Zack a lehető legnagyobb gyorsasággal ott termett mögöttem, majd kihajított a mellettünk lévő majd' 5 méteres kerítésen. Azt hittem, fenn akadok, de ő lazán feldobott 6 méter felé, és úgy zuhantam le a kerítés túl oldalára a puha hóba.
- Hé!
- Siess, menj innen! Segítettem megszökni, de most fuss!
~ Megszökni?~
- Fuss már, idióta!
Muszály volt engedelmeskednem neki, bár nem tudtam, merre fussak. Csak futottam a vakító fehérségben, a térdig érő hóban, futottam. Nem tudom, meddig csináltam ezt, de nem kellett sok, míg elértem egy vasút állomást.
~ "Azonnal induló vonat - Fiore" Ez jó lesz! ~ A vonatnak egyik teherszállító vagonjába ugrottam fel, és lihegve terültem el a sok csomag között.

Egy viszonylag napsütötte helyen ébredtem, arra, hogy kidobnak a vagonból. Leporoltam magam, majd elindultam érdeklődni a helyiektől, hogy hol is vagyok.
- Era. - hangzott egy kedves öreg néni válasza.
- Köszönöm.
Sokáig császkáltam, majd fáradtan dőltem neki egy ajtónak. Nem sokáig élvezhettem a kényelmes helyzetet, mert az ajtó kinyílt, és én bedőltem az épületbe.
Egy férfi nézett le rám fentről, a szája kendővel volt letakarva, csak a szemével vizslatott engem kíváncsian.
- Mit akarsz? - kérdezte.
- Attól függ, ki vagy?
Kicsit dühösen nézett, amikor visszaszóltam neki, de végül válaszolt.
- A Dragon Fang egyik al-mestere. Szóval, mit akarsz?
~ Dragon Fang..? Az nem egy klán? ~
- A.. a klánba szeretnék csatlakozni!
- Csak így? Na nehogy azt hidd, hogy ez így megy!
- Akkor mégis hogy? - húztam el a számat.
- Hát, mondjuk küzdj meg velem! - válaszolta, bár elég kedvtelen hangja volt.
- Ümm... oké.
Felsegített, aztán elindultunk... valamerre. A hosszú lábú férfi után futnom kellett, hogy beérjem, és mire feleszméltem, egy sötét, nyirkos, hűvös levegőjű, dohos helyre érkeztünk.
- Mi ez a hely?
- Ez a gyakorló pálya. Ha a klántagok nem az ebédlőt használják csatatérnek, akkor itt mérkőznek meg egymással.
- Nem úgy látom, mintha ezt használnák gyakrabban...
- Hát nem. De térjünk a lényegre! Itt fog zajlani a felvételid. Küzdj meg velem!
Nem úgy tűnt számomra, hogy pont őt fogom tudni legyőzni, de azért úgy gondoltam, megpróbálom.
- Basic Illusion – Vision! - nagy koncentráció kellett, de sikerült elérnem, hogy a férfi úgy lássa, öt fal veszi körül őt. de ezzel még nem voltam megelégedve. - Basic Illusion – Touch!
Először úgy tűnt, most sikerült csapdába csalnom őt. Ám a férfi minden gond nélkül jutott ki onnan - nem tudom, hogy, de lazán kijött, és egy egyszerű mozdulattal leütött.
Pár perc múlva már ébredeztem, és szomorúan lestem rá, már tudtam, hogy azzal fogja folytatni, hogy elbuktam.
- Érdekes mágiád van, nagyon sok lehetőség leledzik benned. Én azt mondtam volna, hogy ne.. de a többi mester is látta a küzdelmet, és azt mondták, felvehetünk próbaidőre. Ha nem halsz bele az első néhány küldetésedbe, maradhatsz.
Boldogon ugrottam fel és köszöntem meg, miközben boldogan állapítottam meg: kezdetét veszi a mágus élet!