Leena Familiáris pályázat - Pascal

Név: Pascal
Nem: Férfi
Faj: Kaméleon Familiáris


Leena asztaltól asztalig haladt szép lassan szlalomozva a klán tásai között. Épp egy hatalmas sörhasú férfi mellől sandított ki félve de hál istennek a veszély forrás még nem vette észre. Kiszemelte a következő fedezéket jelentő mágust és gyors körbe pillantás után már ugorott is. „Ez az!” – mondta magában és kezét ökölbe szorította, ugyan is már csak pár lépés volt hátra közte és a szemelt asztal között. Ez az asztal volt a legkevésbé észrevehető és mellesleg a legmesszebb is Baal mestertől. Leenának nem volt konkrét oka arra hogy bujkáljon nem túlzottan favorizált mestere elől még is amikor délelőtt belépett a céhbe rögtön kiszúrta, és azonnal rossz érzése támadt. Tanulva az utóbbiakból – és Baal mester jellegzetes stílusából – jobbnak látta meghúzódni valahol. Különösképp, hogy volt egy olyan érzése Baal megint tartogat neki valamit. Hál istennek oly annyira elmerült a pultos fiúval való beszélgetésbe, hogy nem vette észre amikor bejött.
Már az utolsó „bástyánál” járt és kikémlelt, de Baal mester továbbra is csak beszélgetettet miközben jó nagyokat kortyolt söréből. Leena kilépett az asztalhoz és diadal ittas mosollyal húzta ki a szélet magának, amikor felhangzott a végítélet – legalább is ő annak érezte.
- Leena – chan jót játszottál? - szólt hátra Baal mester.
Leenában egy világ tört szét önbecsülése hangosan hullott a földre.
- Remélem te is élvezted, de ha lehet legközelebb ne nézz ekkora lámának… az én szeme semmi sem kerüli el – mondta kissé lekezelő hangon. „ Ja persze…” – fűzte hozzá magában epés hangon Leena – Na de gyere ide mert van számodra egy feladatom!
„TUDTAM! - dühöngött magában – Annyira tudtam, hogy ez lesz… mindig az én nyakamba kell sóznia valamit… „ – fortyogott miközben lesújtva sétált az asztalhoz.
- Mi lenne az mester? – kérdezte mogorván.
- Jaj már nem kell úgy morogni, csak egy kis semmiség. – mondta vigyorogva. „Ja persze… akkor meg miért nem csinálod meg magad!„
- Arról lenne szó hogy van itt nekem egy csomag – és Leena orra elé egy papirkát nyomott – és el kéne hozni, annyi dolgom van ma hogy biztos nem jut rá időm. De mint látom neked semmi dolgod nincs ugye? – meg sem várva Leena válaszát fojtatta – Na hát erről van szó, ugye leszel olyan kis drága hogy elhozod nekem? – kérdezte mézes mázosan, de Leena már tudta ez nem kérés, hanem kijelentés. Mélyet sóhajtott.
- Jó elhozom, de fogalmam sincs hol van ez a … micsoda is ez? Egy bolt? – tette fel a kérdést.
- Hát én nem éppen nevezném boltnak – mondta vigyorogva – de ha akarod hívhatjuk így is, de rajzolok neked egy térképet. – és azzal elő kapott egy papírt és egy ceruzát és heves rajzolásba kezdett. A végeredmény egy agyon kuszált maszlag volt amin Leena sehogy se tudott ki igazodni.
- Na világos? – tette fel a kérdést – Nagyszerű akkor indulhatsz is, és ne késs vele sokat, sürgős csomag! – kacsintott vigyorogva rá, és már vissza is fordult a pultos fiúhoz. Leena csak tátott szájjal bámult rá, legszívesebben ordított volna de pontosan jól tudta semmi értelme nincs. Így hát füstölögve hátat fordított és kicsörtette a céhből.
Másfél óra múlva és öt járó kelő megkérdezése – mivel Baal mester térképe használhatatlan volt - után meg is találta a keresett helyet. Amikor meg látta álla a földön puffant. A bizonyos hely egy kocsma volt, de nem az átlagos kocsmák közül való. Egy igazi legalja lebúj kocsma amibe minden féle különös ronda és igénytelen alak jár. Leena fejét újra elöntötte a düh. „ Én kinyírom…” – fogalmazta meg röviden de lényegre törően céljait.
Nagy levegőt véve elindult a kocsmába de amikor belépett – ahogy sejtette is – ótvari bűz csapta meg az orrát. A bent lévők mind rá emelték tekintetüket de ő nem hátrált meg, emelet fővel közeledett a pulthoz majd az egyetlen szabad helyre leült. Mereven a pultos szemébe nézett:
- A dragon Fang-től jöttem Baal mester csomagjáért, tudja miről beszélek? – kérdezte határozottan.
- Igen, - válaszolta a kissé igénytelen negyvenes éveiben járó magas vaskos termetű férfi – mindjárt hozom. – és azzal el is tűnt a pult mögötti ajtóban. Leena ekkor kicsit megnyugodott és lazábbra vette a testtartását. „Na mindjárt mehetek is!” – bíztatta magát. Eközben észre se vette a mellette ülő nem túl bizarr kinézetű alakokat. Balról két idős sörhasú férfi ült akik kihívóan nézegették, míg jobbról egy már kicsit igényesebb harmincas évei végét járó félhosszú hajú férfi.
- Hm okos lánykának tűnsz, talán mutathatnék neked egyet s mást. – szólalt meg a jobb oldalon ülő férfi.
Leena kérdő és egyben kicsit mogorva tekintettel fordult felé.
- Kötve hiszem. – felelte kurtán.
- Ne mond ezt amíg nem látta a portékáimat! – mondta sejtelmes vigyorral az arcán azzal szét tárta a köpenyét. A köpenyre apró-cseprő csecseberék voltak fel akaszt, de olyan dolgok amiket Leena soha életében látott. Nem tudta leplezni meghökkenését, amit a férfi egy újabb mosollyal nyugtázott.
- Na látod. Mire vágysz? Mondjuk mágikus gyógyító szerekre? – kérdezte.
- Kösz nem, azt én is meg tudom oldani – felelte. –De az ott mi? – mutatott egy rikító kis ceruza félére.
- Ez kérlek szépen egy iránytű, ha megpörgeted meg mutatja kihez húz a szíved, ki lesz a Nagy Ő . – mondta csábosan. „ Anyádra nézzél így! Súttyó… És nálam ne próbálkozz ilyen bóvlival…” jegyezte meg magában, de mintha arcára lett volna írva minden mert a férfi rögtön stratégiát változtatott.
- És mit szólsz ehhez – nyúlt a belső zsebébe – egy zenélő világító doboz, tarthatod benne a …
- Nem. – vágta rá Leena mielőtt befejezhette volna.
- Akkor egy örökké világító karkötő?
- Bóvli.
- És egy elszakíthatatlan kötélhez? – kérdezte reménykedve.
- Már van.
Ekkor viszont valami fehér kicsúszott a zsebéből ahogy egy újabb tárgy után kutatott. Leena reflex szerűen nyúlt utána és kapta el. A férfi arcán megkönnyebbülés futott végig.
- Jaj nagyon köszönöm nem is tudom mi lett volna aha szét törik, de van itt még nekem egy …
- Ez micsoda? – szólt újra közbe Leena.
- Ó ez egy nagyon fura dolog, de mutatok neked valami mást inkább.
- Nem, engem ez érdekel. – jelentette ki Leena.
- Ez nem neked való, add vissza. – mondta és kezét nyújtott mire Leena kicsit totojázva de vissza adta.
- De engem csak ez érdekel. – mondta
- Jaj dehogy, van nekem sokkal jobb holmim ennél.
- Nem érdekel!
- Ugyan már nem is láttad még őket! – érvelt a féri.
- Nem érdekel, vagy elmondja mi volt az, vagy itt is most befejeztük!
A férfi látta Leena arcába makacsságot és azt is tudta belőle hogy itt tényleg nem lesz üzlet amíg ki nem elégíti Leena kíváncsiságát. Nagy sóhajjal jelezte, hogy bele egyezik a dologba.
- Hát legyen.. ez egy nagyon különleges tojás. Egy familiáris tojás.
- Ezt meg hogy érti? – Leenát teljesen felvillanyozta a dolog.
- Ebben a tojásban egy kicsit állat van, aki nem sokára ki fog kelni.
Leena szeme elkerekedett, azonnal tudta, hogy ez kell neki.
- Meg veszem! Mennyi? – vágta rá.
- Hóhó lassan a testel, ki mondta hogy eladó?- kérdezett vissza a férfi
- Én! Mennyi az ára?
- Ez nagyon drága dolog kis lány.
- Ne kislányozzon nekem, mondjon egy árat, de húzzon bele mert ha visszahozzák a csomagot én már itt se vagyok.
- Nem megrendelésre jött és nem adhatom el másnak, sajnálom.
- Kivéve ha másfélszeresét fizeti. – közölte Leena rezzenéstelen arccal és azonnal tudta lényegre tapintott.
- Hát… - kezdett bele.
- Bár mennyire is különleges nem lehet több mint 10.000 gyémánt, ezért én adok magának 25.000 gyémántot maga meg boldogan eladja nekem, mert a másik vevőtől soha az életbe nem csikarna ki ennyit! – jelentette ki magabiztosan Leena.
A második szám hallatára a férfi meghökkent, és mély gondolkozásba kezdett. Leena viszont látta rajt a ez csak színjáték, már eldöntötte hogy neki adja el csak nem akarja megmutatni mennyire igaza van. Kis idő múlva meg szólalt.
- Rendben, legyen 25.000 ért a tied.
Leena elő vette a tárcáját és kitette a pultra a pénzt. A férfi átadta neki a tojáskát, és Leena úgy érezte menten elsírja magát tudva hogy egy kis életet tart a kezébe.
- És mit kell vele csinálni, hogy ki keljen? - kérdezte.
- Hát hölgyem az információ sincs ingyen. – felelte pénzéhes mosollyal az arcán. Leena vérnyomás azonnal 220 lett.
- HOGY MI ANYÁD VAN? Most gomboltál le rólam 25.000 gyémántot és nem volt elég? Na ide figyelj ember vagy elmondod hogy mit kell csinálni a tojásommal vagy csipkés terítőt csinálok a fejedből. – ordította közben szabad kezét ökölbe szorítva emelte a férfi felé.
- Az én kocsmámban nincs ordibálás, és itt a csomag! – szólalt meg a pultos és hangosan le tette csomagot Leena elé a pultra. Leena mérges meredt rá, mire a pultos vissza hőkölt.
- Szóval? – kérdezte újra férfit.
- Jó, jó – mentegetőzött a férfi, arca verejtékben úszott – persze hogy elmondom! Melegen kell tartani ennyi az egész.
- Ennyi?
- Ennyi, esküszöm. – mondta sietve.
- Köszönöm. – mondta a pultosnak
Leena felvette a csomagot és újdonsült tojást magához szorítva elindult az ajtó felé, de még mielőtt kilépett az ajtón feltett egy utolsó kérdést.
- Mi fog ki kelni belőle?
- Nem tudom. – mondta a férfi, mire Leena mérgesen fordult vissza. - komolyan nem tudom, hidd el!!! – mentegetőzött. Leena tényleg hitt neki, de igazából mindegy volt milyen állat lesz, ő akkor is szeretni fogja.


Pascal: