A fekete koponya ( Kaland pályázat)

Leena tartottam az iramot Ba’al mesterrel táskája benne a tojással ott lötyögött halkan az oldalán. A város ezen a felén még sose járt, igazából a város keleti részét még sose derítette fel, de most hogy itt volt, már értette miért nem kívánkozott ide soha. A házak sűrűn épültek, így az útnak egyre keskenyebbek és keskenyebbek lettek, a lemenő nap fénye eléggé baljós hangulatot varázsolt. Lassan az utcák sikátorokká váltak és már csak a házak tetejét. A kocsmákból és egyéb legálisnak ne igen nevezhető helységek előtt apró lámpások világították meg az utat. De a nap lebukása és a sötétség eljövetele ellenére az élet nem tért véget. Inkább most kezdődött el.
Leena bele túrt táskájába és megérintette a kicsike kis tojást. Ez a mozdulat mostanában már ösztönösen jött nála, nem tudta miért de valahogy boldogsággal töltette el a gondolat hogy egyszer majd egy kicsi állatka kel ki belőle.
Ugyanakkor egyre jobban kezdte idegesíteni a hely és hogy Ba’al mester már megint nem mond semmit. Az igazság ugyan is az volt, hogy Leena csak egy munkáért nézett be délután a céhházba amit majd másnap szándékozott elkezdeni, de pechjére Ba’al mester is ott volt, és kapva kapott az alkalmon, hogy elvigye magával egy állítólagos „fontos feladat” végrehajtásához. Persze a feladatról egy szót se mondott Leenának – szokás szerint -, de ő már azt haladásnak vélte felfedezni, hogy nem őt küldte el egyedül, így legalább nem érezte százszázalékosan azt hogy csicsáztatják. De a türelmes vészesen fogyott, és kis vártatva el is érkezett ahhoz ponthoz amikor már nem bírta tovább.
- Mester áruld már el végre, hova megyünk? – kérdezte.
- Haj, mindent tudni akarsz ugye? – kérdezet vissza tőle megszokott kaján vigyorral. Leena az elmúlt időszakban ehhez már teleljen hozzá szokott, így fel se húzta magát rajta.
- Már megbocsáss, de itt vagyunk egy… egy hogy is mondjam, szenny telep kellős közepén!
- Leena-chan micsoda diszkrimináció ez? Ez itt a város egyik legjobb helye, teli van jó kis kocsmákkal és kellemes beszélgető partnerekkel valamint rengeteg gyönyörű hölggyel. – felelte kioktatóan Ba’al mester. Ahogy befejezte a mondatott az egyik kocsma ajtaján egy erőteljesen illuminált állapotban lévő alakot penderítetek ki.
- Hát azt látom. – jegyezte meg savanyúan Leena.
- Jaj ne legyél már ilyen, igaz vannak itt alvilági figurák is, de hidd el nekem, számtalan szép estét töltöttem el itt. Egyébként pedig a város keleti oldalán vagyunk, és egy bizonyos Shinzo nevű férfit keresünk.
Leena álla a földig zuhant.
- Ugye nem arra célzol ezzel hogy az össze koszos csehót végig kell járnunk?! – akadt ki.
- Mondtam már, hogy nyugalom, csak egybe fogunk betérni. A Fekete Koponyába.
- Fekete Koponya? Ez aztán a bizalomgerjesztő név. – jegyezte meg elismerően Leena. Ekkor épp egy bordélyház előtt haladtak el. Az ajtó fölött nagy piros betűkkel az állt: De mac quire. Leena eleinte nem talált semmi különöset a névben. „ De mac quire. - olvasta el magában, néhány másodpercig nem értette a számára különös nevet aztán… - HOGY MI? – esett le az álla. Azonnal fülig vörösödött, és fejét gyorsan a másik oldalra fordította. „Jó ég hova kerültem…” s iránkozott magában.
- Valami gond van Leena-chan? - kérdezte kíváncsian Ba’al.
- Nem, nem – mondta zavartan Leena.– Semmi különös. Messze vagyunk még Mester?
- Nem mindjárt ott vagyunk nyugalom. – mondta vidáman és befordult balra egy másik sikátorba.
- Na és mesélj mi van Nick barátoddal? – kérdezte nyájasan.
- Mondtam már vagy százszor hogy ő nem a barátom. Nick a társam. – válaszolt a hidegen Leena.
- Tudom, tudom, először csak társ utána már barát aztán háló partner és már hupsz nem is vagy olyan ártatlan. – mondja kaján vigyorral az arcán.
- Na de Mester! – szól rá mérgesen Leena.
- Na de most komolyan Leena. Mi bajod van azzal, hogy Nick és Te?- hangja hirtelen megkomolyodott.
- Annyi hogy nem vagyunk együtt, nem értem mit lovagolsz ennyit ezen Mester.
- Ugyan már Leena-chan látni abból ahogy rá nézel.
- Ez nem is igaz. – vágta rá Leena de közben érezte ahogy elvörösödik.
- Rendben ahogy érzed. – hagyta rá Ba’al. Ez volt az első alkalom amikor Ba’al nem kérdezgette, cukkolta Leenát. Nagyon meglepődött rajta, most először úgy érezte, Ba’al mester vette a lapot hogy nem akar erről beszélni. Ekkor újabb kanyart tettek és egy igen szűk és mocskos kis sikátorba értek.
Nem sokat haladtak a félhomályba ami a sikátorban uralkodott, amikor Ba’al mester meg állt egy nagy fa ajtó előtt.
- Megérkezünk. – mondta azzal lenyomta a kilincset – vigyázz a lépcsőkkel néhol igen csúszósak. – szólt hátra Leenának és belépett. Leena követte őt, de majdnem elesett. Az igazat megvallva egy rendes kocsmára számított nem pedig egy pince helységre, mélyen lefelé haladó csiga lépcsővel. A lépcső nem volt bár szűk és a falon kicsi lámpások mutatták az utat, még is annyira meredek volt, hogy ha valaki nem figyel oda könnyen a nyakát szegheti.
Leena azonnal megérezte az alkohol átható poshadt bűzét, a kocsmák jellegzetes szagát. Orrát félrehúzva indult meg lefelé Ba’al mester után. Már az első pillanatban hallotta a lenti dinom-dánom felszűrődő hangjait, de nem szólt egy szót sem. Némán haladtak lefelé, a levegő pedig egyre fülledtebb és büdösebb lett. Körülbelül tízperc múlva a csiga lépcső kiszélesedett és a falban egy hatalmas ajtó tárult a szemük elé, melyen egy tábla függőt „1. emelet” címmel. Félig nyitva volt.
Leena besandított rajta és nem éppen tisztességes és tiszta emberek hadát látta ahogy sörös korsóval kezükben tolonganak a pult körül. Láthatóan mindenkinek jó kedve volt, valószínűleg eléggé felöntöttek már a garatra. Leena már várta hogy Ba’al mester belép, de nem tette, csak ment tovább a lépcsőn lefelé.
- Mester, nem ez az a hely ahova jöttünk? – kérdezte kíváncsian Leena.
- Nem, mi lentebbre vagyunk hivatalosak. – felelte.
- Lentebbre? – Leena igen megilletődött a válaszon.
- Igen, tudod a Fekete Koponya öt szintes.
- MENNYI? – akadt ki Leena.
- Öt, és mi a legaljára megyünk. Hogy értsd, Leena-chan minél lentebb vagy, annál hogy, is mondjam nem kedveltebb egyének vannak ott, ez olyan szortírozás féle. – mondta a viccesen.
- Mester mi dolgunk nekünk egy ilyen helyen? Mi egy legális klán vagyunk és…
- Leena-chan, Leena-chan – vágott közbe a fejét lóbálva – Látszik hogy még tapasztalatlan vagy. Attól, hogy még legális klánhoz tartozunk még bejöhetünk, és az ilyen helyeken szinte mindent meg kap az ember amire csak szüksége van, mondjuk varázs löttyöket , különleges összetevőket, híreket, információkat.
- És mi pontosan melyikért is jöttünk? – kérdezősködött Leena.
- Hát igazából ez egyáltalán nem tartozik rád – mondta ledegradáló pillantást vette a válla fölött Leenára – de szerintem benned megbízhatok és annyit elárulhatok… - folytatta vigyorogva de a mondat lényeges pontjánál el hallgatott. Mint ha fokozni akarná hallgatásával Leena kíváncsiságát.
Ha ez is volt a szándéka, tökéletesen bejött neki. Leena várt néhány másodpercet hátha kimondja magától majd amikor már termetes lyukat fúrt az oldalába a kíváncsiság nem bírta tovább és megszólalt.
- Tehát? Miért is jöttünk?
- Ó bocsánat Leena–chan – fordult hátra vigyorogva – de elgondolkodtam egy pillanatra. – viszont azon a mosolyon látszott hogy ez nem igaz. – Némi információért jöttünk. Van itt pár néhány befolyásos ismerősöm. – Leena legszívesebben azonnal rá kérdezett volna kik, de pontosan tudta, hogy ezt már semmi féle képen nem kötnék az orrára.
- Na hát szép… - jegyezte meg Leena.
- Ne becsüld le ezeket a kapcsolatokat Leena-chan! – korholta – Előfordulhat hogy, pont egy ilyen alvilági kapcsolatnak köszönheti az ember az életét, de rengeteg információt is csak innen gyűjthetünk össze, például a sötét klánoktól. Ha valaki jó kapcsolatot ápol egykét magasabb rangú személlyel olyan dolgokról szerezhet tudomást amivel nem egy ember életet menthet meg. Persze mint mindennek, ennek is megvan az ára, mondjuk ez valamivel magasabb. – tette hozzá vigyorogva.
Leena jobban bele gondolva igazat adott Ba’alnak, a sötét klánokról vagy más fekete mágusokról tényleg nem lehet hallani a piacon vagy egy élelmiszer boltban. És ők, törvényes mágusok is csak úgy tudják megfékezni az illegális mágusokat ha tudják kik ők, hol vannak, mit terveznek. Ennek ellenére még mindig megvetette az egész helyet. Minden honnan áradt az alkohol és egy izzadtság egybe keveredett bűze.
Kis idő múlva elérték az ötödik ajtót. Ez már nem volt olyan hatalmas, mint az eddigiek, valamint a szintet sem jelölték rajta. A lépcső épp hogy csak kétlépésnyi helyet hagyott az ajtóig. A kicsi ajtót fából készítették és meg kell hagyni, nem volt egy mai darab. Alól és fölül kovácsoltvas pillérek tartották össze köztük pedig egy vasból készült kopogtató. Annyira kicsi volt és jelentéktelen, hogy az ember könnyen el is suhanhatott mellette a csigalépcsőn. Mintha el akarnák rejteni, még az itt lévő sok szenny között is.
Ba’al mester hármat kopogtatott a kopogtatóval, Leena csak ekkor fedezte fel a kis reteszt a kopogtató felett, amin ekkor már két kerek szem figyelte őket.
- Ba’al mester vagyok ő pedig a tanítványom Leena. – mondta Ba’al mester. Az ajtó azonnal kivágódott.
- Ba’al! – dörrent egy morgós hang - Gyere beljebb. Bocs a fogadtatásért de mostanában egyre több semmire kellő akar bejutni. – dörmögte a nagy darab kopasz férfi. Közel két méret magas izmos testével még Leenát is megijesztette, abba pedig már bele se mert gondolni milyen mágiát használhat. De ez igazából eltörpült amellett ami Leenát oda bent fogadta. Igazából valami koszos büdös lelakott helyre számított hatalmas ricsajjal és részeg büdös emberekkel, ezzel szemben, bent minden szép tiszta és rendezett volt. A vendégek gyönyörűen kifaragott kárpitozott székekben ültek, a pultban egy talpig szmokingban lévő férfi és néhány rövid lengő ruhában álló hölgy fogadta. A kocsma – ha lehet még annyak nevezni – jóval nagyobb volt mint amit eddig Leena eddig látott. A falon és az asztalokon apró kis lakrima lámpák világítottak, de még az így keletkező félhomályban is lehetett látni mindent. Az vendégek kárpitozott székekben ültek és több helyen fojtott hangon beszélgettek. Szinte minden asztalnál volt néhány szép hölgy a vendégek szórakoztatásra, néhány már az asztalon táncolt ezzel mulatatva nézőközönségét. Leena szeme egy nagydarab kövér férfin akadt meg, aki azon szórakozott hogy egy láncra vert táncos lány folyton folyvást az asztalra parancsolt majd kemény rántással a földre taszította. Leena elhűlve figyelte a jelenetet. „Ez… ez undorító…” Minden újabb esését hangos kacajjal díjazott. Leena ösztönösen ökölbe szorította a kezét.
- Hé szedd össze magad! Nem ezért vagyunk itt! – szólt rá halkan Ba’al és a pult felé indult.
- Ba’al, öreg cimborám de jó újra látni! – rikkantott fel egy kissé gyér hajzatú magas férfi. Arca vékony volt és kissé beesett de ettől eltekintve nagyon vidáman kortyolgatott valami neon zöld löttyöt.
- Kontest, te vén kújonc! – köszöntötte Ba’al vidáman. – Hát te megint itt vagy? – kérdezte nevetve és kezet fogtak. – Jesszus hány évesek ezek a lányok?
Leena csak ekkor vette észre a két lányt mellette akik kézzel lábbal kapaszkodta Kontestbe. Ránézésre nem voltak több tizennégynél, ettől függetlenül úgy voltak felöltözve mint egy felnőtt nő. A kirívó éjfekete csillogó ruhába öltözött lány Konteszt fejét cirógatva gyilkos pillantásokat lőtt Ba’al és Leena felé. Mintha ő lenne felháborodva azon, hogy ilyet mertek kérdezni. Kifejezetten groteszk látványt nyújtottak számára.
- Ó már bőven el múltak tizenöt! – vágta rá Kontest de a szemén látni lehetett hogy hazudik. – És te mi járatban? – kérdezte, Leena lemerte fogadni hogy csak azért, hogy terelje a lányokról a szót.
- Én csak erre jártam és gondoltam beugrok megnézem mi hír van erre felé. – felelte Ba’al, egész hihetően hazudva.
- És ki ez a széplány, itt veled? A tiéd? – kérdezte Konteszt miközben erőteljesen végig mérte Leenát, különösen sok időt szentelve kebleinek. „Mi az hogy a tiéd? – csattant fel magában Leena – még is kinek képzeli ez magát?! Mocskos pedofil…”
- Jaj nem de hogy is, ő itt az egyik tanoncom, de nem eladó! – tette hozzá nevetve. „TANONC?!ELADÓ?!?!” - akadt ki újra, de jobbnak látta később kérdőre vonni Ba’al mestert, volt egy olyan érzése hogy nem véletlenül hazudta ezt. Ezután Ba’al néhány szóban elköszönt és egyenesen bal felé vette az irányt szlalomozva az asztalok között. Jó néhány megbámulták őket ahogy végig haladtak többek még össze is súgtak, Leena nem értette miért. Ilyen nagy szám lenne Ba’al mester vagy talán azért nézik meg őket mert még nem nagyon látták itt őket? Bár azt nem tudta Ba’al mester milyen gyakran fordul meg itt, de kifejezetten idegesítette hogy ilyen nagy látványosságként kezelik őket.
- Lehetőleg ne keveredj bajba, ne beszélj senkivel!Maradj láthatatlan! – szólt oda fojtott hangon Ba’al. – Nem minden napi alakok fordulnak meg itt.
- Ezt pont te mondod nekem mester? Nem én járkálok ide, hanem te! – szólt vissza Leena de közben nem vette le a szemét a bámuló asztalokról.
Ekkor egy újabb lépcsőhöz éretek, ez már nem kanyargott úgy mint az előző. Egyenesen haladt lefelé, ne volt több 10 foknál és azok is sokkal hosszabbak és szélesebbek voltak mint a csiga lépcsőé. A lépcső mellett mind két oldalon asztalok voltak kényelmes bőr fotelekkel szegélyezve. Leena lenézve még tehetősebb embereket pillantott meg, de itt már jóval kevesebb asztal volt. A lépcső kezdeténél két termetes férfi állt, Leena már sejtette miért, nem engedtek le akárkit. Ba’al a lépcsőhöz érve szembe fordult Leenával.
- Na akkor Leena-chan, itt most elbúcsúzunk, jó legyél amíg nem jövök! – mondta vigyorogva és megpaskolta Leena feje búbját.
- MIVAN? – akadt ki Leena. – Ugye most csak szívatsz mester?!
- Sajnálom de nem, a paraván mögé sajnos már ne jöhetsz velem. – felelte, és lemutatott a lépcső aljára.
A sárga paraván faltól falig védte a mögötte terülő helységet, és bejáratánál egy újabb őr állt. Leena csak állt és elhűlve nézte.
- Na akkor én megyek is, ne aggódj nem maradok sokáig, csak néhány perc. Max félóra de legkésőbb egy óra múlva vissza jövök. – mondta vigyorogva Ba’al mester. – És ne feledd amit mondtam! Csak okosan!
- De még is mi a jó eget csináljak itt én addig? – kérdezte kissé ingerülten Leena.
- Igyál valamit! – felelte vigyorogva és már fordult is a lépcső felé.
Leena egy percig csak állt ott füstölögve és nézte Ba’al mester majd magában pufogva vissza indult a bár pulthoz. „ Hogy én mennyire de mennyire utálom, csak jöjjön vissza, péppé verem fejét! Még is mi a francot csináljak én itt? „ – dühöngött magába. Ahogy haladt a megakadt a szeme egy asztalon. Öt férfi ült ott, kártyáztak de a játék ellenére kirívóan stírölték. Leena megborzongott de igyekezett nem kimutatni undorát. Jó formán érezte a pillantásukat a bőrén, de nem csak annak az öt férfinek a pillantását. Jó néhány ember őt figyelte. Egyrészt rettentően irritálta más részt borzalmasan dühös volt Ba’al mesterre. A pulthoz érve dühösen kihúzta a széket feltette táskáját a pultra és kért egy italt, igyekezett minél messzebb kerülni a néző közönségtől, de sajnos ez sem segített akkor már rajta.
Leena egyszerűen nem bírt napirendi pontra térni Ba’al mesteren. Csak szidta magában, ezzel próbálva meg enyhíteni dühét, ami sehogy se akart elpárologni. „Mi a jó égnek hozott magával?” – ekkor viszont rá döbbent, hogy Ba’al konkrétan nem mondta el ő miért is jött vele. – „Fantasztikus… már megint behúzott a csőbe. Az istenért, mindig ezt csinálja! – fakadt ki magában és bal kezét ökölbe szorította. Annyira belemerült Ba’al szidalmasába hogy teljesen megfeledkezetett az őt bámuló emberekről, így hát azt se vette észre amikor három megtermett férfi felé indult.
Az egyik – egy közép magas szőke hajú – leült a Leena melletti bár székre.
- Meghívhatlak valamire? – kérdezte.
Leena csak ekkor kapcsolt, meglepődve fordult a férfi felé. Az öltönyt viselő férfi láthatóan teljes mértékben biztos volt abban hogy vissza utasíthatatlan ajánlatott tett Leenának, de sajnos csalódnia kellett.
- Nem kösz. – felelte tömören Leena, és már fordult is vissza, de a férfi nem hagyta annyiban.
- Miért nem? – kérdezett vissza vigyorogva.
- Mert már van. – Leena igyekezett minél lekoptatóbb hangsúlyban fogalmazni de hiába.
- Jaj ne legyél már ilyen rideg. – búgta a férfi és kezét Leena vállára tette, ezzel magához húzva őt. Leena érezte ahogy a méreg szét árad ereiben de nem engedett a kéjes élvezetnek hogy itt helyben a földbe passzírózza a csávót.
- Kösz de inkább egyedül folytatnám. – mondta ridegen és levette a férfi kezét válláról.
- Pedig velünk nagyon jól éreznéd magad! – szólalt meg egy másik hang a háta mögül. Leena hátra kapta a tekintetét a hang irányába, és egy magas fekete hajú piercingekkel teli tűzdelt huszonéves magas fiú nézet vissza rá. „ Fantasztikus most már kettő van… kopjanak már le!”
- Na gyere ide kicsikém! - szólalt meg egy nyálas hang jobbról. Leena oda kapta a fejét és egy harmadik férfi állt a széke mellett. Nagy darab fickó volt, karján vastag fém láncok futottak végig és a fél arcát tetoválások borították. Leenát mély undor fogta el a kinézetétől.
- Mondtam már hogy egyedül is jól érzem magam, úgy hogy ha megbocsátotok… - mondta és magához véve táskáját fel állt a székről. Igyekezett el rejteni hangjában az indulatot de nem sikerült teljesen.
- Ugyan már szivi! – mondta a piercinges srác és megragadta Leena karját. És itt szakadt el a cérna. Leena indulatai felszínre törtek, és már nem tudta tovább türtőztetni magát.
- Kopjatok már le! Egyáltalán nem vagyok kíváncsi rátok! Nem tűnik fel? – szólt vissza ingerülten és kitépte karját a fú kezéből.
- Ej de felvágták itt valaki nyelvét! – szólt meglepődve az öltönyös férfi, és vissza rántotta Leenát.
- Vedd le rólam a kezed! – sziszegte dühösen Leena.
- Nézzenek oda micsoda pofátlan kis fruska! – hördült fel a piercingest férfi.
- Talán nevelnünk kéne bele egy kis jó modort! – tette hozzá vigyorogva a tetovált srác. Leena köpni nyelni nem tudott a fruska kifejezésre, és reflexből arcon öntötte a fiút. A srác dermedten állt és látni lehetett ahogy a méregtől elvörösödik a feje.
- TE BÜDÖS KIS RIBANC! – ordította – TUDD HOGY HOL A HELYED! – és arcon vágta Leenát. Az ütés olyan hirtelen jött számára, ahogy nem tudott kitérni előle. Egyensúlyát megveszte indult meg balra, bár még időben maga alá tolta a lábát hogy ne essen el a pohár hangos csörömpöléssel esett ki a kezéből, és apró darabokra tört.
De Leenát sem kellett félteni, amit visszanyerte egyensúlyát már indította is jobb öklét a férfi arca felé. Az ütés előtt a férfi kinyújtotta kezét és Leena keze egyszerűen csak oldalra billenve folytatta útját, így a mellette álló öltönyös férfit érte aki nagy nyikkanással vágódott a földhöz. Leena azonnal hátrált és elképedve nézett a piercinges fiúra, aki csak kajánul vigyorgott. Az öltöny férfi feltápászkodva a földről gonosz vigyorral nézte Leenát.
- Ezt most nagyon megbánod te kis ribanc! – mondta. - Force Push! – és egy alig látható gömb alakzatú sűrített levegő száguldott felé. Leena az utolsó pillanatban fordult ki baloldalra előre.
Ekkor hatalmas fekete kéz került a látóterébe, és hasába fúródott. Annyira hirtelen történt az egész hogy Leena már csak az erőteljes nyomást érezte, és már repült is. Hangos csattanással esett a közeli asztalra, ami fáradtan adta meg magát. Fejébe éles fájdalom hasított, azonnal elfogta a hányinger és a szédülés. Az ott ülök riadtan ugrottak fel néhány nő még fel is sikoltott, fokozva ezzel a drámai hatást. Leena erősen küzdött az ájulással, nagy nehezen megmozdította fejét és bal kezét hogy felülhessen. Első gondolata a tojás volt, riadtan kapott táskája után de a tojás épp és sértetlen volt. Esése felkeltette a vendégek figyelmét de csak annyira hogy oda nézzenek. Valószínűleg hozzá voltak már szokva az efféle verekedéshez, így hát nem nagyon igyekezett senki Leena segítségére. Sőt egyesek kifejezetten érdeklődve fordultak oda, mintha egy érdekes állatviadalt néznének. Leena először észre se vette a karjába lévő üvegszilánkokat csak a meleg vért érezte ahogy végig csordul a kezén és persze a vér jól ismert illatát. Összeszorította fogait és úgy pórvált meg ülő helyzetből fel állni, de elkésett. Támadói ekkor már ott voltak körülötte és hangosan röhögtek rajta.
- Most megkapod a magadét te kis ribanc! – szólalt meg az egyik.
- Rohadékok! – sziszegte össze szorított fogakkal.
- Nem volt még elég?
- Úgy néz ki van még rajta mit puhítani. – jegyezte meg röhögve a tetovált férfi, azzal a karjánál fogva fel húzta Leenát. Éles fájdalom nyílalt Leena karjába és felszisszent.
- Nézd már! Nem is olyan rossz bőr! Jó lehet még másra is! – mondta röhögve a tetovált férfi és olyan magasra húzta Leenát a karjánál fogva amilyen magasra csak tudta.
Leena arca eltorzult a fájdalomtól ahogy a szilánkok még mélyebbre hatoltak a húsában.
- Fáj mi? – kérdezte a piercinges srác – Majd amit ez után jön az, hogy fog fájni!
Az öltönyös férfi megmarkolta Leena pólóját és magához húzta. Leena gyomra görcsbe rándult, ugyan is a férfi szép lassan fölfelé kezdte húzni a pólóját. Arcán kaján vigyorral figyelte szemében a félelmet. A fiú keze megállt, Leena pedig dermedten várta mi következik, de a fiú csak nézte az arcát és láthatóan élvezte Leena rémült tekintetét.
- Ó jó lesz ez! – mondta nyálat csorgatva a tetovált férfi. Amikor az öltönyös végig simította Leena meszetlen hasát és ő elvesztette a fejét.
Szabadon hagyott kezét ökölbe szorította és elordította magát.
- Sky Dragon Fist! – és öklével egyenesen az öltönyös képbe célzott. A három férfit megleptet a támadás és Leena kapott az alkalmon. Kicsavarva fájós kezét a tetovált férfi karjából, erőből orron vágta könyökével majd a piercinges srác felé fordult. Ő már készen várta Leena.
- Materila High Hammer! – kiáltotta, és kezében egy halvány narancssárga kalapácsot egyenesen Leena felé küldte. Kalapács egyenesen Leena felé száguldott, aki az utolsó pillanatban tért ki a kalapács elől. Leena értetlenül bámulta a jelenséget ezért nem vette észre ahogy a tetovált férfi támadását.
- Beast Arm: Black Bull. – ordította és már repült is az ökle Leena felé. Az utolsó pillanatban széllel vonta be kezét egészen a könyökéig, és maga elé tartva védte ki a férfi ütését.
- Sky Dragon Heavy Blade! - az ütés pillanttában úgy érezte csontjai kettétörnek, iszonyatos erővel csapódott a férfi ökle hozzá, alig bírta állni a támadást. Nagy nehezen még is sikerült el löknie, és azonnal hátra ugrott néhány lépést.
Ekkor valami kemény fás dolgot csapódott a hátának, Leena térdre esett tőle, de nem volt ideje a fájdalommal foglalkoznia. Újabb tárgy érkezett, egy szék és utána még vagy négy. Leena egyik oldalról a másikra ugrálva tért ki előlük. Amíg a székekkel volt elfoglalva nem látta, hogy a másik két férfi újra mozgásba lendült. A székek után egy nyomás pengét küldött Leenára, ami elől ő a magasba ugrott, de ebben a pillanatban a tetovált férfi és felugrott és hatalmas szörnyeteg öklével jókora ütést mért Lenna vállára. Leena még állva érkezett a földre, de jobb karját már nem tudta mozdítani. Ekkor a tetovált a férfi újra előtte termett és kezét a nyakára zárta. Örült mosoly jelent meg az arcán. Élvezte, ahogy Leena szenved.
- Sky Dragon Claw! – ordította Leena és bal kezével három hatalmas vágást mért a férfi arcára aki fájdalmasan kapott oda. De a támadás sikeres volt, Leena kiszabadult. Jobbra fordulva a piercinges fiúval találta szembe magát.
- Material High Hammer! – mondta és kezei között egy nagyobb kalapács lebegett. Leena ezt a támadást ismerte és tudta mi fog történni. A fiú elindította a kalapácsot ami elől úgy fent kitért de arra nem számított hogy a kalapács vissza fordulva hátulról támadja majd őt. Leena túl későn kapcsolt és már csak tompítani tudta az ütést. Széllel bevont penge formájú karjait védelmezően kapta maga elé, de az ütéstől megtántorodott. Néhány lépést állva csúszott hátra de sajnos csak az utolsó pillanatban vette észre hogy vészesen közel került a tetovált férfihez, aki most bosszútól fűtötten támadt Leenára.
- Beast Arm: Iron Bull! – mennydörögte és hatalmas fém öklét Leena felé indította. Leena sem tétovázott.
- Sky Dragon Fist! – ordította de az ütést nem tudta kivédeni. Érezte ahogy a férfi fémes öklének ereje alatt újcsontja megtörnek. Az ütéshatásra hátra vágódott. Nem tétovázott sokat azonnal felpattant és ekkor látta meg a mellette lévő két átmérőjű narancssárga gömböt. A gömb vészes gyorsassággal szívta magába az összetört székek asztalok és poharak maradványait. Majd egy szempillantásra megállt, mintha csak erőt gyűjtene. Leenának rossz érzése támadt de már nem volt ideje menekülni. A gömb egy másodperc alatt lökött vissza mindent amit csak magába szívott, ezzel hatalmas nyomó löketett adva a körülötte lévő környezetnek. Leenát teljesen váratlanul érte a lökés és úgy száguldott át a szemben lévő kis sarkos részbe mint egy rongy baba. Nagyot nyekkent a falon és erőtlenül zuhant le a székek közé. Néhány másodpercig mozdulatlanul feküdt a földön, vagy legalább is ő ennyinek érezte de aztán erős rántást érzett a fején. Az öltönyös férfi a hajánál fogva rángatta fel Leenát.
- Nézd már, ez egy sárkányölő. Micsoda meglepetés! – mondta és méregetni kezdte Leenát.
- Kit érdekel?! – pattant fel a piercinges fiú. – N ekem aztán mindegy milyen mágiája van, ő már a miénk.
- Eressz el! – sziszegte Leena.
- Nem, nem előbb még elszórikáztatsz minket egy kicsit! – felelte az piercinges fiú és végig simított Leena belső combján.
- Ne érj hozzám te szemétláda! – ordította Leena és bal lábát a magasba húzva hasba rúgta a fiút. A tetovált férfi viszont résen volt és nem engedte hogy újra orrba vágja könyökével, kicsavarta kezét. Az öltönyös férfi kéjesen vigyorgott, láthatóan élvezte ahogy Leena kiszolgáltatva áll előtte.
- Roger! – szólt a tetovált férfinak aki hatalmas kezével rámarkolt Leena kicsavar karjaira és szorosan magához húzta. Leena érezte hogy, teste hátra feszül, karjába olyan éles fájdalom hasított hogy percekig csak apró pöttyöket látott maga előtt. Hangosan felnyögött.
- Na mi van? Csak nem fáj? – kérdezte újra az öltönyös férfi és közben a piercinges férfi is vissza tért. Szeme izzót haragtól. Leena egy percig azt hitte megüti de a fiú keze finoman végig simította a nyakát. Közel hajolt hozzá és alig halhatóan a fülébe súgta.
- Most már nincs hová futnod! Esélyed sincs te kis nyomorult cafka! Azt fogunk veled tenni amit csak akarunk! – suttogta. Leena gyomra görcsbe ugrott, és szemében a félelem tükröződött. Kezével fentről indulva finoman végig simított Leena bordáin majd amikor elérte a pólója alját lassan elkezdte felhúzni. Leenába félelem hasított, és minden erejével ficánkolni kezdett a tetovált férfi kezei között.
- Ne! Eressz! Eressz el te féreg! - kiáltotta, de a férfi kezeiből nem tudott kiszabadulni. Az öltönyös férfi pofán csapta.
- KUSSOLJ!
Leena felkapta a fejét, de még mielőtt bármit is mondhatott volna a férfi a szájára tapasztotta a tenyerét. A piercinges fiú élvezettel folytatta pólója felhúzását, de aztán hirtelen megállt.
Kezét Leena térdére tette. Lassan, nagyon lassan húzta felfelé kezét Leena belső combján. „Mit akar ez?” – tette fel riadtan magába a kérdést de a férfi keze nem állt meg. Élvezette figyelte Leena szemében a növekvő félelmet – „ Nem, azt nem akarhatja! Az nem teheti!NEM! ELÉG!!!”
Leena minden erejével ficánkolni kezdet, nem érdekelt a karjába hasító fájdalom, ki akart szabadulni.
- Semmi esélyed! – mondta halkan az öltönyös férfi. Hangjába volt valami diadal ittas élvezet, ő is élvezet Leena rettegését. Borzalmas düh öntötte el a testét és akkor erőből vágta oldalra a fejét hogy még a nyaka is bele reccsent. A férfi fájdalmasan ordított fel és vérző orrá hoz kapott.
- Mocskos kis kurva! – ordította, és a tetovált férfi hatalmasat ütött szabad kezével Leena tarkójára. Leena előtt újra kicsike kis pontok jelentek meg, érezte, ahogy zuhanni kezd, de erőnek erejével visszarángatta magát. Az öltönyös férfi éjes élvezettel nézte Leena elkeseredett próbálkozását, oda hajolt hozzá és így szólt.
Az öltönyös férfi ekkor megmarkolta Leena haját és hátra húzta.
- Ezért kifoglak belezni! – fröcsögte, jobb kezével megmarkolta Leena pólóját. Már épp készült volna letépni amikor…
- Azonnal engedjétek el! – szólalt meg egy fagyos rideg hang, de Leena számára ismerős volt.
- Heh?! – fordult oda piercinges férfi – Kotródj innen ő a miénk! – szólt vissza Ba’al mesternek a válla fölül.
- Azt mondtam vedd le róla a kezed!DE AZONNAL!!! – emelte fel a hangját Ba’al mester. Hangja vészjóslóan csengett.
- Mert mi lesz öreg?! – kérdezett vissza flegmán az öltönyös. Ekkor Ba’al kezén egy tűzcsóva jelent meg és arcon vágta, a férfi a falnak csapódva kis krátert hozott létre. Társai azonnal felfogták, hogy nagy bajban vannak de akkor már késő volt. Ba’al mester kővé változtatta kezét és hatalmas erővel vágta fejbe a piercinges férfit majd a Leena elé ugorva a tetovált férfinek adott egy jobb egyenes. Bal kezét Leena derekára fonta aki így nem rogyott a földre.
- Jól vagy Leena-chan? - kérdezte aggódva Ba’al mester.
- Aha… - felelte elhűlve Leena, egyszerűen nem tudta felfogni hogyan győzhette le ilyen gyorsan Ba’al mester a támadóit. „Félelmetesen erős!” – mondta magában.
Ba’al talpra állította Leenát de derekát továbbra sem engedte el. Mintha attól félne Leena összecsuklik.
- Tudsz járni? – kérdezte még mindig aggódó hangon.
- Persze! – felelte Leena.
- Valami baj van Ba’al mester? – szólalt meg egy hang mögöttük, a bejáratban álló férfi állt ott.
- Üzenem Kratennek hogy ha még egyszer a fia és talpnyalói ki mernek kezdeni a tanítványommal ízekre szaggatom őket! – felelte Ba’al vészjóslóan.
- Ja hogy ő a Te tanítványod? - kérdezte meghökkenve a férfi - Ezer bocs, ha tudtam volna közbelépek! – szabadkozott.
„ Hogy mi?” –akadt ki Leena.
- Igen ő a tanítványom. – mondta ridegen azzal kifelé indultak.
A nagy darab férfi még mondott pár bocsánat kérést Ba’alnak de az nem figyelt rá, felkapta Leena táskáját az ajtó felé vették az irányt. Már lépcsőket rótták amikor Ba’al megszólalt.

- Ne haragudj Leena-chan hogy nem jöttem hamarabb, sajnálom. Biztos jól vagy?
Leena teljesen meg volt rökönyödve Ba’al mesteren, mintha teljesen kifordult volna magából, soha eddig egy szemernyi aggódást nem tanúsított iránta. Ez a tanítvány szöveg pedig már a csúcsok csúcsa volt.
- Igen, nincs semmi gond. – szabadkozott Leena.
- De mondtam neked, hogy kerüld a feltűnést! – korholta Ba’al.
„Na tessék már rendben is van” – jegyezte meg magában epésen Leena.
- Én kerültem is! Ők jöttek oda hozzám! – kapta fel a vizet Leena. – Hiába mondtam nekik hogy kopjanak le…
- Csináltak valami mást is azon kívül – és itt egy pillanatra megállt, mintha megfelelő szót keresné - amit láttam? – fejezte be végül Ba’al.
- Ő nem…
- Értem. Sajnálom
Leena alig akart hinni a szemének a fülének. Ba’al mester arcán bűntudat ült, és ez őt teljesen ledöbbentette. Mire észbe kapott már a bejárati ajtónál álltak, nem igazán értette hogyan, de jól esett neki kilépni a szabad ég alá a friss levegőbe. Mélyet szippantott belőle és már is megkönnyebbült egy kicsit.
Az út se tűnt most olyan hosszúnak mint ide fele. Sokáig csak szótlanul haladtak egymás mellett de Ba’al még mindig fogta Leena derekát. Már rég elhagyták a sikátoros utcákat amikor Ba’al mester megtörte a csendet.
- Haza kísérlek.
- Jaj nem kell, haza tudok menni egyedül is.
- Nem haza kísérlek, különben még eltévedsz. – mondta azzal a jellegzetes vigyorával.
- Én? Már megbocsáss de elég rég óta élek én itt hogy tudjam az utat haza felé.
- Nem, nem mert a végén még meglátod hol lakom! – viccelődött vele. – Egyébként meg hogy utasíthatod vissza egy ilyen szívtipró ajánlatát mint én?! – kérdezte vigyorogva.
- Jaj ne kezd már megint ezt a szívtipró dumát mester!
- Most miért? Tudod hány nő epekedik utána?
- Na persze…
És ez így ment egészen Leena lakásáig, de megnyugtató volt Leena számára a tudat hogy Ba’al mester vissza tért a régi egoista és fellengzős kerék vágásba.