Magánküldetés: A Varázslóverseny

Fent a táblán felvillantak az első menet résztvevőinek nevei. Nagy meglepetésemre az enyém is ott volt köztük.
- Rögtön az első meccsben mi? Ez igen!
Elindultam és felpattantam a küzdőtérre. Az ellenfelemet vártam, aki rövidesen meg is érkezett. Kecsesen felszökkent. Ápolt, szép arcú fiatal, fehér öltönyös srác volt. Ekkor felzengett a hangosbemondó.
- Az első küzdelem résztvevői Reigen Hawkins a Quatro Cerberus-ból!
Meglepetésemre kaptam egy egész méretes tapsot.
- Ellenfele pedig a csodálatos Alan West, a Blue Pegasus-ból!
~ Neki miért tette a neve elé a csodálatos jelzőt? – tűnődtem rajta. Azonban rákellett jönnöm, hogy ő valami nagy sztár lehetett, ugyanis az én tapsom az övéhez képest suttogás volt az ordítás mellett. A fiú meghajolt és csókokat, valamint rózsákat dobott a közönség felé. Fogalmam sem volt, hogy honnan szedte a rózsáit, vagy, hogy hol rejtegette őket, ráadásul ennyit.
- Az nyer, aki kiüti az ellenfelét, vagy letaszítja a küzdőtérről! Természetesen fel lehet adni, de ez automatikus vereséggel jár! Kezdődjék a küzdelem!
A hangosbemondó zengését még egy hatalmas gong szó is nyomatékosította. Nem lacafacáztam. Rögtön felé futottam és két tűz labdát hozzá vágtam. Elegáns, vagy inkább már sznobnak tűnő mozdulattal elhajolt előle.
- Egy tűz mágus? Milyen unalmas…
- Várd ki a végét! – vigyorogtam, aztán elértem és készültem bevinni egy ütést. Valamiért az öltönyös mágus elvigyorodott és esze ágában sem volt kitérni. Ezt rossz jelnek vettem. Megakartam szüntetni a támadást és félreakartam vetődni, de már késő volt.
- Blinding Flash!
Abban a pillanatban egy erős fényár ért és onnantól kezdve nem láttam semmit. Reflexszerűen becsuktam a szemem utána, de nem használt.
- A szemem! – ordítottam fel és az érintett szervekhez kaptam. Hirtelen egy erős térdet éreztem a hasamba hatolni, aztán egyből utána egy cipőtalpat az arcomba. A rúgástól hanyatt vágódtam a földön. Iszonyúan lüktetett az arcom. Nem keltem fel azonnal, egyelőre csak feküdtem ott mozdulatlanul. Erőt gyűjtöttem.
- Ennyi? Szánalmas volt… - azzal megfordult és elindult. Abban a pillanatban egy tűzgolyót vágtam hozzá, ami ez esetben célt is talált. Felgyulladt a zakója, amit pánikolva le is dobott magáról. Azonban a robbanás az ingén és a hátán is meglátszott, fekete koromnyomként.
- Tönkretetted az öltönyömet!
Vigyorogva felkeltem a földről és leporoltam magam. Dühös tekintettel rám nézett.
- Ezt még nagyon megbánod!
Fölemelte a kezét és rám emelte a mutatóujját. Mágikus kör jelent meg az ujja hegyén és szabad szemmel látható fényrészecskék kezdtek gyűlni.
- O-ó…
- Ray Of Light!
Egy fénysugár csapódott ki az ujjából. Épphogy félre tudtam ugrani előle. Mögöttem a nézőtér alsó tartófalába csapódott be lyukat égetve rajta.
- Ez fájt volna, ha eltalál…
A mágus nem hagyta abba. Folyamatosan lövöldözött a sugaraival, amik ellen tehetetlen voltam, csak ugrálni tudtam előle. Egyszer megpróbáltam kivédeni egy tűzlabdával, de esélytelen volt. A fény minden további probléma nélkül áthatolt a tüzemen. Tovább kerülgettem a sugarakat, közben próbáltam egyre közelebb kerülni hozzá. Mikor elég közel értem hozzá egy támadásra készültem, de ő megelőzött. Abba hagyta a sugarak lövöldözését és hirtelen megint minden fényárban úszott és nem láttam semmit.
- Ne, már megint?!
A szememhez kaptam az egyik kezemet és próbáltam arrébb támolyogni, de nem jött össze.
- Ray Of Light!
A következő pillanatban erős fájdalmat éreztem a vállamban. Mintha izzó vassal szúrtak volna vállon. Hát ez a fény ereje. A vállamhoz kaptam és felszisszentem a fájdalomtól. A látásom kezdett visszatérni. A mágus ott állt előttem és a mutató ujját a homlokom előtt tartotta húsz centivel.
- Vége. Add fel tűz mágus!
- Ki mondta, hogy tűz mágus vagyok? – kérdeztem vigyorogva, mire érthető módon meglepett arcot vágott.
- Stone Spike!
Egy kő tüske repült felé, ami elől épphogy elhajolt, viszont így belemozdult a következő támadásomba. Megveszítve minden izmomat előre toltam mindkét kezemet és tenyérrel gyomron vágtam, közben meg két tűz labdát robbantottam a hasába. A robbanás letaszította a küzdőtérről, de engem is hátravágott eléggé. A fejemet dörzsölgetve feltápászkodtam a földről, aztán az ellenfelemre néztem, aki ugyanezt tette csak a küzdőtéren kívül és a hasát markolászta.

A szagot követve egy raktárhoz értem. Az orromat több ember illata is megcsapta, ami lehetett rossz, vagy akár bíztató előjel is. Bár inkább az első variáció felé hajlottam. A biztonság kedvéért bekukkantottam az ablakon, hogy megtudjam, mire kell számítanom. Odabent három ember volt, egy nő és két férfi. A hülyének is feltűnt volna, hogy a nő fogoly.
~Bingó!
~Gyerünk, mentsük ki!
~Állj! Te teljesen idióta vagy?! Több ember szaga kering a levegőben, és mégiscsak kettőt látunk! Óvatosnak kell lennünk!
~Akkor azok leszünk!
Rafináltan beosontam az épületbe. A lehető legcsendesebben odalopóztam a két férfi közelébe, majd a lehető legnagyobb sebességgel akcióba lendültem. Egy-egy villámgyors csapást mértem a két torokra, hogy a hangszálakat legalább ideiglenesen megbénítsam.
A két meglepett őr meghátrált, majd a torkához kapott. Beszélni próbáltak, de nem jött össze nekik. Ezt felfogva úgy döntöttek, hogy ketten intéznek el engem. Egyszerre támadtak felém, két irányból, de hozzám képest picit lassúak voltak. A támadások elől könnyedén elhajoltam, majd egy szemtelen mozdulattal összefejeltettem a két fickót. Az egyikőjük azonnal kifeküdt, míg a másik kissé imbolyogva állt meg előttem.
~Szóval keményfejű vagy…
A lángjaim segítségével egy pillanat alatt elintéztem volna őket, de nem szerettem volna feltűnést kelteni, ezért mellőztem őket. A láncom segítségével, a torkánál elkaptam a talpon maradtat, majd a fejem felett átlendítettem. A szerencsétlenje, olyan erővel csapódott a földbe, hogy az már szinte nekem fájt, s mindezt fejjel tompította.
Éppen visszafordultam, hogy megnézzem a másik jómadarat, mikor annak öklével találtam magam szemben. A jobb egyenest nem tudtam kikerülni, így azt már tétlenül vártam be. Az arcomat ért találat kissé meg megforgatta körülöttem a világot, de nem volt nagyobb bajom belőle. Kissé hátratántorodtam, de a következő egyenest, már megfogtam, majd az azt követőt is. Ellenfelem és az én kezeim ugyan úgy le voltak foglalva, ezért lefejeltem az átkozottat. Sebesen elengedtem az ökleit, egy picit szökkentem előtte, és hatalmas erővel rúgtam fejbe, amitől elrepült a raktár túlsó végéig, s eszméletlenül hullott a földre.
Ekkor meghallottam, hogy egy kéz éppen a bejárat kilincsét ragadja meg. Az ajtó irányába furdaltam, s ezzel egy időben a láncommal is arra csaptam. Fémkígyóm rátekeredett a fickó derekára, hatalmasat rántottam rajta, mire ő szélsebesen repült felém. Kissé oldalra fordultam, és a megfelelő pillanatban tarkón könyököltem az érkező ellenfelem, mire az élettelenül hullott a földre.
Mind a ketten kifeküdtek, és kifejezetten csendes is voltam, szóval nem volt miért aggódnom. Elindultam a nő felé, aki fogságban volt.

Miután ellátták a sérüléseimet visszamentem a küzdőtér mellé és figyelemmel kísértem az eseményeket. A negyedik menetnél kapcsolódtam be. Szerencsére jó sok idő telt el, míg az első meccseket lezavarták és következett a második forduló. A második meccs győztesével kerültem össze. Sajnos nem láttam, hogy milyen mágiát használ és hogy küzd, ellenben ő látta az enyémet. Előnnyel indul, de se baj. Fölvillant a nevem a kijelzőn, így ismételten a küzdőtérre léptem, ahol már ellenfelem várt. Oldalt felgépelt és középen kakastaréjban hordta a haját. Sápadt beesett arca arról árulkodott, hogy nem sokat tartózkodhatott a napon.
- A második forduló első küzdelem részvevői Rem, a Death’s Head Caucus –ból!
A közönség felől taps és fújogás egyaránt elhangzott.
- Ellenfele pedig Reigen Hawkins, a Quatro Cerberus-ból! A szabályok ugyanazok, mint eddig. Semmi sem változott, ha készek kezdhetik!
Ekkor megszólalt a kezdést jelző gong. A srác letette a kezét a földre, majd mágikus kör jelent meg és a semmiből előbukkant egy kupac halott.
~ Hurrá egy nekromanta…
Vígan fütyörészve elkezdte kibogozni a kupacot és szétválogatta őket, mintha ott se lennék.
- Na mutasd mit tudsz te gaz nekromanta!
Erre abbahagyta a hullák pakolászását, de úgy, mintha képszakadás lett volna. Elengedte az ernyedt testet, ami épp a kezében volt és csípősen rám nézett.
- Hé! Azért, mert nekromanta mágiát használok nem vagyok feltétlenül gonosz! Gyűlölöm ezt a sztereotípiát. Oh, fekete mágiát használ, a mágiája lényege a halottak, biztos gonosz ember. – mondta gúnyolódó hangon – Nem, nem és nem! Ez csak egy hülye sztereotípia!
Megszeppenve álltam. Sok mindent vártam, de ilyet nem.
- Hát, öö… nem is tudom mit mondjak… Bocsi?
- Na azért. Szimpi srác vagy ezért megosztok valamit neked erről a sztereotípiáról.
Ekkor kicsit közelebb intett magához, mire én tettem felé két lépést, majd halkan suttogva folytatta.
- Igaz.
Ebben a pillanatban a földből négy kéz bukkant erő és rászorult a lábamra nem engedve a mozgást. Hiába próbáltam bármit, csak az egyensúlyom megtartásáért tudtam küzdeni. Az ellenfelem hangosan felnevetett.
- Naiv hülye! Death Spike!
Egy csontdárdát húzott elő a földből és beledöfte a sérült vállamba. A fájdalom pokoli volt. Talán még sosem éltem át szörnyűbb fizikai fájdalmat, mint amikor egy friss sebet újra felhasítanak. Felordítottam fájdalmamban, de egy tűzlabdát még azért a nekromantához vágtam, aki hanyatt repült és lángra kapott. Amíg az oltással volt elfoglalva és a földön hempergett vagy épp a hullákhoz dörgölőzött, én a kezeket feszítettem le magamról a tüzem segítségével. Mikor újra szabad voltam hátra ugrottam, majd egy újabb tűzlabdát vágtam az ellenfelemhez.
- Fireball!
Ezúttal azonban ő is figyelmes volt és mielőtt elérte volna az egyik halott hirtelen fölpattant és a támadás útjába állt. Félrecsapta maga elől a már használhatatlan élőhalottját, aztán csontdárda záport küldött rám. Erre én egy kőtüske záporral válaszoltam. Folyamatosan küldtük egymás felé a hegyes tárgyakat, de azok csak egymást elérve a földre pattantak.
A nekromanta abbahagyta a dárdavetést és visszatért a halottjaihoz, akik egy szempillantás alatt fölkeltek a földről és elindultak felém.
Az elsőbe egy tűzlabdát dobtam. Ahogy belécsapódott a szénné égett test elhasalt a földön. A többivel hasonlóképp bántam el, de annyira el voltam velük foglalva, hogy nem vettem észre a mögém osonó ellenfelem. Mikor már ráeszméltem késő volt. Egy felém tartó bakancsot láttam, csak aztán hirtelen elsötétült a világ.
A következő pillanatban a földön ébredtem, talán csak néhány perc telhetett el, mert a mágus épp felém tartott, miután meghajolt a tömeg előtt. Amint mellém ért kigáncsoltam és fölpattantam, hogy megadjam a végső csapást, ám az ájulás után hirtelen keltem fel és újra megszédülve seggre estem.
A következő pillanatban megint kezek törtek elő a földből és ezúttal teljesen lefogtak. A támaszkodó kezemet is a földhöz szorították, valamit ráfogtak a bokámra és a combomra is.
Az ellenfelem az ujjait tördelve felállt és egy csont dárdát húzott elő.
- Itt a vége!
- Úgy van. – helyeseltem vigyorogva és tűzzel elégettem a kezemet tartó hulla kezet, majd elhajoltam a felém tartó dárda elől. Sőt még sikerült rámarkolnom és közelebb rántanom magamhoz a fickót, akinek aztán a gyomrába vágtam egy tűzlabdát.
Hátra vágódott és elterült a földön, mivel egy jó ideig nem kelt fel kihirdették a győztest, aki nem volt más, mint én. Vigyorogva integettem a közönség felé, akik tapsviharba törtek, majd a sajgó vállamat markolásztam.
- A nővér morci lesz rám, ha megint ezzel a sebbel keresem fel…

Hamar elérkezett a negyed döntő pillanata. Egyre kevesebb időm maradt a pihenésre. Felszólítottak a színpadra engem és az ellenfelemet is, aki - mint az előző meccsekből kiderült – alakváltó mágus volt. Figyeltem a harc alatt és jó néhány állatformát ismert és jól is használta azokat.
Egymással szemben álltunk fent a küzdőtéren, mikor a gong elhangzott. Ledobta magáról a bokáig érő köpenyét és láthatóvá vált a testhez tapadó feszes, egyrészes, fekete ruha. A srác nálam alacsonyabb és vékony testalakú, rövid zöldhajú volt.
Nem teketóriázott rögtön felém rohant és az első lépés után átalakult egy gepárddá és villám gyorsan száguldott felém. Amint két méterre volt tőlem tágra nyílt állkapoccsal és kieresztette karmokkal.
Épphogy képes voltam reagálni és félreugrani. Vetődés közben hozzávágtam egy tűzlabdát, ami oldalba kapta és megpörkölte a szőrét. Felnyávogott fájdalmában, de rögtön utána felém kapott és végig karmolta a mellkasomat.
~ Ez így nem lesz jó…
Hátra szökkentem, de ő már követett is. Pályát kellett váltanom, mert itt túlságosan övé volt a sebesség előnye.
- Red Carpet!
A vörös láng a talpam alatt a magasba repített, így már biztonságban voltam a támadásai elől. Semmit sem tudott kezdeni velem a nagy sebességével sem.
- Fire Ball!
Záporozni kezdtek felé a fej nagyságú tűzlabdák, amiket gyors futása keretében mind kikerülte. Ekkor azonban nem várt dolog történ. Olyan állattá alakult, amit nem láttam az előző harcaiban. A szökkenés pillanatában a gepárd összement, szőre helyett tollak lettek. Az orr előre nyúlt és kampós csőr lett belőle. A mellső mancsokból pedig hatalmas szárnyak alakultak ki. Sas formában repült felém.
- Stone Spike!
Kőtüskét lőttem felé, de egy laza kitéréssel ki is kerülte. Tovább próbálkoztam a támadással, de egyik se talált be. Mindegyiket bámulatos ügyességgel kerülte ki. Látszott rajta, hogy nem most kezdte az ipart. Minden alakjában rengeteget gyakorolhatott. Ez nem jelentett jót számomra. Eléggé bajban voltam.
Jó néhány perc légi csata után figyelmetlen voltam és ő ezt kihasználta. Mögém került és karmos lábaival belemarkolt a vállamba. Elvesztettem a koncentrációt a tüzem fölött és csak zuhantam lefelé. Végül eleresztett a lábaival én pedig becsapódtam a küzdőtérbe.
Megpróbáltam összekaparni magamat, de sehogy sem sikerült. Elég homályos volt a látásom és éreztem, hogy jó pár zúzódásom is van. Fölnéztem és megláttam a fölöttem köröző mágust sasként.
~ Vajon mire készül most?
Abban a pillanatban választ is kaptam rá, mivel újra átalakult. ezúttal egy hatalmas elefánttá, ami egyenesen rám zuhant volna, ha nem feszek erőt magamon és kigurulok alóla a becsapódás előtt. A föld is beleremegett, amikor az előző fekvőhelyemre érkezett.
~ Gepárd, sas, elefánt?! Láttam még tőle medvét, meg krokodilt. Remélem több meglepetés nem fog érni, mert itt hagyom a fogam…
Az elefánt ekkor dübörgő léptekkel felém csörtetett, hogy eltaposson. Nagy nehezen felálltam és futni kezdtem, közben tűzlabdákkal hajigáltam. A nagyobb felületet könnyebb volt eltalálnom. Erre ő is hamar rájött, mert alakot is váltott. Egy bivallyal álltam szemben. Mélyen a szemembe nézett és fújtatott egyet, aztán nekem rontott.
- Fire ball!
A tűzlabda telibe kapta a fajét, amitől megszédült. Ennek örömére még megsoroztam párral, ami meg is tette a kellő hatást. Összeégett szőrrel és szarvakkal hasalt el a földön. Lihegve felé közeledtem, hogy bizonyosságot szerezzek a győzelmemről.
Csúnya hiba volt ugyanis ez csak korai öröm volt. Ahogy közelebb értem a bivalyból átalakult egy hatalmas grizzly medvévé és a mamcsával egy irtózatosat levágott a mellkasomra. Éreztem, ahogy legalább két bordám eltört. Hanyatt vágódtam a földön.
- Stone Spike!
A tüske beleállt a lábába, amitől felordított. Felkeltem a földről és egy tűzlabdát teremtettem a kezemben. Eközben ő kirántotta a tüskét a lábából. Két lábra állt és úgy rontott nekem és én is felé. A pálya közepén találkoztunk. Ő teljes erőből képen vágott én pedig belerobbantottam a tűzlabdát.
Mindketten hátravágódtunk. Ő visszavette az eredeti alakját és eszméletlenül elterült a földön. Nem sok hiányzott, hogy én is hasonló sorsra jussak. Kis híján én is elájultam, de volt elég lélekjelenlétem.
Ezzel megnyertem a negyed döntőt és már csak egy ellenfelem volt hátra…

Végre elkezdődött a régóta várt döntő. A közönség valósággal őrjöngött, hogy láthassa a mindent eldöntő döntő döntő döntő meccset. A hangosbemondóba felsorolták a nevünket és a klánunkat. Ez volt a végső meccs. Már csak karnyújtásnyira voltam, hogy apám nyomdokaiba léphessek. Éppen ezért mindent belekellett adnom, az utolsó varázserőt is kiakartam sajtolni magamból. Feszülten néztem az ellenfelemet, aki pillanatok alatt győzte le korábbi ellenfeleit.
A következő pillanatban megszólalt a gong szó, jelezvén a harc kezdetét. A srác egy villámcsapással indított azonnal. Szerencsére félretudtam vetődni előle és készültem volna egy ellentámadásra, de ekkor megszólalt a hangosbemondó.
- Az egyes számú versenyzőt kizárjuk több rendbeli szabálysértés miatt!
Értetlenül bámultam. A nézők dühöngeni kezdtek és a pénzüket követelték. A srác ahelyett, hogy szomorkodott volna hatalmas nevetésbe tört ki. Az őrök felléptek a küzdőtérre és elvezették a fiút. Nem értettem az egészet.
- Most mi folyik itt? – kérdeztem a fejemet vakarászva és közbe körbe-körbe nézelődtem, várva, hogy valaki esetleg felel, de nem ez történt. Amint a fiút kivitték, hirtelen elkezdett remegni a föld.

A föld egyre jobban és jobban remegett. A közönség már pánikolni kezdett. Mindenki fölpattant a helyéről és sikoltozva meneküli próbált, mintha az apokalipszis jönne, azonban a földregnés amilyen hirtelen jött, úgy el is állt.
Mikor a föld visszatért a normális állapotába, mindenki megállt és abbahagyta a visítozást. Mindenkit csak egy valami érdekelt.
~ Hát ez meg mi volt?
Értetlenül álltam a küzdőtéren, mikor a szervezők végre összekapták magukat, valamint a nézők is lassan visszamásztak a helyükre.
A mágikus hangszóróba torok köszörülés hallatszott, aztán megszólalt a jól ismert hang.
- Győzött Reigen Haw...
Ekkor a föld hirtelen felrepedt és egy hatalmas tárgy emelkedett ki belőle. Úgy nézett ki, mint egy koporsó, persze azonnal kiderült, hogy az is. Felpattant a teteje és a földre hullott, aztán egy hatalmas testű férfi bújt elő belőle.
- De jó végre újra a friss levegőn és még vacsora is akad itt...

A furcsának nevezhető lény, melynek testéről több helyen csak úgy lógott a bőr izgatottan tekintgetett jobbra-balra. Végül a feje megállt és pillantását az egyik bemondóra szegezte. Egy pislantás elég volt ahhoz, hogy lemaradjak a mozdulatáról. A következő másodpercben már el is tűnt és a bemondónál bukkant fel. Erre persze csak egy velőt rázó sikoly után jöttem rá. A férfinek már csak az összeaszott testét lehetett látni a székében. A mellette lévő furcsa lény viszont megváltozott. Az eddigi lógó bőre feszes lett, koponyájából szarvak nőttek, termete megnőtt és izmosabb lett.
- Nos, ki legyen a következő?
Nézelődni kezdett, majd tekintete rajtam állapodott meg.
- Azt hiszem megvan a nyertesünk.
Felém rontott elképesztő sebességgel, amin nagyon meglepődtem, de még időben tudtam rá reagálni és félre vetődtem.
~ Gyors.
Ahol az előbb álltam, oda a lény ökle befúródott és egy krátert robbantott bele.
~ És még erős is…
Nem tétlenkedtem tovább szökkentem és a kezemben egy tűzlabdát teremtettem.
- Fire Ball!
A tűz labda telibe kapta és hatalmasat robbanva egészen a lelátóba repítette. A kő ülőhelyek romokban rázúdultak. Füst száll fel, semmit nem lehetett látni, azonban nem akartam a véletlenre hagyni és még két tűzlabdát behajítottam a füstbe, ami még két robbanást eredményezett.
A füst lassan felszállt. A rengeteg törmelék maga alá temethette a lényt.
Ekkor mocorogni kezdet a kövek. Egy helyben remegtek, mintha földrengés készülne, majd hirtelen kirobbant valami. A lény megpörkölt bőrrel állt a kövek tetején. Megropogtatta a nyakát, aztán gyilkos szemekkel rám tekintett.
- Red Carpet!
A narancsos láng a magasba repített és fölülről próbáltam meg támadni. Felgyorsítottam és körívesen kezdtem el felé repülni. Két láng gömböt gyújtottam a kezemben és széttárva a kezeimet készültem a dobásukra. Száguldás közben bemértem az ellenfelemet, aki még mindig csak meredten nézett rám.
- Fire Ball!
Elhajítottam őket, amik végig száguldottak a levegőben és becsapódtak, de a lény kikerült. Villámgyorsan elszökkent, majd a kezét beleszúrta a lelátóba és kitépett belőle egy jókora darabot, amit aztán felém hajított. Eléggé meglepődtem ezen, és mivel nem számítottam rá, még remeknek mondható reflexeim sem tudtak időben működni, így a törmelék eltalált. A varázslatom megszűnt én pedig a földbe csapódtam.
A szörny felugrott a magasba és előttem nem sokkal ért földet. Lassú léptekkel cammogott felém. A földön vergődve próbáltam felkelni, de még eléggé szédültem. Ekkor elért engem és a nyakamra fonta hosszú és érdes ujjait, aztán a magasba emelt. Szorítása nagyon erős volt. Úgy éreztem, mintha bármelyik pillanatban szétroppanthatná a nyakamat. Valamit viszont muszáj volt csinálnom, de gyorsan.
- Most meghalsz…
A szabad kezét hátrahúzta és kifeszítette az ujjait, így úgy nézett ki mintha valami kardpenge lenne. Könnyűszerrel átszakíthatta a hasamat vele, de ezt nem hagyhattam. Az utolsó pillanatban erőt vettem magamon és egy kő tüskét lőttem rá.
- Stone Spike!
A tüske belefúródott a vállába. Felüvöltött fájdalmában és elengedett. Első szabad pillanatomban levegőért kapkodtam, majd gyorsan felpattantam a földről, amíg még volt rá lehetőségem. A szörny a vállához nyúlt, hogy kihúzza belőle a tüskét, de nem hagytam neki.
- Stone Spike!
Még egy tüskét lőttem. Ezúttal az oldalába, majd ezt követően egyet a combjába, aztán pedig egy harmadikat a mellkasába.
Nekifutottam és két tűz gömböt formáltam a kezemben, majd összetettem a kezeimet és a hasához tartottam.
- Fire Ball!
A detonáció hátravágott engem is, de a jelentős sérülést ő szenvedte el. Hátrarepült egyenesen a nézőtérbe. Ismét sokáig csak por szállt fel. Lihegve próbáltam összeszedni magamat. Már sokkal jobban voltam, ismét kaptam levegőt, így már komolyabb bajom nem lehetett.
Mielőtt még a porfelhő elülhetett belőle egy sikoly hallatszódott. Amint újra tisztán látszódott minden a lény egy embert tartott a kezében. Illetve egy volt embert, mivel az már csak egy aszott bőr tasakban lévő csonthalmaz volt. A szörny félredobta a teste és rám vigyorgott. Megint megváltozott, de amin inkább elcsodálkoztam, hogy egy karcolás sem volt rajta. Minden sebe, mintha kámforrá vált volna. Ezen kívül a szarva megvastagodtak, a bőre keményebbnek látszott, a vállai szélesebbek és csontosabbak lettek, az ujjai megnyúltak és hegyes fekete körmök nőttek rajta.
Hirtelen eltűnt a helyéről, majd előttem bukkant fel. Az egészből csak egy villanást láttam, majd egy szúrást éreztem a vállamba. Lenéztem és a lény ujja fúródott a vállamba. A fájdalom végig járta a testemet és felordítottam. Ekkor kirántotta az ujját belőlem és ökölbe szorítva a kezét behúzott egy gyomrost. Hátraszálltam tőle és végig bucskáztam a földön.
Feltápászkodtam, de közben egy adag vért öklendeztem fel és köptem a földre. A szörny mellettem termett és körívesen rúgott felém. Szerencsémre sikerült elhajolnom előle, de nem állt meg tovább sorozott, hol ütésekkel, hol rúgásokkal. Ezek nagy részét sikerült elkerülnöm, de néhány azért betalált. Egy rúgása elől fölugrottam, majd egy tűzlabdát idéztem a kezembe.
- Fire Ball!
Kezeit maga elé tartva csökkentette az őr ért sebzést, de így oda lett a figyelme.
- Stone Spike!
Két kőtüskét lőttem a lábfejére a földöz szögezve. Felordított fájdalmában. ezt követően tűzlabdákkal soroztam, de a kezével mindig hárította őket. A keze jóformán már szenesre égett, de a testét még konkrétan mindig nem sikerült eltalálnom. Ekkor hirtelen egy tüskét lőttem rá, ami átsuhant a kezei között és belefúródott a mellkasába, egyenesen a szívébe.
Ami elképesztő volt, hogy ez sem állította meg. Felhörgött és a tüskéhez nyúlt mindkét kezével és megpróbálta kihúzni. Látszólag nem hatolt elég mélyre. Bizonyára a kémény bőre miatt. Ahogy ráfogott én is akcióba lendültem.
- Fire Ball!
Folyamatosan dobálni kezdtem a belefúródott tüskét célozva, ami mint szöget a kalapács egyre bentebb vertem. Végül átfúródott rajta és a hátán kilökődött. A mellkasán csak egy szenes lyuk maradt. A lény hanyatt dőlt és nem kelt fel.
Ekkor már én is összerogytam. Nagyon fáradt voltam. Sérült is, és rengeteg varázserőt használtam fel. Jóformán már alig maradt.

A síri csendből üdvrivalgás lett és mindenki hangosan kiáltozni és éljenezni kezdett. Elmosolyodtam. Fölakartam emelni a kezeimet, hogy vidáman visszaintegessek nekik, de túl nehéz volt a kezem, sőt mintha mindenem nehéz lett volna. A következő pillanatban már csak azt láttam, ahogy közeledik a föld, majd a teljes sötétség.
Egy héttel később ébredtem fel egy szerényen berendezett fehér orvosi szobában. A testem tele volt kötésekkel, főleg a vállam, ami majdnem minden küzdelem alatt megsérült. Még néhány testrészem sajgott, de ezen kívül rendben voltam. Letekertem magam a kötéseket és a jobb vállamon egy többágú csillag alakú heg volt.
Gyorsan felvettem a ruháimat, aztán mikor már elindultam volna észrevettem egy pénzel teli zsákot az éjjeli szekrényen. Vidáman és dalolva raktam el a hátizsákomba, majd kiléptem a teremből.
Kimentem Era kórházából és egyenesen a vasútállomásra mentem, ahol meg sem álltam hazáig.