Leena és Katsu Inozuke

Leenának kellett néhány perc amíg felengedett. Ahogy végig nézet otthonán újra elborult az agya. A lakás nem volt igazából az ajtóból be lehet látni az egészet leszámítva a fürdőszobát, és a teraszt. Az ágy be vetetlenül, körülötte néhány ruha. Lila köpenye az ágyal shréhen fekvő kanapén feküdt bár félig a földön volt. A dohányzó asztalon is könyvek garmada, tornyosuló papír tekercsek és számtalan lap feküdt telis teli firkálva. Jó formán csak a fal melletti bútorok voltak szabadok, a padlón pedig egész kis pofás labirintust alkotottak a könyv stócok.
- Szép a lakásod!
- Ó köszi, - mondta kissé elakadó hangon Leena közben meg érezte hogy fülig vörösödik. –Ő izé nem szokott mindig ilyen kupi lenni, csak… hát izé..- de nem tudta befejezni a mondatot. Igazából azt se tudta mit mondjon. Ekkor viszont megszólalt a farkas.
- Mámorító ez az illat! Mi ez? – kérdezte Leenától a Saracor. Leena nem ártette miről beszél a farkas. „ Illat?” – suhant át a kérdés a fejében.
- Milyen illat? Nem tudom miről beszélsz… - azzal beleszagolt ő is a levegőbe, de azonnal meg is bánta. Rájött Saracor a saját illatáról beszél, az egész szobába érezni lehetett, csak ő már teljesen megszokta. Azonnal paprika vörös lett az arca. – Ó hát izé… hát .. azt hiszem ez az én illatom … -heherészte Leena .
- De ne álljatok csakúgy itt , foglaljatok helyet a ka… vagy is a … öö izé, egy perc és csinálok helyet. Azzal szélsebesen elkezdett ugrálni a szobában.

Leena néhány perc alatt szép sort húzott fel a falak mellett a könyvekből, ezután vette csak észre Katsu és Saracor vitáját. Nem igazán tudta most mi legyen. Nem akart közbe szólni hiszen nem rá tartozik de hát még is kéne valamit csinálnia…
- Ne légy tiszteletlen! – szólt Katsu.
- Akkor legalább valami kaját hozhatna! – szólalt meg Saracor eléggé ingerülten. „Ebben mondjuk igaza van milyen vendéglátó az aki nem kínálja meg a vendégeit. „ – szólt magában Leena.
- Ha nem fejezed be, akkor esküszöm, hogy megöllek!
- Te is tudod, hogy semmi értelme!
- Fejezd be, mert az utolsó idegszálam tépázod!
Leena végül úgy döntött át megy a konyhába készít némi harapni valót és üdítőt. Hál istennek a hűtő nem kongott az ürességtől, és még tegnap kapott a házi gazdától egy nagy tál süteményt, és gyümölcsöt. „ Ez pont megfelel” –mondta magában. Lekapott egy tálcát, piramis alakban felpakolta majd hozzá látott néhány szendvics elkészítéséhez is. „ Na így már rendben lesz! – mondta magában, de ahogy indult kifelé a tálcával a kezében megtorpant – „ de Saracor?! Jó ég vajon megeszi ő ezt? És mit tegyek elé? Tányért vagy tálat? És üdítőnek? Nem adhatok neki szörpöt, a farkasok nem isznak szörpöt!!!GYÁÁÁ” – pánikolt magában. „ Na jó így nem jutunk előrébb, valamit csak adnom kell neki… - hozta meg végül a döntést. Nagy nehezen bevitte a tálcákat az asztalkához. Saracor elé egy tányért tett néhány süteménnyel és szendviccsel.
-Öhh.. hát nem tudom, hogy ilyet szoktál – e enni de ha gondolod készíthetek neked valami mást is. – mondta elbizonytalanodva.