A házigazda beengedett a zajos építménybe, ahol először az előszobát pillantottam meg. A helységben rengeteg ruha volt, így úgy gondoltam nekem sem illene kabátban flangálnom. A kabátom és az egyik felsőm levéve rengeteg súlytól szabadultam meg. Mozgásom valamelyest könnyebb lett, majd lehajoltam levenni a lábbelimet. Természetesen nem tartott sokáig a művelet, csupán pár pillanatig. Miközben levettem a cipőm bentről beszélgetés foszlányokat véltem felfedezni. Nyilván nem csak két ember volt ott, így a hangok összemosódtak és számomra érthetetlenek voltak. Rövid idő múltán behatoltam a helységbe, ahol kisebb meglepődésemre több ismerőst is felfedeztem. Ott volt életem egyetlen virágszála Sophy is, na meg az egyik Blue Pegasus hölgy Ai is, továbbá ott volt még Leena is, akivel eddig csak egy küldetés alkalmával találkoztam. Valamint ott volt még Alice is, akivel elég szoros kapcsolatba kerültem, ám nem olyan közel, mint a drágámhoz. Első ránézésre igen sok ismerős, ám úgy éreztem, hogy még rajtuk kívül is jó barátokra lelhetek. Na persze ez nem olyan biztos, hisz nem vagyok az a könnyen ellágyuló típus.
Pár lépés után egy ismerős közelített meg, méghozzá az ifjú Nakamura vele igen érdekesen ismerkedtem meg, így külön csodálom azért, hogy velem bír beszélni. Mi több, úgy gondolom jó baráti kapcsolatot ápolunk egymással, bár ez könnyen lehet egyoldalú. A lány megszólított, én pedig a válaszon gondolkodtam, majd rövid eszmefuttatás után, úgy döntöttem az igazat mondom.
- Hello Ai! – üdvözöltem először is, ha már ő köszönt nekem. – Hát, én épp csak erre tévedtem!- Mondtam neki halkan, annak érdekében, hogy Gray ne hallja meg. Igazság szerint nem sok kedvem volt a többiekkel együtt falatozni, ám a beszélgető partneremet követve én is beléptem az étkezdébe. Velem szemben Ai foglalt helyet jobbra tőlem életem párja ült, bal oldalamon pedig egy másik Blue Pegasusos leányzó volt /Akinek nem tetszik a felállás, az írjon rám>.< Ám mindenkinek elárulnám, hogy nem vagyok csodatévő 2 (kettő) hely van mellettem, egy előttem >.</. A férfi egy üdvözlőbeszédet tartott, majd az evésre invitál bennünket. Kezdetben a kedvesemmel beszélgettem, egészen addig, amíg egy hang meg nem szólított. Bár a „hamu bá” nem a keresztnevem, még csak a vezetéknevem se, sőt még a becenevem se, mégis tudtam, hogy engem szólítottak. A srácnak odaadtam az italokat, amelyből már Ai magának is és nekem is töltött. Elég furcsa tekintettel, de átnyújtottam az ifjúnak, amit kért. Ekkor azonban újabb kérdés hangzott el immár mellőlem. Ekkor elgondolkodtam azon, hogy nincs-e rajtam egy cédula, amin az áll „pincér”, de ezt elvetettem s inkább a leányzónak adtam a kért ételből. Bár elég nagy mennyisében, ám ez az ő koleszterin szintjére fog menni, így nem törődtem vele.
Az ismerős hosszú, sötéthajú leányzó ismét megszólított, amire hamar választ is akartam adni. Ám, mikor italába ivott nem akartam megzavarni, majd miközben ő beszélt akkor sem, így várnom kellett a soromra. Végül én is bele kortyoltam a nedűbe, majd ettem egy kicsit és válaszoltam neki.
- Én is rég láttalak téged! – Árultam el neki a „titkot”, majd hozzátettem. – Velem nem történt semmi különös, csak meló meg pihenés, egész eddig. Egyébként, nyugi, ha tenni fogok valami nagyot, arról az egész világ hallani fog. – Mondtam neki, majd ismét visszatértem az evésre. A hangulat elég jó volt, így egy kicsit még én is jól éreztem magamat. Bár éreztem, ez még korán sem az este vége, így még lesz alkalmam jól érezni magam.
Csüt. Jan. 06, 2011 7:30 pm